Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-26 / 56. szám, szombat

AKÍGYÚMÉREG ÉS AZ EMBEREK A kígyócsípés okozta halál­eset — tudtunkkal — ritka, •mi eléggé meglepő. Ez azzal magyarázható, hogy Dél-Ameri­kában, Délkelet-Ázsiában, és Af­rikában a kígyómarásról nem ve­zetnek pontos statisztikát. A múlt század végén a kutatók megfigyelték, hogy Indiában a kígyómarás okozta halálesetek száma hivatalos adatok szerint évente 20—30 ezer, de az or­vosok csak 15—20 esetet je­gyeztek fel. A mérges kígyó marásának veszélyessége a szervezetbe juttatott méreg mennyiségétől, hatóerejétől és a megmart egyén szervezetétől függ. A tengeri kígyók marása nem olyan veszélyes, mint az in­diai kobráé, ezek ugyanis csak 0,5—20 mg mérget fecskendez­nek az ember testébe, a kob­ra pedig 180 mg-ot. A kígyómarisra legérzéke­nyebbek a gyermekek és az Idős, illetve beteges emberek. De azért még a legmérgesebb trópusi kigyók megmarta egyé­nek kétharmadát is meg lehet menteni. Bebizonyosodott, hogy a kígyómarás gyógyításában a hagyományos módszerek — mint például a szoros kötés, a kiégetés, savak, olajok alkal­matása — nem célra vezetők. Nem akadályozzák meg a mé­reg szétterjedését. A szovjet tudósok bebizonyították, hogy ezek a módszerek sok esetben még károsak is. Régi bevált módszer azonban, hngy a mér­get kiszívják a sebből, s ezzel megakadályozzák szétterjedését a szervezetben. Ilyen esetben ajánlatos, ha a megmart egyén fekvő állapotban marad. A leg­célravezetőbb módszer azon­ban a vérátömlesztés. A gyógyításban nagy szere­pe van a méreg elleni szérum nak, melyet a század elején A. Calmatte francia tudós ja­vaslatára kezdtek alkalmazni, mégpedig sikerrel. A szérumot kígyóméregből gyártották. A méreg hatását azonban csak vegyi anyagokkal lehet semle­gesíteni. Az utóbbi években Talizin és munkatársai jó eredményeket értek el a kí­gyóméreggel végzett kísérle­tekkel. A tudósokat már régen fog­lalkoztatja a gondolat, hogy a kígyómérget felhasználják gyó­gyítás céljaira. A méreg gyögy­batását úgy fedezték fel, hogy megfigyelték azokat az egyé­neket, akiket kígyó megmart. Ezek a személyek sok esetben kigyógyultak más betegségük­ből. A méreg megszüntette vagy legalább csillapította fáj­dalmaikat. Mint gyógyszer leg­hatásosabb a kobra mérge, melynek hasonló a hatása mint a morfiumnak. Az állatokon végzett kísérletek azt mutat­ják, hogy a hörgők megbetege­dése, a rákdaganatok stb. gyó­gyításában a kobramérget si­keresen lehetne alkalmazni. A gyógyszeriparban más vegyszerekkel keverve már ré­gebben felhasználják a kígyó­mérget. Fájdalom- és idegcsil­lapltókat készítenek belőle. A Kelet-szlovákiai Vasmű acélfeldolgozó részlege a CSKP XHI. kongresszusa tiszteletére már a kongresszus előtt le akarják szállítani az első acéimennyiséget, hogy biztosítsák a saját gyárt­mányú hidegen hengerelt bádogsziikségletet. (G. Bodnár — CTK felv.) Romokon épült város Érsekújvár. Ez a 24 ezer lakosú dél-szlovákiai várost or­szágszerte jól ismerik. Az Elektrosvit, a paprikamalom, a do­hánygyár termékei csak öregbítik a város hírnevét, arról nem is beszélve, hogy fontos vasúti gócpont. Hogy a város milyen fejlődésen ment keresztül a jelszabadulás óta, erről beszél­gettünk fózsef Kádek mérnökkel és József Procházka elv­társsal, a városi nemzeti bizottság építésügyi osztályának dolgozóival. épített adminisztrációs épületet. Az Elektrosvit és a GTÁ kibő­vült, s átépítették a Gorkij mo­zit, az egészségügyi központot és számos más intézményt. • Milyen eredményeket ér­értek el lakóházak épí­tése terén? — A felszabadulás, illetve a bombázás előtt 6548 lakás volt a városban. A felszabadulás után a kijavított épületekkel együtt csak 5590 lakás maradt. Csaknem ezerrel lett kevesebb s ez a városi nemzeti bizott­ságnak nagy gondot okozott. Az elmúlt húsz év alatt új la­kónegyedekkel gyarapodott vá­rosunk. Számban kifejezve 2603 lakásegységet építettünk fel, ugyanakkor 722 régi lakást lebontottunk. Az egyéni épít­kezés keretében több mint 800 családi ház került tető alá. • A középületek terén?... — Mind felsorolni nemigen tudom. Többek között felépült a városháza, pékség, tejfeldol­fozó üzem, áruház, két 18 tan­termes középiskola, 14 osztá­lyos tanonciskola, munkásszál­ló, s több üzlethelyiség. Mint­egy 250 gyermek részére épült óvoda és bölcsőde is. A Ber­nolák teret parkosítottuk s el­készült a fedett és a szabad­téri úszoda, valamint a húsz­ezer személy befogadására al­kalmas ~v~-ortstadion. Az utób­bi évekDen átadták rendelteté­sének az új postát, a HESZ székházát, a rokkantak szövet­kezete üzemhelyiségét és a Csemadok kultúrotthonát. Az említetteken kívül több üzem Milyen terveik az idei évre? vannak — A tervek szerint újabb 250 lakásegységgel leszünk gazdagabbak. Az idén és jövő­re fel szeretnénk számolni a „pérót". Kilencmillió korona beruházással áthelyezzük a „64"-es műutat. Elkészül a vá­rosi vízvez^tókhálőzat és a Az érsekújvári űj lakótelep büszkesége a 11 emeletes to­ronyház. szennyvízlevezető csatorna egy része, valamint a víztartály. Hat évi munka után átadják a művelődési otthont is. Átépí­tik a „Partizán" vendéglátó­üzemet, amely mellett hozzá­építéssel szállodát létesítünk. Megkezdődött a szolgáltatások házának építése is. Kilátás van 2 üzlethelyiség és a Pletatex kisipari szövetkezet üzemrész­legének építésére. • Mire lenne még szüksé­ge a városnak? — Nehéz kérdés, de megpró­báljuk megválaszolni. Elsősor­ban is kórházra, mivel ezer lakosra 2,7 ágy jut s ez az or­szágos átlagnál jóval keve­sebb. A turistaforgalom szem­pontjából a szállodai ágyak számát 200—250-re kellene emelni. A következő években mintegy 1800 négyzetméternyi üzlethelyiséget kell felépíte­nünk s több mint 2000 négy­zetmétert a vendéglátóipar ré­szére. Szükséges volna vízve­zetékhálózat építésének befe­jezése, a város utcáinak rend­betétele. Ezenkívül szeret­nénk, hogy az egészségügyi is­kola mellett más szakiskolá­val is dicsekedhetne városunk, s mielőbb elkészülne az új ál­lomás is. Végezetül pedig csak annyit: Jól ismerjük azt a ré­gi közmondást: „Addig nyúj­tózkodj, ameddig a takaród ér." Vagyis tudatában vagyunk annak, hogy egyszerre minden nem valósítható meg, hisz köz­társaságunkban nem egy ha­sonló jellegű város van. Bí­zunk abban, hogy a felsőbb szervek, mint eddig, ezután sem feledkeznek meg rólunk, s a következő húsz év még na­gyobb változást hoz városunk életében. Feljegyezte: NÉMETH JÁNOS Csehszlovákia történelmi atla­sza a tudományos ismeretter­jesztés új eszköze. Az atlasz­ban figyelemmel kísérhetjük a társadalom fejlődését a mai Csehszlovákia területén. Számos térkép mutatja be az ország történetét, mégpedig az első embertelepüléstől egészen nap­jainkig. Figyelemre méltó pl. az at­lasznak az a része, mely az ország gazdaság fejlődését mu­tatja be a XIX. századtól kezd­ve. E térképek számos össze­tett statisztikai adatot tartal maznak. A legősibb települése­ket megjelölő térképek a leg­újabb régészeti feltárások ese­ményei alapján készültek. Bár a történelem egyes korszakait már régebben is feldolgozták, s ezeket a szerzők felhasznál­hatták, mégis meg kell jegyez­nünk, hogy az atlasz új, meg­lepő eredményeket foglal ma gába. E történelemtudományi alko­tás a társadalmi fejlődés és a természeti körülmények össze­függéseire, összhangjára vilá­gít. Hazánk történelmét leg­szemléletesebben térkép segít­ségével lehet feldolgozni. Egy­egy térkép gazdag ismereteket nyújt, leköti az ember figyel mét, elgondolkoztat, és eddig nem ismert összefüggések ke­resésére késztet. Az atlasz a történelmi müvek kereteit túllépi, hiszen a fej­lődést sokoldalúan szemlélteti. Nemcsak a gazdasági, de a mű­vészeti és a kulturális fejlő­dést is bemutatja. Csehszlová­kia történelmi atlasza gyakor­latilag széleskörűen felhasznál­ható. Hiszen ha megfigyeljük azokat a térképeket, melyek hazánk iparosítását és a kol­lektivizálást mutatják be, nem­csak az elért sikereket láthat­juk, de kirajzolódnak előttünk a jövő feladatai is. Ugyanezt láthatjuk a közlekedési háló­zat, a mozik, a színházak, a múzeumok, a képtárak stb. fejlődését szemléltető térképe­ken is. Nem sorolhatjuk fel azt a sok érdekességet, amit az at­lasz az olvasóknak nyújt. K nagyszabású alkotásnak egy­séges a koncepciója, habár nagy kollektíva munkája. A szerzők névsorában több mint 190 szlovák és cseh tudomá­nyos dolgozó nevével találko­zunk. A szakemberek a CSTA, SZTA és az egyes főiskolák tu­dományos dolgozói, akik a CSTA Történelmi Intézetében több mint 10 évig dolgoztak a művön. Ilyen hatalmas, bonyo­lult tudományos munkát csak kollektív munkával lehet elvé­gezni. A szerzőkön kívül ér­demdús tevékenységet fejtettek ki a térképrajzolók és a tech­nikusok is. Sikeresen felhasz­nálták a kartográfia új mód­szereit, bebizonyították nem­csak szakmai, de esztétikai képzettségüket is. A Geodézia és Kartográfia Központi Igazgatóságának ki­adásában megjelent atlasz a szocialista kultúra fejlesztésé­ben jelentős szerepet tölt be. JOZEF MACEK akadémikus A XX. SZAZAD KALANDJAI 7. A „NAGYVAD" 1943 egyik esős őszi estjén tiszti egyenruhás férfi Ődön­gött a kihalt Rovno utcáin, öt-tíz percenként fegyveres őr­járatokba ütközött. Igazoltatás­kor papírjai mindig rendben voltak. Két vaskereszt, több sebhely bizonyította, hogy a tűzkeresztségen már régen át­esett. Paul Siebert volt... Most is gondolataiba mélyed­ve sétált az utcán, s időköz­ben eszébe jutott, vajon mit csinál most Liszovszkaja és Maja Mikota a Légiók utcájá­ban vagy a Német utcában, a tiszti kaszinóban. Sorra vette Ismerőseit, no meg Valja Dov­gert, egy igazi Volksdeutschet, akit sikerült Koch főbiztosi hi­vatalában elhelyeznie. Ismerő­sei közül különösen foglalkoz­tatta von Ortel SS-rohamveze­tő (őrnagy). A magas, nyúlánk férfi 28 éves korában már ilyen magas rangot viselt. Ál­lítólag különös érdemekért. Senki sem tudta róla, hol szolgál, mi a beosztása. Afféle független tiszt volt. Értelmes arcú, de különös viselkedésű. Voltak, akik az SD és a Gesta­po befolyásos embereként em­legették. Állítólag még ott is félnek tőle. Siebert a tiszti kaszinóban ismerkedett meg Ortellal. Von Ortel kellemes társalgónak bi­zonyult, de mindent megfigyelt. Asztaltársának egyetlen mozdu­lata sem kerülte el figyelmét. Siebert viszont ismerte a náci tisztek kölcsönös kapcsolatá­nak lélektani oldalát. Tudta, hogy a repülők és a páncélo­sok lenézik a gyalogosokat, a harci alakulatok tisztjei meg a hadtáp embereit. Tapasztalta, hogy a Gestapo tisztjei sem egyformák: vannak köztük meggyőződéses fanatikusok és hidegvérű gyilkosok. Von Ortel nagyon érdekes ember volt. A társaságban szel­lemes, irodalmi és művészeti jártasságot árult el. Siebert egyszer meggyőződött róla, hogy Ortel tökéletesen beszél oroszul. Csodálkozott rajta. — Értett belőle valamit — kérdezte Ortel, és vizslaszemét fürkészően Siebertre szegezte. — Egy két szót, amit itt a fronton az ember összeszed. De maga hol tanult meg ilyen fo­lyékonyan oroszul? Von Ortel elégedett volt. — Tudja barátom, voltam én Moszkvában is, persze a háború előtt. Természetesen, nem a szocializmust segítettem építe­ni a bolstknak ... Siebert nem kérdezősködött. Sohasem tolakodott, a józan ész — különösen Ortel eseté­ben — fokozott óvatosságra in­tette, gavalléroskodni sem akart, mert Ortelt majd felve­tette a pénz. Azzal persze tisz­tában volt, hogy von Ortel nem mindennapi, veszedelmes kém. Martin Höttel érdeklődik Martin Höttel őrnagyot szol­gálati beosztása a birodalmi fő­biztosi hivatalhoz kötötte. Szolgálati kötelességeivel ugyan senki sem volt tisztá­ban, de „nagy kutyának" tar­tották, mert dolgozószobájába, meg a magánlakásába még a takarítónőt sem engedta be. Inkább maga sepergetett, meg törülgetett. Höttelt közútálat vette körül. A rőt hajú tiszt általában be­zárta dolgozószobáját, és sorra járta a hivatali helyiségeket, beszédbe elegyedett a tisztvise­lőkkel, az egész napot eltere­ferélte, mintha ez lett volna a munkája. Kollégái a Gestapo emberének tartották, veszedel­mes alaknak, s ha valamelyik helyiségben feltűnt, mindenki igyekezett valamilyen sürgős munkát kitalálni, hogy eloson­hasson. Ez a Höttel szemet vetett Valja Dovgerre. Egyszer munka után engedélyt kért tőle, hogy hazakísérhesse. Közömbös dol­gokról beszéltek, sűrűn hang­zottak el sablonos tiszti bókok. Höttel nem győzte hangoztatni, mennyire irigyeli ezt a Paul Siebert főhadnagyot. Ki tudja, honnan jött, egyszerűen feltű­nik Rovnóban, s elhalássza or­ruk elől a város lányainak gyöngyszemét, s mindjárt el is jegyzi. — Tudja, Fräulein Va­lantina, nagyon szeretném meg­ismerni a vőlegényét. Ha már önt elrabolta tőlünk. Valja Dovger azonnal figyel­meztette Paul Siebertet, hogy Höttel gyanakszik rá. Siebert megbízóitól utasítást kapott, Is­merkedjék meg Höttellel, és puhatolja ki szándékait. Siebert Paul Siebert a „Távoli ugrás akció idején. töprengett: saját szakállára dol­gozik-e Höttel, vagy felhívták rá a figyelmét? Ha az utóbbi igaz, akkor tudnak róla, s min­den percben lebukhat. Ha pe­dig Höttel egyéni akcióba kez­dett, mi a célja? Kinek a szol­gálatában áll? Az RKW-nak, az Abwehrnek, a Gestapónak, vagy az SD-nek dolgozik-e? A legvalószínűbbnek mégis az lát­szott, hogy Höttel a saját sza­kállára dolgozik. Siebert már készült a találkozóra, amikor valami vllSant az agyában, s a Höttel-ügy új fordulatot vett. Következik: AZ „INTELLIGENCE SERVICE" EMBFÍE

Next

/
Oldalképek
Tartalom