Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-27 / 329. szám, szombat

"Világ proletárjai, egyesül jelelt! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA BRATISLAVA 1965. NOVEMBER 27. SZOMBAT XVIII. ÉVFOLYAM 329. síim Ára 50 fillér A SZAZADIK HÁZ Fényesen ragyognak az új ház nagy ablakszemet. Fenn a homlokzaton tábla hirdeti „ezt a házat a trenöini ruhakészítő üzem építette". A ház kapujában ünneplő vendégsereg, kattognak a fényképezőgépek, az idős Pap István szájából nehezen gördülnek elő a szavak: Köszönöm, nagyon köszönöm, elvtársak... Az árvíz sújtotta Izsán, a századik család költözik vissza új otthonába. Nagy esemény ez a falu életében. Alinak a ház udvarán a védnökségi járások, Trenčín, Uherské Hradišté és Šumperk vezetői, és eljött Dvorský elvtárs, a kerületi pártbizottság vezető titkára is, hogy elismerését fejezze ki az építőknek jó munkájukért. A községet a védnökségi járások építik újjá. Izsán 282 ház teljesen összeomlott, és 145 erősen megrongálódott. Mikor az első nyilvános gyűlésen Turček elvtárs, a trenčíni járási pártbizottság vezető titkára ígéretet tett, hogy Izsát felépítik, az emberek többsége nehezen tudta elképzelni szava igazi értelmét. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen akkor helyenként még másfél méteres víz borította a falu egy részét. — Itt, a komáromi úton csak romhalmaz maradt. Mondták, hogy adnak új házhelyet a magasabban fekvő részen, de a legtöbb ember nem akart megválni a szülőháztól. Egyesek elmentek, mások azonban itt építenek. Örülök — mondta Pap bácsi —, hogy a mi házunkat is újra itt építették fel. A vendégek távozása után Pap bácsi a nehéz napokról beszél. Egyedül maradt idehaza, felesége, leánya a kis unokával két hónapig volt távol, ö, a szenvedélyes halász, aki ismeri a Duna szeszélyeit, mentette az apróságokat. Nem nagy eredménnyel. A hajógyárban töltött évek emlékét a köszönő levelek elevenítik fel. Betegsége miatt- még 1957-ben búcsút mondott a gyárnak, s bár azóta sem ült ölbe tett kézzel, és mégis érzi, hogy 55 éves kora ellenére a nyugdíjasok táborába való. — Ha nincsenek a trenčlniek, sohasem lenne ilyen házunk ... Mig ó a trenčínieket dicséri, a falu másik szélén az új Štúr utcában Tárnok András bácsi az Uherský Brod-i gépipari üzem dolgozóiról mondja ugyanezt, ö is ma kapta meg az új családi ház kulcsát. A védnökségi üzemek az év végéig még 43 ház átadását tervezik, s az önsegéllyel építkezők is befejezik 10 ház építését. S mialatt a védnökségi járások vezetői a helyi pártbizottság és a HNB együttes ülésén a falu újjáépítésének problémáit vitatják, azalatt Pap bácsi négyéves kis unokája meleg szobából fényes ablakon keresztül tekint ki az utcára. CSETÖ JÁNOS Példás tervteljesítéssal készülnek jövő évi feladataikra (ČTK) — A szlovák magnezitművek legkiválóbb műszaki dolgozói, közgazdászai és munkásai tegnap kezdték meg Jelšaván tanácskozásukat arról, milyen előkészületek alapján teljesítheti magnezitiparunk a jövő évre előirányzott feladatokat. A szükséges előkészületekkel egyidejűleg arra törekszenek a szlovák magnezitművek dolgozói, hogy példásan teljesítsék idei termelési és exportfeladataikat. Az exportfeladatokat — pénzben kifejezve — már eddig is húsz és negyedmillió koronával sikerült túlteljesíteniük, de ez év végéig még további, mintegy 24 millió korona értékű exportárut szállítanak a megrendelőknek. Szlovákia legnagyobb magnezitüzemének, a Košice melletti Bankobányának dolgozói teljesítették már ez idei tervfeladataikat. A szlovák magnezitművek bányáiban ez év elejétől terven felül már 123 857 tonna magnezitet jövesztettek. K O N G d Mobutut öt évre államfővé választották • A parlament erős fegyveres őrizet mellett ülésezett • Lázas kormányalakítási tárgyalások • Mi lesz Gizengával? A zvolení számítóközpontban önműködő számitógépek dolgozzák fel a közép és kelet-szlovákiai kerületek állami gazdaságainak és egységes földművesszövetkezeteinek adatait. Havonta több mint egymillió számtani műveletet végeznek el a számítóállomáson. (J. Valko — CTK felv.) Leopoldville (CTK) — A leopoldville-i rádió jelentette, hogy csütörtökön este a képviselőház és a szenátus együttes ülésén öt évre államfővé választották Mobutu tábornokot. A parlament épületét Mobutu ejtőernyősei erősen őrizték, közben a választott képviselőknek rövid nyilatkozatot olvastak fel arról, hogy az országban elrendelték az ostromVégállomása felé közeledik a szovjet—csehszlovák barátsági staféta Lvov (CTK) — Lvov ukrán város lakossága tegnap szívélyesen üdvözölte a már hagyományos szovjetcsehszlovák barátsági stafétát, mely november 22-én indult el Moszkvából, és a csehszlovák határ felé tart. Lvov lakosai a staféta megérkezése alkalmából tartott ünnepi gyűlésen a csehszlovák dolgozók számára zászlókat, albumokat és leveleket adtak át Alekszandr Gromov altábornagynak, a staféta parancsnokának. A staféta pénteken indult végállomására, Ungvárra. AZ UTCA LUCSKOS. Óvatosan kerülgetem a járda pocsolyáit. Trolibusz robog el mellettem, kerekei rámfröccsentik a szenynyes vizet. Ejnye, ejnye! Sajnos, későn vettem észre a veszélyt, már nem volt Időm a fal mellé húzódni. Morcos kedvvel vizsgálgatom a pantallóm szárát, feszeng bennem a sanda Indulat. Egyszerre úgy érzem, valaki rám bámul. Az utca túlsó oldalán eqy atlétatermetű alak áll. egy bulldogképű ember. Ali, és kitartóan néz felém. Micsoda pofa! Elő'igró. ha'almas állkapocs, kiülő járomcsontok. bozontos szemöldök, szúrós, savószínű sze mek. Brr. Lerí az arcáról a kegyetlenség. Nem szeretnék vele az erdőben találkozni. Vajon mit akar? Mért képzelni, mit akar. Na, mindegy, ha így hozta a sors, állok elébe. n A BULLDOGKEPU néz rám olyan szúrósan? Vagy talán nem is engem bámul? Hát akkor kit? Nincs körülöttem senkt. Részeg a pasas, belém akar kötni? N t csak, már indul ts felém. Ogy inog, mint a tengerészek, ha partra kerülnek. Már egészen közel ért hozzám, itt lóqatja az orrom előtt hatalmas lapátkezét. Es néz, néz rám mereven, szigorúan. Mért haragszik ez rám? Találkoztunk volna már valahol? Nem tudom elMár itt áll mellettem, vállával súrolja a vállam. De nem szól semmit, nem szól, csak néz, és egyszerűen ellép mellettem. Megkönnyebbülve felsóhajtok. Tehát mégsem akar belém kötni! Mit akar hát? Furdaló kíváncsisággal figyelem. Még néhány lépést tesz a fal felé, és lehajlik. Valamit felszed a járdáról, és a bal tenyerébe helyezi. Gyöngéden, Óvatosan. Az arca egészen ellágyult, attól félek, sírva fakad. állapotot, s Mobutu tábornok öt évig államfő lesz. A képviselőket és a szenátorokat figyelmeztették, högy vita nélkül hagyják jóvá a csütörtöki katonai államfordulatot. A parlamentben felolvasott nyilatkozatot a kongói hadsereg 14 magas rangú tisztje — Mobutu és Boboza tábornok, valamint 12 ezredes írta alá. Hírügynökségi jelentések szerint lázas tárgyalások folynak az új kormány megalakításáról. Mobutu nyilatkozata értelmében az új kormánynak ma kellene bemutatkoznia a parlamentben. Ezzel kapcsolatban feszülten várják, milyen szerepe lesz az új rendszerben Csombénak, akt elsőként üdvözölte a hadsereg fellépését. Egyes megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy Mobutu kezdetben megpróbál Csőmbe nélkül kormányozni. Az AFP a leopoldville-i rádióra hivatkozva Brazzavilleből jelenti, hogv a szabadon bocsátott Gizenga haladó szellemű kongói politikus állítólag találkozik Mobutuval,, és tárgyalni fognak. Mobutu Csőmbe példáját követi, aki 1964 nyarán, közvetlenül hatalomra jutása után szintén szabadon bocsátotta Gizen(Folytatás a 2. oldalon) Vajon mit talált ez a különös ember? Nézem a tenyerét: egy kis madár csücsül benne. Egy közönséges szürke veréb. Azt simogatja, becézgeti. Rám néz, és azt mondja: — A trolibusz áramszedője verte le ... Szegény ... Hazaviszem, talán megmarad ... Hirtelen nem tudok mit felelni. Csak bólogatok. Nézem a sajnálkozó, szomorú arcot, aztán gyorsan elköszönök. HAT IGEN. A külső csak álarc. Arra való, hogy elrejtse az igazi embert, sohasem gondoltam volna, hogy ebben a marcona emberben ennyi jóság lakozik. —des— A Kamenický Šenov-i üvegipari középiskola — mely a maga nemében a világ legrégibb iskolája — a jövő évben ünnepli fennállásénak 110. évfordulóját. Felvételünkön: Miroslava £ Krupková üvegtáblát csiszol. (J. Finda — ČTK felv.) £ Bízzanak bennünk N

ÉHÁNY hete az újságok, folyóiratok hasábjain gyakran találkozhatunk olyan cikkekkel, amelyek arról tudósítanak, hogy az egyik vagy másik üzemben, iskolában, szövetkezetben, állami gazdaságban a párt beszélt az ifjúsággal. A rendszeresen és figyelmesen Olvasó ember már az eddigiekből is könnyen kihámozhatta, hogy egy fontos és folyamatos akcióról van szó. A felületes olvasó, aki a fentihez hasonló című írásnak a címét is csak egyetlenegyszer szántotta végig a tekintetével, talán kárörvendően tesz néhány megjegyzést. Nincs kizárva, talán ilyent: megmondtam én már régen, baj van a mai Ifjúsággal. Nos, a legjobb talán, ha minden kertelés nélkül szembenézünk a valósággal. Semmiképpen sem elrettentő ez a szembenézés. Kezdjük talán azzal, hogy a mai fiatalság semmivel nem rosszabb, mint a mindenkori ifjúság. Sőt, ha az országépítésben való részvételüket nézzük, azt látjuk, ma több munkaszakaszon és nagyobb mértékben kapcsolódik be az Ifjúság a népgazdasági fontosságú feladatok elvégzésébe, mint bármikor azelőtt. Igén, a mai fiatalok a munkában és a tanulásban általában megállják a heJyílkét. Nem egy nagy építkezés fűződik az ifjúság nevéhez, és az sem valami másodrendű dolog, hogy az ifjúság színe-java tettrekészségének, akaraterejének és tudásszomjának eredményeképp a legújabb tudományágakban is eléri a világszinvonalat. Akkor meg hát — mondhatná valaki —, miért volt szükséges ez a beszélgetés? Ugyanis könnyen arra következtethetnénk, hogy az apa azért beszél a gyermekeivel, mert valami rossz fát tettek a tűzre. Milyen jó, hogy az ifjúság körében csak elvétve vetődik fel az ilyen vagy hozzá hasonló kérdés. Annál gyakoribb a beszélgetések pozitív visszhangja. Elsősorban nem is arra a sok száz vállalásra gondolok, melyeket belefoglaltak a beszélgetésekről írt jegyzőkönyvekbe, hanem arra a félreérthetetlen hangra, amely elárulja, hogy az ifjúság bízik a pártban. N

E MARADJUNK annál a kérdésnél, mi is tette vagy teszi szükségessé ezt a széles alapokon szervezett beszélgetést, ha a párt bízik az ifjúságban, az ifjúság szintúgy a pártban. Talán túlságosan is megszoktuk, hogy a mindennapi életünkben előforduló, országos méretben és hosszabb időn át szervezett tevékenységet kampánynak tituláljuk. Ezzel persze sok esetben nagyon leegyszerűsítjük a dolgot. A jelen esetben vegyük csak figyelembe a leglényegesebb tényezőket. Azt, hogy Ifjú nemzedékünk nagyobb része már olyan életkörülmények között nőtt fel, hogy szerencséjére nem hallotta a fegyvercsörgést, a bombák robbanását, nem élte át a háború borzalmait, a munkanélküliséggel együtt járó nélkülözést. Így is van ez jól. Az egykor üldözött és bebörtönzött idősebb kommunistákat is örömmel tölti el ez a tény. Ha valakik, ők bizonyára nem kívánják vissza a múltat. Nemcsak a maguk, hanem az ifjúság, gyermekeik, unokáik érdekében sem. Igen, ezek a harcban megedzett ősz hajú kommunisták azt szeretnék, hogy gyermekeik, unokáik úgy, olyan körülmények között éljenek, amilyent ők akkor, az embertelen társadalmi rendszerrel folytatott harc idején megálmodtak. Nekik, a fiataloknak készítették a jövőt. Nem arról van szó, hogy a fiatalok nem akarnák a Jót, vagy nem vennék ki részüket a szocialista országépítésből. Csak hát azt a sanyarú múltat már messze magunk mögött hagytuk. Nem véletlen, és nem is csoda, ha 18—20 éves fiataljaink eredményeinket, sikereinket, jelenlegi politikai és gazdasági helyzetünket teljesen természetesnek tartják. A munka-, a tanulási lehetőséget is, mindent. Ez még rendjén is lenne. Ám a párt, mint a múltban ls mindig, most is előre néz. A mában akarja elhinteni a holnap magját. A XIII. kongresszus előkészületeinek jegyében nemcsak a közeli, hanem a távoli jövőt is belátható közelségbe hozza ifjúságunk elé. S ezt a társadalmi, gazdasági és nem utolsósorban emberi szempontból tökéletesebb társadalmat többé-kevésbé már a mai fiatalok építik. i ESSZIRE kell annak látnia, aki a jövőt építi. Távolabb láthat a jövőbe, aki messzire néz vissza a múltba. Azért kell a munkában, harcban megőszült kommunistáknak beszélgetniük a jövőt tervezgető fiatalokkal. Néhány beszélgetésen magam is részt vettem. Még korai lenne az eddigi beszélgetésekből már most levonni a végkövetkeztetést. Egyet azonban már az eddigiek alapján is jogosan állíthatunk. Azt, hogy ifjúságunk színe-java félreérthetetlenül kinyilatkoztatta: szilárdan állunk a párt mellett, bízzanak bennünk. A jövőt illetően ez bizakodással tölthet el mindnyájunkat. HARASZTI GYULA