Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-17 / 319. szám, szerda

visszh3ng.v.MWTavisszhanq... A Brnói Mélyépítő Vállalat Uh. Hradišté-i építészeti igaz­gatóságának dolgozói vasmű­vet építenek a Morava folyón. A munkálatok nagyobb részét már befejezték. Felvételünkön František Porti, František Ju­réna és Antonín Veselý a gá­tat kövezik. (ČTK — Nesvadba felv.) Stanislav Nejgauz zenekari estje A csehszlovák—szovjet barátság hónapja zenei rendezvényeinek első bratislavai vendége Stanislav Nej­gauz, szovjet zongoraművész. Szovjet vendégünk Rahmanylnov II. zongoraversenyével lépett a bra­tislavai hangvfirsenjiküzönség elé. Művészetében elsősorban előadás­módjának természetessége kapja meg a hallgatót. Nejgauz hangsze­rével összeforrva nemcsak zongo­rázik, hanem éli a muzsikát, elbe­szél, ábrándozik, drámai feszültsé­get teremt, Jellemez, lirizál, beszé­des zongorahangon, amely érzéke­nyen követi a lélek útjait. Rahma­nyinov II. zongoraversenyét szívhez szóló természetességgel adta elő, úgy is mondhatnánk: élethűen, mint aki eljött hozzánk távoli hazájából, hogy zenei anyanyelvén, a zongorán elmagyarázza nekünk nagy honfi­társa lelki összetételét, feltárja mu­zsikájának romantikus költészetét, elbűvöljön a mű második tételé­nek egzotikus szépségével, életkö­zelségbe hozza az orosz zeneköltő lelkes, nyugtalan pátoszát, érzelmi magasfeszültségét, amelyben a vir­tuóz ragyogás sem öncélú és a dekoratív elemek is értelmet nyer­nek. Stanislav Nejgauz Rahmanyl­nov tolmácsolása lebilincselően iz­galmas és őszintén emberi volt. Az est karmestere, dr. Rajter La­jos érdekes keretbe foglalta szov­jet vendégünk kimagasló produk­cióját. Bevezetésül Jean Sibelius Finlandía című szimfonikus költe­ménye hangzott el a finn zeneköltő 100. születési évfordulójának tisz­teletére. A Finlandía megkapóan szép táj­képfestés és egyben a finn haza ze­nei dicsőítése. A szélesen hömpöly­gő ünnepélyes bevezetés a finn tá­jakról.álmodik: végtelen vadon, ten­ger mosta partok, mozdulatlan tavak csöndes szépsége... az északi fény hűvös sugárzásában komolyan hall­gat a haza. De az ország népe bá­tor és erós. A műsor második felében Prokof­jev V. szimfóniája került előadásra. Nagy erővel, tömören hangzott fel a bevezető Andante súlyos pátosza. A szeszélyes. Scherzóban felszipor­kázik a groteszkbe hajlő, tüskés, jellegzetes prokofjevi humor. A tra­gikus fokozású Adagio után jóleső feloldást jelent a Finále derűs op­timizmusa. Filharmóniánk ezen az estén ki­tűnő muzsikálással örvendeztetett meg bennünket. Dr. Rajter céltuda­tos karmesteri pálcája alatt hajlé­konyan, kedvvel játszottak, hegedű­seink vonóját nem a rutin, hanem az érzés vezette, a zenekar vérbő előadásban szólaltatta meg a zenei­leg és ritmikailag ls bonyolult par­titúrát. HAVAS MARTA KL TEKINTHETŐ ROKKANTNAK? Szomora József füleki olvasónk levelében írja, hogy előzetes rok­kantsága után 19B2 óta mint segéd­raktárnok dolgozik a helybeli Raj egyik üzeménél. A nehéz testi mun­kát nehezen bírja, de másutt nem tud gyengesége és különböző idUlt betegsége miatt állást kapni. A ke­zelőorvos a szakszervezet ajánlása ellenére sem ismerte el őt munka­képtelennek. Olvasónk véleménye szerint joga lenne teljes rokkkant­járadékra. A társadalombiztosításról szóló Tt 1964/101 sz. törvény 20 §-a ér­telmében azt kell teljesen rokkant­nak tekinteni, aki képtelen bármi­lyen rendszeres foglalkozásra, vagy ha foglalkozása komolyan veszélyez­tetné egészségi állapotát, továbbá, ha a dolgozó csak olyan rendszeres foglalkozásra képes, amely az előb­bi képességeivel és az általa betöl­tött állás társadalmi jelentőségével nincs arányban. Részben rokkantnak kell tekinte­ni azt a dolgozót, akinek keresete FELMONDÁS A ROKKANTSÁGI Kmecik László bodrogszerdahelyi olvasónk levelében előadja, hogy tbc megbetegedése miatt teljesen rokkantnak ismerték el, de ez év augusztusától egészségi állapotának javulása folytán már csak részleges rokkantjáradékot kap. Munkára je­lentkezett eredeti munkaadójánál, de itt meglepetéssel szerzett tudo­mást arról, hogy időközben meg­szüntették vele a munkaviszonyt. Próbált másutt is elhelyezkedni, de eddig sikertelenül; kérdi, mit lehet. Az érvényes előírások értelmében a munkaviszony kölcsönös megegye­zés vagy felmondás alapján szün­tethető meg. A nyugdíjazás egyma­gában nem szünteti meg a munka­viszonyt. Felmondani pedig csak a JNB munkaügyi osztályának előzetes jogerős beleegyezése alapján lehet, és a változott munkaképességű dol­gozó esetében (Ilyennek számít ol­vasónk esete is) a felmondáshoz szükséges a JNB szociális osztályá­nak előzetes jogerős hozzájárulása MIKOR KELL ADÓT FIZETNI A I SZÁRMAZÓ BEVÉTEL UTÁN? Szlizs Lászlóné beretkei olvasónk levelében kérdi, milyen adó alá esik a méhészkedésből származő be­vétel, ill, hány méhcsaládig van igé­nyük adómentességre. A méhészkedésből származó be­vétel, mint a mezőgazdasággal kap­csolatos mellékes tevékenység jöve­delme, mezőgazdasági adó alá esik a Tt 1959/50., 1962/123—124. törvény 111. rendelet értelmében. A Szlovák Nemzeti Tanács Pénz ügyi Megbízotti Hivatalának F/II 165/65 HO számú utasítása, Ul. e Pénzügyminisztérium 1963. februái 27-én kelt 153/10676 sz. hirdetmé­nye értelmében a tíznél nem több lényegesen csökkent azért, mert egészségi állapotának hosszabb ideig tartó kedvezőtlen állapota miatt nem képes ellátni eddigi mun­káját, vagy hasonló minősítésű fog­lalkozást, vagy pedig csak a munka­feltételek lényeges megkönnyítése esetén, illetőleg akkor, ha csak ke­vésbé minősített állást tudna betöl­teni. Az orvosi szakértő bizottság (le­kárska posudková komisia) rend­szerint rosszabb ideig tartó munka­képtelenség után tesz Javaslatot részleges vagy teljes rokkantsági járadék megadására. Lényegében or­vosi szakkérdésről van sző. Ha a társadalombiztosító az Ilyen javas­lat után nem Ismerné el a dolgozót rokkantnak, az Ilyen döntés ellen annak kézbesítésétől számított 30 napon belül lehet kérni a társada­lombiztosítónál benyújtott beadvány nyal, hogy a kerületi bíróság vizs­gálja felül a társadalombiztosító döntésének helyességét. A kerületi bíróság rendszerint újabb szakértői vélemények kikérése alapján dönt. I NYUGDÍJAZTATÁS IDEJE ALATT Olvasónk levelének adatai alap­ján úgy tűnik, hogy munkaadója ezen előírások megsértésével szün­tette meg vele a munkaviszonyt. Ol­vasónknak jogában áll a Trebišovi Járásbíróságon kérni: a bíróság íté letben mondja ki a munkaviszony megszüntetésének érvénytelenségét, és kötelezze a vállalatot arra, hogy olvasónk nem kifizetett munkabérét megtérítse. A joggyakorlat értelmé ben azonban ebbe a keresetbe be kell számítani azt az összeget, amit a dolgozó, akár Ideiglenes munka­viszonyban is, másutt megkereshe tett volna. Mindenképpen ajánlatos, hogy olvasónk a JNB munkaügyi osztályán munkáért Jelentkezzék, vagy e célból nyilvántartásba vé tesse ott magát. Ajánlatos, hogy olvasónk igénye érvényesítésével ügyvédet bízzon meg. Az ügyvédi tanácsadó iroda olvasónk szociális körülményeire való tekintettel ingyenes képvisele­tet engedélyezhet. MÉHÉSZKEDÉSBŐL családdal méhészkedő méhészeknél a méhészetből származó bevételt a mezőgazdasági adó kivetésénél nem veszik figyelembe (nem adóztatják meg). A tíz család alatt produktív csa­ládokat kell érteni. Erre a tíz csa­ládra legfeljebb 20 % manipulációs (tartalék) család juthat. Ha a méhésznek 11 vagy több produktív családja van, a méhészet bői eredő bevétele a fenti rendel­kezések értelmében mezőgazdasági adó alá esik. Vitás esetben ajánlatos, ha olva sőnk a méhészek szövetségének Iá rási titkárságához fordul. F. J. A SAJTÓ, A RÁDIÓ ÉS A TV TERVEI ÉS GONDJAI Érdekes ankétot olvashattunk a NOVÁ MYSL novemberi számában. A sajtő, a rádió és a tv „kormányo­sai" válaszoltak meg benne két kér­dést. Elsősorban számot adtak azok­ról az eredményekről, amelyeket az általuk irányított intézmények értek el a felszabadulás Jubileumi évében. Válaszuk nehezebb részében körvo­nalazták a további fejlődés lehető­ségeit és tervelt, s egyben nyíltan szóltak a nehézségekről ls. Az első kérdésre adott választ, a számos valóban elismerést érdemlő sikert és eredményt, amelyet az ol­vasó és a hallgató nap-nap után fel­mérhetett, egy mondatban foglalhat­juk össze: Az önművelődésnek, a tá­jékoztatásnak, a propagandának és a szórakoztatásnak ezek a döntő fontosságú intézményei az elmúlt esztendőben lényegében lezártak egy fejlődést szakaszt és magasabb szint­re emelték munkásságukat. Más szó­val kezdetét vette a minőségi for­dulat, amelynek kétségtelenül sok még a buktatója, de erő is van le­küzdésükhöz. Lássuk tehát a távlatokat és azt, ami elérésük útjában áll. A sajtó viszonylatában elsőrendű feladat tö­kéletesíteni az emberek tájékoztatá­sát. Ez a fejlett szocialista társada­lom felépítésének múlhatatlan kö­vetelménye. Ezzel karöltve a konst­ruktív bírálatnak is az őt megillető helyet kell biztosítanunk, mint a ha­ladást előmozdító tényezőnek. Nem kevésbé fontos, hogy az egyes la­pok az eddiginél sokkal jobban megkülönböztethető, sajátos arcéllel rendelkezzenek, mégpedig olvasótá­boruk összetételének megfelelően. Persze minden ilyen törekvés csak írott malaszt maradna, ha belátható időn belül nem tökéletesítenénk sajtónk anyagi-műszaki ellátottságát és nem Javítanánk elmaradozó nyomdaiparunk helyzetén. Talán a legsürgetőbb igény, hogy végre meg­szűnjön a rotációs papír hiánya, mert ahogy azt A. Hradecktj elv­társ, a Csehszlovák Újságírók Szövet­ségének központi titkára hangsú­lyozza, világcsúcsot tartunk abban, hogy nálunk jelennek meg a legvé­konyabb újságok. A Rádió nemcsak most, a párt kongresszusát megelőző időszakban igyekszik műsora kiegyensúlyozásá­ra és tartalmi gazdagítására, főleg a világnézetünket és új gazdaság­politikánkat népszerűsítő adásokkal. Ezen túlmenően egész programja átépítésére készül. Munkatársai fő­leg azt kívánják elérni, hogy a hall­gatók naponta legalább két, egymás­tól jellegében élesen elhatárolt na­pi program közül választhassanak. így azután megszűnnek például az olyan viták, hogy egyesek sokall­ják mondjuk a tánczenét és a Jazzt és hiányolják a klasszikus zene mennyiségét, míg mások ellentétes nézetet képviselnek. Minden indokolt igény kielégíté­sének azonban alapvető feltétele Je­lentős befektetést megkívánó intéz­kedések érvényesítése. fití Pelikánnak, a Csehszlovák Te­levízió központi Igazgatójának leg­nagyobb szívfájdalma, hogy mind­máig nem körvonalaztuk a tv sze­repét kulturális forradalmunkban. És mivel a tv más művészeti ágak és hasonló propaganda intézmények „vadászterületére" is elkalandozik, gyakran meg nem értésbe, sőt ádáz ellenállásba ütközik. Ez fékezi ki­bontakozását és ennek velejárója, hogy a tv-t az anyagi ellátottság szempontjából is mostohagyerekként kezelik. Igaz ugyan, hogy végre megkezdődött Prágában és Bratisla­vában az új tv-központ építése, de Itt is annyi a nehézség, hogy félős: mire elkészül, messze lemarad a vi­lág műszaki fejlődése mögött. Pedig 1970-ben már sugározni kellene a második programot és ez a jelenlegi felkészültség mellett megvalósítha­tatlan feladat lenne. Különben a te­levízió dolgozóinak is gondot okoz annak ésszerű megállapítása, hogy mennyi legyen a kimondottan szó­rakoztató és mennyi az önművelő­dést, a tájékoztatást szolgáló mű­sorszám. Nem könnyű annak megol­dása sem, hogy a tv bátran bírál­hassa életünk fonák jelenségeit, de ugyanakkor tömegesen ne terjesszen borúlátást. A Nová Mysl decemberi számá­ban közölni fogja az ankét záró­részét, amelyben szót kapnak a mű­vészeti szövetségek vezetői. Vála­szukat szintén ismertetni fogjuk e rovatunkban. HASZNOS TALÁLKOZÓ tgy könyveli el Jtľt Ptttermann a RUDÉ PRÁVO november 7. számá­ban a szocialista filmgyártás fiatal alkotóinak október utolsó harmadá­ban Prágában megrendezett szimpó­ziumját. Budapest után immár má­sodszor találkoztak a fiatal szocia­lista filmesek, hogy kölcsönösen megtekintve egymás müveit, vitában döntsék el, hol jutottak el a leg­messzebre, merre vezet az út a mo­dern filmművészet csúcsát felé. A cikkíró szerint két ország áll jelenleg az élen. Az első a magyar filmutánpótlás, amely elsősorban a Balázs Béla stúdióban tömörül és itt végzi alkotó kísérleteit. „Két­ségtelen — állapítja meg Pitter­mann, — hogy kezdenek kialakulni a fiatal magyar filmművészet „sa­játos vonásai . Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a kísérletek ér­tékét és hozamát csak akkor lehet végérvényesen felmérni, amikor a fiatal rendezők elkészítik első Já­tékfilmjeiket. Néhány esetben/Gűó! )., Szabó /., Hintsch G.j ez már megtörtént és az eredmény figye­lemre méltó. A csehszlovák film fiataljai — és a cikkíró itt a találkozó külföldi szakembereinek véleményére hivat­kozik — iskolát, jobban mondva mozgalmat hoztak létre, amely már nemzetközt viszonylatban is nem egy komoly sikert aratott. Érdekes, hogy ez az új szellő más formában ugyan, de jelentkezik az idősebb rendezői nemzedék legjobbjainál ls. A gondolat fiatalságának és mo­dernségének nevezhetnénk filmmű­vészetünknek ezt az új, értékes je­gyét. AZ ESZTRÁD IGAZI JELLEGÉÉRT Volt kabaré és revü, varieté és matiné, míg az esztrádot csak a há­ború után ismertük meg. A Szov­jetunióból importáltuk és tegyük hozzá, nem láttuk kárát, mert kü­lönösen az első években igen sok hasznos szolgálatot tett főleg fal­vainkon. Az esztrád ugyanis olyan műfaj, amely könnyű, tarka formá­ban él a próza, a vers, a tánc, a zene és az ének adta lehetőségek­kel s Igyekszik formálni az embe­rek ízlését. Főleg ott, ahová a kul­túra különben igen nehezen vagy sehogyan sem jutna el. Csakhogy ez a nevelői célzat ké­sőbb majdnem teljesen kiveszett az esztrádból — állapítja meg a PRAVDA november 12. számában An­na Kováfová. Nem maradt belőle más, mint a szórakoztatás igénye, elsősorban a sláger, a vicc és a konferálás közvetítésével. Néha szó­rakoztatás minden áron, még a jó­ízlés rovására is. Márpedig ez felfigyeltető Jelen­ség. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy különösen a magyarlakta vi­déken. Itt bizony nem akadunk hi­vatásos, vagy félhivatásos esztrád­művészekre, hanem csak műkedve­lőkre. Igaz ugyan, hogy a Csemadok e téren ereje teljéből és gyakran sikerrel igyekszik megfelelő meder­ben tartani ezt az áramlatot, de nehézségeket okoz többek között a fó műsoranyag hiánya és így a hi­baszázalék is nagyobb. Mi a megoldás? Számoljuk fel az esztrádot? Nem ez a helyes út, hiszen az esztrádot ma ts sokan szeretik és számos falun még so­káig betölthetné a kultúra egyik fáklyahordozójának szerepét. Inkább arra kell törekednünk, hogy az esztrád újra visszanyerje régi jelle­gét, ízelítőt adjon több művészi ága­zat gazdag terméséből. Ez az igye­kezetünk viszont teljes sikerrel csak akkor járhat, ha — minden nehéz­ség ellenére — az eddiginél sokkal nagyobb mértékben próbáljuk bele­vonni ebbe a tevékenységbe a hiva­tásos művészeket. ROKONSZENVES SZAVAK A KULTÚRNY ZlVOT 45. számában három magyar vonatkozású anyagot is találhat az olvasó. Az ÉLET ÉS IRODALOM után ez a folyóirat ls közli Fábry Zoltán esszéjét XI. és XII. Plusz pápáról, illetve ennek kapcsán a Hochhuth— MňaCko vitá­ról. A lap belső részében kis inter­jút találunk Dagmar Marenllnová tollából a Budapesten élő Mezei Árpáddal, aki a francia Marcel Jean-nal együtt nevet és rangot szerzett az európai irodalmi és kép­zőművészeti avantgarde művészet hozzáértő feltérképezésében. Végül Hana Pontcká hosszabb is­mertető írásban rajzolja meg né­hány vonással a minap nálunk járt magyarországi írőküldöttség tagjai­nak arcélét. írása ugyan távolról sem nyújt átfogő képet sem éle­tükről, sem irodalmi munkásságuk­ról, viszont életközeibe tudja hozni Benjámin Lászlót, Lengyel Józsefet, Veres Pétert, Ľobozy Imrét és Váci Mihályt. Néha az ilyesmi többet mond a hidegen tárgyilagos elem­zésnél. S talán éppen ezért érezzük Po­nická szavait, minden hézagosságuk ellenére olyan rokonszenvesnek. G. I. 1965, novembe r 17, * (JJ SZŐ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom