Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-02 / 304. szám, kedd

I fiillllI Á csuklós Ikarusok itiriiii: Prága Igen, már Prágát is meghódította a budapesti Ikarus gyár büsz­kesége, az IKARUS 180. Szülővárosában már évek óta nagymérték­ben hozzájárul a városi forgalom meggyorsításához s úgyszintén a világ más nagyvárosaiban, többek között Berlinben is a legközked­veltebb közlekedési eszközök közé tartozik. Legújabban, nem régi prágai látogatása alkalmával, az illetékesek úgy döntöttek, hogy fővárosunkban is „bevetik" a közlekedés egyre súlyosabb helyze­tének könnyebbítésére. CSUKLÓS VAGY EMELETES AUTÓBUSZOKAT. Ez a kérdés világszerte foglalkoz­tatja a közlekedésügyi szakembere­ket. Sok helyütt egyelőre az eme­letes autóbuszok vannak fölényben, ámde ott, ahol újszerű megoldás után kutatnak, nem elégednek meg az ed­digi tapasztalatokkal, hanem mély­reható elemzéseket végeznek, s a legkielégítőbb típus bevezetésére tö­rekednek. így tették ezt a mátyás­földi „autóbusz-városban" is. Fej­lesztői Ilyen magyarázatot fűztek törekvésükhöz: — Európa nagyvárosainak közle­kedési hálózata egyre gyorsuló ütem­ben sűrűsödik. A városokat megke­rülő átmenőforgalom sem tud ezen változtatni. Mind a személygépko­csik, mind a teherautók és autóbu­szok száma egyre emelkedik, és en­nek arányában lassul és nehezül a forgalom. Elsősorban a tömegszállítő, sze­mélyszállító forgalom az, amely a legsúlyosabb problémákkal küzd. Ma­gyarországon csakúgy, mint a többi szocialista országokban, ez a problé­ma arra kényszerítette a közönség­szállító járművek tervezőit és üze­meltetőit, hogy közös erővel keres­sék a kibontakozás útját. A Magyar­országi Ikarusgyár is mélyreható tanulmányokat folytatott a kérdés elemzése és megoldása céljából, és ennek eredményeképpen született meg az Ikarus 180 típusú csuklós autóbusz terve, amelyet az 1964. év­ben kezdtünk sorozatban gyártani. A csuklós autóbusztípus kifejlesz­tését számos összehasonlítás előzte meg. A legkedvezőbb megoldás után kutattunk. Külföldön a 10—12 méter hosszúságú, normális, egyszintes 2 és 3 tengelyes autóbuszokon kívül a forgalmi kapacitás növelésére több megoldást alkalmaztak a személy­szállításra szolgáló autóbuszoknál. Mindegyiknek vannak természetesen előnyei és hátrányai ls. 1. A pótkocsis megoldás beruházá­si költség szempontjából a legol­csóbb, de figyelembe kell venni a vontatókocsi üzemeltetésének és karbantartásának költségtöbbletét is, ami 30 % körül van a tapasztalat szerint. Balesetveszélyesség miatt egyes államokban betiltották a sze­mélyszállításra való alkalmazását. 2. A nyerges vontató előnye a jó helykihasználás, de a fékezéskor és kanyarodásban a biztonság nem ele­gendő. A személyforgalomban még kísérleteznek vele, noha a teher­forgalomban ez a megoldás igen el­terjedt. 3. A csuklós járműveknél általá­ban 16,5 méter hosszúság érhető el, és így ezek a legjobban kihasználha­tók. Az utasáramlás bennük a leg­előnyösebb, tehát velük biztosítható a legjobb utazási sebesség. A meg­állókon az állásidő a legkevesebb. Az útkihasználás (statikus) 160 utas esetén 0,259 m 2 felület/utas. A jár­mű fordulékony, 16—20 méter a for­dulási kör átmérője. Rövidtávú vá­rosi vonalakra ezért igen előnyös. 4. A másfélemeletes autóbusz meg­oldásánál előnyös a statikus útki­használás az utasáramlás szempont­jából, és távolsági forgalomra is jó, de nem állnak még rendelkezésre kellő forgalmi tapasztalatok. az autóbusz által az úttestből elfog' lalt felület minél nagyobb részét utastér formájában hasznosítsák. A korábbi célkitűzések közé tarto­zott — a szerkezeti megoldások részletein kívül — az ls, hogy ne csupán egy autóbusztlpust, hanem egész tfpuscsoportot hozzanak létre, melynek egyes változatai, bár kü lönböző célok szolgálatában, azonos szerkezeti elemekből és felépítmé­nyi részekből készüljenek. A szerkesztők ilyen célkitűzéseit teljes siker koronázta, mert a csuk­lós megoldású Ikarus 180 mellett létrehozták a teljesen azonos szerke­zeti és felépítményi elemekből álló Ikarus 558 típusú 100 személyes vá­rosi autóbuszt és az Ikarus 557 tí­pusú távolsági autóbuszt ls, amely egyaránt használható rendszeres vo­nalszolgálatra, turista, repülőtéri vagy egyéb célokra. Az ülőhelyek száma ebben a kivitelben az ülés­választék szerint változik. Az Ikarus 180 Berlinben 5. Az emeletes autóbusz. Hátrá­nya: az utasáramlás kevésbé elő­nyös, a megállóhelyeken az idővesz­teség számottevő, és így az utazási sebesség csökken. A túlterhelés miatt állóutas alig engedélyezhető. A dinamikus útkihasználás az uta­zási sebesség szempontjából kedve­zőtlenebb, mint a hosszabb csuklós járműveknél. Hosszútávú, főleg vá­rosi vonalakra alkalmazzák egyes világvárosokban. Ezek és a hasonló összehasonlí­tások az Ikarus gyár tervezőit egy­értelműen a csuklós megoldásra ösztönözték. AZ IKARUS 180 Az Ikarus 180 csuklós autóbusz létrehozóit az a cél vezette, hogy Az egyre növekvő autóforgalom a nagyvárosokban a közlekedési bonyodalmakon kívül számos további problémákat is okoz. Ezek kö­zé tartozik a levegőnek a kipufogógázok által történő nagyarányú szennyezettsége is. Ott, ahol nagy oktánszámú benzint használnak, ezek a gázok ólomrészecskéket is tartalmaznak, amelyek veszélyez­tetik az emberek egészségét. A képen a berlini Alexander téren végzett mérések a levegő ólom tartalmának meghatározására. Az Ikarus 180 típusú autóbusz ada­tai érdekes képet adnak. Befogadó­képessége 180 utas (40 ülőhely és 140 állóhely). A gépjármű önsúlya üzemanyaggal, pótkerékkel együtt 11 200 kg. A 9572 cm 3-es motor fura­ta 124, lökete 130 mm; legnagyobb teljesítménye 2400 ford/percnél 180 DIN lóerő. A motor felfüggesztése elöl gumipárnákon, hátul gumiék ágyazáson történik. Az ötsebességes és egy hátrame­netes fekvő sebességváltó magyar gyártmány, 70 mkg nyomaték átvi­telére alkalmas, és gyorsító áttétel nélkül ötödik sebességben városi használat esetén 63 km/óra végse­bességet biztosit. A felépítmény padlóvázas önhor­dó kocsiszekrény, a vezető és az utastér közötti rész el van választva. A külső lemezelés részben könnyű­fém, részben acél, a belső lemeze­lésnél műanyagidomokat is használ­nak. Az utasok számára összesen 4 ajtó áll rendelkezésre. Az utasajtók légnyomással működő harmonika­rendszerűek. Külön figyelmet érdemel a pad­lóvázkeret kialakítása. Ez magyar szabadalom. A váz hossz- és segéd­tartókból összeállított szekrényrend­szerű, hordozó elem, amely kiküszö­böli az eddig ismert vázas vagy egyéb önhordó kiviteleknél alkalma­zott hasonló célú megoldások hát­rányait. A súlycsökkentés céljából, de más gyakorlati szempontokból is a szekrénytartók egy része légtar­tályként is szerepel a sűrített leve­gő rendszerében. A hossztartók és a kereszttartók sajtolt lemez- vagy csőtartók, és tökéletes padlószerke­zetet adnak. A csuklós autóbuszok Budapesten Jól beváltak. Több közlekedik itt be­lőlük, mint bármely nyugati főváros­ban, annak ellenére, hogy az olasz és nyugatnémet típusok már régóta (1937) üzemben vannak, és kiváló eredményeket értek el velük a vá­rosi forgalom korszerű lebonyolítá­sában. Több külföldi gyár (Büsslng, MAN, Mercedes, Viberti, Fiat) egy­aránt épít csuklós és emeletes jár­műveket, az előzők azonban egyre nagyobb tért hódítanak. Prága ls érdeklődéssel várja az Ikarus-gyár új „küldötteit", amelyek remélhetőleg az utazóközönség meg­elégedettségére szolgálnak, segíte­nek a városi csúcsforgalom lebonyo­lításában. D. I. -15& M í» ggK : 4 í § V. » A Slovák Filharmónia egyik csoportja városnézés közben Sopronban Zenei életünk hírnevét öregbítették Magyarországon járt a Szlovák Filharmónia Hat autóbusz vitte Magyarország­ra a Szlovák Filharmónia több mint kétszáz tagú együttesét. Az együt­tes, mely 16 éves fennállás óta ven­dégszerepelt a Szovjetunióban, a Német Demokratikus és a Német Szövetségi Köztársaságban, Len­gyelországban, Angliában, Bulgáriá­ban, Olaszországban, Svájcban és Ausztriában, nagy lelkesedéssel ké­szült magyarországi útjára. Buda­pest híres arról, hogy a világ leg­jobb művészeit és együtteseit látja vendégül. Nagy elismerés számunk­ra, hogy közéjük sorolták a Szlo­vák Filharmóniát is. Az Esti Hír­lap ezzel kapcsolatban a követke­zőket írta: 16 év rövid idő, de elég volt, hogy felküzdjék magukat a modern szimfonikus zene élvonalá­ba. Ez pedig nem kis dolog, ha el­gondoljuk, hogy a nagy tradíciókkal rendelkező európai és hatalmas pénzzel összevásárolt amerikai együttesek sem tétlenkedtek ezalatt. BUDAPESTEN a zenei élet legjelentősebb rendez­vénye keretében, a Budapesti Zenei Heteken mutatkozott be együtte­sünk. A nagy érdeklődést bizonyít­ja, hogy minden jegy elkelt és köz­vetlenül a hangverseny előtt a Ze­neakadémia bejáratánál sokan al­kalmi jegyvételre . várakoztak. A\. nagyteremben a magyar zenei élet kiválóságait láttuk a közönség kö­zött: Ferencsik János, Lukács Mik­lós, Forrai Miklós karmestereket, Gyurkovics Máriát és Réty Józsefet, az Állami Operaház szólóénekeseit, a Tátrai Vonósnégyes tagjait, Bár­dos Lajos, Kadosa Pál zeneszerző­ket és másokat. A közönség lelkesen fogadta a Szlovák Filharmónia fellépését. Rajk András, a Népszava kulturá­lis rovatának vezetője így nyilatko­zott az együttesről: A csehszlovák, s ezen belül a szlovák zenekultúra hagyományosan magas színvonalá­ról nem első ízben szerzünk tudo­mást, hiszen ez a kultúra mély gyö­kerű, Dvoŕák, Smetana, Janáček hagyományaira támaszkodik. Most már Ide sorolhatjuk a hangverse­nyen megjelent Eugen Suchoftt, ked­ves és régi barátunkat, akik méltó folytatója, hogy úgy mondjuk — meghosszabbítója a cseh és szlovák muzsika 19—20. századi vonalának. Az együttes — a zenekar éppúgy, mint az énekkar — ennek a muzsi­kának, s általában a muzsikának magas színvonalú tolmácsa, ami Ri­chard Strauss „Don Juan"-jának megszólaltatásából is kiderült. Dvo­ŕák IV. szimfóniája és Eugen Suchofi negyed százada írt műve, „A kár­páti bércek zsolozsmája" szerepelt még műsorukban. Ez utóbbi a ki­magasló szlovák szerző hitvallása az embertelenség ellen, mely szü­letése Idején készült elborítani az emberiséget. Pontos, szép hangú (s ismét nem állható meg: tiszta, ze­nei fúvós hangzatokban gazdag) zenekart, tömör és sokszínű ének­kart ismertünk meg. A sajtóvisszhang igen kedvező. A magyarországi lapok elismerően íté­lik meg az együttes fellépését. A Hazafias Népfront lapja, a Magyar Nemzet a műsor érdekességének tartja Eugen Suchoň nemzeti mű­vész Kárpáti bércek zsolozsmája cí­mű művét, melyben a tenorszólőt dr. Gustáv Papp énekelte. A zene­kart is dicséret illeti, véleménye szerint lelkes és odaadó együttes, melynek minden produkciója gon­dos betanításra, vezetésre vall. Ugyanakkor megemlíti, hogy egyes szólamai talán még nem eléggé összecslszoltak és játékukban itt-ott szögletek bukkannak elő. Bár nagy­ra értékeli dr. Rajtért, mint beta­nító karmestert, azonban mint hang­versenydirigenst kissé merev egyé­niségnek tartja. Ha már kiragadtuk ezeket a megjegyzéseket, szükséges megemlíteni azt is, hogy az említett kritika a továbbiakban és a többi sajtóvisszhang egyértelműen a szlo­vákiai művészek budapesti sikerével foglalkozik. SOPRONBAN a Szlovák Filharmónia zenekara Zdenők Bílek vezetésével Dvoŕák, Smetana, Cikker és C. Franck mű­veivel nyitotta meg a hangverseny­idényt. A közönség nagyrészt fiata­lokból állt. Mi azonban a szünetben egy Idősebb zenerajongóval beszél­gettünk. Németh bácsi pozsonyi szü­letésű. A fia és a menye a Győri Szimfonikus Zenekarban játszanak. A Szlovák Filharmónia fellépése — mint mondja — különösen tetszett neki és kiváló zenei élményt jelent számára. Reméli, hogy a zenekar gyakori vendég lesz a nagy zenei múlttal rendelkező városukban. Hasonló kívánalmak hangzottak el másnap, amikor az együttes ve­zetőit a városi tanács képviselői fo­gadták. A viszontlátás reménye, a további szereplésekre tett ajánla­tok bizonyítják legjobban a Szlovák Filharmónia sikerét. A zenekar tag­jai nagyon Jól érezték magukat Sopronban, e történelmi múltú vá­rosban, ahol a kilencéves Liszt Fe­renc hangversenyezett, mielőtt kül­földi útra indult, s a közelben levő Eszterházi kastélyban a nagy oszt­rák zeneszerző, Franz Josepf Haydn két évtizeden át tevékenykedett. Különösképpen tetszett együttesünk­nek a szívélyes fogadtatás és a vá­ros zenerajongó közönsége. GYŐRBEN öt évvel ezelőtt mutatkozott be elő­ször a Szlovák Filharmónia. A ze­nekart, mint Ismerőst fogadta a kö­zönség, de a Jelzett műsor ls Ismert volt, ismétlésből állott. A közönség kérésére együttesünk utólag műso­rába iktatta Dvoŕák Újvilág szim­fóniáját. Befejezésül dr. Ľudovít Rajter karmester jelentette be a rá­adásnak szánt művet: Most pedig engedjék meg — mondotta ^ hogy tolmács nélkül tolmácsoljuk Dvoŕák Karnevál-nyitányát. A zene tolmácsolásához valóban nem kell fordító. Zenészeink, akik nem tudnak magyarul, nemcsak a közönséggel, de a magyarországi kollégáikkal ls igen Jól megértet­ték egymást. Kölcsönösen próbál­gatták hangszereiket, ízelítőt adtak játéktudásukból A hangverseny-tur­nén Ilyen barátkozásoknak gyakran voltunk tanúi. A Szlovák Filharmó­nia hatnapos magyarországi körút­jának sikere tehát nemcsak abban rejlik, hogy az előadott művek gaz­dag zenei élményt jelentettek a hangversenyeken részt vett több mint 2200 látogatónak, de szoro­sabbra fűzték népeink barátságát is. DRÁBEK VIKTOR Jól érezzük magunkat Mivel Füssön az árvízkatasztrófa miatt nem kezdődhetett a tanítás, szeptember 10-én negyven tanuló, öt tanerő, négy nevelő és néhány szülő kíséretében Ľubochňára uta­zott, hogy ott a žilinai Magasépítő Vállalat üdülőjében átmeneti ott­honra találjon. A modern épület festőien szép tájon, a Vág völgyé­ben fekszik. Azóta már több mint egy hónap telt el. A gyermekek vidámak, elé­gedettek. Tanulnak, játszanak, pi­hennek, kirándulnak. Meglátogatták a ružomberoki Textilanát, ahol az üzem dolgozói minden gyermeket melegítővel, papuccsal, iskolatáská­val és ingyen téli ruhával ajándé­koztak meg. Nagy élményt jelentett kirándulásunk a Magas Tátrába. MAROSVÖLGYI NÁNDOR, tanító X385. november 2, + (JJ SZČ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom