Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-09 / 311. szám, kedd

íHlľlľf. A SZAMOLOGEP FORDÍT A biblia szerint Bábel tornyának építése okozta azt a „bábeli zűrzavart" az emberek beszédében, amelynek terhét ma is érezzük. Az ókori népek hagyományaiban fellelhető magyarázat, miért beszél minden nemzet más nyelven, költői módon ugyan visszaemlékeztet arra a „boldog állapotra", amikor minden ember egyetlen nyelven beszélt. A tudósok és a műszakiak, s hasonlóképpen a különböző tudományokban dolgozó kutatók is a legboldogabbak lennének, ha ismét megtalálnák a „közös nyelvet", amelyen megérthetnék egymást. Bizonyos reményt nyújt erre a kibernetika új „hajtása", a gépi fordítás, amely a kezdeti nehézségeket legyőzve egyre szélesebb teret hódít, és komoly reményekkel kecsegtet. A kutatás kerékkötője A tudományos és műszaki fejlesztésnek, illetve a kutatásnak egyik legsúlyosabb problémája a különféle országok más-más nyelven megjelenő publikációinak felhasználása. A közlemények mai mennyisége kizárja annak lehetőségét és e mennyiség növekedésének tendenciája már, hogy a kutató szakemberek rendszeresen elolvassák a témájukra vonatkozó ismeretanyagot, méghozzá mindegyiket a maga közlési nyelvén. Olyan fordítói kapacitás megszervezése és fenntartása ma már nem képzelhető el, amely az elolvasandó anyagok fordítását „naprakész" állapotban a kutatók rendelkezésére bocsátaná. Az Egyesült Államokban például bizonyos mennyiségű közlemény esetén már gazdaságosabbnak ítélik a szükséges kutatásokat megismételni, mint a rájuk vonatkozó anyagokat összegyűjteni, lefordítani és áttanulmányozni. Oj lehetőségeket hozott ezen a téren az elektronikus számológépeknek egyik nyelvről a másikra, ha nem is tökéletes, de legalábbis használható fordításra való felhasználása. A gépi fordítás „története" A szakirodalomból megtudjuk, hogy 1946-ban Warren Weawer és A. D. Booth, egy amerikai és egy angol mérnök még csak nagyon bizonytalan formában vitatkoztak arról, hogy a számológépet tulajdonképpen fordításra is fel lehetne használni, feltéve, hogy elegendő nagy memóriakapacitással rendelkezik ahhoz, hogy a szótárat a memóriaegységben el lehessen helyezni. Egy évvel később A. D. Booth és egy nyelvész már részletesen kidolgozták az automatikus szótározás programját. Egy további évvel később egy másik angol tudós, R. H. Richens azt is kidolgozta, hogyan lehet a gépet egyszerű grammatikai szabályokra megtanítani, más szóval: hogyan lehet ezeket a szabályokat egy adott számológépre programozni. 1949-ben Warren Weawer, az 1946-os vita egyik részvevője részletes memorandumot dolgozott ki, amelyben bebizonyította, hogy az elektronikus számológépet fel lehet használni automatikus fordításra. 1950 januárjában Erwin Reifler, a washingtoni egyetem kínai tanszékének vezetője már részletekbe menő tanulmányt tett közzé a gépi fordításról. A döntő fordulat 1954-ben következett be: január 7-én, először az emberiség történetében, a fordítást nem ember, hanem gép végezte el. A kísérletet az IMB 701 típusú univerzális elektronikus számológéppel hajtották végre. A szótár, amelyet a gép memóriájában el tudtak helyezni, mindössze 240 szóból állt, amelyhez még 6 grammatikai szabályt tudtak mellékelni. A kísérlet érthető feltűnést keltett. Hatására szerte a világon gyors ütemben indultak meg a fordítógépekre vonatkozó tudományos vizsgálatok. Az amerikaiak oroszangol fordítással foglalkoznak, Angliában Bernal professzornak, a neves fizikusnak és békeharcosnak az intézetében, a Birbeck College-ben pedig A. D. Booth kínai szövegnek angolra történő fordításával kísérletezik. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának számológépén, a BESZM-en D. J. Panov és munkatársai angol szövegnek oroszra történő fordítását dolgozták ki. A felhasznált szótár 952 angol és (az angol szavak többszörös jelentése miatt) 1073 orosz szóból állt. Az első gépi fordítást angolról oroszra 1955 végén végezték. Hogyan fordít a gép? Tudjuk, hogy a számológép csupán olyan műveleteket képes elvégezni, amelyekre utasítást kap az embertől. Milyen adatokat kell tartalmaznia a számológép szótárának? A nyomtatott szótárakban két részszel találkozunk: az egyik az idegen nyelvű rész, a másik az anyanyelvű rész. Az idegen nyelvű részben a sző mellett az anyanyelvű jelentés (ha pedig több jelentése van, akkor valamennyi jelentés) áll. A számológép memóriájában elhelyezett szótár másképpen van berendezve. Az idegen nyelvű rész két újabb részre oszlik: az egyikben azok a szavak állnak, amelyeknek csak egyféle jelentősége van, a másikban pedig azok, amelyek többféle jelentéssel bírnak. Ez utóbbi az úgynevezett „kifejezések szótára". Az idegen nyelvű szavak ABC sorrendben vannak tárolva, mellettük azonban nem az anyanyelvű jelentés, hanem egy-egy utaló szám és egy sor egyéb adat va\. A számológép szótárában tehát annak a memóriahelynek a sorszámán kívül, amelynél az anyanyelvűjelentés az anyanyelvű részben társ igényel, amely meghatározza mindazokat a feladatokat, amelyeket a gépnek minden egyes mondattal kapcsolatban el kell végeznie. Ennek az utasításnak (programnak) a helyes kialakításától függ a fordítás biztossága és takarékossága. 95 %-os szabatosság követelményével pl. egy 10—15 szavas mondatnak oroszból angolra (vagy viszont) való fordítását a gép kb. 36 000 utasítás alapján végzj el. Új utakon Az utasításhalmaz egyszerűsítésének jelentős' lépcsőfoka volt a két érintett nyelv (pl. orosz és angol j közé egy olyan harmadik nyelv beiktatása, amelynek a gép szempontjából logikus mondatszerkesztése lehetővé teszi az utasítások tömkelegének jelentős csökkentését. Ilyen módon oroszból a „logikus nyelvre" és abból az angolra való fordítás együtt is jóval kevesebb munkát igényel, mint a közvetlen áttétel. E közvetítő nyelv céljára valamiféle eszperantó jellegű nyelv kialakítása mutatkozik előnyösnek. A szótár szókincsének esetleges hiányosságalt a gép — a megfelelő utasítás alapján — ügyesen megA munka utáni pihenést szolgáló tárgyak kiállítása A fordítógép „szíve" az elektronikus számológép, amely előkészíti a fordítandó szöveg szótárát; az utóbbit a gép lyukasztott programszalag formájában helyezi el „emlékezetében". lálhat'ő, további adatokkal ls számolni kell. Előre megállapított kulcsszámokkal kell megjelölni azt, hogy az illető sző miiyen mondatrésznek felel meg: főnévről, Igéről, melléknévről, számnévről, határozószóról stb. van-e szó. Külön kulcsszámok jelölik, hogy az ige rendhagyó-e vagy nem (például múlt időben változik-e az igető vagy nem), illetve azt, hogy az illető szónak az anyanyelvben egy- vagy többféle jelentése van. Ez utóbbi esetben a szót nem a rendes szótárban, hanem a kifejezések szótárában kell keresni. Az első időben a gép csak a fordítandó szövegben előforduló szavak szótár szerinti megfejtését helyettesítette be, a nyelvtani összefüggések és a mondat szerkezetének elemzése nélkül. Ma már a gép a belé adagolt nyelvtani és mondatszerkesztési szakismeretek birtokában teljes elemzésre is képes, és így munkájának eredménye — a nehezen kódolható nyelvi finomságok és nem teljesen egyértelmű szóhasználatok kivételével — szabatosnak tekinthető. Ez a szabatosság azonban a gép számára sem „olcsó mulatság", mert minden egyes mondatot többször is végig kell pásztáznia a nyelvtani összefüggések megállapítására és a szerkezetileg is helyes fordítás előállítására. Nem szabad emellett elfelejteni, hogy ugyanazt a gondolatsort általában minden nyelv más mondatszerkezettel fejezi ki, sőt, igen sok szó helyes értelmét is csak a mondat elemzése útján lehet megállapítani (pl. a „lép" vagy a „vár" szó nyelvtani vonatkozásaitól függően főnévnek, vagy igének minősül). Azt pedig, hogy az azonos betűösszetételű és azonos nyelvtani kategóriába tartozó szavak megfelelő értelmét választhassa ki, a gépnek lexikális kutatást kell' végeznie a saját memóriaegységében (pl. hogy a „járás" főnevet helyváltoztatásnak, vagy államigazgatási területi egységnek minősítse-e). Az eredményes gépfordítás — a minél nagyobb szókinccsel rendelkező szótármemőrián kívül — minél alaposabb „műveleti utasítást" kerüli, amennyiben minden olyan szónál, amely nem szerepel a memóriaegységben, egyszerűen fordítatlanul az eredetit közli. Így lehetőséget nyújt a felhasználónak arra, hogy a néhány hiányzó kifejezés „manuális" pótlásával a teljes szöveghez jusson. Jelentős racionalizálási lehetőség van a fordítandó anyag „beadagolásában" is. Ez idő szerint ugyanis ezt a műveletet a géptávíróhoz hasonló berendezés végzi, amely a betűnként „lekopogtatott" szöveget kódálja, vagyis a Morse-ábécéhez hasonló jelekre bontja. Így tehát — bár a kódálást a gép automatikusan végzi — minden szöveget le kell gépelni. Ennek nem csekély időtartamát és költségét erősen csökkenteni lehetne, ha a gép a meglevő szöveget „olvasni" tudná, vagyis a televízió kamerához hasonló berendezéssel a nyomtatott jeleket közvetlenül bontaná a gépbe adagolható jelekre. A jelenlegi elektronikus számológépeknek fordítási célokra való alkalmazása még nem gazdaságos; a a számológép egy-egy mondatot mintegy 3,5—4 perc alatt fordít le, míg a gyakorlott fordító ugyanzet kb. 30—40 másodperc alatt tudja lediktálni. Ennek az a magyarázata, hogy azok a gépek, amelyekkel eddig fordítási munkákat végeztek, számoló-, nem pedig fordítógépek. Más szóval: arra a célra készültek, hogy numerikus számításokat végezzenek; ezt sok ezerszer gyorsabban is hajtják végre, mint az ember. Tehát speciális fordítógépek kialakítására van szükség, amelyek a jelenleginél lényegesen nagyobb memóriakapacitással rendelkeznének. Egyúttal azonban a gép szótározási módszereit is tökéletesebbé kell tenni. Nagy feladat vár ezzel kapcsolatban a nyelvészekre is, akiknek a fordítógép részére szükséges nyelvtani szabályokat sokkal teljesebben és pontosabban kell megfogalmazniuk, mint ahogy eddig sikerült. (Részletesebb ismertetést a gépi fordítás „mechanizmusáról" Tarján Rezső: Gondolkodó gépek c. művében találunk.) A Bratislavában megrendezett V. szlovákiai alkalmazott és iparművészeti kiállítás e művészeti ágaknak az elmúlt tizenkét év alatti fejlődéséről számol be. Levegős rendezése vonzza a zömben fiatal látogatók szemét, sokrétűsége felébreszti érdeklődésüket. A bemutatott anyag az ember ősi díszítő kedvét jelzi. A tárlat jó érzékkel megválasztott központi témája: „a munka utáni pihenés", s az ennek lehetőségeit szolgáló tárgyak. Száguldó korunk testileg-szellemileg igénybe vett dolgozó emberének hatványozott szüksége van kötelességének elvégzése után az üdítő nyugalomra, a kikapcsolódásra. A lakás feloldódást ígérő pihenő sarkainak berendezése tehát roppant fontos. A bemutatott mintadarabok: kis helyet elfoglaló, kényelmes heverők, a test formájához alkalmazkodó karosszék, alacsony asztalkák, ügyes könyvespolcok képezik az alapot. (Zimmermannová, Holešták-Holubár, Petriví, Jirák tervei alapján.) Fontos kiegészítők á világító testek. Láttunk köztük több érdekes funkciós darabot, s jó néhány erőltetett megoldású falécekből szerkesztett asztali lámpát. Annál szebbek, a kovácsolt vasból és különböző fémből hegesztett egy- és több ágú gyertyatartók, s bennük az új formájú színes viaszgyertyák. — Az agyagművészet termékei igényes díszei a lakásnak, így Rosulková plasztikai érzékű kerámiai feje (Helenka), vázái és tálai. Színt, derűt és meleget árasztanak a kézzel csomózott mai rajzú szőnyegek. (Thainová, Roachová), a bútorszövetek és Rudavská egyéni felfogású szőtt falkárpítja, Rauchová üde gyermektematikájú textilképei és Holéczyová igényes vert csipke kompozíciói. A terített asztal díszeit képezik Trachtová és Jakešová formaérzékét dicsérő étkezési készletek, Jakubčik falusi ételek felszolgálására alkalmas edényei, kulacsai, Koreň hideg ételek tálalására szolgáló simán faragott diófa táljai, tányérjai, és Calovka funkciós fém- és faevőeszközei. A hatást fokozzák a törékeny szépségű finom formájú ivókészletek (Hološko, Tarabaj. A lírai színességű, roppant változatos alakú üveg vázák, dísztálak és dobozok csillogása meleg fényt ad a környezetnek. Nálunk új technikát mutat be Cetková választékos színezésű, műfajszerű zománcképein. — Cetka ezüstékszerei, finoman, Ízléssel alakítottak. Az anyag még kiterjed világszínvonalú színpad képzőművészetünket idéző tervekre és makettekre (Vychodil, Kraviansky, Gábor, Gálik, M. Dagmar Rosülková: Helenka (samot) Pehr). Az alkalmazott grafikák között Altrlchterét kell megemlítenünk. Bariknak könyvkötései szépen Illeszkednek a tartalomhoz. — A művészi fényképészet képviselői, Bleyová a kontúr remegésbe feloldó aktképei, Kállay remek színes New York sorozata, Robinsonová érzékeny fogalmazásé Pierottjai, Vyskofiilnak az USA ellentmondásosságait kiélező felvételei s Martinček tájai, meg az újabb, elvontabb irányzat híveí: Štubňa és Štepánek. A mai iparművészet fejlődéséhez s eredményeihez sokban járul hozzá a modern technika. A jelentős fejlődést mutató változatos anyagról nyert benyomásunk summázásaként elmondhatjuk, hogy ez valóban jó szakmai és esztétikai színvonalról tanúskodik. Az újat, jobbat kereső alkotók fokozzák a 'közönség fogékonyságát, igényességét. BÁRKÁNY JENÖNÉ • A kulturális tevékenység jól bevált formáit (Színjátszás, stb.) a Csemadok képtelen feleleveníteni, de annál nagyobb sikerrel szervezi a képzőművészeti tárlatokat, népi mulatságokat, stb. ' .. . . • Pola Negri a néma filmek felejthetetlen sztárja a közelmúltban bejelentette a sajtó képviselőinek, hogy megírja emlékiratait. Könyve New Yorkban „Egy filmsztár emlékei" címen jelenik meg. • Ránki György magyar zeneszerző elkészült „Cirkusz" című új balettjének zenéjével. A librettó Karinthy Frigyes novellája alapján készült. POP ART A SZOBRÁSZATBAN A kanadai vámhivatal a közelmúltban visszatartott egy hatalmas ládát, ami úgy nézett ki, mintha színszappant, zabpelyhet, vagy almamusttal töltött bádogdobozokat tartalmazott volna, amelyben azonban az adatok szerint Andy Warhol amerikai pop art festő „KARTONJAIT" szállították. A kanadat hivatalok véleménye szerint azonban ezek nem minősültek művészi alkotásoknak, hanem iparcikkeknek és ezért 4000 dollárt kellett volna kifizetni • Azt hiszem a kanadaiak tévednek. Mert a vámhivatal eljárását követő néhány nap múlva, feleségem megbízásából az önkiszolgálóba mentem vásárolni és a hazafelé vezető úton betértem egy galériába, ahol éppen pop art kiállítást rendeztek. A bevásárló kosár kissé nehéz volt, ezért letettem a földre. • Még a látottak hatása alatt álltam, amikor haza értem. • „Hol az áru?" ' kérdezte a feleségem. • Na ámen — sóhajtottam — otthagytam a galériában." • Hát akkor csak szaladj érte, ha egyáltalán vacsorázni óhajtasz" • Szaladtam a képtárig, de már későn .érkeztem, az élelmiszerekkel telt kosár időközben megnyerte a kiállítás első díjat. • „Kerestük önt, de nem tudtuk megtalálni" — közölte a képtár tulajdonosa. „Miért nem szignálta művészt alkotását?" • „Ez nem művészi alkotás, ez a mai vacsorám." • A jelenlevők viharos nevetéssel fogadták bejelentésemet. „Nemcsak nagy szobrász, humora is van" — mondta a zsűri egyik tagja. • „Ez a művén is látható" — felelte a másik. „Figyelje meg, hogy a paradicsompürét hogyan támasztotta a a disznóhús-konzervhez." • „De nem értem, mi adta neki az ihletet ahhoz, hogy a kétszersültet éppen a műzsírra tegye" — mondta az egyik hölgy. • „Egyszerűen geniális" — felelte a hölgy kísérője. „Nézze, hogyan fekszik oldalán az őszibarack-befőtt. Ezt még a nagy Warhol sem engedte meg magának". • Véleményem szerint azért a módért kapta az első díjat, ahogyan azt a túrós kalácsot a kosárba gyűrte. • „Ezelőtt Picasso elsápadna." • „Nézzék kérem" — mondta — „a sok megtiszteltetésért nagyon hálás vagyok, de a feleségem vár és nekem haza kell vinnem a vacsorát." • „Haza?" — Rémüldözött a képtár tulajdonosa — „éppen most adtam el művét annak a házaspárnak 1500 dollárért." • „De hiszen az egész csak 18 dollárba került" — feleltem. • „Nem az áruról van szó, hanem arról, amit belőle alkotott. Ön a mosóporos doboz elhelyezésébe több fantáziát adott, mint Rodín a „Gondolkodó"-ba. Ezek után már senki nem pillanthat úgy egy doboz francia—amerikai spagettire, hogy ne gondoljon egyidejűleg önre is. Ezzel a kosár élelmiszerrel többet fejezett ki egyetlen este alatt, mint Rembrandt minden festményével." • Szerényen elpirultam és átvettem a csekket. Aznap este feleségemet egy étterembe vittem vacsorázni és másnap ismét elmentem az önkiszolgálóba, ahol egy sokkal drágább élelmiszeres kosarbt vásároltam, amit azonnal elvittem a képtárba. • De a kritika lesújtó volt. „Fejébe szállt a siker" —mondták az élvonalbeli washingtoni művészeti kritikusok. ART BUCHVALD (New York Herald Tribúne J 1985. november 9. * tJJ SZÖ 5