Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-29 / 87. szám, kedd

tmm \ Látás az infrasugarak hullámhosszán Wiliam Herschel angol fizikus 1780-ban szo­katlan jelenséget észlelt. A napspektrumba ál­lított hőmérő ugyanis a színkép halárán túl is felmelegedett. A tudós megismételte a kísérle­tet, az eredmény mindig hasonló volt. Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a hőmérőre valamilyen láthatatlan sugárzás hat. Ezt a sugárzást később infravörös, vagyis vö­rösön inneni sugárzásnak nevezték el. A továb­bi kísérletek azt is kimutatták, hogy ez a sugár­zás képviseli a Nap által kisugárzott energia mintegy 60 %-át, az izzólámpa energiakisugár­zásában pedig kb. 90 százalékban vesz részt. A fizikakönyvekben aztán fokozatosan bővül­tek az infravörös sugárzásra vonatkozó adatok. Ma tudjuk, hogy ez a sugárzás az elektromág­neses hullámoknak a látható fénynél nagyobb hullámhosszúságú tartománya, körülbelül 7600 és 30 millió angströmig terjed. Kiderült, hogy e sugárzások fénykvantumainak energiája na­gyon kicsi, így az infravörös sugárzások aktivi­tása ls kicsi, elnyelése az anyagban többnyire Passzív működésű hőpelengátor. 1 — vevőké­szülék, 2 — tükör, 3 — forgató gépezet. 4 — regisztráló berendezés, S — erősítő, 6 — el­lenállás. nem okoz vegyi reakciót vagy elektromos ha­tást. Ezért kimutatása és tanulmányozása rend­szerint hőhatása alapján történik. Az infravörös ^^isárzást a levegő alig nyeli el, míg más anya­gimat jelentősen felmelegít azáltal, hogy azok majdnem teljesen elnyelik, abszorbeálják. Az infravörös sugarak láthatatlanok, emel­lett könnyen előállíthatók és különféle beren­dezések segítségével jól vehetők. E sugarak forrásául szolgálhat minden test, amelynek hő­mérséklete magasabb az abszolút nullafoknál, vagyis mínusz 273 C foknál. így például a futó gépkocsimotorból származó infrasugárzás több száz watt értékű, a repülőgép motorjából távo­zó sugárzás pedig eléri a több kilowatt teljesít­ményt. A KOZMOSZ KÉPEI Derült felhőtlen éjszaka. Fejünk felett mil­liárdnyi csillag, hiábavalóan próbálnánk őket megszámolni. E távoli világok régóta izgatják az ember fantáziáját. A csillagászok óriási telesz­kópok segítségével már aránylag részletes fény­képeket tudnak készíteni legközelebbi égitár­sunkról, a Holdról. A rádiójelek pedig már a Marsról, a Venusról és a naprendszer más boly­góiról is visszaverődtek. A ember műszaki „csáp­jai" egyre távolabb hatolnak a világmindenség­be. A csillagok felé való repüléshez azonban nem «supán tökéletes rakétákra és űrhajókra van szükség, hanem az űrben uralkodó feltételekre vonatkozó széles körű ismeretekre is. Ezeket egy­előre a tudományos „kémszolgálat" gyűjti t a kozmikus felderítés számos módszere között kimagasló he­lyet foglalnak el az iníra­készülékek ís. MINDENT LÁTÖ SZEMEK Az tnfratechnika legnagyobb mai elterjedési területet a mo­dern hadseregekben kell keres­nünk. Ma már a katonák fel­szereléséhez tartoznak az olyan készülékek, amelyek lehetővé teszik éjjel vagy ködös időben a gépkocsik vagy a harckocsik irányítását, az egyes gépkocsik vezetését anélkül, hogy reflek­torainak világítaniuk kellene, éjjel pontosan irányított lövést biztosítanak a gyalogsági vagy más fegyeverekből, elősegítik a cél felkutatását a harctéren, az ellenség figyelését stb. Álljunk meg egy pillanatra azoknál az infraké­szülékeknél, amelyek az úgynevezett passzív cso­portba tartoznak. Működésük a célból kisugárzó hő regisztrálásán alapszik. Lényegében aránylag egyszerű berendezésekről van szó. A figyelt tárgy­ból kiinduló infrasugarak a fényre érzékeny in­dikátorra vetítődnek. A berendezés fontos része a képalkotócső, amely az infravörös képet látha­tóvá teszi. A passzív készülékek nemcsak felkutatják a tárgyakat, hanem kielégítő pontossággal az irá­nyukat is meghatározzák. Ezért gyakran hőpe­lengátoroknak vagy infrafelderítőknek is nevezik őket. Találkozunk velük a hajókon, a repülőgé­peken, a rakétákon s másutt is. A passzív ké­szülékek rendszerint 1,5 m átmérőjű parabolatü­körrel endelkeznek, amelynek gyújtópontjában a vevőkészülék, illetve indikátor helyezkedik el, amely a vett energiát villamos energiává változ­tatja át. KÉPZELETRIPORT AZ ELSŰ ARCVONALRÓL Sötét ködös éjszaka. A felderítő osztag pa­rancsnoka nem véletlenül helyezte ide megfigye­lőhelyünket. Éppen itt van a legalkalmasabb harckocsiterep, tehát a fokozott érdeklődést ki­váltó térség. A harckocsik támadása előtt ellen­séges felderítéssel lehet számolni. Infrakészülé­künk készenlétben van. Baloldalt az álcázott In­frareflektor áll. Távirányítással bekapcsoljuk és szemünket az okulárhoz helyezzük. Kezdődik a felderítés... Az ínfrareflektor láthatatlan sugarai végig­pásztázzák az előttünk fekvő vidéket. Egy részük szétszóródik, legtöbbjük azonban visszaverődik a tárgyaktól és visszatér készülékünk objektív­jébe. A készülék fotokatódján egyelőre csak a láthatatlan tárgyak kisebbített és fordított képei keletkeznek. Az infrasugarak hatására a fotóka­tódból elektronok repülnek ki. Az anód és a ka­tód közti villamos térbe érkeznek, növelik se­bességüket és az anód, vagy a foszforeszkáló képernyő felé irányulnak. Az elektronok e „bom­bázás::" az ernyő megvilágítását váltja ki. A fo­tokat >d minden pontjából meghatározott számú elektron szabadul fel, ezért a képernyő minden pontjáoa is körülhatárolt számú elektron érke­zik, ami egyúttal meghatározza a megfigyelt tárgyak ábrázolási élességét. FÉNYKÉPEZÉS 200 KM TÁVOLSÁGBÓL Abban az időben, amikor a náci vezérkar még inváziót tervezett Nagy-Britanniába, a francia partokon nagy és szokatlan fényképezőgépeket helyeztek el. Senkinek sem volt szabad őket megközelítenie. Objektívjeik a La Manche-csa­tornán át a brit partok felé irányultak. S így a náci vezérkar naponta friss fényképeket ka­pott az angol partokról, amelyek 35 km-nyire feküdtek. A briteknek halvány sejtelmük sem volt erről. Különben akkoriban senki sem sej­tette azt sem, hogy néhány év múlva tnfrafény­képeket lehet majd készíteni akár 200 km tá­volságban emelkedő hegycsúcsokról, vagy fény­képlemezre lehet rögzíteni a 10—20 kilométer­nyire haladó autókat vagy harckocsikat. ÖSSZEKÖTTETÉS MILLIÖ KILOMÉTERRE Hagyjuk el ismét bolygónkat. Lehet, hogy nemsokára ilyeu hírt sugároz majd a rádió: „A föld körüli pályáu három űrhajó kering. Sok ezer kilométerre vannak egymástól. Az űrhajók személyzete megbízható kölcsönös összeköttetést teremtett." Szinte hihetetlen, gondolja a földla­kó. Mert még sohasem hallott az „optikai lnfra­telefonról". Később megtudja, hogy az optikai infratelefon energiaforrásául a napfény vagy az űrhajóban felszabaduló hő szolgál. A sugárzó és a vevő­antennákat tükörrendszer képezi, amely tet­szőleges szög alatt lehetővé teszi a napsugarak összegyűjtését. Igaz, ma még ilyen összeköttetési rendszer nem létezik, kozmikus környezetben azonban hamarosan megvalósul. Mert a Földön már gyakorlati próbákat végeznek vele, egye­lőre persze csak két közvetlenül látható hely között. Az infratelefon egyik prototípusa kb. 18 kg súlyú, csak mintegy 15 watt energiára van szüksége, jeleinek hatótávolsága, mégis sok mil­lió kilométer. (-sa) Éjjeli felderítésre szolgáló infrakészfilék működési elve. 1 .— infravörös reflektor, 2 — célpont, 3 — objektív, 4 — fotokatőd (fény hatására elektronokat kibocsátó katód), 5 — elektrolencse, 6 — kégetufö, Z okulár, 8 — tápláló blokk. Tartalom, i forma FELLENDÜLŐBEN AZ IRODALMI SZÍNPADMOZGALOM N emrégen még arról be­széltünk, hogy Csehszlo­vákiában magyar vona­lon 350—400 öntevékeny szín­játszó együttes működik. Ez azt jelentette, hogy évente általá­ban ennyi csoport tartott szín­házi bemutatót. Ma más a helyzet. Jelenleg mintegy 100— 150 együttes dolgozik rendsze­resen. Számbelileg tehát visz­szaesés történt. Panaszra, elé­gedetlenségre még sincs okunk. A most működő együttesek, ha kevesebben is vannak, mint néhány éve, minőségileg össze­hasonlíthatatlanul jobbak, mint régebben. Megszűnt a sztár­szellem, nincsenek kritikátla­nul fogadott „slágerek", hát­térbe szorult a produkciós szemlélet. Az 1966-os drama­turgiai tervben 20 kiadásra ke­rülő színmű szerepel, jeles ha­zai és külföldi szerzők alkotá­sai. A többi között megjelenik Mikszáth Kálmán A beszélő köntös, Illyés Gyula Bolhabál és a Tűvétevők, Német László Villámfénynél és a Mathiasz panzió, Szabó Magda Fanni ha­gyományai, Kodolányi János Földindulás és A böcstelen, va­lamint Mrožek Tangó című színműve. Nem állíthatjuk, hogy az em­lített darabok a drámairoda­lom legjobbjai és hogy az 1966. évi dramaturgiai terv ki­fogástalan. Ismét kimaradt több olyan alkotás, amely az elmúlt években kimagasló si­kert aratott, Időszerű kérdése­ket tárgyal, és amellyel meg­birkóznának együtteseink. De nem is az a lényeg, ami nem került — a szűkre szabott le­hetőségek miatt nem ls kerül­hetett — be a kiadásra váró müvek közé, hanem az, ami bekerült, amit az Idén, jövőre és talán még a későbbi évek­ben is együtteseink játszanak, illetve játszani fognak. E dara­bok mindegyike jó, e művek nemcsak tartalom, hanem téma és forma szempontjából is gaz­dagítják, előbbre viszik a cseh­szlovákiai magyar színjátszást. A másik eredmény az irodal­mi színpadmozgalom fellendü­lése, mennyiségi gazdagodása. Színjátszásunk „fénykorában", a 350—400-as mutatószám ide­jén, irodalmi színpad mind­össze 3—4 működött. A válto­zás, az „eltolódás" nem ará­nyos. Jelenleg nem annyival több az irodalmi színpad, mint amennyivel kevesebb a színját­szó együttes. De ebben az eset­ben sem ez a döntő. A fontos az, hogy az irodalmi színpad­mozgalom az utóbbi években, — ha nem is ugrásszerűen — mennyiségileg és minőségileg egyaránt fellendült és ma ls gazdagszik, erősödik. A legjob­bak változatlanul az úttörők, az országban magyar vonalon az elsőnek alakult irodalmi színpadok: a rimaszombati Fák­lya és a dunaszerdahelyi Híd. Mellettük,, példájuk nyomán azonban már felnőtt egy sereg követő: a rimaszombati járás­ban hat, a dunaszerdahelyí já­rásban kilenc együttes... És számos irodalmi színpad dol­gozik a többi járásban. A leg­több a CSEMADOK helyi szer­vezetei mellett alakul, szép számban szerveződnek azonban irodalmi színpadok az iskolák­ban, az üzemi klubokban és a művelődési otthonokban. Általá­ban mindenütt a fellendülés, az irodalmi színpadmozgalom térhódítása tapasztalható. A napokban a Népművelési Intézet és a CSEMADOK Köz­ponti Bizottsága tanácskozás­ra hívta meg a legjobb szín­játszó együttesek és a legjobb irodalmi színpadok vezetőit. A dramaturgiai tervet, a DILIZÁ­nál jelenleg kapható darabo­kat, a május 19—29-ig Komá­romban megrendezésre kerülő Jókai-napok elképzelését és más, szakmai kérdéseket ismer­tettek és vitattak meg. Itt ér­tesültünk arról, hogyha a szer­vezés és a szakmai tanácsadás nem ls olyan, mint amilyent az együttesek elvárnak, mind a színjátszók, mind az Irodalmi színpadok eredményesen dol­goznak és változatos műsorral készülnek a nyári seregszem­lékre. A dunaszerdahelyiek rö­videsen T. Williams Üvegfigu­rák című immár klasszikus művével lepik meg a közönsé­get. Meglepetést tartogatnak a lévai, a losonci és a rozsnyói színjátszók ls. B iztató a falusi együtte­sek munkája, ahol az igény és' a színvonal növekedése szintén ki­mutatható. Jó példa erre a töb­bi között Gömörmihályfalu. Eb­ben az alig néhány száz lelket számláló községben a Kovács Éva vezette színjátszó együttes a napokban Moliére Botcsinál­ta doktor című vígjátékát mu­tatták be. A csehszlovákiai magyar mű­kedvelő mozgalom pillérei a színjátszók. Az 1966-os Jókai­napok műsorának jelentős ré­sze változatlanul rájuk épül. Ez Idén azonban sok hárul majd az irodalmi színpadokra, valamint az énekkarokra; fesz­tiváljukat szintén a Jókai-na­pok alkalmából rendezik meg. A bemutatókra az énekkarok és az irodalmi színpadok ls szorgalmasan készülnek. Az utóbbiak közül négy együttes kerül Komáromba. A dunaszerdahelyi Híd (amelynek műsorát már Ismer­tettük) a napokban Észrevétle­nül címmel tartott bemutatót. A rimaszombati Fáklya Tűzzel­késsel, a bratislavai Forrás -—« Vörösmarty, a losonci Irodalmi színpad örvénylések Bartók Béla körül, a bodrogközi iro­dalmi színpad Ádám bordája, a csallóközi irodalmi színpad pedig Feltámadott a tenger címmel rendez műsort. Jó mun­kát végez a tornai, a szepsi, és a kassai irodalmi színpad is, amelyek közül egyesek már megtartották, mások a közel­jövőben tartják meg ez idei első bemutatólkat. A legbátrabb tervet a Varga Ervin vezette losonci irodalmi színpad szövi. Az együttes az örvénylések Bartók Béla körül című összeállítás mellett rövi­desen a neves lengyel dráma­írónak: Mrožeknek műveiből állít össze műsort. S Losoncon megalakult és már három be­mutatót tartott a Kármán József iskolai Irodalmi színpad. Az irodalom losonci barátaitól és szervezőitől ered egyébként az a javaslat, hogy az Iskolák mindegyike alakítson gyermek irodalmi színpadot, és a CSEMADOK Központi Bizottsá­ga, vagy a Népművelési Inté­zet mellett alakuljon meg a csehszlovákiai magyar tanítók központi Irodalmi színpada. Nem tudjuk, hogy a többek véleményét kifejező javaslat — az anyagi nehézségek miatt — mennyire reális. Az elképzelés azonban úgy véljük jó, és ha csak egy mód van rá, az élet­képes ötletet érdemes lenne megvalósítani. A leggyakoribb panasz mostanában úgy ls az, hogy a tanítók — tisztelet a kevés kivételnek — nem kap­csolódnak be a társadalmi élet­be, nem segítik a kulturális munkát. Szerintünk ennek oka talán nem is a szándék, hanem a lehetőség hiánya. A Cseh­szlovákiai Magyar Tanítók Köz­ponti Énekkara példa arra, hogy a tanítók — ha van le­hetőségük, ha megteremtjük az érdeklődési körüknek meg­felelő munkaformát — akar­nak és tudnak dolgozni. Nem kétséges, hogy a szakszerűen vezetett központi irodalmi szín­pad munkáját sok tanító támo­gatná. Később — az énekkar tagjaihoz hasonlóan — az együttesben szerzett tapaszta­latokat otthon, működési he­lyükön érvényesíthetnék. Egy központi tanítói irodalmi szín­paddal részben az Irodalmi szakkörvezető-képzés és után­pótlásnevelés ls megoldódna. Több helyen (Érsekújvár, Komárom, Nyitra, Fülek. Fe­led) ahol megvannak a felté­telek színvonalas együttesek alakítására, de eddig még sem jeleskedtek a munkával, most szerveződnek az Irodalmi szín­padok. S ajnos még mindig meg­oldatlan a szakmai se­gítségnyújtás és a meg­felelő műsoranyaggal történő ellátás. Nem kielégítő a tapasz­talatcsere és a kölcsönös ven­dégszereplés kérdésének a megoldása sem. Ennek ellené­re a csehszlovákiai magyar irodalmi színpadmozgalom erő­teljesen fejlődik. A müsorfor­ma szinte kivétel nélkül új, a téma időszerű, a tartalom mai. Irodalmi színpadjaink jó úton haladnak és sok reménvre jo­gosítanak. BALÁZS BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom