Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-19 / 290. szám, kedd

!T.<«W>».<;ŕTSzabö Jusztina: Itt épül majd a mi házunk. F

alunézésre álltunk meg Tanyon. A község feje, a helyi nemzeti bizottság •Inöke után érdeklődtem. Mészfoltos munkaruhába öltözött fiatalember adja az útbaigazítást. — Jusztin nénit, ugye? Az órájára pillant. — Alighanem hazaugrott ebédre. Szabó Jusztínia, a helyi nemzeti bizottság elnöknője az árvíz óta tényleg egy ugrásnyira lakik a községházától. Közvetlenül az Iroda szomszédságában, -férjével a volt könyvtárszobában húzta meg magát. Jusztin néni Jó szívvel fogad. Valamennyiünk számára helyet szorít a szobácskában. Nem kérdi, ml járatban vagyunk, hanem tányérokat rak az asztalra. Hiába az udvarias tiltakozás, ő csak nem enged a huszonegyből. Azt állítja: "utazó embernek mindig jól jön egy kis meleg étel. Amikor már jóízűen kanalazzuk a kalbászos lecsót, mosolyogva biztat. — Most már elmondha-. tod, mi Járatban vagytok, mit szeretnétek tudni. Mert úgye, az újságírók mindig meg szeretnének valamit tudni? A beszélgetés akaratlanul is a közelmúltba kanyarodik vissza. Hiába a nehéz napokat máról holnapra nem lehet kiradírozni az emberek emlékezetéből. A tanyiak közül mindössze huszonhármán maradtak otthon. Húsz férfi és három nő. Közöttük Jusztin néni is. Ez volt akkor. De mi történt azóta? Ezt szeretnénk most megtudni. Jusztin néni arcán mosoly csillan. — Ennél mi sem egyszerűbb — mondja. -- Körüljárjuk a jalut és kész. Az elnökasszony szerint Jobb, ha az ember nemcsak hallja, de látja is az eseményeket. Megfogadtuk a jó tanácsot. Jusztin nénit közrefogva indultunk falut nézni. A falu közét járva az az őrzésem, mintha egy nagy építkezés színhelyén bandukolnánk. Az ember tekintete lépten-nyomon kavics, tégla, cement buckákba botlik. Az emberek többségén mész-, malterfoltos ruha. Lassan, de biztosan tünedezik el az árvíz szomorú hagyatéka. Azt hiszem, a tanyiak Jóval előbbre vannak, mint a komáromi járás bármely falujának lakói. Feltevésemet Jusztin néni előtt sem titkoltam. Most láttam másodszor mosolyogni az elnökaszszonyt. — Meglehet — hagyta rám. — Hamarább kezdtük az újjáépítést, mint mások. — Ez meg hogy lehet? — kíváncsiskodtam. — Hogy lehet? Mond•jam? Még baj lesz belőle. Jusztin néni mégiscsak elmondta. Így kezdte: — Eddig néhányunk titka volt. Nagy titok. — Mt történhet ha elmondom? Esetleg fejmosást kapole érte. Az elnökasszony szavaiból kiderül, hogy falujuk fölött a Brno-vi'déki és a Bratislava-vidéki járások vállaltak védnökséget. Egy lélegzetvételnyi hallgatás után így folytatja: — Derék, jó emberek valamennyien. Igazán mindent megtesznek értünk. Ennyi jóakaratra, segítségre nem is számítottunk. Testvér a testvér érdekében sem tehetne többet. Szakembereket, gépeket adtak és a jó ég tudná most hirtelenében felsorolni, mi mindent... No, de nem ezt akarom mondani. A kezdet kezdetén, amikor a víz még itt ólálkodott a kertek alatt, a Bratislava—vidéki járás vezetői az idei költségvetésükből százezer koronát rendelkezésünkre bocsátottak, hogy mielőbb tudjunk mihez kezdeni. Igaz, ahogy később a fülünkbe jutott, a kerület ezt nem nézte jó szemmel. Partizánkodásnak nevezték. Lehet, hogy az volt. Nem tudom. Egy azonban biztos: mire az Állami Biztosító fizetni kezdett, mi már javában építkeztünk. A százezer koronából jutotta a legszükségesebb építőanyagra. Ojból szünetet tart, mintha gondolatait rendezgetné. — Ez volna a tttkunk. Lehet, hogy a Bratislavavidéki járás vezetői hibáztak. Szerintem azonban mindennél jontosabb, hogy idejében munkához láthattunk. Falunézés közben tettem fel a további kérdést. — Jusztin néni, ős a tl házatok? Szikonya Ferenc új háza Összefogott a Fitus család Meglepte a kérdés. Kisvártatva az egyik üres telekre mutat. — Itt épül majd a mt házunk. 'Négylakásos szövetkezett ház. Hogy még nem épül? A miénknél sürgősebb esetek is akadnak a faluban. Sok ház tönkrement? — Sok, nagyon sok. Kezdetben tizennyolcat tartottunk számon. Azóta negyvenegyet romboltunk le. Ennyit kell alapjaitól építenünk. v— Mennyi épült fel eddig? — Háromban már laknak. Húsznak felhúztuk a falait. Ötnek az alapjait rakják. Jusztin néni az egyik új házra mutat. — Ez ts most épült. Ferdl bácsiék talán már benne is laknak. De mit találgassuk, kerüljünk beljebb. Az elnökasszony nem tévedett. Idős Fitvs Ferdinándék már lakják az új házat. Az udvaron még dolgozik a betonkeverő. Ferdinánd bácsi neje, unokája szépítgeti, csinosítgatja a házat.Alois Valnoha, amikor, hírét vette, hogy apósáék födél nélkül maradtak, munkahelyén szabadságot kért. Csehországból Csallóközbe utazott, ö kőműves, nagyobbik fia asztalos. Kell ennél több? Elhatározták; addig nem mennek haza, amíg az „öregek" háza nem készül el. A ház elkészült! Ferdinand bácsiék sosem hitték volna, hogy ilyen gyorsan tető alá lehet tenni egy házat. Alois Valnoháék is vonatra ültek. Munkahelyén már igen várták a gyors kezű kőművesmestert. A falu túlsó végén laknak Szikonya Ferencék, Az ő házuk épült fel elsőnek a faluban. Abból a bizonyos százezer koronából ők kapták az első kölcsönt. Téglát, cementet, e'gyszóval építőanyagot vettek rajta. A család, meg a rokonság munkához látott. Az üzem, a tanyi lengyár — ahol Szikonya Ferenc dolgozik — is segített. Az eredmény? Már hetek óta az új házban lakik a család. Még egészen mész-, malterszagú a ház. Az utcára néző nagy, világos ablakában azonban muskátli virít. A tágas szobákban még csak a „megmentett" bútordarabok szerénykednek. Szikonya Ferencék azonban így is boldogok. Túljutottak a nehezén. Tető van a népes család feje fölött. A ház asszonya bizakodva mosolyog, amikor a bútorok kerülnek szóba. — Lassacskán az ts meglesz. Ha segít az isten, meg a biztosító .. • Ezen aztán valamenynyien jót nevettünk. Jusztin néni Így tesz pontot a körséta végére: — Azért ne túlozzátok majd el a dolgot. Sok még a tennivaló, nagyon sok. De majd megleszünk valahogy. Csak erő, egészség, meg elég építőanyag le gyen. S

zállása felé közeleg az őszi Nap, amikor búcsút, veszünk Jusztin nénitől, a falutól, az emberektől, akik a szó szoros értelmében új otthont, új falut építenek a romok helyén. SZARKA ISTVÁN ""^^"í** •f"* r*!T • ' |ISl§IÍ»tT ÄSl Bratislava egyik legnagyobb lakótelepe, a Ružinov négy kisebb negyedre oszlik. Ezek közül három — Strkovec, Trávniky, Ostriedky — már javában épül, azaz Strkovec (egy része a képen) tulajdonképoen, el is készült. A negyed korszerű település képét nyújtja. fzó felv.) A KUTATÓINTÉZETEK ELETÉBŐL Szertefoszlott kételyek Nagy fába vágták a fejszéjüket • Fajnemesítés keresztezéssel • Több tej, több hús - nagyobb haszon • 120 év helyett két hét • Fontos az együttműködés Az ühfinevesi Állattenyésztési Kutatóintézet dolgozói 1961ben nagy fába vágták a fejszéjüket. Ügy okoskodtak, hogy a dán és a vöröstarka szarvasmarha keresztezése, az állatok rendkívüli tulajdonságai folytán, feltétlenül az utódok tejhozamának a növelését eredményezi majd. Más kérdés — és ebben kételyek merültek fel —, hozzájárul-e a tervezett frigy a hús jobb minőségéhez is? — Idővel erre is fény derül — vélték a szakemberek —, s minthogy nem akarták hiába vesztegetni a drága időt, tüstént munkához láttak. Igyekezetük csakhamar megmutatkozott a mintegy hétezer dán és vöröstarka szarvasmarha keresztezéséből született egészséges, jól tejelő utódokon. A többéves kísérletek és tapasztalatok a hús minőségével kapcsolatos aggályaikat is csakhamar eloszlatták. Sőt az is bebizonyosodott, hogy a tehenek feles leges túlhizlalása nemcsak az izmok elernyedését, a kövér hús hátrányos gyarapodását idézi elő, de fokozott költséggel is jár, ami könynyűszerrel megtakarítható, ha az állatok súlya nem haladja meg a 280 —350 kg-ot. SZERENCSÉS GONDOLAT De térjünk vissza a keresztezéssel végzett kísérletekre. Hogyan, minek alapján született meg az uhflnévesi szakemberek fejében e szerencsés gondolat? — A biológiai tudományágak keretében az állattenyésztés szempontjából is nagy fontosságot tulajdonítunk a genetikának (örökléstan) — magyarázza Rudolf Siler mérnök, a tudományok kandidátusa. A tenyészállatok fajnemesítésével — enélkül a mezőgazdaság fejlesztése elképzelhetetlen — már 1958 óta foglalkoznak behatóan. Igaz, a szarvasmarha keresztezésével végzett kísérletek sokkal bonyolultabbak és hosszadalmasabbak, mint mondjuk a baromfi esetében, melw jóval szaporább s ezért a nemzédékek váltakozása is rövidebb időt igényel. De ezzel számolniok kellett, s meg is találták a módját az ellenőrzési folyamat leegyszerűsítésének. A szaporodás korszerű genetikája az egyesekkel foglalkozó régebbi, klasszikus genetikától eltérően, állatcsoportok, egész nyájak nemzedékeken keresztül öröklődő, szülőkről utódokra szálló tulajdonságait kíséri figyelemmel. A cél: megállapítani, milyen gyakran ismétlődnek meg bizonyos hajlamok, tulajdonságok. Ennek a gyakorlatban azért tulajdonítanak oly nagy fontosságot, hogy a megfelelő keresztezéssel hatványozzák a hasznos tulajdonságokat és kiküszöböljék az öröklött hibákat, a különféle rendellenességeket, melyek csökkentik az állatok hasznosságát, sőt sokszor elhullásuk, pusztulásuk okozói is lehetnek. Az utódok életképessége, hasznossága tehát többnyire a helyes keresztezéstől függ. Mondanunk sem kell, milyen óriási népgazdasági károkat jelenthet az öröklött hibák figyelmen kívül hagyása, semmibevétele, milyen jóvátehetetlen következményekkel Jár, ha például a megtermékenyítés céljaira olyan fajállatokat választanak ki, melyeknek nemkívánatos, vagy káros tulajdonságai az utódokon megismétlődhetnek. A JÓT KIFEJLESZTENI A ROSSZAT SZÁMŰZNI Az uhfinévesi intézet dolgozóinak a feladata tehát — a szaporodás feltételeit ismerve — az örökölhető tulajdonságok figyelemmel kisérése, és átvitelük az utódokra, Illetve a nemkívánatos tulajdonságok megismétlődésének megakadályozása. Siler mérnök elmondja, hogy számos idevágó ismeretnek az állattenyésztésben is nagy hasznát veszik. Jól beváltak például a drosophillel, vagy melanogasterrel, azaz gyümölcslegyekkel végzett kísérletek, melyeknek alapján rövid idő alatt is értékes tapasztalatokat gyűjthetnek. Ezek a kis legyek ugyanis 14 napos időközökben szaporodnak, úgyhogy egy év alatt átlagosan 24 nemzedékre tehetnek szert belőlük a szakemberek. A gyümölcslegyek szaporodásánál szerzett tapasztalatok óriási időmegtakarítást jelentenek, ha meggondoljuk, hogy a szarvasmarha esetében ezen tapasztalatok meg szerzésére mintegy 120 évre volna szükség. 'A további problémával, vagyis azokkal a tulajdonságokkal, amelyek a szarvasmarha jövedelmezőségének feltételeit alkotják, a genetika egy másik ága foglalkozik. Ezekre a tulajdonságokra (a tejhozam, a hús minősége, a faggyú mennyisége stb.) a bonyolult öröklődési folyamaton kívül az életkörülmények (az állatokról való gondoskodás, takarmányellátásuk stb.), Is befolyással vannak. — A helyzetet megnehezíti az a körülmény, hogy e tulajdonságok öröklődés! feltételei a genetika klasszikus törvényei alapján nem ellenőrizhetők — jegyzi meg Siler mérnök. — Tanulmányozásukhoz a klasszikus genetika elveiből kiinduló statisztikai módszereket hívjuk segítségül, melyekkel megállapítható, milyen mérvű a Jövedelmezőségben megmutatkozó, változó jellegű tulajdonságok öröklődő része. Ezen koefficiensekben kifejezhető értékek a modern fajnemesltésben kulcsmutatóknak számítanak, és a legkülönfélébb fajnemesítő beavatkozásoknál, például a szelekciós módszerek kiválasztásánál, a szelekciós indexek megállapításánál stb. használják fel őket. A KORSZERŰ TECHNIKA VÍVMÁNYAIVAL Hasonló Jelentőségűek a genetikai kölcsönösségek, például ha a közös öröklött tulajdonságokat akarjuk megállapítani. Ezeket az értékeket, vagyis az értékek egymáshoz viszonyított kölcsönös kapcsolatait is nagy figyelemmel tanulmányozzák. Bonyolult valószínűség — variációs számításaik a tenyészállatok fajnemesítésére, jövedelmezőségük fokozására Irányulnak. Ezeknek a feladatoknak a megoldása természetesen elképzelhetetlen a modern technika vívmányai nélkül. Ma már nem okoznak nehézséget az uhfinévesieknek a bonyolult számítások. A kibernetika, az elektronikus számítógépek nagy gondot vettek le vállaikról. Hűséges, segítőtársaikká szegődtek, hogy mérföldes léptekkel vigyék előre az ezen a téren folyó tudományos kutatómunkát is, a nagyüzemi szocialista állattenyésztés mielőbbi megvalósítása érdekében. Siler elvtárs máris konkrét eredményekről beszélhet. Hiszen országos viszonylatban is bevezették már az azonos körülmények között élő utódok és kortársak öszehasonlítása alapján a tenyészbikák értékelésének módszerét. Jó szolgálatokat tettek ezen a téren Siler elvtárs Angliában szerzett tapasztalatai is, melyeket az itteni körülményekre és lehetőségekre alkalmazva az Állami Fajnemesítő Intézet már a gyakorlatban is kitűnő eredménnyel terjeszt. RÖVIDESEN BEKÖVETKEZIK De, ha halad is a munka és sikereik szinte kézzelfoghatók, mégsem merítették még ki a lehetőségeket. Igazán elégedettek csak akkor lesznek, ha a korszerű szelekciós módszerek segítségével a fajnemesítésre olyan szarvasmarhákat választhatnak ki, amelyeknek öröklött hasznos tulajdonságai még az eddigieknél ls értékesebbek. Ennek a feltétele azonban az, hogy az állatoknak mindent megadjanak, amire szükségük van, hogy példás gondozásban, ellátásban részesítsék őket. Enélkül a hasznosságukat feltételező költségek nem gyümölcsöztethetők arányosan, úgy, ahogy azt az intézet dolgozói szeretnék. Rövidesen azonban ennek ls be kell következnie. A Javulást ezen a téren az uhfinévesiek a kerületi fajnemesítő Intézetekkel fenntartott szoros kapcsolataik, a szakemberek részére rendezett rendszeres előadásaik, tanfolyamaik eredményétől várják. És persze az új irányítási rendszertől, mely az anyagi érdekeltség felkeltésével nemcsak a tudományos kutatómunkát fogja támogatni, de minden bizonnyal hozzájárul az állattenyésztés színvonalának lényeges emeléséhez is. KARDOS MARTA * Az idény elejétől már 198 vagon cukrot gyártottak a trebišovl élelmiszeripari kombinát cukorgyárában. Eddig 4590 vagon cukorrépát vásároltak fel, és ebből a mennyiségből mintegy 2000 vagont fel (s dolgoztak, T- 4 * 1965. október 19.