Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-01 / 1. szám, szombat

N dolgozók szociális biztosítása Az új munkatörvénykönyvvel együtt 1966. január 1-én lép érvénybe a szövetkezeti dolgozók szociális biztosítá­sáról szóló új törvény. Ezelőtt a szövetkezeti dol­gozók táppénzjogosultságának egyik legfontosabb feltétele volt, hogy megszakítás nélkül dolgozzanak egy bizonyos szö­vetkezetben. E feltétel teljesíté­se híján a szövetkezeti tag vi­szonylag kevesebb táppénzt ka­pott. Most már eltekintenek et­től a követelménytől, és a táp­pénzt kifizetik akkor is, ha a szövetkezeti tag nem fog meg­szakítás nélkül dolgozni ugyan­abban a szövetkezetben. Erre a módosításra azért került sor, mert az eddig érvényes előírá­sok szerint az említett feltétel­nek a szövetkezeti dolgozók esetében szigorúbb következmé­nyei voltak, mint a többi dolgo­zóknál. Ezenkívül az utóbbi években egyre inkább előtérbe került a szövetkezeti dolgozók munkahelyükön való állandósí­tásának kérdése. Meg kell azon­ban említenünk azt a tényt is, hogy sok esetben a fiatalok azért nem mentek a szövetke-, zetbe dolgozni, mert ott ala­csonyabb volt a táppénz, mint az iparban. A táppénz megállapítása az előző rendelkezések szerint többnyire azokat az anyákat sújtotta, akiknek kiskorú gyer­mekeik vannak. Ugyanis azért kaptak alacsonyabb betegségi pótlékot, mert kiskorú gyer­mekük nevelése végett gyakran hosszabb időre meg kellett sza­kítaniuk a munkát a szövetke­zetben. Az új törvény megszün­teti ezt az igazságtalanságot az anyákkal szemben. ; A többi dolgozókhoz hason­lóan az EFSZ-tagok is jogosul­tak lesznek az anyagi támoga­tásra, ha családjuk valamelyik tagjának ápolására kényszerül­nek. Anyagi támogatást az a szövetkezeti tag kap majd, aki­nek olyan tíz éven aluli gyer­mekéről kell gondoskodnia, aki az Iskola, vagy a napközi ott­hon bezárása miatt kénytelen otthon maradni. Eddig ezt a támogatást csak akkor kaphat­ták meg, ha iskola előtti kor­ban levő gyermekről volt szó. Családtag gondozása címén jo­gosult a pótlékra az a szövet­kezeti tag is, aki a felesége betegsége miatt kénytelen ott­hon maradni s gyermekét gon­dozni. Az anyagi támogatás fel­tétele, hogy a gyermek vagy a beteg családtag a szövetkezeti taggal egy háztartásban él, és rajta kívül nincs senki, aki a gyerekről gondoskodjon, vagy a beteget ápolja. A családtag­ról való gondoskodásért kiutalt járadékot legfeljebb három na­pig folyósítják. Abban az eset­ben, ha három nap alatt nem biztosítható a szükséges gon­doskodás, a járadék folyósítását további három nappal meghosz­szabbithatják. Újfajta betegbiztosítási jára­dék lesz az ún. terhességi és anyasági kiegészítő járadék. A szövetkezetekben a terhes nő­ket ugyanis rendszerint az előb­bi munkájuknál könnyebb mun­kára osztják be. Ha a szövet­kezetben dolgozó nő az áthe­lyezéssel saját hibáján kívül kisebb fizetést kap, mint az­előtt, akkor jogosult az emlí­tett kiegészítő járadékra, mely­nek nagyságát az áthelyezése előtti 12 hónapi és az áthelye­zése utáni havi átlag fizetése alapján állapítják meg. A ter­hes nők szülési szabadságuk kezdetéig, az anyák pedig a szülés utáni kilencedik hónap végéig jogosultak a kiegészítő járadékra. A járadékot azon­ban nem ítélik oda azoknak a nőknek, akik a más beosztásba való áthelyezésük előtt egy hó­napnál kevesebb ideig dolgoz­tak. (í- •»-) FIGYELEM!® FIGYELEM! • FIGYELEM! Az alábbiakban közöljük első három kérdésünket. •1 Január első napjaiban • • a Szovjetunió egyik szocialista köztársaságának fővárosában találkozik két ázsiai ország vezető szemé­lyisége. Kik ezek, hol lesz a találkozó? •JSAG KIS IVÁSOK LIMPIÁSZA levelezőlapra ragasztva az itt mellékelt szelvényen. Tehát az első három hét feladványát ja­nuár 23-ig, a második három hétét pedig február 13-ig küld­jék be. • A megfejtés csak a szom­batonként közölt szelvénnyel együtt érvényes. • legtöbb pontszámot elérik között az alábbi nyereményeket sorsoljuk ki február 20-án: Első díj: Orion rádiókészülék. Második díj: Flexaret 6. fény­képezőgép. Harmadik díj: Rádiógramofon. Negyedik dlj: Rakéta karóra. Öttől tizedik dij: Egy éves előfizetés az Oj Szóra. Tíztől tizenötödik díj: Három kötet értékes könyv. Tizenöttől tizennyolcadik díj: Egy sporttáska. Tizenkilenctől huszonötödik díj: Fél évi előfizetés az Oj Szóra. Huszonöttől harmincötödik díj: Egy dedikált kötet, cseh­szlovákiai magyar szerzőtől. Harmincöttől negyvenedik díj; Egy kötet szépirodalmi mű. Negyventől ötvenedik díj: Egy hónapi előfizetés az Oj Szóra, 2 Melyik évben volt az • első genfi értekezlet, amelyen rendezték az indo­kínai kérdést és a résztve­vő országok aláírásukkal szentesítették, hogy ezek­ben az országokban meqőr­zik a békét és nem avatkoz­nak belügyeikbe? 3 Melyik szervezetnek a • rövidítése az AES és melyik országnak problémá­ját akarják megvitatni több állam által javasolt rendkí­vüli kormányfői értekezle­tén? ® Fenti kérdéseinket hétfői és keddi számunkban megismé­teljük, csütörtöki számunkban pedig közöljük a következő há­rom feladványt. • A megfejtéseket háromhe­tenként kell beküldeni, postai Név: I | Lakhely: , Megfejtés: 2. , t i « i 19 4 9 1 I t > • VII1RI11BB A fenti szelvényt tessék kitölteni és kivágni! A z osztrák dolgozók az elmúlt esztendővel aligha lehetnek elégedettek. Hiszen az óévet a létfenntartási költségek emelke­dése, az államosított ipar elleni támadások s a reakció és a neo­nácik előretörése jellemezte. A legfelháborítóbb. hogy ez utób­biak a bíróságoknál is pártfogás­ra találtak. Emlékezzünk csak a botrányos Ítélethozatalra Giinther Kiimel ügyében (nevetséges tízha vi szabadságvesztés Ernst Kirch­weger antifasiszta ellenálló har­cos meggyilkolásáért) és Verbe­len háborús bűnősnek a vád alól való felszabadítására. Mindemellett azonban az óév­ben új, biztató lépéseket is tet­tek az antifasiszta egység kiala­kítása felé. Ilyen volt példánl a tömegtüntetés Kirchweger temeté­se alkalmából. További pozitív je­lenségnek minősíthető a szocia­lista Jonasnak a kommunisták tá­mogatásával történt szövetségi el­nökké választása. Az osztályharc további fejlődé­sére nézve a legnagyobb jelentő­LEGYEN A BEKE EVE (Folytatás az 1. oldalról) megváltoztatásáról, hanem a nemzetközi méretben folyó osztályharcot és az imperializmus elleni küzdelmet jelenti. A nemzetközi küzdőtéren — ha sok nehézséggel is kell megbirkózni — az erőviszonyok alakulása a szocializmus számára kedvező. Az új esztendő belpolitikai eseményekben rendkívül gaz­dag lesz. Nagy horderejű feladatok előtt állunk. Elsőrendű kérdés az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése az egész népgazdaságban — a mai naptól kezdődőleg. Jövőn­leet illetőleg ez nemcsak rendkívül nagy jelentőségű, gaz­dasági, hanem politikai és társadalmi kérdés is. Jelentőségét növeli az a tény, hogy a most kezdődő negyedik ötéves terv első évével kezdjük teljes mértékben érvényesíteni. A z év első nagy eseménye a Szovjetunió Kommunista Pártjának márciusra összehívott XIII. kongresszusa, majd a mi pártunk XIII. kongreszusa május végén. Mindkettőnek nemcsak hazánk, hanem az egész világ nemzetközi kommunista és munkásmozgalma szempontjából rendkívül nagy a jelentősége. Pártunk té­ziseiben foglalta össze azokat a politikai, közgazdasági, Ideológiai és külpolitikai kérdéseket, amelyek ma a pártot és az ország népét foglalkoztatják. Pártunk a tézisekben felvetett kérdéseket vitába bocsátja, kikéri a párttagok és valamennyi dolgozó véleményét. A Központi Bizottság a té­zisekben értékeli a XII. kongresszus óta végzett munka eredményeit, felveti, miben látja a jövő fő problémáit, és milyen lépéseket tett eddig és tesz a jövőben megoldásukra. Az ilyen széles alapokon történő vita már bevált hagyo­mány, s kiváló alkalom a dolgozók mozgósítására a kitűzött Időszerű fe'adatok teljesítésére.­Mindenütt, minden munkahelyen el kell mélyíteni a fe­lelősség tudatát, hogy ebben az országban mindenki tu­datosan a közös és magasztos cél — a szocializmus teljes győzelme érdekében ereje és tudása legjavát nyújtsa. I egyen az új év a kitűzött országépítő feladatok kö­vetkezetes teljesítésének munkasikerekben gazdag éve! Már az első naptól kezdve hazánk minden dolgozóját hassa át az a törhetetlen akarat, hogy a munka frontján olyan eredményeket érjünk el, amelyek az ország sorsdöntő feladatainak sikeres teljesí­tését jelentik. Ez lesz a legméltóbb hozzájárulásunk a szo­cialista tábor erejének növeléséhez, ami a békeerők győ­zelmének záloga. Ennek tudatában és abban a reményben köszöntsük az Üj évet, hogy ez a béke éve leszi AUSZTRIA AZ ÚJ EV KÜSZÖBÉN ségfiek azonban a Wiener Neu­stadt-1 Rax-míívek munkásainak hősies védekező harca az üzem magántulajdonba való adása el­len. Az ülő- és éhségsztrájkok, valamint a tüntetések mind az üzem és az egész járás szocia­lista, kommunista és katolikus munkásai egységének és a növek­vő szolidaritásnak jegyében zaj­lottak le. A munkások harcát a Wiener Neusladt-i polgármester, az egész községi tanács s a já­rás egyre több szakszervezete, de még az egyház is támogatja. Nem csupán munkahelyek biztosításá­ról van szó, hanem arról, hogy nemcsak a Rax-művek, hanem az államosított szektor más üzemei se kerülhessenek vissza magán­tulajdonba. Így hát a Wiener Neu­stadt-i munkások harca elvi szem­pontból az egész osztrák mun­kásosztály Ugye. A küzdelem ez­úttal az osztályok politikája ellen irányul. A kormány ugyanis az üzem eladásáról a néppárti és szocialista párti miniszterek kö­zös határozata alapján döntött. Márciusban kerül sor a parla­menti választásokra. Eredményei­nek fontos hatása lehet. A nép­párti vezetőség ugyanis esetleges győzelmét a munkások elleni fo­kozott támadásokra s reakciós terveinek megvalósítására szán­dékszik kihasználni. A Néppárt győzelme felbátorítaná a demokra­taellenes elemeket. A Néppárt, mint ismeretes, az elmúlt évben megtorpédózta a választási rend­szer megformálására irányuló ösz­szes kísérleteket, mivel választási sikerét az érvényben levő igaz­ságtalan rendszertől reméli, amely már csaknem egy évtizede meg­fosztja a kommunistákat parla­menti képviselettől. A választások után a választási reformért újabb küzdelem indul, mivel program­jukban nemcsak a kommunisták, hanem a szocialisták is a minden szavazatnak egyenlő súlyt bizto­sító választójogért szállnak síkra. Az új évben minden bizonnyal még több vita folyik maid az el­múlt esztendőben előtérbe került kérdésekről: a reakció és a neo­nácizmus mindennemű megnyilvá­nulása elleni harcról, az államo­sított ipar kiépítéséről és a mun­kások nagyobb beleszólásáért fo­lyó küzdelemről. De tovább fog­nak harcolni a nagyobb arányú lakásépítésért, a bérlővédelemért és a tervezett lakbéremelés meg­akadályozásáért, továbbá az ál­landó árdrágítás ellen. A munká­sok és alkalmazottak nem akar­ják, hogy a nagy nehezen kicsi­kart bér- és fizetésemelésekből a folytonos drágulás miatt ne le­gyen semmi hasznuk. Az osztrák dolgozó nép jelenlegi helyzete megköveteli, hogy a munkások fo­kozottan törekedjenek az összes demokratikus erők lehető legátfo­góbb egységére az egész ország­ban. noiába ls beköszöntött a tél. A legbarátság­| talanabb a fővárosban és a tőle északabbra fekvő vidéken. Otthon hozzá­szoktunk a több fokos hideghez, de itt Indiá­ban, az eddigi plusz hat és fél fokos minimális hőmérséklet és a nappali 24—27 fokos felme­legedés kegyetlen télnek szá­mít. Merem állítani, hogy rosz­szabb a negyven fokos nyári kánikulánál. Az éjszakai és a nappali hőmérséklet közti nagy ingadozást mi is érezzük, akik téglaházban lakunk, és kalória­bő étellel táplálkozunk. A nyá­ron az elviselhetetlen hőséget enyhítő kőkockák most kelle­metlen hideget árasztanak ma­gukból. Még a déli napsütés sem tudta felmelegíteni a kály­ha nélkül épült házakat, me­lyek olyanok, mint a jégverem. Reggel az utcára kilépve nem sokat lát az ember. A város füstbe bOFul. Kannaszerű edé­nyekből gomolyog, melyeknél az emberek kezüket melenge­tik, és „csapát"-ot sütnek. A háztetők fölött a füst egybeve­gyül, áthatolhatatlan függönyt alkot. Az embereket csak közel­ről lehet felismerni, körvonala­ik is mások, mint nyáron, mert az indiaiak — nem úgy, mint az európaiak — inkább a fejü­ket védik, viszont mezítláb vagy pedig könnyű szandálban, csap­Iában járnak. Reggelente gyakran találko­zunk fejükön jó magas teherra­kományt cipelő asszonyokkal. Színültig megrakott kosarakban „tehénlepényt" visznek, ezt használják fűtőanyagként. Ezért a rengeteg szent tehén, bivaly és zebu ellenére is aránylag tiszták az utcák. A füstköd el­06zlása után előbújnak a gye­rekek az agyagkunyhókból, és tenyérnyi napsütéses helyeket keresnek a házak és a fák kö­MOSTOHA TÉL INDIÁBAN zött, hogy melengethessék ma­gukat. Az öregek is a járdán süttetik gémberedett tagjaikat. A városi hivatalok újságokban adják tudtul, hogy négyezer em­ber befogadására alkalmas éj­jeli menedékhelyféle alkalma­tosságokat létesítettek a haj­léktalanok számára. Ilyenek azonban sokkal többen vannak, és nem is olvasnak újságot. Ke­reseti lehetőségük is csak a vá­ros közepén van, ahol sok külföldi és jómódú indiai for­dul meg, így alkalmuk nyílik cipőtisztításra, autóörzésre, új­ság- és gyufaárusításra, 0s ado­mányok kunyerálására. Este korán alkonyodik. Most nem látunk a parkolóhelyeken kártyázó taxisofőröket, inkább beülnek autójukba vagy tornáz­nak. A taxisok nem bugyolál­ják be fejüket. Jórészt szikhek, fehér turbánt viselnek, arcukat pedig dús szakáll melegíti. A szikhek ugyanis nem borotvál-! koznak, se nem nyiratkoznak, A turbán télen a hideg ellen, nyáron pedig a napszúrás ellen véd. Az Idei indiai tél különösen kellemetlen. Nem azért, mintha hidegebb volna, mint más évek­ben, hanem azért, mert üresebb hassal nehezebb elviselni. Az idei aszálynak katasztrofálisak a következményei. A monszun-! esők elmaradtak, csak futó zá­porok voltak. Az aszály külö­nösen az ősszel betakarított kharifot tette tönkre. A tavasz­szal betakarítandó rabi termése sem kecsegtet különös remény­nyel. Delhiben december 8-án, más nagyvárpsokban valamivel később, bevezették a jegyrend­szert. Kevesebb a csapát is, ez itt a legolcsóbb étel. Az indiai' ak vajmi kevés húst fogyaszta­nak, marhát vallási tilalom miatt nem ölhetnek, más hús viszont olyan drága, hogy nem tudják megfizetni. Az idei indiai tél tehát na­gyon mostoha. A déli és az éj­féli hőmérséklet közötti különb­ség megviseli az emberi szerve­zetet, a nagy társadalmi kü­lönbségeket viszont az ország élete sínyli meg. A főváros ha­tárán túl már felfedezhetjük az iparosítás csíráit. Az iparosítás kétségtelenül fényt visz az or­szág életébe. India fejlődik, de fontos, hogy lazuljanak a fejlő­dés ütemét lassító fékek. 1966. I. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom