Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-25 / 24. szám, kedd

CSKP € XIII. 1 Déii járásaink a fellendülés küszöbén irta: dr. ĽUDOVÍT VAŠKOVIČ, a nyugat-szlovákiai KNB alelnöke I

A várost és vidékI dolgozók — kezdeményezésük alkotó fejlesztése közben — sokszor türelmetlenül vetik fel a gazdasági és kulturális építés kérdéseit. Főleg az eddig kevésbé fejlett vidékek arányos fejlesztésével kapcsolatos problémák gyors menoldásának követelménye kerül gyakran naptrendre. Ezeknek a kérdéseknek megoldását azonban nem lehet azoknak az alapvető fontosságú kérdéseknek a figyelmen kívül haayásával naolrendre tűzni, amelynek döntő jelentőségűek népna?i1a<iáaunk fpllődése szemnontjából. Néha a látszólag központi problémák közvetlenül érintik az egyes városokat és falvakat, mivel polgártársaink és köztársaságunk vroblémál kölcsönösen összefüggnek és dialektikus equséoet alkotnak A NYŰG AT-SZLOVÁKIÁI KERÜLET déli Járásaiban dolgozóink túlnyomó többsége megértette. hogv köztársaságunk egységes gazdaságfejlesztésének feltételei biztosítlák anyagi és kulturális szükségleteiket. Ennek az Igazságnak vitathatatlansápáről konkrétan meggyőződhettek az árvízkárosultak ezret. A legnagyobb szükség Idején, amikor a szó szoros értelmében ruha. lakás és mindennemű eszkö? nélkül maradtak, az egész ország segítségükre sietett. Hála a kormánv és a pártszervek nagyvonalú Intézkedéseinek, társadalmunk nagy figyelmet szentel a Duna menti árvízkárosult falvak gazdasági és kulturális élete teljes helyreállításának. Az Idén helyrehozzuk az árvíz okozta károkat. E célra előirányzott összeg több mint 600 millió korona. Minden tervbe vett akciót valóra tudunk váltani, de a fősúlyt a lakóházak. a gátak helyreállítására és 44 nyilvános kút létesítésére tielvezzíik. Erre 69 millió koronát fordítunk. Dél-Szlovákia gazdasági fejlesztésének több évtizedes elhanyagolása. a lakosságnak a mezőgazdasági termelésre való egyoldalú utaltsága — minek következtében e vidéken a felszabadulásig félfeudális viszonyok uralkodtak — már kezdettől fogva kerékkötője volt a fejlődésnek. E nehézségek ellenére közvetlenül a felszabadulás után hozzáláttunk a dél-szlovákiai Járások gazdasági színvonalának emeléséhez, kihasználva erre a termelőerők fejlesztésének természeti és gazdasági feltételeit. Egyes korszerű ipari üzemek felépítése jelentősen emelte az alacsony gazdasági színvonalat. Az első ilyen jelentősebb üzemek: a komáromi hajógyár, a tolmácsl kazángyár, az érsekújvári Elektrosvit és más kisebb élelmiszeripari és közszükségleti Inari üzemek. A MÁSODIK ÖTÉVES TERVBEN és az azt követő időszakban több fontos termelési kapacitást kezdtünk építeni és helyeztünk üzembe. Ilyenek a vágsellyel Duslo, a seredl nikkelkohó és pékség, valamint a nagymegyerl telüzem. 1964-ben megkezdődött a párkánvl cellulóz- és papírkombinát. valamint a dunaszerdahelvl cukorgyár építése. Léván átadták rendeltetésének a helyi Ipari üzemek épületét. Somorján befejezésre vár a Kovo-gyárcsarnok. Ögyallán pedig a korszerű asztalosműhely épül. Bár kerületi és országos viszonylatban a termelőerők magasabb fejlődési fokot értek el, mint a déli járásokban, P vidék gazdaságfejlesztésének alapjait már leraktuk. Erről tanúskodik a sok új Ipari üzem. Ezek közül néhány népgazdasági jelentőségével túlszárnyalja a kerület határait. A NEGYEDIK ÖTÉVES TERVBEN a déli járásokban sokkal nagyobb lehetőségek nyílnak a munkaképes lakosság foglalkoztatására. A munkaaktlvltás növekedése a kerületi növekedésnek mintegy 64,4 százalékát teszi majd ki. A termelőerők feljesztése a következő időszakban Is főleg új Ipari létesítmények építésére és nagy ipari kombinátok — Duslo, párkányi cellulózgyár — építésének befejezésére Irányul. Előkészületben van a dunaszerdahelvl járásban az egyik legnagyobb vegvlkombinát építése Somorja és Bácsfa között. Felépítésük után ezek az üzemek néhánv ezer dolgozó számára biztosítanak majd munkalehetőséget. Gazdasági szempontból fontos, hogy a Jelentősebb öj ipari létesítményeket olyan vidéken építsük fel. amely bő munkaerőforrással rendelkezik. A déli járásokban a gépipari termelés 1970-ig való fellendítése a már létező üzemek bővítésére és építésének befejezésére Irányul. Ide tartozik a tolmácsl üzem, az érsekújvári Elektrosvit, a galántal TOSüzem, Nagymegyeren felépül az OMNIA-gépgyár. AZ ÉLELMISZERIPARI ÜZEMEK közül jelentős lesz az ógyallai malátagyár és a 600 ezer hl kapacitású sörgyár. Az 1968—1969 években elkészül a dunaszerdahelyl cukorgyár. 1968-ban Érsekújvárott vagy a környékén megkezdjük egy konzervgyár építését. Kibővítjük a diószegi és az oroszkai konzervgyárat. Léván új tejüzem és baromfifeldolgozó kombinát épül. A negyedik ötéves terv végén több mint valószínű megkezdjük az érsekújvári húskombinát építését. Űj péküzem épül Komáromban, Párkányban és Vágsellyén. A közszükségleti ipari üzemek közül a legnagyobb lesz a lévai gyapotfeldolgozó üzem. Zselízen továbbfejlesztjük a bizsuipart. Ipolyságon fejlesztjük a kötőipart, így a dél-szlováklal nők foglalkoztatását a közszükségleti ipar biztosítja majd. A kerület más részeiben Is számolunk nagyobb, ú| üzemek építésével. Ugyanakkor sok női munkaerő marad kihasználatlanul főleg Komárom. Gúta és Dunaszerdahely vidékén. A párt és a nemzeti bizottságok szervei gyakran napirendre tűzik ezt a kérdést. A kisipart szövetkezetek csaknem minden déli járásban építenek üzemet, s így jelentősen hozzájárulnak a foglalkoztatottság problémájának megoldásához. RENDKÍVÜL NEHÉZ lesz ezen a vidéken az építőipari üzemek létesítése. A helyi állami és gazdasági szervek feladata, hogy a pártszervezetek vezetésével segítsenek az építkezési szervezeteknek a szakképzett munkaerők toborozásában és nevelésében. Ezen a vidéken továbbra is jelentős probléma a mezőgazdasági termelőerők fejlesztése. A területnek egy része a rendezetlen vízgazdasági viszonyok miatt alkalmatlan volt a belterjes mezőgazdasági termelésre. Néhány száz kilométernyi védőgát, 2000 km vízlevezető csatorna és több szivattyúállomás felépítése révén a vidék — az Idei nagy árvíztől eltekintve — védve volt az áradás ellen. Jelentős mértékben biztosították a belvizek bevezetését is. Az idei árvízkatasztrófa nagyon megnehezítette a mezőgazdasági termelést. A déli járások gazdaságának továbbfejlesztése a teljes újjáépítéssel egyidejűleg megy végbe. AZ EGYES VIDÉKEK aránytalan fejlettségének fokozatos kiegyenlítésére a vízgazdálko dás terén is sor kerül. A déli kerületekben 1970-ben a lakos ság 20 százaléka nyer már vízvezetékből vizet, — ez az arányszám 1964-ben csak 7,6 százalék volt. E téren jelentős változást eszközlünk a komá romi járásban, ahol 1966-ban a lakosság 36,5 százaléka nyilvá nos forrásokból kapja majd az Ivóvizet. Gyakorlatilag minden községnek külön ivóvízforrása lesz. A vízvezetékhálózattal együtt bővítjük a csatornahálózatot ls. 1970-ben a lakosság 11,8 szá zaléka veheti Igénybe a csator nahálózatot, míg 1964-ben csak 5,6 százaléka. Tovább javítjuk a közúti há lózatot. A portalanított utak részaránya a negyedik ötéves terv javaslata szerint az 1965. évi 62,6 százalékról 87,6 szá zalékra növekszik. TÁRSADALMUNK továbbra Is gondoskodik Dél-Szlovákia la kosságának iskolai, kulturális és egészségügyi szükségletei ről. Oj tantermeket építünk az alapfokú és a szakiskolák szá mára. Ezenkívül külön figyel met szentelünk a gyermekek Iskola előtti és iskolán kívüli nevelésének. Az óvodás gyer mekek száma a múlt évi 15 850ről az ötéves terv végéig 17 807re nő. 1970-ben az alapfokú iskolák tanulóinak 7,1 százalékát a tavalyi 2,8 százalékkal szemben, napközi otthonokban és ifjúsági klubokban kell elhelyez nünk. Jelentősen megnő az ls kolai éttermekben étkező tanú lók száma Is. Már az árvíz idején rendkí vüli intézkedéseket tettünk az egészségügyi szolgáltatások jelentős megjavítása érdekében. A negyedik ötéves tervben Vág sellyén befejezik egy 250 ágyas kórház építését. A tervek sze rint rövidesen megkezdik a galántai 630 ágyas és az érsekújvári 780 ágyas kórház építé sét is. A vidéki dolgozók megelőző egészségügyi gondoskodását szem előtt tartva, körzeti egészségügyi központok építését ter vezik Bősön, Gútán, Aranyka lászon, Vágtornócon, Farkas don, Izsán és Csilizradványban, továbbá poliklinika építését Párkányban és Galántán. Az eddigi fejlődés elemzéséből és a dél-szlovákiai járások távlati fejlesztésének felvázolá sából kitűnik, hogy a fejlett szocialista társadalom építésé nek feltételei között kerületünk déli járásainak dolgozói Is le hetőséget találnak munkaképességeik teljes érvényesítésére. A NEGYEDIK ÖTÉVES TERV BEN megteszünk mindent az elmaradottabb délvidék termé szeti és gazdasági adottságai nak jobb kihasználása érdekében. Ezt megköveteli tőlünk népgazdaságunk fejlesztése és dolgozóink anyagi-kulturális színvonalának emelése. A madáretető Nagy erejű vihar tépdeste a minap az ereszeket, a házak vakolatát. A járókelő nem tudta, mikor repül a fejéhez cserép vagy tégla. Ferike, az unokám, a szoba ablakából tágra nyílt szemekkel figyeli az itélettdőt. Hoszszas szemlélődés után megszólal: — Nézze csak, nagypapa azok a kis madárkák a falrepedésekbe bújnak, biztosan a nagy szél elől szeretnének elrejtőzni. Nekik még akad ittott búvóhelyük, de mit csinálhatnak ilyen kegyetlen időben az erdő, mező áliatkái? Hát bizony — mondom — sokat szenvednek a kemény télben. A földet hótakaró borítja, a fák kopárak, búvóhelyük nem akad. Eleséget nehezen találnak, a hideg viszontagságainak vannak kitéve. Az embernek kell gondoskodnia róluk. Az erdőkben állatetetőket állítanak fel. Az erdész bácsik, gondja, hogy az etetőkben mindig elegendő széna, szemes takarmány vagy másfajta eleség legyen. Az erdész bácsik minden nap bejárják az erdőt, ellenőrzik az etetőket. — Néha talán kis őzikét ts találnak — veti közbe Ferike. — Bizony találnak. Előfor,dul, hogy egyik másik Kzike elveszíti anyukáját, vagy eltéved az erdőben. Ha Ilyenkor az erdész bácsi megtalálja, hazaviszi a kis állatot, hogy a ragadozók ne falják fel, s otthon felneveli. — De jó lenne kis őzikét találni és felnevelniI — újjongott a kis unokám. Eljátszadoznék vele. Ugye maga ts, nagyapuka? Együtt sétálgatnánk hármasban. Be ts fognám a kis szánkómba. De mi ezeken a kis állatkákon nem tudunk segíteni! Legalább azokon segítsünk, amelyek ablakpárkányunkra repülnek. — Tudod mit Ferike — mondtam — készítünk nekik madáretetőt! Nagyobb örömet nem is szerezhettem Ferikének. Olyat ugrott, mint a szöcske. — Igen, igen, készítsünk madáretetőt — tapsikolt piciny kezecskéivel. Mindjárt keresek fát, szöget, fúrót, kalapácsot, kisfűrészt, s megcsináljuk az etetőt. Nem fognak éhezni kis madárkáink. Nálunk mindig találnak ennivalót. Összebarkácsoltam a madáretetőt, hozzáerősítettem az erkély korlátjához. Kiraktuk az eleséget, s Ferike feszült figyelemmel várta, mikor szállnak oda a madarak. Azóta ts legkedvesebb szórakozását közé tartozik a mada: rak etetése. Lábujjhegyen, nagy csendben lopakodik az erkély ajtajához, a függönyön át mosolygó arccal nézegeti, miként szedegetik a madarak az ételhulladékokat. HORNYANSZKY TIBOR egri viklor ILONA Meghasadt az Idő, hogy minden elmúljon, sem mibe vesszen? Ami bennem élt, hirtelen kibomlott, virágba szökött, ugyanilyen hirtelen elfagyjon? Nem, ezt nem kívánhatja tőleml — Ha megteszi, lesz egy szép emlékem — folytatta. — Azt fogom mondani magamban: szép voltl ~ Nem akarok emlék lenni... mert szereteml Először mondtam kl, először vallottam be, és a történtek után azt vártam, hogy fagyosan viszszautasít, hiszen kutató mohóságommal eddig csak terhére voltam. Meglepetésemre a szeme egy pillanatra fátyolossá vált és mosolygott. Nem nevetett ki, de fellegeket és homályt elűző, puha jósággal fénylett szája körül a mosoly, és egész arcát beragyogta. Tudom — mondta —, ezért merem erre megkérni. Szerettem volna odamenni hozzá, két tenyerembe fogni sápadt arcát, megsimogatni tompa fényű haját. — Ezerszer kérheti, ezerszer mondok nemet — feleltem. Az éjjeliszekrény mellett megláttam egy kis barna bőröndöt. Sietve érte nyúltam és kinyitottam. Jól sejtettem, hogy üres lesz. — Rakja bele legszükségesebb holmiját és jöjjön velem! Tanácstalan, zavart pillantást vetett rám. — Hová? — Ne kérdezze, csak Jöjjön! Szabadulni kell attól a bandától. — Értse meg, nem mehetek! Megint az előbbi makacsságával ellenkezett, de már nem hátrálhattam, kl kellett tartanom elhatározásom mellett: Ilona egy percig nem maradhat itt tovább Karkuszné és Rózsi „rokoni" oltalma alatt, és meg kell szabadulni a Császároktól — mindenkitől, akik egy hozzá méltatlan életre kényszerítik. Bármi történt a múltjában, azért én nem ítélem el, de ha valamiért felelnie kell — felelni fogl Félelem nélkül, emelt fejjel. Nincs kibúvó. Ez a ml életünk parancsa! Aztán Joga lesz hozzá, hogy az emberek szemébe nézzen. Megragadtam a karján és odavontam magam hoz. Eddig két úton jártunk, most egy utunk lesz. — Beszél) végre, beszélj! — sürgettem. — Mondd el nekem ... Könnyebb a teher, ha együtt hordjuk. Együtt rakjuk lel... Könyörgök, beszélj! A szemébe mélyesztettem a tekintetem, és magamban tovább kérleltem: „Merre tartasz nélkülem ebben a sorvasztó hosszú éjszakában? Hagyd el azt a sötét utat és gyere velem! ... Felelj: mi van a szemedben, a homlokod ráncaiban ... abban a kicsi induló életedben! Mi bániOtt, ki ellen kell, hogy megvédjelek? Mi fenyeget, kl nem engedi, hogy kilépj a sötétből?" Kifejtette magát a karjaimból — a füle, a lelke süket maradt, nem hallott meg semmit a itönyörgésemből. — Menjen, hagyjon magamra! — Komolyan ezt akarja? — fojtogatta a keserűség a torkomat. — Van, amit n^m lehet megosztani mással. Nem és nem! ... Nem érti, hogy hiába faggat? ... Ha folytvitja, én nem bírom tovább — sírt fel, és odaugrott a nyitott ablakhoz. Ha egy 'épéssel, egy moaéulattal elkésem, mát nem tudom visszarántani. — Megőrült! — Eresszen ell Kl akarta magát tépni a karomból, de úgy fogtam le, olyan kétségbeesett erővel, hogy elernyedt. A pamlaghoz vittem és lefektettem. Szörnyű volt a megrázkódtatás, alig mozdult, alig pihegett, és időbe telt, míg nagy sóhajjal rám nyitotta szemét. Ügy nézett, mintha idegen volnék, nem Ismert fel. — Nem akartam, hogy miattam... hogy Így — dadogtam. Előtte térdeltem és olyan kétségbeesés fogott el, hogy két öklömmel a fejemet vertem. Hívjam be Karkusznét? — álltam fel aztán tanácstalanul. — Ne hívja, ellenkezett. — Bocsásson meg, elvesztettem a fejem. — Én voltam a hibás... örült voltam, maga bocsásson meg nekem. Ilona felemelkedett a pamlagról, és fáradt mozdulattal végigsimított a haján. A szemébe néztem, míg lassan egy kis élet tért beléje. Mintha álomból ébredne, előbb az ablakra tekintett, aztán rám. Szörnyű döbbenet sütött a szeméből... Lent a betonjárdán összetöri, halálra zúzza magát. Mindenki engem vádolt volna: erőszakoskodtam, előlem menekült. A gyilkosa vagyok! — Ürlstenl — csaptam két kezemet az arcom elé. — Még mindig azt akarja, hogy magával menjek? Feleszméltem, a rémlátások a semmibe vesztek. — Nem akarom, hogy Itt maradjon egyedül. — Ne féljen, elmúlt... Menjenl — Mégis elküld? — ígérem, józan leszek. Odanyújtotta a kezét. Forró és nyirkos volt, a homlokán, a haja tövében a verejtéke fénylett. Az ajtóban még visszafordultam és láttam, hogy sírva elhanyatlik a pamlagon. (Folytatjuk)