Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-27 / 85. szám, vasárnap

A szovjet kommunisták kongresszusának Miién Az ötéves terv és a gazdasági reform jegyében • A potenciális lehetőségek túlsúlya • A termelőeszközök és a közszükségleti cikkek termelésének közeledése • A mezőgazdasági termelés nagyarányú fokozása • Gazdaságirányítás tudományos módszerekkel • A fő cél: az életszínvonal emelése A moszkvai repülőtereken és pályaudvarokon ugyanúgy, mint a tájékoztató irodákban és a szállodákban nagy a sürgés-forgás. Moszkva várja azt a körülbelül 5000 delegátust, akik a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusán a párt több mint 12 millió tagját és tagjelöltjét fogják képviselni. A kongresszusi palota tanácskozóterme nem szorult különösebb módosításokra. A legkorszerűbb műszaki berendezés mindig üzemkész állapotban van Minden ülésen fülkagylót találnak a delegátusok s egy átkapcsológomb segítségével megválaszthatják azt a nyelvet, amelyen követni kívánják a nagy fontosságú beszámolókat és felszólalásokat. Moszkva várja a párt legjobbjait és a külföldi testvérpártok képviselőit, hogy számot vessenek az utolsó kongresszus óta eltelt időszakról, megvitassák az ország legfontosabb politikai, gazdasági és kulturális kérdéseit s kitűzzék az új ötéves terv és a gazdasági reform új irányelveit. A kongresszusi tézisek megvitatása mindenütt bebizonyította, hogy a párt nagy eszmei és erkölcsi tekintélyt élvez a szovjet társadalomban. A párttagok több mint fél éve annak a törekvésnek a jegyében éltek, amelyeket annak idején még Lenin tűzött ki, amikor azt követelte a kommunistáktól: „a párt minden tagja feszítse meg erejét, hogy a kongresszusra hitelesített, alaposan fitdolgozott és általánosított gyakorlati tapasztalatokat hozzanak." A kongresszus előtti vita tárgyilagos és józan volt, s ilyenek az új ötéves terv irányelvei és a gazdasági reform tézisei is, amelyek a figyelem középpontjában álltak. Az ország gazdasági helyzetének mélyreható elemzése és a népgazdaság tartalékainak figyelembe vételével dolgozták ki őket. Reális irányszámok Az ötéves terv Irányelvei a gazdasági valóságból indulnak ki. Tiszteletben tartják az objektív gazdasági törvényeket és a szubjektivizmus kiküszöbölésére törekednek. Bár a szovjet népgazdaságnak az 1970. évig terjedő fejlődését felvázoló fő számadatok nagyon igényesek, azt is bizonyítják, hogy a források és a szükségletek, a lehetőségek és a célkitűzések közötti viszonyt ez alkalommal számos szemszögből értékelték és mérték és emellett a józan mértéktartás keretében maradtak. A szovjet ötéves terv fő feladatai: az ipar további nagyarányú fejlődése, a mezőgazdasági termelés gyors és rendszeres fokozása, s ennek alapján az életszínvonal lényeges emelkedése. Ez önmagában nem hangzik újszerűen. Az irányelvek és a vitaanyag részletesebb tanulmányozása azonban senkit sem hagy kétségben afelől, hogy az új ötéves terv nemcsak összeállítási sorrendjével új, hanem abban is: hogyan kívánja megoldani a fő gazdasági kérdéseket. Még jobban kidomborodik •z az újszerűség az életszínvonal lényeges emelkedésének biztosításában. Olyan feladat ez, amely ez alkalommal szembetűnően mint a legközelebbi évek összpontosított gazdasági törekvésének fő értelme és célja szerepel. A nemzeti jövedelemnek az ötéves terv során 38—41 százalékkal kell emelkednie, az ipari termelés volumenének 47—50 százalékkal, ebből a termelőeszközöké 49—52, a közszükségleti termékeké pedig 43—46 százalékkal. Az Irányelvek javaslata kiemeli az ipari termelés struktúrájának tökéletesítését s ezzel összefüggésben az energiatermelés, a gépipar és a kohászat fejlődésének meggyorsítását. A nyugat-szibériai és nyugat-kazahsztáni új lelőhelyek lehetővé teszik a kőolaj- és földgáztermelés lényeges fokozását. Az ásványi trágyák és műrostok termelése kétszeresére emelkedik, a műanyagoké és műgyantáké 2,7-szeresére, a műkaucsuké 2,2-szeresére stb. A mezőgazdasági termelés fejlesztését — az ötéves terv kulcsfeladatát — azoknak az intézkedéseknek a következetes megvalósítása alapján kell biztosítani, amelyeket az SZKP Központi Bizottsága múlt évi márciusi plenáris ülése tűzött ki. Elsőrendű feladat a gabonatermesztés és az állattenyésztési termelés lényeges fokozása. A lakásépítkezéssel együtt a mezőgazdasági beruházások az egész népgazdaság beruházásainak csaknem egyharmadát fogják képezni. A mezőgazdasági munkák energetikai ellátottsága háromszorosára növekszik. A kolhozok és a szovhozok anyagi-műszaki bázisának megerősítésével együtt fokozódik a dolgozók anyagi érdekeltsége is a termelés eredményeiben és hatékonyságában. A mezőgazdasági termelés fejlődését a szolgáltatások kibővítése is támogatni fogja, amelyet közvetlenül az állam fog szervezni és nyújtani. Az életszínvonal emelése A népgazdaság hatékonysága az ötéves tervben a munka4 termelékenység fokozására van alapozva, amelynek az iparban 33—35 százalékkal kell emelkednie, elsősorban a tudományos-műszaki fejlesztés, a termelőalapok jobb kihasználása, az építkezési beruházások hatékonyságának biztosítása és az egész népgazdaságban a lehető legszigorúbb gazdaságosság elérése alapján. Ami az életszínvonalat illeti, egy lakosra számítva a reáljövedelmek 30 százalékos emelkedésével számolnak, amit elsősorban a névleges bérek nö vekedésével kívánnak elérni. A munkások és alkalmazottak béreit, illetve fizetéseit az ötéves terv éveiben legkevesebb 20 százalékkal, a kolhozparasztok pénz- és természetbeni jövedelmét pedig átlag 35—40 százalékkal emelik. Az egy főre esu legfontosabb élelmiszerfajták mennyiségének növekedése mellett célul tűzték ki a táplálkozás struktúrájának progresszív javulását is. Nagyméretű lakás-, kulturális és szociális építkezéseket vettek tervbe, amelyekre az összberuházásoknak csaknem egynegyedét fordítják. A lakosságnak nyújtott szolgáltatások kb. 2,5 szeresen növekednek meg, a vidéken több mint háromszorosan. Gazdasági reform A XXIII. kongresszus napirendjén szereplő másik fő téma a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerében tervezett változások megvitatása, amelyet mint gazdaSági reformot emlegetnek. Az erre vonatkozó irányelvek még csak a kidolgozás stádiumában vannak. Egyelőre 43 vállalatban vezetik be a tökéletesített irányítási rendszer egyes elemeit, hogy kísérletileg hitelesíthessék helyességüket. A kísérletezés tárgyát képezi az új irányítási rendszer összes új elve: a tervezés, az anyagi érdekeltség, a gazdasági ösztönzés, a finanszírozás és a hitelezés. A kiválasztott üzemekben egyúttal korlátozták a direktív tervmutatók számát, pénzalapokat hoznak létre az anyagi érdekeltség, a szociális és a kulturális szükségletek, valamint a lakásépítkezés fedezésére, alapot alakítanak ki a termelés fejlesztésére és meghatározzák az állóalapokból való befizetések mértékét. Az irányítási rendszer átépítése természetesen nem egyszeri akció, amelyet rövid időn belül meg lehetne valósítani. Hosszú évekre szóló céltudatos folyamatról van szó, amelynek hatásossága számos kulcsprobléma előzetes megoldásától függ. D. J. új köKiyvek * Forbáth Imre: Eszmék és arcok Egy kor mozgalmas, sorsdöntő éveiről adnak számot a kötetben Összegyűjtött írások. Forbáth Imre, a haladás, életigenlés költőjeként részt vállalt e korszak szellemi és szociális mozgalmából, s írásalt az ebből eredő meggyőződés hatja át. A szocialista avantgardizmus legjelentősebb csehszlovákiai magyar lírikusaként tartjuk őt számon, s azért összegyűjtött publicisztikai Írásai mint kordokumentumok jelentősek. Mint publicista nem vetekszik ugyan költői énjével, cikkeit a szenvedélyesség és sokrétű problémalátás jellemzi. Irodalmi hagyományaink, valamint Forbáth munkássága szempontjából egyaránt nélkülözhetetlen ez a kötet. (Tatran, 138 old.) (9,50 korona) Fábry Zoltán: Európa elrablása Fábry Zoltán egész életében könyörtelen harcot vívott a fasizmus ellen. Éber figyelemmel követte a nácizmus embertelenségét és barbarizmusát, s bátorságot követelő emberi helytállással leplezte le ennek igazi arculatát. 0) könyvében — melyet annak Idején az Irodalmi Szemle folytatásokban közölt — szinte egy életmű összegezéseként foglalkozik a hitlerizmus tegnapjával, „természetrajzával", a hagyományos német milltarizmussal, s azokkal a jelenségekkel, melyek a nyugatnémet politikát ma jellemzik. Fábry a béke elkötelezettje, s ezért küzd oly kitartóan a fasizmus és militarizmus megnyilvánulásai ellen. „Európához hasonlóan, két Németország volt és van — mondja Fábry. — Az egyik a háború gyilkos szabadsága, a mňsik a kultúra elkötelezettsége, a béke felelősségtudaté." Most megjelent első kötete Szemérmetlen titkok címmel az elsőt bogozza. Izgalommal várjuk nagyszerű s rendkívül tanulságos könyvének második kötetét. (Tatran, 478 old.) (25,— korona) L. Kiss Ibolya: Az asszony tragédiája A szerző a Madách-házasság titkaiban kutat, szenvedélyes igazságkereséssel prőbál fényt deríteni Az ember tragédiája írója és felesége, Fráter Erzsébet kapcsolataira és szerepére. A könyv szerzőjét az a szándék vezette, hogy emberi közelbe hozza a magyar irodalom halhatatlan költőjét, s ugyanakkor rávilágítson szerencsétlen sorsú felesége helyzetére, szembeszállva azokkal a vádakkal, melyeket egy évszázad rakott rá. L. Kiss Ibolya tanulmányát 23 dokumentumjellegű fényképmelléklet egészíti ki. (Tatran, 104 old.) (10,50 korona) Csehszlovákiai magyar költők antológiája Szélkiáltó Dicséretes a könyvkiadó magyar szerkesztőségének vállalkozása, hogy sok év után egy lírai antológia kiadására szánta el magát. Tizennégy csehszlovákiai magyar költő (Bábi Tibor, Cselényi László, Csontos Vilmos, Dénes György, Farkas Jenő, Gál Sándor, Gyurcsó István, Monoszlóy M. Dezső, Zs. Nagy Lajos, Ozsvald Árpád, Rácz Olivér, Tóth Elemér, Tőzsér Arpád és Veres János) mutatkozik be az antológiában. Nagyrészt az elmúlt másfél évtized költői terméséből állt össze az antológia. Arra törekszik, hogy a harmadvirágzás lírájának, legerősebb, illetve Ígéretesebb egyéniségeit mutassa be az olvasónak. A kibontakozás útjára lépett hazai magyar líra jő színvonalon képviseli magát a kötetben. (Tatran, 270 old.) (12,50 korona) Alena Santarová: Ki a tettes? Kilenc éven felülieknek szőló olvasmány a cseh Írónő könyve. Cselekménye egy városkában játszódik le, ahol láthatólag szinte semmi sem történik. Egy napon azonban a városka nyugalmát felborítja a keletkezett tűzvész. Ki a tettesP — erre az izgalmas kérdésre próbál feleletet adni a könyv, izgalmas és érdekes cselekményszövéssel. A könyvet Kopasz Csilla fordította magyarra. (Talran, 176 old.) (13,— korona) -dzilllll!l!ll!llin!!í!!l!l!lll!l! &%a eCmwcadt... GONDOLATOK A TANÍTÓK NAPJA ELŐTT A IV/B-BEN honismereti óra kezdődik. A tanító néni szigo" rúan végignéz az osztályon. A nebulók izgatottan várják, kit hív ki elsőnek. Mert a hajdani várak történetének ismerete, a régi fegyverek felsorolása, őseink harcainak megértése nem könnyű ám. Ezen töpreng a tanító néni is. Az emberek, a népek, a nemzetek évezredeken át ellenségeskedtek. Fegyvereket kovácsoltak, egymás vérét ontották. Sokszor semmiért, néha egy darabka földért, máskor puszta gyűlöletből Hogyan is magyarázza meg ezt a negyedikeseinek? Mondja el, hogy az emberek teljesen ismeretlenül és indokolatlanul is ölték egymást... Vallási őrületből, faji gyűlöletből, önző érdekekből... És az évszázadok keserű tapasztalatai után okosabbak lettünk? A gyűlölet nem leskelődik-e ma is küszöbünkön? Tegnap a negyedikes lányok összeverekedtek. Éva, Kati és Marika elverték Zsuzsit. Hárman egyet. Vajon miért, mit vétett ellenük? Ok nélkül bizonyára nem bántalmazták ... Felteszi hát a kérdést. A három lányka leszegett fejjel hallgat. A negyedik — Zsuzsi szemében könny csillog. De nem szól. Sokáig visszatartja a sírást, csak hosszas unszolás után böki ki, hogy Éva ronda magyarnak nevezte, aki a cigánynál is roszszabb . .. A három közül a két kislány védekezik: Éva kezdte. Igen, a történelem folyamán is valaki mindig kezdte.... És mindig akadtak, akik folytatták. Már a gyermek ártatlan világába is beszivárgott a méreg, és lassan öl... Megöli az emberséget, a szeretetet... Mert a gyűlölet átkos örökség. Nemzedékről nemzedékre száll. A lélek rákja. Alattomosan, kegyetlenül pusztítja a jót, a nemeset. Védekezünk ellene, óráról órára, napról napra oltjuk gyermekeinkbe a legszebb emberi jellemvonásokat, de a fertőzés gócait nem sikerül felszámolnunk. Talán mindannyiunkban van e betegségből valami, ha nem is ütközik ki lépten-nyomon, s éppen ezért nehéz ellene a küzdelem... Éva — a főtettes is sírva fakad. Odahaza hallotta ezt az édesapjától ... Még azt ís, hogy jobb lenne, ha a magyarok mind eltűnnének Magyarországra ... Igen, az édesapját idézte. Szóról szóra. Gyermeki felfogásával meg sem tudta ítélni, hogy ez rossz is lehet. Miért is lehetne rossz, amit az apja mond? A szülő szava egy kilencéves gyermek előtt még szent, véleményét legtöbbször gondolkodás nélkül magáévá teszi. Éviké, a te édesapád hol született? Németországban? És hallottál már arról, hogy a németek mennyi rosszat tettek... Egész biztosan hallottál. Hisz az iskolában is tanuljuk. És mit szólnál, ha valaki a te édesapádról azt mondaná, hogy ronda német .. . Menjen Németországba! Veled és az édesanyáddal együtt... Éva keservesen, görcsösen sír. Nem! Az ő édesapjára ilyet ne mondjon senki! Két kis kezével kaparná ki a szemét! I ÁTOD, Éviké, Zsuzsika is ezt tette volna veled a legszíve*• sebben. De nem lehet, nem szabad általánosítani! A te édesapád nem az a német, aki Európa-szerte húsz egynéhány évvel ezelőtt gyújtogatott és ölt. Ö nem szenvedhet azokért, akik ezt tették! De Zsuzsika édesapja se szenvedhet azokért, akik valaha a szlovák népet elnyomták. Azok elnyomták a magyar népet is... És tudod-e, hogy Zsuzsika nagyapja a Szlovák Nemzeti Felkelésben halt meg? A németek ölték meg... De azért a te édesapád nem lehet felelős ... Mennyire bonyolult minden! Egymást okoljuk, bántjuk mások, őseink — talán rég porladó elődök vétkeiért. Miért? Nemzeti viszonylatban minden mulasztás, tévedés, szándékosan elkövetett sérelem eredendő, nemzedékről nemzedékre szálló bűn? Itt a negyedikesek esete ... Nem! Lehetetlen! Valahol egy este meghitt családi körben, talán vacsora közben elhangzik az apai szó... A gyűlölet magja a gyermeki lélekbe hull, és csirába szökken. Termőtalaja a család — az idősebb nemzedék. A mag elszóródott, és a méregfa lassan terebélyesedik. S a negyedikben megvernek egy kislányt, mert hallották magyarul beszélni... A szülői házban nem azt a vágyat ébresztik a mindenre fogékony gyermekben, hogy pórbálja megismerni a hazánkban élő több mint félmilliós nemzetiség és a tízmilliós szomszéd nemzet nyelvét, kultúráját. Sajnos nem. Legelábbis az adott esetben nem. A TANlTÖ NÉNI hosszan beszél közös harcokról, küzdelmek** ről, történelmi sorsközösségről. De most nagyon szomorú. . A legszívesebben sírna. Már nem a szűz talajba veti a nemes magot, hanem a vadhajtásokat próbálja nyesegetni. Nehéz feladat, de vállalnia kell. Hivatásból, társadalmi megbízatásból és emberségből... Emberi lelkek tisztasága fölött őrködik. Nemes magot hint óráról órára, és irtja azt a gyomot, amit mások szándékosan vagy akár tudat alatt is elhintettek. Saját gyermekeik lelkébe ... Vajon tehetnek-e ők — a felnőttek erről? A gyűlöletet ők Is magukkal hozták a családból, a szülőktől. Dehát elvégre gondolkodó emberek! Állásban vannak, társadalmunk felelősséget ruházott rájuk. Bonyolult gazdasági dolgokkal megbirkóznak, s magukban a legelemibb problémákat se tudják tisztázni? Igenis tehetnek róla! A tanítónő keserűen, rettegve gondol arra, hogy az ő negyedikeseiből egyszer mérnökök, orvosok, tanítók lesznek. A világűr végtelenségében fognak száguldani az űrhajók, de itt a Földön a tanítók jövő nemzedékeire még sok munka vár, hogy az emberi lelkekből kiirtsák a nemzeti gyűlölködés utolsó csíráit. C

SENGETNEK. Vége az órának. A honismereti óra elmaradt. Ma a tantervtől eltérően nem tanultak az ősök harcairól, fegyvereiről. Emberségből kaptak leckét a negyedikesek ... ZSILKA LÁSZLÓ Dernő községben — rozsnyói járás — új 12 osztályos pavilonok épülnek a magyar tannyelvű alapfokú kilencéves iskola számára. (Pánik Emil felvétele J