Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-16 / 46. szám, szerda

tIIIIIIIIIIII!llllľ

|

!'!!i!liill!llll!l!IIIIIIIIIIISIII!lllllll!i!l!lllll!lil!lllllii Egészség —boldogság —házasság 2. Boldog és boldogtalan szerelem Irta: dr. JOSEF HYNIE egyetemi tanár, a Szexuológiai Intézet vezetője Az igába fogott atom EGY NEM MINDENNAPI KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRA S

ok ember inkább a szerelemben keresi a boldogságát, mint másban. A boldogtalan szerelem viszont rengeteg siránkozás okozója, jóllehet a siránkozás ebben az esetben a helyzet orvoslásának legkevésbé alkalmas eszköze. Gyakran még sok mindenen lehet változtatni, sok mindent jobb útra lehet terelni. Ehhez azonban feltétlenül szükséges az alap: a fiúnak és a lánynak, a férfinak és a nőnek feltétlenül érdekelnie kell egymást. Ez nem függ csupán akaratunktól. Lehetetlen valakiben igazi érdeklődést és lelkesedést ébresztenünk magunk iránt, ha lelkesedésünk csak egyoldalú. Olykor segítségünkre van a környezet és számos ész-ok. Ha azonban nem támad vonzalom a másik félben is, nem nézünk túlságosan örömteli élet elébe, még ha nincsenek is anyagi és egyéb gondjaink. Szép, ha két fiatal ember erotikusán vonzódik egymáshoz, ez azonban nem elég a boldog szerelemhez. Az igazi szerelem célja minden esetben a jövendő közös élet, s ha annak hiányoznak a feltételei, nehézségek merülnek fel. Gyakran a nézetkülönbség is kedvét szegi egyes embereknek ahhoz, hogy közös életet kezdjenek. Még roszszabb a helyzet, ha nagyok a különbségek a két ember életigényei terén. Lehet egy ember önmagában véve rendkívül jóravaló, szerény, ám partnere kifogásolhatja, hogy nincs kedve társadalmi vagy kulturális élethez, nincs érzéke a szép lakás és szép berendezés, az utazás, vagy sportolás iránt. A jegyesek és a házastársak a boldogság pillanatait élik át, amikor gyönyörű terveket szövögetnek a jövőre s azok megvalósításán fáradoznak. Ám hány esetben össze is tűznek, s ilyenkor nyilvánvalóvá válik az igazi, belső együttérzés hiánya, jelentkeznek jellemük hátrányos vonásai, amelyek megnehezítik közös életüket. A

szerelmes ember megbízik partnerében, nem gyanúsítja alantas szándékokkal, szívesen hagyja magát tőle meggyőzni, örömest munkálkodik a közös célok megvalósításán, jóllehet ez az igyekezete gyakran nehézségekbe ütközik, s önzetlenséget, lemondást követel. A szerető partner szívesen lemond. Örömet okoz neki, ha látja, hogy partnere boldog. A jó jegyesl vagy házastársi viszonyra általában az a legjellemzőbb, hogy az egyik partner a másik társaságában felvidul, lehullanak róla a hétköznapok gondjai, s megújult kedvvel lép újra az esetleg távolról sem könnyű életbe. Az ilyen emberek egymáshoz tartoznak. Másoknál azonban azt tapasztaljuk, hogy alig találkoznak, máris „egymás idegeire mennek", szüntelenül veszekednek. Az ilyen együttélésből voltaképpen nincs öröme egyik félnek sem. Rendkívül rossz a helyzet, ha a szemrehányások és öszszetűzések féltékenységből erednek. A féltékenység nem a szerelem megnyilvánulása. Csupán önszeretet, amely gyűlöletté vált azzal szemben, akit a féltékenykedő többé nem tekinthet tulajdonának. A szerelem csak kényszer nélkül lehetséges. A féltékenység elnyomja az ember szabadságát s vele együtt mindazt, ami a szerelemben szép. Ezt azonban a féltékenykedők Ingerültségükben, felindultságukban nem veszik észre. Olyasvalakit bilincselnek magukhoz, aki nem való hozzájuk, s akitől normális kö rülmények között elválnának. Fenyegetéseikkel olyan szorongást keltenek partnerükben, amely rendszerint elnyomja a szerelmi ingereket. Siránkozásaikkal inkább a részvét, mint az igazi szere lem érzéseit keltik fel partnerükben. Ez azonban már inkább csak tengődés. Olykor a partnerrel szemben érzett alacsonyabbrendűség az, ami fokozza a félté kenységet. Ezekben az esetekben, a féltékeny fél Igyekszik kitűnni, ám gyakran megesik, hogy mind sexuális téren, mind az élet egyéb területén csődöt mond. S

ok ember azt hiszi, hogy a szerelemben legfontosabb a tüntető szenvedélyesség és a szexuális potencia. Ezzel szemben számos író, művész helyesen mutat rá, hogy szenvedélyesség nélkül is lehetnek nem mindennapi szerelmi élményeink. Orvosi tapasztalataink is hasonlóról tanúskodnak. Éppen ezért nem kell túlbecsülnünk a testi szerelem jelentőségét a boldog házasságban. Igaz ugyan, hogy a válóperekben gyakran hozzák fel a válás fő okául a testi szerelemben meglevő ellentéteket. Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük a válófélben levők életét, meggyőződhetünk arról, hogy a szerelmi együttlét mindaddig jó volt, amíg nem került sor ellentétekre a házastársak egyéb kapcsolataiban. A jövő heti szerdai számunkban: 3. AZ EGYÜTTÉLÉS ELŐTT A

ma embere szívesen vallja magát az atomkorszak alkotójának, illetve szülöttjének. Indokolt-e ez az állítás? Részben igen, bár a valóságban csak a küszöbén állunk annak az eljövendő korszaknak, amikor a hasznosított energiák fő formája az atomenergia lesz. Az emberiség történetében sok százezer év telt már el a tűz első hasznosításától az atomenergia felfedezéséig. Amikor a már gondolkozni kezdő ember megtanulta a tűzrakás mesterségét, körülbelül olyan helyzetben volt, mint a XX. század embere az első mesterséges atomhasítás elérésekor: nem tudta, mit kezdjen az új energiaforrással, nem ls sejthette, mi újat és hasznosat jelent Prometheus ajándéka, illetve a parányi atom az ember kezében. Bár még csak néhány évtized választ el az atom első színre lépésétől, mégis fokozatosan kibontakoznak már előttünk az atomenergia nyújtotta lehetőségek és kilátások, lépésről lépésre előbbre jutunk az atommagban rejtőző energia hasznosításában, s egyes területeken már szolgálatunkba is állítottuk az atomot. Ilyen gondolatok ötlöttek fel bennünk a bratislavai Kultúra Házában megrendezett atomtechnikai kiállítás megtekintésekor, amelynek anyagát a moszkvai Politechnikai Múzeum bocsátotta rendelkezésre. A kiállítás szervezőit az a cél vezette, hogy bemutassák, hogyan érvényesítik az atomenergiát békés célokra a Szovjetunióban, például az energiatermelésben, a termelési folyamatok automatizálásában, a gyártmányok minőségellenőrzésében, a mezőgazdasági termények és a vetőmagvak besugárzásában, a gyógyító orvostudományban stb. A kiállítás az atomenergia kihasználása terén kibontakozó nemzetközi együttműködést ís szemlélteti s egyúttal bemutatja a radioaktív anyagokkal dolgozók rendelkezésére álló munkavédelmi és biztonsági segédeszközöket ls. A kiállítás sokaknak az első lehetőséget nyújtja, hogy saját szemükkel lássák azt, amiről eddig csak olvashattak vagy hallhattak, hogy megismerkedjenek a „mindenható" atomnak a gyakorlatban való alkalmazási lehetőségeivel. Ezért nagyon célszerű lenne, ha minél több technológus, műszaki, egészségügyi dolgozó, agronómus stb. tekintené meg a kiállítást, és természetesen a tanulóifjúságA kiállítás egyik érdekes berendezése a „mfikéz", vagyis olyan manipulációs berendezés, amilyet sugárveszélyes helyeken használnak. nak sem kellene elszalasztania ezt az alkalmat. Sokakat csak a látványosságok vonzanak a különféle rendezvényekre. Bár a szóban forgó kiállításnak nem a szenzációhajhászás a célja, a rendezők nem feledkeztek meg az emberek e „gyengeségéről" sem. Egy atomreaktor modellje például szemléltető képet ad a magenergiának villamos energiává való átalakításáról, a betatron és a ciklotron modellje pedig arról, hogyan gyorsítják fel kutatási célokra az atomrészecskéket. Nagyon érdekes a radioaktív izotópoknak a tartálykocsik töltésénél való alkalmazása, s nem kevésbé a fogkrémtubusok izotópos ellenőrzése, vagy a „kiégett" uránrudak raktározásának és gyakorlati hasznosításának a bemutatása is. Az atomenergia már megtalálta az utat a gyakorlati életbe. Villamos energiát és hőt szolgáltat, a radioizotópok gyógyítanak és a műszakiak segítőtársaivá váltak. A radioizotőpos besugárzás nagymértékben hozzájárul a termények tartósításához, növeli a vetőmagvak termőképességét és új mutációk létrehozását teszi lehetővé. S hogy mindez már nem csupán a képzelet szüleménye, ezt bizonyítja a sok-sok kiállított tágy és berendezés. A március 9-ig Bratislavában látható atomtechnikai készülékek, detektorok, modellek és szemléltető panelek a születőben levő atomkorszak első hírnökei. A készülékek és berendezések minősége szakembereink véleménye szerint felveszi a versenyt a hasonló nyugat-európai, amerikai vagy japán berendezésekkel s széles körű elterjedésük a „békés atom" szinte korlátlan érvényesülési lehetőségeiről ad ízelítőt. DÖSA JÖZSEF Rugalmas gyártmánytervezés Az opavai BRANO-üzemben megkezdték az új típusú automatikus ajtózárak gyártását, s a múlt héten az első exportszállítmányt már el ls küldték Angliába. Az üzem már éveken keresztül hat nyugati országba exportálja az automatikus ajtózárakat, ám a korábbi típusúak alkalmazásánál sok volt a probléma, mivel a megrendelt „balos" zárak külföldön éppen az ellenkező oldalra — jobbra zártak. Ezért a helyszínen csaknem mindegyiket — a saját körülményeiknek megfelelően — kénytelenek voltak átszerelni. Az üzem újítóínak végre sikerült megszerkeszteniük a mind jobb, mind bal oldalra egyaránt működő zárakat. (KSZL) (KSZL) Bűvészkedés engedély nélkül Már régebben felfedeztem az alkatrészbeszer /.és biztonságos útját, — újságolta az egyik csallóközi szövetkezet gépesítője, — de a régi beszerzési formákhoz görcsösen ragaszkodó szövetkezeti elnökünk akadályozta újításom megvalósítását. Pedig módszeremmel már hatvannégy telén is kiváló részeredményeket értem el. Például, alig egy hét alatt három szigetelő gyűrűt szereztem a Majortraktorhoz. Szövetkezetünk vezetősége nem is fukarkodott az elismeréssel, mégis boszszantott az elnök viselkedése. Minden eredményes akció ntán kijelentette, hogy ő semmiről sem tudl Akkor még sem 0, sem én nem sejtettem, hogy rövidesen eljön az idő, mikor valóban nem lesz tudomása a történtekről. Ezt az időszakot az évszázad természeti csapása, az árvíz jelentette. Elnökünk szinte roskadozott az újjáépítés gondjai alatt, s végre férfiasan kijelentette: — Dolgozzék minden vezető önállóan! A részletkérdésekre nem vagyok kíváncsi! E tény számomra a régen várt lehetőségek Időszakának kezdetét jelentette. Rögtön megvettem hfisz darab demlzsont és önállóan realizáltam az elképzeléselmet. Fél év alatt, júliustól decemberig tlienttt Üzemet látogattam meg az országban, megfelelő időben és a legmegfelelőbb személyhez juttattam el egy-egy demizsont aranyló sárga nedűvel. Sikeres munkám eredményét e szavakkal rögzítette szövetkezeti évzáró taggyűlésünk beszámolója: „Z. gépesítő elvtárs minimális befektetéssel minden szükséges alkatrészt beszerzett. Kívánjuk, hogy munkáját a jövőben is ilyen eredményesen végezze!" Sosem éltem vissza a tagság bizalmával. Az elismerés következetesebb munkára serkentett. Elkészítettem az 1966-os év pótal katrész szükségleteinek tervét. A több mint 200 féle alkatrészt, először a gépek, majd az alkatrészgyártó üzemek szerint csoportosítottam. Szépen, áttekinthetően legépeltem és magam is csodálkoztam, hogy egész kis füzetet, tizenöt oldalt használtam fel a célra! Megjegyzésként odaírtam a terv végére, hogy az idén húsz üzemet látogatok meg, és bizonyos egyéneknek, akik elősegítik a mezőgazdaság — koakrétan szövetkezetünk — alkatrészellátását, 30 demlzson — azaz 150 liter bort ajándékozok. A tervből — mint minden évben — másolatot küldtem a járási termelési igazgatóság főgépesítőjének. Néhány nap elteltével váratlanul meglátogatott a főgépesítő és bizalmasan közölte, hogy gépalkatrész igénylésemet mint példás tervet a felettes szervhez továbbította. Megjegyezte, hogy az egyik referens törölni akarta az ajándékról szóló megjegyzést, de aztán úgy döntöttek, hogy a megjegyzés mégis maradi Az igaz, hogy a demizson és a bor látszatra nem tartozik az alkatrészek csoportjába, de viszont a reális valóságot tükrözi, melyet mindenképpen figyelembe kell venni. A fögépesftő figyelmét elsősorban a terv realitása ragadta meg. A többi szövetkezetek gépesítő! csupán gépek szerint csoportosították az alkatrészeket és megjegyezték, hogy az Agrostroj vagy a Mototechna üzleteiben szándékoznak vásárolni. Ezzel számukra a munka befejező dött. Igen. Benyújtani az igénylést, aztán szépen hazaszállítani az alkatrészt. Ez a ke reskedelmi szellem teljes fölszámolását jelentené. Itt azért még nem tartunk! Ezt én is tudom. Éppen ezért az elmúlt héten anyagilag is biztosítottam a beszerzési terv megvalósítását. A főkönyvelőtől engedélyt kértem harminc darab itatóvüdör vásárlására. Ezt átadtam az üzletvezetőnek — különben a sógorom — aki harminc darab demizsont küldött a szomszédos szövetkezet elnökének. Természetesen zootechnikusunk készségesen aláírta az elismervényt, hogy átvette a harminc vödröt. Agronómusunk már tavaly ősszel gondolt az idei alkatrészszük ségletre. A szomszédos szövetkezetnek kői csünzütt az ősszel egy öregebb vetőgépet és senkinek sem tűnt fel, hogy ott feledte. (Ezért kapjuk a bortl) Nekem mindössze egy aláírásomba került, hogy az említett vetőgépet az év végi leltárnál kiselejtezzem. (Sajnos, csak két év múlva lesz saját termésű nedűnk, addig kénytelenek vagyunk ilyen s hasonló módszerekkel megszerezni.) Természetesen az elnököt Ilyen apróságok kai nem zavarjuk. Mégis az a gyanúm, hogy valamit sejt. Hogy miért mondom ezt? Az utóbbi vezetőségi ülésen nagyon határozottan mondta, hogy alkatrészben nincs hiány és nem is lesz. Persze, én naiv! Amit mindenki tnd, arról i is tudhat. De akkor miért hallgat? Ezt viaiont csak fi tudja. CSETÖ JÁNOS Jtyff aan ez vendjén ? A vasárnapi sajtóban a Gázművek igazgatósága féltő gondossággal felhívta a lakosság figyelmét az új típusú gázpalackokra, amelyeknél gázszivárgást állapítottak meg. Az esetleges balesetek megelőzése érdekében a palackot a felhívás értelmében nyitott területen kell elhelyezni. Ezenkívül (szintén az igazgatóság szerint) rendkívül fontos, hogy a lakosság a propán-bután palackokat már az átvételnél ellenőrizze . .. Hála a Gázművek mindenre kiterjedő gondoskodásának, most már nincs mitől tartani... Mert elsősorban is az ő érdemük, hogy az alattomosan szivárgó mérges gázt lelepleztük ... Igaz, a közleményből nem tudjuk meg, ki is észlelte elsőnek a szivárgást, de ez a lényegen mit sem változtat. Mondhatná ugyan valaki rosszmájúan, hogy a Gázművek kutya kötelessége lett volna az új típusú palackok előzetes ellenőrzése még a forgalomba hozataluk előtt. Dehát ez a kákán csomókeresés, mert ők jót akartak, újítottak és elvégre minden új kockázattal jár. Es ez a kockázat annyival kisebb, mivel a palackok nem az igazgatóságon, hanem a fogyasztónál szivárognak ... Az említett igazgatóság felelősségteljes eljárásáról misem tanúskodik ékesebben, minthogy a balesetek megelőzése érdekében megnyugtató felhívással fordult az érdekelt felekhez, amihez a sajtó hasábjait sem átallotta kikölcsönözni. Aki már átvette az új típusú, hibás palackot, használja nyugodtan tovább, csak ne feledkezzék meg a szivárgásról. A palackot helyezze el szabad területen, és ott szivároghat nyugodtan. Ha történetesen a biztonsági feltételeknek megfelelő szabad terület mégis hiányozna, mert mondjuk az illető emeleten lakik és erkélye sincs, akkor vegye azt a fáradságot és családja, valamint szomszédjai érdekében építtesse át gyorsan lakását. Akár maszek-alapon is, csak minél előbb, hogy a gáznak hasznát vehesse még mielőtt végképp kiszivárogna. Igy bizony, kedves vevők és fogyasztók. Ebben az országban minden a ti érdeketekben történik ám! Mert a Gázművek jóvoltából a rossz palackok ellenére sem kell félni semmiféle balesettől. Nem ám! Megint mondhatná valaki, hogy a Gázművek első kötelessége az lett volna, hogy ilyen palackok gyártását ne engedélyezzék. De ha már gyártották, azonnal vonják ki a forgalomból. Hm. A dolog nem olyan egyszerű. A palackokat vissza kellene szállítani a gyárba. De így nemcsak a gyártás, hanem a töltés is kárba veszne. Es ezt a kárt minden bizonnyal meg kellene valakinek térítenie. Viszont kívánhatjuk ezt attól a becsületes dolgozótól, aki újításával a fogyasztók tavát akarta szolgálni? Büntessük meg őt? Nem! Inkább közösen vállaljuk a felelősséget mindaddig, amíg a Gázmüvek ígéretük alapján fokozatosan ki nem cserélik a hibás palackokat. Végezetül elárulhatom, hogy a palackok és a Gázművek esetéből rengeteget okultam. Eddig kizárólag azért nem vásároltam autót, mert nem tudok vezetni. Pedig jót tenne egy autó! Csak attól féltem, hogy gépjárművezetői ismeretek híján valakit ne tán elüthetek. Mondjuk öt gyermek apját, vagy történetesen a Gázművek igazgatóját ... Íme, itt a megoldás! Ezennel közzéteszem, hogy a mai napon megvásároltam a B A 00-00 rendszámú új kocsit. Mivel vezetni egyelőre nem tudok, kérem az ország gépkocsivezetőit és gyalogjáróit, figyeljék éberen a szembe jövő kocsikat és ha az említett számot megpillantják, legyenek résen mindennemű baleset megelőzése érdekében. Mert ezek után semmiféle általam okozott balesetért nem vállalok felelősséget. A felelősség a mai naptői kezdve önöket — mindannyiukat terhelt! Egészen addig, amíg mea nem tanulok vezetni. Es így van ez rendjén ZSILKA LÁSZLÓ 1968. *