Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-01 / 31. szám, kedd

Nyíltan, őszintén Az anyagi érdekeltség jobb munkára ösztönöz H A kommunisták példamutatása • Jól élnek az EFSZ tagjai • A „parádés kocsis" első szabadsága F

iatalok töltötték meg ezen a délelőttön a CSEMADOK Központi Bizottságának bratislavai üléstermét. Csupa tizennégy—tizenöt éves lány és fiú foglalt helyet a székeken, a Duna utcai magyar középiskola végzős diákjai. A serdülőkorba lépő fiatalokat ezekben a napokban a félévi bizonyítványosztás izgalmain kívül életük első igazi nagy problémája: a pályaválasztás kérdése foglalkoztatja. Az iskola azonkívül, hogy a tanítás keretében igyekszik rávezetni a kötelező iskolalátogatást befejező tanulókat, a helyes pályaválasztásra, most újszerű kezdeményezéssel: a kilencedik osztályos tanulók, a tavaly végzett diákok és egyes üzemek képviselőinek találkozójával is igyekszik segítséget nyújtani végzős növendékeinek a képességüknek és érdeklődési körüknek legjobban megfelelő életpálya kiválasztásában. Százhuszonhárom fiatal fejezi be ez Idén a bratislavai magyar iskolában a 9. osztályt, ennyien teszik fel maguknak a nagy kérdést: mi legyen belőlem, milyen foglalkozást válasszak? Az életpályáról szőtt gyerekkori elképzeléseknek, a szülők tervezgetéseinek megvalósíthatósága most lép döntő szakaszába. Sok minden befolyásolja az életpálya választását: az egyén részéről elsősorban a tanulmányi előmenetel, az érdeklődés, a tehetség és az érvényesülési lehetőségek, a társadalom részéről pedig a szükségletek. Megtörténik, hogy sok éve ápolt álmok egyik pillanatról a másikra szertefoszlanak, s a fiatalnak és szüleinek új lehetőségek után kell nézni. A reális elképzelések azonban rendszerint minden nagyobb nehézség nélkül megvalósíthatók. A

z iskola végzős tanulóinak több mint egyharmada beiratkozott az általános iskola tizedik osztályába, érettségizni akar, és minden bizonnyal főiskolára készül. Tizenöten szakközépiskolába, hárman pedig katonaiskolába Jelentkeztek. A diákoknak tehát több mint a fele a továbbtanulás mellett döntött. Sokan nem határoztak még azok közül, akik a kilencedik osztály befejezése után ipari vagy mezőgazdasági tanulónak, esetleg más életpályára mennek. Ez az összejövetel elsősorban nekik kívánta megkönnyíteni a pályaválasztást. Nagy és felelősségteljes feladat az életpálya megválasztása. Ezen alapszik elsősorban az egyén elégedettsége avagy elégedetlensége, ez befolyásolja jellemének alakulását, tevékenységének társadalmi hasznosságát. A munkáját szerető ember kiegyensúlyozottabb, szerencsésebb, elégedettebb, könnyebben megtalálja boldogságát, mint az, aki csak létfenntartási kényszerből végzi munkáját. Sokféle és változatos életpálya nyílik meg az iskolából kilépő fiatalok előtt. Nyilvánvaló, hogy az elhelyezkedést elsősorban a munkaerő-utánpótlás társadalmi szükségletei szabják meg, s ettől függ az egyes szakmákban, foglalkozási ágakban az érvényesülési lehetőségek száma. Az iskolának azonban nem az a feladata, hogy irányszámokat teljesítsen, hanem az, hogy felkészítse az életre a fiatalokat, s érdeklődési körüknek, tehetségüknek legjobban megfelelő életpálya kiválasztására vezesse őket. E

bben az igyekezetben minden bizonnyal hasznos szolgálatot tett ez az összejövetel. Az igaz, hogy a találkozóra meghívott tavaly végzett diákok, Jelenleg Ipari tanulók, még elég bátortalanul beszéltek tapasztalataikról, élményeikről, tanulságaikról, azonban így is sok megszívlelendő tanácsot adtak fiatalabb társaiknak. A folyamhajózási szakmát tanulja az egyik fiatal, aki tavaly hagyta el az iskola padjait. Jó felfogású fiú az illető, de egyáltalán nem tartozott a szorgalmas diákok közé. Most arra intette a tanulókat, hogy igen komolyan vegyék a tanulást, mert megfelelő tudás nélkül az ipari tanuló sem boldogulhat. Az elméleti felkészültséggel szemben támasztott igények az egyes szakmában általában semmivel sem maradnak a középiskola felső évfolyamaiban támasztott követelmények mögött. Ma már nagyon Idejét múlta az a felfogás, hogy „Inasnak megyek, minek tanuljak". Az év végi bizonyítványnak nagy jelentősége van az egyes szakmákba jelentkezők kiválasztásában. Ezzel kapcsolatban néha bizonyos túlzásokra is kerül sor, amit általában az úgynevezett divatos szakmák iránti túlhajtott érdeklődés okoz. Az egyik üzem képviselője említette meg, hogy tavaly a városban huszonkét fodrásztanulóra volt szükség, ezeket százötven jelentkező közül választották kl. Természetesen ilyen körülmények között csak azok jöttek számításba, akiknek kitűnő bizonyítványuk volt. Nem kétséges, hogy éppen ezek a fiatalok más, Igényesebb szakmákban ls Jól megunták volna a helyüket. A

találkozón arról ls beszéltek, hogy sok tanuló, különösen a lánvok, minden távolabbi célkitűzés nélkül végzik el a középiskola felső osztályait. Számukra csupán az érettségi a cél. Igen gyakran előfordul, hogy mert az adminisztratív munkakörökben kevés az üresedés, az érettségizettek nagy része olyan helyen áll munkába, ahol erre a képesítésre nincs szükség. Sokkal ésszerűbb lenne, ha szakközépiskolába jelentkeznének azok, akik nem mennek fő'skolára. Emellett számos üzemben lehetőség nyílik arra, hogy a szakma kitanulása mellett továbbtanulással érettségizzen és technikusi végzettséget nyerjen az ipari tanuló. Az egyes üzemek jelenlevő képviselői a tanulási lehetőségek, feltételek és körülmények ismertetésén kívül elmondták azt is, hogy szinte kivétel nélkül meg vannak elégedve a magyar iskolában végzett tanulókkal. A Stavokombinát különféle munkahelyein mintegy ötven magyar tanuló sajátítja el a szakismereteket, s általában jól megállják a helyüket az elméleti tudás elsajátításában is. A nyelvi nehézségek hamar megszűnnek, s nem ritkaság az sem, hogy a magyar fiú jobb Jegyet ér el szlovák nyelvből, mint a szlovák anyanyelvű tanuló. A találkozón résztvevő pedagógusok jó munkájuk elismeréseként nyugtázhatták azt a megállapítást, hogy a Duna utcai magyar iskola alapos felkészülést ad a diákjainak. r U

gy véljük, a helyes pályaválasztásnál ez a legjobb alap. Ez kezeskedik arról, hogy az iskolából kikerülő tanulók munkahelyükön derék dolgozók lesznek. GAL LÁSZLÓ A közelmúltban li> jzték üzembe hazánk legkprszerfibb élelmiszeripari kombinátját az Ostrava melletti Martinovban. Mintegy félmillió embert Iát el bentesáruval. (ČTK felv.) A BEKÉI EGYSÉGES FOLDMÜVESSZÖVETKEZET üzemi pártszervezetének kommunistái a napokban értékelték múlt évi tevékenységüket és szabták meg jövőbeni feladataikat. Tóth István elvtárs, a pártszervezet elnöke beszámolójában alaposan elemezte a szervezet tevékenységét és eredményeit. Pozitívan kell értékelni azt a tényt, hogy az elért jó eredmé nyeken kívül az előforduló fogyatékosságokat sem hallgatták el. A beszámoló nyílt és őszinte hangon név szerint értékelte a kommunisták munkáját, a párt- és a tömegpolitikai munka szakaszán is. A békéi szövetkezet a dunaszerdahelyi járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. Állammal szembeni kötelességüknek eleget tesznek, sőt terven felül is adnak el mezőgazdasági termékeket. Az 1965-ös évben például a húseladás tervét 113 százalékra, a tejét 117, a tojásét pedig 127 százalékra teljesítették. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN DOLGOZÓ KOMMUNISTÁK és pártonkívüliek becsületes munkát végeztek. Jelenleg tehenenként 7,4 literes napi átlagos tejhozamot érnek el. A sertéseknél 0,48 kg, a szarvasmarháknál 0,71 kg súlygyarapodást értek el. A beszámoló is helyesen mutatott rá, hogy az állattenyésztés alapja a fejlett növénytermesztés, az elegendő takarmányalap biztosítása. Az állattenyésztésben elért kiváló eredmények főképpen annak köszönhetők, hogy a szövetkezet vezetősége mindent elkövetett a takarmányalap biztosítása érdekében. Tavaly például búzából a tervezett 25 mázsa helyett 32 mázsás hektárhozamot, árpából 24 mázsa helyett 26 mázsát, kukoricából pedig 35 mázsa helyett 36-ot értek el. A szövetkezet nagy gondot fordít a búzatermesztésre. A község talajviszonyai ismeretének tudatában a szövetkezet vezetősége igyekszik a legjobban kihasználni az öntözés adta lehetőségeket. A kertészeti csoport munkáját is pozitívan értékelte az évzáró gyűlés. A hektáronként tervezett 75 000 korona bevétel helyett 100 000 koronát értek el. Éppen ezért a múlt évben a kertészeti csoport nem véletlenül kapta meg a „Szocialista munkabrigád" címet. A NÖVÉNY- ÉS AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN elért kiváló eredmények a szövetkezet bevételeiben és a tagság életszínvonalában ls visszatükröződnek. A tervezett bevételeket többb mint 400 000 koronával túlteljesítették. Ez lehetővé teszi a munkaegység értékének növelését. A szövetkezetben munkaegységenként rendszeresen 23 koronát fizetnek. Ehhez még 3—4 korona részesedés jön. Az egyes dolgozók és csoportok a terven felül termelt érték 25 százalékát kapják prémium formájában, s így most 70 000 koronát oszthatnak szét. A szövetkezet jó pénzügyi helyzete lehetővé tette egyes szociális intézkedések megvalósítását. A tagság részére bevezették a 2 hetes fizetett szabadságot. Az öregek és a betegek megkapják 250 kg búza fejadagjukat, ezenkívül 19 mázsa kukoricát és tüzelőt. Nem csoda hát, hogy a szövetkezet tagsága lelkesen dolgozik és magáénak tartja a közös vagyont. Például Nagy Péter, Wiener báró volt parádés kocsisa, aki már 73 éves, megilletődve mondta, hogy életében először van szabadságon. A BESZÁMOLÓ ÉS A VITA IS FOGLALKOZOTT a pártmunká val, a párt vezető szerepének biztosításával, pártszervezetük további megerősítésével. Komoly probléma a pártszervezet megfiatalítása. Ehhez a kérdéshez több elvtárs szót hozzá. Végül ls arra a megállapításra jutottak, hogy minden feltétel megvan ahhoz, hogy főleg a fiatalok soraiból tagjelölteket vegyenek fel. Élénk vitát váltott ki a fiatalság tevékenysége és problémái. Ezekkel kapcsolatosan különböző véleményeknek adtak kifejezést. A tagság körében végül is az a nézet kristályosodott ki, hogy a falu ifjúsága jó, bekapcsolódik a munkába, és erkölcsi magatartása sem ítélhető el. Az évzáró gyűlésen felköszöntötték Marsai Imre és Kiss János elvtársakat, a szervezet legidősebb tagjait. Marsai elvtárs, a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének volt katonája még ma is aktívan részt vesz a pártmunkában, sőt a termelésben is. Majd hetvenéves kora ellenére a múlt évben is 450 munkaegységet szerzett. MI A TITKA A BÉKÉI SZÖVETKEZETBEN elért jó eredményeknek és annak, hogy a lakosság elismeri a párt vezető szerepét és megbecsüli a kommunistákat? A válasz nem lehet más mint az, hogy a szövetkezet tagjai becsületes és dolgos emberek, hogy a kommunisták megértették küldetésüket és a néppel égyütt oldják meg a feladatokat. NÉMETH BELA egri viktor I L O N A — Nyolc évig jártunk egy iskolába. Alig volt nap, hogy nem beszéltem volna vele. A szünidőben gyakran együtt nyaraltunk, együtt rándultunk ki. Civakodtunk, összevesztünk, sohasem valami komolyabb ok miatt, és a harag egy-két napnál ritkán tartott tovább. A barátnőm volt, mégsem ismertem, el sem tudtam képzelni, hogy a féltékenység ilyen tömény haragot ébreszthet egy emberben. És mindez egy férfi miatt, akinek minden szavában hittem, és akiről meg kellett tudnom, hogy galádul becsapott. Szorongatott, kétségbeejtő helyzetbe Jutottam, és nem láttam semerre kiutat. — Valóra váltotta Gizi a fenyegetéseit? — kérdeztem aggódva. — Az iskolában hallgatott. Talán azért, mert óhatatlanul magát ls bajba keverte volna ... Minden rossz között az volt a legnagyobb, hogy anyám már nem volt otthon. Sürgetésemre mégis elment a rendelőbe, és Földváry doktor körülményes vizsgálat után a kórházba utalta. Szorongó szívvel féltettem, hogy a műtétet nem kerülheti el. Egyedül maradtam otthon Gáborral. Anya szerette, ha esténként az ebédlőben tanulok, így láthatott, szólhatott olykor hozzám, nekem ts Jól esett, hogy ott vagyok a közelében és figyelhetem, ahogy kötésholmiján szorgoskodva élvezi a kertből betóduló virágillatos levegőt. Magamban igazat adtam neki, nem kell a tanuláshoz Gizi, vagy más barátnőm társasága, Jobb itthon felkészülni ebben a meghitt csöndben és békességben. De most anya nem ült a szokott helyén, és bármilyen könnyű volt a szöveg, mivel bővítette kl Avogadro az atomelméletet, hogyan határozta meg a molekula fogalmát, a fejem nem fogott jól. Amikor Gábor este tíz felé hazajött, abbahagytam a meddőnek tűnő birkózást a kémiával, összecsaptam a könyvet, elraktam jegyzeteimet, hogy megterítsek. Gábor intett, csak tanuljak nyugodtan tovább, ő már vacsorázott. Kora délután, amikor tudta, hogy iskola után otthon talál, hazajött, és a kertben levágott egy csokorra való virágot. Megkért, ha látogató időben elszaladok a kórházba anyuhoz, vigyem magammal a csokrot. Vajon anyu örült-e a virágoknak? Igen, anya boldog volt, de jobban örült volna, ha ő viszi be a csokrot. Más ember az ő helyében azzal védekezett volna, hogy sürgős munkája miatt nem tudott az üzemből szabadulni, és ehelyett kijelentette, hogy irtózik a kórháztól. Szerencsére anya ismeri az egészséges emberek önző iszonyatát, amilyen belátó, okos teremtés, nem haragudott meg, hogy csak velem üzent. Egyébként találkozott a főorvossal, és az megnyugtatta, hogy nem rosszindulatú a daganat. Talán valóban találkozott a főorvossal, beszélhetett ls vele, és hagyta magát néhány udvarias szóval megnyugtatni. Az igazság az, hogy nem ismerte anya állapotát, vagy nem akarta tudomásul venni, hogy egy műtétet a rossz szive miatt nem szabadna megkockáztatni, s ahhoz az ő beleegyezése is kellene. Végül megígérte, hogy másnap eljön velem, és tanácsot kért, mivel szerezhetne anyunak örömet. Könyvet vegyen vagy inkább egy könnyű nyári selyemkendőt, szép színeset, mintásat vagy Inkább olyan divatos szürkésködbs Játszó füstszínűt? Azt feleltem, ne verje költségbe magát, anyunak boldog napja lesz, ha látja a betegágya mellett, csak legalább egy negyedórát legyen türelme. Kezébe vette a vegytan könyvemet, és belelapozott. — Segíthetek? — kérdezte. — Köszönöm, magam is megbirkózom vele — utasítottam vissza ajánlkozását, de jól esett, hogy így érdeklődik. — Nem mindenki dicsekedhet vele, de nekem kedvenc tantárgyam volt — mondta olyan megnyerő férfiassággal, hogy egy percre elfelejtettem mindazt, ami bántott. — Az én időmben Einstein volt a divat — folytatta. — Persze, akkor édeskevesen értették. Évekbe telt, míg valamelyest konyítottam hozzá, hogy a Lorentz-csoport négydimenziós geometriája a relativitás-elmélet kulcsgondolata. Ojra meg kellett győződnöm, hogy szemrevaló, férfias külseje mellett milyen világfias és elragadó; a tudását nem fitogtatja, amivel talán a legjobban fogott meg, ám ezúttal lázadoztam magamban az ellen, hogy világfiassága, sötétragyogású szeme, homlokába hulló gyönyörű haja elbűvöljön és lefegyverezzen. Tudomására akartam adni, hogy átlátok rajta, és apró hazugságait nem nézem el, mint anya teszi tél óta. — Maga szerint tehát mindenben nagyot léptünk előre? — kérdeztem. — Határozottan: mérföldes léptekkel — válaszolta. — Az élet, az együttélés, a házastárshoz való őszinteség dolgában is? — folytattam a támadást, eltökélve, hogy megtáncoltatom anya miatt, egy kicsit magam miatt Is. — No nézzük 1 — húzta el kissé gúnyos mosolyra a száját. Pokolian szép és szeretetreméltó volt ezzel a gúnyosságával is. Oly állhatatosan nézett, tetőtől talpig végigmustrált, hogy zavarba jöttem. (Folytatjuk) tj S 1966. DL 1. 4