Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-12 / 42. szám, szombat

VÁLASZFALAK NÉLKÜL Kétnyelvűség — elméletben és gyakorlatban J

egyzeteimet lapozgatom. Tekintetem egy vastagon bekarikázott kérdőjelen és egy vastagon aláhúzott szőn akad meg: kétnyelvűség. Igen, sokszor kérdőjel... De miért? Oj ismerősöm, akivel kapcsolatban a kérdőjelet feljegyeztem, járási szinten határozottan magas beosztású személy, aki a vegyes lakosságú területen dolgozik. Sok embert meg kell értenie, és sok emberrel meg kell magát értetnie, hogy foglalkozásából adódó munkáját becsülettel, maradéktalanul elvégezhesse. Annál váratlanabbul ért kérdése, hogy neki, a szlovák nemzetiségű csehszlovák állampolgárnak Csehszlovákiában kötelessége-e megtanulni magyarul. Nem, nem tájékozatlanság! Ismeri az 1959-es, majd 1961-es párthatározatot is a kétnyelvűségről, de mosolyogva kijelenti, hogy a párthatározat nem jogi okmány és nemteljesítése a pártfegyelem s nem a törvény megsértése ... Mondja ezt ő — a párttag! És szerinte ebben az országban senki se kötelezheti őt a magyar nyelv ismeretére. Mit gondoljon erről az ember? Puszta szőrszálhasogatás? Elfogultság? Vagy alacsony politikai színvonal? Igaz, közvetlen jogszabály a vegyes lakosságú területeken sem írja elő a kétnyelvűséget. De az alkotmány kimondja a nemzetiségek teljes egyenjogúságát. Köztársaságunkban nincs állami nyelv, tehát a magyar nemzetiségű állampolgárok jogilag ls használhatják anyanyelvüket az élet minden területén. Ha pedig a hivatalok — mindenekelőtt a vegyesen lakott területeken — nem akarják megszegni az alkotmányban biztosított egyenjogúságot, eleve olyan feltételeket kell biztosítaniok, hogy a tisztviselők, a gazdasági vezetők, a hivatalnokok a lakosság anyanyelvén érintkezhessenek választóikkal, beosztottjaikkal, ügyfeleikkel. A jövőt ilietően hadd idézzünk a XIII. kongresszus előtti tézisekből: „A CSKP gondoskodni jog arról, hogy a nemzetiségi kapcsolatok és gyakorlati megvalósításuk terén hozott fontos párthatározatok — ha ez célszerű — jogi normákban is kifejezésre fussanak, és hogy a nemzetiségi összetételt valamennyi szakaszon tiszteletben tartsák a kádermunkában is." A

m bárminemű jogszabály lenne is érvényben vagy lép majd érvénybe, köztársaságunkban egy másik nyelv ismerete általánosságban nem kötelező. Viszont ezt a „többletet" mindenkinek vállalnia kell, aki vegyes lakosú területen dolgozik, ahol a kétnyelvűség társadalmilag, politikailag és gazdaságilag feltétlenül szükséges. Az emberek körében végzett eredményes munka nélkülözhetetlen. Ezért, ha bárki is valamiféle „elvből", képességének híján vagy akár más okból nem rendelkezik ezzel az „eszközzel", képtelen valóban eredményes munkát végezni a vegyes nemzetiségű lakosság körében. Ilyen helyzet természetesen társadalmilag nem lehet kívánatos. Az eddig elmondottak elsősorban az érvényesüléssel függnek össze, és valamennyi nemzetre, nemzetiségre egyaránt érvényesek. A magyar nemzetiségű dolgozót se kötelezi törvény arra, hogy megtanuljon csehül vagy szlovákul. De ha Dél-Szlovákián túl, vagy olyan munkaágban akar elhelyezkedni, ahol a cseh vagy a szlovák nyelv ismerete nélkülözhetetlen, saját érdekében kényszerül erre. Az élet, a lét törvénye ez olyan társadalomban, ahol egy ország határain belül több nemzet és nemzetiség él. E

gy másik nép nyelvének elsajátítása nem megalázó, de nem is behódolás! Egy másik, esetleg több nyelv ismerete még nem jár a beolvadás, az asszimiláció veszélyével. Sőt! Szélesíti a látókört, lehetővé teszi más népek kulturális, gazdasági és társadalmi értékeinek megismerését és így nagyobb távlatokat nyit. Minden nép kultúrájában sok az olyan érték, amelyek megismerését — bizonyos mértékben magunkévá tételét — csak az illető nyelv ismerete teszi lehetővé. A nyelvtanulás tehát egy értelmes ember számára nem lehet nyomasztó kényszer, amit csupán azért vállal, mert erre törvény kötelezi. Társadalmi vagy politikai előnyt egy több nemzetiségű szocialista országban egyetlen nyelv sem élvezhet. Esetleges előnye kizárólag használhatóságában, hatósugarában rejlik (nagyobb területen, többen beszélik). A kétnyelvűség egyéni értelmezésében pedig emberi értékek, emberi kapcsolatok mércéje tükröződik. Aki saját anyanyelvét bizonyos helyzetben privilégiumnak tekinti és a szomszédos nép (vagy népek) nyelvét lebecsüli, alsóbbrendűnek tekinti, emberségéről, az emberhez való viszonyáról állít kl szegénységi bizonyítványt. Egy nemzet, nemzetiség értékét korántsem a magukat annak vallók száma határozza meg. Minden népet történelmi fejlődésében kell megítélnünk. Szlovákia nem azért maradt le és marad le ma is Csehország színvonala mögött, mert mondjuk a csehek nemzeti adottságuknál fogva szorgalmasabbak. Korántsem. A történelmi fejlődés mostohább lehetőségeket adott Szlovákiának. Magában Szlovákiában is vannak fejlettebb és elmaradottabb vidékek. Itt sem a nemzetiségi összetétel — még kevésbé a nyelvi szempont döntött. A

múlt aránylag sok mesterséges gátat emelt népek, nemzetek közé. Szomorú örökség! De mindaddig, amíg valaki puszta magatartásával — Rimaszombatban, Érsekújváron, vagy bárhol másutt — e2eket a válaszfalakat nem rombolja le, hanem tartósítja, megnehezíti a közeledést. Aki más nemzetiséget, más nép nyelvét lebecsüli, akarva, nem akarva elvágja a közeledés útját és önmagát, de saját nemzetét is megkárosítja. Örök igazság, hogy a közeledés első s aligha nélkülözhető lépcsőfoka a megismerés. Hogy valakivel megbarátkoznassunk, előbb meg kell ismernünk. A közös hazában élő népek, nemzetek kölcsönös megismerésének alapvető feltétele ugyancsak egymás nyelvének kölcsönös Ismerete. Természetesen, a kétnyelvűség nem csupán jogi kérdés. De ha a jogi szabályok hiánya bárki számára alapul szolgálhat a kétnyelvűség mellőzéséhez, akkor jogi normák felállításával kell érvényt szerezni pártunk nemzetiségi politikájának. Különben fennállhat az a veszély, hogy a nemzetek, nemzetiségek testvéri együttélésén alapuló lenini eszmék gyakorlati átültetésében hézagok támadnak. ZSILKA LÁSZLÓ A HOLDRÓL HELYSZÍNI KÓZVETITES A moszkvai rádió február 4-én este 22 órás híradása végén, a moszkvai televízió _ pedig a műkorcsolyázó Európa-bajnokság b atlslavai kőz- • vetítését me ^szakítva, a Szovjetunióban működő kozmikus számítóközpontból köz- • vetítette a Luna 9. adójának _ Jeleit. Mindkét alkalommal" hangsúlyozták, hogy első íz- ben halhat a világ rádiójele- _ ket közvetlenül a Ho-Id felszínéről. A jelek a képtávíróperiodikusan emelkedő és_ süllyedő, enyhén szirénaszerű hangjára emlékeztettek. KOZMOVÍZIÓ A Luna 9. televíziós szeme B A holdbeli távösszeköttetés problémái B Vulkáni tevékenység o Holdon? B Új kozmikus tudományág — o holdtan W Aronymezők a Föld kísérőjén? U Ahol az iránytű nem mutatja az irányt B Mit várnak a tudósok a holdlaboratóriumoktól? A Luna 9. „televíziós szemére" vonatkozó előzetes információkból tudjuk, hogy a közvetítést egy eredeti megoldású, egészben véve univerzális televíziós rendszer tette lehetővé, amely egyszerűbb a hasonló földi berendezésektől. A műszaki szempontból nagyszerű televíziós kamera a Luna 9. tartozéka volt s köralakban foroghatott, vagyis teljes panorámaképet szolgáltathatott. Regisztrálni tudta nemcsak a közeli, hanem a holdvilág távolabbi részleteit is, a panorámaképeken kívül részletes felvételeket is készíthetett. Ennek fontosságát különösen a Hold felszínét kutató tudósok értékelik nagyra, hisz míg eddig a világ legnagyobb távcsöveivel is csak körülbelül 100 méternél nagyobb „részletek" voltak megfigyelhetők, a Luna 9. felvételei milliméter nagyságrendű tárgyakat is mutatnak. A Luna 9. sikeres útja előtt nem volt tisztázva, milyen a holdkéreg szerkezete, ezért olyan televíziós berendezést kellett szerkeszteni, amely előre nem látott események esetén ls képes fényképezni. Gondolni kellett például a holdbeli kőzetek tükröződésére, az esetleges vastag porrétegre, a nagy hőmérsékletkülönbségekre s számos további körülményre is. A Luna 9. televíziós berendezése ezért sok különleges kellékkel rendelkezett, üzemeltetése pedig nagyon gazdaságos volt, a földi televíziós rendszerekhez viszonyítva ezerszer kevesebb villamos áramot igényelt. A „televíziós szem" képélessége úgy volt beállítva, hogy érzékenyen tudta érzékelni a látható környéket, a rádióállomás pedig (a televíziós holdobszervatórium részét képezte) a képet sorokra bontva a földi vevőállomásoknak továbbította. Hasonló televíziós rendszert kívánnak beszerelni az amerikai Surveyor típusú holdlaboratóriumokba is. Az első ilyen „felderítőt" a múlt év végén tervezték a Holdra juttatni, újabban pedig májusra halasztották ezt a kísérletet. SZOKATLAN LÁTHATÁR Tudjuk, hogy a Hold átmérője 3476 km, a Föld átmérőjével összehasonlítva tehát csaknem négyszer kisebb. Mi következik ebből? Elsősorban az, hogy a Hold görbülete szembetűnően kisebb, mint a Földé, jól látható ez a Luna 9. felvételein ls. Ha a Hold teljesen sima lenne, úgy a láthatár nem egész 2,3 km-re lenne tőlünk. Egy 10 m magas megfigyelőtoronyból is legfeljebb csak 3,6 kilométernyi távolságig látnánk. Egyszóval csak mintegy a negyedét látnánk magunk körül annak, amit a Földön megszoktunk. A valóságban azonban a Hold felszíne nem lapos, ezért az említett „elméleti" láthatár fölé fognak nyúlni a különféle emelkedések, hegységek és krátergyűrük. Ezeknek a körülményeknek nagy befolyásuk lesz a rádióhullámok terjedésére. Az ultrarövidhullámok hatótávolsága egészen eltérő, nagyobbrészt rövidebb lesz, mint a Földön, de a hosszúhullámok ls, amelyek lényegesen jobban „idomulnak" az égitest felszínéhez, csak rövidebb távolságra jutnak ott el. Mindezzel számolni kell majd az összekötő hálózat kiépítésénél a Holdon. Ezenkívül a rádióhullámokra fog támaszkodni a holdbeli tájékozódás egységes rendszere is. A mágneses iránytű ott ugyanis nemigen lesz használható, inert eddigi ismereteink szerint, ha van is ott valamilyen „holdmágnesség", ez valószínűleg lényegesen kisebb, miňt a Földön. Lám, ilyen gyakorlati problémákat is felvet a Hold felderítése. KÉRDŐJELEK A HOLDFELSZÍN KÖRÜL Annak ellenére, hogy a szovjet Lunyik és az amerikai Ranger típusú holdlaboratóriumok érdeméből ma már gyakorlatilag a Hold egész felUlete ismertnek nevezhető (nincseaek rajia „:e hér foltok"), mégis tulajdonképpen keveset tudunk róla. Az egyik ilyen meg nem oldott kérdés például a Hold krátereinek keletkezése. Egyesek vulkáni tevékenységgel, mások meteorbecsapódással magyarázzák. Valószínű, hogy e kettő együttes működése alakította ki a felszín mai képét. Ezzel kapcsolatban már az 1965. évi Ranger-felvételek is igen fontos megállapítást tettek. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Hold nagy „tengerei" — a medencék — hatalmas területre terjedő lávaömlések színterei voltak a múltban. Az „Esők tengere" belsejében hét ilyen lávaömlést térképeztek fel. A kiömlött és megszilárdult lávatömegek különböző színűek. A lávatakaró vastagsága 20—200 méter között változik. Egyikük 200 kilométer hosszúságú. A Luna 9. felvételeinek előzetes értékelése is lávaszerű kőzetek jelenlétét tételezi fel a Holdon. A részletesebb értékelés nyilván közelebbi adatokat is szolgáltat majd a Hold felső rétegének összetételéről és rávilágít a holdkéreg szerkezetére. Lehet, hogy rövidesen magyarázatot találunk arra a kérdésre ls, létezik-e ma is működő vulkán a Hoidon? Ugyanis erre engednek következtetni egyes érdekes megfigyelések: Altér amerikai csillagász már néhány évtizeddel ezelőtt egy alkalommal az Alphonsus nevű gyűrűshegyet figyelve, úgy látta, hogy a kráter alja időnként elhomályosul, mintha köd takarná. E megfigyelés felkeltette Kozirev szovjet csillagász figyelmét. Hoszszú időn át vizsgálta az Alphonsust. Eleinte semmi különöset nem látott, 1958. november 3-án azonban érdekes megfigyelést tett. A kráter közepéből kiemelkedő központi hegycsúcs hirtelen elhomályosodott, utána fehéres színe pedig vörössé vált. A központi csúcs fényében Kozirev a széngáz nyomát is felfedezte! November 19-én Wilkins angol csillagász újra látta a gyűrűshegyet, és a központi kúp mellett egy új, eddig ismeretlen foltot fedezett fel! Három nappal utóbb a bndapesti Uránia Csillagvizsgáló munkatársai is észlelték az új foltot, Wilkinstől függetlenül. Sikerült azt is megállapítaniuk, hogy az üj folt úgy veri vissza a napsugarakat, mint a vulkanikus anyagok. Vulkáni kitörés volt annak iején a Holdon? Erre a kérdésre a további holdlaboratóriumoktól várnak választ a kutatók. A TUDÓSOK REMÉNVEI Persze nem csupán a geológusok, a kibontakozóban levő „holdtan" alapítói várnak sokat a Hold felderítésétől. Nem kisebb reményeket fűznek hozzá a többi kutatók is, akik csillagászati obszervatóriumokat kívánnak ott létesíteni a távoli világok zavartalan megfigyelésére. Megoldásra vár a holdfelszín mechanikai tulajdonságainak, kémiai és ásványtani összetételének a felderítése is. Nem ismerjük a Hold mágnességét, a napsugárzás és a kozmikus sugárzás befolyását a holdfelszín fejlődéstörténetére. A fizikusokat a közvetlen környezet sajátosságai (hőmérséklet, sugárzás, esetleg gáznyomok) érdeklik. Fontos lesz a víz esetleges jelenlétének a felderítése is (kémiailag kötött formában a kőzetekben vagy szabadon bizonyos mélységben a felszín alatt fordulhat elő). Az esetleges holdbeli élet pedig főleg az asztrobiológusokat Izgatja. A szovjet űrhajózás megteremtette az első közvetlen kapcsolatot égi kísérőnkkel. Ez a „csatorna" kétségtelenül rövidesen kibővül s zavartalanul érkeznek majd rajta keresztül az újabb és újabb holdismeretek. DÚZSA JÖZSEF A Luna 9. a Viharok tengerében érte el a Hold felszínét. A Hold felénk néző oldalának térképén a többi szovjet és amerikai holdrakéta becsapódási helyét is látjuk (L — Luna; R — Ranger).