Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-20 / 78. szám, vasárnap

J* MEGKÜZDENEK A NEHÉZSÉGEKKEL NEGYVEN ÉV KÜRÜLI ember a lédecl HNB elnöke. A legtöbben csak Imrének szólítják. Nagy népszerűségnek örvend a községben. Mindenkit szívesen meghallgat. Választói bizalommal fordulnak hozzá. Eddigi működése során még nem fordult elő, hogy valakivel is barátságtalanul bánt volna, pedig a közügyek irányításának sokféle gondja szabad idejének nagy részét is Igénybe veszi. A minap, amikor a HNB csínos székházába bekopogtam, nem volt valami jókedvű. Ahogy az írógép billentyűit pötyögtette, homlokán jól lehetett látni a gyöngyöző verejtékcseppeket. — Nem a lámpaláz miatt izzadok — próbálja tréfával elütni a dolgot. — Beteg vagyok. Nátha kínoz. Az orvos ágyba parancsolt. De rengeteg a dolgom, ilyen állapotban is munkába szólít a kötelesség. Dél felé járt az idő. Dolgát elvégezve az utolsó ügyfél is eltávozott a HNB irodájából. Most már zavartalanabbul beszélgethettünk. A szakember jártasságával és a közérdekekért küzdő képviselő felelősségével vázolta a falu fejlődését. A LEGUTÓBBI választások óta sok közhasznú berendezést építettek. Kavicsot hordtak a sáros utakra, több helyen átjáró betonhidat emeltek a falut kettészelő kosztolányi patakon. A régi, mestergerendás épületből a korcsmát is korszerű, új helyiségbe költöztették. Az elnök, midőn a társadalmi munka szemmel látható eredményeiről beszél, az ablakhoz tép, és a téren épülő kultúrházra mutat. — Ez az épület — mondja noha még nincs teljesen miiiuülji • O-l CSEHSZLOVÁK TALÁLMÁNY A csehszlovák szakemberek legújabb találmánya a szikradetektor, amellyel a földbe helyezett vezetékek szigetelését vizsgálfák. Az ellenőrzés ez ideig csak vizuálisan volt lehetséges. készen, egyik büszkesége a falunak. Télen, amikor az első előadást tartottuk, a kultúrház nagyterme zsúfolásig megtelt. A község kultúrszomjas népe együttesen örült rég óhajtott vágya beteljesülésének. — Mikorra várható a kultúrház befejezése? — Ez Idén még a külső falak vakolását és a vízvezeték szerelését kell elvégeznünk — folytatja az elnök. — Erre a célra 49 ezer koronát kaptunk a nyitrai JNB-től. L6DECET szorgalmas nép lakja. Finta Imre elnök beszámolt a helyi nemzeti bizottság képviselőinek és az egész község lakóinak legnagyobb gondjáról is. Ezt az iskolaépület okozza, amelynek falain és mennyezetén sok nyomot hagyott az idő vas foga. Az ajtókat, ablakokat és a padlót is kirágta már a szú. Az egész épület rozzant, és az összeomlás veszélye fenyegeti. — Ha alá nem dúcoljuk a mennyezetet — magyarázza — már rég összedőlt volna az egész épület. Az utóbbi időben a kerületi szervek is foglalkoznak a kérdéssel. — Intézkedtek-e azóta? — Egyelőre csak annyit mondhatok: a HNB mindent elkövet, hogy még az idén megkezdjék az új iskola építését. Az elnök kijelentésében nem kételkedhetünk, hiszen mióta ő áll a község élén, a helyi EFSZ gazdálkodása is lényegesen megjavult. Közös erőfeszítéssel leküzdötték a gümőkórt s egészséges fajállatokkal töltötték fel a szarvasmarhaállományt. A szövetkezet fennállása óta tavaly — noha az időjárás is kedvezőtlenül befolyásolta a gazdasági eredményeket —, első ízben fizették ki a munkaegységek tervezett értékét. LEGUTÓBB, amikor itt jártam, borúlátó hangulat uralkodott a falu lakosságán, senki sem hitte, hogy belátható időn belül érezhető változás áll be. Ma másképp beszélnek az emberek. Tudják, hogy derék vezetők állnak a HNB és a szövetkezet élén, s bíznak abban, hogv együttes erővel sikeresen leküzdik az átmeneti nehézségeket. SZOMBATH AMBRUS Az új gazdaságirányítás és a közösségi tudat K

étségtelen, hogy az új gazdaságirányítás rendszerével fokozatosan bevezetésre kerülő anyagi érdekeltség döntő módon befolyásolhatja az emberek tudatát, munkához való viszonyát. Logikusan kell következnie ennek abból a körülményből, hogy mint ahogy az egyenlősdi hatva az emberek tudatára és magatartására, szinte szükségszerűen hanyagságot és nemtörődömséget váltott ki, ugyanúgy ennek ellenpólusaként az anyagi érdekeltségnek a felelősségtudat növeléséhez, a munkához való viszony elmélyüléséhez kell vezetnie. Végső soron maga az élet bizonyította be, hogy nem az elvont elméleti tételek, a moralizálás, hanem az érzékelhető valóság, a tapasztalás a legjobb agitációs eszköz, az, amely közvetlen kapcsolatba kerülve az egyénnel, ilyen vagy olyan formában kihat az ember életére. Éppen ezért az új gazdaságirányításra és az ennek gerincét képező anyagi érdekeltség rendszerére nem lehet csupán mint gazdasági kérdésre tekinteni, hanem egész társadalmunkat érintő, mélyre ható változásokat kiváltó kérdésről van szó, amelynek tudati és morális kihatásai lesznek. Az új gazdaságirányítási rendszer éppen az anyagi érdekeltség révén az egyén számára érzékelhető közelségbe hozza a társadalmi és az egyéni érdek közti kapcsolatot. Közismert, hogy az új irányítási rendszerben a dolgozók bérezése jelentős mértékben az üzemek gazdálkodásától függ. „A gazdaság tervszerű irányítása akkor lesz hatásos — olvashatjuk a XIII. kongresszus téziseiben —, ha dolgozóinkat anyagilag és erkölcsileg érdekeltté tesszük a termelés társadalmi hasznosságában és legmagasabb hatékonyságában. A dolgozók egyéni érdekeltségét ezért szilárdan egybe kell kapcsolnunk a vállalatok munkájának eredményeivel: a munkáért járó díjazás jelentős része a vállalati gazdálkodás hatékonyságától és jövedelmezőségétől függ majd". Mit jelent ez a gyakorlatban, és főleg milyen hatást várhatunk ettől az egyén társadalmi tudatának, felelősségérzetének alakulására? Az a körülmény, hogy a dolgozók egyéni érdeke közvetát verseit, sokszor azonban úgy tűnik, mintha önmagát is keresné. VERSEI általában filozófiai telítettségűek. Nem általános törvényeket és örök szabályokat akar megállapítani, hanem az élet kicsi és nagy dolgai közötti összefüggéseket keresi. A „mondani valamit" érzésből ötvözött Igénye ösztönzi, néhol azonban a „Nem én látszottam, la rím •játszott velem" is fogva tartja. Sokszor néhány soros reflexiókban is képes megragadni korunk emberének drámaiságtól átitatott életérzését, frappáns képei, metaforái mellett azonban a túlfokozás, a halmozás is kísért. A „megismerésre képes hajlam" űzi s hitének „drága kútja" — saját vallomása szerint — a gondolkozás. Az „analízis birodalma" azonban néhol túl „széles", s „a szintézis szívdobogását" keresve — még ha hadakozik is Kierkegaard-dal — helyenként a divatos eszmék egyénített hangjai is áthallatszanak verseiben. Monoszlóy jó tollú, s kiváló formaérzékkel rendelkező költő. Ezt különösebben hangsúlyozni sem kellene, hisz előző kötetei kapcsán nem egyszer hangzott el az észrevétel: számára a költészet „elsősorban a kifejezés variációját, a szót és fogalmat összefüggő jelentésárnyalatoknak és a szóban, gondolatban és hangulatban rejlő ritmusnak és zenei adottságoknak kiaknázás! lehetőségét jelenti". Turczel Lajosnak ez a megállapítása jogos és indokolt volt, az igazság kedvéért mondjuk azonban meg azt is, mostani kötetében az öncélúság visszavonulóban van, s a gondolatiság dominál. DIVATOS SZÓVAL intellektuális lírának is mondhatnánk, bár e jelzőt sokszor az értelem számára nehezen megközelíthető művészi megnyilatkozásokra ls szívesen alkalmazzák. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy az absztrakt gondolkodás Monoszlóy számára idegen. A szubjektív líra tartozéka ez, s a gondolkozás természetes velejárója. Ezért nem a tényt, Inkább a lehetőséget rendszerré fokozó gyakorlatot kifogásolnánk, mely aztán helyenként mesterkéltté teszi verseit. Szubjektív de emberközpontú — líráját helyenként ugyanakkor műveltségtartalmának túladagolásával is nehezíti. A nagyfokú sűrítés, mely a költői tehetség próbaköve, csak művészileg megformált képek segítségével lehetséges. S bár képteremtő adottságai dicséretesek, s metafóráiban rendszeresen alkalmazza a különböző érzetterületek (szinesztézia) összekapcsoltnak lehetőségeit (pl. „rózsaszín percek csörgedeztek" stb.), túlfokozásai nemegyszer halványítanak. (Pl.: A tulajdonságok látszatáról, Hunyd le a szemed, Gyász című versekben). Verseinek problémaközelsége, gondolatisága, sőt helyenként játékos könnyedsége szimpatikussá teszi mondanivalóját, mégis, izzásukban nemegyszer hidegfényűeknek tűnnek. S ebben nem kis része van a már említett mesterkéltségnek, továbbá a modorosságnak és a rutinnak. j Alighanem, Integrális kérdőjel, Metamorfózis, Leföldelt idegekkelj. Ezekben a verseiben — és másutt is — nem a lobogó lelkendezést hiányolom, hanem a — szenvedélyt. Gondolatai ugyan összecsendülnek a ma emberének fogalmi igazságaival, lírai fortisszimói — élményelsődlegesség és szenvedély hiányában — azonban megjámborodnak. LEGJOBB VERSEI. (A megértésről, A gondolkozásról, Fohász a hűtlenséghez, Az egyén szocializmusa, Terv és valóság, Reklámok stb.) alapján mondhatjuk nem az elkötelezettség kérdése, hanem esztétikai felfogása az eredője ezeknek a fenntartásoknak. Emberi igazsága általában „az univerzum baloldalán" helyezkednek el s tudatos költői szándék vezeti. Vonzó gondolatiságához, mélyülő férfi lírájához azonban a teljes formai tisztulás is elengedhetetlen. „Nyugatos" szellemiségét érezhetően az avantgardizmus frissítette, ezeknek azonban ma már csak irodalomtörténeti jelentőségük lehet. Belemagyarázás volna, persze, ma azt állítani, hogy Monoszlóy akár az egyiknek, akár a másiknak az elkötelezetje. Oj csapáson próbál járni, s szándékában különösebben a hagyományok sem kötik. Az új csapás, a líra korszerűsége azonban nem lehet más, mint — a szocialista költészet máig érő hagyománya — a realizmus. Értelem és valóság csak általa teljesedhet kl, s tartalom és forma csak együtt, kölcsönhatásban képzelhető el. A modernség — író és a művész számára — elsősorban tartalmi korszerűséget jelenthet. Csak ebben a felfogásban vállhat aztán az adekvát forma a világnézet hordozójává. AZ ELIGAZODÁS értelmi és gondolati igénye kétségtelenül ott munkál Monoszlóy kötetében. Versei nemcsak kísérletező, útkereső nyugtalanságról adnak számot, hanem legjobb versel tanúsága szerint arról is, hogy szerzőjük rálépett a költő mélyebb és rangosabb hivatását jelentő útjára. FÓNOD ZOLTÁN lenül kapcsolódik a vállalat érdekeihez, illetve termelése gazdaságosságához, hogyan, milyen vonatkozásban hozhatja közelebb az egyéni és a közösségi érdeket, illetve a két érdek közti összefüggés könynyebb felismerését? A

zelőtt, a régi irányítási rendszerekben is sok szó esett az egyéni és a közösségi érdek közti kapcsolatokról, s leginkább arról, hogy az ember egyéni boldogulását csak a társadalmi érdekek teljesülésén keresztül érheti el. Ez a megállapítás általánosságban igaz, sőt mi több, az is marad, de hogy igaz volta ellenére sem érvényesült kellőképpen, annak több oka van. Ezeket az okokat egyrészt abban kell keresnünk, hogy az egyéni és a társadalmi érdek közti kapcsolat túlságosan általános volt, csak hosszú áttételeken keresztül kapcsolódlak egymáshoz, s éppen ezért a dolgozók számára csak igen nehezen volt érzékelhető. Hiszen a társadalmi érdekek nem a munkahelyen, az üzemben realizálódtak, ahol is ez a dolgozók számára érzékelhető és áttekinthető lett volna, hanem társadalmi szinten, ami viszont a maga hatásában messze esett az ember életének és tevékenységének mindennapos valóságától. M

ásrészt, a népgazdaság extenzív fejlesztésének időszakában, amikor is — mint ismeretes — az elsődleges szempont a termelés mennyiségi növelése volt, ez a mennyiségi szemlélet sok esetben ellentétbe került nemcsak a minőséggel és a fogyasztói igényekkel, hanem magával a társadalmi érdekkel ts. Mert hogyan lehetett volna társadalmi érdeknek nevezni azt a sok esetben megnyilvánuló anyagpazarlást, az önköltség mellőzését és más ehhez hasonló gazdasági tényezőket, amelyek az extenzív gazdálkodást sok esetben olyannyira jellemezték? A dolgozók előtt tehát nyilvánvaló volt az ellentmondás a tapasztalható valóság és az ember öntudata alakulására kívánt hatás között. Mennyiben változtatja meg most a helyzetet az a körülmény, hogy a dolgozók bére jelentős mértékben a vállalat gazdálkodásának eredményeitől függ? Elsősorban is abban, hogy az egyéni és a közösségi érdek közti összefüggés a dolgozó számára érzékelhető valóssággá válik, olyan valósággá, amelynek alakulására egyfelől az egyén munkája befolyással bír, másfelől pedig, éppen ezáltal, az egyéni és a közösségi érdek közvetlenül kapcsolótlik egymáshoz. A termelékenység növelése, az anyagtakarékosság mint társadalmi érdek az új rendszerben a dolgozók számára már nem elvont. csak hosszas áttételekkel megérthető fogalmak lesznek, hanem olyan tényezőkké válnak, amely egyben a legszigorúbban vett egyéni érdek is. Hogyan? Űgy, hogy az anyagtakarékosság, a termelékenység növelése közvetlenül ís kihat a dolgozók bérezésére, tehát mindenkinek jól felfogott egyént érdeke lesz, hogy minél nagyobb anyag- és költségmegtakarítást érjen el. Aztán meg úgy, hogy ez jelentős mértékben befolyásolja a vállalat munkájának gazdaságosságát és hatékonyságát s ezáltal a vállalati béralapot is. Az a ma még sok ember előtt általánosnak tűnő kérdés, hogy a vállalatnak lesz-e miből és hogyan fizetni dolgozóit, ez döntő mértékben a vállalat gazdálkodásának eredményeitől függ, — ezt a dolgozók hova-tovább mind jobban érezni, tapasztalni fogják. Ez a dolgozók általi tapasztalás pedig a munkájuk és a vállalat gazdálkodásának hatékonysága, egyéni érdekük és a vállalati, tehát a közösségi érdek között, határozottan elősegítheti a közösségi tudat kialakulásának folyamatát. Az a kérdés most már, hogy ennek a közösségi tudat kialakulásának és elmélyülésének folyamatát megoldottnak tekinthetjük-e az új gazdaságirányítás adta objektív lehetőségekkel? Aligha! Mert ha ezt tennénk, ha arra várnánk, hogy az egyéni és a közösségi érdek szoros összefüggése önmagától kialakítja az emberekben a közösségi tudatot, akkor az ösztönösségnek engednénk. A társadalmi tudat kialakítása semmi esetre sem nélkülözheti a céltudatos szervező és felvilágosító munkát. Fontos ezt annál is inkább hangsúlyozni, mivel az egyéni és a közösségi érdek közti összefüggés, a társadalmi, a „miénk" tudat kialakítása nem szűkíthető le csupán az anyagi érdekeltségre. Az anyagi érdekeltség csak az érem egyik oldala. A „miénk" tudat kialakításának másik oldala az üzemi demokrácia érvényesítése, a dolgozók azon jogának biztosítás«, hogy munkahelyük kérdéseiben hallathassák szavukat. L

átszólag ellentmond ennek az új gazdaságirányításnak az a sarkailatos alapelve, amely lényegesen növeli az üzemek önállóságát, a gazdasági vezetők döntési, cselekvési jogát. A pártszervezetekkel kapcsolatban a kongresszusi tézisek is kimondják, nem az a feladatuk, hogy közvetlenül irányítsák a termelést és hogy osztozzanak a gazdasági vezetők döntéseiben és felelősségükben, hanem az, hogy politikai síkon támogassák az új rendszer bevezetését és a gazdasági vezetők döntéseinek keresztülvitelét. Arról van szó, hogy az erőket: a gazdasági vezetést és a politikai szervező munkát együttesen a feladatok teljesítésére koncentráljuk. Ebből viszont logikusan következik, hogy a gazdasági vezetők nemcsak, hogy nem mellőzhetik az üzem dolgozóinak véleményét, tapasztalatait és észrevételeit, hanem egyszerűen nem nélkülözhetik azt. Nem arról van szó, hogy valamely gazdasági feladat teljesítésének hogyanjáról és mikéntjéről az üzemek dolgozói közfelkiáltással döntsenek, hanem arról, hogy a dolgozók érezzék: vállalatuk életének lényeges kérdéseiből nincsenek „kirekesztve", hanem szavuk, véleményük és tapasztalatuk olyan alap, amelyre a gazdasági vezetés bízvást támaszkodhat és amelyet hasznosíthat. A sikerek és gondok, az esetleges kudarcok kollektív átélése és vállalása — igenis vállalása, hiszen minden egyes dolgozó anyagi érdekeltsége a vállalat gazdálkodásának eredményeitől, illetve kudarcától függ — adják, annak érzékelhető tapasztalását, amely a közösségi felelősségtudat kialakításához és elmélyüléséhez vezet. BÁTKY LÁSZLÓ Pontosság, kiváló minőségű nyersanyag, elegáns külső jellemzi 20 év óta óraiparunk gyártmányait. A CHRONOTECHNA n, v. 20 év óta aratja sikereit a belföldi és külföldi piacokon. ClF-137