Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-20 / 322. szám, szombat

|

MI LESZ A RÁFIZE

T É S ES D Z E M J K S_O R S A? Megoldhatók-e a pőtori ellentétek? Vegyes gondolatokkal lépjük At a Kékkői Szénbányák központi bejáratát. Ismerjük a nagyszerű eredményeket, amelyeket itt a bányászok az 6v eleje óta elértek, tudjuk, közel tízezer tonna szenet adtak már ez idén a népgazdaságnak terven felül. De tudjuk azt ls, hogy rohamosan közeleg az újév, az új irányítási rendszer bevezetésének határideje, az az idő, amikor a termelés gazdaságosságától függ majd a nehéz bányászmunka díjazása. Egyben tudjuk azt is, hogy a Kékkői Szénbányákban a termelés egyáltalán nem mondható gazdaságosnak. Kl fedezi a jövőben a vállalat ráfizetését? Van-e egyáltalán jövője a rentabilitáson alapuló gazdasági rendszerben az ilyen bányáknak? Mit gondolnak a távlatokról a bányászok, mit a vezetőség? — ezekre a kérdésekre keresünk választ a föld alatt, a fronton, a diszpécser műszerekkel zsúfolt helyiségében, az igazgató második emeleti irodájában... A legnagyobb munkatermelékenység Kevesen tudják, hogy a szlováKiai szénbányák közül az egy főre eső szénfejtésben a legnagyobb munkatermelékenységet jelenleg a pótorl bányákban érik el. Évek óta fokozatos korszerűsítésnek vagyunk itt tanúi: összpontosították a szétszórt bányarészlegeket és a külszíni berendezéseket, tehergépkocsik helyett vasúti kocsik szállítják el a szenet egy nagy forgalmú állomásnak is beillő rakodótérségről, nagy javítóműhelyek emelkedtek ki a földből, korszerű osztályozó épült. A nagyüzem menetét központi vezérlő helyiségből irányítja éjjel-nappal a szolgálatos diszpécser. A műszertábláknál Milan Surkošt találjuk — előtte az egész üzem sémája. Nagy táblán világító csíkok jelzik a működő szállítószalagokat, sötét csí"kok a veszteglőket, negyven árammérő mutatja egyidejűleg az összes fontos villanymotor áramellátását, három műszer a legfontosabb bányagépek menetéről állandóan feljegyzést készít. Világító gombok a kapcsolótáblán, amely fölött két mikrofon rúdja mered a diszpécser felé. Meggyullad az egyik gomb, a diszpécser lenyomja, a hangszóróból megszólal az egyik csoportvezető hangja. Villanyszerelőt kér. Még mielőtt kiszállna a vonalból, a másik mikrofonon a villanyszerelőt a diszpécser a helyszínre vezényli, s ezt máris közli a bányásszal... A vezérlőasztalban beépített magnetofon — üzemzavar, vagy baleset esetén bekapcsolják, hogy bizonyíték maradjon arról, tnllyen intézkedéseket tett a diszpécser. A Ligifon minden munkahellyel összeköti őt, a két telefon szükség esetén a bányán kívül tartózkodó vezetők azonnali behívását teszi lehetővé. A bonyolult vezérlőberendezésekre ma már nagy szükség van a pótorl bányákban, ahol nagy számú bányagép, villanymotor működik a mélyben, ahol meghonosodtak a kombájnok, a frontokon a dúcolást mozgó acélpajzs helyettesíti, a közlekedési vonalak kilométerekre nyúlnak ... Mindez gondos karbantartást, állandó műszaki felügyeletet igényel. Modern bányaüzem lett ban, amikor egy robbantás után a homokos laza kőzet megmozdult az itt lábatlankodó riporter feje felett, hogy a tetőgerendák recsegve ropogva inogtak, s az aknásznak Jó idejébe tellett, míg meggyőzte az újságírót, hogy a „plafon" nem szakad le ... Nos, ebben a bányában, Pavol Rumplt csapatának munkahelyén, ma kombájn vágja a szénréteget, betonba ágyazott szállítószalag repíti a felszínre a „fekete gyémántot", s ami a legfontosabb, a fejek felett acéllemez tartja fel az omlós rétegeket. Hidraulikus acéltámaszok tartják az acéltetőt, elmés berendezések mozgatják, mindig annyival, amennyivel a front előre halad. Ez a nagyszerű berendezés, természetesen, nem ajándék — százezrekbe került. A munkabiztonságon azonban nem takarékoskodhatunk — ez a tetőgerendák recsegésére jól emlékező riporter mély meggyőződése. Mivel járulnak mégis hozzá a gazdaságosabb termeléshez Pavol Rumplt frontszakaszán? — Energia és acéltámasz — hangzik a válasz. — Nem hagyjuk feleslegesen futni a motorokat, és omlasztás előtt kimentjük az acéltámaszokat. Ha például egy szénfalon 600 acéltámasz van, akkor a tervezett veszteség 20 darab. Ha veszteségünk például csak 15 darab, akkor az öt megmentett támasz árának 60 százaléka üti a markunkat. Egy hónap alatt ez szép pénz... — Másutt a bányafával és egyéb felszereléssel takarékoskodnak — fűzi hozzá Milan Gáli, a részlegvezető helyettese. — Szerszámok, szögek, robbanóanyag, mindezen szintén tetemes összegeket takarítanak meg a bányászok, s teszik gazdaságosabbá a termelést. — Mégis, mi az önköltség legnagyobb tétele? „— tesszük fel a kérdést. — A legnagyobb tételre közvetlenül a munkahelyeken kevés hatással lehetnek. A legnagyobb tételt a leírások képezik. Más szóval: leginkább a berendezések, a külszíni létesítmények drágítják a szenet. Á látottak, hallottak összegezése előtt a Kékkői Szénbányák igazgaZAŤKO ELÖVÁJÁR ELLENŐRZI AZ ACÉLTAMASZOKAT a néhány évvel ezelőtt még három kis üzemre felaprózott, csekély termelékenységű bánya. De megfizeti-e a termelés ezt a rengeteg modern berendezést? Az első fejtőrészlegen vagy két hónapja új berendezést használnak, az Urzitz típusú magyar gyártmányú acélpajzsot. A nagyszerű szerkezet acél boltíve a front egész hosszában a bányászok feje fölött biztonságos tetőt képez. Akaratlanul is eszünkbe jut az az öt év előtti Jelenet ugyanebben a bányátójával, Michal Ondírko elvtárssal beszélünk. Azonnal a lényegre tapint, adjuk át neki a szót: — Ismerte a régi bányát? Hájt, Bukovecet, Slatinkát? Igen? Nos, akkor tudja, milyen kezdetleges volt ott a berendezés, s milyen „drágán", gépkocsikkal kellett szállítanunk a szenet. Látja, pedig akkor olcsóbb volt a szenünk, mint ma. Egy tonna szénre 6 korona leírás esett, ma a dolina központi üzem minden nagyszerű berendezése a leírást 14 koronára emelte egy tonna számára. S mivel tovább korszerűsítjük, 1970-ig ez a szám 21 koronára emelkedik. Ma 78 koronáért adjuk tovább a szenet, de saját költségeink 110 koronát tesznek k-t. • Ahol a korszerűsítés a gazdaságosság rovására ment • A problémák leegyszerűsítése helyett új gondolatok • Készíthető-e nedves szénből nagy hőértékű tüzelőanyag — Világos — folytatja az igazgató — hogy a bánya jövője attól függ, milyen olcsón képes majd termelni. De ne feledjük, hogy az acél védőpajzs használata akkor lenne rentábilis, ha. egy főre egy műszakban 20 tonna szenet adnánk onnan. Ma 7 tonna az egy főre jutó teljesítmény egy műszak alatti Nyelvemen a kérdés „akkor miért vezették be?" —, de idejében eszembe Jut a recsegő tetőgerenda, az omladozó „plafon", s így magamba fojtom a szót. Az Igazgató, mintha gondolataimban olvasna, közbeveti: — Nem engedhetjük meg, hogy Idő előtt elhasználódjanak az emberek. A munkabiztonság és az egészségvédelem — rentabilitás ide, rentabilitás oda — mindenkor feladat. Elgondolkozunk a hallottak felett, s egyszeriben megértjük az annak idején újságokban gyakran olvasott híreket: „Angliában elhanyagolják a munkabiztonságot a bányákban, až NSZK-ban egymás után zárják be a szénbányákat..." Igen, a rentabilitást a bányaiparban valaminek a rovására lehet csak elérni. Hol itt a kiút? Hanyagoljuk el talán a korszerűsítést? A szocializmusban „angolosan" nem gondolkozhatunk. Zárjuk be a bányákat, s fűtsünk inkább nyersolajjal? Ez tetszetősebb, de nagy teljesítményű hőerőműveink átépítése, a bányák leszerelése még nagyobb ráfizetést eredményezhet, mintha a szénbányászatra fizetünk rá ... Előtérbe nyomul a kérdés: az új technika, a korsze rű berendezés miért nem képes ugrásszerűen növelni a teljesítményt, hogy kifizetődő legyen alkalmazásuk? Igen, ez a problémánk gyökere, de a természeti adottságok (szívós, „nehéz", nedves szén a pótorl) még sokáig akadályozni fogják a rentábilis nagyüzemi termelést, a technika tökéletes kihasználását. A legnagyobb pótorl ellentét a rentabilitás és a korszerűsítés között tehát még fennmarad. De ak kor itt nem lehet bevezetni az új Irányítási rendszert... — Bevezetjük — mondja az igazgató. — Az anyagi érdekeltség új rendszerét és a tervezési újdonságokat már ki is próbáltuk. Az új tervezés sokat favít a helyzeten. Ma már például nem lényeges, hogy a vállalat milyen havi eredményeket mutat fel, fontos az, hogy egy év alatt leszállítsuk a tervezett mennyiséget. Ez az erők jobb csoportosítását teszt lehetővé. A munkahelyek aprólékos tervfelbontása elmarad, menet közben változtathatunk a havi, negyedévi terveken. Ez azt jelenti, hogy nem köt többé a merevség a részletekben ... — De hogyan oldják meg az önköltségek kérdését? Hiszen, mint láttuk, korszerűsítéssel a rentabilitást nem fokozzák, sót... A régihez visszatérni nem lehet... Mit tesznek? — Van egy harmadik lehetőség is — mondja az Igazgató, aki egy régen dédelgetett gondolatát önti most szavakba. — Ma olyan szenet termelünk, amely nedves, kis hőértékű és örülünk, hogy a Zemianske KostoTany-t hőerőmű elfogadja tüzelőanyagnak. Ha mt negyedére tud nánk csökkenteni a szén víztartalmát, nagyobb hőerőértéket kapnánk, drágábban adhatnánk tovább és ez zel kiegyenlítődnék az önköltség és az ár közti különbség. Tudtommal ilyen berendezés csak egy van, mégpedig Jugoszláviában. Klszámí tottuk, mibe kerülne egy Ilyen be rendezés, s rájöttünk, két év alatt kamatostul megtérülne. Ha másképp nem megy, kölcsönt veszünk fel a bankban és visszafizettük. Így ér tékesebb szenet adunk a gazdaságnak, mi pedig megszabadulunk a ráfizetéstől. Persze, maradhatna minden a régiben is, az állam továbbra is egyenlíthetné a bánya ráfizetését. De aligha teszi majd. A körültekintő vezetés, az újszerűen gondolkodó emberek kezdeményezése gazdag gyümölcsöt ígéri VILCSEK GÉZA A természettudományok helye az ismeretterjesztő munkában A múlt hónapban két jelentős kultúrpolitikai esemény zajlott le: október 16—17-én volt Bratislavában a Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társaság szlovákiai közgyűlése, október 29—31-én pedig Prágában a Társaság országos kongresszusa. A kongresszus határozata értelmében a társaság új, rövidebb elnevezést vett fel. Oj neve: Szocialista Akadémia. Céljai, ismeretterjesztő munkájának formál és munkamódszerel nem változtak. A Szocialista Akadémia széles körű ténykedéséből ez alkalommal az ismeretterjesztő munka egyik nagyon fontos területéről, a természettudományokról szeretnék pár szót írni. Változatos tarkasággal vesz bennünket körül a természet, melynek törvényeit, törvényszerűségeit a természettudományok vizsgálják és hasznosítják. Az anyag megjelenési formájának végtelen gazdagságát tárják elénk a természettudományok. Virágok, állatok, a föld ásványai, a csillagos ég, a villámoktól terhes zivatar és melegítő napsütés — megannyi különböző tünemény, melyeket az ember ősidőktől fogva igyekezett minél jobban megismerni és felhasználni. Az ember leigázza a természetet és saját szükségletelnek szolgálatába állítja. Körülöttünk mindenütt az ember hatalmát látjuk a természettel folytatott küzdelemben. Ezt a mindent legyőző hatalmat az ember a tudománynak, tudományos Ismereteinek köszönheti. A természet tanulmányozásával, törvényeinek és a dolgok tulajdonságainak kutatásával az ember szolgálatába állítja a természet erőit. Az ember elhatározásától, világnézetétől és politikai öntudatától függ, hogy a természettudományok által nyújtott, minden korábbi képzeletet felülmúló hatalmas eszközöket saját Jólétére és boldogulására, nem pedig önmaga elpusztítására használja fel. Míg a humánus tudományok előadásának óriási jelentősége van abban, hogy a hallgatókat a társadalmi fejlődés törvényeivel megismerteti és kialakítja társadalmi világnézetüket, — addig a természettudományok népszerűsítésének az a jelentősége, "hogy megismerteti a hallgatókat a természet törvényeivel, amelyek az ember célszerű tevékenységét Irányítják és kialakítja a dialektikus-materialista világnézet természettudományos alapelveit. A természettudományok népszerűsítésének jelentősége napról napra nő. Nemcsak a termelőerők fejlődésének jelentős Irányitól és a tudományos-technikai előrehaladás alapjai, hanem — szélesebb értelemben —, nagy Jelentőségük van a tudományos világnézetre való nevelésben, és nagy hatásuk van az általános műveltség színvonalára. Ennek ellenére a természettudományok nem foglalnak el Jelentőségüknek megfelelő helyet az Ismeretterjesztő munkában. A Szocialista Akadémia munkájában — mint az országos kongresszus leszögezte —, kb. 10 százalékkal szerepelnek a természettudományok egyes ágai. Ez pedig paradoxon. A Szocialista Akadémiának, a természettudományok népszerűsítése terén Jól átgondolt tematikus terve van és nagyszámú, megfelelő szakképzettséggel rendelkező előadók állnak készen e hasznos feladat teljesítésére, azonban a rendező szervek érdeklődése a természettudományi tematika iránt csekély. Ez az állapot már néhány éve tart, és a legnagyobb erőfeszítés ellenére sem sikerült megváltoztatni. A tematikai munka egyik elsődleges feladata lesz a közeljövőben, hogy a figyelmet az exakt természettudományi diszciplínákra — főképp a matematikára, a fizikára, a matematikai módszerek alkalmazására a biológiában, az orvostudományban, a biofizika és biokémia legújabb vívmányaira stb. Irányítsa. Az elméleti matematika területén szem előtt kell tartanunk a matematikai analízist, a lineáris algebrát és a geometriát, továbbá a • May Károly, a népszerű Ifjúsági író regényeinek színes kerete, mozgalmas cselekménye már régen felkeltette a filmrendezők érdeklődését. A sorozat legújabb darabja — Az ezüst oroszlán birodalmában >=•» olasz, jugoszláv, amerikai, angol és német színészek részvételével készül. valószínűségelmélet problémáit, Igy az Ínformáció elméletét, a matematikai gépek működésének magyarázatát és az általuk nyújtott lehetőségek kihasználását stb. A fizika területén a modern kvantumfizika problémáira és a technikába való felhasználásukra, az elemi részecskék fizikájára, a kristályok fizikájára és alkalmazásukra, a mechanikai szilárdság fizikai lényegére stb. kell helyeznünk a súlyt. A plazma fizikájának nagy jelentősége van nemcsak az anyag szerkezete alapvető törvényszerűségeinek tanulmányozásában, hanem az elektromos energiaforrások leggazdaságosabb kihasználásában Is. jelentős helyet foglal el a modern fizikában a szupervezetőképesség, továbbá az alacsony hőmérséklet — és a magas nyomások fizikája, melyek nagyon fontosak a szilárd anyagok tulajdonságainak, az anyag szerkezetének tanulmányozásában stb. A kémiában figyelmet kell szentelnünk az anyagszerkezet kémiai vizsgálatának, a kémia és az élő anyag viszonyának, a kémia egyes ágazataiban nyert eredmények gyakorlatban való realizációjának stb. Súlyt kell helyeznünk az Ipar és mezőgazdaság kemlzálásának, a kémia és a kémiai technológiák elméleti alapjainak, a makromolekuláris kémia problémáinak, a műanyagok alkalmazásának széles körű népszerűsítésére. A biológiai tudományok népszerűsítésében a biológiának a többi természettudományok közötti speciális helyzetéből kell kiindulnunk, és hangsúlyoznunk kell, hogy az élő anyag és törvényeinek tanulmányozása, Ismerete feltétlenül szükséges az emberek egészségi állapotának megjavítása érdekében. Nagy jelentősége van továbbá a biológia alkalmazásának pl. a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban stb. Fontos lesz népszerűsíteni azokat az ismereteket, melyeket a biológia nyer pl. az olyan problémák vizsgálatánál, mint az idegesség, zaj, új kémiai anyagok hatása, a technika hatása az emberek egészségére stb. Az ismeretterjesztő munkában megfelelő figyelmet kell szentelnünk a korszerű asztronómia eredményeinek, különösen a szovjet asztronautika sikereinek, az antropológiában pedig a modern elméleti antropológia problémáinak. Az említetteken kívül nagyon fontos figyelmünket azokra a területekre összpontosítani, ahol az utóbbi években egyre Jobban előtűnik a határos természettudományok szintetizáló lényege a természet törvényeinek megismerésében. Ezért ajánlatos részletesebben foglalkozni a biofizikával és feladataival az élő sejt szerkezetének és működésének megvilágításában, továbbá a biokémiával. Itt a biokémia és a kémia viszonyával a sejt metabollzmusának megvilágításában, a modern genetikával, blokllmatológlával stb. Ma már csökken a nem szisztematikus, egyedül állandó előadások jelentősége. Ezért rá kell térnünk a népi egyetemek, posztgraduális kurzusok keretében rendezett előadássorozatokra, melyek Jobban lekötik a hallgatóságot és tartós Ismereteket biztosítanak. Fel kell használnunk a modern tanítási módszereket, a filmeket, a laboratóriumi gyakorlatokat, melyek érdekesebbé, vonzóbbá teszik az előadásokat. A biológiát, fizikát, kémlát stb. mint korszerű természettudományt, mint a természet jelenségeiről szóló tudományt kell előadni, amely a jelenségeket materialista módon magyarázza. Kellő figyelmet kell fordítani az általános törvényszerű öszszefüggések és a közöttük levő viszonyok megmagyarázására. A hallgatók tudományos világnézetének kialakítása érdekében nagy jelentősége van az anyagokra és változásaikra vonatkozó konkrét elképzeléseknek és fogalmaknak, amelyeket közvetlen megfigyelések, tanulmányi kirándulások, bemutatások és laboratóriumi kísérletek segítségével alakítunk ki. Ilyenkor alakulnak kl azok az elképzelések és fogalmak a hallgatók tudatában, amelyek a formalizmus elkerülésének fő eszközei lesznek. Az emberiségre a jövőben még sok nagyszerű győzelem vár. Ennek előmozdítói a tudomány és a tudás határtalan fejlődése, és a természetet legyőző ember hatalmának határtalan növekedése. Ezért kell az ismeretterjesztő munkára ls oly nagy súlyt fektetni, mivel ez nagymértékben elősegíti céljaink megértését és elérését. TÖLGYESSY GYÖRGY, docens, a kémiai tudományok kandidátusa, a Szocialista Akadémia szlovákiai bizottságának alelnöke 19B5. november 20. * (JJ SZÓ 5