Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-30 / 88. szám, szerda

AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK XXIII. KONGRESSZUSÁN (folytatás a 14. oldalról) silése és a szocialista demokrá­cia fejlesztése, a gazdálkodás formál és módszerei, a munka tudományos megszervezése, a kommunista nevelés tartalma és módszerei. Fel kell számolni a káde­reink egy részénél meglevő azon nézetet, amely szerint a társadalomtudományoknak csu­pán propagandisztikus jelentő­ségük van és feladatuk a gya­korlat megmagyarázása és kommentálása. A társadalomtudományok fej­lesztése és ajánlásaiknak gya­korlatba történő átültetése ugyanolyan fontos szerepet ját­szik, mint a természettudomá­nyok minden más ága által el­ért vívmányok felhasználása a materiális termelés és a nép szellemi élete fejlődésének te­rületén. Nagy jelentősége van a bur­zsoá ideológiával, a revizio­nizmussal, a dogmatizmussal és a reformizmussal folytatott harcnak. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az impe­rializmus osztályellenségünk, amely bomlasztó tevékenységet folytat a szocialista rendszer, a szocializmus elvei, ideológiá­ja és morálja ellen. Az impe­rializmus gigászi propaganda­gépezete megrontja a személyi­séget, a tömegeket igyekszik eltéríteni a politikától. A bur­zsoá ideológia elleni harcnak minden körülmények között megalkuvás nélkülinek kell lennie, minthogy ez osztály­harc, harc az emberért, az emberi méltóságért és szabad­ságért, a szocializmus és a kommunizmus helyzetének megerősítéséért. Ez a nemzet­közi munkásosztály érdekeiért folyó harc. A tudósok megtisztelő fela­data, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulójának és V. I. Lenin születése 100. évfordulójának szentelt alkotásokat hozzanak létre. A marxizmus—leninizmus mint tudomány a mindenféle tévelygésekkel, a kizsákmányo­ló osztályok ideológiájával folytatott kérlelhetetlen harc­ban alakult ki és erősödött meg. Mindig mélyrehatóan ele­mezte az objektív történelmi folyamatokat, az osztályharcot és ezen az alapon kidolgozta a forradalom elméletét és tak­tikáját, rávilágított az új tár­sadalom építésének útjára. Eb­ben életet igénylő erő, a nagy kommunista tanítás hallhatat­lansága van. Elvtársak, a marxizmus—leninizmus nagy eszméinek az életbe tör­ténő átültetése elválaszthatat­lanul össze van kötve a legszé lesebb népi tömegek minden­napi munkájával, a kommunis­ta építésben való tevékeny részvételükkel, ez azonban csu­pán a párt igen céltudatos szervező és eszmei-nevelő mun­kájával érhető el. A párt által az ideológiai munka területein kifejtett sok éves erőfeszítések legnagyobb eredménye az új szovjet em­ber felnevelése. Azon harcosok nemzedékeinek forradalmi ha­gyományait folytatva, akik a világon elsőnek hozták létre a munkások és parasztok álla­mát, a szovjet ember felépítet­te a szocializmust, szembeszállt a fasizmussal és élethalál harc­ban győzelmet aratott felette. Megvédelmezte a forradalmunk vívmányait és most, a történe­lemben elsőnek a kommuniz­must építi. A munkásosztály, a kolhoz­parasztság, a szovjet értelmiség példát szolgáltat a magasfokú szocialista öntudatra, a hősi munkára. A szocializmus győ­zelmével mélyreható változás ment végbe a szovjet emberek tudatában. A fő dolog most az, hogy még magasabbra emeljük a párt ideológiai munkájának színvonalát. Emlékeznünk kell Leninnek arra az útmutatására, hogy tudatos munkán és tár­sadalmi tevékenységen kívül nincs és nem is lehet kommu­nista nevelés. Az egész ideo­lógiai munkának szorosan kap­csolódnia kell az élethez, a kommunista építés gyakorlatá­hoz, enélkül — mint Lenin is­mételten hangsúlyozta — az ideológiai munka politikai fe­csegéssé válik. A dolgozók mozgósítása a kommunizmus anyagi és mű­szaki bázisának megteremtésé­vel kapcsolatos feladatok si­keres megvalósítására, a társa­dalom minden tagja tudomá­nyos világnézetének, kommu­nista erkölcsének kialakítása, a sokoldalúan fejlett személyi­ség kinevelése — ezek a párt ideológiai munkájának céljai. A szovjet nép megvalósítja az emberiség történetének ma­gasrendű társadalmi feladatát: építi a kommunizmust. A te­remtés aktív alkotói folyamatá­ban az emberek tízmilliói vesz­nek részt. Először meg kell tanítanunk a többséget, majd minden dolgozót arra, hogy úgy végezze munkáját, aho­gyan ma a mi dicső élmunká­saink, a munka mesterei dol­goznak. Ez a feladat teljes egé­szében véghezvihető. A mai élenjárók, a termelés újítói át­lagos emberek. De kiemelked­nek azzal, hogy tökéletesen el­sajátították a technikát, tuda­tosan szolgálják a társadalmat, magasfokú erkölcsi tulajdonsá­gokat, kollektív szellemet tanú­sítanak és önfeláldozóan, ere­jük teljes latba vetésével vég­zik a néppel szemben vállait kötelességeiket. Ezek mind úgy dolgoznak, ahogyan mindenki dolgozik majd a kommunizmusban. Óriá­si jelentőségű ez az ideológiai munka sikere szempontjából. Van példa, van példakép, akit követni lehet és akitől tanulni lehet. A pártszervezetek hiva­tása mindent elkövetni avégett, hogy minden szovjet ember az új ötéves terv feladataiban sa­ját személyes munkájának programját lássa, méltó mó­don járuljon hozzá annak tel­jesítéséhez. Pártunk mindenkor elsőren­dű jelentőséget tulajdonított annak, hogy a társadalom min­den tagjában plántálja a tuda­tos fegyelmet. A munkafegye­lem megszilárdítása, a szocia­lista társadalomban elfogadott törvények és szabályok feltét­len teljesítésének megkövetelé­se nemcsak hogy nem mond ellent a szovjet rend demokra­tikus alapjainak, hanem éppen ellenkezőleg, feltételezi a szov­jet szocialista demokratizmus fejlesztését és kiszélesítését. Az egész társadalom szocia­lista szervezettsége minden egyes ember javára és minden egyes ember szocialista fegyel­mezettsége az egész társada­lom javára — íme ebben van a szocialista demokrácia lénye­ge. A párt feladata állandóan erősíteni a párt- és az állam­élet valamennyi szintjén a nagyfokú fegyelmezettséget és szervezettséget. A pártszervezetek munkájá­ban jelentős helyet kell el­foglalnia annak a nevelőmun­kának, amelynek célja a szov­jet emberekben fejleszteni a takarékoskodást, a társadalmi tulajdon épségéről és gyarapí­tásáról való gondoskodást. A szovjet társadalom már most is óriási kincsekkel rendelkezik, amelyek a nép tulajdonában vannak. A haza javait azonban állandóan szaporítani kell, ta­karékosan és gazdaságosan kell használni. Sajnos, még mindig vannak olyan jelenségek, hogy pazarolják, hogy pocsékolják az anyagi értékeket. Mennyivel gazdagabb és erősebb lenne államunk, ha mindnyájan meg­tanulnánk, hogy gondosan, gaz­damódra bánjunk minden kilo­gramm fémmel, szénnel, ce­menttel, kőolajjal, a nép pén­zének minden egyes rubeljével. A takarékosságra nevelésnek ugyanolyan helyet kell elfoglal­nia pártunk ideológiai munkájá­ban, mint a munkára nevelés­nek. Elvtársak! Hazánk, a nagy Szovjetunió, az ország összes népeinek test­vériességére, barátságára és együttműködésére épült, a tár­sadalmi-gazdasági rend, a poli­tikai rendszer, az egységes szo­cialista Ideológia közös voltára. A Szovjetunió népeinek gazda­sági és kulturális kapcsolatai egyre szorosabbá és egyre sok­rétűbbé válnak. Tanúi vagyunk annak a nagyszerű folyamatnak, hogy a népek egyre közelebb kerülnek egymáshoz, barátsá­guk és testvériességük, egysé­gük és összefogásuk eltéphetet­len szálai egvre erősödnek. Csaknem fél évszázadon át pártunk állandóan erősítette, alakította, tökéletesítette ezt a szövetséget mindeddig, amíg államunk ama legyőzhetetlen hatalmas erejévé vált, amelyet ma jelent a Szovjetunió népei­nek barátsága és testvéríessége. Ellenségeink nem egyszer meg­próbálták aláásni és megingatni ezt a barátságot hol a fegyve­rek erejével, hol pedig a bur­zsoá ideológia mérgével. Min­den reményük azonban szerte­foszlott, a szovjet népek barát­sága pedig állandóan erősödik, virágzik, egyre szilárdul és fej­lődik. A Szovjetunió Kommunista Pártja élő megtestesülése a pro­letár nemzetköziség, a népek közötti barátság és testvériség eszméinek. Sorainkban képvisel­ve vannak hazánk 131 nemze­tének és nemzetiségének leg­jobb fiai és lányai. Büszkék vagyunk arra, hogy pártunk összes nemzeti alakulatai, mi­ként a folyók vize a hatalmas óceánban, összeolvadnak, a Szovjetunó Kommunista Pártjá­ban, az egy meggyőződésen levő leninisták szövetségében, amely egységes az akaratban, egységes a célkitűzésben, egységes az ideológiában. Ennek nagyszerű példáját és bizonyítékát adja kongresszu­sunk. Tekintsenek, elvtársnak, a teremre, ahol jelen vannak hazánk népeinek és nemzeti­ségeinek képviselői. Mindegyi­kük a maga szocialista nemze­tének gyermeke, de egyúttal a párt gyermeke, a párt katoná­ja, kommunista-internacionalis­ta, aki számára egyaránt fon­tosabb mind a maga, mind pe­dig a Szovjetunió bármely más népének érdekei. Ebben van pártunk ereje, ebben van sok nemzetiségű szovjet államunk szovjet népünk ereje. Az új ötéves terv politikai, gazdasági és társadalmi jelen­tősége, a megvalósításéért ví­vott harc messze túllépi ha­zánk határait. Oj gazdaságfej­lesztési tervünk gyakorlatilag megtestesíti a párt és a szov­jet állam megingathatatlan hű­ségét a proletár Internaciona­lizmus lenini elveihez, a szo­cialista világrendszer interna­cionalista kötelességéhez, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomhoz, a népek nemzeti felszabadító mozgal­mához. A pártnak, valamennyi kom­munistának, nemzetiségi hova­tartozásától függetlenül to­vábbra is lankadatlanul azon kell munkálkodnia, hogy még jobban közeledjenek egymáshoz a Szovjetunióban élő népek, erősödjék barátságuk és test­vériségük, még szorosabbá és sokoldalúbbá váljanak gazda­sági és kulturális-szellemi kap­csolataik. Bármely probléma megoldásánál, amely országunk politikai és kulturális fejlődé­sével függ össze, a párt ezután is gondot fordít a Szovjetunió­ban élő valamennyi nép érde­keire és nemzeti sajátosságai­ra, minden szovjet embert a proletár nemzetköziség eszméi­nek szellemében, a szovjet né­pek testvérisége és barátsága iránti megingathatatlan hűség szellemében fog nevelni. Ez az egyetlen helyes nemzetközi po­litika. A Szovjetunió fejlődésé­nek minden tapasztalata iga­zolja e politika helyességét és életképességét. A sok nemzetiségű szovjet állam népei közötti barátság és összetartás erősítése, a szo­cialista országok testvérnépei­hez, az egész világ kommunista pártjához és dolgozóihoz fűző­dő kapcsolatok fejlesztése min­dig az SZKP rendkívül foiitos feladata volt, ma is. az, és az lesz a jövőben ís. Elvtársak! Nagy feladatok várnak ránk a falusi ideológiai-politikai munka megjavítása terén. A mezőgazdaság szocialista át­alakításáért vívott küzdelem során alapvetően megváltozott a falusi dolgozók lelkivilága, emelkedett képzettségük és kultúrájuk színvonala, még szi­lárdabbá vált a munkásosztály és a parasztság szövetsége. Ugyanakkor meg kell állapíta­nunk, hogy komoly hiányossá­gok vannak a falun végzett kultúrális-felvilágosító munká­ban. Hosszú időn át nem tulaj­donítottak kellő lelentősé^et annak, hogy a falvakban bővít­sék a klubok, könyvtárak, mo­zik, sporttelepek hálózatát. A pártszervezeteknek, az ál­lami szerveknek, a szakszerve­zeteknek, a Komszomolnak, va­lamennyi ideológiai intézmény­nek figyelmet kell fordítania e hiányosságok kiküszöbölésé­re. Alapvetően meg kell javíta­ni a falusi dolgozók politikai és kulturális nevelését, a vá­rosi kulturális intézményeknek, a színházaknak, az alkotó szö­vetségeknek és szervezeteknek fokozottabb segítséget kell nyujtaniok a falu számára. Szé­les arcvonalon kell vinni ezt a munkát, ha emeljük a falu kulturális színvonalát, jobbá tesszük a falvak életét, ez két­ségtelenül előmozdítja a kolho­zok és szovhozok termelő erői­nek sikeresebb kibontakozását. Elvtársak! A párt gazdag tapasztalatok­kal rendelkezik a kommunisták elméleti tanulásának megszer­vezésében. A régebben felhal­mozott tapasztalatokból mind­ezt hűségesen megőrizve ami jó, a párt állandóan tökélete­síti a pártoktatást. A Központi Bizottság új arányosabb párt­oktatási rendszert dolgozott ki és vezetett be, amely számol a káderek elméleti képzettsé­gével, különböző színvonalával és arra irányul, hogy a kom­munisták egész hadseregét mozgosítsa a dolgozók körében végzendő aktív agitációs és propagandista munkára. jelentékeny anyagi lehetősé­gekkel rendelkezünk, hogy to­vább szélesítsük a tömegek kö­rében végzett nevelőmunkát. Az országban 7700 lap, csaknem 400 folvóírat jelenik meg. Ezek egy alkalommal megjelenő pél­dányszáma a beszámolási idő­szakban 74 millióval növekedett, vagyis 1,6-szeresére. Évente több mint 1V4 milliárd könyvet és brosúrát adunk ki. Az or­szágban több mint 700 millió rádióvevőkészülék és vezetékes rádió van. 120 televíziós köz­pont működik. Az új ötéves terv irányelvei szerint 1970­ben 40 millió televíziós készü­lék lesz a Szovjetunióban. A párt nagyszerű propagan­distákkal, agitátorokkal újság­írókkal, televízió-, film-, rádió­és színházi szakemberekkel ren­delkezik. Valóban olyan arány­alapja ez a pártnak, melyet őrizni, gondosan nevelni kell és helyesen kell felhasználni. Erélvesen el kell utasítani azt a hibás elképzelést, mely sze­rint az ideológiai munka csu­pán a párttevékenység e terüle­tén működő szakemberek ügye. Ez a nézet ellentmond a párt hagyományainak, szűkíti a párt eszmei befolyásának frontját. Az ideológiai munka egész pár­tunk s minden kommunista íigve. Mindenkor gondolnunk kell arra, hogy a tömegekre gvakorolt eszmei befolyás agi­tációs és propagandamunkánk magas fokú hatékonysága köz­vetlenül függ a párttagok, a vezetők személyes példájának erejétől. Kedves elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusa két nagy dátum küszöbén megy végbe. Jövőre, 1967-ben lesz a Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelmének és a világ első szocialista állama — a Szovjetunió — megalakulásának 50. évfordulója, 1970-ben, vagyis az ötéves terv utolsó esztende­jében lesz száz éve, hogy meg­született a legnagyobb lángész, pártunk és államunk megalapí­tója, és vezére, Vlagyimir Iljics Lenin. ' Az ötéves terv sikeres telje­sítése jól szolgálja a szocialista világrendszer egységének to­vábbi megerősödését, még ma­gasabbra emeli a Szovjetunió gazdasági és honvédelmi hatal­mát, megerősíti nemzetközi tekintélyét. Pártunk és a szovjet embe­rek, miközben minden erejüket a jövő építésére fordítják, büsz­kén tekintenek vissza az el­múlt fél évszázad elmondhatat­lanul nehéz, de oly dicsőséges útjára. Van mire büszkéknek len­nünk, elvtársak. Az emberiség történelmében eddig még egyetlen nép sem ért el Ilyen hatalmas eredmé­nyeket, az új társadalom fel­építésében, a gazdaság, a tu­domány és a kultúra fejlesz* tésébem olyan hihetetlenül és oly rövid Idő alatt, mint a ml szovjet népünk. Engedjék meg, hogy fel» idézzek egy történelmi epizó­dot. 1918. március elején, amid­kor a szovjet kormány Péter­várról Moszkvába költözött, egy éjszaka a vonaton a vas­úti lámpa halvány fényénél V. I. Lenin megírta kiemelke­dő cikkét, „Napjaink legfon­tosabb feladatát". A szocialista haza akkor, amint azt mindenki tudja, igen nehéz napokat ólt át. A német imperializmus galádul rátá­madott a fiatal szocialista ál­lamra. A pártban akkor soka­kat hatalmába kerített a re­ménytelenség, és a kiúttalan­ság érzése. Lenin azonban nem ilyen volt. Egy percre sem esett kétségbe, nem vesztette el a fejét. Cikkében a párthoz és a néphez fordulva felszólította őket, mutassák ki, hogy töret­len akarattal kívánnak halad­ni a szocializmus útján, meg akarják teremteni a szocialista társadalom szilárd alapját, dol­gos kézzel akarnak munkálkod­ni a legkorszerűbb nagyipar felépítésében, a fegyelem meg­teremtésén, a népi erők együtt 1 működésének, rendjének alkotó tevékenységének megerősíté­sén. Cikkét zseniális jóslattal fejezte be: hallgassák, elvtár­sak, ezeket a szavakat: „Ez pe­dig az, amit az Orosz Szovjet Szocialista Köztársaságnak meg kell tennie, hogy megszűnjöri eiesettsége és erőtlensége, hogy megmásíthatatlanul hatalmas és gazdag legyen." Ez a jóslat bevált. Igen, ez a megmásíthatatlanul hatal­mas, gazdag szocialista állani megvan! Ez a ml szovjet ha­zánk, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége. Ez á hatalom valóban megmásítha­tatlan gazdasági és katonai vo­natkozásban és bármely más vonatkozásban egyaránt. Mind­ez pedig azért, mert a párt éš a nép évről évre rendíthetetle­nül halad a V. I. Lenin által mutatott úton. Az elmúlt fél évszázad folya­mán államunk nemegyszer vált dühödt imperialista támadások célpontjává, de népünk mind­annyiszor elkeseredett, véres csatákban vissza tudta verni až ellenséget és győzedelmesei! folytatta útját. Azokat a nagy­szerű vívmányokat, amelyekre a szovjet emberek joggal büsz­kék, ők a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának vezetésével ér­ték el. Pártunk hallhatatlanná tetté nevét azzal, hogy meg tudta szervezni és lelkesíteni tudtá népünket nagy tettekre. Mind 1 azt, amit hazánkban elértünk) a párt vezetésével értük el; Pártunk azonban ezeket a vív­mányokat csakis a nép önfelál 1 dozó munkájával és önzetlert támogatásával tudta elérni. A hős munkásosztály, a di 1 csőséges kolhozparasztság, te 1 hetséges értelmiségünk, férfiak; nők, fiatalok: ezek valósították meg a pártnak tervelt és elő 1 irányzatait, . Pártunk mérhetet­lenül büszke és boldog, hogý olyan nagy hős nép, mint d szovjet nép már fél évszázadá rábízza sorsát, jövőjét. Engedjék meg, hogy az egész kommunista pártunkat megtes­tesítő kongresszus nevében a szovjet néphez forduljak éé forró köszönetet mondjak á mély bizalomért és hatalmas támogatásért, nagyszerű mun­kájáért, rátermettségéért, bátor­ságáért, kitartásáért és elszánt­ságáért, amelyet Lenin ügyéért; a párt ügyéért vívott harcbari tanúsított és tanúsít ma ís. A szovjet nép vezetőjét, Irá­nyítóját, győzelmeinek szerve ; zőjét látja a pártban. Engedjék meg, hogy a kom­munisák sokmilliós pártjánalt valamennyi csapatát képviselő kongresszus nevében biztosít­sam a munkásosztályt, minden dolgozót, sok nemzetiségű or­szágunk valamennyi népét, hogy a kommunista párt to­vábbra is minden erejével har­colni fog a nép boldogságáért és hazánk virágzó fejlődéséért, a kommunizmusért, s gyakorla­ti cselekedeteivel igazolni fog­ja a szovjet nép részéről irán­ta megnyilvánuló nagy bizal­mat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom