Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-13 / 43. szám, vasárnap

A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának 10. évfordulójára TÖRTÉNELMI HATÁRKŐ 1966. II. 13. A

z országok zömének kommunistái joggal tartják az SZKP XX. kongreszszusát, amely 1956 februárjában zajlott le, mozgalmuk fejlődésében mezsgyekőnek, az új, egészséges erők felszínre törése kezdetének; olyan eseménynek, amely utukből elhárította az akadályokat és megjelölte a kommunista mozgalom történelmi küldetése teljesítésének irányát. Ez a kongresszus még ennél is nagyobb mértékben tükröződött a Szovjetunió és a többi szocialista ország kommunista pártjának tevékenységében. Ezek a pártok többnyire felfogták a kongresszusi gondolatokat és sajátos feltételeikre alkalmazták azokat. A mi pártunk is hangsúlyozza a XX. kongresszus történelmi jelentőségét. minden tettében szem előtt tartja Lenini irányvonalát és azt lehetőségeihez mérten gazdagítja, továbbfejleszti. A XX. kongresszus a világközvélemény szemében elsősorban a sztálini személyi kultusz, minden vele kapcsolatos hordalék és a kimondottan bűntetteknek minősülő hibák leleplezésével fonódik egybe. A Szovjetunió és a világ közvéleménye megdöbbenéssel fogadta ezt a leleplezést, amelynek szenzáció jelleget kölcsönzött az olyan tények tálalása, amelyekkel a világreakció viszszaélt, hogy kommunistaellenes hangulatot szítson. A megdöbbenés további oka volt, hogy a tények közlésénél nem fontolták meg eléggé az eljárást és a formát. Ismeretes, hogy N. Sz. Hruscsov tájékoztatását, a kultusz szenvedélyes kipellengérezését az SZKP vezetőségében nem vitatták meg és erre nem is kerülhetett sor. Ugyanakkor ebből az anyagból hiányzott a személyi kultusz és az általa okozott torzulások okainak, feltételeinek elemzése. A dolognak ez a része háttérbe szorította a kongresszus fontos elméleti tételeit és gyakorlati következtetéseit ls, amelyek a további fejlődés szempontjából nem egy esetben nagyobb jelentőségűek voltak a sztálini hibás módszerek leleplezésénél. Ezek a következtetések korunk új Jellemzésére épültek, részévé váltak a kommunista pártok többsége programjának és tevékenységének. Végső soron a XX. kongresszus történelmi hatásának alapvető vonását kell bennük látnunk. Ide tartozik például annak leszögezése, hogy a szocialista és a tőkés világ mellett létezik egy harmadik világ, a béke övezete. A háború és a béke kérdéskomplexumában újat jelentett az a következtetés, hogy a háború elkerülhető, szükséges a két eltérő világrendszer békés együttélése és gazdasági versengése A kongresszus arra ösztönzött, hogy keressük a szocializmusba való átmenetnek, a szocialista forradalom békés, sőt akár parlamentáris fejlesztésének különböző utalt. A kongresszus továbbá konkrétan foglalkozott a Szovjetunió és más szocialista országok szocialista és kommunista építésének, a kommunista pártok vezető szerepének, a népi kezdeményezés fellendítésének, a szocialista demokrácia fejlesztésének és elmélyítésének, a pártélet lenini normái betartásának és az életszínvonal emelésének kérdésével. Ezeknek a tételeknek nemcsak elméleti és politikai, hanem egyben gyakorlati jelentőségük Is volt. N

yilvánvaló, hogy erre csak a sztálini kultusz leleplezése után kerülhetett sor, s ezek a tételek kifejezésre juttatták a Szovjetunió új politikáját, általánosították a világ fejlődését az elmúlt idő?zakbgn. Ezt az új politikai irányvonalat ugyanis nem ezen a kongresszuson dolgozták kl, hanem a gyakorlatban már valamivel előbb, azonnal Sztálin iialáia után kezdett érvényesülni. Miután 1953 nyarán Beriját letartóztatták, kezdetét vette vztálln számos sorsdöntő hibá•ának és bűntettének felszámolása. Az SZKP-ban felújították a kollektív vezetés alapelvét, általánosan ugyan, de jóváhagyták azt a tételt, hogy a személyi kultusz káros, és tisztázták a nép szerepét a törtérelemben. Véget ért a szocia' lista törvényesség megszegése, és megkezdődött a sok ezer, Sztálin idején önkényesen üldözött ember tömeges rehabilitásának folyamata. Jelentős intézkedésekre került sor a gazdaságban is. Kiküszöbölték mindazt, ami fejlődését gátolta, elsősorban a mezőgazdaság irányításában. A Szovjetunió leszámolt a tőkésállamok technikáját becsmérlő állásfoglalással és józanul kezdte megítélni a világszerte tapasztalható jelenségeket. A szovjet kormány már a XX. kongresszus előtt tevékenyen alkalmazta a békés együttélés lenini politikáját. Felszámolták a kommunista mozgalmon belüli és az egyes szocialista országok közti nem normális kapcsolatokat, hangsúlyozva ezeknek az országoknak a függetlenségét. Felülbírálták a jugoszláv kommunistákkal való szakítást is. A személyi kultusz módszereiből és a szocialista országépítés torzításaiból eredő hibák kiküszöböléséhez a mi pártunk is hozzálátott már a XX. kongresszus előtt. 1953-tól kezdve pártunkban felújítjuk a kollektív vezetést, aktivizáljuk a Nemzeti Front tevékenységét, sor kerül az állami szervek demokratizálására. A CSKP Központi Bizottsága 1953 szeptemberi ülésén kísérletet tesz a népgazdaság egyes aránytalanságainak megszüntetésére, decemberben pedig felhívja a figyelmet a pártélet lenini normái alkalmazásának szükségességére. A következő esztendő tavaszán első ízben tartunk választásokat a nemzeti bizottságokba. Ez az elmélyülő szocialista demokrácia jele. Jelentős lépés 1954-ben Csehszlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa, amely többek között módosította a párt alapszabályzatát. Elsősorban leszögezte a kollektív vezetés alapelvét, a személyi kultusz ártalmasságát, a bürokrácia és az alakiság elleni harc szükségszerűségét. Az ezt követő időszakban több figyelmet fordítottunk a népgazdaság Irányítására, az új technika bevezetésére, és külpolitikánk is aktívabb lett. E

nnek ellenére pártunkat éppen úgy, mint az egész nemzetközi munkásmozgalmat, az SZKP XX. kongresszusának leleplezései felkészületlenül érték. Ez természetesen visszaverődött 1.956-os politikájukban és tevékenységükben. Bár már a XX. kongresszus folyamán egyes felszólalásokban előfordult Sztálin neve, m.ajd február 20-án bejelentették a Lengyel Kommunista Párt és Kun Béla rehabilitását, továbbá szó esett több szovjet kommunista rehabilításáról ls, pártunk és az egész nemzetközi munkásmozgalom még nem tudta, milyen drasztikus leleplező szavak hangzanak el majd Sztálinról a kongresszus február 25-1 ülésén. N. Sz. Hruscsov ekkor mondotta el a múltra vonatkozó megrendítő és fájdalmas Igazságot, bár nagyon egyoldalúan, mélyrehatóbb elemzés és a további gyakorlatot szolgáló következtetések nélkül. Pártunk vezetősége fegyelmezetten Igazodott a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1956. február 27-én Moszkvában megtartott értekezlete egyezményéhez. Ennek az értekezletnek a résztvevői áttanulmányozhatták a kongresszusi beszámolót és megegyeztek abban, hogy az anyagot az SZKP, valamint a többi párt Központi Bizottsága ls megvitatja, s az utóbbiak ennek alapján következtetéseket vonnak le a saját munkájukra. A személyi kultusz ugyanis nem hagyott érintetlenül egyetlenegy szocialista országot sem. Csak ezután ismertethették az anyagot és a további következtetéseket a pártszervekkel és a párttagok tömegeivel. Ezt az eljárást lényegében betartották. A Neues Deutschland azonban már márrlus 4-én bírálta Sztálint, s néhány nap múlva nyilvánosságra hozta Hruscsov elvtárs beszámolójának alapvető tényeit. Rákosi Mátyás március 15-én a Szabad Népben azt állította, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának mit sem kell változtatni a politikáján, mert megoldotta a személyi kultusz problémáit. Néhány nap múlva azonban egy Heves megyei gyűlésen nyilvánosan rehabilitálta Rajk Lászlót és társait. Különféle hírek szüremlettek be hozzánk Lengyelországból, és a tőkésállamokból is, ahol a burzsoázia a leleplezett hibákkal visszaélve, frontális támadást akart indítani a szocializmus ellen. Igy történhetett meg, hogy nálunk az emberek egy része már valamit sejtett, sőt a külföldi újságokból, illetve a külföldi rádiókból tudott ís valamit. Viszont senki nem tudott semmit pontosan és hivatalosan. Ez természetesen a csalódás, a keserűség, a bizalmatlanság, és bizonytalanság érzéseit váltotta ki, s türelmetlenséghez, Ingadozáshoz, radikalizmushoz vezetett. Pártunk vezetősége ebben a helyzetben nehéz feladat előtt állt: hogyan mondja meg a pártnak a keserű igazságot, s egyben miként vonja le a gyakorlati következtetéseket. Hogyan mérje fel saját közelmúltját és fogadjon el olyan határozott Intézkedéseket, amelyek elejét vehetik ilyen jelenség megismétlődésének. Ez volt a nehezebb és a bonyolultabb, de egyben a felelősségteljesebb és az ésszerűbb megoldás: a puszta tájékoztatás helyett mindezzel kapcsolatban kimondani már a következtetéseket is. A történelmet ugyanis nem a szavak formálják. A párt tehát ahelyett, hogy mindent egyszerre kimondott volna és várt volna arra, mi történik, hogyan reagálnak majd az emberek, esetleg milyen mély politikai válságot idézhet ez elő, amelylyel visszaélhetne a külföldi reakció Is, ehelyett elhatározta, hogy a gyakorlatban mindent rendbehoz és az anyagot csak minden összefüggés és következmény tisztázása után hozza nyilvánosságra. Ez az eljárás okosabb volt azért is, mert így a XX. kongresszus problémáit nem szigeteltük el a szocialista országépítés konkrét feladataitól. Egységes vita alakult ki, amely aktivizálta a pártot, növelte akcióképességét és lendületet kölcsönzött minden dolgozónk építő törekvéseinek. C

sehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1956 márciusában és áprilisában tárgyalt ezekről a kérdésekről, majd a kerületi és járási aktíva üléseken megvitatták a kongreszszusi határozatokat, amelyekről tájékoztatták a pártszervezeteket. Sok alapszervezetben és egyes járási pártkonferenciákon szenvedélyes viták folytak, bírálták a hiányos és lassú tájékoztatást. Egyes pártszervezetekben elhangzott a rendkívüli kongresszus egybehívásának követelése. A párt vezetősége azonban ezt joggal elutasította, mivel nem volt szó a párt fő vonalának semmiféle módosításáról, a vita sem tanúskodott arról, hogy léteznék valamilyen párt- vagy szocializmus ellenes ellenzék, és júniusra már egybehívták a párt országos konferenciáját. Az országos pártkonferencia számos komoly kérdést megvitatott, igaz, hogy kissé egyoldalúan, mert csekély figyelmet szentelt magának a pártéletnek és a lenini normák mindennapi gyakorlati alkalmazásának. Ez nem is volt egyszerű feladat, mert a világreakciónak bizonyos mértékig sikerült visszaélnie a személyi kultusz bírálatával. támadásba lendült a szocialista tábor ellen. És a nemzetközi helyzet ls kiéleződött (izuezi válságl. Akkoriban még a párt vezetőségében is voltak olyan elvtársak, akiknek nem állt érdekükben a pártunk politikájában és tevékenységében bekövetkezett valamennyi torzítás teljes mérvű leleplezése, elsősorban a politikai perek felülvizsgálása, mivel részesei voltak ennek a politikának. Időre, türelemre, a régi szokások leküzdésére, mélyreható Ki milyen főiskolát választhat A műszaki főiskolákon legkedvezőbbek a lehetőségek • Nyitra — a főiskolások városa O Csaknem tizenkétezer első éves hallgató Szlovákiában A fiatalok életének talán legfontosabb lépése a pályaválasztás. Évről évre tízezrek döntenek jövőjük felől. Népgazdaságunk lendületes fejlődése következtében a fiatalok mind tömegesebben jelentkeznek a főiskolákra. A szlovákiai főiskolák az 1966—1967. tanévben 12 000 első éves — közülük több mint 9260 rendes — hallgatót vesznek fel. A legtöbb elsőéves hallgató Bratislava 5 főiskoláján folytatja tanulmányait, de hovatovább Nyitra is főiskolai központtá fejlődik, és ami a mezőgazdasági szakképzést illeti, egyre fontosabb szerepet tölt be. A következő tanév első évfolyamába a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola vészi fel a legtöbb, mintegy 3300 (közülük 2355 rendes) első éves hallgatót, éspedig 720-at az agrotechnikai, 600-at a gépészeti, 545-öt a vegyészeti-technológiai és 490-et az építészeti karra. A bratislavai Komenský Egyetem az 1966—67-es tanévben összesen 2500 jelentkezőt — közülük 700-at levelező tagozatokra -—> vesz fel, éspedig 600-at a természettudományi, 475-öt az orvostudományi, 270-et a bölcsészeti, 200-at a gyógyszerészeti, 135-öt a jogtudományi karra. Ezenkívül a testnevelési kar 120 és a Trnavai Pedagógiai Főiskola 350 els5 éves hallgató felvételére számít. Az érettségizett fiatalok jelentős része Szlovákia más főiskoláira iratkozhat be. Közülük a bratislavai Gazdasági Főiskolán 1020-at, éspedig 420 rendes hallgatót (210-et a politikai gazdaságtani és ugyancsak 210-et közgazdasági karra) vesznek fel. A Nyitrai Gazdasági Főiskola 1010 első éves rendes hallgató felvételére készül, közülük 490-en az agronómusl karon, 400-an az üzemi ökonómiai karon és 120-an a főiskola košicei állatorvosi karán kezdhetik meg tanulmái nyaikat. A Zilinai Közlekedéstechnikai Főiskola első évfo-< lyamát 850 hallgató látogathat* ja, közülük 575 a gépészeti és elektrotechnikai karon, 275 a közlekedési, üzemviteli és ökonómiai karon. A Košicei Műszaki Főiskola pedig 530 első« éves hallgatót, közülük 300-at a gépészeti, 150-et a kohászati és 80-at a bányászati karra vesz fel. Az érettségizett diákok közül 200-an iratkozhatnak be a Zvolení Erdészeti és Faipari Főiskolára, ahol 100-an az erdészeti és faipari karon kezdhetik meg tanulmányaikat. A košicei Pavel Jozef Šafárik Egyetem 520 jelentkezőt vesz fel az első évfolyamba, éspedig 270-et az orvostudományi, 130at a természettudományi karra és 120-at a prešovi Pedagógiai Főiskolára. A bratislavai Színés Zeneművészeti Főiskolán csupán 40 első éves hallgató, a bratislavai Képzőművészeti Főiskolán pedig csupán 30 hallgató felvétele jöhet számításba. A főiskolára jelentkezők felvételének feltétele a középisko* lai érettségi vizsga. A jelentkezőnek az érettségi bizonyítványt legkésőbb a felvételi vizsgán, illetve a beiratkozás előtt kell felmutatnia. A jelentkezési ívet az adott általános középiskola, illetve szakközépIskola igazgatóságán, vagy a munkaadónak kell benyújtani, ahonnét véleményezéssel kie-> gészítve legkésőbb március 15ig kell az illetékes főiskola dekanátusára, illetve rektorátusára beküldeni. A felvételi vizsgákra 1966. Június 16-a és július 15-e között kerül sor. Az említett irányelvekhez s határidőkhöz kell igazodniuk a levelező tagozatokra jelentkezőknek Is, továbbá azoknak a főiskolára készülő katonáknak, akik még idén befejezik tényleges szolgálatukat. RAKOVSKÝ TIBOR A nyugat-csehországi kerületben van hazáuii n^yenJ.I üzeme—a holoubkovy Kovosvit —, ahol gyalugépeket gyártanak Az üzem jelenleg 80 országba exportál különféle gyalugépeket. J. Vlach — CTK felv. elemzésre és következetes vizsgálatra volt szükség, hogy minden kérdést megfontoltan, felelősségteljesen és fokozatosan megoldjunk. A proletár nemzetköziség és a marxizmus—leninizmus Iránti elvhűség szellemében kellett felmérnünk a bonyolult összefüggéseket, azoknak hazai és külföldi szálait. Ennek az eljárásnak a helyességét igazolta néhány testvérpárt mély politikai válsága, a lengyelországi drámai események, majd 1956 tragikus ősze Magyarországon. Pártunk és társadalmunk folyamatosan leküzdötte a hibákat, eltávolította a dogmatizmus hordalékát és elhárította a revizionizmus veszélyét. Felszabadult az emberek alkotó kezdeményezése, társadalmi életünk minden szakaszán előtérbe került a párt vezető szerepe. A pártban már nem a célt láttuk hanem minden dolgozó törekvéseinek eszközét. Ebben nagy szerepe volt a párt XI. majd főleg XII. kongreszsznsának, amely új, mngasnbb szinten foglalkozott a kérdések megoldásával. Határozottan fellépett a személyi kultusz minden maradványával, a párt, az állami és a társadalmi szervek. Illetve szervezetek munkájában még tapasztalható helytelen módszerekkel szemben. Ez a kongresszus felmérte az előző évek fejlődését, és új szemszögből foglalt állást az ötvenes évek törvénysértéseivel szemben. Arra ösztönzött továbbá, hogy alapvető változásokat érjünk el gazdaságunk és társadalmi életünk irányításában. E

zzel nálunk új szakasz kezdődött a szocializmus fejlődésében és lényegében csúcspontjához ért az SZKP XX. kongresszusa után kezdődő megújhódási folyamat. Ennek a folyamatnak a történelmi jelentőségét csak most, tíz év elteltével tudjuk teljes egészében felmérni. Kétségtelen hogy ez az évtized gazdag volt, tettrekészségről tanúskodott, alapja lett a szocializmus további építése még igényesebb feladatai valóra váltásának. VÁCLAV VRABEC