Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-10 / 312. szám, szerda

Megalkuvást nem ismerve. A PIESOKI GÉPGYÁR PARTSZERVEZETE UTAT TÖR AZ ÚJNAK Vojtech Schön elvtárssal, a Plesoki Gépgyár üzemi pártbizottságának elnökével beszélgetve a gyár problémáiról — ami sajnos bőven akad és amiről a továbbiakban még szó les3 — a pártéletröl, a pártmunkáról figyelemre méltó dologról tett említést. Ugyanis arról folyt közöttünk a szó, milyen módszerekkel dolgozik a pártszervezet, hogy befolyását, vezető szerepét növelve valóban az élcsapat szerepét töltse be. Ehhez kapcsolódva mondta el Schön elvtárs, hogy a pártéletben milyen új formákkal kísérleteznek. A 3. számú alapszervezetben, amely a technológiai és a fémmegmunkáló részlegek közös alapszervezete, a taggyűléseken nincs beszámoló. A taggyűlésen három napirendi pont van: 1. az előző havi taggyűlés határozata teljesítésének ellenőrzése; 2. problémafelvetés; 3. vita, vitaösszefoglaló, határozat. Mi az új, a figyelemre méltó ezekben a napirendi pontokban? A problémafelvetésnek nevezett második napirendi pont. Hogy és miképp történik ez, és tulajdonképpen miről van szó? A taggyűlésen, miután megtárgyalták az előző havi határozat teljesítését, feláll az elnök, vagy bárki más a résztvevők közül, és például, azt mondja: elvtársak, a taggyűléseken való részvétel nagyon gyenge. Meg kellene beszélnünk, hogyan oldjuk meg ezt a kérdést, és ml történjék azokkal, akik nem járnak el a gyűlésekre. — Aztán az elnök leül. Vagy: beszélnünk kell a munkafegyelemről. Sajnos, közöttünk is vannak olyanok, akik későn járnak munkába és korán elmennek, ráadásul még selejtet is gyártanak. Mit tegyünk, hogy ezen a helyzeten változtatni tudjunk? — Az egyik taggyűlésen — mondja Schön elvtárs — bedobták azt a kérdést, hogyan lehetne növelni a műszakok számát és hogyan lehetne biztosítani a gépek és a tér jobb kihasználását. Szenvedélyes vita alakult ki, amelyben többek közt rámutattak arra, hogy abban a csarnokban, ahol az XK típusú hajlító gépeket gyártják, még a régi gyártási profilból maradtak használaton kívül helyezett gépek. Sok helyet foglaltak el^akad^ozták. az üzemben levő gépek és a ter gazdaságosabb kihasználását. Milyen következtetésre jutott az alapszervezet taggyűlése? — teszi fel a kérdést Schön elvtárs. — Határozatot hoztak — és ebben az üzem vezetősége támogatta őket —, hogy ezeket a használaton kívüli gépeket el kell távolítani és a csarnokban futószalagot kell létesíteni. Ezt a határozatot végrehajtották, mégpedig úgy, hogy ebben a csarnokban zárt ciklusú termelés folyik, jobb a tér ki használása, és nincs olyan gép, amelyen ne dolgoznának. Mindehhez schön elvtárs még hozzáteszi, hogy ez az új gyűlésezési módszer ugyan csodákat nem művel, ám vitathatatlan tény — azon túlmenően, hogy a gyűlések Idejen jelentősen rövidebb lett —, hogy sok kérdést nagyon rugalmasan, az emberek aktív részvételével oldanak meg. Ügyelnek arra, hogy a taggyűlésen csak egy kérdés kerüljön megbeszélésre, nehogy a vita felaprózódjék. Viszont a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a napirendre kerülő kérdést mindenre kiterjedő, alapos vitában elemzik és meg Is oldják. A lényeg éppen az, hogy a megoldás módját az emberek maguk keresik meg, s ezért végrehajtását is saját ügyüknek tekintik. Megkérdezem Schön elvtársat, hogy ha a pártmunkának ez az új módszere ilyen jól bevált a 3. számú alapszervezetben, vajon bevezettk-e a többi alapszervezetben is? Nem, erről egyelőre nincs szó, mivel óvakodnak attól, hogy a pártmunkában bármiféle kampányszerűséget vigyenek be, tekintve, hogy ez formalitást, sablont jelent s ezáltal megszűnik a pártmunka lényege: élő eleven volta. Ami jó az egyik alapszervezetben, nem biztos, hogy beválik a másikban is. Az a fontos, hogy minden alapszervezet maga alakítsa ki a számára leginkább megfelelő módszereket. Helyteien dolog, a valóság meghamisítása volna, ha a pártmunkát, az új módszereket kiragadnánk a gyár egészének életéből és tevékenységéből. A Plesoki Gépgyár alapszervezeteiben, üzemi pártszervezetében és pártbizottságában folyó pártmunka valósághűen tükrözi azokat a hallatlan nagy változásokat, amelyek a gyár életében végbementei^ és továbbra is folyamatban vannak. Mert nem sok ideje, alig több mint fél éve annak, hogy az üzemi pártbizottság pontot tehetett egy áldatlan Időszak, és több évig tartó súlyos harc végére, kimondva: most pedig lássunk hozzá a hibák kijavításához, fogjunk hozzá a munkához. A vállalat régi vezetőségének a hibáiról van szó az 1958—1964. évek közti időszakban. A bajok azzal kezdődtek, hogy a Piesoki Gépgyár két más üzem profilját is átvette. Az új gyártmányok munkaigényessége kétszerese volt az eddigi gyártmányokénak, amit azonban nem rögzített sem az árutermelési, sem a munkaráfordítás! terv. Tetézte az ebből eredő hibákat aztán az, hogy 1959-ben a bérrendszer átépítésére, s ezzel egyidejűleg normaszilárdításra került sor, ami önmagában még nem lett volna baj és az elégedetlenség kútforrása. De azzá vált, mivel az üzem vezetősége, a törvényes előírásokat megszegve, minden dolgozó normáját '<—' tekintet nélkül az adott munkahely körülményeire — egyformán megszilárdította. Aminek aztán az lett a következménye, hogy a legjobb szakmunkások, akik eddig is szilárd, sőt, túlfeszített normákkal dolgoztak, nem tudták az új normát teljesíteni, — az élenjárókból egyszeribe sereghajtók lettek. Ezzel szemben a csellengők, a gyengén dolgozók, akiknél az új norma sem volt szilárdnak mondható, egyszeriben jól kereső emberek lettek. Mi más lehetett volna a következménye az ilyen helyzetnek, mint az, hogy a gyárból tömegesen léptek ki a munkások, mégpedig a legjobb szakmunkások. Nem bírt különösebb befolyással az események alakulására az üzemi pártszervezet sem. Az üzem vezetéerejű, szakmába vágó döntéseknél a járás is kikéri véleményét. J

ó, hogy Igy történt. Nem jó azonban, hogy egy ember kerek hat esztendeig élt a társadalom perifériáján. Nem, erre nem volt szükség. Sőt meg sem történik, ha egyes vezetők nem madártávlatból nézik az „ügyet", ha annak Idején nemcsak azt látják meg, ami „felülről nézve" is könynyen a szemükbe ötlött, hogy X. Y. „rossz családi életet" él, hanem azt is észreveszik, miért és kinek a hibájából adódnak a családi ellentétek. Ez természetesen alaposabb, talán hosszadalmasabb, fáradságosabb munkát igényelt volna. Ha azonban mindezt vállalják, elkerülhetetlenül meglátják, hogy annak a bizonyos zilált családi életnek nem okozója, hanem szenvedő részese volt az illető mezőgazdász. Később a családi dolgok már nem jöttek számba. De ott volt egy tény, hogy kizárták a pártból. Ez olyan pont volt, amelyet akármikor elő lehetett rángatni. Látszólagos ok volt a föltevésekre, bizalmatlanságra. Azután ez is feledésbe ment. De akkor már részeges, megbízhatatlan ember volt a neve. Ha elfogyott a pénze, alkalmi munkát vállalt. Haza nem mehetett. A családi fészek ajtaja már régen bezárult előtte. Fönntartom a tévedés jogát, ám az az érzésem, mégis helyénsében megnyilvánuló helytelen ve zetési módszerek szétforgácsolták a pártszervezet egységét és tevékeny ségét. Még ha a pártszervezet kí sérletet is tett valamely kérdés megoldására, akkor sem tudtak előbbre jutni, mivel egyrészt bármely részletkérdés a további kérdé sek egész láncolatát vonta maga után, másrészt pedig a gazdasági vezetés állandó és szívós ellenállá sába ütköztek. Ilyen körülmények között került sor a múlt év elején az üzemi pártbizottság újjáválasztására, amelynek elnöke Vojtech Schön elvtárs lett. Az új pártbizott ság és elsősorban ls Schön elvtárs, meg nem alkuvó, szívós következe tességgel látott hozzá, a gyárban a rend helyreállításához. Követelték a hibák és a túlkapások kijavítását. A gazdasági vezetés ezért panasz szal fordult a Járási pártbizottság hoz és azzal vádolta meg Schön elvtársat, hogy mint az üzemi pártbizottság elnöke beavatkozik az igazgató hatáskörébe. A járási pártbizottság megvizsgálta a helyzetet és megállapította, hogy az igazgató kezében túl nagy hatáskör összpon tosul, amellyel visszaélve elnyomott minden véleménynyilvánítást, nem tűrte a kritikát. A kivizsgálás követ kezményeként az Igazgatót ez év februárjában leváltották. Most jött el az ideje valóban annak, hogy az üzemi pártbizottság a hibák következetes kijavításáért harcolva, hozzálásson a konszolidáció megteremtéséhez. Első és legfontosabb teendő a túlkapások meg szüntetése, a teljesítménynormák felülvizsgálása volt. Ez jó hangulatot teremtett az üzemben, bár a normák felülvizsgálása korántsem jelentett elvtelen engedményeket, hanem arról volt szó, hogy a túlkapásokat megszüntessék. A legnagyobb tanulság ebből az volt, hogy üzemi problémákat nem lehet a munkások nélkül és ellenük megoldani. Majd fokozatosan hozzáfogtak a bérrendszer átépítéséhez, a prémiumok rendezéséhez. Megszilárdult "a munkafegyelem, de megszilárdult a pártfegyelem is, és fellendült a pártmunka. Az üzemi pártbizottság beszélgetést folytatott a kommunistákkal, aminek eredményeképpen megszületett egy valóban elvtársi, őszinteségen és tenniakaráson alápuló kapcsolat, és mind erőteljesebben bontakozik ki egy olyan helyzet, hogy a hibák kijavításában, a nehézségek legyőzésében a kommunisták az élenjárók, a kezdeményezők. A rugalmas és következetes pártmunkának köszönhető az is, hogy a gyár dolgozói visszanyerték önbizalmukat és meggyőződtek arról, hogy a feladatok, a terv teljesíthető. És ennek a nagyszerű, ám sokszor oly nehéz pártmunkának a motorja Vojtech Schön elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke. Mert az igazság az, hogy a régi gazdasági vezetés dogmatikus módszereivel az a pártbizottság vívta meg súlyos harcát, amelynek élén Schön elvtárs áll. BÁTKY LÁSZLÓ való Igy feltenni a kérdést: Kit lehet, vagy kit kell ezért elmarasztalni? A , válasz első pillanatra nagyon egyszerűnek látszik. Ki mást, mint ő magét, Minek ivott erején felül? Azonban képzeljük magunkat az ő helyzetébe. Egy gyökértelenné vált emberről van szó, aki mellől minden támasz kidőlt, aki ebben az erőpróbában képtelen volt megállni a saját lábán. Nem tudta elkerülni a buktatókat, képtelen volt segítőkéz híján újból talpraállni. A gyökértelenség, a sehová nem tartozás olyan, mint a negyvenfokos láz: leveszi az embert a lábáról. Egy kéz, egy ember kellett ahhoz, hogy újra megtanuljon járni, emberhez méltón élni! A lényeg, hogy ez sikerült! M

égsem szeretném általánosítani az esetet, habár a legjobb akarattal sem nevezhetnénk „fehér holló"-nak. Tanulság, hogy járjunk a földön, lássuk meg azt is, ami a fehér és fekete határvonalak között nem annyira szembetűnő. Egyetértek elnök Ismerősömmel abban, hogy tényleg ne „madártávlatból" nézzük, szemléljük az egyes jelenségeket. Ahány ember, annyiféle nézet, felfogás, gondolatvilág. Az egyes ember „kis világának" megismeréséhez, megér téséhez a „madártávlat" túlságosan nagy távolság. SZARKA ISTVÁN T - ——; --tt^ A kis kíváncsi... (Arnold Stubűa felv.J „Háború után" címmel Alain Resnais ismert francia rendező fran cia—svéd koprodukciôs filmet forgat. Felvételünkön balról Alain Resnais rendező, Genevieve Bitjeid és Yves Mondtand, a film főszereplői. [CTK felvétele) A csábi dalosok között * A szép Tokaj-vidék Annak idején már beszámoltunk a Csemadok losonci járási vezetősége és a Nemzeti Front helyi szervezetei által Csébon rendezett szüreti ünnepélyről. Megemlítettük, hogy a műsort a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége hangszalagra vette és rövidesen közvetíti. A helyszíni felvételt A csábi dalosok között címmel a rádió csütörtökön sugározta. Gondolhatná az olvasó, miért csak most? És ha a rádió részt vett az ün nepélyen, miért nem közvetített a helyszínről, vagy ha erre nem nyílt lehetősége, miért várt egy hónapot? Hasonló kételyeink nekünk is támadtak. A közvetítési időpont eltolódását mégsem marasztaljuk el. Bár eleve jobb a friss adás (nem is tanácsolhatunk mást, mint hogy hasonló alkalommal a rádió ügyesebb legyen), ebben az esetben nem éreztük sem azt, hogy a műsor fölösleges, sem azt, hogy elavult. A csábi dalosok között című adás megkésve ls az élményszerűség erejével hatott. Elsősorban azért, mert meggyőzően bizonyította, hogy akarattal milyen sokra képesek az eldugott falvak egyszerű dolgozói is. A félórás közvetítés a csábi énekkarral és a falu történetével ismertetett meg. Celleng István, a pótori bánya csillése, munka után énekkart vezet, műsort rendez, szöveget ír, és ha szükséges (mint Jelen esetben), még a bemondó szerepét is vállalja. A rádió ezzel a közvetítéssel az ő, és a kultúráért áldozatra is képes csábiak munkáját ismerte el, becsülte meg. Celleng István és általában az egész énekkar megérdemelte, hogy a rádióban szerepeljen. De meg kell mondanunk azt is, hogy az elismerés csak szándékuknak és önfeláldozó munkájuknak szól. Teljesítményük — tekintve, hogy műsoruk többnyire műdalokra, gyenge sláger- és rigmusszövegre épül — megközelítően sem annyira értékes, mintha munkásságukat az eredeti népdalok tolmácsolására, a tiszta népművészet továbbfejlesztésére fordítanák. Nem a csábiak hibája, hogy rendezvényükön összeolvadt és együtt jelentkezett az értékes és az értéktelen. A kultúra lelkes híveinek bizonyult jó szándékú csábiakat a szakembereknek kellene figyelmeztetniük arra, hogy mi a nemes és mi a giccs, mit érdemes ajkukra venni és mit nem. Az Idegen lelkületű slágereket és műdalokat semmi esetre sem érdemes „népművészetté" minősíteni... A szép Tokaj-vidék címmel a csehszlovákiai Tokajhegyaljáról közvetített riportműsort a fádió. A téma nemcsak érdekes, hanem időszerű is. Tokajról soha sincs jobb alkalom beszélni, mint most, szüret idején. A rádió a harmincperces adásban elsőnek a vidék egyik legjobb ismerőjét: Pap Miklós tanárt, a Tokaj Múzeum igazgatóját szólaltatta meg, aki történelmi és geológiai kérdésekről beszélt. Aztán a csehszlovákiai Tokaj-vidék központjában, a Slovenské Nové Mesto-i Állami Gazdaság toronyai részlegében a vezetőt, Kása Sándor mérnököt keresték fel, aki többek között elmondta, hogy a csehszlovákiai Tokaj-vidék éppen olyan sajátosságú és vulkanikus eredetű, mint a magyarországi. A csehszlovákiai Tokaj-hegyalját jelenleg 349 hektár szőlő képezi és további 354 hektár szőlő vár kitelepítésre. A régebben kitűzött tervet, hogy 1985-ig kiépítik e gazdag vidéket, nem sikerült teljesíteni. Az elképzelést most valósítják meg és 1970-ig a Kisújhelyi Állami Gazdaság szőlőterületét a jelenlegi 316 hektárról 520 hektárra növelik. Ezzel elérik, hogy a jelenlegi 70—80 vagon bor helyett évente 110—120 vagonnal fognak termelni. A szőlőkitelepítések 30 millió, az épületek, gépek és a különféle felszerelések 20 millió korona befektetést igényelnek. Jelenleg a szakosításon fáradoznak. Szeretnék elérni, hogy a Kisújhelyi Állami Gazdaság kizárólag minőségi bort termeljen. Mivel a szőlők többnyire kiöregedtek, az elmúlt években hektáronként alig érték el az átlag 30 mázsás termést. Tavaly azonban hektáronként átlag már 34 mázsát szüreteltek. A rádió riporterei ellátogattak a szőlőskei Szőlő- és Növénytermesztési Szakiskolába is. A magyar tagozattal dolgozó, két éve indult iskola életéről, munkájáról sugároztak néhány hasznos tudnivalót. A műsor az Ismerd meg, hazádat című rovat keretében hangzott el. Ha nem Ismernénk e rovat erényét, számos Jól sikerült számát, és a szerkesztő képességét, A szép Tokaj-vidék című összeállításról csak elismeréssel beszélhetnénk. Az élő riportok, a végig eredeti anyag Jó elképzelésről, igyekezetről tanúskodott. Mivel azonban hallottunk már ennél igényesebb összeállítást is, A szép Tokaj-vidék című adásnak csak a mondanivalóját dicsérhetjük. Az összeállítás, a szerkesztés kevésbé sikerült. Túl hosszúak voltak a nyilatkozatok, nem éreztük eléggé a szüreti hangulatot, hiányzott a témához nagyon kínálkozó zene. Tokajról és a tokaji borról írók, költők, politikusok olyan sok szépet mondtak. Bár említették, nem ártott volna egy csokorra valót ebből is bemutatni. Vasárnap A Nagy Októbert Szocialista Forradalom emlékére címmel sugároztak irodalmi összeállítást. Tóth Arpád Oj Isten, Somlyó György Hol van a cár és Dénes György Kereszt a hóban című verse, valamint Markovits Radion regényrészlete hangzott el. A műsorszámok mindegyike szép volt, az adást mégis kissé öregnek éreztük. Hiányoltuk a mai szerzők forradalmat köszöntő friss műveit. l

b) • A párizsi Plon kiadó rövidesen megjelenteti a Kongóban tragikus körülmények között elpusztult Dag Hammarskjöldnek, az NSZK egykori főtitkárának elmélkedéseit, Jegyzeteit, lírai feljegyzéseit. A könyv iránt máris nagyobb érdeklődés nyilvánul meg, mint Chaplin, vagy Mac Arthur emlékiratai iránt. • Róbert Escarpit francia professzor szerint az utolsó 10 évben ismét a könyv került az újság, a rádió és a televízió elé — ami az elterjedtséget Illeti annak ellenére, hogy a második világháború után az említett tájékoztatási eszközök álltak az első helyen. Escarpit profeszszor szerint földünkön évente 400 000 művet adnak kl 5 milliárd példányszámban. • Leningrádban megjelent Borisz Paszternák lírai életművének első nagyobbszabású dokumentuma: öszszegyűjtött verseinek kötete. Fia, Jevgenyij Paszternák Moszkvában most egy kisebb válogatást készít elő apja életművéből. 19B5. november 10. * (JJ SZŐ 5