Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-04 / 62. szám, péntek

• •••••••••o ••••••••••• ý J MLMíK • •••••••••• ••••••••••• TURINBAN TÖRTÉNT címmel került filmszínházaink műsorára az Elvtársak című olasz film, amelyben Marcello Mastrolannl Sinigaglla tanár szerepében ismét bebizonyította sokoldalú színészi tehetségét. A film az 1897-es esztendő nagy eseményéről, az olasz munkások első szervezett sztrájkjáról szól. A forgatókönyv hiteles dokumentumok alapján készült. A történet — az olvasóközönség körében népszerű — epizódláncból áll. Marlo Monicelli, a rendező, akinek előbbi Nagy háború című filmjét Velencében nagydíjjal tüntették ki, megmutatta, hogy kapitalista környezetben is lehet munkásmozgalmi filmet készíteni, anélkül, hogy eltávolodnék a történelmi igazságtól. Szándéka megvalósításához felsorakoztatta az olasz filmszínészek nagy egyéniségeit, így pl. amint már említettük Marcello Mastroiannit, Renata Salvatorit, Folco Luliit. Mellettük kiváló francia színészek is szerepelnek: Annié Girardot, Bemard Blier és Francois Périer. A film Buenos Airesben a fesztiválon díjat nyert. NÉGY IGAZSÁG La Fontaine 17. századbeli tanmesélnek modern változatét láthatjuk ebben az olasz—francia filmben. Négy történet, négy Igazság, négy rendező, négy különálló alkotás — így legalább mindenki talál köztük kedvére valót. A nyúl és a teknős meséjét Blasetti olasz rendező vitte vászonra, Sylvia Koscin és Monika Vitti közreműködésével. Hervé Bromberger francia rendező A róka és a holló tanulságos történetét helyezte át más környezetbe. A hízelgő itt is eléri célját, bár nem egy darab sajt, hanem a feleség hűsége a tét. Anna Karin alakítja a feleség szerepét. Ez a helyzetkomikumra épülő, szellemesen feldolgozott humoros epizód jó szórakozást nyújt, juk A két galamb törékeny vaRené Clair rendezésében látjuk a két galamb törékeny varázsú, lírai történetét, amelynek erkölcsi tanulsága teljesen a mának szól. Charles Aznavour az egyszerű kisiparos szerepében, Leslie Cáron pedig a kissé sznob maneken szerepében egy véletlen következtében arra kényszerül, hogy édes kettesben töltse a húsvéti ünnepeket. Berlango, a híres spanyol rendező A halál és a favágó című mesét még közelebb hozta a mához. Az irónia, az akasztófahumor e film jellegzetessége, ám a mű végső soron vádirat a rendező hazájában tomboló bürokrácia, közöny és elnyomás ellen. KEZESSÉGRE ELBOCSÁTVA Richard Groschoppnak, az NDK kitüntetett rendezőjének már a tizedik műve ez a film. Szerinte nem bűnügyi film. Inkább pszichológiai dráma, amely arra épül, hogy a szocialista törvények mindenki számára biztosítják: büntetése letöltése után visszatérhessen a normális életbe. Csakhogy nem olyan könnyű megküzdeni az előítéletekkel. Conny Schenk — aki motorkerékpárjával halálos kimenetelű balesetet okozott s emiatt másfél évet ült — a börtönből kikerülve előttünk küzd meg ezekkel az előítéletekkel. Mindenki ellene van, sehol sem talál támaszra. — pedig tele van nemes szándékkal, a jobb, boldogabb életről sző terveket — egyedül szerelme Ute nyújtja feléje segítő kezét. Ez megmenti attól, hogy végleg a lejtőre kerüljön. Connyt Heinz Klevenow, Utet a bájos Angelica Domröse alakítja. Míg az NDK első számú kedvencét már jól ismeri kö zönségünk, Klevenow ebben a filmben debütál. ROMULUS ÉS REMUS 1961-ben készült Sergio Corbucci olasz rendező szélesvásznú színes filmje, amely a farkasemlőn nevelkedett ikrek legendáját, a Róma alapításához fűződő mesét viszi a néző elé. A történet az időszámításunk előtti 700-as évek életét, királyi udvarát, harcait idézi. Steve Reeves — Romulus, Virna Lisi — Júlia, Gordon Scott — Remus megszemélyesítője. Ez a tömegeket mozgató, mutatós film a fiatalok és az iskolások körében lesz népszerű. S. K. Bemutató előtt Bernarda Alba zárdaszerű házában öt leány várja és vágyja a hőséget hűvösséggel oldó estéket és az ablakok alá titkon odalopakodó szilaj legényt Pepe el Romanot. Bernarda férje halálos ágyán azt kérte, hogy a gyász nyolc évig tartson. Ösi spanyol szokás szerint így nyolc évig nem lépheti át az övegyi ház küszöbét férfi. Pedig itt az érzelmektől feszülő, viharjelző levegőben végzetes tragédia érlelődik. Az életerős Pepe, a hervadt, de gazdag Augustias jegyese lesz. Ez a legidősebb lány más apától származik. A gyász reá nem vonatkozik. De az eszményített legény képét, mégis az emésztő szenvedélyű Martirio őrzi, míg szíve alatt Adela várja már formálódó gyermekét. Magdaléna és Amella beletörőKulturális hírek • PAVLODARBAN megnyitották Kazahsztán első Kerületi Művészeti Múzeumát, melyben kiállttásokat rendeznek a legjobb kazah festők, szobrászok és grafikusok — Cserkasszkij, Szidorkin, Gajev, Kasztyejev, Djacskin és mások — műveiből. • A BERLINI Deutsches Theaterben nagy sikerrel játszszák Tolsztoj Háború és békéjét. A főszerepeket Hannes Fischer és Wolfgang Heinz alakítják. • A MINSZKI STODIOBAN Bikov elbeszélése alapján filmet forgatnak. Rendezője B. Sztyepanov. A film a második világháború egyik koncentrációs táborának két szökevényéről, egy orosz katonáról és egy olasz lányról szól. A katonát Sz. Ljubsln, a lányt L. Rumjencova alakítja. Nagy Eszter és Bottka Zsuzsa a próbán dik abba. hogy vénlány marad. ... És a tragédia érik... és a szívtelen Bernarda bűneiért a legfiatalabbik leány, Adela életével fizet. Frederico Garcia Lorca a balladák szépségeit idéző drámájában csupa nő játszik. A címszerepet Nagy Eszter alakítja. Szép szerepet kapott: Bottka Zsuzsa, Udvardi Anna, Lengyel Ilona, Palotás Gabi, Szabó Rózsi és Budiás Ida. Első nagyobb szerepében most mutatkozik be Petrécs Anni és Boldoghy Kata. A feszülő légkört árasztó, Immár klasszikus értékű drámát, Konrád József rendezi. A jelmezeket és a díszleteket Vecsei V. József tervezte. A bemutató — a nemzetközi nőnap alkalmából — f. hó 9én lesz a bratíslavai NOVÁ SCÉNA színpadán. Majd két komáromi bemutató és a dunaszerdahelyl vendégjáték után a társulat megkezdi kelet-szlovákiai tájelőadásait, —sz. Időszerű közgazdasági kérdések Megfelelő embert a megfelelő helyre Az áttérés az extenzív iparfejlesztésről az intenzívre, megváltoztatja a „megfelelő embert a megfelelő helyre" jelszó értelmét és tartalmát. Amikor a termelés növelésének útját főleg új gyárak üzembe helyezésében láttuk, szükségszerűen eljutunk e módszer egyik kedvezőtlen következményéhez: az ilyen gyakorlat velejárója az állandósult feszültség a szakképzett emberek száma és szükséglete között. Az extenzív Iparfejlesztést^ ezért a gyors és átlagos szakemberképzés jellemzi. Ezzel számol az iparirányítás rendszere is, és a csekélyebb hibaszázalék érdekében aprólékos előírásokkal szabja meg a felelős vezetők tevékenységét. Ha ilyen rendszer állandósul, a megkötött, előírások tömegével korlátozott Irányítási módszer kedvezőtlenül viszszahat és megköti azok kezét is, akik az átlagnál nagyobb tudással, kezdeményező készséggel rendelkeznek. Ha az intenzív iparfejlesztésben a termelés növelésének fő módszere a meglevő termelőeszközök jobb, hatékonyabb kiaknázása, szükségszerűen csőkken a kedvezőtlen hatású feszültség a szakemberek számát illetően, s a lényeges itt a minőségi mérce. Meglazulnak az előírások szabta korlátok, a termelőmunka szervezői és vezetői saját tudásukra, kezdeményező készségükre vannak utalva. Ilyen esetben nem érhető el eredmény átlagos felkészültséggel, hanem elmélyült tudású, átlagon felüli látókörrel rendelkező emberek kellenek. Tévednénk, ha azt hinnők, hogy az áttérés az extenzív módszerről az intenzívre, a fentiek alapján szükségszerűen a „leváltások" sorozatát hozza. Igazságtalanok és szűk látókörű dogmatikusok lennénk, ha nem vennénk figyelembe a valóságot, amely sokkal bonyolultabb a fent vázolt egyszerű sémánál. Az emberek egyéni tulajdonságai nem mérhetők sémákkal. Talán ellentmondásosnak tűnik, de az eddigi extenzív iparfejlesztésen alapuló termelési mód is szült az új viszonyokban nagyszerűen helytálló embereket. A különféle korlátozások sok esetben nem engedték kibontakozni kezdeményező készségüket, amely most felszabadulva, kitűnő eredményeket hozhat. Példa erre a füleki Kovosmalt egyik ellenőrének esete, aki az évekig sok bajjal küszködő öntöde hibáit elemezve széles látókörrel, a problémák mély ismeretéről tett tanúságot. Az ellenőrzés folyamán felszínre került képességei szolgáltatták az alapot ahhoz, hogy rábízzák az egész öntödét. Ez az ember aránylag rövid időn belül az élenjárók közé emelte részJegét.' Még kifejezőbben mutatkozik mezőgazdák adózása A Közös Piac gabonaárainak leszállításába a nyugatnémet kormány csak úgy mert belemenni, hogy a mezőgazdáknak 1965-re 840 millió márka segélyt helyezett kilátásba, és ebből 460 milliót máris folyósított. A még hátralevő 380 millió márkát felerészben a mezőgazdaságilag művelt terület, felerészben az alkalmazott munkaerők arányában fogja szétosztani. 1961/62-ben a mezőgazdaság nem kapott szubvenciót ős 1098 millió márka adót fizetett. Az első „Zöld terv" évében viszont már 616 millió márka szövetségi segélyben részesült és 854 millió márka adót fizetett. Azóta a „Zöld terv" rendelkezésére álló öszszeg négyszeresére, évi 2,5 milliárd márkára emelkedett, az adóterhek viszont az 1963/64. gazdasági évben 661 millió márkára csökkentek. Ez azt jelenti, liQgy a nyugatnémet mezőgazdaság, amely az összlakosságnak 9 százalékát foglalkoztatja és a nemzeti termelésnek 5 százalékát adja, a 91 milliárd márka adóteherből mindössze 0,72 százalékot vállal. meg a felszabadult energia ereje az oravai Tesla-művekben. Vladimír Stoje, a vállalat igazgatója a gyár megalakulása óta áll a tv-készülékeket gyártó kollektíva élén. Az Iparirányítás legmegkötöttebb időszakában is ott állt és azt tette, amit tehetett. Ma is ott áll, s cselekszi azt, amire képes. Képességei — ez tűnik ki a legutóbbi eredményekből —, magasan túlszárnyalják azt, aminek a korlátozott irányítási rendszer utat engedett, s ma gazdagabb, eredményesebb munkát fejthet ki. Nem véletlen, hogy ez a gyár, éppen az igazgató tudásának teljes érvényesülése Időszakában — az utóbbi évben — hódította meg először a csehszlovákiai televíziógyártás történetében a külföldi piacot. Amikor arról van szó, hogy az intenzív iparfejlesztés számára megfelelő embereket találjunk a megfelelő posztokra, nagyon körültekintően kell eljárnunk. Látnunk kell, kl az, akiben a megkötöttség időszaka csak elnyomta a kezdeményezést, a tudás teljes érvényre juttatását, s ki az, aki csak azért érvényesülhetett, mert az előírások szabta korlátokat képtelen volt túlszárnyalni, s az elismerést csupán a „kedvező szélnek" köszönhette. Ne feledjük, a legtöbb, valóban megfelelő ember igen nehezen tűrte az extenzív iparfejlesztés korlátait. Például a vlkanoval Sandrlk-üzem Igazgatója, aki az új Irányítási rendszer alapelveinek elolvasása után így szólt: „Ezt akartuk mi már régi" Persze, ma könnyű a régi hibák bírálata. S ez figyelmeztet azokra, akik Ismét „kedvező szelet" éreznek vitorláikban, és saját képességeik fogyatékosságait is a múlt objektív hibáival magyarázzák. Äm a képességeket a gyakorlat ellenőrzi. Éppen most éljük azt az időszakot, amikor a fogyatékosságokat nem lehet nagy szavakkal elkendőzni, amikor a vezetés legfontosabb módszere a tudományos elemzés, amely egyértelműen fényt derít az emberek képességeire. Megfelelő emberekre azonban nemcsak a vezető posztokon van szükség. Az extenzív iparfejlesztéssel együtt járt a munkásság számának nagyarányú növekedése is. Az ipari munkások nagy része — főleg Szlovákiában, hiszen itt fejlődött legnagyobb mértékben az ipar — a mezőgazdaságból, a közszolgáltatási üzemekből, s nem utolsó sorban a háziasszonyok köréből toborzódott. Az Ipari munkásság tartalékgárdája mindig ezekből a rétegekből tevődött össze. Ám a hatalmas méretű Iparosítás oly nagy tömegben szívta fel ezeket a technikával szoros kapcsolatban eddig nem álló rétegeket, hogy az végül is a gépek kihasználásának alacsony fokához vezetett. Ezt tanúsítják az átlagosan — és közismerten — lazább normák, mint amilyenek például hasonló termelési ágban a fejlett tőkés iparban szokásosak. Az extenzív iparfejlesztés Időszakában megtörtént, hogy egy-egy korszerűen felszerelt új gyárban az igazgató régi szakember volt, a többi vezető „gyorstalpalással" szerzett szakképesítést, s az egész munkásság a termelési folyamat megkezdésével egyidőben került először szorosabb kapcsolatba az új technikával. Ugyanakkor azonban olyan elavult munkahelyen, mint pl. a régi komáromi villanytelepen a szakma kiváló mesterei dolgoztak, akik úgyszólván éltek-haltak öregecske gépelkért, s képtelenek voltak műszak után elválni masinájuktól anélkül, hogy legalább ne simítsák végig olajos ronggyal vagy hatvanéves generátorukat. Ezeket az embereket az extenzív iparfejlesztés időszakában nem használtuk ki kellőképpen, a gépekhez való viszonyuk és tudásuk nem érvényesült a legkorszerűbb munkahelyeken. Sőt, odáig jutottunk, hogy ezek a gépükkel szinte összeforrott emberek ellenszenvet tápláltak a korszerű üzemekkel szemben, a modern gépeket néha az „átképzett borbélyok szerszáma" rosszmájú megjelöléssel Illették. Miért? Csupán azért, mert, ha valamelyikük mégis a modern gyárban kezdett dolgozni, az ő sok évtizedes szakmai tapasztalata, nagy tudása, a gépekhez való viszonya egyszerűen nem érvényesülhetett, elismerésben nem részesült, sőt, ellenkezőleg, néha éppen megrovásban, mert úgymond, pepecselt, ahelyett, hogy a teljesítményt növelte volna, sőt nem „álhatta", ha valaki „embertelenül nyúzta a gépet.. Természetesen ma ls fontos követelmény a munkatermelékenység növelése, állandó fokozása, de nem a minőség rovására, nem a gépek „nyúzásával". Igen, ma ismét azoké a „szakiké" a szó, akiknek gondosságát, technika-szeretetét a múltban nem becsülték meg kellően. A minőségi munka és a gondosság ma a minőségi mutatók előtérbe helyezésével nagyobb megbecsülést vív ki. Ha megfelelő embereket keresünk ma a megfelelő helyekre, akkor ne feledjük azt sem, hogy jó szakmunkás, a gépet szerető, gondos ember való a korszerű technika mellé, s nem a minőség rovására a teljesítményt „hajszoló", csak a nagy keresetet kergető ember. Ez az álláspont az új premizálási rendszerekben ma már kifejezésre jut, s feladatunk e kiváló szakmunkások jutalmazásának további kidomborítása, N hiszen így — nagyobb megbecsülésükkel — Juttathatjuk őket oda, ahol a helyük: a legkorszerűbb gépek, berendezések mellé, amelyekből csak ők és azok, akik tőlük tanulták a technikához való viszont, képesek kiaknázni minden lehetőséget. Úgy, ahogy az intenzív iparfejlesztés megköveteli. VILCSEK GÉZA TOVÁBB FOLYIK A GYÓGYSZERPAZARLÁS — nem használt a receptért fizetendő illeték Vitathatatlan, hogy nálunk a gyógyszereket eléggé fecsérelik. Hiszen az az összeg, amelyet erre a célra fordítunk, óriási, és még szüntelenül emelkedik. Az elmúlt évben államunk gyógyszerekre, vérre, speciális orvosi műszerekre és gyógykezelési segédeszközökre 1,5 milliárd koronát költött, azaz 25 millióval többet, mint az előző évben. A többlet gyakorlatilag csaknem egészében a gyógyszerekre ment. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy ezenkívül a dolgozók tavaly a gyógyszertárakban még több mint 360 millió koronát költöttek, megállapíthatjuk, hogy tavaly mintegy 2 milliárd korona értékű gyógyszert és egészségügyi cikkeket fogyasztottunk. Itt az Ideje, hogy az Egészségügyi Minisztérium a gyógyszergazdálkodás terén alapos, sokrétű ellenőrzést végezzen — a termelőkön kezdve, az orvosokon és gyógyszerészeken át, egészen a páciensekig. Hiszen egyes jelenségek még a laikusnak is szembetűnök. Vajon nincsenek-a köztünk valóságos „gyógyszerfalók", akik az orvosoktól csak azért kérnek gyógyszert, mert rászoktak? Egyes esetekben a termelők, valamint az orvosok és gyógyszerészek előtt is nyilvánvaló, hogy bizonyos gyógyszer csomagolt adagja értelmetlenül nagy, amit a beteg nem fogyaszthat el. És mégsem lehet az adagot csökkenteni vagy megváltoztatni. Nem arról van sző, hogy a páciens egészségének rovására takarékoskodjunk a gyógyszerrel, hanem arról, hogy a gyógyszert ne fecséreljék fölöslegesen. Ez nem érhető el csak agitációs, népművelési munkával vagy az egészségügyi dolgozók és betegek személyes felelősségére való hivatkozással. Ennek előfeltétele a gyakorlat beható felülvizsgálása, a pazarlás okainak felkutatása, majd megfontolt intézkedések megtétele. 1966. in. 4.