Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-22 / 21. szám, szombat

BARTÓK ANNA, GYERMEKGYILKOSSÁGGAL VADOLT SZEMÉLY VÉDELMÉVEL KORONCI ZOLTÁN ÜGYVÉDET BÍZTAK MEG... • • • KORONCI ZOLTÁN kerek húsz évvel ezelőtt nősült. A házasság gyermektelen maradt. Az orvos azt tanácsolta, vizsgáltassák ki magukat alaposan, melyikükben von a hiba. Nem fogadtak szót Minek azt tudni. Hogy hiábavaló vádakkal illessék egymást a későbbiek folyamán? Kár volna megkeseríteni az eljövendő esztendőket. Mert válásra, új élettárs keresésére egyikük sem gondolt. Ha netán az utcán pufók, egészséges gyermeket pillantottak meg, igyekeztek úgy tenni, mintha őket egyáltalán nem zavarná, hogy a fajfenntartás érdekében eddig semmi kézzelfoghatót nem cselekedtek. Legfeljebb Koronci Zoltán erősebben szívta cigarettáját és Koronciné . szeme fttfoitt másnapra kékebbé váltak a karikák. De továbbra is együtt viselték a magtalanság sokszor már kibírhatatlan torhét. Lenyelte a forró kávé utolsó kortyát. Fogai alatt összekeveredett az ol- ARDAMICA vadation cukor édes Ize a kávézacc ke- FERENC: serűségével. A feleségével eltöltött évek íze ugyanúgy keveredett... Boldogság és szenvedés. Ebben a pillanatban gyűlölte Bartók Annát, a gyermekgyilkos anyát. Azután, hogy a kávé éreztetni kezdte ha- f tását, beállt a józanság perce. Újból a rideg tények, törvények embere ült az asztalnál, oki erős akarattal kirekesztette gondolataiból magánélelét. Elfogulatlanul belelapozott az aktacsomóba ... • • • v\ HAT ÓRA LETT, || mire végzett... '<:' Már ismerte az i: anyagot, de ezt •,• még nem tartotta elegségesnek. Be- £ | izélni fog Bartók Annával ( De elsősorban a környezetére volt kíváncsi, ahol a tudatlanság megszülte a tettet Ügyvédi működése alatt sok mindennel találkozott. Utólag mindig leszűrte tapasztalatait, levonta a következményeket. A következő megállapításra jutott: Csak nagyon kevés átlagember követ el bűnt. Ahhoz, hogy valaki bűnözővé váljon, vagy nagyon okosnak, vagy nagyon műveletlennek kell lennie. Bartók Annát az utóbbiak táborába sorolta. Most minden attól függött, be-.\ bizonyosodik-e ennek' a beskatulyázás- > nak a helyessége. Ha igen, nos akkor Bartók Anna bűnösségét másfajta mércével kell mérni I Fordított esetben védőből vádlóvá fog j; változni. Ezt már szilárdan elhatározta. A szülőnek meg kell érdemelnie a „szülő" elnevezést, ha már vHagra parancsolta gyermekét. Élete felett azonban nem rendelkezhet • • • MÁSNAP, amikor hivatali teendőivel elkészült, hazasietett esőkabátjáért, mert a piszkosszürke fellegek esőt jósoltak. Azután szapora léptekkel igyekezett az állomás épülete felé. Két rövid megállót utazott a fapados, zötyögő vonat kupéjában. Mojd autóbuszra ült, mely zsúfolásig megtelt a falujukba hazatérő munkásokkal, diákokkal. - A Hegyalja pusztára szeretnék menni. Hogyan jutok oda? - kérdezte a kalauzt jegyváltás közben. A kalauz jobbon szemügyre vette az ügyvédet, akiről lerítt, hogy városi ember. A megálló a faluban van a posta előtt... onnan jó darabig gyalogolni kell. Majd megmutatom, melyik irányban haladjon. Mire beértek a faluba, megeredt az •sö. Koronci leszálláshoz készülődött... - Üljön csak nyugodtan, elvisszük még egy darabig - szólalt meg a kalauz, megszánva utasát. - Még úgyis eleget V A fogja taposni a sarat, amíg Bortókéknál födél alá jut — Honnan gondolja, hogy hozzájuk megyek? — Egyszerűi Hegyalján rajtuk kívül más nem lakik. — Milyen emberek? - kérdezte az ügyvéd érdeklődve. — Hát... olyanok ... mint a többiek errefelé. Csak az a különbség, hogy egészen magányosan élnek. A faluba ritkán járnak, ezt a feleségemtől tudom. Ugyanis idevalósi vagyok, kérem szépen. Szóval, csak bevásárolni járnak a faluba. Cukrot, sót, lisztet, miegymást... No meg aztán büdös nekik a közös, ők az egyedüliek, akik még a sajátjukon gazdálkodnak. — Miért a sajátjukon? A szövetkezet földje nem a paraszt földje? — Ahogy vesszük I — hangzott rá nyomban a felelet. — Annyira az övé, hogy dolgozhat rajta. A: továbbiak során a kalauz bizalmatlanná vált. Harapófogóval kellett belőle kihúzni a szavakat. — Anna végett jön az úr? — kérdezte későb&::;$ — Igen. Tud talán valami közelebbit oz esetről? Miért tette? — Azt beszélik, nem készakarva cselekedte. Meg aztán az első gyereke volt, örült neki. A vénasszony, az anyósa nem akarta. Mert hogy dologidőben lett A gyerek meg sirt-ritt. Anna nem mehetett sem szüretelni a szőlőbe, sem krumplit ásni, pedig az idén korán beköszöntött az ősz. Szegény Anna, ártatlan az, kérem szépen! Az anyósa tanácsolta, főzzön a sivalkodó gyermeknek máklevet, attól majd alszik. Mit tehetett mást? A gyermek sírt, az anyósa hajtotta a munkába, a munka meg maga is sürgetett Errefelé ősidők óta mákonyt főztek a sírós gyermekeknek. Persze nem olyant, hogy a gyermek elpusztuljon tőle, mint azé a Bartóknéé. Miska fiaml kiáltott oda a sofőrnek. - Állj meg a keresztnél, letesszük az urat Koronci borravalót nyomott a kalauz markába. Az elégedetten vágta zsebre. Eszébe sem jutott visszautasítani... Az autóbusz távolodott. Kerekei alól magasan felfröccsent a pocsolyák vize. KORONCI KÖRÜLNÉZETT ... A zuhogó esőben vigasztalan képet nyújtott a táj. Eszébe jutott, elfelejtette megmagyaráztatni az utat. Köröskörül lucskos szántóföldek terültek el. Csak a kereszttől jobbra emelkedett egy lapos domb. Az ügyvéd megpróbált ésszerűen következtetni. A pusztát Hegyaljának hívják. Hegynek itt nyoma sincs, hacsak nem ott, arra az akácokkal álcázott dombra gondolt a puszta névadója. Akkor pedig a Bartókék tanyája nem lehet máshol, mint valahol a domb közelében. Megindult hát... Kalocsnijával dagasztotta a sarat Megközelítette a dom bot Megkerülte az útjába tolakodó ritka akácost, mely éppen leveleit hullatta és nyomban megpillantotta a tanyát. Alacsony, rozoga tákolmányhoz ért Meszelt falairól pergett a vakolat. A sárga agyagvályogokból szalmaszálak kandikáltak ki. Azokon a részeken, ahol a budaiföld még ragaszkodott a falhoz, sárpacnik éktelenkedtek. A lakóépület tetőzete meggörbült, mint egy mérgelődő, öreg kandúr háta. Az istálló falain is feltáskásodott a vakolat Piszkos, hangoskodó verebek rendetlenkedtek mögötte. A nyitva felejtett ajtó küszöbe alól trágyáié csurdogált. Bentről tehénbőgés hallatszott Bekukkantott az istállóba. Az árva tehén egykedvűen kérődzött... Megfordult. Az egész tájat az eső függönyén keresztül nézte. Azután odább ment... Bekopogott egy ajtón, melyen szakadozott horkolás hirdette, itt emberek laknak. FÜLELT... A kopogásra nem jött felelet. Helyette kinyitották az ajtót... Köszönt és belépett a sötét helyiségbe, melyet konyhának használta*. Először tájékozódnia kellett, alig látott valamit Bizonytalan, tapogatódzó lépései alatt korhadt fapadló hajladozott. Némelyik deszka engedelmesen, némelyik dacosan nyikorgott. Túlesett a bemutatkozáson és bejelentette, miért jött. Kívüle három személy tartózkodott még a konyhában. Nem nyújtották a kezüket, de Koronci sem igen tartott igényt a kézfogásra. Mindnyájan némán ácsorogtak. Az ügyvéd megszólalt... - Szeretnék egyet s mást kérdezni, ha megengedik ... Feljegyezném a feleletek lényegét. Hm... Egy kicsit sötét van itt az írásra. - Hát, vrMonyunk ax nincs) Nem vagyunk mi olyan fájintos népek 1 - vágott rá ellenségesen at öregasszony. Életkorát lehetetlen volt megállapítani. A nagy mesemondók bármelyike megmintázhatta volna róla a gonosz boszorkány alakját. Csúfsága undort keltő volt. Koronci nyomban tudta, hogy Bartók Anna anyósávol áll szemben. - Az ügyvéd úrnak világosság kell! Gyújtsa meg a petróleumlámpát! — mondta bátortalanul a fia, a vádlott férje. Egész viselkedése hirdette, fél az anyjától. - Üljön le ide... Várjon, először letörülöm a kötényemmel - kínálta hellyel a harminc év körüli nő, aki nyilván a férj huga volt, mert nagyon hasonlítottak egymásra. A sokszornyás öregasszony meggyújtotta a kanócot. Már pislákolt a láng ... Igy még szánalomgerjesztöbbé vált a berendezés és szemmeliáthatóbbá a vénasszony. Amint közelebb jött az asztalhoz, Koroncit megcsapta az ápolatianság bűze. - Inkább egy szoknyában járna, de az tiszta volna! - vélekedett az ügyvéd. Belekezdett a mondókájába, aztán mindjárt észrevette, ezek nem értik meg, nagyon magas stílusban beszél nekik. Egyszerűbb szavakkal magyarázott tovább ... - Az a feladatom, hogy megvédjem a feleségét — fordult Bartókhoz. - A dolog megtörtént ezen változtatni nem lehet. De tudnom kell, hogy történt, miért történt?! Azért fontos ez, hogy a jövőben soha, értik, soha ne forduljon ilyesmi elől - Gyerek volt, gyerek lesz! Az a legkönnyebb, gyereket csinálni. De nem csinálni, az a nehéz! Koronci gyilkos pillantást vetett a némberre, mert gondolataiban már csak igy nevezte. Nem szólt rá, hagyta, hadd beszéljen. Legalább mindent elárul, kifecseg. - Ki vette észre, hogy a gyermek meghalt? - Anna... - szólalt meg a férj. Etetni akarta, gondolta éhes lehet, mert egész nap nem voltunk itthon. A kukoricát törtük. Aztán látta, hogy meghalt. Sikított, átkozódott... - A szégyentelen, mindennek lehordott! Ez volt a hála azért, hogy felneveltem az árvát I Meg hogy férjhez adtam a fiamhoz! Én csak jót tanácsoltam az ügyetlennek. A kölykeimnek is mákonyt főztem, ha ordibáltak. Különösen ennek, ni - mutatott bárgyún mosolygó fiára. — Mégsem történt semmi bajuk. Higyje el, csak bajnak volt az a lány a háznál. Többet megevett, mint amennyi hasznot hajtott. - Hogy bánt vele? Mint menyével, vagy mint a cselédjével? - A menyem nem lányom, a vöm nem fiam! - És maga, a férje tűrte, hogy az anyja megalázza a feleségét? Mihez kezd majd, ha Annát elítélik? - Erre a gyerekre semmi szükség nem volt - vont vállat Bartók. Az ügyvéd az öregasszonyhoz fordult., - Azt mondta, nem lett a gyermekeinek semmi baja a mákonytól? Én meg azt mondom, hogy lett. Igenis, nagy bajuk lett. - Hallja az úr, menjen innen! Ne gyalázkodjék! Itt én vagyok az úr. Az én szavam parancs! Amit kimondok, annak úgy kell lennie, még ha a macska a kovászba ugrik is. Ne fáradozzon Anna védelmével. Nem kivánja őt vissza senki! Rohadjon meg a börtön legsötétebb pincéjében! Hogy máljon le a csontjairól a hús! Törje ki a nyavalya hetvenhétszer! Amíg szuszogni tud, addig rázza a görcs, hogy a szívbaj ne hagyja nyugodni azt a rákfenés, göthös testét.,. - Szégyellje magát. Maga szintén igy gondolkodik? — fordult Koronci a férj felé. - Neki nincs rá szüksége! Itt a hugal Azelőtt is megfelelt, amíg Annával össze nem feküdt... Koronci nem szólt. Menekült... - Vérfertőzés... vérfertőzés! - agyában ez a szó dobolt szüntelenül. A faluban jó néhány óra hosszat ácsorgott az autóbuszra várakozva. A rázós alkotmányban elég ideje maradt a gondolkodásra. Hát még ilyesmi is létezik manapság? Meg lehet ezt magyarázni azzal a pár kilométerrel, amennyivel messzebb van a tanya a falutól? A falu házain televferótifttomák erdője. Közös gazdálkodás. lépten nyomon a kulturált élet jelei. Ä tanyán meg. ,., ANNÁT nem vezettette a társalgába, ö látogatott el hozzá a cellába. Bartók Anna. Figyeljen rám. Én fogom védeni a tárgyaláson. De nekem hinnem kell abban, hogy maga nem bűnös. Érti? Hinnem kell az ártatlanságában | Ismernem keli az enyhítő körülményeket. Máskülönben nem sikerül a védelem, magát pedig ... sokatmondóan ab« bahagyta, de Bartóknéra ez mit sem hatott. Némán bámult maga elé. Talán még az ügyvédet sem látta. Ki tudja, milyen látvány lebegett kisirt szemei előtt? Koronci tudta, a látomást talán sohasem lehet már elkergetni egészen. - Akarattal tette? Erre megmozdult Felemelte fejét. Szeme fátyolos volt a könnyektől. • - Van az ügyvéd úrnak gyereke? ; Koronci zavarba jött. Találva érezte magát Hosszú hallgatás következett. l^ijNincs, Anna ... Elég nagy bajom az nékem, hogy nincs. Miért érdeícli ez magát? Mert ha magának gyermeke volna, akkor most tőlem ilyet nem kérdezne. : - Ertem . • - Dehogy értil - Nézze... Én tegnap kint voltam Hegyalján. Hiszem, hogy maga ártatlan. Nem tudom, hogy birta ott az életet. Mindent meg fogok tenni, hogy maga a legenyhébb büntetéssel megússza. De nem szabad oda visszamennie! A magq férje nem ember, rosszabb az állatnál. Sógornője, anyósa ugyanolyanok. Ismerem az igazságot, tudom, hogyan sikerült erősre a mákony. Maga nem tudhatta, milyenre kell főzni, hiszen ez volt az első gyermeke. Beszéljen. A maga szájából kell hallanom az igazságot, ígérem, ha el is ítélik, enyhe büntetést kap. Utána pedig segítek. Új életet fog kezdeni. Sok ismerősöm van, szerzek állást lesz majd saját otthona. Lassan elfelejti... - Nem lehet azt elfelejteni... - El keill felejtenie.. I Nincs más megoldás. El kell felejtenie mindent. Az anyósát, a ... - Az anyósomat!... szeme villogni kezdett Az anyósomat?... Azt mondta, ha gyengére főzöm, nem ér semmit Felébred és sirni fog. Sokat sirt Féltem, hogy megszakad ... Egy asszonytól hallottam még leánykoromban ... amelyik kisfiú sokat sir, az megszakad az erőlködésben ... mert kisfiú volt... kisfiú. - Kérsz egy erős feketét? - Nem ártana ... Felvázolom a védőbeszédemet a szombati tárgyalásra... Tudod, az az ügy, melyről említést tettem a múltkor ... - Az a tanyai asszony, aki... ? - Igen? - Szerintem nem érdemel kíméletet! - Azóta sok minden kiderült... Koronciné makacsul összeszorította ajkait. Aztán elgondolkozva távozott elkészíteni férjének a kért feketekávét. Koronci Zoltán ügyvéd fellapozta jegyzetfüzetét ... majd kevés gondolkodás után leirta a következő szavakat: Igen tisztelt Bíróság! Szokatlan szavakkal fordulok most Önökhöz. Szokatlanokkal azért, mert nem a beszédem végén, hanem a legelején hangzanak el. Bartók Anna vádlott tettéért környezete felelős. Ez tény, és ezen a tényen az sem változtat, mikor említem meg. Vádolni kell anyósát, akinek parancsára cselekedett... Férjét és annak húgát akik vérfertőzésben élnek a Hegyalján épült tanyán, ahol kiskorától cselédsorban, tudatlanságban, megfélemlítve tartották. Honnán tudhatta volna, hogy a mákony életveszélyes lehet? Épp úgy nem tudhatta előre tettének következményeit, mint a kisgyermek, aki először közelíti meg a forró tűzhelyet, éi nincs rá elkészülve, nem is sejti, hogy meg fogja égetni. Mindnyájan sajnáljuk az ártatlanul elpusztult gyermeket. De halálára, bármilyen vulgárisan is hangzik, szükség volt. A parányi emberpalánta halála vádol. Vádolja a tanyavilág petróleumlámpás sötétségét. Ezt a sötétséget meg kell szüntetni! Bartók Annához kivánok most szólni. Nem mint ügyvéd, mint ember. A becsületszavát kérem, követelem. Dolgozzon, okosodjon, szüljön gyermekeket, és amig él, ne feledkezzen meg arról soha, hogy az ő életet a saját gyermeke mentette meg." TOLTÖTOLLA boszorkányos gyorsasággal szántott a papiroson. Koronci sietett, nehogy egyetlen mozzanatot, egyetlen érvecskét kihagyjon, elfelejtsen megemlíteni. Belemerült az Írásba... Észre sem vette a szobába lépő feleségét aki a párolgó feketekávét hozta. A gyengelátású gyerekek bratislavai bentlakásos kilencéves alapiskolájának homlokzata. A csupa üveg, csupa fény termekben több, mint 170 gyermek egészséges testi és szelíemi fejlődéséről gondoskodnak az áldozatkész gyógypedagógusok.