Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-25 / 357. szám, karácsony

TANYAVILÁG HÓBAN ....... i (K. Bachan felvétele) M o i gyerek Ľiatal mama utazik a villamoson. Egyik kezét ötéves forma kislány ' szorongatja, a másik kezében bevásárlúláska. Az ünnep előtti forga­lomban sok mama és papa kezében van kisebb-nagyobb táska. A mama pénztárcája tartalmát ellenőrzi, a kislány hol a táskákat, hol az anyját fi­gyeli. — Anyu, kérlek, Ilyenkor minden mama és papa Télapó? — zavarja meg az anyját a kedves kis szőkeség. A mama zavarában köhint egyet, maid tlyképpen válaszol: — Igen, babám, majdnem mindegyik. — Hm ... hmm. — Mi az, hogy hm... hmm.? — Hát tudod anyukám, $n jobban szeretném, ha amit én kérek, azt az igazi Télapó hozná. — Neked nem mindegy, hogy kitől kapod az ajándékot? — Nem, nem — ingatja fajét a lányka. — Mert tudod anyukám, az igazi Télapó, az óvodai, az ingyen kapja és ingyen adja az ajándékot. HARASZTI GYULA FURFANG A velem történt eset talán nem nagyon tanulságos, de azért nem árt, ha közreadom. Egyszer odajött hozzám egy régi ismerősöm, Ozolin. — Szervusz, édes komám! — mondja. — Mi történt veled? — Jólesik, hogy eljöttél — vála­szolom. De hadd oszlatok el egy fél­reértést: az ég világon semmi sem történt velem! — Én meg, látod, azt halottam, hogy szorult helyzetben vagy, hogy majdnem nyomorogsz. Remélem, nem utasítod vissza a segítséget. — Te jó ég! Ki az ördög beszélte tele a fejed ilyen szamárságokkal? — Többektől is hallottam. — Fantasztikus! Pont fordítva van: mostanában Jobban élek, mint azelőtt. — Hogy mondhatsz ilyeneket! Hi­szen azt hallottam, hogy állás nél­kül vagy és szinte nyomorogsz. — Mese habbal! Nagyon is jó állá­som van: agronómus vagyok, és a fizetésemre se panaszkodhatom. — Mi a fene! Nekem meg, lám, azt mondta valaki, hogy bagóért dolgozol... — Ugyan kérlek! Ha akarod tud­ni, százhúsz rubelt kapok havonta, — csattantam fel türelmemet veszt­ve. — Akkor meg biztosan nem fizet­nek pontosan ... — Hagyd már ezt a nyomoromról szóló mesét! Tudd meg, hogy a ta­karékban is szép summa van a ne­vemen. — Kezdem érteni. Akkor nyilván fösvény lettél, és senkifiának sem adsz kölcsön. Talán ezért költik rossz híredet. — Sző sincs róla! Ha valaki meg­szorul, szíves örömest segítek rajta. — Ezt mindenesetre jólesik hal­lani. Igen ám, csak olykor megesik, hogy aki sokat kérkedik, annak egy megveszekedett petákja sincs... Hát ez már több volt kettőnél! Előkaptam pénztárcámat, s hosszan rakosgattam egymásra a tízeseket, meg a húszasokat. — Ez még nem jelent semmit! — nevetett fel kajánul Ozolin. — Hon­nan tudjam, hogy nem a feleséged pénzét mutogatod-e itt nekem? S ha, teszem azt, most valaki kölcsön kér­ne tőled, nem adnál neki egy árva kopejkát sem. — Ne hülyéskedj! Hát nem mond­tam ezelőtt egy perccel: még nem volt rá példa, hogy valakin ne se­gítettem volna, ha rászorult. — Igazán? Akkor szüret, mert hogy éppen kölcsön akartam kérni tőled ötven rubelt egy hétre ... jylit volt, mit tennem, leszámol­™ tam neki ötven rubelt. Ozolin megköszönte, kezet rázott velem, az­zal sietve tovább állt. Azóta bottal üthetem a nyomát. K. L. Rádiót fényképezőgépet, rádiógramofont, karórát könyveket és Új Szó-előfizetést nyerhet: HA RÉSZT VESZ JANUÁR ELSEJEI SZÁMUNKBAN INDULÓ •jsá g KIS IVÁSOK LIMPIÁSZA REJTVÉNYVERSENYÜNKÖN! « Ha az Új Szót olvassa, könnyedén válaszolhat a feltett kérdésekre • Minden csütörtöki számunkban három kérdést teszünk fel a már megjelent híranyagból, riportokból. A feladványt szombaton újra közöljük, a megfejtési szelvénnyel együtt. • Minden feladványhoz szombaton számozott szelvényt nyom­tatunk, kitölthető rovatokkal. A megfejtés csak a szelvény­nyel küldhető be. • A megfejtéseket három hetenként vagyis kétszer kell be­küldeni. Az első három hét megfejtéseit január 23-ig, a má­sodik három hétét február 13-ig küldjék be a szerkesz­tőségbe. Az Űj Szóból kivágott szelvényeket olvasóink leg­egyszerűbben postai levelezőlapra ragasztva juttathat­ják el. • A legtöbb 'pontszámot elérők között ötvennél több értékes nyereményt sorsolunk ki február 20-án. Mór most biztosítsa nagyobb példányszámban meg­jelenő január elsejei számunkat! « A FOGADÁS Cüge Alajos közkatona nagyon ' szeretett fogadni. Az egység­nél nem volt egyetlen katona sem, akivel valamiben ne fogadott volna De az volt a meglepő, hogy minden fogadást ő nyert meg. Egy szép napon Füge a napipa­rancsból megtudta, hogy áthelyez­ték a szomszédos egységhez. Ennek hallatlanul megörült, remélve, hogy új helyén új áldozatokat talál majd fogadó szenvedélyéhez. A híre azon­ban vele együtt megérkezett az egy­séghez, és Füge hiába kereste az alkalmat, senki sem állt kötélnek. Egyszer azonban... Az egységnél a hadsereg napját ünnepelték. A pa­rancsnok barátian elbeszélgetett Fü­gével. Többek között a dohányzás is szóba került. — Mennyit szív naponta? — kér­dezte a parancsnok. — Ogy húszat, de elszívnék én egy ültömben százat isi — Az nem létezik — rázta fejét a parancsnok. — Fogadjunk — használta fel az alkalmat Füge. A parancsnok beleegyezett. A kö­zeli büféből száz cigarettát hozott, letette Füge elé, és várta, ml lesz. Füge egyet elszívott és ... feladta a fogadást. A parancsnok boldogan emelte fel a telefonkagylót, és mosolyogva ér­tesítette Füge volt parancsnokát, hogy beosztottja végre elvesztette a fogadást. Mikor azonban megmond­ta, milyen fogadásról van szó, a volt parancsnok csalódottan mon­dotta: — Nem lett volna szabad fogad­nod. — Miért? Hisz megnyertem! — Az igaz. De mielőtt Füge tő­lünk távozott, fogadott, hogy új parancsnoka elmegy neki még ci­garettáért is... (RÍ AMI A MASE... LORD BOLINGBROKE XIV. Lajos súlyos betegsége idején számtalan tanújelét adta együttérzésének. A ki­rály csodálkozott ezen, s azt mond­ta neki: Ez annál inkább meghat engem, mert maguk angolok nem szeretik a kriályokat." — „Felség — válaszolta Bolingbroke —, mi azokhoz a férjekhez hasonlítunk, akik nem szeretik a feleségüket, de annál inkább igyekeznek szomszéd­jaik feleségének tetszeni." (Chamfort) RITKA LELET. A tadzsikisztáni Lentnabad közelében a tudósok re­pülöhüllő megkövesedett maradvá­nyaira bukkantak. A ritka lelet ko­rát 190 millió évre becsülik. A TÜDŐASZTMA műtéti gyógyítá­sával kísérleteznek a moszkvai Bot­kin-kórházban. Sz. Aitajev sebész­orvos eltávolítja a főütőér falain ta­lálható kis csomókat, az ún. korn­tid-testeket. Ez kedvező hatással van olyan esetekben is, amikor a szo­kásos asztma elleni gyógyszerek már nem használnak. STŰDlOT BÉRELTEK Hollywood­ban a ferencrendi szerzetesek és ott játék- és tv-filmeket készítenek. A szereplők — a kevés számú női sztár kivételével — szintén szerze­tesek. VADASZIDENY kezdődött az USA Michigan és Wisconzin államában. Az első napokban tíz vadászt ért halá­los baleset, tizenegy pedig szívro­ham következtében vesztette életét. BÖLCSÖDÉ ÉS ÖVODA épült 180 gyermek számára több mint 3 mil­lió korona ráfordítással Prlevidzán. Az új épületet „karácsonyi aján­dékként" adták át az épitők a nyil­vánosságnak. EGY RABLÓBANDA autogén he­gesztőpisztollyal tört magának utat a londoni Carrington cég páncélter­mébe és több mint egymillió dollár értékű ékszert rabolt el. A nyomo­zás feltételezi, hogy kibernetikus, is részt vett a bűncselekmény végre­hajtásában, mert csak róla hihető, hogy ártalmatlanná tudta tenni a bonyolult jelzőrendszert TÜZET KIÁLTOTT egy ismeretlen tréfálkozó Samsun törökországi vá­ros dohánygyárában. A kitört pá­nikban 250 munkásnö és munkás szenvedett kisebb-nagyobb sérülést. ÜJ TÖZEGTERMELŰ KOMBÁJNT mutattak be nemrég a moszkvai nemzetközi vegyészeti kiállításon. Több alkatrész plexiüvegből készült és ez lényegesen könnyebbé teszi a gépet. A vegyészak szempontjából különösen fontos a kombájnnak az a sajátossága, hogy csővezetői és tartályai nem rozsdásodnak. ÁLLANDÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS Jött létre az uzsgorodi Kárpát Kiadó­vállalat munkatársai és a magyaror­szági nyomdaipari dolgozók között. A nyomdai munkákat magyar törde­lők készítik elő, a könyveket pedig ukrán nyomdákban nyomják. Eddig már 91 könyv jelent meg ilyen mó­don. KUTYA A TENGERBEN. A Bari­suala nevü olasz hajó kedvenc ku­tyája egy tengeri vihar idején a hullámokba zuhant. Három nappal később egy motoros jacht találta meg. Az állat három nap és három éjjel szakadatlanul úszott, hogy megmentse életét. , SÜLYOS BALESET ért egy erdő­munkást az amerikai Észak-Karoll­na államban: fadöntés közben a fejszecsapás teljesen levágta kezét. A winston-salemi klinikán azonnal műtétet hajtottak végre rajta: a csontokat összekapcsolták és a levá­gott kézfejet visszavarrták. A műtét sikerrel járt. Az orvosok vélemé­nye szerint a kéz teljesítőképessé­gének legalább 70 százalékét visz­szanyeri. FRANKFURT városának arany­könyvét, amelyet a város tanácsa 1903-ban kapott egy mecénástól, s amelyet a kötés gyémántdíszítése következtében 150 ezer márkára be­csülnek, „megcsonkítják". Kiemelik belőle a kevésbé értékes vendégek aláírásával ékesített lapokat, pél­dául azokat, amelyeken 11. Vilmos császár, Hitler és Himmler aláírása van. AZ ARNO FOLYÖBA öltp magát még tavaly decemberben Rossana Vísioll firenzei táncosnő. Holttestét a nyáron megtalálták, eltemették, a napokban a halott mégis felhívta édesanyját telefonon. A firenzei rendőrség elrendelte a sír felbon­tását, hogy egy, még a gyermekkor­ban végrehajtott gerincműtét nyo­mai alapján megállapíthassák, va­lóban a táncosnő nyugszik-e a sír­ban. A VAMÖRÖK — Brazília és Uru­guay határán hosszú tdők óta isme­rősként üdvözöltek két sakkjátékost, akik a formaságokkal nem is törőd­ve elmerültek a játékban. Azonban egy úf vámőr érdeklődve nézte a Játékot, majd hirtelen felvett egy figurát, lecsavarta a fejét és az üres belső részben gyémántot talált. Ter­mészetesen minden figurában gyé­mántot helyeztek el. A két csem­pész szerencsétlenségére az új vám­őr kiváló sakkozó volt, akt azonnal megállapította, hogy a két játékos­nak sejtelme sincs a sakk szabá­lyairól. FOGYÓKÚRÁZÓK számára külön­leges elektronikus „főzőgépet" ta­láltak fel. A gép maga adagolja a cukrot, a zsírt és a fehérjéket. A diétázók csak folyékony táplálé­kot kapnak. A KIBERNETIKA KORSZAKÁBAN A szövetkezeti elnök irodájának ajtaján kopogtatnak. — Tessék! — szól ki az elnök. Nyílik az ajtó, és az öreg éjjeliőr bátortalan­kodik be rajta. — Hívattál, fiam. — Igen, hívattam, Ga­zsi bátyám — nyújtja a kezét az elnök. — De nem tudja miért, ugye? — Nem ... nem tudom — telepszik le az öreg a fal melletti lócára, és komótosan megtömi a pi­páját. Az elnök csodálkozik az öreg nyugalmán, és talán emiatt is feljebb emeli a hangját: — Hát csak azért hí­vattam, mert bal van. Gazsi bácsi fölveti a szemét: — Baj? Miféle baj! — Mára virradóra tol­vajok jártak a tyúkfar­mon. Öt tyúkot meg két kakast vittek el. — A teremburáját! — ugrik fel az öreg. — Hát hogyan lophatták el? — Ezt nekem kellene kérdeznem magától, Ga­zsi bátyám, mert maga az éjjeliőr — vonfa ösz­sze a szemöldökét az el­nök. — No, de ez még csak a kisebbik baj. A tagság előtt. Mert mind­ennek az elnök issza meg a levét. A múltkor is azt mondták, miféle elnök vagyok én, hogy nem tudok a tolvajok CL cóxiCafinta taCaaja& nagyobb baj az, hogy a sertésólból is elvittek két szép malacot. Gazsi bácsi úgy tesz, mintha nem jól értette volna. — Hogy mondod, fiam? Malacot? — Azt bizony. De nem is akármilyet. Fajmalaco­kat. Az öreg hümmög. — Hm, hm... No, ez már csakugyan nagy kár ... Ejnye ... ejnye ... — Ebben a hónapban ez már a harmadik eset. Pedig a múltkor figyel­meztettem Gazsi bátyá­mat, hogy jól nyissa ki a szemét. De úgy látszik — hiába! Most aztán tarthatom a hátamat a körmére koppintani. Ügy, úgy — téblábol az öreg. — De az elnök sem szakadhat százfelé — folytatja a dorgálást a szövetkezet gazdája. — Éppen elég dolog szakad rám napközben. Az éjje­lt őr dolga, hogy őrizze a közvagyont. Hiszen azért tettük meg bakter­nek... Szúrósan nézi az öre­get. — Miféle éjjeliőr ma­ga, Gazsi bátyám, hogy a tolvajok csak úgy ki­be járnak az istálókban meg az ólakban? Gazsi bácsi sürün pis­log, és védekezőn tere­geti a karját. — Hát tehetek én ró­la... Ez a mozdulat még jobban dühösíti az elnö­köt. Rádörren az öregre: — Hogyne tehetne! Biztosan szundikált, vagy betelepedett valami csendes zugba. — Nem ültem én bi­zony sehová, kedves fiam. Járkáltam egész éjszaka. — Ha fárkált, akkor észre kellett volna ven­nie a tolvajokat. Gazsi bácsi rábólint. — Ez igaz. Csakhogy csalafinták ám azok a tolvajok. Csalafinták bi­zony. — Hogy-hogy csalafin­ták? C sak Agy — magya­rázza Gazsi bácsi —, hogy amikor a tyúk­farm körül járok, akkor a malacokat lopják, mi­kor meg a sertésólakat vizitálom körül, a tyúko­kat szedik zsákba. így hát semmit, de semmit nem tehetek ellenük, öcsém. —des — Ü} 2 *1965. dpcember 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom