Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-22 / 293. szám, péntek

JEGYZETEK HÁROM P 1 D A P E Š TI KIÁLLÍTÁSRÓL ALKOTAS ÉS KORSZERŰSÉG 1985. október 22, * ŰJ SZŐ 5 Látványosság, látnivaló, s Igazi művészt élmény egyaránt kínálja magát a budapesti képtárakban. A Szépművészeti Múzeum európai hírű és rangú gyűjteménye mellett a spanyol mesterek kiállításában és a XIX.—XX. századi szobrászkiállításban gyönyörködhet a látogató, míg az újjáépített Műcsarnokban a X. Magyar Képzőművészeti Kiállítás vonzza az érdeklődőket. Ez utóbbi látogatottságára jel™ leraző, hogy a szeptember közepén megnyílt kiállítást rövid másfél nap alatt 10 ezren tekintették meg, s naponta ezrek és ezrek keresik fel azóta is. A felszabadulás 20. évfordulójára rendezett kiállításon a magyar képzőművészet csaknem minden iránya képviselve van, s az előzsűrizés alapján kiválogatott művek általában jó színvonalúak. A nagyszabású képzőművészeti seregszemle jellemzője a magas esztétikai igényesség, mely az alkotók munkáin keresztül nemcsak az egyes művészi irányzatokat vonultatja fel, hanem a mindennapok gondjaiba, valóság és művészet kölcsönhatásába is bepillantást enged. A különböző alkotásokon keresztül ugyanakkor érzékelteti a kiállítás az egyes művészek szakmai és alkotó felkészültségét, valamint mühelygondjait is. A Műcsarnok 12 helyiségében 207 festmény, 288 grafikai alkotás, 99 szobor, 70 érem és egyéb kompozíciót láthatunk, s 130 festő, 89 grafikus és 122 szobrászművész alkotásai sorakoznak fel. A

jelenkori magyar képzőművészet irányzatait s alkotásait összefüggésében kevésbé ismerős külföldi néző számára a tárlat első meglepetése: a realista ábrázolási mód erőteljes alaphangja, a korszerűség sokszor moderneskedésbe csapó áramlatainak mellőzése. A hagyománytisztelő néző számára az értelmes művészetnek ez a felfogása kétségtelenül szimpatikus, hisz az alkotás rejtvényszerű megfejtésének neheze helyett a művek a mondanivaló közvetlenségével hatnak a nézőre. Más kérdés viszont, hogy az általában klasszikus felfogást tükröző alkotások mennyiben és milyen gondolati mélységgel fejezik ki korunk égető problémáit. A korszerűség ugyanis aligha épülhet a sokszor kétes értékű formai megoldások kizárólagosságára. Elsősorban a tartalom, a mondanivaló lényege, mélysége lehet e téren a döntő, mely meghatározza egyben az adekvát formát is. A

z említett kiállítás, mely a maga nemében kétségtelenül rangos, s a képzőművészet jő átlagszínvonalát bizonyítja, az alkotások művészi többlete szempontjából — különösen a festészet esetében — nagyobb meglepetéseket már kevésbé tartogat. A felszabadultság, a tematikai sokoldalúság olyan jellemzője a kiállításnak, mely a leszűkítő tendenciákból, sablonokbői kivezető út örömével kárpótol, az alkotók kereső-kutatő nyugtalanságára vall, kissé azonban az esztéticizmus erőteljesebb térhódítása kárára. Más szóval: az alkotások nagy része szakmailag kiművelt, az eszközök megválasztásában mértéktartó, a társadalmi mondanivaló dolgában azonban jórészt belefeledkezik a „hagyományokba", lényegmondanivalójában nemegyszer távol marad attól az igénytől, hogy a mi világunkról valljanak, részt vállaljanak a korunk égető problémáiról folyó párbeszédben. A hagyománytiszteletnek — tartalmi szempontból — ez az értelmezése a polgári Ízlésnek kedvez, s a gondolatiságnak ez a leegyszerűsödése azonban kevésbé erősíti a szocialista művészetet. A szocialista művészetnek arra az igényére gondolunk, mely a látványos, kiművelt felületesség helyett inkább a társadalmi valóság láttatását követeli meg. A hétköznapok parányinak tűnő témaadottságai ezt a folyamatot kevésbé erősíthetik, még ha a legszabályosabb külsőben jelennek is meg. A képzőművészet magyar szakemberei az „elcsúszás" okait, kutatva — a festészet eseté-, ben — a harmincas éveket jelölik meg. Azt az időszakot, amikor Vaszary Jánost és Csók Istvánt haladó MARTSA ISTVÁN: AUSCHWITZI EMLÉKMŰ felfogásuk miatt eltanácsolták a főiskola tanári karából. „Ezekben a harmincas években szoktak rá a magyar festők arra — írja Perneczky Géza a Magyar Nemzetben —, hogy a küzdelmes és bizonytalan kimenetelű mindennapok elől a szépen kimunkált természeti képekhez meneküljenek,,. A magyar festészet rászokott a hangulatra és leszokott a gondolkodásról. Esztétikussá vált, ahelyett, hogy küzdő és valósághitelű lett volna." A korszerűségnek az Igénye, hogy a gondolati mélység, az összefüggések mélyebb keresése uralja a képzőművészetet, elsősorban a viszonylag gyengén szereplő festészetre érvényes. Ezek az elmarasztalások kevés™ bé vonatkoznak az idősebb nemzedékre, így elsősorban Czóbel Béla, Vldovszky Béla, Bernáth Aurél stb. alkotásaira. A festők közül újszerű formakeresést tükröz Domanovszky Endre, Kosaras nő-je, s érett mű Elgel István A Nyugati cíKONDOR BELA: D ARAZS KIRÁLY BERNÄTH AURÉL: TÁBOROZOK mű alkotása. Konfár Gyula és Kokas Ignác ugyancsak sajátos hangvételű alkotásokkal képviseli magát. A kiállítás talán egyetlen „rendhagyó"-ja Csernus Tibor Nádas-a, mely technikailag és szakmailag egyaránt kiváló alkotás, érthetősé ge azonban zavarba hoz. Az elmon dottak ellenére, készség, adottság dolgában — a festészet minden negatívuma ellenére — nagyszerű lehetőségek sejtődnek a tárlaton, mégha a tematikai szenvtelenség zavarólag is hat. Ez utóbbiak le küzdése azonban olyan alkotói gond és feladat, mellyel a szocialista művészet csak nyerhet. Erős mezőny mutatkozik viszont a grafikában. Korunk gyorsan vál tozó, mozgékony világára ez a mű vészi ág gyorsan tud reagálni. Ai alkotások többsége tanúsítja, hogy alkotóik a napjaink emberének problémáit érdeklődésük és alkotó munkájuk homlokterében tartják, A különböző irányzatok itt is érvényesülnek, a tartalmi igényesség és formai mértéktartás azonban e művek többségét egyaránt jellemzi.. Alkotóik közül Hincz Gyula, Csohány Kálmán és Kondor Béla nevét je gyeztük meg. E

rőteljes a kiállításon a szobrá szat felvonulása, ahol a ha gyomány és korszerűség dolgában érezhetőbbek az eredmények. A szobrásznemzedék derékhada mögött érezhetően a magyar képzőművészet nagyjai — Medgyesy és Ferenczy Béni — állnak, az új utak keresését illetően azonban lényegesen kisebbek a fenntartások. A kiállításnak ez a legdominánsabb része, sok jó színvonalú müvet sorakoztat fel, melyek közül mindenekelőtt So• mogyl József és Kerényi Jenő formailag és szellemiségben egyaránt igényes és korszerű alkotásait emelném ki. A klasszikus szobrászat felfogása náluk a modern törekvé sek eredményeivel ötvöződik. Somogyi kiemelkedően legjobb műve a Viharsarok földmunkásságának vezérét ábrázoló Szántó Kovács János szobor; Kerényi esetében pedig a Csontváry című alkotás hívja magára a figyelmet. Diadalmas erő, konok indulat és a lát szólagos kiszóld gáltatottság egyaránt tükrözik Somogyi említett szobrában, s szinte sejtteti: ezzel az alkotással új hagyomány kezdődhet. Helletttlk Schaár Erzsébet, Borsos Miklós, Vargha Jmre Vígh Tamás, Vilt Tibor és Segesdy György nevét említeném Vargha Imre Prometheusa szuggesztív hatású figura, melyet a hagyományoktól eltérően forrasztott, kalapált bádogból épít fel. A nagy művésznemzedék két ki** válósága, Ferenczy Béni és Pátzay Pál is szerepel a tárlaton. összegezésként elmondhatjuk: a tárlaton szereplő alkotások, ha nem is pontos, de megközelítő képet nyújtanak a felszabadulás utáni magyar képzőművészetről. S bár helyenként a gondolatiság és a tartalmi könnyebbség kárára tett engedmények hiányérzetet keltenek, a társadalmi valóság új kifejezésére törekvésben olyan erőt képviselhet a mai magyar képzőművészet, mely a forradalmi művészet igényei szemszögéből is erőteljessé tehetik a fejlődés kilátásait. • • • Befejezésül, csupán néhány ** mondatban hadd érintsük még a bevezetőben említett másik két kiállítást is. Ötvenöt festmény és az Iparművészeti Múzeum spanyol kerámiáit foglalja magába a Szépművészeti Múzeum Spanyol mesterek című kiállítása. A leningrádi Ermitázs, a Drezdai Képtár és a bécsi Szépművészeti Múzeum világszerte számontatott spanyol alkotásait, többek között Goya, Murtllo Velazguez, El Greco, Ribera műveit láthatjuk. A XIX.—XX. századi szoborkiállítás pedig a korszak legkiválóbb mestereinek jelentős alkotásalt mutatja be, köztük Rodín, Meunier, Carpeaux, Trubeckoj, Malllol, Mestrovtá művelt. Mindhárom kiállítás jelentős eseménye a magyar kulturális életnek, s maradandó élményt nyújt a látogatónak. FONOD ZOLTÁN A nézők körében nagy sikere van a szovjet filmgyártás újszerű beállítású háborús tárgyú filmjének: Egy fiatal tiszt naplója. Képünkön: A film főszereplői. Külföldi siker után mutatták be nálunk a neves cseh rendező-duó. Kádár és Klos mély pszichológiai alkotását. Az ÜZLET A FŐUTCÁN témájával nem egyedülálló film. A háború éveiben, a faji üldözés tetőpontján Játszódik le. A történet vonatkozásainak kidomborításában, az emberi kapcsolatok mélybe világító ábrázolásával, a dráma pszichikai mozgatóerejének felszínen tartásával azonban kétségtelenül újszerű a hazai filmgyártásban. A film hőse Jelentéktelen kisvárosi figura, aki családi kapcsolatai révén arizátor lesz. Korlátoltságában el is fogadja a felkínált zsidó üzletet, de csakhamar rádöbben, hogy az, ami másoknak Jó Jövedelmi forrás, neki csak nyűg, hisz az idős tulajdonosnő nem is az üzletéből, hanem az egyházközség támogatásából él. Tono Brtko vívódása = a kisember meddő harca a környezetével azért, hogy másnak lássék, mint ami. Az arizátori szerepben is szeretné megőrizni a becsületes ember hírét, ám ebben a lélektani buktatókkal teli küzdelemben felmorzsolódik. A film értékét a hiteles történelmi keret, mintegy negyedszázad előtti légkör hű visszaadása, és a főhős lélektanilag alaposan kidolgozott profilja adja meg. Fő tanulsága: nem lehet megalkudni a lelkiismerettel, a legkisebb engedmény is teljes bukáshoz vezethet. Nem túlzás, ha megállapítjuk, hogy a főhős problematikus alakjának szerencsés megtestesülése Jozef Króner államdíjas színművész Játékában alapozta meg a film külföldön ls elismert sikerét. Egy szabadságszerető nép minden áldozatra kész elszántságát segít megértetni a TU HAU című vietnami film. Hőse egy erős lelkű asszony, aki férje oldalán küzd népe szebb jövőjéért. Családjától elszakítva, szeretteit fokozatosan elveszítve teljesíti ápolónői hivatását az ellenség barlangjában, ugyanakkor titkon támogatja a partizánokat. Számára legnagyobb boldogság a győzelem, mellyel nemcsak a szabadságot, hanem gyermekét is visszanyeri. Könnyebb műfajú, a mozllátogatók körében szívesen fogadott film. A HAZASSAG SZÁMŰZÖTTJEI Valentino Orsini, Paolo és Vittorio Taviani olasz rendezők alkotása. A film alkotói hat szatirikus hangvételű elbeszélésben pellengérezik ki a még ma is érvényben levő olasz törvényeket, főként házasságjogi törvényeket, melyek a legképtelenebb esetekben sem engedik meg a házasság felbontását, s így sok ember életét örökre megkeserítik. A film nyilván az erős klerikális befolyás ellen, a házasságjogi törvények reformját követelő mozgalom hatására készült. Vígjátékfilmekből ismert híres színészeket látunk viszont, például Ügo Tognazzit, Annié Girardot-t stb. (L. L.) jöttem - muzsikáltam - győztem! A COMPLESSO VIVALDI BRATISLAVÁBAN I A ROMAI VIVALDI kamarazenekar bratislavai vendégszereplését nagy érdeklődés előzte meg. Az együttes műsora is ritka csemegét igért a zene ínyenceinek. Olasz vendégeink nem okoztak csalódást, hangversenyük a beteljesült ígéret élményét nyújtotta. Tizenhárom művész jelent meg a hangversenydobogón. Felcsendültek az első hangok... és mintha varázsütésre egyszerre két évszázaddal visszafordult volna az idő kereke. Gépesített korszakunk vívmányai elmerültek az időben, modern életünk lüktető, harsány nyugtalansága a falakon kívül maradt. A Szlovák Filharmónia hangversenytermében két röpke órára megelevenedett a régi Itália, amely Raffaelio, Michelangelo, Tiziano, Leonardo képzőművészeti remekei után az ó-olasz zenével ajándékozta meg az emberiséget. A 17. században a világot át és átszőtte, bezengte az olasz muzsika. Ezen az estén beigazolódott, hogy a preklasszikus olasz concerto-muzsika az olasz zenészek legsajátabb területe. A római kamaraegyüttes műsorának első fele: Vivaldi és újra Vivaldi, (c-moll Concerto vonóskarra és csembalóra, D-dúr Concerto lantra, vonóskarra és csembalód ra, F-dúr Concerto fuvolára, vonóskarra és csemballóra és végül a hegedűre, vonóskarra és csembalóra írt a-moll Concerto.) OLASZ VENDÉGEINK megtalálták a Vivaldi muzsika tolmácsolásának legszuggesztlvabb formáját. Megvalósították a barokk elképzelést, anélkül, hogy megrekedtek volna az archaizálás béklyójában. A formai összefogottságot belső fűtöttség tartotta. A hallgatóra ellenállhatatlanul hatott a velencei mester sajátságos költészetének varázsa. Mintha ezen az estén újra felfedeztük volna Antonio Vivaldit, „a tenger fiát, a kiszámíthatatlan és fantasztikus Jövevényt, a kissé kalandorszerű és kissé cigányos déli romantikust". (Szabolcsi) Mintha most először bukkantunk volna ma is élő hatóerejének titkára: a Vivaldi muzsika talán azért olyan laza és levegős, hogy szabadon átjárhassa a viharos tengeri szelek áramlása, a déli nap sűrű fénye, amely mézédesre érleli a dallamokat és tüzesre festi a hangszíneket. Az a-moll Concerto hegedűszólóját az együttes kitűnő művészi vezetője, Lilla d'Albore adta elő, hangszerének bársonyos, dús, érzéki csengésével, forrón és önfeledten, mint az olasz muzsika és a napsütötte déli tájak örök szerelmese. A iantszólőt Rolf Rapp, a fuvolaszólót pedig érzékeny, finom muzikalitással Nives Poli játszotta. A lant meg a csembaló együtthangzása, és különösen a lágyan daloló fuvola megejtő kedvességgel idézte a letűnt korok levegőjét. A műsor második felében G. B. Sammartini két lantra és vonóskarra komponált 4. szimfóniáját, F. Á Bonporti hegedűre és vonóskarra írt hangulatos Recitatlvóját és Tommaso Albinoni Szonátáját hallottuk. A két lantszólamot Nives Poll és Rolf Rapp, a hegedűszólót Lilla d'Albore adta elő. , Egész estét betölti a régi olasz concerto-muzsika. A hallgató hajlandó feltételezni, hogy az effajta műsor egyhangúvá is válhat, hiszen a barokk zene mondanivalója mai életünk ritmusától, a mai ember élményanyagától merőben idegen. De a hangverseny mindvégig megtartotta hőfokát, az emberek megigézve figyeltek, az arcokon mosoly és örömteljes érdeklődés ragyogott. A COMPLESSO VIVALDI nyugodtan elmondhatja: Jöttem, muzsikáltam, győztem! A római kamaraegyüttes egy csapásra meghódította a bratislavai hangversenyközönséget. HAVAS MÁRTA t