Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-27 / 298. szám, szerda

A CSKP XII. kongresszusának határozatai hang- modnánk a szakosításhoz, a mezőgazdaság mostasúlyozzák, hogy a mezőgazdasági termelés fellendí- ni kisüzemi, meglehetősen extenzív termelése egy tése érdekében a következő években feltétlenül a lépést sem jutna előre, mint ahogy évtizedek hoszszakositás útjára kell lépnünk. A természetes fej- szú során a mezőgazdasági termelési módszerek, lődési folyamat is ezt követeli. Mert ha nem folya- valójában alig változtak. ÚJ UTAKON A MEZŐGAZDASÁGI TERHELÉS AZ ÉRSEKÚJVÁRI J A R A S BAN Szakosítás nehézségekkel | A mezőgazdasági termelés és szakosítás vitathatatlanul szükségszerű folyamat. Ennek ellenére leszögezhetjük, hogy eddig még úgyszólván egyetlen komoly lépést sem tettünk a szakosítás érvényesítése és elmélyítése felé. Ahol mégis próbálkoztak vele, olyan nehézségekbe ütköztek, hogy vagy megálltak félúton vagy visszatértek a hagyományokhoz. Azokban a járásokban, ahol mindezek ellenére tovább haladnak a járatlan úton, saját felelősségükre kockáztatnak. Szlovákiában az utóbbi években három különböző szakosítási módszert vezetnek be. Az egyikkel a Bratislava-vidéki, a másikkal a komáromi és topofčanyi, a harmadikkal pedig az érsekújvári járásban próbálkoznak. Egyesült szövetkezetek A mezőgazdasági termelés szakosítását akadályozták a felvásárlási árak és a felvásárlási módszerek. Az érsekújvári járásban éppen ezeknek a nehézségeknek az áthidalására ún. egyesült szövetkezeteket — afféle kisebbszerű trösztöket — hoztak létre. Az egyesült szövetkezetek a termékek közös értékesítésével áthidalják a felvásárlási árak befolyását a szövetkezet gazdasági eredményeire. Az egyesült szövetkezetek vezetősége meghatározza a szakosítás és a termelés összpontosításának legalkalmasabb tényezőit ós fejlődési irányát, s biztosítja a bevételek elosztását. Máskülönben az egyes szövetkezetek megtartják önállóságukat. Am a bevételek elosztásában nem a hivatalos felvásárlási árakat veszik alapul, hanem az egyes szövetkezetek gazdasági elemzését. A gyakorlatban ez anynyit jelent, hogy a kevésbé jövedelmező terméket értékesítő szövetkezet bevétele lényegében ugyanolyan marad, mint a szakosítás bevezetése előtt, mert a jól jövedelmező mezőgazdasági üzemek átengedik számukra bevételük egy részét. Egyúttal közösen oldják meg a beruházások kérdését 'is. A termelés ilyen arányú megváltoztatása ugyanis jelentős beruházási eszközöket igényel, és azok a szövetkezetek, amelyek arra a sorsra jutnak, hogy kevésbé jövedelmező termeléssel foglalkoznak, ezeket az eszközöket nem tudnák biztosítani, és beruházások nélkül még tovább fokozódnék a ráfizetésük. Az egyesült szövetkezetek eredménvesen oldják meg a termelés célszerű összpontosítását, mely nélkül elképzelhetetlen a gépek gazdaságos kihasználása. Tapasztalatból tudjuk, hogy — a cukorrépát kivéve — minden növényápolási munka 80—90 százalékban — az eddiginél lényegesen kisebb számú eszközzel — gépesíthető. Ezen túlmenően a gazdaságos gépesítés segítségével leküzdhető a munkaerőhiány. A járásban jelenleg két ilyen egyesült szövetkezet működik. Az egyik Surányban székel, ide tartozik a kisvárdal, malomszegi, és surányi szövetkezet, a másik pedig Szálkán, ahová a kiskeszi, lelédi és szálkái közös tartozik. A napokban több szövetkezetben át szándékoznak térni az előbbiek módszereire. Biztató a szarvasmarhatenyésztés fellendülése rek. Kötekedő, pörösködő. Édesanyámmal számtalanszor menekültünk előle. Azon az estén is szépen akartam tőle megkérdezni: miért hajkurászta lapáttal a feleségemet? Szóhoz sem juthattam. Széket ragadott, kezemet két hétig hordtam a nyakamba kötve. Torkon ragadott, nagyon erős ember. Eszméletemet vesztettem. Édesanyám és a feleségem segítségért kiáltottak. Már kék voltam, amikor a szomszédok és Béla nagybácsim kivettek a kezéből. Dezső, az eset után egy percig sem maradt az apai házban, édesanyját is magával vitte. — Csak a vele töltött 34 esztendőt sajnálom — kesereg Dezső édesanyja. Dolgoztam, mint egy állat, ő meg csavargott. Ha egy kis pénzt érzett a háznál, zsebrevágta, s amíg tartott, haza sem jött. Nem ismer az, kérem, se istent, se embert. Milyen ember az, aki mindenkivel haragot tart, aki villamos áramot vezet a gyümölcsfákra, hogy a felesége, gyereke egy szem gyümölcsöt se szakíthasson le? Ű megtette. Törvényesen még el sem váltunk, amikor újra nősült. Egy dolgot szeret, azt nagyon: pörösködni, megkeseríteni mások életét. Azon csodálkozom, hogy még mindig akadnak emberek, akik hitelt adnak a szavának. Befejezésül: tudjuk, Boros László mást vár tőlünk. Védelmet családjával, falujával, a törvénnyel szemben. Nem tehetjük. Nem. mivel nincs rá erkölcsi alap. Viselkedése miatt az egész falu elitéli, megveti. Baj, ha foglalkoznak az ügyével, mert előbb utóbb szemébe kell mondani az igazságot, ezt pedig nem szereti. Baj, ha eltanácsolják, mert újból megsértődik: miféle hivatalok azok, amelyek nem hallgatják meg a dolgozó ember panaszát. Nincs más hátra, Boros Lászlónak kellene végre-valahára belátnia, ha nem változtat magatartásán nemcsak a háza, hanem a becsülete is teljesen rámegy az okoskodására, őszintén megmondjuk: indokolatlanul foglalkoztatja a különböző hivatalokat, saját magának keresi a bajt. Ha mégis tanácsolhatnánk valamit: őszintén kívánjuk, hogy a jövőben ne okozzon fölösleges, indokolatlan kellemetlenséget magának és másoknak. Energiáját, életerejét fordítsa hasznos munkára. A koronácskákon kívül így az emberek megbecsülésére ls szert tehetne. Ne lásson mindenkiben ellenséget, ne higgye, hogy mindenki elfogult vele szemben. Nem elfogultak, de sem Szilicén, sem másutt nem szeretik az olyan embert, aki más szemében a szálkát... SZARKA ISTVÁN A két egyesült szövetkezet további igyekezete elsősorban a takarmány biztosítására irányul. A surányl egyesült szövetkezetekben például már ma több takarmánykészlet áll rendelkezésre, mint tavaly az év végén. Legfőbb szempont a gazdaságosság Korai lenne még véglegeset mondani az egyesült szövetkezetek eddigi gazdálkodásáról. A termelési mutatók azonban arra utalnak, hogy tevékenységük már eddig is érezhető a termelés növekedésében, sőt még nagyobb mértékben gazdaságosabbá tételében. A szövetkezet egyesülésekor döntő tényezőül a szarvasmarha-, főképpen a fejőstehén-tenyésztést vették alapul. A múlt évi gazdasági kimutatás szerint a járásban egyetlen szövetkezetben sem volt rentábilis a tejtermelés. Ennek következtében furcsa helyzet állt elő. A járási pártbizottság plénumának számtalan intézkedése és annak ellenére, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok vezetőségei, a pártalapszervezetek rendszeresen foglalkoztak a szarvasmarha-tenyésztéssel, 1960 óta érezhetően csökkent a tehénállomány és az átlagos tejhozam, s mindmáig nem sikerült elérni az 1960. évi színvonalat. Az egyesült szövetkezetekben ezt a hanyatlást megállították, sőt most minden jel arra mutat, hogy a jövőben huzamosabb fellendülés várható. A surányi egyesült szövetkezetben példáuí'szeptember végéig az 1964. évivel szemben 1847-röl 1977-re gyarapodott a szarvasmarha-állomány, ebből a tehénállomány hússzal. A szálkái egyesült szövetkezetben 899-ről 1004-re, illetve a fejőstehenek száma 48-cal szaporodott. Nem korszakalkotó változás ez, de számottevő, ha figyelembe vesszük a hazai szarvasmarha-tenyésztést gátló tényezőket. A két egyesült szövetkezetben ma már nem talány, hogyan tegyék rentábilissá a szarvasmarha-tenyésztést. Az utóbbi időben mindkét szövetkezetben nagy változásokat eszközöltek az állattenyésztésben. Ezek azonban még csak alapvető elemei a szakosításnak. Az idén például az összes fejőstehenet Surányban összpontosították. A gümőkőros állományt Malomszegen helyezték el. A hlzómarhákat Kisvárdon összpontosították, ahol a következő évben áttérnek a kukoricatermesztésre. Hasonlóképpen csoportosították át a szarvasmarha-, sertés- és baromfiállományt az egyesült szálkái EFSZben is. Az említett szövetkezetekben — az elmondottakból is kitűnik — valamiféle üzemközi szakosításról van szó, ahol a közös vezetőség, mint legfelsőbb szerv irányítja a termelést. Arról, hogy az egyesült szövetkezetek segítségével sikerült-e teljes mértékben megoldani a termelés szakosítását, végeredményben a gazdaságosság kérdése dönt. Az elmúlt évek tapasztalataiból tudjuk, hogy aránylag könnyű létrehozni ilyen vagy olyan gazdasági egységet. Ám bármilyen igyekezetnek csak akkor van értelme a társadalom szempontjából, ha ezáltal növekszik a termelés belterjessége. A mezőgazdasági üzem szempontjából pedig csak úgy Indokolt, ha ezáltal csökkennek a termelési költségek, vagyis gazdaságosabb a termelés. Az egyesült szövetkezetek eredményei talán éppen ezen a téren mutatkoznak meg legkézzelfoghatóbban. Már az első félévben (egy fillérnyi állami támogatás nélkül) a Surányban székelő szövetkezeteknek sikerült az előző év ugyanazon időszakához képest 18 százalékkal emelni a szarvasmarha, 14 százalékkal a sertés súlygyarapodását. A malacelválasztást ugyanakkor 42, a borjúelválasztást 6 százalékkal emelték. Megközelítőleg ugyanilyen eredményeket értek el az egyesült szálkái szövetkezetekben ls. Ezek a körülmények az említett szövetkezetekben lehetővé tették, hogy a tétmészetbénieken kívül 15 koronát fizessenek munkaegységenként (ugyanolyan teljesítménynormáknál tavaly csak 12 koronát fizettek), sőt 70 000 koronát célprémiumként osztottak szét. S ezt olyan körülmények között érték el, amikor például Leléden az elemi csapások következtében csak 7 mázsa gabona termett hektáronként. Az eddigi eredmények teljes értékelését a növénytermesztés mérlege teszi majd lehetővé. Eddig csak annyit mondhatunk, hogy a surányi egyesült szövetkezetek 30 mázsás átlagos hektáronkénti gabonatermést értek el. Szerény becslések szerint kukoricából 40, cukorrépából 400 mázsás hektárhozamot várnak. Azok az eredmények, amelyeket az érsekújvári járás szakosított szövetkezetei elértek, nagy visszhangot váltottak ki a járásban. Több szövetkezetben úgy döntöttek, hogy követik példájukat. Az érsekújvári példa egyúttal azt is bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére is megoldható a mezőgazdasági termelés szakosítása, mely a mezőgazdaság fellendülését hozza magával. A csehszlovák építőipar húsz éve (ČTK) — A csehszlovák épftóipar államosítása óta húsz év telt el és építővállalataink dolgozói ez idő alatt összesen 252,2 milliárd korona értékű munkát végeztek el. Az említett összegből építkezési beruházásokra 192,4 milliárd koronát, nagyjavításokra 30,3 milliárd koronát és épületek karbantartására 26,7 milliárd koronát fordítottak. Az építővállalatok 1948-ban 5 milliárd korona értékű, de tavaly már 23,2 milliárd korona értékű munkát adtak át. Az építővállalatok dolgozói két évtized alatt 950 719 lakást, több mint 2 milliárd köbméter vizet tároló 41 duzzasztógátat, 7 hőerőművet, 6 vízi erőművet, 27 kórházat, 6 főiskolát, számos nagyáruházat, szállodát, gyárat stb. építettek. Pedagógiai kétszerkettő AKARATA ELLENÉRE - ASZFALTON • A BIZONYÍTVÁNY NEM BIZONYÍT MINDENT • DIVATOS SZAKMAK ÉS KISIKLOTT ÉLETEK Láttam már kezét tördelő anyát sírni a Konzervatórium jelvételi bizottsága előtt, aki gyermeke jelvétele érdekében elmondott „védöbeszédében" azzal érvelt, hogy ,Jcislányom ötéves korától zongoraórákat vett". Gyakran megjelenik mostanában lelki szemem előtt az érettségizett fiú, aki az orvost kar felvételt bizottságát édesanyja kilátásba helyezett öngyilkosságával rémítgette. „Az anyám — mondotta a fiú — engem már hatéves korom óta csak fehér köpenyben látott felnőtt sebészorvosként .. .* Kisvárosi balettlskolúk, zenetanfolyamok, műkedvelő színpadok a „Ki mit tud" versenyek ezrei a megmondhatói, országszene hány vérmes remény szökik burfánozva, de annál indokolatlanabbul — szárba. A szülő — ha gyermekéről van szó —• néha elfogult. Az édesanya — ha fia, vagy lánya jövőjét kell egyengetnie — sokszor az egércincogás-szerü hegedűjátékot ls szférák zenéjeként hallfa. A szülő kislánya tipegő-ptpiskedő tánclépéséből szívesen arra következtet, hogy a gyerekből „második Anna Pavlova lesz". Klári szerelme: a növények A kislány, akiről a riportban szó lesz, nem járt balettiskolába. Szülei nem kényszerítették rá, hogy külön nyelvórákat vegyen, sőt: zongoraórára se járt. Klári most harmadmagával a Grand-kávéház párnás padján ül. Anyányi teremtés már mindhárom. Szépek, a ruhájuk divatos. Feketét szürcsölnek és amerikai cigarettát füstölnek. A beavatatlan egyetemistáknak is nézhetné őket. Elárulom, hogy a három kislány tanonciskolába jár. Hetenként három napot a fodrászszalonban vagy a pult mögött töltenek, hármat pedig az iskolában. A lányok az imént jöttek csak ki az iskolából. A legszebbikük — Jutka — panaszkodik. — Képzeljétek, az a vén tahó ma ötöst adott áruismeretből. Nem tudtam a vegyszerek felosztását... Aki Csallóközben egy kemencényl kenyeret megevett, az első mondatnál biztosan észreveszi, hogy a kislány bölcsője valahol Somorja és Komárom között ringott. És Magda is hiába szívja a Chesterfieldet, mint Sophia Loren, és hiába mondja Töröcsik Mari modorában, hogy „rá se ránts!", dialektusából csakhamar kibukkan a csallóközi ember. Jutka egy üzletben Ipari tanuló. Magda fodrásznak tanul. A kettő állandóan cseveg. Klári — a harmadik — kitartóan hallgat. — Neked nincsenek olyan gondjaid, mint Jutkának? ^-kérdezem Kláritól. — Félévkor csupa egyes volt a bizonyítványa — árulta el kissé irigykedve Jutka. Ahogy Klári komoly ábrázatára tekintek, a vicclapok stréberkedő, szemüveges diákjai jutnak eszembe. Klári ls ilyen lenne? A választ a következő pillanatban Klári adta meg. — Tiszta egyes ... Jutkának félévkor négyese is volt, de azért biztosan tudom, hogy belőle lesz a jobb szakember Meghökkentem. Ma azonban már Ismerem Klári esetét, és mondhatom, nem pózolt. A három kislány egy csallóközi faluban töltötte gyermekkorát. Együtt játszottak, egy osztályba Jártak. Megközelítően egyformán ls tanultak. Mindhármuknak közepes bizonyítványa volt. A kilencedik osztályban Jutka gondolkodás nélkül kijelentette, hogy ő a kereskedő szakmát választja. Magda már régebben elhatározta, hogy fodrász lesz. — Én mezőgazdasági iskolában akarok tovább tanulni — jelentette ki Klári, mikor osztályfőnöke életcélja felől érdeklődött. És még hozzátette: „Legszívesebben a kertészeti szakon." Számtanból állandóan közepes jegyei voltak. A többi természettudományi tantárgyból is kettesek, hármasok „ékesítik" a bizonyítványt, a növénytan és a biológia kivételével. Klárinak e két tantárgyból állandóan kitűnője volt. A humanista tudományokkal viszont — különösképpen a történelemmel — láthatóan állandóan hadilábon állt. Hármasok — de még több elégséges — vannak bizonyítványaiban. — Egyetlen tantárgyat — a növénytant — mindig Igen szívesen tanulta Klári — emlékezik vissza a kislányra volt osztályfőnöke. Alig várta, hogy kitavaszodjon, hogy az apró parcellákon megkezdhesse a veteményezést. Az öregapja híres kertész volt. Mintha csak tőle örökölte volna ezt a szenvedélyt. Klári parcelláján termett mindig a legnagyobb és legédesebb dinnye, a legszebb kukorica, meg vöröshagyma. A kertészeti technikumra — sajnos nem vették fel. A kilencedik osztályban az év végi bizonyítványában földrajzból négyese, történelemből pedig elégtelene volt. Az akkori előírások szerint technikumba ilyen bizonyítvánnyal senkit se vehettek fel. Ogy hallom, elárusítónő lesz belőle. Édesapja a minap dicsekedett, hogy Klárinak félévkor a tanonciskolában szfnjeles volt a bizonyítványa. Bratislavában egy nagykereskedésben tanonc. Érdemjegyek Klári nem került mezőgazdasági iskolába. Most az asztalon hevernek előttem a kislány középiskolai bizonyítványai. „Vallatom" a papírlapokat, azt próbálom megtudni, miért nem lett a kislányból mezőgazdasági szakember. Elméletből: kitűnő A tanoncok szakmai vezetőjét is megkérdeztem, hogyan vélekedik Kláriról. — Klári? Számomra a kislány örök talány lesz, attól félek egészen a tanoncidő végéig. Ha fejemet veszik, sem értem meg, hogy lehet ez: az elméleti tantárgyakból szlnjeles, de a pult mögött feledékeny, a vásárlóval szemben figyelmetlen, minden kiesik a kezéből. Egyedül az vigasztal, hogy — mert az elméleti tantárgyakból, mint mondtam, állandóan jeles osztályzatot kap — talán felveszik őt a közgazdasági technikumba. Ott leérettségizhet, később esetleg főiskolára mehet... — Mindig ilyen hallgatag lány volt? — kérdeztem Jutkától. — DehogyI Régebben a középiskolában a politechnikai órákon termelt dinnyéjéről, meg az uborkájáról fél napokig el tudott beszélni. De másról is kedvesen tudott társalogni. Mostanában meg — ha néha-néha megszólal — folyton csak azt hajtogatja: a falu, a falu! Csak tudnám, miért szereti annyira a falut. Talán mert itt az üzletben nagyon ügyetlen?! Pedig higgye el, nem nehéz tudomány ám a mi mesterségünk. Csak Klári elveszítette az önbizalmát. — Én félévkor elméletből majdnem megbuktam, de a pult mögött tapasztalt elárusítónőkkel ls felveszem a versenyt. Klári meg éppen fordítva csinálja: elméletből kitűnő, de a pult mögött tehetetlen. Nekem az a gyanúm, hogy ő az elméletet l's csak truccből tanulja meg. Nem tudom, mi lesz ezzel a lánnyal. Folyton csak azt hajtogatja: „nem szeretek én a flaszteron". Három kislány ül a Grand-kávéház párnás padján. Munka után vannak, feketéznek, cigarettáznak. Kettő közülük három év alatt megszokta a nagyvárost. f ól érzik magukat, elégedettek. A harmadik elégedetlen. Nem érti, miért került ő a „flaszterre", ahogy Klári a városi életet nevezi. A múlt tanévben egyes iskolákban már megalakították a szakosított matematikai—fizikai osztályokat. Mert a jövőben az iparnak a mérnökök tízezreire, a tudományos kutatók egész hadára van szüksége. Íratlan törvény ezekben az osztályokban, hogy a tanulónak — ha matematikából kiváló — más tantárgyakból a gyengébb előmenetelt ls „elnézik". Kétségkívül hasznos lesz, ha a szakosított matematikai osztályokhoz hasonlóan a biológia és a többi „mezőgazdasági" tantárgy iránt fogékony gyermekeket is a matematikusokhoz hasonlóan készítik elő az életre. Mert nemcsak balettező, zongorázni tanuló gyermekek kötelezik el magukat egy-egy egész életre szóló gondolatnak... TŐTH MIHÁLY 1965. október 27. Ťť (JJ SZŐ 5