Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-27 / 26. szám, csütörtök

Megkezdődött a vita az Olasz Kommunista Párt kongresszusán LUIGI LONGO BESZÉDE Róma (CTK) — Az Olasz Kommunista Párt XI. kongresz­szusa tegnapi ülésén megkezdő­dött a vita Luigl Longőnak, az OKP főtitkárának beszámolójá­val kapcsolatban. Petroselli Viterbo tartomány küldötte bírálta a dél-olaszor­szági helyzetet. Rimini polgár­mestere hangsúlyozta, hogy csakis valamennyi baloldali erő együttműködésével lehet a la­kosság problémáit megoldani. Tortorelli, a milánói párt­szervezet titkára közölte, hogy Milánóban egyre több a munka­nélküli. A baloldali demokratikus if­júsági szervezetek együttműkö­désének szükségességéről be­szélt Occhetto, az Olasz Kom­munista Ifjúsági Szövetség tit­kára. A kongresszus résztvevői lel­kes tapssal üdvözölték a Val­ié di Susa textilgyár munkás­hőinek küldöttségét. Az üzem alkalmazottjai már több hónap­ja munka nélkül vannak. Amint már közöltük az Olasz Kommunista Párt XI. kongresz­szusának keddi ülésén Luigi Longo, a párt főtitkára beszá­molót tartott: „Harcban a bé­kéért, a szocializmus olasz út­ján való előrehaladásért, egy új demokratikus többség kialakítá­sáért, a munkás- és szocialista erők egységéért" címmel. Beszámolójának első részé­ben Longo a nemzetközi hely­zetet elemezte, amely — mint mondotta — a Vietnam elleni amerikai agresszió miatt veszé­lyesen kiéleződött. Az amerikai imperialisták — állapította meg — a békéről beszélnek, s köz­ben az agresszió kiszélesítését tervezik. Ebben a törekvésük­ben azonban gyakorlatilag ma­gukra maradtak, egyre inkább elszigetelődnek. A továbbiakban kifejezte cso­dálatát és szolidaritását az észak-vletnaml dolgozók, Illet­ve a dél-vietnami partizánok hősies harca iránt. Elismerését és köszönetét nyilvánította az SZKP-nek, valamint a szocia­lista országok kommunista és munkáspártjainak azért a nagy­lelkű segítségért, amelyet a proletár nemzetköziség szelle­mében nyújtanak a vietnami népnek. Longo ezt követően megemlí­tette, hogy „egyes elvtársak bí­rálták a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítását, mások pedig kétségbe vonták e politika érvényességét ts, külö­nös tekintettel a mai helyzet­re". Longo szerint „e politika megvalósítása során előfordul­hatnak ugyan gyengeségek és tévedések, de ezeket felismer­ték és kijavították. Mi sohasem tekintünk úgy a békés egymás mellett élés politikájára — amint azt egyes rágalmazók ál­lítják —, mint a világnak be­folyási övezetekre történő fel­osztására a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, vagy mint a Jelenlegi status quo el­fogadására és fenntartására. El­lenkezőleg, mindig hangoztat­tuk e politika harcos, dinami­kus jellegét". Az OKP főtitkára hangsúlyoz­ta a „békés egymás mellett élés stratégiai vonalvezetésének érvényességét, amely — mind mondotta — elválaszthatatlan az Imperializmus ellen, a de­mokráciáért és a szocializmu­sért vívott kilzdelemtöl". Longo ezután a kínai kom­munista vezetők egyes állásfog­lalásaival foglalkozott. „Súlyos­nak, abszurdnak és elítélendő­nek" nevezte azt a kínai véle­ményt, amely szerint „a kínai pártot az SZKP-val semmi sem köti össze, hanem minden elvá­lasztja tőle. E felfogás csupán az imperialistáknak azt az illú­zióját táplálhatja, hogy a mai nemzetközi munkásmozgalom nézeteltéréseit saját agresszív céljaikra használhatják fel". A tények világosan beszél­nek. A vietnami népnek a szo­cialista országok közül a leg­nagyobb segítséget éppen a Szovjetunió nyújtja — mondta a továbbiakban. Longo ezután közölte, hogy a Kínai Kommunista Párt kül­döttségét ls meghívták a kong­resszusra. „Ők azonban csupán üdvözlő táviratot küldtek, ame­lyet mi őszintén köszönünk". A továbbiakban a szónok megállapította, hogy a kínai elvtársak — mivel makacsul el­utasítanak mindenfajta egysé­get és együttműködést a többi kommunista párttal — fokozzák saját elszigetelődésüket a világ­ban, valamint azokban az or­szágokban és kontinenseken ls, amelyekről úgy gondolták, hogy akcióik és kezdeménye­zéseik bázisai lehetnek. „Re­méljük, hogy a kínai elvtársak mindezen elgondolkoznak és levonják a szükséges következ­tetéseket. A mt pártunk a Jö­vőben Ismét kitartóan és türel­mesen munkálkodik azon, hogy szorosan együttműködve az egységet akaró forradalmi erőkkel, megszüntesse a nézet­eltéréseket" — hangoztatta I^ongo. Beszámolójának második ré­szében az OKP főtitkára Olasz­ország belső helyzetét elemez­te. Longo megállapította, hogy előrehaladt a katolikusokkal való párbeszéd. A szónok ezután az olasz munkásosztály egységproblé­máival foglalkozott. Javasolta, hogy a szocialista erők között azonnal kezdődjenek találko­zók, viták, és induljanak meg közös kezdeményezések. Beszámolójának befejező ré­szében Longo a párt belső kér­déseit elemezte, majd kijelen­tette: „Kongresszusunknak kl kell dolgoznia azt a helyes és a tézisekben is megjelölt poli­tikai vonalat, amely új lendüle­tet ad az Olaszország megújho­dásáért vívott harcának, vagy­is annak a politikai vonalnak, amely még erősebbé, még egy­ségesebbé teszi pártunkat. t acgí/iai itazaück már öt éve fegyveres .... /­tatnak a portugál gyarmatosítók ellen. A partizánok sorai egyre gyarapodnak, és a hazafiak jelentős sike­reket érnek eL Képünkön a felszabadító hadsereg kato­náit látjuk Cabindában. (CTK felvétele) Ma ül össze a genfi leszerelési értekezlet GenI (CTK j — Több mint négyhónapos szünet után ma Genfben újból összeül a 18-ha­talmi leszerelési bizottság. A bizottságban 5 szocialista or­szág — köztük a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, 5 ka­pitalista ország és 8 el nem kötelezett ország van képvisel­ve. Az ENSZ-közgyűlés 1965. no­vember 19-én elfogadott aján­lása értelmében a bizottság el­sősorban az atomfegyverek to­vábbterjesztése betiltására vo­natkozó szerződés lehetőségei­vel fog foglalkozni. Ezenkívül számos olyan le­szerelési probléma van, melyek­nek megoldásához a leszerelési bizottság nagymértékben hozzá­járulhatna, ha a nyugati hatal­mak nem foglalnának el olyan hajthatatlan álláspontot. Ami az atomfegyverek to­vábbterjesztése megakadályozá­sának kérdését illeti, két telje­sen ellentétes nézet merült fel. Az egyik oldalon a szocialista országok olyan szerződés meg­kötését követelik, mely lehetet­lenné tenné az atomfegyverek bármi úton történő terjesztését, a kapitalista országok viszont olyan szerződést javasolnak, mely lehetővé tenné, hogy a LEMARCHAND: nyugatnémet militaristák a sok­oldalú atomhaderő keretében atomfegyverekhez jussanak. A nyugati hatalmaknak dön­teniük kell Genfben: valóban érdekük-e az atomfegyverek továbbterjesztésének betiltása, vagy nem érdekük és akkor nincs remény a szerződés meg­kötésére. Ebben az esetben fennáll a veszély, hogy számos, eddig atomfegyverekkel nem rendelkező ország megkezdi az atomfegyverek gyártását. A szocialista országok kül­döttségei minden tőlük telhe­tőt megtesznek, hogy haladást érjenek el a tárgyalásokon. Ez a törekvés megfelel a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág békés politikájának. A „bombák nélküli világért" szervezet accral titkársága fel­hívta a 18-hatalmi leszerelési bizottságot, hozzon konkrét in­tézkedéseket az emberiség tel­jes kipusztításának megakadá­lyozására. A szervezet üzenete az atomfegyverek továbbterjesz­tésének megakadályozására vo­natkozó egyezmény megkötését, Kína és Franciaország bevoná­sát a bizottság munkájába és a leszerelési világértekezlet összehívását tartja a legfonto­sabb feladatoknak. Marokkó egymillió frankot fizetett Ben Barka elrablásáért Párizs (CTK) — Lemarchard gaulle-ista képvisalő vallomása szerint a marokkói hivatalok egymillió frankot fizettek Ben Barka elrablásáért. Ezt állító­lag Figon még novemberben közölte Lemarchanddal. Guy Chavanon francia állam­ügyész közleményt adott kl, mely szerint Figon november 2-án, tehát négy nappal Ben Barka elrablása után megláto­gatta Lemarchandot és tájékoz­tatta őt az esetről. /mi^LÄ DE GAULLE: KÚZOS PIAC, AZ EN VEZÉNYSZAVAMRA! VIGYÁZZ, IGAZODJ! (A Welt karikatúrája) A vizsgálóbíró kihallgatta Alcaydot, a Franciaországba látogató neves külföldi szemé­lyiségek védelmét biztosító osztály munkatársát. Alcayd egy nappal Ben Barka elrablása után közölte annak testvérével, hogy Ben Barkát nem tartóz­tatta le a francia rendőrség, hanem elrabolták. Abdelkader Ben Barka felteszi a kérdést, hogyan beszélhetett Alcayd egy nappal Ben Barka eltűné­se után elrablásról, amikor a francia rendőrség állítólag még nem tudott az ügyről semmit. Alcayd kijelentette, hogy felet­teseinek utasításai szerint járt el . A Francé Presse jelentette, hogy Figon hagyatékában van egy magnetofonszalag is. Való­színű, hogy ez az a szalag, melynek alapján Marvier az Expressben cikket közölt Fl­gonnal folytatott beszélgetésé­ről. Figon hagyatékát valószí­nűleg ma ismertetik Párizsban. A francia kormány ülése Párizs (CTK) — A francia kormány tegnapi ülésén újból Ben Barka elrablásáról tár­gyalt. Beszámolót Couve de Murville külügyminiszter mon­dott. A kormány az üggyel kapcsolatosan nyilatkozatot adott ki, melyet Bourges tájő­koztatásügyi államtitkár olva­sott fel sajtóértekezletén. A nyilatkozat szerint az ed­digi vizsgálatok során megálla­pították, hogy a marokkói kor­mány ls bűnös Ben Barka el­rablásában. A francia kormány törekvése, hogy Marokkő is részt vegyen a nyomozásban, eredménytelen maradt, nétiany sorban A CSKP Központi Bizottsága pártmunkás küldöttsége Draho­mír Koldernek, a CSKP Közpon­ti Bizottsága elnöksége tagjá­nak, a Központi Bizottság tit­kárának vezetésével tegnap Szverdlovszkból Moszkvába uta­zott. (CTK J ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke búcsúlátogatáson fogadta iíicolae Guinát, a Román Szo­cialista Köztársaság nagyköve­tét, aki végleg távozott Moszk­vából. (CTK) TOVÁBBI nyugatnémet szak­szervezetek is felmondták a bér- és fizetési tarifákat. így újabb 700 000 munkás és alkal­mazott lépett bérharcba. (CTK) A LENGYEL földművelésügyi minisztérium és a Lengyel Tu­domáuyos Akadémia képviselői, a Szovjetunió földművelésügyi minisztériumának, valamint a Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának vezetői Varsóban megállapodást kötöttek tudo­mányos műszaki együttműködé­sükről az 1966—67-es évekre. (CTK) A SABENA légiforgalmi tár­saság brüsszeli repülőtéri al­kalmazottjai 3-napos sztrájkba kezdtek, béremelési követelé­seik alátámasztására. (CTK) BUDAPESTEN aláírták Ju­goszlávia és Magyarország kul­turális együttműködésének ter­vét, melynek keretében a Ma­gyar Opera balettkara Jugoszlá­viában vendégszerepel. (CTK) FRANTIŠEK HAMOUZ cseh­szlovák külkereskedelmi minisz­ter kíséretével Teheránba ér­kezett, ahol Allchanim gazda­ságügyl miniszter és Karmelit csehszlovák nagykövet fogadta.. (CTK) AZ AMERIKAI szenátus kül­ügyi bizottsága nem hozott dön­tést arról, hogy különbizottsá­got nevezzenek kl a CIA —• amerikai hírszerzőszolgálat — tevékenységének felülvizsgálá­sára. (CTK) AZ AMERIKAI Atomenergia Bizottság közölte, hogy a ka­liforniai Santa Susanában épí­tett atomreaktor már egy éve termel villanyenergiát emberi munka kifejtése nélkül. A bi­zottság szerint ez világrekor­dot Jelent az üzemeltetés ide­jét Illetően. (CTK J JOHNSON közölte, hogy Cos­tanca Baker Motley lesz a t Egyesült Államok első szövet­ségi járási bírónője. (CTK) HAROLD E. HOLT Miatta a 71 évet Róbert Mea­zies — aki 18 esztendeig állt a* ausztráliai kormány éléa — ja­nuár 20-án bejelentette lemondá­sát, a kormányon levő Liberális Párt Harold E. Holt-ot választotta meg parlamenti csoportjának ve­zérévé, és igy egyben miniszter­elnökké is. Az országban úgy vé­a s - lik, hogy Holt ;|í . folytatja elődje politikáját. £f Holt megválasz­tása nem megle­petés, hiszen 1958 óta a Liberális Párt helyettes ve­zetője és a parla­ment elnöke volt. M'ár 1S64 júliusa éta St emlegették az előrehaladott korú és beteges­kedő Menzies le­hető utódjaként. Harold Edward Holt 1908-ban szü­léiéit Sydneyben, : jogi tanulmányait Melbourne-ben végezte, majd ügy­védi pályára lépeti. A pariamout­nek 1935 éta tagja. A kormányba olső ízben 1939-ben került be mi­niszterhelyettesként, 1940-ben lé­giforgalmi miniszter lett, s ugyan­abban az évben ő kapta a mun­kaminiszteri tárcát is, melyet 1941-ig tartott meg. Következő miniszteri megbízatását 1949-ben kapta: a bevándorlásügyl minisz­térium vezetésével bizták meg. Ugyancsak 1949 éta állt még 1958 végéig • munkaügyi minisztérium élén is, majd szövetségi kincstár­nok lett. Holt több ízben vezette Auszt­rália küldöttségét a Brit Nemzet­közösség minisztereinek értekez­letein és 1957-ben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) álta­lános konferenciáján, melynek el­nökévé is választották. Tagja • Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesz­tési Bank, a Nemzetközi Pénzinté­zet (IFC) és a Nemzetközi Valuta­alap Igazgató tanácsának. 8. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom