Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-30 / 301. szám, szombat

Terveit, álmait, végakaratát szocialista társadalmunk megvalósítja (Folytatás az 1. oldalról) rti a társadalom fejlődésére. Ennek alapján arra a nagyszerű következtetésre jutott, hogy a hűbéri társadalomnak feltétlenül magasabb fokú gazdasági szervezetté kell változnia. Nem sikerült azonban a történelmet mozgató erők forrására bukkannia, mert Hegel tanítása értelmében az eszmét tekintette a társadalmi-gazdasági fejlődés mozgató erejének. A gazdasági élet egyik módozatának a másik módozat által történt leváltásában az ember bizonyos célkitűzéseinek és eszméinek következményét látta. Az akkori szociális-közgazdasági állapotok közepette azonban képtelen volt magyarázatot találni az említett célkitűzésekre és eszmékre. Ezért nem elemezte az antagonisztikus társadalmi formák tartalmát, hanem azok kipellengérezésére, figyelmeztetésekre és követelményekre összpontosította tevékenységét. Štúr nem élt tehát csupán az absztrakciók szférájában, hanem elgondolásait gyakorlati követelményekkel fejezte ki —' egészen addig a követelményig, mely szerint feltétlenül meg kell változtatni a gazdasági kapcsolatokat —, és egyben az általános művelődés és kultúra felvirágoztatását is követelte. Kiválóan tudta értékesíteni a Marx előtti filozófiai eszmék Ismeretét, gondolkodói, erkölcsi, politikai és szervezőképességét, éspedig arra, hogy maga köré csoportosítsa a nemzeti öntudatra ébredt fiatal szlovák értelmiségleket, és létrehozza eszmei világának metodológiai alapjait. A múlt század negyvenes—ötvenes éveiben megnyilvánuló nagyfokú eszmei aktivitása, személyes bátorsága és mélységes erkölcsi pátosza Štúrt teljesen törvényszerűen a szlovák nép felszabadító mozgalmának élére állította. Štúr, a kiváló nyelvtudós a középszlovákiai nyelvjárást alapul véve tudományosan megindokolta az irodalmi nyelv törvényesítését. štúr szerint sok rossz vért szült, hogy nem volt egységes szlovák irodalmi nyelv. „Ezért — mondotta — nem juthattunk el semmi bizonyoshoz, sem szilárdhoz ... ezért nem segítettük egymást." Azzal, hogy Štúr és legközelebbi munkatársai előkészítették, majd befejezték az irodalmi nyelv törvényesítését, lényegesen hozzájárultak az újkori szlovák nemzet megalakulásához. Az Irodalmi nyelv törvényesítése egybekovácsolta a nemzetet, és a népgazdaság, a nemzeti kultúra és művelődés felvirágoztatásához szükséges egységes magatartásra serkentette. Az anyanyelven nyomtatott újságok, folyóiratok s könyvek lehetővé tették a nép általános művelődését s a szakismeretek elsajátítását. Az irodalmi nyelv megteremtése a nemzeti közművelődés megszervezésének múlhatatlan feltétele volt. Štúr nemcsak a szó szoros értelmében vett nemzeti okokból, hanem demokratikus és racionális okokból is küzdött e követelményért. Azt szorgalmazta, hogy a gyermekek anyanyelvükön tanuljanak, mert — ahogyan mondotta — „e nyelven tanultunk meg nemcsak gondolkodni, hanem érezni is". Politikai- és szociális elgondolások határozták meg annak a küzdelemnek a jellegét is, amelyet Štúr a nemzeti kultúráért folytatott. A Štúr szellemének jegyében alkotott irodalom volt nemzetünk történetében az első, amely nyelvezetével és demokratikus irányzatával elnyerte a széles tömegek tetszését, és népünk ezért sajátjának tekintette. štúr tudatában volt annak, hogy a nemzeti kultúra gyökere a népi alkotás, amely kifejezésre juttatja a nemzeti sajátosságokat: a nép lelki mozzanatait az életben szerzett tapasztalatalt és azt a vágyát, hogy szebben, boldogabban élhessen. Štúr azt követelte a művészettől, hogy a nép küzdelmeivel együttérezve gazdagítsa szellemi képességeit. A művészet célja, hogy az alkotó személyes állásfoglalását egybekösse a társadalom objektív tapasztalataival és szükségleteivel. Štúr nézetei erősen befolyásolták a szlovák nemzeti kultúra és irodalom fejlődését. Samo Chalúpka, Andrej Sládkovič, Janko Král, Jozef Miloslav Hurban, Michal Miloslav Hodža, Ján Kalinčiak, Ján Botto és mások annak idején megírt művei a szlovák nemzeti kultúra aranyalapját gyarapították. Ľudovít Štúr mint gondolkodó, közíró és politikus „a szlovák nemzet tavaszának" úttörője s az 1848ban Mikuláson elhangzott követelésekben kifejezett első szlovák politikai program ihletője volt. Az anAlexander Dubček elvtárs beszéde nak idején más nemzetek által dokumentált követelményekhez hason lítva elsősorban progresszív demokratikus és valóban népi tartalmukkal emelkednek ki az említett „követelések". Nemzetébresztő jellegük háttérbe szorította a burzsoázia osztályérdekeit, és ezért nem tartalmaznak semmit, ami nemzeti gyűlölködésre és más nemzetekkel szembeni türelmetlenségre utalna. Ellenkezőleg, Štúr félreérthetetlenül állást foglalt amellett, hogy testvéries legyen az egyazon államban élő különböző nemzetek együttélése; ez a nemzetek egységét támogató, egyenjogú kölcsönös kapcsolatokon alapuljon. Štúr szerint „ebben az egységben mindnyájan magasabb jokon összefogunk, nem követjük el egymással szemben a legkisebb méltatlanságot sem, és ami nftndnyájunknak kedves és drága, minden időkre megóvjuk a haza biztonságát, és szeretetteljes békés életet akarunk élni." Štúr mélyen gyökerező elgondolásai a népek barátságáról és együttműködéséről a szlovák nemzet gondolat- és érzésvilágára is jellemzők. Štúr nemzetébresztő programjával ugyanazokat a célokat követte, mint a cseh nemzetébresztők — Josef Jungmann, František Palacký, František Ladislav Celakovský, Kare! Havlíček Borovský és mások, akik a múlt század első felében betetőzték a cseh nemzet megújhódási folyamatát, és törvényesítették az irodalmi nyelvet. Ök is a nyelv védelmét és fejlesztését s a cseh nemzet gazdasági és kulturális téren korszerű nemzetté fejlődésének feltételét tekintették elsőrendű politikai feladatuknak. A csehek és a szlovákok nemzeti fejlődéséből kifolyólag minőségileg megváltozott kapcsolatuk, amelynek alapja addig a szláv együvé tartozás és a csehszlovák irodalmi kölcsönösség hagyományának eszméje volt. Štúr és kortársai mozgalmát csak akkor érthetjük meg kellőképpen, ha azt a szláv nemzetek családjában az újkori nemzetté alakuló szlovák nemzet fejlődése fontos szakaszának lájtuk. Ľudovít Štúr forradalmi és nemzetébresztő tevékenységét különösen helyesen a cseh haladó szellemű radikális-demokratikus csoport értelmezte. Josef Václav Friő, Božena Némcová és mások is nagyra becsülték Štúrnak a szlovák népnek nemzeti öntudatra ébresztésére irányuló törekvéseit, s ezért megvédték az őt gyalázóktól és rágalmazóktól, helyeselték a szlovák nemzet irodalmi nyelve törvényesítésére s a nemzet végleges kialakítására irányuló törekvéseit. Mindezt a történelmi fejlődés természetes következményének tekintették. Ľudovít Štúr programjával szembehelyezkedett a szlovák és a cseh értelmiségleknek az a része, amely nem értette meg, hogy a szlovák társadalom fejlődésében múlhatatlanok a történelmi változások, és Štúr törekvéseit tévesen úgy értelmezték, mintha céljuk a szlovákok elszakítása lenne a cseh nemzettől. Štúr az ezt hangoztatók ellen személyesen, nagyon nyíltan és határozottan fellépett következő kijelentésével: „Lehetséges, hogy egyesek azt gondolják, el akarunk szakadni a csehektől: Isten őrizzen meg bennünket az elszakadástól! Aki most elszakad testvéreitől, nemzeteink előtt annak kell a legsúlyosabb felelősséget viselnie. Mi éppúgy, mint a múltban, ezentúl is szövetségben akarunk velük lenni, minden kiváló cselekedetüket magunkévá akarjuk tenni, szellemi kapcsolatokat akarunk velük fenntartani, és ha valami jót tehetünk érdekükben, ezt meg akarjuk tenni éppúgy, ahogy azt tőlük, a mi testvéreinktől, mi is elvárjuk." A több nemzet közös hazájának eszméjével juttatta kifejezésre Štúr nemcsak a cseh nemzethez, hanem az Osztrák-Magyar Császárság minden nemzetéhez való viszonyát. Štúr ennek az eszmének a diadaláért küzdött, szembeszállva a magyar kormány hivatalos, magyarosító politikájával. Ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a nemzetek egységét „semmiféle erőszakkal nem lehet elérni", mert „az ilyen egységet urak és rabszolgák alkotnák; ml viszont önkéntes egységet óhajtunk". Az élet nemzeti és szociális szemléletén alapuló egység helyes értelmezése közelebb hozta Štúrt a sok nemzetiségű állam nemzetei együttélésének korszerű nemzetközi értelmezéséhez. Nemzetünk nagyon sokat tanult Štúrnak a szláv együvé tartozást kifejező gondolataiból és abból a mély séges meggyőződéséből, hogy a felszabadítói küldetés az orosz nemzetet illeti. Beteljesült lángeszű jóslata, hogy „amikor ott is a szabadság lesz honos, ez az ország Szlovákia életében nagy és fontos s az egész földkerekség számára jelentős és döntő fontosságú tetteket hajt vég re." Štúrnak és nemzedékének tragikus csalódásban s kiábrándulásban volt része, amikor Magyarországon tetőpontját érte a burzsoá-demokratikus forradalom, amely nem oldotta meg a mikuláši követelésekben kifejezett politikai-szociális és nemzeti problémákat, és ez Štúrt kínos helyzetbe sodorta, ű, aki a feudalizmus ellen harcolt, nem hagyhatta abba a szlovák nemzeti forradalmi mozgalom jogos követelményeinek teljesítéséért vívott küzdelmét. A nemzeti öntudatra ébredt magyar középnemesség és a burzsoázia érdekeit képviselő magyar kormány elutasította a mikuláši követelményeket, s intézményei fokozták a szlovák nemzeti mozgalomra gyakorolt nyomásukat és ez Štúrt a bécsi politikai fondorlatok hatókörébe űzte. Ez az ellentmondásosság minden további fejlődésben súlyos bonyodalmakat okozott. Štúr mozgalma nem érte el a kívánt célt, s az urak ellen irányuló fegyveres felkelést a bécsi kormány erősítésére használták fel. Ennek tragikus következményeit maga Štúr is belátta. „Más nemzetek — írta a forradalom után — ezekben az átmeneti időszakokban talán többet vívtak ki, de a szlovák nemzet szomorú vívmánya csupán az volt, hogy kiszolgáltatták ádáz ellenségeinek." Ľudovít Štúr irodalmi hagyatéka rendkívül gyümölcsöző, gazdag, most is időszerű, és egyéb elgondolásai éppúgy, mint a múltban ma is népünkhöz szólnak. Arról szólnak, hogy az ember erkölcsi tökéletesedése elválaszthatatlan életének anyagi feltételeitől, szólnak a politika s az etika összefüggéseiről, arról, hogy a demokrácia nemcsak jog, hanem kötelesség is, hogy a kultúra s a művelődés felvirágoztatása a korszerű társadalom fejlődésének feltétele, hogy a kollektivizmus az egyén s a társadalom közötti ellentétek áthidalásának lényeges alapja, és szólnak számos más, serkentő hatású gondolatról, amelyek kulturális örökségünk múlhatatlan értékel. Štúr örökét magáénak vallotta minden szlovák nemzedék, Igaz ugyan, hogy különféle célkitűzésekkel s különböző szándékokkal, tény azonban, hogy Štúr nemzetébresztő programjának mélységesen humánus, szociális és népi jellege összeegyeztethetetlen volt a magyar, majd később a cseh és a szlovák burzsoázia osztályérdekeivel. A München előtti köztársaságban nagyon leegyszerűsítették Štúr munkásságának értelmezését. A csehszovákista irányzatú burzsoázia nem tudta, s nem is volt képes egész terjedelmében s teljességében megérteni Štúr mozgalmát. Hatalmi érdekek meggátolták abban, hogy megértse Štúr fellépésének lényegét és történelmi indítőokait. Magukénak vallották Štúrt a ludákok is, akik nagyon visszaéltek örökével, abból kl akarták selejtezni mindazt, ami haladó és forradalmi szellemű, el akarták titkolni Štúr őszinte vonzalmát a cseh és az orosz nemzethez és a német terjeszkedési vággyal szembeni mélységes ellenszenvét is. Népünk azonban keresztüllátott a ludákok állításain, és Ismét arra a helyre állították Štúrt, ahol nemzetünk történelmében jelentőségének megfelelően állnia kell. A szlovák nép Štúr egyik kortársa felhívásával „Mor hol" (Üsd!) indult az ellenállási mozgalomba, a fegyveres felkelésbe. Levontuk a történelmi Jelentőségű tanulságot abból, hogy a nemzeti mozgalom, annak haladó vagy reakciós jellege elválaszthatatlan az adott időben kitűzött feladatoktól, Illetve attól, melyik osztály áll a a társadalmi megmozdulások középpontjában, és milyen alapvető fejlődési irányzatok kerekednek felül. A szocializmust építő társadalom minden előrehaladás és fejlődés szerves részének tekinti a természetes nemzeti fejlődést, amelynek mélységesen demokratikus és szocialista jelleget kölcsönöz. A burzsoázia szándékosan eltitkolta, hogy Štúr „A szlávok és a jövő világa" című írásában bírálta a tőkés társadalmi rendszert. Rámutatott arra, hogy „a legnagyobb vagyon néhány egyén kezében össz pontosul, ezzel szemben mások nyomorognak ... a munkások százezreinek nincs kenyere, vagy csak alig van ellátva a legszükségesebbel..." Ezt a bírálatot már azért is különösen értékesnek kell tekintenünk, mert Štúr ismerte az utópista szocialisták tevékenységét. Nem volt azonban tudomása az 1848-ban elő ször kiadott „Kommunista Kiáltványáról erről a zseniális elméleti és gyakorlati programról, amelyben Marx és Engels tudományosan megmagyarázta, hogy a termelési mód s ennek alapján a társadalomnak szükségszerű rétegeződése az adott történelmi időszak politikai s szellemi történetének alapja. Marx és Engels ezzel kapcsolatban rámutattak arra, hogy az emberiség története az osztályharcok története s a munkásosztályé az a történelmi jelentőségű feladat, hogy megszlin tesse a magántulajdonon alapuló tő kés társadalmi rendet, amelyre az osztályelnyomás s a dolgozók kl zsákmányolása jellemző. Az iparosítás következtében Szlovákiában is új társadalmi erő — a proletariátus lépett porondra. A for radalmi munkásmozgalom lendüle tesen terjedt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, valamint annak hatáséra, hogy e mozgalom élére a tökéletesen szervezett lenini politikai erő — a kommunista párt — állt, amely fel volt vértezve a leghaladóbb szellemű elmélettel s e társadalmi fejlődés törvényeinek ismeretével. A termelőerők fejlődésével s a társadalmi fejlődés tudományos törvényeinek ismeretével megalapozott, korszerű forradalmi mozgalom minőségi tökéletesedése oda vezet, hogy minden demokratikus nemzeti és szociális-haladó Irányzatú mozgalom törvényes örököse kommunista pártunk és szocialista tár sadalmunk lett. Mi ezért valljuk magunkénak Ľudovít Štúrt és mindazt, ami haladó irányzatú és forradalmi, mert ebben látjuk erőnk s a nemzeti öntudat egyik forrását. Jóllehet már sokat tettünk Štúr munkássága megismerésének és marxi értelmezésének érdekében, mégis meg kell mondanunk, hogy a múltban nem tudtuk kellőképpen értékelni Štúr hagyatékát, sem pedig embereink erkölcsi s hazafias arculatának megformálására s nemzeteink — a csehek és a szlovákok — testvérisége évszázados fejlődése mélyebb értelmezésére s megértésére felhasználni. Kommunista pártunk a marxizmus —leninizmus elveihez igazodva nagyra becsüli nemzeteink forradalmi hagyományait, s azok következetes, törvényes folytatójaként törekszik a szocialista élet adta feltételeknek megfelelően gyakorlati érvényesítésükre és továbbfejlesztésükre. Mi, az idősebb és ifjabb kommunista nemzedék, a fejlett szocialista társadalom minden megszervezője, mi, akikre atyáink bízták a szociális és nemzeti forradalom lobogóját, úgy érezzük, hogy nemzeteink népi, kulturális és forradalmi hagyományai mélységesen leköteleznek mindnyájunkat. Tiszteletben tartjuk, megőrizzük és tovább fejlesztjük Ľudovít Štúr hagyatékát, mert progresszív tevékenysége megelőzte azt a forradalmi tevékenységet és azokat az áldozatokat, amelyeket a kommunisták nemzedéke — pártunk megalapítói — fejtettek ki, és hoztak a nép s a nemzet érdekében. A munkásosztály és élcsapata — Csehszlovákia Kommunista Pártja — forradalmi programja valóra váltásáé^ vívott harcában nagy áldozatokat hozott. A kommunisták százai és ezrei és velük együtt pártonkívüli polgártársaink tízezerei életüket áldozták a dolgozók szebb jövőjéért. Hála annak a döntő jelentőségű történelmi ténynek, hogy a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat, hála annak, hogy a kommunista párt áldozatkész, céltudatos küzdelmével megnyerte a nemzet többségét — megoldódott a szocialista forradalom sarkalatos problémája: a munkásosztály s a többi dolgozó hatalomra Jutott. A közösen megszervezett, erősödő, egységes csehszlovák gazdaság erejére támaszkodva sikeresen halad a szocialista iparosítás, amely Szlovákia arculatát ls gyökeresen megváltoztatta. Hazánk két nemzetének két évtizedes közös fejlődése az új feltételek között nemcsak gazdasági és társadalmi változásokat eredményezett, hanem a két nemzet lendületes művelődését, kultúrájának s művészetének felvirágzását is. Fokozatosan kialakult nemzeteink szocialista társadalma, amelynek alapja a közös élet, a közös célkitűzések. E társadalom életének éltető forrása a két nemzet sajátos kultúrája és megőrzött, sajátos Jellegzetességei. Nemzeteink kultúrája terén akkor értük el a legértékesebb sikereket, amikor nemzeti s forradalmi hagyományaink szellemében — tehát Ľudovít Štúr végakaratának szellemében ls — törekedtünk a két nemzeti kultúra valóban alkotó jellegű, kölcsönös gazdagítására. A sikeres szocialista Iparosítás, a mezőgazdaság eredményes fejlesztése, a művelődés, a kultúra és a művészet elterjesztése, hazánk nemzetei és nemzetiségei kapcsolatainak sokoldalú elmélyítése stb. az amiben pártunk alapvető fontosságú célkitűzéseit látja. E politikában rendkívül fontos probléma a nemzetiségi kérdés, amely társadalmunk fejlődésével kellő összhangban állandóan előtérben áll, és minőségileg egyre magasabb színvonalon nyer megoldást. A CSKP Központi Bizottságának és az SZLKP Központi Bizottságának a Szlovák Nemzeti Tanácshoz intézett dokumentumában magáévé tette azt a lenini elgondolást, mely szerint „Csak a különböző nemzetek érdekelnek nagyon figyelmes tiszteletben tartása szüntetheti meg az egymás iránti bizalmatlanságot". Ennek az elvnek következetes gyakorlati érvényre juttatása eredményezi azokat a sikereket, amelyeket az SZKP XX. kongresszusának egyik következtetése így jellemzett: „A szocializmus nemcsak megszünteti a nemzeti különbségeket, hanem minden nemzet és nemzetiség gazdasági s kulturális életének sokoldalú fejlesztését és felvirágoztatását is biztosítja." Továbbá megállapítja: „A szocialista hazafiság és a nemzetköziség szerves összefüggése a szocialista nemzetek testvéri szövetsége megszilárdításának eszmei alapja." A szocialista társadalom életének feltételei az embernek nemcsak anyagi, hanem szellemi életét is gazdagítják. A szocialista emberben ezért nem gyengül a nemzeti büszkeség érzése, hanem ellenkezőleg, hovatovább erősödik. A szocialista élet acjta feltételek között ezért lehetünk tanúi a nemzeti öntudat újjáéledésének. Az embereket erős vágy készteti arra, hogy egyre nagyobb felelősséggel fáradozzanak a haza, a szülőföld, a nemzeti kultúra, az anyanyelv stb. felvirágoztatásáért, ami viszont végeredményben elkerülhetetlenül megnyilvánul a közös, szocialista hazáért érzett felelősség tudatosításában is. A nemzeti érzület e pozitív Jellegét nagyra becsüljük, és hangsúlyozzuk, hogy semmi köze sincs a nacionalizmus reakciós lényegéhez, amit a burzsoá ideológia egyik megnyilvánulásaként félreérthetetlenül elvetünk. Pártunk internacionális politikája szavatolja a szocialista állam szilárdságát, nemzeteink és nemzetiségeink további sokoldalú fejlődését A Szlovák Nemzeti Felkelésnek s hazánk felszabadításának 20. évfordulója kellő alkalmat adott arra, hogy népünk eddigi sikereit mérlegelje. E napokban már a XIII. kongreszszusra tett előkészületek küszöbéhez értünk. A XIII. kongresszus szorosan összefügg a XII. kongresszussal, amely lerögzítette minden tevékenységünk alapvető fontosságú programját, azt, hogy biztosítanunk kell szocialista társadalmunk felvirágoztatását, és elő kell készítenünk az átmenetet a kommunizmusba. Az a kívánságunk, hogy további munkánkkal mi is hozzájárulhassunk a kongresszus sikeres előkészítéséhez és határozatai megvalósításához. Azt szeretnénk, ha a Ľudovít Štúr születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségünk ls szellemi hagyatéka alkotó jellegű továbbfejlesztésére serkentene bennünket, s hogy a csehek és a szlovákok tudatában egyre erősödjön a csehszlovák szocialista hazafiasság és a nemzetköziség érzése. Virágozzék testvéri egységben a cseh nemzettel a ml szlovák nemzetünk, amely — bár számra nem nagy nemzet —, a nemzeti, szociális és kulturális szabadságért folytatott küzdelmével bebizonyította nagyságát. Forradalmi múltjára és szocialista jelenére büszke népünk nemzeti öntudata adjon nekünk új erőt ahhoz, hogy sikeresen küzdhessünk a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban Szlovákia sokoldalú felvirágoztatásáért. ŰJ SZÖ 2 * 1985. Október 30.