Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-03 / 305. szám, szerda

Ka maíozó és guruló garasok Gazdaságos beruházást a mezőgazdaságba Ismert tény, hogy a felszaba1 dúlás óta államunk sok milliárd koronát fektetett be a mezőgazdaságba. Különösen az utóbbi 10 esztendőben növekedett lényegesen a mezőgazdasági beruházások összege. 1955-ben például 3 milliárd 177 millió koronát juttatott az állam a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló beruházásokra, 1960-ban már több mint 7 milliárd koronát. Azóta általában 6 milliárd korona körüli az évi beruházások összege. Sok pénz, ez vitathatatlan. Az iparban teljesen természetes, hogy akár a termelőeszközök felújítása, akár az új üzemek építése, vagy a régiek korszerűsítése, tehát a befektetett milliók vagy milliárdok mindenképpen a termelés növelését jelentik. Az ipari beruházások például azt eredményezték, hogy 1948-hoz viszonyítva az ipari termelést több mint ötszörösére növeltük. Ki ne lenne kíváncsi, hogy mi a helyzet a mezőgazdaságban? MIÉRT NEM KAMATOZIK A BEFEKTETETT TÖKE? Felesleges, sőt káros lenne eltitkolni, hogy 1937-hez viszonyítva a mezőgazdasági termelésben a menynyiséget illetően nem történt lényeges változás. Országos méretben a mezőgazdasági termelés alig haladja meg a háború előtti szintet. Ezen mit sem változtat az az egyébként örvendetes tény, hogy Szlovákia mezőgazdasági termelése az említett idő alatt közel 30 százalékkal növekedett. Igaz ugyan, hogy a beruházások hatékonyságának elemzésénél ez is felhívja néhány dologra a figyelmet, de maradjunk egyelőre az országos eredményeknél, illetve keressük a feleletet a sokszor felvetett kérdésre, — miért nem kamatozik a mezőgazdaságba befektetett sok milliárd korona olyan mértékben, mint az iparban? Az elmúlt években (a legutóbbiakat kivéve) sok bírálat érte a mezőgazdaságot, nem kis részben éppen amiatt, hogy a befektetett milliárdok nem nagyon mutatkoztak meg a termelés növelésében. Szakemberek számítása szerint a mezőgazdasági termelésnek jó néhány százalékkal kellett volna növekednie az utóbbi másfél évtizedben, azaz a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta. A számítások azonban főleg papíron maradtak. Éppen ezért a párt Központi Bizottsága alapos elemzés alá vetette a mezőgazdaságot. Elsősorban a megváltozott mezőgazdasági termelés sajátosságait kellett megvizsgálni. A többi között a beruházások hatékonyságát a mezőgazdasági termelés növelésében. Kiderült, hogy a beruházásoknak csak nagyon csekély százaléka van hatással a termelés növelésére. Lényegében csak a korábban hasznavehetetlen földterületek lecsapolása, a műtrágyaellátás fokozása és kis mértékben a nagyobb hozamú, nemesített növénykultúrák jelentettek valamit a termelés növelésében. Csakhát amennyi földet a sok milliárd koronával termővé tettünk, annál jóval többet beépítettünk. Jelenleg — a talajjavításba befektetett milliárdok ellenére is — kevesebb a szántóföldünk, mint 1937-ben. A talajjavításra fordított milliárdok mellett >an KÍJ

1?™", me

zőgazdaságnak a sokmilliárdos beruházás? • Tobb körültekintést a befektetett koronák ügyében • Felesleges gépre nincs szükség • Követendő példákban nincs hiány • A foglalkoztatottságot is tartsuk szem előtt • A termelés növelése legyen a fo cel A LAKÁSKARBANTARTÁS egyes problémái Bratislavában A GÉPEK ÉS AZ ÉPÜLETEK emésztették fel a legtöbb pénzt. Érdemes megvizsgálni, hogy az erre a célra befektetett milliárdok mit jelentettek a mezőgazdasági termelés növelése szempontjából. Nézzük a gépeket. Népgazdasági szempontból a mezőgazdasági termelés szocialista átszervezése szükségszerű volt. Egyrészt azért, hogy a többi termelési ágazat számára munkaerőt nyerjünk, de ennél fontosabb tényezőnek számított, hogy a mezőgazdaság is belefolyjon a néngazdaság tervezett termelésének vérkeringésébe. S ml lett volna például a mezőgazdasággal, ha több mint kétmillió más munkaszakaszon elhelyezkedett dolgozót nem helyettesítik a gépek? A gépekben juttatott több milliárd koronás beruházás tehát lényegében csak a munkaerőt helyettesítette, a többtermelést csak annyiban segítette elő, hogy lehetőséget nyújtott a fejlettebb, korszerűbb termelési technológia bevezetésére. Az építkezések terén is hasonló a helyzet. Legtöbb mezőgazdasági üzemünkben a legnagyobb összeget a gazdasági épületek értéke képezi. De közvetlenül ez a befektetett érték sem szolgálja a termelés növelését. Inkább csak azt, hogy megvalósíthassuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését, megalapozhassuk a korszerű nagyüzemi mezőgazdaságot, s a termelés hatékonyságát illetően legalább megközelítsük a fejlettebb mezőgazdasági termeléssel rendelkező országokat. HATÉKONYSÁG = 300 SZÁZALÉK Ha tehát a befektetett milliárdok hatékonyságát csak a termelés növelése szempontjából ítélnénk meg, nem tenne kedvező a mutató. De nézzük most a dolgot a másik oldalról. 1937-hez viszonyítva alig egyharmada az állandó dolgozók száma a mezőgazdaságban. A munkatermelékenység a kimutatások szerint közel 300 százalékkal növekedett, ebből az állattenyésztésben megközelítőleg 380 százalékkal. S még ez az arányszám is lényegesen növekedni fog (az állattenyésztésben), mivel a korszerű építkezések és a velük járó lehetőségek (a termelés összpontosítása, szakosítása) következtében egyre kevesebb dolgozó termel majd ugyanannyit, mint például most. Itt, a szakosított, korszerű Istállókban, baromfifarmokon természetesen már a termelés növelésének lehetőségeit is tapasztalhatjuk, hiszen ezekben kevesebb takarmány felhasználásával termelik a húst, a tejet, a tojást stb. A talajjavító munkálatokba fektetett milliárdokról is elmondhatjuk, hogy lényegében a jövőben fog megmutatkozni az eredmény, hiszen a nagyobb öntözőrendszerek teljes kihasználása nem történhet egyik évről a másikra. A műtrágyagyártásba fektetett összeg már valamivel közvetlenebbül érezteti hatását. Szóval a termelés növelését illetően az eddigi, nem túlságosan szembeötlő eredmények ellenére ls leszögezhetjük, hogy a nagyméretű állami beruházások népgazdasági fontosságú célt követtek, egyrészt a munkaerők pótlását, másrészt a mezőgazdaság népgazdasági fontosságának megfelelő és szükségszerű fejlesztését. Távolról sem volt tehát feleslegesen kidobott összeg a sok milliárd, már a megközelítőleg 300 százalékos hatékonyság is ezt bizonyítja. Igen, jelenleg egy állandó mezőgazdasági dolgozó közel háromszor annyi mezőgazdasági terméket termel, mint 1937-ben. Mégis azt kell mondanunk, hogy a termelés növelését illetően a beruházott milliárdok MÉG SOKAT KÖVETELNEK a 'mezőgazdasági üzemektől. Sok ténnyel bizonyíthatnánk, hogy egyes helyeken a befektetett milliók nem kamatoznak olyan mértékben, mint amilyenre volna lehetőség. A madunicei öntözőrendszert például a nagyon száraz 1964-es évben is alig 40 százalékra használták ki. Vagy nézzük a műtrágyát. A legtöbb mezőgazdasági üzem panaszkodik, hogy ebből a befektetést leggyorsabban megtérítő anyagból nem kapnak eleget. Amennyit csak kapnak, mind megvásárolják, nem is olcsó pénzért. És aztán sok helyen nagyobb része tönkremegy. Mert hiányzik egy pár ezer koronás raktár. Ez persze csak az egyik része a dolognak. A másik az, hogy ilyen helyen aligha kérdezik meg a tagságot, amikor úgyszólván kidobják a százezreket. Igaz, egyszerűbb a vezetőség munkája, ha megveszi a drága gépet, mintha a munkát kell megszervezni. Hadd jegyezzem még meg, hogy néhány szövetkezetben a sok drága gép fölött egy fia gépszín sincsen, a javítást is a szabadban végzik, nem csoda, ha sok gép kell, hiszen az illetékesek „jóvoltából" kevés a gépek teljesítménye. A HELYI BERUHÁZÁSOKKAL KAPCSOLATBAN nagyon sok rossz, elrettentő példát hozhatnánk fel a meggondolatlan beruházásokról. Eléggé gyakori, hogy a beruházásoknál figyelmen kívül hagyják a tagok foglalkoztatottságának lehetőségeit is. A helyi beruházásoknál általában annak a fő célnak kellene érvényesülni, hogy a befektetett összeg elsősorban a termelés növelését szolgálja. Mert például ml szükség van az olyan gépekre, istállókra vagy Ägyéb mutatós dologra, ha azok nincsenek gazdaságosan kihasználva, ha a befektetett koronák nem hoznak hasznot a szövetkezet tagságának, hanem csak holt tőkeként elfeküsznek. Mielőtt tehát mezőgazdasági üzemeinkben helyet keresnek a befektetendő koronáknak, érdemes alaposan számot vetni a várható eredményről és az sem von le a vezetőség tekintélyéből, ha a beruházásokat a tagsággal is megtárgyalja. HARASZTI GYULA A lakásprobléma megoldásának elválaszthatatlan része a lakáskarbantartás. Ez egyrészt meghosszabbítja a régi lakások életképességét, másrészt állandóan emeli a lakáskultúra színvonalát. A karbantartás biztosítása elsősorban a nemzeti bizottságok feladata. A Bratislavai Városi Nemzeti Bizottság dolgozóinak minden erőfeszítése ellenére is szaporodnak a panaszok a lakáskarbantartással kapcsolatban. A baj gyökerét a közelmúltban kell keresni. Köztudomású, hogy a lakáskarbantartás a második világháború alatt és a háború utáni első esztendőkben mellőzött feladat volt. Sajnos ezen a téren még 1959 után sem következett be kedvező változás, holott ekkor már a lakásprobléma megoldását országos feladatnak minősítették. Időközben azonban biztosították a karbantartás anyagi keretét, és ma már azt mondhatjuk, sokkal nagyobb probléma az építkezést kapacitás hiánya. Bratislava vezetőinek igyekezetét 1964-ben siker koronázta, amikor az SZNT elnöksége 246. sz. határozata — amely a város fejlesztésével foglalkozik — többek között elrendelte, hogy a tervek és irányelvek összehasonlításában a szomszédos járási nemzeti bizottságok szétírják azokat a munkálatokat, amelyekkel hozzájárulnak Bratislava építéséhez. A határozat alapján a szomszédos járási építkezési vállalatok — Galánta, Dunaszerdahely és Pezinok — 10 millió korona értékű segítséget terveztek az 1965. esztendőre. Sajnos ez a segítség nem hozott gyakorlati eredményt, miután a Dél-Szlovákiát ért árvíz katasztrófa következtében más fontosabb feladatokat kellett megoldani. Ezért csupán a Pezinoki járási Építkezési Vállalat maradt Bratislava segítője. A Bratislavai Építkezési Kombinát annak ellenére, hogy a tervfeladatokat az összes mutatókban lelkiismeretesen teljesíti (kivéve a lakosságnak nyújtott szolgálatokat), képtelen eleget tenni a követelményeknek. Ezt Igazolja, hogy a vállalat termelési kapacitása 1965-ben kb. 82 millió koronát képvisel, de a követelmények értéke 132 millió korona és ezen felül még közel 40 millió korona értékű ház, illetőleg lakáskarbantartási munkát igényelnek. A fenti Igényeken felül azonban még nem összesítették azokat a követelményeket, amelyeket a vállalat a beruházókkal történt személyes tárgyalások alkalmával azonnal elutasított. Ezekből az adatokból is látható, hogy Bratislava gyors fejlődése törvényszerűleg előidézi a már meglevő aránytalanságok elmélyülését és ennek következtében természetesen romlik a lakóházak állapota. Az építkezési kombinát távlati tervei szerint Bratislavában 1970-tg sajnos nem történik kedvező változás annak ellenére, hogy a vállalat termelési kapacitása 1970-ig évenként kb. 5 százalékkal növekszik. Ez azonban kevés, mert a beruházók részéről támasztott igények háromszorta nagyobbak mint az Építkezési Kombinát termelési kapacitása. Ha figyelembe vesszük, hogy Bratislavában évenként kb. 3000 új lakást adnak át és a kísérleti intézet megállapítása szerint a beszerzési érték 1,3 százalékát kell évente karbantartásra fordílanl, arra a következtetésre Jutunk, hogy feltétlenül növelni kell azoknak az építkezési vállalatoknak a termelési kapacitását, amelyek Bratislavában a lakások karbantartását és generáljavítását végzik. Sőt, szükségesnek mutatkozik egy új, önálló, a lakásalap karbantartására szakosított vállalat létesítése is. De a nemzeti bizottságok keretében működő lakásgazdálkodási szervezetekben is minél előbb növelni kell a karbantartó részlegek számát, éspedig az 597 számú kormányrendelet és a 80/63 Zb. törvénycikk alapján. Ezáltal egyrészt segítséget kell nyújtani a Bratislavai Építkezési Kombinátnak, másrészt biztosítani kell a város számára rendkívül szükséges lakáskarbantartást. A karbantartási és javítási munkák további elhanyagolása felesleges költségtöbbletet, valamint népgazdasági és politikai károkat okozhat. Horváth Tibor mérnök ao ÄÄ BOgédkezö nyugdíjasok és brigádotok'X„rt]T ~ AZ ELMÜLT HETEKBEN gyakran beszélgettem igazgatókkal, ökonómusokkal, akik a saját üzemükben szerzett tapasztalatok alapján fejtették ki véleményüket az új gazdasági irányításról. Kimutatásokkal Igazolták, hogy üzemük eredményesebben termel és gazdálkodik, mint az elmúlt év hasonló Időszakában. A termelés gazdaságosságának növelését a gépipari üzemekben, az építővállalatoknál, valamint a közszolgáltatási üzemekben a különféle tervezési és szervezési Intézkedések bevezetésén kívül hatékonyan segítette a dolgozók anyagi érdekeltségének növelése ls. A gazdasági vezetők a helyi problémák kiteregetése közben valamennyien megemlítették, hogy most önállóbban intézkedhetnek munkahelyükön, nem kell minden apróságot előzőleg jóváhagyatniuk. Jutalmazási alapot kaptak a mesterek s maguk határozzák meg, hogy egyes fontos munka elvégzéséért mennyi prémiumot fizessenek. A gazdasági vezetők megnövekedett jogkörével párhuzamosan előtérbe került a pártszervezetek irányító és ellenőrző szerepének problémája ls. A gazdaságirányítás új elemeivel kísérletező üzemekben — ahogy azt a galántal járásban szerzett tapasztalatok ls Igazolják — sokkal nagyobb felkészültséget és tapasztalatot Igényel a pártszervezetek ellenőrző szerepének biztosítása. A pártszervezetek vezetőinek ls rugalmasabban kell reagálniuk az eseményekre, s megfelelő formát kell keresniük az egyes problémák gyors megoldá sához. Persze az új munkaformák keresése és kialakítása még csak inkább igény, mint gyakorlat. ÜJ SZÓ 4 +1965 november 3. A pártszervezetek felelőssége SZÜLNI KELL ARRÖL IS, hogy a galántai járásban az új irányítással kísérletező üzemekben a pártelnökök legtöbbje fontos gazdasági beosztást végző egyén — részlegvezető, ökonómus, mester stb. — így alaposan ismerik az üzem minden problémáját. Elmondták azt is, hogy a párttagok széles körű felvilágosító munkájának eredményeként a dolgozók döntő többsége a kezdettől helyesen értelmezte az új Irányítási rendszer bevezetését. Igaz, nem volt könnyű munkájuk, de sikerült áthidalniuk a kezdeti akadályokat. A pártelnökök az év első hónapjaiban sokat hangsúlyozták a be szélgetéseken és nyilvános pártgyűléseken, hogy az új irányítás bevezetése nem csodaszer, amely egy csapásra megoldja az összes termelési problémákat. A termelés gazdaságosabbá tétele, a bruttó jövedelem tervének teljesítése elsősorban az üzem dolgozóinak, ve zetőlnek munkájától függ. Elismeréssel kell szólni arról, hogy a gálán tai járásban az új Irányítást bevezető kilenc üzemből hét üzem az előirányzott bruttó jö vedelem tervét több mint 5 millió koronával túlteljesítette. E tény beszédes bizonyítéka a pártszervezetek eredményes munkájának. Persze ezzel nem állítom, hogy a kísérletező üzemekben zökkenőmentes a termelés. Napjainkban ls akad probléma bőven. A Duslőban gondot okoz a szakemberhiány, és a járási építővállalat is szívesen foglalkoztatna több kőművest, ácsot. Arról nem is szólva, hogy az üzemek gyakran küzdenek anyagbeszerzési gondokkal. Menet -közben oldják meg a problémákat, s a pártszervezeteknek az ellenőrzés jogán állást kell foglalniuk, véleményt kell mondaniuk a megoldásokról. S mivel a problémákat rugalmasan meg kell oldani, gyorsan meg kell fogalmazni a pártszervezet, vagy legalábbis a vezetőség véleménynyilvánítását. A kísérletező üzemekben a pártvezetőség és a gazdasági vezetők sokat tanácskoznak, vitatják a problémákat, keresik a legmegfelelőbb megoldást, s aztán a párttagok ennek teljesítésére mozgósítják az üzem dolgozóit. A tapasztalatok azt jelzik, hogy új kapcsolat kezd kialakulni a pártszervezetek és a gazdasági vezetőség között. Figyelemreméltó tény, hogy a'pártszervezetek előtérbe helyezik a táv lati gazdasági problémák boncolgatását, s az apróbb — de a termelés szempontjából Igen fontos — napi problémákkal a pártcsoportok foglalkoznak. A Nyitrai Magasépítő Vállalat pártbizottsága eljutott a felismerésig, hogy a pártcsoportok aktív tevékenysége nélkül lehetetlen következetesen megvalósítani a pártIrányítást. A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁGOK elnökségei kö vetkezetesen elemzik a kísérletezd üzemel. pártszervezeteinek munkáját. Az új irányítás bevezetése óta eltelt idő aránylag rövid ahhoz, hogy a jelenségek alapján általános érvényű következtetéseket vonjanak le. Annyit azonban megjegyezhetünk, hogy a pártmunka színvonalát lényegesen befolyásolja az alapszervezetek vezetőinek szakmai, politikai felkészültsége, szervezés: képessége. Mind határozottabban érződő követelmény az is, hogy a gazdasági szakemberek — elsősorban a párttagok — munkahelyükön a gazdasági feladatok teljesítését politikailag Is biztosítsak. A pártszervezetek feladata, hogy az aktív politikai munkára az eddiginél jobban előkészítsék a gazdasági vezetőket. Nem is olyan régen egyes üzemekben alig lehetett megkülönböztetni a pártgyűlést a termelési értekezlettől. Kell foglalkozni gazdasági problémákkal, de úgy, ahogy azt a galántai közszolgáltatási üzem pártszervezete teszi. A pártgyfllésen felkészítik a párttagokat, hogy feleletet tudjanak adni •a pártonkívülik kérdéseire. A gazdasági szakemberek nem a százalékok felsorolására szorítkoznak, hanem indokolják az egyes Intézkedéseket, és feleletet adnak a kérdésekre. A TERVSZERŰBB GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS új elemeivel kísérletező üzemekben — ahogy e néhány példa is Jelzi — nagy feladat hárul a pártszervezetekre, mivel csakis az új munkaformák kialakításával tudják következetesen érvényesíteni a párt vezető szerepét. CSETÚ JÁNOS