Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-16 / 348. szám, csütörtök

Valter Schirra és Tom Stai'ford teles kozmikus parádéban hagyja el az iltözút, hogy beszálljon a Gemini 8. tahitijába. (CTK felv.) ürrandevúra indult a Gemini 6. Kennedy-fok (CTK) — Tegnap délután a Kennedy-fokról Schirra és Stafford űrhajósokkal felbocsátották a Gemini 6. űrhajót, hogy a világűrben találkozzék a Gemini 7-tei. Schirra és Stafford közép-európai idő szerint 12,30 órakor elfoglalta helyét az űrkabinban. A Gemini 6-ot 14,37 órakor bocsátották fel. Walter Schirra jelentette, hogy a Gemini 6. pályájára jutott, s az űrhajón minden rendben van. A Gemini 6. pályájának a Földtől legtávolabb eső pontja (apogeum) 261 kilométer, a Földhöz eső legközelebbi pontja (perigeum) 161 kilométer. A tervek szerint a Gemini 6-nak tegnap este 20,26 órakor kellett kísérelnie az első találkozást a Gemini 7-tel. Ülésezik a LEMP Központi Bizottsága Szerdán Varsóban megkezdődött a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának plenáris ülése, amely külkereskedelmi kérdésekkel foglalkozik. Az ülést Wladyslaw Gomulka, a Központi Bizottság első titkára nyitotta meg, majd kegyelettel adóztak a nemrégen elhunyt Oskar hangé elvtárs emlékének. A napirendi pontról Boieslaw Jaszczuk, a LEMP Központi Bizottságának titkára tartott beszámolót. Az NSZEP Közponü Bizottságának ülése A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága tegnap Berlinben tartotta 11. ülését. December 17-ig — három napon át — az 1970ig terjedő távlati terv kérdéseivel és az 1966. évi népgazdasági tervelőirányzattal foglalkozik. Folytatódnak a szovjet— algériai tárgyalások Moszkva (ČTK) — Huari Bumedien, az algériai Forradalmi Tanács elnöke, miniszterelnök tegnap Moszkvában folytatta tárgyalásalt a szovjet vezetőkkel. A tanácskozásról kiadott hivatalos közlemény szerint a baráti légkörben lezajlott tárgyaláson többek között a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről folytattak eszmecserét. 0. Simünek Linzben Linz (CTK) — Linzben a VŰST acélkombinát vezetősége ünnepi ebédet adott Otakar Simünek csehszlovák miniszterelnök-helyettes tiszteletére. Otakar Simünek elvtárs pohárköszöntőjébw kijelentette, örömmel látogatott el Ausztriába, hogy megismerkedjen az osztrák államosított ipar leglontosabb üzemeivel. Rámutatott a kölcsönösen előnyös együttműködés lelietösegére. Simünek elvtárs és kísérete Linzből Donawltzbe utazott, s megtekintette az ottani acélgyárat. Gazdasági intézkedések az EAK-dan Kairó (CTK) — Az EAK nemzetgyűlése megkezdte a kormány nyilatkozatának és a gazdasági helyzet megjavításáról hozott intézkedéseknek a megvitatását. Egyes képviselők a magán nagykereskedelmi vállalatok felszámolását és a magas bevétellel rendelkezők adójának emelését követelték. A nemzetgyűlés leszögezte, hogy szigorúan fel kell lépni azok ellen, akik a közszükségleti cikkekkel üzérkednek. Szovjet rokéfolcisérlef d Csendes-óceánon Wnfdeck Rochet Mitterrand programiáról A TASZSZ KÖZLEMÉNYE 1965. december 16-tól 1966. június l-ig a Szovjetunió kozmikus berendezések leszállási rendszerének egyik változatát próbálja ki. A kísérletek során a hordozórakéták egyes elemei a Csendes-óceánba csapódnak majd be az alábbi koordináták által bezárt szögben: Északi szélesség 43 fok 44 perc, nyugati hosszúság 179,07 perc; északi szélesség 44 fok 17 perc; nyugati hosszúság 177 fok 49 perc; északi szélesség 42 fok 01 perc; DE GAULLE CÁFOLJA AMERIKA-ELLENESSÉGÉT nyugati hosszúság 176,04 perc; északi szélesség 41 fok 33 perc, nyugati hosszúság 177 fok 22 perc. A szovjet kormány biztonsági okokból kéri azoknak az országoknak a kormányait, amelyek használják a Csendes-óceán tengeri és légi útjait, adjanak utasítást a megfelelő szerveknek, hogy naponta helyi idő szerint 0 órától 12 óráig (a nap első felében) kerüljék el a tenger és a légitér megjelölt térségét. ' • f % A NATO miniszteri tanócso folytotla munkáját Franciaország nem ért egyet a nukleáris különbizottsággal A NATO minszteri tanácsa kedd délutáni ülésének legnagyobb eseménye Couve de Murville kettős felszólalása volt. A francia külügyminiszter először a nemzetközi helyzetről beszélt és beszámolt moszkvai látogatásának tapasztalatairól. Hangsúlyozta: a Szovjetunió aggódik a vietnami háború és a nyugatnémet atomigények miatt, mindkettőben békét fenyegető veszélyt lát. Couve de Murville kifejtette, hogy Franciaország folytatni kivánfa kapcsolatainak kiépítését a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A francia külügyminiszter mégegyszer felszólalt Brossio főtitkárnak az ún. különbizottságról tett jelentése után. Couve de Murville elvben helytelenítette az atomkérdések tanulmányozására alakult „különbizottságot". A NATO-tanácskozás tegnap délelőtt 10.30 órakor folytatott ülésén a hadügyminiszterek az atlanti szövetség katonai kérdéseivel foglalkoztak. A délelőtti ülés fő szónoka, A francia kormány ülése Párizs (CTK) — A francia kormány ülésének legérdekesebb felszólálása Couve de Murville külügyminiszter beszéde volt. Tájékoztatta a kormányt a NATO párizsi évzáró értekezletéről és az értekezlet résztvevőivel folytatott tárgyalásairól. Ezenkívül beszélt római látogatásáról, valamint Colombo olasz pénzügyminiszterrel a Közös Piac helyzetéről folytatott tárgyalásairól. Peyrefit'té tájékftztatásügyi miniszter bejelentette, hogy a kormány csak az elnökválasztás második menete után dönti el, milyen álláspontra helyezkedik a Közös Piac kérdésében. A külügyminiszter eddigi tárgyalásairól kijelentette, hogy azok csupán előkészületet jelentenek. Szerinte a helyzet úgy alakul, hogy a tárgyalások felújulnak. Párizsi megfigyelők azon a véleményen vannak, hogy ezzel a hivatalos derűlátással a választókra akarnak hatni a választások második menete előtt. McNamara amerikai hadügyminiszter javaslatot terjesztett elő a NATO készültségi katonai csoportjának létrehozására. A délelőtti ülés 13 órakor ért véget. A NATO-tanácskozás alkalmából megbeszéléseket folytattak az egyes küldöttségek vezetői. Schrőder nyugatnémet külügyminiszter, Rusk amerikai államtitkárral tárgyalt, Spaak belga küliigvminiszter pedig Emilio Colombóval, az olasz küldöttség vezetőjével találkozott. Kacérkodás a NATO-val? Madrid (CTK) — A spanyol külügyminisztérium cáfolta azokat a híreket, melyek szerint Spanyolország szorosabb együttműködést akar folytatni a NATO-val. Ezek a feltevések azzal a javaslattal kapcsolatban merültek fel, hogyha De Gaulle fenyegetését valóra váltaná Spanyolország foglalná el Franciaország helyét az Atlanti Szövetségben. Az Egyesült Államoknak már ma is számos támaszpontja van Spanyolország területén, és így gyakorlatilag csak arról lenne szó, hogy ezek a létesítmények az egész szövetség tulajdonába mennének át. A külügyminisztérium nyilatkozata leszögezi, hogy a spanyol kormány álláspontja a NATO-val szemben változatlan, és nem tud a NATO esetleges átszervezéséről. Fennáll az a lehetőség, hogy ezzel az állásponttal Spanyolország csak emelni akarja azt az árat, melyet az Egyesült Államoknak és a többi NATO-szövetségesnek kell majd fizetnie Spanyolorsiágnak a szervezettel való együttműködéséért. A KGST villamosenergiai állandó bizottságának ülése A KGST villamosenergiai gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési állandó bizottsága csehszlovák, bolgár, magyar, NDK-beli, lengyel, román és szovjet küldöttek részvételével Szófiában 1966. évi munkatervéről és munka fő irányzatairól tárgyalt. Waldeck Rochet elvtárs, a Francia Kommunista Párt főtitkára a Radio Luxemburg munkatársainak és hallgatóinak kérdéseire válaszolva kifejtette véleményét az elnökválasztási kampányban sokat vitatott külpolitikai kérdésekről. Waldeck Rochet kitért azokra a kérdésekre is, amelyekben az FKP álláspontja különbözik Mitterrand programjától. A kommunistáknak a NATO-ról alkotott véleménye — mondotta Waldeck Rochet — eltér Mltterrandétól. Ml azonban együttműködésünket a szocialistákkal és a köztársaság más híveivel sohasem tettük függővé attól, hogy Franciaország kilépjen az Atlanti Szövetségből. A Közös Piac kérdésében Waldeck Rochet a következőképpen körvonalazta az FKP álláspontját: „Európa csak egyike ama nagy kérdéseknek, amelyeken Mitterrand programja alapul — mi az egész programot tartjuk szem előtt, amikor Mitterrand jelöltségét támogatjuk. De Gaulle elnök kedd este ismét televíziós interjút adott. Az újságíró kérdésére De Gaulle cáfolta azt az elterjedt nézetet, hogy ő Amerika-ellenes. Megemlítette, hogy Churchill annak idején angolellenesnek tartotta őt, amikor az amerikaiak beléptek a háborúba, Amerika-ellenesnek ls bélyegezték De Gaulle-t. — De a valóságban ki volt az amerikaiak szövetségese az első naptól az utolsóig, ha nem De Gaulle Franciaországa? — kérdezte az elnök, majd kijelentette, hogy ha a világ „szabadsága" súlyos veszélybe kerülne, Franciaország és az Egyesült Államok automatikusan a legjobb szövetségesekké válnának. Wilson az Egyesült Államokban London (CTK) — Wilson angol miniszterelnök tegnap az Egyesült Államokba utazott, hogy Johnson elnökkel az angol—amerikai kapcsolatokról tárgyaljon, és az ENSZben beszámoljon Nagy-Britanniának a rhodesiai kérdéssel kapcsolatos álláspontjáról. Ami Wilson ENSZ-beszédét illeti, kétségtelenül továbbra is arra törekszik, hogy megakadályozza a hatékony beavatkozást Smith rendszere ellen, ugyanakkor azonban nem akarja maga ellen haragítani az afrikai országokat sem. Wilson és Johnson tárgyalásain — azon kívül, hogy Washington London hatékonyabb segítségét kéri majd a vietnami háborúban — megvitatják Nagy-Britannia szerepét „Szueztói keletre" történő eseményekben, valamint az európai katonai és atomproblémákat. Wilson elutazása előtt tett sajtóA Hall ste i n - do k t r í na újabb kudarca Ismét vereséget szenvedtek a Hallstein-doktrína bonni hirdetői, akik szerint a Német Demokratikus Köztársaság, mint „állam nem létezik". Amint a DPA hírügynökség jelenti, a közös piaci országok képviselői Brüsszelben csaknem egyhangúlag — egyedül az NSZK képviselője szavazott ellene — olyan határozatot hoztak, hogy az NDK-t „harmadik államnak" tekintik (vagyis olyan államnak, amely nem tartozik a Közös Piachoz minden ebből eredő pénzügyi és gazdasági következménnyel együtt). Ezt a döntést hosszú vita előzte meg. Bonn felhívta közös piaci partnereit, hogy ne tegyék ezt, mert ez újabb lépés az NDK elismeréséhez. A határozatot egy holland tojásexporttétel sorsa tette szükségessé. nyilatkozatában kijelentette, hogy Nagy-Britannia nem hajlandó katonai eszközökkel megoldani a rhodesiai válságot. A moszkvai Pravda londoni tudósítója megállapítja, hogy az angol miniszterelnök washingtoni útja nem ígér semmi jót sem az angol népnek, sem pedig a világbéke ügyének. Wilson útja csupán azt bizonyítja, hogy az angol kormány támogatja az Egyesült Államok külpolitikai irányzatát. Az angol kormány egészen nyíltan semmibe veszi a közvéleményt. Ezt bizonyltja az is, hogy továbbra ls támogatja az amerikai agresszorokat. A tudósító az angol lapok kommentárjaiból arra következtet, hogy Wilson összhangba akarja hozni Nagy-Britannia katonai politikáját az Egyesült Államok céljaival. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Nagy-Britannia lehetővé akarja tenni, hogy Bonn atomfegyverekhez juthasson. Ezzel kapcsolatban az angol sajtó kampányt indított azzal a céllal, hogy bebizonyítsa a bebizonyíthatatlant, vagyis azt, hogy Nyugat-Németország nem akar atomfegyvereket — írja a Pravda. f Altalános sztrájk Livornóban Róma (CTK) — Az olaszországi szakszervezeti szövetségek szerdán Livornóban általános sztrájkot hirdettek. Valamennyi gyárban leállt a munka,\ megbénult a forgalom. A sztrájk ideje alatt a béreket és munkájukat védő munkások felvonultak a városban. Rómában és további tartományokban az építőmunkások sztrájkoltak. Ezek a november 17-1 általános sztrájk után felváltva sztrájkolnak az ország egyes részeiben. Tegnap az olasz élelmiszeripar 200 000 alkalmazottja is sztrájkba lépett. Salazar egy önfeledt pillanatában imigyen kiáltott fel: Ötszáz éve vagyunk Afrikában, és még legalább ugyanennyi ideig akarunk itt maradni!" Kezet rá. Mondták Kruppék. Maradjunk együtt Afrikában. De hiszen ti még jóformán itt sem vagytok. Bizonytalankodtak a portugálok. Majd teszünk róla, hogy itt legyünk. Nyugtatták meg őket a nyugatnémetek. S valódi junker-precizitással eleget tettek ígéretüknek. Egy nemzetközi konferencia alkalmával szóba elegyedtem egy délafrikai szakszervezeti vezetővel. Megkérdeztem tőle, mivel magyarázza, hogy a fokozódó belső és nemzetközi nyomás ellenére a délafrikai fajgyűlölő rendszer oly szilárdan tartja magát? Rövidke mondattal felelt. Verwoerdnek befolyásos barátai vannak. Vagyis a NATO. Az angolok, az amerikaiak és a franciák. Gondolkodtam hangosan. Sajnos, nemcsak ezek. Folytatta gondolatmenetemet dél-afrikai partnerem. Az utóbbi években újabb, céltudatos és nagyratörő társ csatlakozott hozzájuk: a nyugatnémet tőke. S ez az, amit mi dél-afrikaiak és velünk együtt a portugál gyarmatok népei nem győzünk eleget hangoztatni. Afrika Achtung! A területre, gazdasági, politikai és katonai befolyásra törő nyugatnémet neokolonializmus tényleges veszélylyé vált Afrikában. Tényeket akar? Tessék. Nyugatnémet gyártmányú fegyverekkel irtják a portugálok az angolai szabadságharcosokat. Bonni katonai szakértők működnek Nigériában. Kruppék pénzelik a dél-afrikai rakétaipart. Nyugatnémet, vagyis náci tapasztalatok alapján szervezték meg Verwoerderék a mérges gázok tömeges gyártását. Bonnban kiképzett békehadtestesekkel árasztják el az afrikai országokat. Fiatalokkal, akik a kémkedésen kívül nem értenek sokhoz. Akar még további tényeket? Nem, nem. Teljesen meggyőző az, amit felsorolt. BiztoÉLIÁS BÉLA ACCRAI LEVELE sítottam. Dehát tulajdonképpen mit akarnak mindezzel elérni a nyugatnémetek abban az Afrikában, ahol a gyarmatosítás napjai a szó legszorosabb értelmében meg vannak számlálva? Frissen verbuvált barátom szeme felcsillan. Látom, valóban érdekli a dolog. Bár az Egyesült Nemzetek Szervezetét is ennyire érdekelné. Egyébként a nyugatnémetek maguk sem rejtik véka alá, mire alapozzák afrikai terveiket. Meggyőződésük ugyanis, hogy a NATOhatalmaknak sikerül valóra váltaniuk azt az elképzelésüket, hogy a neokolonlalista politika segítségével újból a hatalmukba keríthetik a független Afrikát. Hivatalos bonni közlés szerint a nyugatnémet kormány 1964-ben 150 millió márkát fordított Afrikában „gazdasági és katonai együttműködési célokra". Vagyis röpke két esztendő leforgása alatt Nyugat-Németország megtízszerezte az Afrika „megsegítésére" előirányzott összeget. A nyugatnémet monopóliumok több százmillió dollárt fektettek be az egyes afrikai országokban. Mindenekelőtt Dél-Afrikában és Portugália gyarmatain, Angolában és Mocambique-ban. S meg kell adni, gondosan megválasztják, mibe érdemes befektetni. Kedvelt területük a hadiipar. Ez jól és gyorsan fizet. S a busás haszon mellett Dél-Afrikában is, a portugál gyarmatokon is csurran-cseppen valami egyéb, amire talán még a pénznél is nagyobb szükségük van a bonni militaristáknak: támaszpontokat építenek, területeket biztosítanak maguknak ahhoz, hogy kipróbálják új fegyvereiket. Mint cinikusan megállapítják, Afrika Ilyen szempontból a lehető legideálisabb gyakorlótér. Nemcsak azért, mert a lakatlan, vadon terület sok mindenre alkalmas, hanem azért ls, mert a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen vívott harcban a nyugatnémet fegyverek hatását háborús körülmények között embereken ls ki lehet próbálni. S hogy ez mennyire így van, arról Angola és Mocambíque partizánjai sokat beszélhetnének. Afrika-szerte ismeretes, hogy a fekete kontinens egyes vidékein valamiféle modern rabszolgakereskedelem alakult kl. A nyugatnémet, az angol és az amerikai neokolonlalisták nemcsak áruval, fegyverekkel, hanem emberekkel is üzérkednek. Bármikor készek jó pénzért saját embereiket is áruba bocsátani. Ez az ügylet abban különbözik a száz évvel ezelőtti afrikai rabszolga-kereskedelemtől, hogy ezúttal NATO-szolgálatba szerződtetik, korszerűen felfegyverzik, ellátják szépen csengő nyugdljígéretekkel azokat a szerencsétlen kalandra vágyó vagy egyszerűen megtévesztett embereket, akik azután az esetek többségében életükkel fizetnek Jóhiszeműségükért. A Kongóban vagy a portugál gyarmati hadseregben harcoló nyugatnémet legionáriusok, zsoldosok jövője semmivel sem biztatóbb azokénál, akik ugyanúgy nem ismerik a vietnami nyelvet, mint ahogy ők nem tudnak portugálul, s akik nem Afrikában hanem Ázsiában véreznek el egy szennyes és kilátástalan háborúban, az amerikai Imperializmus ázsiai rabszolgapiacán. Az Angolában elfogott nyugatnémet katonákra ugyanaz a sors vár, mint a vietnami felszabadító erők kezébe Jutott amerikaiakra. A nyugatnémet neokolonializmus hosszú időre szeretne berendezkedni Afrikában. Célja Hitler óta nem sokat változott: roppant gazdasági erőforrásaival és emberanyagával együtt az imperialista katonai befolyás hatósugarába vonni, és ott ls tartani Afrikát; a Nyugat oldalán mozgósítani 300 millió afrikait a hidegháború, s talán egyszer az atomháború érdekében. Nagyra törő terveik közepette csak egyvalamiről feledkeznek meg. Arról, hogy a független Afrika népei nem hajlandók összekötni sorsukat azokéval, akik évszázadokon át gyarmati sorban tartották őket. Még kevésbé hajlandók imperialista célokat szolgálva bármilyen háborút viselni a szocialista országok és a világ haladó erői ellen. Ami pedig az afrikai felszabadító mozgalmakat Illeti, ezek mindent elkövetnek azért, hogy a nyugatnémet neokolonlalisták és hasonszőrű társaik előbb-utóbb rájöjjenek; nemcsak az afrikai klíma, hanem az afrikai talaj is elviselhetetlenül forró számukra. Accra, 1965 november 1HB5. december 16. * (jj SZÖ 3