Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-24 / 356. szám, péntek

Válaszolunk olvasóinknak MILYEN IDŐRE JÁR TÁPPÉNZ AZ ÖZVEGYI NYUGDÍJAT ÉLVEZŐ EFSZ-TAGNAK? GREMAN JÓZSEF SlLHEÜOVICEI olvasónk levelében előadja, hogy édesanyja 1948 óta özvegyi nyugdíjat élvez. A 28(1 koronát kitevő nyugdíját 1980-ban felemelték 350 koronára. Ebben az évben belé­pett a helyi szövetkezetbe, amelyben szorgalmasan dolgozott ez év júniusáig, amikor megbetegedett. Az EFSZ egy ideig folyósította a táppénzt, később ezt megtagadta azzal, hogy olvasónk édesanyjának nincs igénye további táppénzre, sőt valamit vissza is kell majd térítenie. DÁVID TERÉZ: Karácsonyi 'A Tt 1964/103 számú, az EFSZ-dol­gozók társadalombiztosításáról szóló törvény 12 §-a szerint olyan öreg­ségi, rokkantsági, vagy személyi nyugdíjat élvező szövetkezeti dolgo­zóknak, akik nyugdíjuk mellett to­vább dolgoznak a szövetkezetben, munkaképtelenség esetén akkor jár táppénz, ha megbetegedésük előtt közvetlenül legalább 3 hónapon át dolgoztak az EFSZ-ben. (Ebbe a há­rom hónapba beleszámítódik az eset­leges munkaképtelenség, vagy az igazolt munkaszünet ideje is). Az említett nyugdíjasoknak ugyanazon megbetegedésből kifolyóan azonban legfeljebb 80 munkanapra jár táp­pénz. Több megbetegedésből folyó többszörös munkaképtelenség ese­tén egy naptári évben összesen 60 munkanapra fizethető táppénz. Ha a munkaképtelenség üzemi baleset, vagy foglalkozási megbete­gedés következménye, ill. a szövet­kezeti dolgozó egészségügyi zárlat (karantén) következtében nem dol­gozhat, a táppénz oly mértékben jár, mint a rendes EFSZ dolgozó^ nak, tehát lényegében a munkakép­telenség teljes idejére. (Rendszerint azonban legfeljebb egy évre). Fontos annak ismerete, hogy azoknak a szövetkezeti dolgozóknak, akik csak részleges rokkantjáradé­kot vagy özvegyi nyugdíjat élvez­nek (ez lenne olvasónk édesanyjá­nak esete is), a táppénz azonos mértékben jár, mint a rendes szö­vetkezeti dolgozóknak, tehát az em­lített 60 munkanapon túl is. Amennyiben a szövetkezet nem hajlandó a fentiek értelmében ol­vasónk édesanyja részére a táp­pénzt folyósítani, forduljanak pa­nasszal a járási szakszervezeti ta­nács mellett működő betegbiztosítá­si Igazgatósághoz (okresná správa nemocenského poistenia OOR-ROHJ, amely minden bizonnyal orvosolni fogja a sérelmét. I dőnként az ember számve­tést tesz saját magával, akárcsak ha rendet csinál a szekrényében vagy egy fiókban. Vannak emlékek, melyeket visszahe­lyez régi helyükre —, maga sem tudja miért, másokat eldobál, mint porleptét, használhatatlant. Különösen bizonyos évfordulók alkalmával esedékes egy-egy ilyen nagytakarítás. Mert hiszen ki em­lékszik már arra, mivel töltötte ide­jét néhány évvel ezelőtt valamelyik hétköznapon, de legyen az bármily jelentéktelen pünkösdvasárnap, akár­milyen kedélytelen szilveszter éj­szaka ... évek múltán is emlegeti. Én például pontosan tudom, hogy ostobaság, beidegződés csupán, még­sem tudok szabadulni a tavalyi ka­rácsony emlékétől. Holott már maga a szó... karácsony — felizgat, mert részemre érthetetlen a míthosz, ami köréje fonódik. Elmerülök a lexikonok lapjai közé... bibliai ma­gyarázatát boncolom... történelmi alapját, népszokások eredetét firta­tom ..., el is jutottam már odáig, hogy elhiszem ... Jeruzsálemben népszámlálás volt, tehát József és a terhes Mária elindult. Máriát útköz­ben elérte nehéz órája ... igen ... eddig egészen érthető. Ilyesmi elő­fordulhatott. Mikor Pista fiam szü­letett, mi is úton voltunk a felesé­gemmel. Mondtam is az asszony­nak ... — könnyelműség Ilyen álla­potban kocsira ülni. De Edit ma­kacskodott. Tulajdonképpen az ő akaratosságán borult fel az életünk is. Igaz... én tiltakoztam a kará­csonyfa ellen. Polgári csökevény — mondtam. Ez tapintatlanság volt, belátom — ennek a kifejezésnek manapság sajátos jelentősége van. Hát... túloztam! Túloztam! Hiszen amíg a gyerek nem volt a világon, addig Edit sem ragaszkodott ehhez az ... izé .., hagyományhoz. De hi­szen én éppen a gyereket nem kí­vántam dajkameséken felnevelni. Manapság a rakéta ... űrhajó ... a Holdra szállás századában mesékkel traktáljam a fiamat? A Jézuskáról, aki jászolban született? N o... a jászol még hagy­ján! Olyasmi előfordulhatott. •Végre is-akkoriban nem lé­tezett' ift'eMőszolgálat, szülészet... Mindenesetre Editnek nem kellett volna az egész problémát úgy fel­fújnia. Tiltakoztam a karácsonyfa ellen ... igaz ... jogom volt hoz­zá ... de hogy éppen karácsony esté­jén hagyja el valaki gyermekével a férje házát... ez azért... Nem azért, mintha ez az este kü­lönbözne a többi estétől! Legalább is számomra minden este egyforma, elméi — NYELVMÜVELES — STÍLUSUNK díszítő elemei közé tartoznak a szóképek. Klasszikus íróink, költőink fel ls használták a szóképek nyújtotta stilisztikai le­hetőségeket kifejezésmódjuk válto­zatossá tételére, élénkítésére, a je­lenségek érzékeltetésére, egyszóval nyelvezetük szépítésére. Ki ne tar­taná megragadónak a következő, szóképekben gazdag Idézeteket: Most uralkodnak a szelek, a viharok, Egyik fönn a légben magasan kavarog, Másik alant nyargal Szikrázó haraggal, Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő, tésére készül. A címszerepet Mau­sadt norvég színész alakítja. • ZDENKA PROCHÄZKOVÄ, a prágai Városi Színház tagja már csaknem egy hónapja nagy sikerrel szerepel a bécsi Theater„in Palais­ban, ahol német nyelven játssza Guelma: Jean és én című monológját. A bécsi lapok az elragadtatás és a csodálat hangján írnak a cseh művésznő színpadi kul­túrájáról. • GAUGUIN MOZEUM épült Ta­hiti szigetén, közel Papeetéhez, ahol a múlt században éveket töltött a számára elviselhetetlen polgári vi­szonyok közül ide menekült fran­cia festő. Itt a kábító napsütésben, a primitív szigetlakók között, a tro­pikus természet izzó világát felsza­badult szellemei teremti újjá tün­döklő színű díszítő hatású kompo­zícióin. Az újonnan megnyílt mú­zeumban már 80 emléktárgy gyűlt össze. és ha a kávéházak nem lennének olyan üresek... Érthetetlen! Meny­nyire szeretnek az emberek csopor­tokba tömörülni. Engem is hívtak Horváthék, menjek hozzájuk — mondták — ne töltsem egyedül a mai estét. Mintha nem lenne mind­egy? Mintha a tegnapi más lett volna... De ha karácsonyfa alatt kívánok ülni, akkor nem engedem el most egy éve a feleségem és a gyermekem. Érdekes! Már egy ével Hogy sza­lad az idő! Már egy éve élek egye­dül... Amikor elvettem Editet, azt hittem, hogy egy percig sem tudnék meglenni nélküle. Úgy látszik té­vedtem. Az ember azt képzeli magá­ról, hogy csalhatatlan. Hát nem, nem csalhatatlan az ember! D e ebben a karácsonyfa-do­logban azért tartom ma­gam. Következetes mara­dok, mert szerintem ez az egész nem egyéb, mint a természetimá­dat egy formája. Primitív ősi ösz­tön. Feldíszíteni egy fát és csodálni! Azzal az ürüggyel, hogy a gyerek­nek kívánunk örömet szerezni. Nos, hát örvendezzen az a gyerek, én vagyok az utolsó, aki ebben meg­gátolja! Születésnap... névnap... tessék! Vegyenek játékot, dalolja­nak, csináljanak, amit akarnak! Nem arról van szó... hanem az elvről! Nem beszélve arról, hogy ilyenkor karácsony előtt a játéküzletekben minden elfekvő selejtet rásóznak az emberre. Ha az ember valami ren­des darabhoz akar hozzájutni, négy­szer is be kell térnie a játékboltba, amíg talál valamit, amíg sorra ke­rül. Például — teljes óra hosszat tartott, amíg megkaptam ezt a kis villanyvasutat. Állítólag exportáru, azért van olyan keletje. Mert mi gyermekjátékokat exportálunk a ha­ladásunk helyett. Csökkenő gyer­mekhalandóságunkat kellene expor­tálnunk ... eszmei fejlettségünket. Angliába szövetet szállítunk, Svéd­országba bizsutériát... No igaz ... ez kereskedelem, narancsot, banánt kapunk helyette ... holott Pista nem is szereti a banánt. Nem is tudom, miért vettem két kilót? Edit majd Ismét szememre veti, hogy elkényez­tetem. Hát ne is kényeztessem, ami­kor hetenként csak egyszer látom? Vasárnaponként küldi hozzám egy órácskára. A gyerek értelmes, nagyon értel­mes, a múltkor azt mondta — apu, ismered te az én anyukámat? — Kár, hogy Editnek ezt nem mond­hatom el. Ö gyűjti a gyerek mondá­sait... k e d é s A harmadik velők birkózni szemközt jő. (Petőfi: A puszta télen) Elfeküdt már a nap túl a nádas réten, Nagy vörös palástját künn hagyá az égen. (Arany: Toldi) PETŐFI szemléltetően fejezi ki a szél erejét azzal, hogy viselkedését a nagy erejű ember viselkedéséhez hasonlítja, és emberi cselekvéseket KÉPTELEN vonatkoztat rá; ugyanakkor a havat a tűzkőhöz hasonlítja, mivel ugyan­olyan vakítóan hat. Arany pedig a naplemente utáni vörös égboltozatot — találóan — szélesen elterülő vö­rös palástnak nevezi. A két idézet gyönyörű szóképei, amelyekhez hasonlókat irodalmunk nagyjaitól igen nagy számban be­mutathatnánk, valóban elragadóvá teszik az írói, költői stílust, s va­lóban gyönyörködtetik az olvasót. SZÖKÉPEKET természetesen — mind írásban, mind beszédben — nemcsak íróink, költőink használ­nak és használhatnak, hanem bárki. Fontos azonban, hogy a szókép pon­tosan szemléltesse azt, amit vele ki akarunk fejezni. Ha ezt a szerepét nem tölti be tökéletesen, akkor stí­lusunkat nem szépíti, javítja, hanem rontja, torzítja, s mosolyt késztet az olvasó, hallgató ajkára. A fenti gyö­nyörű idézetek után lássunk néhány példát ilyen hangulatrontó tákolmá­nyokra is: Külföldi szállítmányaink visszhangja visszatükröződik a ten­gerentúli megrendelésekben is. Sok­kal jobb lett volna, ha a sorok írója egyszerűen így fogalmazta volna T ulajdonképpen Illett volna, hogy meghívjanak ma es­te. Tudják, hogy egyedül vagyok ... Most egy éve ... az ör­dögbe is, mi ls volt most egy éve? Darabokra törtem a fát, ne butítsák az én fiamat mindenféle vallási dol­gokkal. Az ő vallása legyen az ér­telem ... a ... a marxista gondo­lat... engem sem butítottak! Illet­ve... anyám mondta ugyan, hogy a hintalovat a Jézuska hozta ... meg a kisvasutat is ... a Jézuskának Ír­tam is egy levelet, a játékokat ren­deltem meg... De a számlát, meg a csomagolópapírt, amiben hazahoz­ták, később megtaláltam a tüzelni való papiros között. Úgy tettem, mintha elhittem volna a kegyes csa­lást. Persze, hogy úgy csináltam 1 Az ember a szülei kedvéért megtesz ilyesmit. Nekem talán nem esne jól, ha a fiam ma este itt ugrándozna körülöttem? Bekapcsolnám neki a kisvasutat... Na lám, erre nem is gondoltam! Edit nem engedi majd játszani vele, mivelhogy áramra jár. Hm... kár... Az utolsó darabot csíptem el. Azt mondták, szétkap­kodták, mert hogy..., hát Igen! Alig jár villamos az utcán. Ha most elindulnék hozzájuk... Ter­mészetesen nem indulok. Végre is... meg se hívtak, talán éppen vacsoránál ülnek. Hány óra is le­het? Megállt az órám ... Le kellene menni... enni kéne valamit, a csodába, legalább egy po­hár italról gondoskodtam volna. A játékokat Pista majd átveszi va­sárnap ... No ugyan ... ki telefonálhat ilyen­kor? Biztosan Horváthné, hogy miért nem jövök? — Fel se veszem a kagylót... H alló... ő... te vagy az Pis­ti? Nahát ez kedves, való­ban nagyon kedves... Kö­szönöm, jól vagyok. Miért lennék szomorú? Nem, egyáltalán nem va­gyok szomorú ... Hát igen, te hiány­zol! Nagyon hiányzol kisfiam. A ka­rácsonyfa? Nem, a karácsonyfa nem hiányzik. Ugyan, ne mondd! Építő­kockát! Meg meséskönyvet? Szép! Itt is van részedre egy kis vasút, meg autó, ami elemre jár, Télapó hozta hozzám. — Majd holnap el­jösz érte. Hogy vigyem ei hozzátok? Nem, nem lehet Pisti, ha a Télapó ide hozta, akkor bizonyára azt akar­ja, hogy itt vegyék át, különben oda vitte volna egyenesen. Hogyan? Hogy nálatok nfem járt a Télapó? Persze, arrafelé a Jézuska járt. Mi? ö sem? Anyuka vett min­dent, mert jó voltál? Honnan tu­dod? Ö... remek, remek fiú vagy... Nem, nem árullak el! Ér­temi Ö azt hiszi... hogy te azt hi­szed... Nagyon jő! N o nem, nem, anyukád tud­ta nélkül nem mehetek. Mondd csak, mondd, hall­gatom. Mit? Hogy engem a Télapó hozott ajándékba? Gondolod, hogy anyukád elhiszi? No, jó... ha te úgy gondolod... Hát akkor... jö­vök! Mindjárt ott vagyok kisfiam, csak veszem a kabátomat... he­lyes ... nagyon muris lesz ... Szer­vusz öreg fiú ... meg fenti mondanivalóját: Export­cikkeink jó minőségét bizonyítja, hogy egyre több megrendelést ka­punk a tengerentúlról. Az ilyen fo­galmazás azonban valószínűleg na­gyon laposnak, egyszerűnek tűnt neki, ezért inkább visszatükröztette a visszhangot. — Erőltetett, zavaros szóképek halmaza van a következő mondatban: A burzsoázia kialvó ha­talmának egén magasra 1 csaptak a véres piros lángok. A hatalom ha­nyatlóban, letűnőben lehet, de nem alszik ki; az égen nem csapnak ma­KÉPEK gasra a lángok, legfeljebb az égig csapnak a lángok; vagy véresek vagy pirosak a lángok, mindkét jel­ző felesleges. — Szóképek akarnak lenni a következők is: A szociálde­mokrata párt... zátonyra jutott. A szakmai-politikai segítség is a kellő talajba hullott. A sorok Íróit megzavarták a hajó zátonyra futott és a mag jó talajba hullott képsze­rű kifejezések. Igen ám, csakhogy egy párt nem futhat zátonyra, leg­feljebb valamilyen terv; ugyanakkor segítség se hullhat talajba. (Vajon mi kelne ki belőle?) — Két kép zavaros vegyüléke a következő: A berlini náci boszorkánykonyhában már a harmincas évek derekán há­borús terveket szövögettek. Konyhá­ban — legyen az akár boszorkány­konyha — főzni szoktak, nem pedig szőni. Terveket másutt szőnek. Vé­gül legyünk tanúi egy megható je­lenetnek: A csehszlovákiai mozgók tárt karokkal jogadják az angol fil­meket. — Úgy véljük, hogy az em­berek fogadnak valakit tárt karok­kal, a mozgók inkább szívesen fo­gadnak valamilyen filmet. PESTHY MÁRIA 1985. december 24. * (Jj §£0 5 VAN A NYUGDÍJAS SZÖVETKEZETI TAGNAK IGÉNYE HÁZTÁJI FÖLDRE? BERTA FERENC IPOLYSÁGI olvasónk levelében előadja, hogy most 70 éves, 61 éves korában, mint alkalmazotti nyugdíjas, két és fél hektárnyi földjével belépett az EFSZ-be, ahol a múlt év végéig még aktívan dolgozott. Egészsági állapotára való tekintettel tovább már ott nem dolgozhatott. Három éve lakásszövetkezeti házban la­kik Ipolyságon, mivel az EFSZ nem tudta mentesíteni számára fa­lusi lakását. Most, hogy nem dolgozik az EFSZ-ben megvonták töle a háztáji földjét. Kérdi, hogy jogosult-e háztáji földre? A szövetkezeti alapszabályzat 39. cikkelyének 4. bek. értelmében a szövetkezet — a helyi viszonyoknak megfelelően — nyugdíjba ment tag­jának, saját alapszabályaiban meg­szabott kiterjedésben, meghagyja a háztáji földet. Az EFSZ a tagság beleegyezésével, esetleg más módon juttathat nyugdíjas tagjának termé­szetbeni juttatást. Olvasónk tehát állapítsa meg, mi­re van Igénye a szövetkezet alap­szabálya alapján és ennek megfele­lően érvényesítse jogát az elöljáró­ságnál, és ha az nem ismerné el, a közgyűlésnél. Kl AD LAKÁST A CSALÁDI HÁZ BÉRLŐJÉNEK? PLACHECKÝ LAMBERT KOSlCEI olvasónk családi házát el akarja adni. A házban három lakás van, az egyikben a tulajdonos (az el­adó) lakik. A vevő azonban mind a három lakásra igényt tart. ^01­vasónk kérdi, ki utal ki lakást az adásvétel megvalósulása esetén neki és a másik két lakónak. ' Az adásvételi szerződés csak akkor válik jogerőssé, ha azt az állatni jegyzőség bejegyzi (regisztrálja). Rendszerint az eladó és vevő kö­zött lakáscsere útján rendeződik a lakáskérdés, esetleg hármas vagy többszörös csere útján. Az ilyen cserék ellen a NHB-nek rendsze­rint nincs kifogása. Az esetben azonban, ha nem jön létre ilyen megállapodás, a vevő mint új tulaj­donos >— a polgári törvénykönyv 391. §-a ill. a lakásgazdálkodásról szóló Tt 1964/41. sz. törvény 40. §-a alapján kérheti, hogy a HNB „füg­• ' * i gessze fel a családi ház lakóinak lakáshasználati jogát, abban az esetben, ha a lakásra a vevőnek (az új tulajdonosnak), saját magá­nak vagy családjának, tehát nős fiának, ill. férjezett leányának van szüksége, továbbá, ha a lakó jobb lakásban lakik, mint a családi ház tulajdonosa. Hogy a HNB ki tudja-e elégíteni a családi ház tulajdonosának emlí­tett igényét, s a családi ház bérlői­nek lakást utal ki, az természetesen attól függ, van-e egyáltalán kiutal­ható lakás az illető helységben. F. J. Villáminterjú Hogyan „születik" a naptár? Ilyenkor az év végén megjelennek berek mindig türelmetlenül várják az vesen tudják: hol és hogyan „születik Szlovákia részére Prešovon a „Vý­chodoslovenské tlačiarne" szakosí­tott kiadóvállalata állítja össze és hozza forgalomba a naptárakat. Fel­kerestük tehát B e n k o Pál elv­társat, a vállalat vezetőjét, aki kér déseinkre szívesen válaszolt. • Hosszadalmas munka a nap­tárak szerkesztése és előállítása? A naptárkészítés úgyszólván egy évig tart: éppen ezekben a napok­ban adtuk le már a nyomdának az 1967-es évi naptárak kéziratait. El- . tekintve a különleges megrendelé- • sektől 8-féle zsebnaptárt, 9-féle ; álló naptárt, 6-féle fali naptárt és j 11 fajta diáriumot — tehát össze- j sen 34-féle naptárt készítünk. Éven- : te mintegy 2 millió példány kerül ; ki nyomdánkból. Ennek a mennyi­ségnek a kétharmad részét a nyu­gat-szlovákiai kerületbe szállítjuk. • Milyen újdonságokat tervez nek? Ez évi újdonságunk: A. Richter szatíráját tartalmazó naptár és a bőrkötésű diárium, melynek kiske­reskedelmi ára 100 korona. Jövőre Greiner Szibill rajzaival ellátott képzőművészeti naptárt hozunk for­galomba. Naptáraink tartalmára nagy súlyt fektetünk, persze a kivitelezésre is. az üzletekben az új naptárak. Az em új esztendő „első hírnökeit". Nos, ke­" a naptár. A helyesen és célszerűen szerkesz­tett naptárból ugyanis tanul az em­ber. • És végül, ami a legfonto­sabb: lesz-e elegendő naptár a piacon? Ebben az évben 12 százalékkal több naptárt gyártottunk, mint ta­valy. Ennek a mennyiségnek elegen­dőnek kell lennie. (táj hírek • MARCELLO MASTROIANNI Rómában forgatja Paranoia című új filmjét. Most fordult elő első íz­ben, hogy M. M. ragaszkodott part­nernőjéhez, Lucia Paolihoz, akivel legutóbb a Casanova 70 című film­ben játszott. „A feleségem rögtön egyetértett velem — mondotta Mastroianni, mert ő tudja a legjob­ban, hogy eddigi partnernőim közül Lucia az első, aki a forgatások alatt fölösleges rajongásával nem bosz­szantott fel nap, mint nap." • IBSEN HENRIK unokája, Tank­red Ibsen a Peer Gynt megfilmesí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom