Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-22 / 21. szám, szombat

Az 1960 ban megnyitott üzemi klub moztterme 450 személyt fogad be. MÁR AZ ELSŐ köztársaság idején működött ugyan Dunaszerdahelyen néhány gyár, csakhogy ezek több­nyire helyi érdekűek voltak, kis létszámmal dolgoztak. jelentősebb csak a konzervgyár volt, amelynek gyárt­mányait — így a baromfipástétomot — külföldre is szállították. Ezenkívül volt itt még: kéziszövöde, len-, gyümölcs-, és zöldségfeldolgozó üzem. Ezek összesen mintegy 200 személyt foglalkoztattak. A felszabadulás után a konzervgyárat és a zöldség­feldolgozót DUNOSTROV né­ven egyesítették. Mindkét részleget [lényegesen kibőví­tették, gyártmányaik egész hazánkban is­mertekké váltak. Majd 1960-ban újra kettévált az üzem. A zöldség- és gyü­mölcsfeldolgozót az idén nyolc millió koronás beruházás­I I I sal bővítik. Ezután 1 a szomszéd járások 1 zöldségtermésé­nek jelentős részét is feldolgozza. A ba­romfifeldolgozó üzem a Nyugat-szlo­vákiai Baromfifeldol­gozó Vállalat fiók­üzeme lett. Évente átlag 1700 tonna ba­romfi konzervet gyártanak Itt, és mintegy 40 millió da­rab tojást tartósítanak. Ezenkívül őz-, nyúl-, és fá­cánhúsból 150—200 tonna konzervet készítenek. ALENFELDOLGOZÖT szin­tén átépítették és korszerű­sítették. Termelését a fel­szabadulás óta majdnem megháromszorozták. Az itt feldolgozott len kiváló mi­nőségű, külföldre is szállít­ják. Az említetteken kívül több új üzem létesült Dunaszer­dahelyen. Ezerkilencszázhat­vannégyben kezdték építeni a cukorgyárat, amelyet a tervek szerint 1968-ban ad­nak át rendeltetésének. Ez a gyár a csallóközi cukor­répatermelés nagy részét fel­dolgozza majd. A mezőgaz­dasági építészeti és gépesí­tési üzem az idén épül fel. Mintegy 300 embert foglal­koztat majd. A Magasépítő Vállalat és a Járási Építő­vállalat ugyancsak létesít itt új ipartelepet, mintegy 20 millió koronás beruhá­zással. Ez további száz em­ber számára nyújt munkale­hetőséget. Egy kis műhelyt épít a Rokkantak Szövetke­zete, ahol 270 csökkent munkaképességű ember dol­gozhat majd. Jövőre kezdi meg a bútorgyár építését kilenc millió korona költ­séggel. A BÖSI ÚTON 1967-1G nagy élelmiszerraktárát épí­tenek fel, amely majd több mint 200 embert alkalmaz­hat. Dunaszerdahely tehát már nemcsak külsejével szűnik meg mezőváros len­ni, hanem munkalehetősé­geivel is egyre inkább ipar­várossá válik. SZÍVESEN JÁRUNK IDE A PIONÍROK HÁZA JUBILÁL, ÉPPEN EGY ÉVVEL EZELŐTT NYITOTTAK MEG. A MUNKALEHETŐSÉGEKRŐL ÉRSEK GYÖRGGYEL, AZ IGAZGATÓVAL BESZÉLGETEK. — Valamikor az épiilel kastély volt. 300 000 korona befekte­téssel alakították át erre a célra. Hét helyiség áll rendel­kezésünkre, eddig sajnos még hiányos berendezéssel. • MILYEN SZAKKÖRÖK MŰKÖDNEK? — Negyvenhét szakkör létesítésére van lehetőségünk, egye­lőre csak tizenhét működik, mivel a többi iránt a gyerekek nem tanúsítanak érdeklődést. A legjobb szakköreink a model­lezők, a foto-, rádióamatőr kör és az ifjú technikusok köre. Külön megemlítem a lányok klubját, amely nagy közkedvelt­ségnek örvend. Van saját zenekaruk, vasárnaponként ötórai teát szoktunk rendezni. • EDDIG MILYEN SIKERES SZEREPLESEN VETTEK RÉSZT? — Jól működik a Molnár Erzsébet által vezetett gyermek­énekkar, amelynek SS tagja van. A járási énekkari fesztiválon a második helyet érték el. Rendeztünk egy Járási gyermekrajz­kiállítást, annak is kedvezó visszhangja volt. A szolgáltatások háza a város egyik legkorszerűbb épülete ÉRVEK, VÁGYAK - napirenden •közgazdászaink a sajtő hasábjain már megmondták véle­ményüket az új gazdaságpolitikáról. Vajon hogyan vé­lekedik a munkás, milyen kérdéseket vet fel a jövőről, a dolgok alakulásáról. A kétkezi dolgozó helyzete a termelés­ben meglehetősen különbözik az elméleti közgazdászokétól <— igaz, többnyire csak a maguk munkaszakaszán — látják a problémákat. 1 Talán húsz-huszonöt mun­' • kástól kérdeztem az el­múlt hetekben ugyanazt: „Mit tud az új gazdaságpolitikáról"? Aszfaltozó az egyik, nyom­dász a másik, kőműves, vas­utas, hajós, villanytelepi fűtő, vasesztergályos stb. Közülük egyetlen — bratls­lavai üzemben dolgozó csalló­közi munkás — von csak vál­lat, hallgatott kis ideig, majd kurtán megmondta véleményét: — Engem a politika nem ér­dekel, én haspárti vagyok. Heherészett kis ideig „talp­raesett" válaszán, kinézett a vonatablakon és csak hosszabb hallgatás után szólalt meg új­ra. — Azt azonban nem bánnám — mondotta —, ha a városban kapnék egy jó kis lakást, öt órát vesztek mindennap az utazással. 2 A villanytelepi fűtő a bo­• dor fekete füstöt eregető gyárkéményre mutatott. Meg­csóválta a fejét, csendesen mondott valami cifrát. — Nem jó jel, magyarázta, ha a gyárkéményekből ilyen színű füst bodrozódik az ég fe­lé. Nagy így a kalóriaveszte­ség, a szén hasznavehető része csak a környéket szennyezi. — Ha én így fűtenék — mu­tatott a gyárkémény felé, — csak minden szökőévben kap­nék prémiumot. Csaknem egy éve már, hogy a villanytelep fűtői a szénfogyasztás és a villanyáramtermelés aránya szerint kapják fizetésüket. Ha jó az arány, a fizetési boríték­ba ís több pénz kerül. A fiam egyetemista, jólesik neki, ha havonta a prémiumból küldhe­tek egy százast. 3 Bratislavában a Rózsavöl­• gyi lakótelepen mindenki megdöbbenve nézte, hogy egy szép napon megkezdték az alig két esztendeje épített önkiszol­gáló bolt bontását. Fél tucat­nyi épületszerelő jó egy hétig dolgozott a nem megfelelőnek bizonyult ajtók, ablakok kicse­rélésén. A szerelő néhány percre letet­te az autogén vágót, rágyújtott. — Akkor is tudtam, mikor ezt először építettük, hogy nem lesz így jó. Mondtam a mester­nek, de ő csak legyintett. „A határidő — határidő", mond­ta. A szerelő újra kezébe vette az autogén-vágópisztolyt, meg­szólalt: — Mit gondol, egy ilyen épü­let efféle átszerelésénél milyen értékű anyag fogy el? — Húszezer ...? — Adjon még hozzá. — Negyvenezer? — Több... A szaki szomorúan letette a szerszámot, a lakótelep egyik házára mutatott. — Jó lenne ilyenben lakni. Hideg, meleg víz a fürdőkád­ban, központi fűtés... A Vár­alján lakom és amióta itt dol­gozom, az istennek sem tudok másra gondolni, mint arra, hogy az elfuserált munka hely­rehozásánál legalább annyit veszítünk, mint amennyibe egy új háromszobás lakás kerülne. Lehet, hogy éppen ez lenne az én lakásom ... Különben olvas­tam a minap, hogy ha ezentúl a főnök vagy a melós elfuserál valamit, egyaránt megfizettetik vele a kárt. Okos koponya volt, aki ezt kitalálta. Előbb kellett volna... 4 Az irodaházban dolgozók • közül valaki statisztikát készített. Bebizonyította, hogy 1965-ben a bratislavai Gorkij utcában és a szomszédos Jesen­sky utcában az év 300 s egy­néhány munkanapjából több mint 200 napon át csattog a légkalapács. A tegnapelőtt le­öntött aszfaltréteget holnap új­ra felbontják. — Attól félek, hogy egyszer romba dől ez a háztömb —, mondja nem minden irónia nél­VILÁGSZÍNVONALÚ ÚJDONSÁG küldenénk. Ma már nem, majd holnap, fó lesz? — fó lesz, kérem, csak küldjék már! — Azonban fizetni kelll FizetniI — Tudom ... — Akkor megyI Hol­nap mindjárt ebéd után. Legyenek ott­hon .... lene óra felé kopogta­tott be. Szerszámot is hozott. Azon nyomban hozzáfogott, szerelt. Nem sokáig. Az a csa­varhúzó, ami a legjob­ban kellett, az nem volt vele. Elugrott érte. Köz­ben megtízóraizhatott, mert csak egy óra múl­va tért vissza. Folytat­ta, ahol abbahagyta. A szerelgető szerelő \Aásnap délután csakugyan bené­zett. Csak úgy, szer­szám nélkül. Babrálga­tott kissé a vízcsapon, felhúzta a szemöldökét, majd leengedte. Kissé távolabb lépett, úgy is megnézte. Figyeltem az arcát, nagyon komor volt. Vajon mi lesz eb­ből? Végre megszólalt. Holnap délelőtt jövök, jó lesz? Felsóhajtottam. — Nagyon jó. Másnap délelőtt ki­Szerelgetett csendesen. Később egészen elcsen­desült. Bánatosan in­gatni kezdte a fejét és hümmögött. — Rövid a cső — mondta. — Ez itt nem stimmel. Hosszabb cső­re van szükség! Mind­járt hozom ... Elment és közben megebédelt. Ebéd után elhozta a hosszabb csövet. Szerelt, szerei­getett. Mellesleg azt ls megkérdezte: tudom-e, hogy ezért fizetni kell? Tudtam. Erre felderült az ar­ca, és tíz perc alatt rendbehozta a csapot. Nagyon örültem, és gavallérosan fizettem. Annyit nem várt. Ezt abból is gondolom, hogy felnézett a WC víztárolójára. Csak úgy odapillantott és megál­lapította, hogy Noé-ko­rabeli, mellesleg lyukas ís. — Ki kellene cserél­ni! — mondta. — Most, azonnal kicserélem! £ Imént. Öt perc alatt visszatért a műanyag víztárolóval. Fél órán belül felsze­relte. — No, ez sokban fog kerülni! — súgtam az asszonynak. Mikor összeszedte a szerszámait, megkér­deztem: — Mennyi lesz ez? Nevetett. — Ez csak úgy ... Kacsintott, és fütyü­részve ballagott le a lépcsőn. —des— A fürdőszobában el- 1 romlott a vízcsap, i Próbálom megjavítani, i de nem megy. Szerelő kell Ide. < Telefonálok a házke­lelöségre. i — Elromlott a víz­csap, szerelő kelleneI — Jó. Felírjuk a cl- i mét, de fizetni kell! i — Tudom, fizetek... i — Akkor rendben. Délután kettőkor ott lesz a szerelő, tartóz­kodjanak otthoni Otthon tartózkod­tunk, de a szerelő nem Jött. I Ojabb telefon. — Holnap délelőtt \ megy, ma már nem tu- ] dott. Rendben? — Rendben. Tehát ] holnap délelőtt... j — De tudja, hogy Jt- • zetni kell! t — Tudom ... Másnap délelőtt sem ( Jött. Elmentem érte a házkezelőségre. — fa? Maga az? A 1 vízcsap, u""e? — Az... Küldik ké­rem a szerelőt? — Küldjük, hogyne kül az egyik aszfaltozó. Mint­ha Kőműves Kelemenek len­nénk ... Azt mondják, ezentúl minden másképp lesz. Eddig minél többször bontottuk fel az útburkolatot, annál nagyobb százalékra teljesítettük a ter­vet. Azt beszélik, hogy ezután a karbantartókat aszerint érté­kelik, hány százalékra merítik ki a javításokra előirányzott összeget. Ha kevésszer bontjuk fel az utca burkolatát, ha a tervezettnél kevesebbszer lesz szükség javításra, többet kere­sünk. Ebben van logika... C Éjjeli szolgálat után az ^• utolsó villamossal men­tem haza. Egyedüli utas voltam a hetesben, a ka­lauznő fázósan gubbasztott a fapadon. — Szerencséje van, szólt hoz­zám, hogy az utolsó járat után a szerelvényt még a kocsiszín­be kell vinnem, különben me­hetett volna az apostolok lo­ván. Szerencse a szerencsétlen­ségben. — Miféle szerencsétlenségről beszél? —Mit gondol, mennyibe ke­rül a villamosvállalatnak egy kilométer villamosút? A vil­lanyáram, a bér és a többi... — Fogalmam sincs. — Pontosan én se tudon>­Sejtem azonban, hogy drága mulatság ez. Ha történetesen a városnak azon a végén feje­zem be a munkámat, ahonnan még a kocsiszínbe kell a sze­relvényt vontatnom, feleslege­sen legalább hat kilométert kell megtennem. Számolja ösz­sze, hány kocsi fut a város­ban. Kiszámította valaki, hogy egy új kocsiszín építési költsé­gei egy év alatt megtérülné­nek. A kalauznő elővette táskájá­ból a jegytömböt, megszámolta a bevételt, újra megszólalt. — Fiatal lányként kezdtem a villamoson dolgozni. Ma 53 éves vagyok, két kis unokám és felnőtt gyermekeim vannak. Maholnap nyugdíjba megyek. Szeretném, ha minél több nyugdíjat kapnék. De emelhet­jük a nyugdíjat, ha feleslege­sen sokat költünk? Persze, hogy kevés jut nyugdíjra, ha rosszul gazdálkodunk. Külön­ben: Beszélik, hogy a vállalat január 1-től már máshogy dol­gozik. Valami új irányítási rendszert említettek. Egyik fő­nök mondta, hogy megépítik az új kocsiszínt is. • • • U j lakás, nagyobb nyugdíj, a gyerek taníttatása, ol­csóbb árucikkek ... Ezernyi vágy. Ugyanazzal a kérdéssel kapcsolatban beszéltek minden­ről az emberek. Van, aki pon­tosan nem tudja megfogalmaz­ni, melyek az új irányítási rendszer, az új gazdaságpoliti­ka alapelvei. Azt azonban a munkások többsége látja, hogy ezek az alapelvek az eddiginél ésszerűbb munkát követeinek. Problémáink közös vonása, hogy mindannyiunkat, vezetőt, beosztottat — egyaránt érin­tenek. A megoldásra váró kér­dések jövőnkkel függnek ösz­sz e. TÓTH MIHÁLY Gyakran használnak sebességjelző filmkamerá­kat a mezőgazdasági gépek kinematikájának le­rögzitésére. Az igy készült felvételeket azonban csak minőségi szempontból lehetett értékelni. A közelmúltban [aroslav Kalina mérnök (a képen lent) mennyiségi ellenőrzésre alkalmas világszín­vonalú készüléket szerkesztett. (ČTK felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom