Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-04 / 336. szám, szombat

G

őóőől! — kiáltották kórusban a gyerekek, és egymás nyakába borulva, ugrálva, hadonászva magyarázták, hogyan csúszott be a labda a kapuba. Pedig ne gondolják, nem kezdő kapus látta el a védelmet, hanem maga Varga Ferenc igazgató elvtárs állt t háló előtt. A nagy örömrivalgásra a kislányok, akik eddig valamivel odébb egy óriási festett labdával játszottak, mind a fiúk köré sereglettek, de kevés megértést tanúsítottak azok elragadtatása iránt. Így van ez a felnőtteknél ls igaz, egy gól miatt ekkora felhajtást csinálni — mondták. és mintha mi sem történt volna, tovább dogat mosni?! Otthon sokszor elblicceltem, de itt közben annyit nevetünk ... Tudod itt rengeteget nevetünk, nem is értem, miért írja anyukám, hogy ne sírjak, mikor én nem sírok.' Itt senki se sír, még a Varga Pityu sem, pedig az ő lába gipszben van. Eltörte a lábát szegény Pityu. Nem jó neki, most nem mehet sem szánkázni, sem játszani az udvarra. Igaz, itt van az anyukája, ml meg megyünk haza karácsonyra, biztosan lesz otthon nagy-nagy karácsonyfa, alatta sokITT NEM SIR SENKI... dok, hogy itt ebben a kis központban is sokat lehetne könnyíteni, segíteni a beosztottak helyzetén, a gyerekek életén. A Prefa-vállalat és a járási nemzeti bizottság között szeptember óta folynak a tárgyalások a szerződési feltételek tisztázására, de a szerződés megkötése egyre kitolódik, s így egy kissé furcsa helyzet alakult ki. A konyhai személyzet még ma sem tudja, hogy pillanatnyilag tulajdonképpen ki is a munkaadója, felvehetik-e azt az új munkaerőt, akire a konyhában — a mai létszám mellett — feltétlenül szükség lenne stb. — KubovCák elvtárs nevetbálták a tarka figurákkal díszes, nagy, sárga labdát. Tornaóra volt éppen, amikor a napokban váratlanul betoppantam a Prefa építkezési vállalat harmóniai oktatási központjába. Ezelőtt felnőttek jártak ide, hogy a kellemes környezetben hosszabb-rövidebb idő alatt elsajátítsák a szakmájukhoz nélkülözhetetlen legújabb szakismereteket. Október 4. óta azonban gyermekzsivajtól hangos az udvar, magyar szó cseng a folyosókon, a szobákban, a konyhában pedig gyakran adagolnak almát, kekszet, csokoládét. Október 4. óta ugyanis az árvíz sújtotta izsai alapiskola I—V. osztályos gyermekeinek ad hajlékot az üdülőszerü oktatási központ. Hatvankét gyermek, 6—10 évesek, négy tanerő, öt nevelőnő és a négy segédnevelői tisztet betöltő mama különálló épületben nyert elhelyezést, külön épületben vannak a tantermek és az étterem is. Az egyik szobába lépve nagy munkában találtam a második osztályos kislányokat. Nyári Magda nevelőnő vezetésével és — ezt csak megsúgom — segédletével babaruhákat varrtak. Kurucz Beáta, Moravcsik Erzsike, Németh Ági, Bakai Ildikó, Hegedűs Izabella és Nagy Alice nagy gonddal válogatta össze a babák téli ruhatárához szükséges anyagokat. A rongyoszsák mélyéről itt is, ott is csodálatos ruhának való darabok kerültek elő. A kis Kurucz Beáta máskor eleven akár a tűz, de most türelmesen várja, hogy az ő babája is sorra kerüljön. Csak nagy fekete szemében ugrál fékezhetetlenül a pajkosság, apró egérfogait mutogatva mosolyog, minden kérdésünkre őszintén válaszol, de a helyét Nyári Magda nevelőnő mellett nem adná oda serfimiért a világon. Mert az ő babájának — ezek szerint >—< még ebéd előtt új ruhája lesz. Igazán szép babákat kaptak a kislányok. A lányok szobájában minden egyes, kockás takaróval letakart ágy közepén ott ül a nagy baba, a Bratislava—vidék Járási Nemzeti Bizottság ajándéka. Nem veszhet el egy sem, elcserélés veszélye sem fenyeget, mert minden babának neve van. Nemrég éppen ebben a szobában tartották meg a nagy ünnepélyt, a babakeresztelőt. Mindenkit meghívtak rá, s az otthonról kapott csomagok csemegéivel — úgy sem tudtak velük mit csinálni, — kínálták meg a vendégeket. A babanévadó remekül sikerült, volt szórakozás, mulatság, mindmáig szívesen gondolnak rá vissza. S azóta, hogy nevük van, a babák is valahogy közelebb kerültek a „kis mamákhoz", mert ugye mennyivel nagyszerűbb este az ágyban így suttogni a játékbabához (amely azáltal, hogy nevet kapott közeli lénnyé változott): „Tudod Csillácskám, te drága, te édes, hogy nem is olyan rossz dolog este fosok ajándék. Lehet, hogy új babát is kapok, de akkor ls te leszel nekem a legkedvesebb, mert Csilla az olyan nagyon szép név és nélküled sehova sem megyek, ha akarnád, még az Iskolába is elvinnélek, pedig azt nem szaijad. De látod, hoztam neked ma is csokoládés kekszet az ebédlőből, pedig azt sem szabad... Szép új ruhát is kaptál Csillácska, Anyukám, amikor itt volt, azt mondta, ha jól fogok tanulni én is kapok új ruhát karácsonyra. Ma szépen megírtam a leckém, holnap biztosan egyest kapok, a nevelő néni is mondta, majd örül anyukám ... Takaródz be Csillácska, jő meleg van itt a kockás takaró alatt, finom meleg ..." S

zabó Vilmos tanító elvtárs az első osztályosoknak tart magyar órát. Az osztályban közvetlen a hangulat, a gyerekek nem haragszanak a zavarásért, kedvesen válaszolnak kérdéseinkre, és borzasztó büszkén mutogatják ellenőrző könyvüket, füzeteiket. Németh Ervin, az osztály legjobb tanulója. Füzetei igazán példásak, de szépen ír, olvas Borsos Márta, Orsolik Rózsika, Bulajcsik Laci, Varga Laci és Hajtman Ottó is. Azok a gyermekek pedig, akiknek füzetében hármassá, vagy itt-ott ötössé görbült az egyes, még Jobban igyekeznek, hogy mihamarabb kiérdemeljék a tanító elvtárs megelégedését. S nem fér hozzá kétség, hogy igyekezetüket siker koronázza. Hiszen itt lelkiismeretes pedagógusok foglalkoznak rendszeresen a gyermekekkel, s ez az eredményeken ls megmutatkozik. A harmadik osztályban Bajmőczy Vilmosné tanítónő honismereti órát tart. Kérdéseire értelmes, tömör mondatokban felelnek a gyermekek, látszik, hogy értik, miről van sző. Csengettek. Kézmosás, készülődés, és a tágas világos ebédlőben gyülekeznek diákok, tanítók, nevelők. A hosszú asztaloknál nekünk is jut hely. Ebéddel kínálnak, s bizony nem lehet ellentállni a csábító Illatoknak. Zöldborsóleves, rózsaszín sertéssült, párolt káposztával, hófehér gombóccal s hozzá illatos málnaszörp. A gyerekek jóízűen fogyasztják el az ebédet, csak néhol marad valami a tányérokon. A nevelők, a tanítók szülői gondossággal figyelik, hol van szükség segítségre, biztatásra. Ezért ís jő, hogy nem külön asztalnál, hanem a gyerekek között ülnek. Így családiasabb a hangulat is. Az ételekről, az étrendről mindenki — kicsik nagyok egyaránt megelégedéssel beszélnek. Milan Kulovčák, a gazdasági vezető, aKinek arcáról egy percre sem tűnik el a mosoly, nagy szeretettel veszt körül a gyermekeket, igen találékony a napi étrend összeállításában. Derűje, nyugalma, gondoskodása belengi az egész épületet. Ki sejtheti, hogy őt is nyomják a gonve meséli mindezt. Természeténél fogva bizakodó és hiszi, hogy a kedvező megoldás már nem húzódik sokáig. Persze ő is megteszi a magáét az ügy érdekében. így volt ez az autó esetében ls. Az intézet kis szállító kocsija három hónapja állt a modrai komunális vállalat javítóműhelyének udvarán, pedig nehéz nélküle biztosítani a zavartalan ellátást, szállítást stb. Kubovčák elvtárs maga járt utána, míg végre megszerezte a hiányzó alkatrészt. Hisszük, hogy azóta a kocsi már jó szolgálatokat tesz. De áldásos lenne, ha a komunális vállalat a szolgáltatások más vonalán is nagyobb megértést tanúsítana az árvízkárosult gyerekek szükségleteinek biztosítása iránt. Nagyon várják azt a két mosógépet is, melyet a Bratislava—vidék Járási Nemzeti Bizottság Ígért, hogy a segédnevelőknek, ne keljen kézzel mosni a gyermekek fehérneműjét, melegítőit stb. Jól Jönne legalább minden épületbe egy-egy rádió ls, egy-egy Jó zenei Irodalmi vagy szórakoztató műsor közös meghallgatásával változatosabbá tehetnék a gyermekek szabad óráit. A televíziót salnos antenna hiányában nem nézhetik, ott fekszik gondosan letakarva, kihasználatlanul. Amíg az időjárás engedte, a vasárnapokat és a szabad órákat többnyire a természetben töltötték. A rossz idő beálltával a szobai szórakozás kerül inkább előtérbe. Á központnak van saját vetítője, Varga elvtárs, az iskola igazgatója, biztosan szerez majd hozzá filmeket, s a házi vetítések hasznos és kellemes szórakozást jelentenek felnőtteknek, gyermekeknek egyaránt. . A

z ország különböző részeiben elhelyezett árvízkárosult Iskolák életében nemes, szép' szerep Jutott a védnökség! üzemeknek. A gyakorlat többnyire az, hogy akinek az üdülőiében vagy épületében nvertek elhelyezést, az már felelősséget is érez az iskola életéért, otthonosabb, családiasabb körülményeket kíván teremteni a fészket vesztett gvemekeknek, s ennek legiobb formája a védnökség! kaDcsolat. Sokat tehetne a Prefa-vállalat üzemi bizottsága is az izsal gyermekekért. Milyen örömet szereznének a gyermekeknek például azzal, ha időnként autóbuszkirándulást szerveznének nekik, behozhatnák őket Pozsonyba, megmutatnák nekik a város nevezetesséeelt, elvinnék egy délelőtti vagy délutáni színházi, mozielőadásra stb. Persze, a gondoskodásnak további száz és száz megnyilvánulási formája lehet. alkalom adódik rá bőven, különösen Igv karácsony előtt. Bízunk benne, hogy a Prefa dolgozói ls megtalálják a számukra megfelelő leghatásosabb formát. SKALINA KATALIN Gyakori eset hogy valakinek a beszédében vagy írásában egy-egy, a szövegbe sehogy sem illő szóra leszünk figyelmesek. A hibázás oka nyilván az, hogy a gondolatait szavakkal kifejezni akaró egyén nem ismeri a helytelenül használt szó Jelentését. A szótévesztés leggyakoribb esete, amikor hasonló alakú szavakat cserél fel a fogalmazó. Például a következő mondatban: Egyesek szerint a kellemetlen érzelmeket a légköri nyomás váltja ki. Itt nyilvánvalóan kellemetlen érzések kiváltásáról van szó. Ezt bizonyítja A magyar nyelv értelmező szótára (II. kötet, 455—6. o.j is, mely az érze!;m szót a következőképp magyarázza: „... az ember tudatának, leli.vv^gának az az állapota..., amelynek forrása az emberekkel, tárgyakkal, a külső világ jelenségeivel szemben való nem tudatos, egyéni állásfoglalás." Mint érzelemfajtákat említi az esztétikai, erkölcsi, logikai, vallási stb. érzelmeket, riadd lássuk most, mit olvasunk az érzésről! A szónak több érteimét sorolja fel a könyv; az 1. „Külső vagy belső hatás által keltett érzet, benyomás. Feszülő, jó, kéjes, kellemes, kellemetlen, könnyű, rossz érNYELVMOVELÉS ISMERJÜK MEG A SZAVAK JELENTÉSÉT! zés." Ez az tehát, ámi a fönti szó helytelen használatát igazolja. A további Jelentések közt a szótér az érzés szó érzelem Jelentését js megjelöli; beszélhetünk tehát erkölcsi, esztétikai érzésekről ls, de fordítva, azaz jó, rossz, kellemes, kellemetlen stb. érzelmekről nem. Az érzés szó ugyanis tágabb értelmű, mint az érzelem, s olykor helyettesítheti az utóbbit, amaz azonban nem használható helyette. Például a fájdalom, jóllakottság nem lehet semmiképp érzelem, csak érzés. Sokszor nemcsak hasonló hangzású szavak összetévesztését figyelhetjük meg a szövegekben, hanem egyebekét, ami bizony használójuk tudatlanságát bizonyítja. Például az Ilyenek: Műtörténészeink nemzetközi kézfogója Prágában — másképp: ... eljegyzése ... Valami nyilván nincs rendben! A szerző valószínűleg nem Ismeri a kézfogó szó jelentését, s a találkozója, összejövetele szavak helyett használta. Gyanús a következő szöveg is: Állambiztonságunk elleplezi a kémtevékenységet. — Hisz tudtunkkal az állambiztonsági szervek feladata épp az, hogy leleplezzék, azaz felfedjék a kémtevékenységet, s ne takarják, tehát ne leplezzék, se el ne leplezzék az ilyen káros tevékenységet. — A következő Idézetben egy természeti csodáról hallunk hírt: Az amerikai hadsereg néhai ezredese beszédében kijelentette ... Ám aligha történt természeti csoda, aligha beszélt egy holt ezredes! A rejtély nyitja, hogy a sorok írója a szó jelentését nem ismeri, téves véleménye szerint az egykori, hajdani, volt szavak jelentésével azonosítja. Hogy máskor hasonló tévedés áldozata ne legyen, jegyezze meg magának: a néhai szó jelentése azonos a megholt szó jelentésével! Végül hadd idézzünk még egy félreérthetősége miatt derültséget kiváltó közlést: ...hat ízben találkozott egy félreeső helyen politikai körök vezető embereivel. — Joggal tesszük fel a kérdést: vajon más, illőbb helyet nem választhattak volna az említett politikusok megbeszéléseik színhelyéül? PESTHY MÁRIA A szovjet kulturális élet egyik legnagyobb eseményei között tart Iák számon napjainkban azokat az ünnepségeket, melyeket SzergeJ Jeszenyin népi költö születésének 70. évfordulója alkalmából rendeztek. Képünkön a költö szoborportréja, l. Onyiscsenko alkotása. JAN KOSTRA*: SIRATÓÉNEK Nem térnek vissza már, kiket agyongyötörtek; a vértanuk sora körülfonja a Földet. Ó, hányan vannak, kik estétől reggelig hallgatják: hogy zokognak holt szeretteikI S bezárni nem lehet e szörnyű álmoskönyvet: a lapok börtönéből a holtak kiszöknek; öklét rázza a férfi, szeme holt parázs, a gyermek karja csüng, a teste vézna váz, az asszony megrándul, vádló kezének árnya ráhull a házak vérben fürdetett falára. Nincs béke már- a sír él, dobban és hörög, s amerre elvonult az ártatlan csapat: nyomukból, mint örök nyílt sebből, vér csöpög s lelkünkben nem csitul a bánat és harag. Hallom a hangjukat: „Kínok tüzében égünk, hóhérainkat adjátok ki nékünk ..." A forró könnyfolyók nem, nem apadtak el, az elfulladt sikoltás még visszhangra lel. A roppant katlanba milliók teste dőlt s élnek, hiába csapták rájuk a fedőt. Körülöttük a föld reszket és dübörög, sírnak, sikongatnak - a gyötrelmük örök „Tövis koszorú n kat széttépi csontkezűnk s a gyáva gyilkosok felett ítélkezünk.. Ki tartja számon a megkínzottak hadát? Vajon ki hallja meg a vértanúk szavát? Nem térnek vissza már többé, kiket megöltek, véres koszorúként fonják körül a földet. Valóság volt mindez, vagy borzadalmas álom? Valóság volt! - de új Nap int a láthatáron; A téboly és a szenny fölöttünk elviharzott, szabad ember, a tiszta fényben mosd meg arcod! KépesGéza fordítása R. M. RILKE**): GYERMEKKOR Jó volna eltűnődni, hogy hová ment az, ami nincs, de lelkünk úgy kívánja, gyermekkorunk sok hosszú délutánja, me|y vissza nem tér s nem mond többet áment. Olykor kísért még: - tán csak egy esőben, de már nem értjük, mért is oly mesés; mi sok találkozás volt és mi bőven, mi sok viszontlátás és elmenés, akkor, mikor velünk csak annyi történt, mint egy dologgal s állattal szokott: az emberi mélységet éltük önként s csordultig leptek el az alakok, s olyan magunk voltunk, mint egy mogorva pásztor, akit kilöktek az oromra, érintve, híva messzeségek által, majd lassan egy új és hosszú fonállal bevontak minket is a kép-sorokba, melyekben mostan vergődünk forogva. Kosztolányi Dezső fordítása •) Napjaink szlovák irodalmának egyik legjelentősebb lírikusa december 4-én ünnepli születésének 55. évfordulóját. ** 90. éve született a nagy német költő. 1985. december 4. + ÜJ SZÖ 9