Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-19 / 351. szám, vasárnap

Áz 19(6. évi állami költségvetés o szocialista vállalkozás hatékony serkentője A jövő évi állami költségvetés az 1965. gazdasági évben elért eredményekre támaszkodik és a népgazdaság 1966. évi fejlesztési tervének célkitűzéséiből indul ki. A CSKP Központi Bizottsága és a kormány határozata alapján az 1965. évi terv feladata felhasználni a népgazdaság minden rendelkezésre álló forrását a társadalmi termelés gyorsabb növelésére, intenzitásának fokozására és a lakosság szükségleteinek jobb kielégítésére. 1965-ben egyes kedvező tényezők felhasználásával sikerült az Ipari termelést 7,5 százalékkal növelni, s ezáltal megjavítani a pénzügyi eredményeket is. E mennyiségi javulás azonban nem jelent még megfelelő fordulatot a termelés hatékonyságában. Az 1965. évi eredményeket kedvezőtlenül befolyásolták az elemi csapások és a rossz termés, amelyek mintegy 6 milliárd korona kárt okoztak. Ez a fő oka annak, hogy a nemzeti jövedelem gyarapodása a tervezettnél kisebb lesz. A pozitívumok közé tartozik az, hogy e nyilvánvaló veszteségek ellenére egészben véve az 1965. év folyamán komolyabb kilengések nélkül sikerült továbbfejleszteni a népgazdaságot. Ez gazdaságunk jelentős tartalékairól tanúskodik. Az 1966. évi állami költségvetés javaslatában a bevételek és a kiadások 152 milliárd 905 millió koronát tesznek ki. A múlt évhez viszonyítva az állami költségvetés terjedelme összehasonlítható alapon 5,1 százalékkal növekszik. Az állami költségvetés keretében a nemzeti bizottságok szükségletei 34 milliárd 792 millió korona összeggel vannak biztosítva. A jövő évi állami gazdálkodás elsősorban megkívánja, hogy maximális nemzeti jövedelmet, minél nagyobb forrásokat alakítsunk kl. Richard Dvoŕák pénzügyminiszter beszéde a Nemzetgyűlésben Az 1966. évben még intenzívebben kell törekednünk a feszültség enyhítésére és a hatékonyság növelésére. A gazdasági politika ezen alapvető Irányának eszköze az állami költségvetés is. A belső tartalékok mozgósításánál megvannak az előfeltételek ahhoz, hogy terven felült forrásokat érjünk el. amelyeket felhasználhatunk effektív akciók támogatására a népgazdaságban. A jövő év kezdetén megtesszük az első lépéseket a népgazdaság ágazatainak túlnyomó többségében az űj irányítási rendszer fokozatos bevezetésére. Mindnyájan joggal elvárjuk, hogy a vállalatokat ez arra fogja ösztönözni, hogy valfiban szocialista módon vezessék vállalatukat és kereskedjenek. Az új tervezési és pénziigvl médszer ehhez az eddiginél jobb feltételeket teremt. Az 1966. évi terv igen kevés kőtelező irányszámot tartalmaz. Ez az eddiginél kedvezőbb feltételeket teremt ahhoz, hogy a vállalatok elsősorban olyan termékeket termeljenek, amelyek iránt kereslet van hazánkban és amelyekkel előnyösen kereskedhetünk a külföldi piacokon Is. leaz. hogy a hazai és a külföldi vevők fokozódó igényessége szigorúbb szempontokat támaszt a termeléssel és a szállítások rugalmasságával szemben, mint a brutto termelés terve. A központi szervek, vagyis a kormány és a minisztériumok támogatni fognak minden olyan Intézkedést. amelyek a hatékony termelési programok érvényesítésére irányulnak. Gazdasági utakon, elsősorban devizaeszközök juttatásával, hitelekkel, árakkal és más eszközökkel támogatják e törekvéseket. Ezzel szemben következetesen behajtják a hanyagságbői, a nem minőségi termelésből stb. eredő veszteségek kárpótlását. Azoknak a vállalatoknak, amelyek szükségtelen és rossz minőségű termékeket gyártanak, számolniuk kell azzal, hogy pénzügyi nehézségeik lesznek és termelésüket vagy korlátozniuk kell, vagy teljesen le keli állítaniuk. AZ ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS STRUKTÚRÁJA Engedjék meg, hogy néhány szót mondjak az állami költségvetés struktúrájáról és helyzetéről az új feltételek között. Az állami költségvetésnek az új irányítási rendszerben, mint társadalmunk tervszerű fejlesztése egyik aktív eszközének, hozzá kell járulnia a szocialista vállalkozás hatékony fejlődéséhez és biztosítania kell az állam p6hOTg?i" (is valutaegyensúlyát. Ezért többé nem Indul ki mechanikusan az állami terv irányszámaiból, hanem aktívan hat a népgazdaság fejlődése megfelelő arányának kialakítására. A gazdasági szervezeteknek az 1966. évi állami költségvetéshez való kapcsolatát az átutalások és dotációk rendszere adja meg. A brutto jövedelemből vagy nyereségből történő átutalások a kormány által meghatározott szabályokhoz igazodnak, a forgalmi adó pedig a százalékos vagý különbözeti díjszabáshoz. A vállalatok és a nemzeti bizottságok a szükségletek egyre növekvő részét saját forrásaikból fogják fedezni, a központi költségvetés hányada a vállalatok újraterA VÁLLALATOK GAZDÁLKODÁSA melési folyamatában és a nemzeti bizottságok gazdálkodásában fokozatosan csökken. Az 1966. évi beruházások pénzellátását az 1965 évi 32,8 százalékkal szemben 41,7 százalékban vállalati forrásokból fedezik. A nemzeti bizottságok szükségleteiket saját forrásaikból 46,8 százalékban fedezik az eddigi 40,4 százalék helyett. Ezáltal az állami költségvetésben megkezdjük annak a gondolatnak megvalósítását, hogy az államnak a legfontosabb alapvető szükségleteket kell fedeznie és a szükségletek eddiginél szélesebb körének fedezése attól függ majd, hogy a vállalatok és a nemzeti bizottságok mennyit termelnek, illetve milyen jövedelmet érnek el e szükségletek fedezésére, valamint attól, milyen mértékben vesz részt e munkában a lakosság. Ezzel akarjuk gyakorlatilag kifejezni azt a követelményt, hogy reálisabban kell megítélni lehetőségeinket, s növelni kell minden egyes vállalat és nemzeti bizottság jogkörét és felelősségét gazdálkodásának szakaszán, s ugyanakkor növelni kell érdeküket is abban, hogy maximális forrásokat teremtsenek és célszerűen adják ki eszközeiket. Az állami költségvetésnek a szocialista szektorból eredő bevételéből a forgalmi adó SÍ milliárd 954 millió korona, a brutto jövedelemből, illetve a nyereségekből eredő átutalások 25 milliárd 988 millió koronát és az állóeszközök leírásaiból folyósított átutalások 4 milliárd 860 millió koronát tesznek ki. A nyereségből eredő átutalások tervezett nagyságának biztosítására azonban az állami költségvetés 1966-ban a nagykereskedelmi árakhoz összesen 16,2 milliárd korona dotációt nyújt. Amint már beszámolóm elején rámutattam, az 1966. évi állami költségvetés teljesítése, a termelés hatékonyságának növelése és a gazdaságosság javítása érdekében számos intézkedést kell megvalósítani. A párt és állami szervek számos határozata szüntelenül hangsúlyozza, mily sok rejtett tartalék van népgazdaságunkban. A vállalatokban vannak tartalékok mind a munkaerők, a munkaidő kihasználása és a munkatermelékenység növelése terén, mind pedig a jobb anyagkihasználásban. Szeretnék rámutatni ebből az alkalomból e tartalékok jelentős részére. Iparunkban a jövő év folyamán a termelés növelését 77 százalékban a munkatermelékenység növeléséből kell fedezni, úgyhogy az iparban foglalkoztatottak számát 28 ezer fővel emeljük. Emellett el kellene érnünk azt, hogy a munkatermelékenység gyorsabban növekedjék, mint a termelés. Ezáltal felszabadulnának a dolgozók más ágazatok számára, amelyek állandóan munkaerőhiányban szenvednek. Ilyenek elsősorban a mezőgazdaság, a szolgáltatások, a karbantartás stb. A foglalkoztatottság ágazati struktúrája nem felel meg az ország elért gazdasági színvonalának. Miután a szocialista társadalom alapvető követel•kénye az ember ixüluéileteiiiek "Síre jobb kielégítése, a valutaegyensúly gyakorlati problémái is megkövetelik a munkaerők legnagyobb mértékű, racionális felhasználását. Ezzel kapcsolatban fontolóra vesszük azt a tényt, hogy iparunkban a foglalkoztatottság világviszonylatban egyike a legnagyobbaknak. Ezt egyrészt a lassú műszaki fejlődés okozza, amit a most következő ötéves tervben meg akarunk gyorsítani, részben pedig az Ipari munkaerők nem hatékony struktúrája, más iparilag fejlett államokhoz viszonyítva. Jelenleg nálunk száz ipari munkásra csaknem 37 más dolgozó jut. Sőt, egyes Iparágakban 100 munkásra több mint 50 más dolgozó esik. Hasonló a helyzet az építőiparban és más ágazatokban ls. Első tekintetre is világos, hogy túl nagy a többi dolgozó hányada. Ami a műszaki-gazdasági dolgozók számát illeti, meg kell mondani, hogy a technika fejlődésével számuk növekedni fog és ugyanakkor csökken a munkások és a többi dolgozók száma. Ezért jobb munkaszervezéssel, de a gazdasági eszközök segítségével is meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy egyre növekedjék a produktív dolgozók, vagyis elsősorban a munkások és technikusok hányada és csökkenjen a termelési költségeket növelő, de az új értékek létrehozásához csak kis mértékben hozzájáruló dolgozók száma. Ezt hivatottak elősegíteni az anyagi érdekeltség új formái is. A munkaerők nem hatékony kihasználásával kapcsolatban kell megítélni a bérek további fejlődésének kérdését is. Az új rendszer elveinek teljes mérvű alkalmazását, amely szerint a bérek a termelés eredményeitől függenek, közvetlen összefüggésbe kell állítani azzal, hogyan sikerül gazdaságosabban felhasználni a munkaerőket. Az Iparban létrehozott társadalmi termékek egy korona értékében a bérek hányada 17 fillért tesz ki. A fennmaradó részt anyagra, leírásokra, továbbá beruházásokra, a készletek növelésére, a társadalmi fogyasztás, kultúra, honvédelem stb. céljaira használjuk fel. Ebből nyilvánvaló, hogy a vállalatnak terven felüli eredményeit ls meg kell osztania a társadalommal. A bérekre fordított eszközöket szabályozni kell, egyrészt az áru és a pénz közötti egyensúly, másrészt a helyes bérarányok megőrzése szempontjából. Erre fognak szolgálni nem utolsósorban a kollektív szerződések, mint nem adminisztratív eszközök, amelyek segítségével a vállalat vezetősége és a szakszervezet serkenti a kezdeményezést és befolyásolja a béreket. Sok függ attól, hogyan használjuk fel ezeket az új módszereket, hogy öszekapcsoljunk két alapelvet: a kezdeményezés, a minőség és az erőfeszítés nyilvánvaló jutalmazását az egyik oldalon, a bérek szükséges arányosságát és a bérfegyelem betartását a másik oldalon. Emellett különösen azt a körülményt kell tekintetbe venjji, hogy egyre nagyobb mértékben vállalati forrásokból fogják pénzelni a vállalatok fejlesztésének szükségletelt. Ezért a kormány a vállalatok feladatává tette, hogy az 1966. év folyamán a kifizetett bérek 1—1,5 százalékának nagyságában tartalékalapokat létesítsenek. A tartalékalap létesítése feltétele annak, hogy Jutalmat kapjanak egész évi gazdasági eredményeikért. Abban az országban, ahol igen magas az alkalmaztatottság foka, s amely ezen felül nemzeti jövedelmének jelentős részét a lakosságnak ingyenesen vagy a nagy megkönnyítésekkel nyújtott szolgáltatásokra fordítja, a bérek szabályozása nem valamilyen bürokratikus intézkedés, hanem létszükséglet maguknak a dolgozóknak érdekében. Igaz, szükséges, hogy minél gyorsabban felhagyjunk a bérek ellenőrzésének megszokott adminisztratív formáival és áttérjünk a bér hatásának gazdasági formáira, amelyek serkentik a kezdeményezést és elősegítik a helyes díjazást. Meg kell szigorítani a munkafegyelmet is. A különféle vállalatokban végzett munkanap-ellenőrzésből kitűnik, hogy a munkaidő alapot csak 70—85 százalékban használták ki, sőt egyes esetekben ezen felül még túllépik a munkaerők tervét és a túlórahatárt is. Gazdaságunkban az anyagköltségek szakaszán is óriási tartalékok vannak. Tekintve elégtelen nyersanyagalapunkat, természetesnek kellene lennie, nögy minden téren az egyenletes anyagfogyasztásra, a behozott és a hazai nyersanvagok maximális értékesítésére törekedjünk azoknál a termékeknél, amelyek még több anyagot igényelnek, mint a hasonló külföldi termékek. Számos bizonyítéka van annak, hogy még sok hazai gépünk jóval nehezebb a hasonló teljesítményű külföldi gépeknél. A nagy anyagfogvasztásra hat a selejt is, amely az 1965. év kilenc hónapja alatt az iparban már csaknem egymilliárd koronára rúg, hat továbbá a termékek rossz minősége és a helytelen raktározás is. ALLOALAPOK, BERUHÁZÁSOK ÉS KÉSZLETEK Az állóalapok hasznosítása és a beruházások hatékonysága terén tartalékaink nagyok. Az állami költségvetés 1966-ban 25 milliárd 808 millió koronát irányoz elő beruházásokra. Az említett összegen kívül 20 milliárd 449 millió koronát használnak fel beruházásokra saját forrásokból és hitelek révén. Az említett óriási összegek ráfordításának az eddiginél sokkal hatékonyabbnak kell lennie. Az állóalapok és a beruházások hatékonysága terén megállapított nagy tartalékokról a következő adatok tanúskodnak: Az Ipari termelés állóalapjaínak egy korona értékű egységére jutó társadalmi termék értéke 1960 elejétől 1964 végéig 10,5 százalékkal csökkent. Ha az említett arány megmaradt volna az 1960. évi színvonalon, úgy az 1965. évi termelés ellenértéke nagyobb lett volna legalább 30 milliárd koronával. A kormány arra törekedve, hogy nagyobb nyomást gyakoroljon az építkezések hatékonyságára, — elhatározta, hogy a vállalatoknak saját forrásaikból kell fedezniük beruházásaik 15 százalékát, ami azonban nem vonatkozik a névlegesen nyilvántartott építkezésekre. Az említett saját forrásokat a szükséges terjedelemben bankhitel révén lehet kiegészíteniük. Az állóalapokkal kapcsolatos törekvéseink jelentős része a házak rendes karbantartását célzó igyekezet. Az állami költségvetés e célra 1 milliárd 878 millió koronát tartalékol, vagyis -raintsgy félmilliárd koronával többet, mint amennyi az érvényes normák szerint a szokásos javításokra szükséges. Ez pedig azt jelenti, hogy ennek alapján a múltban elhanyagolt Javításokat ls el lehet végezni. MEZŐGAZDASÁG ÉS NEMZETI BIZOTTSÁGOK A mezőgazdaságra háruló feladatok teljesítésének biztosítása fokozottabb szervező és irányító tevékenységet igényel. Feltételezéseink szerint mezőgazdaságunknak mintegy 8 százalékkal kell növelnie teljes termelését, de különösen a növénytermesztés növelésének kell gyorsabb üteműnek lennie. A Földművelésügyi Minisztérium költségvetési javaslata — a további tartalékok feltárása, s a gazdaságosság növelése szükségességének figyelembevételével — megalapozza a kitűzött feladatok teljesítésének kedvező feltételeit. Az e célra előirányzott kiadások az 1965-ben tervezettekhez viszonyítva nagyobbak lesznek 450 millió koronával. A nemzeti bizottságok s az általuk irányított szervezetek tervezett szükségleteinek terjedelme 3,5 százalékkal lesz nagyobb, mint az előző évben volt. A nemzeti bizottságok e szükségleteiknek mintegy 50 százalékát saját forrásaikból fedezik és csupán a különbözetet meríthetik az állami költségvetés eszközeiből. Az állami költségvetésben előirányzott eszközöket a múlt évihez viszonyítva 2 milliárd 407 millió koronával csökkentik. A nemzeti bizottságoknak ezentúl saját bevételeikből kell fedezniük a központi költségvetés eszközeivel nem biztosított, egyéb feladatok teljesítésével összefüggő, valamint más jellegű kiadásokat. A nemzeti bizottságoktól elsősorban elvárjuk, hogy megjavítják gazdasági szervezeteik, illetve a kisebb termelővállalatok s a lakosságnak szolgáltatásokat nyújtó létesítmények gazdasági eredményeit. E téren még nagyon sok a kiaknázatlan lehetőség az említett szolgáltatások kiterjesztésére, éspedig, hogy egyes dolgozók másodállásban lépnek szolgálati viszonyba, további lehetőség a részesedéses bérek alkalmazása, vagy pedig egyének vállalkozása saját számlára. A nemzeti bizottságok ezentúl az előző években megtakarított pénzt is felhasználhatják kiadásaik fedezésére és szükség esetén kölcsönt is felvehetnek. Az Állami Takarékpénztár kölcsönöket folyósít a nemzeti bizottságoknak a szolgáltatások fejlesztésére. A LAKOSSÁG VÁSÁRLÓEREJE Szocialista társadalmunk minden tevékenységének legfőbb célja, hogy rendszeresen emelkedjen hazánk lakosságának életszínvonala. Igaz ugyan, hogy ezt az elvet csak olyan terjedelemben juttathatjuk érvényre, amilyen terjedelemben gyarapszanak társadalmunk forrásai, nő a termelés, a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem. Ezekre az Irányszámokra alapozzuk a tervben többek között azt is, hogy 3,3 százalékkal növelhessük a lakosság bérekből s fizetésekből eredő jövedelmét, 6 százalékkal a szociális biztosítás céljaira fordított költségeket, és emellett számításba vesszük a kifizetésre kerülő nyugdíjak számának 3 százalékos növelését. Abszolút összegben kifejezve 17 milliárd 5 millió koronára emelkednek a szociális biztosításra fordított költségek. A lakosság Jövedelmének növelésével egyidejűleg el kell érnünk, hogy eninek megfelelően egyre több áru Jusson a belpiacra s mind na gyobb legyen a lakosság által fizetett szolgáltatások terjedelme. Arról van szó, hogy biztosítsuk a lakosság pénzmennyisége s az áru és szolgáltatások mennyisége közötti összhangot. Ennek érdekében szükséges lesz, hogy több hiánycikk és divatújdonság kerüljön piacra, de magától értetődő, hogy ezzel egyidejűleg biztosítanunk kell az általában vásárolt termékek mennyiségét is. Ogy vélem, hogy sok esetben a belkereskedelem és a szolgáltatások terén is célszerű lenne a versenymozgalom kiterjesztése és a rugalmas árképzés elvének érvényesítése. Itt kell Idéznünk a XII. pártkongresszus Irányelveit, melyek szerint a dolgozók vegyenek mind nagyobb számban részt a lakásprobléma megoldásában. Teljes nyíltsággal meg kell mondanunk, hogy az állam ugyanakkor, amikor mind nagyobb a társadalmi fogyasztás terjedelme, mostani terjedelmében nem fedezheti teljesen a lakásépítésre fordított költségeket, amelyek összege 1966-ban mintegy 6 milliárd korona. Az állami költségvetés eszközeiből e célra 4 milliárd koronát fordítunk. Ezért azt tartjuk célszerűnek, hogy a lakosság az eddiginél nagyobb mértékben vegyen részt a lakásépítési költségek fedezésében és ugyanakkor csökkentenünk kell az állami hozzájárulást. Különösen azt tartom szükségesnek, hogy kevesebb állami, ezzel szemben több szövetkezeti lakást kell építeni, nagyobb építőanyagalapot kell biztosítani családi házak építésére, csökkenteni a juttatásokat az állami költségvetésből, ami a lakásépítés céljaira folyósított nem megtérülő kölcsönöket illeti és be kell vezetnünk lakások eladását úgy, hogy az ilyen lakás a polgár tulajdonába megy át. GAZDASAGOSSÁG A legutóbbi időben egyre gyakrabban és kihangsúlyozottan beszélünk arról a követelményről, hogy hazánkban reálisabban kell az életet megalapoznunk. Ezt a követelményt ez idén az is alátámasztja, hogy az árvíz és a rossz termés következtében nagy veszteségeket kellett elszenvednünk. Homlokegyenest ellenkezik egymással egyrészt az, hogy mind újabbak s egyre nagyobbak szükségleteink, másrészt sok helyütt rossz gazdálkodásnak és fecsérlésnek vagyunk tanúi. Még mindig tartják magukat a mfiltban elterjedt helytelen nézetek, hogy a pénz a szocializmusban amolyan elszámolási értékegység és az értékviszonyok már elavultak. Az ilyen elgondolások következtében egyes vezető gazdasági dolgozók, de más dolgozók is nem szenteltek kellő figyelmet a gazdaságosság elvének, amelyhez Igy gyakorlati döntéseikben nem igazodtak. Gazdasági életünk minden szakaszán tanúi lehetünk az Ilyen helytelen gazdálkodásnak. A felülvizsgált gépipari szakágazatokban megállapítást nyert, hogy az 1961—1964-es években a műszaki fejlesztésre előirányzott eszközök 37 százalékának ráfordítása eredménytelen volt, vagyis a kitűzött feladatokat vagy nem oldották meg teljes mértékben, gépek prototípusai ócskavasba kerültek, vagy pedig nem kezdték meg a tervezett új termékek gyártását. Egyes vállalatokban mindez még szembeötlőbb, igy például a Prerovi Gépgyárban a rendelkezésre bocsátott eszközöknek 56 százalékát, a Nyugatmorvaországi Gépipari Művek tŕebíči üzemeben 66 százalékát, az ústil Kovostav üzemben 46 százalékát fordították teljes eredn.énytelen fejlesztésre. Ezzel a helyzettel a szakágazati igazgatóságok műszaki igazgatóinak értekezlete foglalkozott és megtette a szükséges intézkedéseket. Tapasztalataink azt bizonylt|ák, hogy gazdasági életünk minden szakaszán nagyon sok a lehetőség a társadalmi források gyarapítására és jelentós megtakarításokra is. Elvtársak, az 1966. évi állami költségvetésbe foglalt feladatok teljesítésének biztosítása megköveteli, hogy gazdasági életünk minden szakaszán lényegesen növeljük a hatékonyságot és egyre nagyobb gazdaságosságra törekedjünk. Csak ennek alapján érhetjük el a források s a szükségletek legkedvezőbb összhangját. Mindez egyrészt az egész társadalom, másrészt minden egyén lehetőségeinek reális elbírálása szempontjából ls rendkívül nagy jelentőségű. A kormány nevében Javaslom, hogy a Nemzetgyűlés hagyja jóvá az 1966. évi állami költségvetés tervezetét. Negyven évvel ezelőtt létesült a Csehszlovák Állami Vasutak trnavai műhelye, melyben vagonokat Javítanak. (K. B. felvétele) 1985 december 19. * &J 3