Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-09 / 341. szám, csütörtök

Minden erőt mozgósítsunk a háború elhárítására (Folytatás az 1. oldalról) gunk. A helyi lakosság semmikép­pen sem helyezkedik olyan állás­pontra, hogy „nem bánjuk, hajtsa­tok bennünket gettóba, vegyetek körül bennünket szögesdróttal". Er­ről nem lehet szó. Az ország lakos­sága tehát harcolni fog jogaiért. Vietnamban nemzeti felszabadító háború folyik. Az ország lakói nem akarják, hogy az Egyesült Államok bábjai kormányozzák őket. Ha önök tovább harcolnak Vietnamban, a nép is folytatja a harcot önök el­len. Az emberek mindenkor küzdeni fognak az elnyomás ellen, szabad­ságukért és függetlenségükért. Nem lehet sző békés egymás mel­lett élésről a rabtartó és a rabszol­ga között. Egy pillanatra sem kép­zeljük el fgy magunknak a békés egymás mellett élést. Önök talán úgy vélekednek »=» folytatta Koszigin —, hogy a viet­nami háború, a dominikai háború és más háborúk az önök békedoktriná­ját tükrözi? Nézzék meg azokat a filmeket, amelyek tényszerűen meg­mutatják, hogyan gyilkolnak le amerikai katonák asszonyokat, nő­ket és gyermekeket, hogyan állíta­nak sorba, s hogyan lőnek halomra embereket. Önök ezt békedoktríná­nak hívják? Nem tudok egyetérte­ni azzal, hogy önöknek joguk van legyilkolni védtelen embereket. Olyan doktrína ez, amelynek értel­mében az erősnek joga van megöl­ni a gyengét. Ezt teszik önök. Min­denütt próbálkoznak a mások bel­ügyeibe való beavatkozással és a háború kiterjesztésével. Az Egyesült Államok elküld valahová százezer katonát, majd újabb százezret ve­zényel oda. Láthatják, mihez vezet mindez. Önök azt mondják, nem akarnak háborút? De hiszen valójá­ban az Egyesült Államok az egész világon katonai eszközökkel pró­bálja elérni céljait. Vegyük csak alaposan szemügyre a nemzetközi helyzetet. Az Egyesült Államok mindenütt támogatja a gyarmatosítókat, mindenütt az el­nyomók, nem pedig az elnyomottak segítségére siet... Önöknek az a politikájuk, hogy segítik a gyarma­tosítást, ahhoz vezet, hogy a népek harcra kelnek az Egyesült Államok ellen, az emberek egyre jobban meggyűlölik az Egyesült Államok politikáját, mert önök a gyarmato­sítókat, az elnyomókat támogatják. Befejezésül annyit mondhatok — Jelentette ki Koszigin — mi minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy az emberek ne legyenek kité­ve a háború veszélyének, hogy a népek nyugodtan élhessenek, dol­gozhassanak, hogy virágozzék az ér­telem, és ne fokozódjék a feszült­ség. Mindenütt erőfeszítéseket aka­runk tenni e cél elérése érdekében. Ezen az úton mindenekelőtt az Egyesült Államok jelenti az aka­dályt. A legjobb kapcsolataink le­hetnének az amerikai néppel. Nagy­ra értékeljük az amerikai nép böl­csességét, tehetségét, képességeit, becsüljük minden vívmányát. Haj­landók vagyunk tanulni az ameri­kaiaktól. hogvan szervezzük meg a termelést, hogv fejlesszük a tudo­mányt és technikát. Titkos tanácskozás ... es központi témája A Pentagon már 400000 amerikai katona Dél-Vietnamba küldését követeli FONTOS TANÁCSKOZÁSOK JOHNSON ELNÖK TEXASI FARMJÁN • A BÉKÉS RENDEZÉSRŐL SZÓ SEM ESIK • KAMBODZSÁT ÉS LAOSZT IS AMERIKAI INTERVENCIÓ FENYEGETI? Kukrinyikszi rajza Washington (CTKJ — Johnson el­nök texasi farmján kedden este „haditanács" kezdődött, amelyen az elnökön kívül részt vesz Dean Rusk államtitkár, Róbert McNamara had­ügyminiszter, McGeorge Bundy, a nemzetbiztonsági kérdések tanács­adója, valamint számos más polgári és katonai személyiség. A tanácsko­záson értékelik Amerika vietnami háborús tevékenységét, és határoza­tokat hoznak a jövendő akciókkal kapcsolatban. Valószínűnek látszik, hogy John­son — még mielőtt a nyilvánosság­gal közölné elhatározását — további tárgyalásokat is folytat. Mint isme­retes, Mike Mansfield, a szenátus demokrata vezetője külön tájékozta­tót állít össze az elnök számára a közelmúltban tett saigoni látogatá­sáról. Washingtoni politikai körök véle­ménye szerint Johnson elnök rend­Befejeződött a II. vatikáni egyetemes zsinat Róma (CTKJ — A római Szent Pé­ter-bazilika előcsarnoka előtt há­romórás impozáns szertartással be­fejeződött a II. vatikáni egyetemes zsinat, mely a katolikus egyház kétezer éves történelmében a 21. zsi­nat volt. Az ünnepélyes szertartáson jelen volt mindtegy 2500 zsinati atya, kivonult a svájci gárda, jelen volt 90 ország hivatalos küldöttsége, a szentszéknél akkreditált diplomá­ciai testület, hercegek, főhercegek, római nemesek ősi díszruhában, a többi egyházak megfigyelői és a hí­vők tömegei. Tizenegy órakor a hordszéken feltűnt a pápa. VI. Pál a zárószertartáson rövid beszédben üdvözletét tolmácsolta „mindenkinek az egész világon". Hangoztatta, hogy az egyház senkit sem zár ki, és senki sem idegen tő­le. A fényes szertartás keretében gre­gorián kórusok hangzottak el, kü­lönféle jelképes szertartásokat vé­geztek, majd felolvasták a pápa la­tin nyelvű rendeletét a zsinat befe­jezéséről. Ezzel befejeződött a három éve tartó zsinat, melyen hatezer felszó­lalás hangzott el. Ezeknek szöve­ge kinyomtatva kb. 27 ezer oldalon férne el. A zsinaton ötszázszor sza­vaztak különféle dokumentumokról. A zsinat hivatalos befejezése után az egyházi szervek feladata lesz, hogy a zsinat elvi jellegű dokumen­tumait átültessék az egyházjogi normákba és érvényesítsék gyakor­lati rendelkezéseiben. A zsinat ered­ményei talán majd csak a második­harmadik utánunk következő nem­zedék életében mutatkoznak meg. kívül komoly elhatározásokra ké­szül, de lehetséges, hogy a nyilvá­nossággal ezt már csak újév után közlik. A texasi tanácskozáson va­lószínűleg elsősorban a McNamara dél-vietnami ellenőrző útjáról ké­szült jelentésekkel foglalkoznak. Az amerikai hadügyminiszter ugyanis Washingtonban kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó továbbra is csatákat veszíteni. A washingtoni Evening Star cikke szerint a Pentagonban már 300 ezer katona bevetéséről beszélnek, de egyesek 450 ezer fő, tehát a jelen­legi állománynál mintegy háromszor több katona bevetését tartják szük­ségesnek. A vietnami amerikai erők létszá­mának növelésével egyidejűleg a Pentagon a VDK ellen folytatott lé­gitámadások fokozását is követelik. Az amerikai vezérkar magas rangú tisztjeivel érintkezésben levő ame­rikai újságírók jelentéseiből arra lehet következtetni, hogy egyre vi­lágosabban körvonalazódik Hanoi és Haiphong megsemmisítésének terve. Washingtonban a háborús párti jobboldal egyre nagyob méretű kam­pánnyal igyekszik már előre igazol­ni egy esetleges Laosz- és Kambod­zsa-ellenes amerikai fegyveres inter­venciót. A háború kiterjesztésének szükségességét azzal indokolják, hogy a két államba a VDK terüle­téről fegyveres erők szivárognak át. A fasizmus kegyetlen tendenciája mutatkozik meg egyes amerikai új­ságírók kommentárjaiban, amikor felvetik a kérdést: miért tűrjük az amerikai katonák elpusztítását, ha az ellenséget hadseregünk teljes be­vetésével gyorsan megsemmisíthet­jük. A texasi megbeszélésekkel kap­csolatban már egyáltalán nem for­dul elő a „tárgyalás" kifejezés, és ma már közismert tény, hogy pél-, dául Westmoreland tábornok nyíl­tan hirdeti a totális megsemmisítés gondolatát. BAJ VAN A GEMINI 6-TAL Kennedy-jok (CTK) — A Kenne­dy-fokról érkezett megbízható érte­sülések szerint a Gemini 6. fedél­zetén levő elektronikus számológép­ben bekövetkezett zavar miatt elha­lasztják az űrtalálkozót, holott az előkészületek gyors üteméből arra lehetett következtetni, hogy a mes­terséges holdat hétfő helyett már vasárnap felbocsátják. Kedden este azonban a szakembe­rek megállapították, hogy a számo­lógép ún. emlékezősejtjei hibásan működnek és az új szerkezet besze­relése néhány napot igényel. A z eredeti ötlet ezúttal ls az elhunyt Kennedy elnöké volt. Elárasztani Afrikát lel­kes és tett»ekész amerikai fiatalok­kal, akik — úgymond — majd fen­nen fogják hirdetni az amerikai ci­vilizáció magasabbrendűségét és megkísérlik személyes varázsukkal ellensúlyozni az Egyesült Államok tekintélyének rohamos hanyatlását az afrikai földrészen. A gyakorlati megvalósításra már nem maradt Ide­je Kennedynek. Meggyilkolták. A terv kivitelezése Johnsonra ma­radt örökül, aki pillanatig sem ha­bozott ezen a téren is tovább fej­leszteni az eredeti elgondolást. Igy került az amerikai békehadtest fo­kozatosan, majd teljesen a CIA, az amerikai Központt Hírszerző Ügy­nökség ellenőrzése alá. Ezt mondják maguk az afrikaiak, az amerikai bé­kehadtest tevékenységének közvet­len célpontjai, legilletékesebb, vagy ha úgy tetszik, szenvedő alanyai. S kl tudná ezt Jobban megítélni, mint ők? A közelmúltban ünnepélyes aktus zajlott le a washingtoni Fehér Ház­ban. Johnson elnök ez alkalommal újabb egy évre hosszabbította meg az amerikai békehadtest, működési idejét. Amikor a szervezet 1961-ben létrejött, harmincmillió dollárt irá­nyoztak elő fenntartására. Az idén már több mint százmilliót veszteget­nek rá. Létszáma jelenleg tizenkét­ezer fő, s jövőre tizenhétezerre emelkedik. A látványos felfuttatás nem más, mint Washington válasza azokra az afrikai hangokra, amelyek követelik, azonnal szüntessék be a békehadtest áldatlan ügyködését Afrikában. Johnson válasza a bíráló megjegyzésekre: Jövőre lényegesen többet kap a békehadtestbeliekből Afrika. S ez még nem minden. Az ame­rikaiak mellett egyre nagyobb szám­ban tűnnek fel Afrikában angol, nyu­gatnémet, francia és izraeli önkén­tesek, vagyis békehadtestbellek. A volt gyarmatosítók nem szívesen ELIAS B ELA ACCRAI LEVELE Békehadtestek FRIKÁBAN veszik, hogy az új gyarmatosító, az Egyesült Államok egyedül szerezte meg a békehadtest elnevezésű kém­szervezet tevékenységének babérjait. Egymással versengve sietnek „Afri­ka megsegítésére , ha tetszik ez Afrikának, ha nem. Utóvégre elegen­dő gyarmati tapasztalatuk van ah­hoz, hogy jobban tudják a fiatal és független Afrika vezetőinél, mi kell Afrikának. Afrikai utazásaim alkalmával gyak­ran hoz össze a sors amerikai béke­hadtesbeliekkel. Többnyire olyan fia­talok, akik félbeszakították egyete­mi vagy főiskolai tanulmányaikat, hogy elmenjenek a messzi Afrikába, és megsegítsék ennek a „sötét" föld­résznek civilizációra éhes „bennszü­lötteit". Azt nem tudják, hogy az afrikaiak között jócskán találhatók náluknál jobban képzett, okos, tanult fiatalok. Olyanok, akik nemcsak el­kezdték, hanem kiváló eredménnyel be is fejezték egyetemi és főiskolai tanulmányaikat. S nem ls csak olya­nok, akik a nagy nyugati egyeteme­ken végeztek, hanem ezer számra vannak köztük, akik a korszerűen felszerelt, kiválóan képzett tanári karral rendelkező afrikai egyeteme­ken szereztek diplomát. Lagosban egy reggeli teázás köz­ben arról akart meggyőzni egy ame­rikai békehadtestbeli fiatalember, hogy Afrikának mindenképpen jót tett volna még legalább ötven évi gyarmati uralom. Eközben — tette hozzá magyarázőlag — rengeteget tanulhattak volna. S nekünk is köny­nyebb lenne a dolgunk. Amikor ar­ra tereltem a szót, mi történt tár­saival, akik a nigériai kormányt és általában az afrikaiakat becsmérlő leveleket írogattak haza, elnevette magát. Néhányan hazamentek. Ez tény. De Időközben hatszázról hét­százra emelkedett Nigériában a bé­kehadtestbellel; száma. S ebben a Nyugat-Németországból érkezett kontingens nincs is benne. — Ne dől­jön be a kommunisták agttációjának. — Figyelmeztet. Mi nem a félreve­zetett afrikai tömegek, hanem a ve­lünk szimpatizáló vezetők vendégei vagyunk. S amíg ők igényt tartanak ránk, a tömeg nem tehet semmit. Niameyben, Niger Köztársaság fő­városában tizenhét-tizennyolc éves amerikai békehadtestbeli lányokkal találkoztam. Szemmel láthatóan ott­hon érzik magukat az afrikai fiúk között. De hogy ezen túlmenően mi az értelme nigeri jelenlétüknek, ar­ra mindmáig nem tudtam értelmes választ találni. Annak a logikus fe­leletnek a kivételével persze, hogy ezeket a hiszékeny fiatalokat, tud­tukkal vagy anélkül meghatározott hírszerzői feladatok elvégzésével bíz­ták meg. Azért gondolom, hogy olyan ís van köztük, akinek fogal­ma sincs róla, mi a kémkedés, mert a kémkedéshez is nyilván kellő kép­zettség, intelligencia szükséges. Ezek a lányok pedig — enyhén szól­va — nem a legintelligensebbek. Egyetlen egy sem akadt közöttük, aki tudta volna, hol van Csehszlová­kia, és mt Magyarország fővárosa. Az egyik kislány, akivel megismer­kedtem, elemi iskolás gyerekek testnevelési gyakorlatait ellenőrzi. Más elfoglaltságot nem találtak szá­mára, mert semmihez sem ért. Azért jött Afrikába, mondta, mert kedve volt idejönni. Az említettek persze lehetnek ki­vételes esetek is. Mert az amerikai fiataloknak, pontosabban vezetőik­nek határozott utasításuk van arra, hogy igyekezzenek hasznosítani ma­gukat a fogadó országban. És a meg­segített országok amerikai követsé­gei rendszeresen tájékoztatják a bé­kehadtesteseket az Illető ország belső problémáiról, valamint a nem­zetközi helyzetről. Ezért viszonzásul elvárják tőlük, hogy minden lénye­ges vagy lényegtelen észrevételüket tudassák a követségek erre kifelölt felelőseivel. Nem véletlen tehát, hogy az afrikai sajtóban mind na­gyobb számban jelennek meg az amerikai békehadtestbeliek neokolo­nialista hírszerző tevékenységét bí­ráló cikkek. Afrika fiataljai határo­zottan tiltakoznak a békehadtestbeli­ek beözönlése ellen. Csupán az a kérdés, mikor hajlandók ezt a til­takozó szőt meghallani egyes afri­kai vezetők és politikusok. Accra, 1965. november. Sasztri és Ajub Khan január elején találkozik Taskentban Az AP pakisztáni hivatalos kö­rökre hivatkozva Jelenti, hogy Pa­kisztán január első hetét Javasolja Ajub Khan és Sasztri taskenti ta­lálkozójának időpontjaként. Indiai sajtójelentések szerint Sasztri ja­nuár 2-át indítványozta. A két ja­vaslat elhangzása tehát azt jelenti, hogy Rawalpindi és Új-Delhi egy­aránt elfogadta a Koszigin által ja­vasolt tanácskozást. P. K. Nehru, India washingtoni nagykövete, Rusk külügyminiszter­rel folytatott hétfői megbeszélése után újságíróknak kijelentette, hogy az indiai-pakisztáni csúcstalálkozó nem érinti Sasztri washingtoni lá­togatását. pfiG^PV ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke szerdán a Kremlben fogadta a gha­nai kereskedelmi küldöttséget, amely Amoako Atto pénzügyminisz­ter vezetésével a Szovjetunióban tartózkodik. (CTKJ DELHIBEN, India fővárosában de­cember 8-án bevezették a lisztre és rizsre a jegyrendszert. (CTK) AZ OLASZ hadügyminisztérium az európai mübolygófejlesztő szervezet­tel együttműködve december 7-én • felbocsátotta a Kentaur rakétát. (CTK) A ROMÁNIAI sajtó december 8-án hozta nyilvánosságra a román föld­művesszövetkezetek új alapszabály­tervezetét. (CTK) A JEMENI monarchisták és re­publikánusok harádi konferenciá­ját valószínűleg még ezen a héten befejezik. (CTKJ AZ URUGUAYI rendőrség kedden több mint 40 személyt — köztük számos szakszervezeti vezetőt — vett őrizetbe. A rendőrség házku­tatást végzett a szakszervezeti köz­pontokban és a fővárosban megerő­sítette az őrjáratokat. Az uruguayi rendőrség 200 ezer dolgozó sztrájk­ját akarja elnyomni, amely decem­ber 6-án kezdődött. (CTKJ FAJSZÄL szaúd-arábiai király de­cember 8-án egyhetes állami látoga­tásra Iránba érkezett, ahol az iráni sahhal a moszlim államok kapcso­latálnak megerősítéséről tárgyal. (CTK) A GOROG rendőrség tagjai szer­dán fehér kötényt öltöttek és meg­kísérelték a kenyérsütés mestersé­gét gyakorolni, miután 20 ezer gö­rög pék ötnapos bérsztrájkot kez­dett. (CTK) AZ EGYESÜLT Arab Köztársaság államügyészsége kedden hozta nyil­vánosságra a két államellenes cso­port ellen kiadott vádiratot. A cso­portok tagjait a fennálló rend erő­szakos megdöntésére törekvéssel és más bűntettekkel vádolják. Az ügyészség a 25 vádlott számára ha­lálbüntetést javasolt. (CTK) A FEHÉR HÁZ sajtótitkára de­cember »8-án jelentette, hogy Mc­George Bundy, Johnson elnök nem­zeti biztonsági tanácsadója beadta lemondását, amit az elnök, sajná­lattal bár, de elfogadott. Bundy el­fogadta a Ford alapítvány elnöki állását, évi 75 ezer dolláros fizetés­sel. A zaj és a csend (Kanadai tudósítónk­tól] — Korunk nélkülözhetetlen gépei, a motorok, villamosok, rá­diók, tv-k nemcsak kényelmün­ket és szórakozásunkat szolgál­ják, hanem zajukkal hallási za­varokat, idegkimerülést és még sok egyéb bajt is okoznak. A za­jokkal foglalkozó tudományos dolgozók megállapították, hogy a vasúti pályaudvarok és repülő­terek közelében lakó gyermekek fejlődése lassúbb, és szívgyenge­ségben szenvednek. Az idegrendszer ugyanis érzé­kenyen reagál a zajra; a légzés és szívverés meggyorsul, a vér­nyomás emelkedik, növeli a munkafolyamatokban a hibák százalékarányát, és csökkenti a munka hatékonyságát. Kanadai vizsgálatok szerint a kísérleti patkányok a zajtól gyo­morfekélyt kapnak, később pedig a szó szoros értelmében megbo­londulnak. Viszont a csenddel is Óvatosan kell bánni. Az ún. „csendkam­rákkal" végzett kísérletek (a kamrák nem verik vissza a han­got j azt mutatják, hogy a benn­levő ember hallja testének mű­ködését, és ezt igen gyorsan megszokja, de a kamrából kilép­ve elviselhetetlen számára a mindennapi élet normális zaja. 19B5. december 11. * (JJ SZŐ 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom