Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-10 / 40. szám, csütörtök

A Rudé právo e

a

s Pravda hasábjairól Demokrácia és munkafegyelem A MUNKAFEGYELEM és a demokrácia, ez a két fogalom az első pillanatra úgy tűnik, mintha nem függne össze, sőt kizárná egymást. Ez a benyomás azért keletkezhet, mert eléggé széles körben pontatlan elképzelések terjedtek el a demokráciáról. Az emberek Inkább azt tudják, mi nem demokrácia és mi a nem demokratikus, mint azt, mi a demokrácia, illetve milyennek kellene lennie. Nem véletlenség ez. Néhány tényező az oka: többek közt a szocialista demokrácia elferdítése a múltban. Röviden szólva, társadalmunk tagjai körében még sok a téves és ellentétes nézet mind a burzsoá, mind a szocialista demokráciáról. A munkafegyelem és a demokrácia kérdései most kerülnek előtérbe, mégpedig azokkal a feladatokkal kapcsolatban, amelyek előtt társadalmunk áll. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése nem csupán szervezési-admlnisztratív lépés. Az új elvek közelebbi vizsgálata alapján rájövünk arra, hogy bevezeté

i sük okai a gazdasági élet mélyében gyökereznek. Megtudjuk, hogy ez elkerülhetetlen lépés, amelyet az élet kényszerített ki. A szocializmus egyetlen fejlődési foka sem befejezett, változatlan rendszer. A szocialista rendszer lényege éppen az, hogy a gyakorlatot az elmélettel állandóan összehasonlítva válik meg attól, ami elavult, amelyek fékezik a további fejlődést, és keresi az új formákat, módszereket, amelyek megfelelnek a szocialista társadalom érdekeinek, a marxizmus tanításának. Fölösleges hangsúlyozni, hogy a szocializmusnak eme vonása a politikai élet deformálása idején a gyakorlatban nem rajzolódhatott ki teljesen, a dogmatizmus ezt megakadályozta. Az új gazdaságirányítás bevezetése szorosan összefügg a demokrácia és a munkafegyelem kérdésével. Nem véletlenül került be mindkét probléma a XIII. kongresszus téziseibe. Nem kívánunk foglalkozni a demokráciáról alkotott véleménykülönbségek okaival és bírálatával. Csak néhány szempontot ismertetünk röviden, amelyeket szükséges ismerni ahhoz, ha összefüggéseket akarunk keresni a munkafegyelem és a demokrácia között. A DEMOKRÁCIA görög szó (demos kratos), ami a mi nyelvünkön annyit jelent: néphatalom. Mennyi osztály, az ókortól kezdve máig, fordult a néphez a demokrácia jelszavával, mennyi harc folyt megvalósulásáért! Mennyi álom és illúzió fűződött hozzá! Ha a demokrácia utáni vágyak a történelemben nem teljesültek, ez nem volt csupán becsapás a demokráciát hangoztatók részéről. A demokrácia meg nem valósulásának az volt a fő oka, hogy a demokráciát nem lehet megvalósítani mindenki számára, mint isteni kívánságot, függetlenül az osztály- és gazdasági viszonyoktól. Az osztálytársadalmakban minden demokrácia bizonyos osztály demokráciája és szabadsága volt, de egyszersmind más osztály, a kizsákmányoltak osztálya elleni diktatúra. Ezek végső soron ismert dolgok, akárcsak az, hogy a szocializmus a társadalmi fejlődés ama fokát képezi, amikor a történelemben először keletkeztek feltételek ahhoz, hogy a demokrácia a többség demokráciája legyen, később pedig a kizsákmányoló osztályok eltűnésével, mindenki demokráciája, vagy ahogyan ma mondjuk, össznépi demokrácia. Ma már ez a kérdés nem mint elméleti kérdés áll fenn. A Szovjetunió és a szocialista tábor évtizedes fennállása lehetővé teszi számunkra, hogy kritikai szempontból értékeljük a való helyzetet és a hiányosságokat. Természetesen nem azért, hogy elvessük a szocialista demokráciát, hanem azért, hogy tovább tökéletesítsük, fejlesszük. A demokrácia elmélyítése nem öncélú, hanem a szocialista társadalom további fejlődésének alapvető feltétele. Minden demokrácia, mint a társadalom politikai szervezésének formája „végső soron a termelést szolgálja, és az adott társadalom termelés! viszonyaitól függ" (Lenin). A múltban gyakran leegyszerűsítették, felületesen vizsgálták a szocialista és a polgári demokrácia közötti különbséget. A minőségi különbség semmi esetre sem jelentheti azt, hogy eldobjunk mindent, ami a demokratizmus terén korábban kialakult, hogy a történelmi fejlődéstől elvonatkoztatva a „semmiből" kezdjük építeni a szocialista demokráciát. A szocializmus és a marxizmus a megelőző fejlődés eredménye. Törvényszerűen örökli a haladót a múltból és új alapokon fejleszti tovább. A történelmi fejlődés úgy megy végbe, hogy az új kapcsolódik a régi pozitívumhoz. A kapitalista fejlődést le lehet rövidíteni, sőt el lehet kerülni. Nem lehet kihagyni azonban azt, ami a kapitalizmusban haladó, amit e történelmi fejlődés hoz magával, mégpedig a termelésben (gépi nagyipari termelés), a politikában és az ideológiában egyaránt. Elmaradott országban a szocialista forradalomnak be kell hoznia a fejlett országokat nemcsak az iparosításban, hanem a politikai-nevelő munkában is, hogy a tömegek tudatában meghonosodjanak a demokratikus eszmék, szokások és elvek, amelyek a fejlett országokban a dolgozók körében keletkeznek a burzsoáziával folytatott politikai és osztályharcokban. A SZOCIALIZMUS a kapitalizmus törvényszerű folyamata. Nem lehet anyagi-technikai bázisát a manufaktúrára és a kistermelésre építeni. De politikai téren sem lehet a dolgozók azon gondolkozási elemeire építeni és ott maradni, amit az abszolút feudális rendszer és a jobbágyhelyzet beléjük kovácsolt. Itt van a marxi forradalmi párt hatalmas történelmi feladata a tömegek politikai-nevelő munkájában, és vezető szerepe. Ott, ahol tevékenysége a marxi tanítás tudományos alapjaira támaszkodik, ott el lehet távolítani a technikai és eszmei-politikai elmaradottságot. Ahol nem veszik figyelembe a konkrét helyzetet, ahol nem számolják fel a félfeudális hagyományokat, ahol megmaradnak az álhatatosság nyomása alatt, deformációk keletkeznek mind a gazdaságban és irányításában, mind a politikában és az ideológiában. A múlt tapasztalatai és a jelenlegi helyzet a nemzetközi kommunista mozgalomban erről tanúságot nyújtanak. Csehszlovákia volt a leghaladóbb állam, mely Ausztria—Magyarország romjain keletkezett az Októberi Forradalom után. Anélkül, hogy nagyítanánk és felülhelyeznénk Csehszlovákiát, ez olyan ország volt, amely magasan fejlett iparral rendelkezett a demokratizmus és parlamentarizmus hagyományaival. És ez előnybe helyezi őt azokkal az országokkal szemben, amelyek a demokrácia szocialista megvalósításának új útjait keresik. A munkafegyelem egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek szoros kapcsolatban állanak a demokráciával, az új irányítás bevezetésével. Nemegyszer hallunk kritikai megjegyzést ezzel kapcsolatban, például Ilyeneket: „Ez a magánvállalkozónál nem lehetne Így". „Valamikor ilyen felelőtlenül dolgozni nem lehetett volna". „Csak a szocializmusban fizetnek a selejtért" stb. Mi az oka ennek, hogy ilyen megnyilatkozásokkal találkozunk a szocializmusban? A TÖRTÉNELMI időszakok folyamán a munkafegyelmet különböző formákkal gazdaságon kívüli és gazdasági kényszerrel biztosították. A kapitalizmusban ez a munkanélküliségtől való félelem, amit a szocializmus megszüntet. Ám a múltban a dolgokat leegyszerűsítették, mintha a szocialista termelési viszonyok automatikusan magukkal hoznák a tudatos munkafegyelmet, új viszonyt a munkához —, egyik napról a másikra. Látjuk, hogy a szocialista társadalom fejlődésében sok probléma és nehézség keletkezett a munkafegyelmet illetően is. Ha nem lehet ezeket a negatív jelenségeket csupán a kapitalizmus csökevényeinek minősíteni, nem lehet a másik végletbe sem esni, és a fegyelmetlenséget, hanyagságot, felelőtlenséget a szocialista termelési viszonyok logikus következményének tekinteni. A szocializmus építésének éveiben nemegyszer hallhattuk, hogy megszilárdul a munkafegyelem. Tévedés lenne azt hinni, hogy ez csupán azért történt, mert hallgattak a felhívásokra és öntudatosak voltak. Tévedés volna elvonatkoztatni a konkrét helyzettől a termelésben és az irányításban. A munkafegyelem növeléséhez, az új öntudatos munkaviszony megteremtéséhez feltételeket kell létrehozni a termelésben. Az új irányítási rendszerrel kapcsolatban a munkafegyelem problémája is új, egészséges alapra kerül, ahol az anyagi érdekeltség szorosabban kapcsolódik a társadalmi érdekekhez. Olyan helyzetet kell ugyanis teremteni, amelyben a munkafegyelem nemcsak társadalmi szükséglet és érdek, hanem minden dolgozó legelemibb érdeke is. A szocializmusnak megvannak a lehetőségei, hogy megteremtse a munkafegyelem objektív feltételeit. Jelenleg az egyik legfontosabb feltétel megvalósítása közepette vagyunk, ti. az emberek anyagi érdekeltsége olyan rendszerének kidolgozásán fáradozunk, amely jó munkára, a munkakötelesség következetes teljesítésére ösztönöz. Az Ilyen feltételekre támaszkodva kibontakozhat olyan politikai-nevelő munka, amely az öntudatos munkafegyelem meg szilárdulását szolgálja. Ez hosszadalmas folyamat, amelyben teljes mértékben ki kell használni a múltban elhanyagolt anyagi érdekeltséget. Jelenlegi helyzetünknek kritikai elemzése alapján keressük azokat a módszereket, amelyek megfelelnek a termelők anyagi érdekeltségének biztosításához, öntudatos munkaviszonyuk kialakításához. Ilyen értelemben jelölik meg a XIII. kongreszszus tézisei a munkafegyelem fokozását, mint hazánk intenzív gazdasági növekedésének egyik legnagyobb tartalékát. A SZOCIALISTA társadalom, mint magasan szervezett társadalom fejlődik. Ha egyrészt a szocializmus elveivel ellen tétben áll a bürokratikus irányítás, -amely nem veszi figyelembe az élet konkrét szükségleteit, másrészt nem lehet a szocialista demokráciát, mint anarchiát felfogni, éppen úgy, mint a szocialista ember munkafegyelmét sem lehet felváltani kaszárnyai kommandóval. A szocializmusban az egyéni és a társadalmi érdekek közötti különbséget le lehet küzdeni, erre a tervszerű leküzdésre reálisan lehet építeni, és a történelemben először a szocializmusban így kialakulhat az öntudatos munkafegyelem. A szocializmus és a kommunizmus építése tehát nemcsak az, hogy fejlesszük a technikát és a technológiát az anyagi javak termelése érdekében. A szocializmus építése új embernek a kialakítása is. E két feladat összefügg és feltételezik egymást. Eredményes meg valósításuk törvényszerűen magával hozza a szocialista demokrácia további elmélyülését, a szocialista típusú ember kialakítása pedig a munkafegyelem megszilárdulását. FRANTIŠEK VARTÍK docens | Csökkentsük a mezőgazdasági önköltséget Rendkívül fontos kérdéssel, a mezőgazdasági munka önköltsége csökkentésével foglalkozik František Sečkár a Rudé právo február 3. számában. Elsősorban a betakarítást végző gépek esetében jár jelentős veszteséggel a nem mindig kielégítő minőség — állapítja meg. Helyesen hangsúlyozza, hogy a termelőüzemeknek sokkal szorosabb kapcsolatban kell állniuk azokkal, akik a gyakorlatban kezelik a kombájnokat és más mezőgazdasági gépeket. Igy ésszerű tanácsaikat meghallgathatnák, és ez minden bizonnyal csökkentené a felesleges kiadásokat és veszteségeket. Sečkár elvtárs a továbbiakban azt javasolja, hogy igyekezzünk kipróbálni több állam világszínvonalat elérő gépeit. Ezenkívül, ha a saját pótalkatrészeink nem felelnek meg a követelményeknek, ami eléggé gyakori eset, inkább Importáljunk alkatrészeket, így jobban járunk. Vonatkozik ez többek között az SK kombájnok szerkezet! módosításaira is. Természetesen a pazarlás elleni harcban legtöbbet tehetnek a gépek kezelői. Eredményességük viszont felkészültségüktől, szakképzettségüktől függ. Itt is akad tennivalónk bőven. Erről többek között tanúskodik az is, hogy számos mezőgazdasági üzem elegendő géppel rendelkezik, de kihasználásuk távolról sem megfelelő és ez kedvezőtlenül kihat az eredményekre. A cikkíró szerint a gépesítők posztjain dolgozó fiatal mérnökök többnyire nem rendelkeznek még kellő szervező készséggel, ami itt múlhatatlanul fontos. Ennek az a magyarázata, hogy közvetlenül az Iskolából kerülnek a termelésbe, és nincs gyakorlati tapasztaA CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA a múlt év decemberében mélyrehatóan és sokoldalúan elemezte népgazdaságunk helyzetét. Felhívta hazánk dolgozóinak figyelmét a munkatermelékenység lényeges növelésének szükségességére, mert többek között ez is Jelent3sen hozzájárulhat a gazdasági életünkben felmerült nehézségek fokozatos leküzdéséhez. Az építőipari s az építőanyagot gyártó üzemekben az új irányítási rendszer elveinek érvényesítését célzó helyzetelemzés arra utal, hogy a munkaszervezésben a szembeötlő fogyatékosságok kiküszöbölése legcélszerűbben s legeredményesebben a munka ésszerűsítésével lehetséges. Az ésszerűsítés egyik legfőbb eszköze a munka s az egyes munkafolyamatok hatékony megszervezése. Ez más szóval azt jelenti, hogy az adott termelési folyamat műszaki színvonala, s az anyagi, a pénzügyi és a munkaerőforrások adta lehetőségek optimális igénybevétele útján gazdálkodjunk a munkaerőkkel. Az Építőipari Szabványügyi Intézet bratislavai központjának dolgozói már a múlt év második felétől e legújabb követelményekhez igazodva fejtik ki tevékenységüket. Egyes módszertani kérdések tisztázása után a bel- és külföldi szakirodalomból merített ismeretek alapján hozzáfognak a legészszerűbb, leghatékonyabb munkát eredményező módszerek tanulmányozásához. Köztudomású, hogy az építőiparban még Jelenleg is nagyon sok a kétkezi vagy pedig a részben géppel, részben kézzel végzett munka. Ezért magától értetődő, hogy a szabványügyi intézet dolgozói elsősorban a legcélszerűbb munkafolyamatok meghatározásának problémáival foglalkoztak. További vitatott és tanulmányozott probléma a gépek kezeléséhez igényelt munka célszerű megszervezése. Ezeket a problémákat eddig néhány munkahelyen tanulmálatuk. Jó lenne — hangsúlyozza, — ha a főiskola elvégzése után legalább egy évig segédgépesítőként dolgoznának. Se pénz, se posztó? A Pravda február 5. számának egyik írása olyan kérdést pendít meg, amely közvetlenül érinti az Oj Szót is. Már maga a cím jellegzetes, és tökéletesen kifejezi a kritika tartalmát: „A párt alapszervezetei gondoskodnak a lapterjesztésről — a prémiumot a Posta Hírlapszolgálata szedi". A cikkíró azt a gyakorlatot veszi célba, hogy a monopol helyzetben levő lapterjesztő vállalat csak az elosztó szerepét tölti be, de nem törődik a lapok terjesztésével, előfizetők toborzásával stb. Ez a feladat a párt alapszerevezeteire hárul, viszont a lapterjesztő vállalat nyugodtan felveszi a csekélynek nem mondható lapterjesztői jutalmat. Az egyes üzemekben főleg kommunista nyugdíjasok terjesztik a lapokat, ami sajnos gyakori kieséssel, késői kézbesítéssel stb jár. Más munkaerők nem szívesen vállalják ezt a tevékenységet. Ennek az az oka, hogy az eladásért ugyan elég szép keresetet biztosító százalékos részesedést kapnak, viszont nem alkalmazottjai sem a Posta Hírlapszolgálatnak, sem az üzemnek és így szociális juttatásban (nyugdíj, szabadság, betegbiztosító) nem részesülhetnek. A cikkíró javasolja, hogy vagy alkalmazza a Posta Hírlapszolgálat az ilyen lapterjesztőket rendes havi fizetéssel, ami szerinte kifizetődő lenne, vagy az üzem alkalmaztassa őket. Az utóbbi esetben azonban meg kell szüntetni a lapterjesztő vállalatot, mint a szerkesztőségek és az üzemek közbeeső láncszemét. Mert hát csak az elvégzett munkáért jár jutalom ... G. U nyozták, és pedig a szenei és a trenčíni építőipari üzemben, a Pezinok! Téglagyárban, a bytčicai építőipari üzemben és az Észak-morvaországi Téglagyár Žilina! üzemében. Továbbá tanulmányozták e problémát a Košicei Magasépítő Vállalatban egy T-08 B típusú panelház építkezésén. Mindegyik esetben bebizonyosodott a műszaki normázás legkorszerűbb módszerei széles körű alkalmazásának nemcsak lehetősége, hanem múlhatatlan szükségessége is. Ilyen módszer például a filmfelvevőgépekkel készített kinematografikus kimutatások adatainak figyelembe vétele. VITATHATATLAN AZ IS, hogy az eddiginél sokoldalúbban kell törekednünk a munka ésszerűsítésére, mégpedig olyan tudományos ismeretekkel, amelyeknek igénybevételét eddig általában figyelmen kívül hagytuk. Ezek alkalmazását részletes, átfogó tanulmányok tehetik lehetővé, s e ma már közismert tény teszi indokolttá, hogy jelenleg számos tudományág, pl. a fiziológia, a pszichológia, a szociológia, az esztétika stb. foglalkozik, a munka, s munkafeltételek s a dolgozó ember tanulmányozásával. A KUTATÓMUNKA s a gyakorlati intézkedések végeredményben egyazon célt szolgálnak. Közvetve, vagy közvetlenül úgy kell befolyásolniuk a munkafolyamatokat, hogy a lehető legkisebb költségekkel s a dolgozók legkisebb erőkifejtésével, tehát szervezetük minél kisebb megterhelésével minél kedvezőbb eredményeket lehessen elérni. A munka ' ésszerűsítése éiMe^ében azonban az építőipari tPrmelési folyamatban résztvevőknek is együtt kell működniük s nekik is meg kell érteniük, hogy a gyakorlati intézkedések ma elsősorban a társadalmi munkatermelékenység lényeges növelését célozzák. ALEXANDER NOVACKÝ, az Építőipari Szabványügyi Intézet munkatársa Ésszerűsítés az építőiparban