Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-19 / 77. szám, szombat

KURT SELIGER TÖRÖKORSZÁGI RIPORTJA ALVÓKÚRA ÉS SOKKTERÁPIA Belépőjegyet váltok és megfi­zetem a szükséges illetéket, hogy az ősi Pergamon fürdő- és üdü­lőhelyen — az Aszkiepieionban-j fényképezhessek. De csakhamar akadályba ütközöm. Az elkerített területre nem szabad belépni. Pedig éppen oda készültem, mert Carl Humann munkáját még nem végezte el. Több tucat ember szorgoskodik ott, ásóval a kezé­ben, és mint látom, újabb és újabb leleteket hoznak felszínre. Vissza kell hát fordulnom, de teleobjektivem segítségével mégis­:sak készítek néhány felvételt. Virágkorában ugyanolyan híres volt, mint Epidaurnsz és Kósz gyógyfürdők. Marcus Aurelius császár itt gyógyíttatta tüdőbaját, és úgy hírlik, hogy teljesen fel­épülve hagyta el Pergamont. „Az istenek nevében! A balálnak itt tilos a bemenet!" állt az Aszkle­pieion kapuja felett. Közeli és messzi földről jöttek ide gyó­gyulni a betegek. Az ősi Pergamon gyógymódsze­rei még ma sem avultak el: nap­fürdőből, gyógyfűkezelésből, for­ró pakkolások alkalmazásából, alvókúrákbői, pszichoterápiái ke­zelésből álltak. Végighaladok a föld alattti folyosókon, ahol egy­kor a pácienseknek fel és alá kellett járkálniuk. Csakhogy hoz­zám nem intéznek biztató szava­kat az orvosok a mennyezeti nyí­lásokon keresztül, mint ahogy ezt annak idején tették. A sokk-ke­zelést is ismerték Pergamonban: az orvosok kígyókat helyeztettek arra az útra, amelyen az elme­betegek sétáltak. Az ijedtség nem egy esetben gyógyulást eredmé­nyezett. AZ AKROPOLISZON Karcsú antik oszlopok nyújtóz­kodnak az ég felé. Már a szín­házhoz közeledem, de visszafor­dulok, és a Telephosz rotunda­templomhoz érek. Itt alkalmazták az alvókúrákat. A közelben van Aszklepiosz temploma, amelyen egykor kupola volt. Ide hozták a betegeket, mielőtt a szentélyt elhagyták. Most keresztülhaladok Berga­mán, majd szük, kacskaringós utakon felmegyek az Akropolisz­ra. Dombok közé ágyazva terül el alattam a kis város. Háztetői vörösen csillognak a napfényben, itt-ott egy minaret nyúlik a ma­gasba. Az Akropolisz azonban megrázó látványt nyújt. Úgy tű­nik, mintha a Pergamont elpusz­tító hódítók csak tegnap hagyták volna el a színhelyet. Ókori osz­lopok szanaszét hevernek, itt-ott oszlopfőbe botlom. Táblák jelzik, mi hol volt egykor. Igy megtalá­lom a híres oltár helyét is. Nincs messze az Akropolisznak még jó karban levő, negyvenhat méter magas és 4200 négyzetméteren elterülő 15 000 térőhelyes színhá­zától. 80 lépcső vezet le a zene­karhoz. Márványburkolatáról fel­ismerem még a királyi páholyt is. A színpadot esetenként fából állították össze. Az elmozdítható színpad ritka példánya volt ez. Épp a színház felett állok. In­nen jó messzire elláthatok. Mö­göttem az egykori Pergamon romjai, eMíttem pedig Bergama, a dicső múlt árnyékában élő kisváros. *) Aszklepieion — Aszklepiosz (Aesculapius) temploma, valamint kórház, rendelőintézet és orvos­képző iskola volt, ahol orvospapok gyógyítottál*. mióta az izlám tért hódított India­• ban, mindazok a kiemelkedő sze­mélyek, okik az országnak jót akartak, arra törekedtek, hogy békét teremtse­nek a hinduk és a mozlimok között. De a tétel megfordítva is igaz: akik békére törekedtek a hinduk és a mozlimok kö­zött, azok jót akartak Indiának. Ez a té­tel magyarázza bizonyos mértékig a bri­tek viselkedését is, akik a két felekezet szembeállításával szakították az országot két részre. TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTAS A Mughal dinasztia (1525-től 1857-ig uralkodott Indiában) legjelentékenyebb uralkodó Akbar, aki az ország északi ré­szét sohasem látott mértékben felvirá­goztatta, bár mozlim volt, nemcsak ápol­ta a hindukkal való kapcsolatokat, ha­nem hindu nőt választott feleségül, ÉS éppen késői utódja, Aurangzeb volt az, okinek vallási türelmetlensége miatt megsemmisült a Mughalok birodalma. Számos indiai tudós, filozófus és refor­mátor kereste a két vallás szintézisét. Közülük különösen kiemelkedik guru Ná­nak („guru" Délkelet-Ázsia minden nyel­vén „tanítót" jelent), aki a 15. század­ban megkísérelte a hindu és mozlim val­lás egybeolvasztását. Az egységet nem a közös isten vagy istenek imádásóval akarta megvalósítani, hanem egy olyan életszemlélet alapján amelynek sarkala­tos tételeit a testvériség, tisztesség stb. alkották volna. Nának és liövetői ugyan nem egyesítették Indiát, de éppen Nának vált a s i k h vallási szekta alapítójává, amely szekta igen sokszor jutott jelenté­keny szerephez az ország történelme fo­lyamán. nem utazol el Indiából, szívesen hitelez­nek. Fejlett érzékkel eltalálják a vevő ízlését, és igen gyorsan alkalmazkodnak a divat szeszélyeihez. Éppen ezért ők In­dia leggazdagabb lakói. A kölcsönös se­gélynyújtás, a vallási elvek által szilár­dított szolidaritási érzés folytán köztük ismeretlen a koldus, holott Indiában szá­muk igen jelentékeny. És bár a moder­nül gondolkodó sikhek közül néhányan már eldobták a turbánt rendszeresen jár­nak borbélyhoz és fodrászhoz, továbbra is a szektához tartozónak érzik magukat. És legalább egy jelét — a jobb csuklón egy acélpántot, továbbra is viselik. Hi­tük szerint ha legalább egy kis acélda­rab van náluk, nem kell félniük semmi veszélytől. SÚLYOS GONDOK A SIKHEK FÖLDJÉN A 12 millió sikh jelentős gazdasági erő Indiában, nem csodálható tehát, ha politikai befolyásra törekszenek. Többsé­gük Punjab államban él és punjabi nyel­vet beszél. Amikor a közelmúltban az országot nyelvi alapon osztották fel köz­igazgatásilag, csupán Punjab maradt nyelvileg vegyes terület. Ezért az indiai kormány a napokban határozatot hozott, miszerint államot ad a punjabi nyevet beszélő sikh többségnek. Azonban a sik­hek sem egységesek, a jobboldali szélső­séges csoportok ezzel sem elégszenek meg és végső célnak az önrendelkezés elnyerését hirdetik, létre akarják hozni az önálló sikh államot. A hindu kisebbség viszont ellenzi a sikhek külön államát még India keretében is és ezek az ellen­tétek véres összetűzéseket robbantottak ki, ami komoly gondot okoz a delhi kor­mánynak. tói, ami ismét tanítóik bölcsességét bi­zonyítja. Őseik valamikor meg akarták teremteni a kasztokra bomlott India egy­ségét, de ez nem sikerült és a sikhek, ha nem is kaszttá, de szektává formálódtak. Talán őzért, mert India társadalma töb­bé-kevésbé a foglalkozási ágak szerint togozódott kasztokba és a sikhek foko­zatosan már oz új, modern foglalkozási ágazatokban helyezkedtek el. AZ ÖSSZETARTÁSBAN AZ ERŰ Amikor a kelet-európai újságírókkal először jártam Indiában, előbb az or­szág déli részét mutatták meg a távoli vendégeknek. Mivel a hinduk rendkívül hasonlítanak egymásra, állandóan össze­tévesztettem a számunkra kijelölt gépko­csivezetőket és ezáltal a gépkocsikat is. Amikor az északi fővárosba érkeztem, örömmel láttam, hogy a kocsivezetőnek szakálla és turbánja van, tehát ez kizárja a tévedés lehetőségét. Már másnap meg­döbbenve tapasztaltam azonban, hogy Delhiben minden kocsivezetőnek szakál­la és turbánja van. Ez a jelenség okkor válik érthetővé, ha elgondoljuk, hogy amikor o gépko­csik Indiában tért hódítottak, sofőrkaszt nem volt, tehát ezt a pályát a sikhek vá­lasztották maguknak. Ma már ők dol­goznak minden modern iparágban. Sik­hek javítják a háztartási gépeket, varr­ják az európai ízlésnek — sőt még az európai nők számára is megfelelő ruhá­kat (mert az indiai nők ragaszkodnak ősi és szép öltözetükhöz, a „szárihoz"). Az is tény, hogy igen jó kereskedők, és ezért nem tanácsos túl sok pénzzel belép­ni üzleteikbe, sőt még pénz nélkül sem, mert ha megállapítják, hogy holnap még K ocsimon az Izmir—ganak­kaiei főúton haladtam, s majdhory el nem kerülte a II­f r meiuat az egyik elágazásnál a Ľ,!rgamát jelző tábla. De még idejében észbekaptam és gyorsan jobbra kanyarodtam. Bergamába (BZ egykori Pergamonba) okvet­lenül el akartam látogatni. Né­h; ny évvel ezelőtt ugyanis — az NDK fővárosában járva — meg­csodáltam a híres pergamoni ól­túrt. Most kapva kaptam az al­kalmon. hogy megismerjem a he­I<et, ahol ez az ókori remekmű eredetileg állt. Bergama egyemeletes házacs­káival, parányi boltjaival, bódéi­val és mecsetjeivel jellegzetes töriik kisváros. A férfiaknak és a n-'iknek már az öltözetjén is meg­látszik, hogy sohasem ismerték a jólétet. De két szálloda azért van Bergamában, mert amióta Török­ország „felfedezte", mekkora jö­vedelemhez juttatja az idegenfor­galom, gondoskodik a turistákról. Á bergamaiak hagyományosan főként füge-, valamint gyapot és dohánytermesztéssel foglalkoznak. A laknsság ugyanolyan nyomorú­ságosan él, mint Törökország más részeiben. A kis régészeti mú­zeum, az antik épületek marad­ványai a város központjában és mindaz, arait a síkságon és az Akropoliszon folytatott ásatások felszínre hoznak, arról tanúsko­dik, hogy ez a város valaha jobb napokat látott. 120 000 lakosával valamikor a hellén kultúra köz­pontja volt. Ezt azonban a mai Bergama láttán csak igen nehéz elképzelni... EGY KIS TÖRTÉNELEM Pergamon korai történetéből nem sokat tudunk. Edénycserép­leletek bizonyítják, hogy a vár hegyén már i. e. 700 évvel te­lepülés volt. Xenophón athéni iró tesz az 3. század vége felé rövid említést az erődítményről, mely az 1. e. 3. század elejéig perzsa uralkodóké volt. Neveze­tesebb történelmi szerepet a Nagy Sándor halálát követő diadok­hosz-harcokban 1) játszott. Először is Lüszimakhosz király uralko­dásáról értesültünk, aki Nagy Sándornak a citadellában letétbe helyezeit kincsét őrizte, illetve e feladattal Philetairosz helytar­tót bízta meg. A király halála után a helytartó eltulajdonította a kincset, és magához ragadta a hatalmat. Ezután még 150 évig uralkodott Pergamonban a Phile­tairosz nemzetség. A fiatal or­szágot a Kis-Ázsiába betört, majd ott letelepedett szíriai diadok­hoszok és a kelta eredetű gala­ták ellen védelmezte. A dinasztia megalapítójának egyik unokatest­iére: I. Atalosz felvette a ki­rályi címet. Ebben az Időben lett Pergamon a művészetek és a knltúra központja, egyúttal hí­res gyógyfürdő is. Pazar épületek díszítették. Hálából a háború ve­szedelmeiben nyújtott segítségért — az nralkodók az isteneknek impozáns oltárt emeltek és Per­gamen védőszentjének: Athéna istennőnek mutattak be rajta ál­dozatot. (Ez az oltár most Ber­linben van.) A szobrászat és a festőművészet elérte a tökéletes­ség legmagasabb fokát. Híressé vált Pergamon 200 000 kötetes A diodokhoszok — Nagy Sán­dor leghíresebb hadvezérei, akik uruk halála utón a birodalmon véres háborúkat folytatva marakod­tak. bM'J K iírja könyvtára, mely abban az időben a legjelentősebb volt a maga ne­mében. Antonius Kleopátrának ajándékozta és Alexandriába szál­líttatta. Ott később tűzvész mar­taléka lett. A pergamen nevét állítólag a városról kapta (1. e. 200 évvel Pergamonban találták fel). Pergamon később római tarto­mány lett. Galenus híres orvostu­dós 500 tudományos értekezést Irt Pergamonban. A bizánci ura­lom idején is nagy tekintélynek örvendett e város. A várhegyen letelepedett bizánciak 716-ban szétrombolták a nagy oltárt, és részeiből védőfalat emeltek a tá­madó arabok ellen. Ex utóbbiak azonban — útban Bizánc felé — Pergamont teljesen elpusztították. A XII. században a város a bali­kesiri bej hatalmába került. A törökök 1330-ban kebelezték be. A múlt század hatvanas évei­ben a pergamoni ásatások Irá­nyításával a berlini múzeumok Carl Humann német mérnököt bízták meg, mivel ott az arab ostrom elbárltására emelt bizán­ci falban márvány dombormű ma­radványaira bukkant. den Singh megtermett ember, akinek ha­talmas turbánba burkolt borotvált és fodrászollót nem ismerő feje valóban az oroszlánfejre emlékeztet. És a guruk ta­nítását megfogadván oroszlánszívvel ren­delkeznek, amit az is bizonyít, hogy az indiai hadsereg tisztikarában levő szám­talan sikh állítólag különleges bátorsá­gával tűnik ki a többiek közül. Hatalmas termetűek és a guruknak köszönhetik, akik megváltoztatták a hivők életmódját: o hindok többsége kizárólag növényi táplálékot fogyaszt, mert előírások még a tojást is tiltják, s így szervezetük csak egyodalú táplálékhoz jut, a sikhek ugyan­akkor nyugodtan eszik a húst, és egy­általán nem korlátozzák étrendjüket. Ez­zel szemben tartózkodnak a dohányzás­AZ ASZKLEPIEION MARADVÁNYAI A HÍRES PERGAMONI OLTÁR EGY RÉSZLETE TOVÁBB FOLYNAK AZ ASATÁSOK BERLINBEN PERGAMONBAN (A szerző felvételei! „OROSZLÁNOK" A TELEFONKÖNYVBEN Néha már csak ezért is jó visszatekin­teni a történelembe, hogy jobban meg­érthessük a jelent. A sikh szekta tagjai ma is könnyen felismerhetők — mór a telefonkönyvben is. Ugyanis a szekta minden tagjánok „Singh" a vezetékne­ve, ami oroszlánt jelent. Úgyszólván min­JARMILA NEMEČKOVA LEVELE W9 1968. in. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom