Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-05 / 63. szám, szombat

10 IMS, I. S, 5 BABITS MIHÁLY: A szökevény szerelem Annyi év, annyi év: a szerelem tart-e még? Azt hiszem, kedvesem, ez már rég nem szerelem, A szerelem meggyújtott, meggyújtott és elfutott, itthagyott, itthagyott, Mintha két szép fa ég puszta környék közepén és a lángjuk összecsap, s most a két fa egy fa csak s pirosak, pirosak. Nem is két fa. két olajkút és a lángjuk összecsap — mélyek, el nem alszanak. A szerelem messze van már és kacag, és kacag. Mit kell itt még szerelem, kedvesem? Úgy tudlak már csak szeretni mint magamat szeretem, égve s égetve, kegyetlen s érzem, hogy kacag mögöttem a szökevény szerelem. VAJDA JÁNOS; Szeretlek, mert oly szép szemed van ... Szeretlek, mert oly szép szemed van, Hogy nappal van, hol az ragyog; Még a lelkemben sincsen éjjel, Pedig én oly sötét vagyok! Szeretlek, mert fölfoghatatlan vagy. Bűvös-bájos fátyol föd el; Szeretlek, mert olyan titok vagy. Amiben mégis hinni kell. Szeretlek, mert bár el nem érlek. Tégedet látlak mindenütt: Fűben, virágban, a harmatban. Amelyre isten napja süt. Mert te vagy az úr, te a minden. Minek nevét nem nevezi, Kit nem ismer, csak sejt a lelkem. Mert nagy hatalmad érezi. Téged szeretlek én, imádlak. Egyetlen, más nélkül valói Oh, engedd meg, ha mi bűnöm van. Tekintsd azt bennem, ami jó. Szeretlek én, hiszlek, remélek, Mert nagyon büntetsz engemet: S mert szenvedek, tűrök, hiszem, hogy Meglátom egykor — mennyemet! WEÖRES SÁNDOR; Tavaszi dal T-i rengeteg fényben remegő vidékek ti hallgatag erdők, hintái az égnek, ti párolgó rétek, kedvemet kék labdaként magasba vigyétek! Te színarany torony, tavaszi szerelem! halavány százszorszép, mondd meg, mi lesz velem? kedvedet mint tegyem? hánykolódom éjszaka, nem lelem a helyem, (me, a madarak ismét dalba fognak, a százlábúak a kő alatt mozognak, paripák nyihognak, láncolt óriások is odvukban forognak. A pecsenyesütő közeleg a nyárssal, — siet a gazda a tavaszi szántással, vizek apadással. Proserpina kecsegtet kétszeres áldással. Emelkedj, tetőtlen jókedvem, te röpke s szánalommal tekints sziklákra, rögökre, mért vannak örökre, mikor csak a mulandó lelhet örömökre? (1939) ANYAGI ERDEKELTSEG ÉS A SZOCIÁLIS SZEMPONTOK A

CSKP XIII. kongresszusa előkészítésének tézisei hangsúlyozzák, hogy társadalmunk gazdasági problémáinak megoldásához rendkívül fontos a problémák helyes politikai és tudományos megközelítése. A tézisek azt is megállapítják, hogy a szociális struktúra minőségi változása, (a dolgozók 95,9 százaléka a szocialista szektorban van alkalmazva) megteremti társadalmuuk megszilárdításának és a még fennálló fogyatékosságok eltávolításának objektív alapját. Röviden szólva arról van szó, hogy feltárjunk minden olyan gazdasági és egyéb ösztönzőt, amely elősegíti társadalmunk politikai és morális egysége kialakulásának folyamatát. Pártunk múlt év decemberében azzal a céllal adta ki téziseit, hogy ezeket ne csak formálisan és passzívan, hanem kezdeményezöen és mélyen dolgozzuk ki, hogy a tézisek széles platformmá váljanak, amelynek alapján konstruktív és perspektív módon vitathatunk meg minden olyan problémát, amely társadalmunk további fejlődósének szempontjából fontossággal bír. Az előttünk álló legfontosabb kérdések egyike, véleményem szerint: hogyan használjunk fel és dolgozzunk kl minden tekintetben és hatékonyan — tudományos elemzés alapján — minden ösztönzőt, hogy anyagi-műszaki alapunk, a szocializmus gazdasága odáig fejlődjék, hogy szabadon meríthessen belőle mindenki, akinek arra szüksége van. Milyen eszközökkel valósítsuk meg a szocialista ideált, amelyért a munkás- és szocialista pártok kezdettől fogva harcolnak, s amelyért mindvégig harcolniok kell: hogy a szocialista rendszer — minden tekintetben •— magasabb fokú szociális rendszert jelentsen, mint a kapitalizmus. Melyik az az út, amely elvezet bennünket a fentebbi célhoz? Hogyan érjük el, hogy a szocializmus nálunk, magától értetődő legyen, hogy kiindulópontként és példaként hasson a világon, amely zűrzavarban vergődik és valamennyiünket az atomhalálba akar taszítani? Hogyan és milyen módon távolítsuk el a szocializmus további fejlődésének útjából mindazokat az ellentéteket, nehézségeket és feszültségeket, amelyek ez idő szerint előttünk állnak? Véleményem szerint — és a tézisekre is hivatkozva —, az alapvető probléma az, miképpen leljük meg a helyes dia lektikus kapcsolatot a társadalmi érdek és csoportok (egyén, kollektíva, vállalat) érdeke között. Más szóval, hogy — ami társadalmunk anyagi és kulturális fejlődését, a „teljes" személyiség fejlődését illeti a fejlett kollektívában — helyes megoldást találjunk az anyagi érdekeltség elve és a szocialista társadalom szociális szempontja között. Hol itt a kiindulópont? U

gy vélem ott, hogy a tudományt, a tudományos elemzést, társadalmunk haladó céljait szem előtt tartva, megfontolásaink középpontjába helyezzük. Ebben a problématlkában, mint egyébként minden másban is, a „tudományos — szocializmus", „tudományos kommunizmus" fogalmát következetesen marxista módon értelmezzük. Megkísérlem vázolni azt a problémakört, amelyet meg kell oldanunk, hogy társadalmunk alapvető problémáját: minden értékből többet és jobbat termelni, — olyan nehézségek és deformációk nélkül oldhassuk meg, amilyeneken a szocialista fejlődés néhány szakaszában ÍRTA: ANDREJ SIRÁCKY AKADÉMIKUS átesett. Az anyagi érdekeltség, a munka termelékenységének és minőségének emelése a szocialista társadalomban elválaszthatatlanul összefügg a szociális, emberi és erkölcsi elvvel. Összefügg, ám nem egyszerűen, ellentmondások nélkül, abszolúte, a fennálló ellentétek és feszültségek nélkül. Azok a nehézségek, amelyek nemcsak gazdaságunkban merültek fel (s okaik objektívek is: korlátozott nyersanyagforrásaink, az 1965. esztendő természeti katasztrófái, a fejlődésben levő országoknak nyújtott segítség stb.), hanem társadalmi életünk egyéb szakaszain is (életstílus a társadalom rovására, fegyelmezetlenség, a társadalmi tulajdon iránti hiányos érzék, a bűnözések számának emelkedése stb.), olyan helyzetet és problémákat jeleznek, amelyek politikánk, irányításunk, társadalmi elméletünk és gyakorlatunk komoly elemzésének tárgyát kell hogy képezzék. Lényegében arról van szó, hogy szociális rendszerünket tudományossá tegyük, megleljük leghatékonyabb eszközeit, annak, hogy megtartsuk és intenzívebbé tegyük fejlődésünk elmélyülő szocialista tartalmát. Ez annyit jelent, hogy a szocializmus építésének fő Irányvonalával összhangban, mit sem engedve a marxizmus—leninizmus elveiből, fel kell szabadítanunk a tömegek egészséges kezdeményezését, ki kell terjesztenünk a szocialista demokrácia elveit (természetesen, a történelmileg adott körülmények között) s meg kell lelnünk társadalmunk irányításának leghatékonyabb formáit. Mint a tézisek is hangsúlyozzák, célunk az, hogy bővítsük a szocialista demokráciát, a nép kezdeményezését és határozati jogát (közvetlenül és a választott szerveken keresztül) társadalmi és politikai életünk valamennyi szakaszán, tiszteletben tartva a szocializmus építésének és a párt politikai-eszmei vezetésének alapvonalát. Megfontolás tárgyáva kell tennünk, milyen mértékben érvényesíthetjük a széles körű szocialista demokrácia (önigazgatás) alapelvét nemcsak a termelésben, až iparban, a szállításban, hanem kulturális téren is (iskolaügy, népművelés, egészségügy, tudomány, film, színművészet stb.). A népgazdaság új irányítási rendszere az anyagi érdekeltség fokozásának alapelvét követi, mégpedig minden síkon, vertikális és horizontális irányban egyaránt. Nemcsak a termelésben, a technikában, a technológiában elért haladásról, a gazdasági ösztönzők egész komplexumáról van szó (a szocialista piac számára való termelés, az árak piaci alakulása, a kínálat és kereslet, az együttműködés és egészséges versengés, szocialista munkaverseny stb.), hanem a szocialista kapcsolatok egész szövevényéről is (pszichikai, érzelmi, erkölcsi stb. serkentők). Csak a piaci mechanizmus hatásának dialektikus elemzése mutatja meg. milyen mértékben lehetséges és szükséges korlátoznunk a gazdasági-jogi beavatkozások nemkívánatos, sőt esetleg asszocíáUs következményeit (bérpolitika, denlvellizálás, politikailag kikényszerített beruházások, aránytalanságok, árak, szankciók stb.). Ennek a problémának, mint komplex feladatnak a megoldása túllép a gazdasági-szociális síkon. A

szocializmus célja nemcsak az anyagi jólétben élő einber, hanem az olyan ember is, aki sttanélylsége „totalitásában" fejlődik. Ez azonban nem jelenti a személyiségnek egyedül önmagáért való fejlődését, egoista és mereven individualista embert, aki a szocializmust is csak a tulajdon érdekén át látja. A szocialista ember azon tulajdonságainak fejlesztése a cél, amelyek lehetővé teszik, hogy összhangban kell állniok a politikai Irányítás, a gondolkodás, az érzés és az erkölcsi állásfoglalás adekvát formál' val. Ez az út, amely megteremti az összhangot az anyagi érdek és a szociális szempont között. Mindez megköveteli as élet megfelelő szocialista intézményesítését ls, amely különféle szférákat foglal magában (példának okáért más a termelés és más a művészet területe], ezek a szférák azonban integráltak a társadalom tudományos Irányításában. Igf társadalmunkban helyes arányt kell teremtenünk a munkaelv (a teljesítmény szerinti értékelés J és a szociális szempont között (a szükségletek szerinti elosztás a társadalmi alapból). A felülről érkezett centrcdiszttkus döntéseket dialektikus egységbe kell olvasztanunk as alulról jövő demokratikusan és pszichológiailag megalapozott igenléssel. (Természetesen, nem szabad gátat vetnünk az alulról jövő egészséges kezdeményezésnek.) Ogy vélem, hogy a fejlődés már mind nálunk, mind a többi szocialista országban olyan fokot ért el, hogy lehetséges (és szükséges ls) az igazi demokrácia kiterjesztése és elmélyítése összhangban szocialista céljainkkal (természetes, szem előtt tartva a nemzetközi helyzetet Népgazdasági problémáink megoldásában fokozatosan kl kell küszöbölnünk — a gondolkodás síkján is — azt a dogmatikus, „kultusz tdejebeli" és marxista szempontból deformált koncepciót amely a személyiséget és az egyén egész pszichikai szféráját a differenciálatlan és nivelllzált kollektívába helyezi. A kollektíva nemcsak külső nyomásra, hanem belső összetartással, az egyének színvonalának általános emelkedésével is fejlődik. Életünk bonyolult problémái megoldásának nagyfokú igényessége a népgazdaság és a kultúra terén megköveteli, hogy a kollektíva (amely egészséges, haladó és nem konzerválja magában a szocialista fejlődés túlhaladott szakaszának el emelt) meg tudjon birkózni azokkal a kérdésekkel, amelyeknél már véget ér a társadalmi érdek, s ahol néhány egyén (és „egészségtelen" csoport) nyomása ag úgynevezett közös érdeket személyi, csoporttérre viszi át, gyakran szociális, vagy (ami még rosszabb) szocialista demagógiával álcázva magát. A fentebbi általános mérlegelés befejezéseképpen — öszszefüggésben azzal, amit már mondottam — néhány konkrét kérdéssel kívánok foglalkozni. 1

Milyen hatással van a tudományos-műszaki for• radalom társadalmunkban az anyagi érdekeltség és a szociális szempont viszonyának megoldására? Mindenekelőtt, az említett tény következményei kétségtelenül megnyilvánulnak az életés a kulturális színvonal emelkedésében, érdeklődésünk é9 kedvteléseink intenzívebbé válásában és elmélyülésében, a munkaidő lerövidülésében, az utazás lehetőségeiben, a sportban, szórakozásban stb. Ezek a társadalom vívmányai lesznek (s részben már meg ís vannak), s mint ilyenek mindenki s?ámára részt jelentenek (Folytatás a •. oldalon)