Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-02 / 273. szám, szombat

A SIKKIMI MAHARADZSA KASTÉLYA K

anyargó hegyi ösvények, örökzöld bozótos, szemtelen majmok hada, fölöttünk pedig az azúrkék ég végtelen kupolája. Indiában vagyunk, pontosabban egyik „paradicsomi városában" — Dardzsilingben. Sok legenda fűződik e hegyi szanatóriumvároshoz. Dardzsiling vidéke és a tőle északkeletre elterülő Ássam állam teájáról hires. Azt mondják, hogy itt évente 800 millió csésze teát fogyasztanak. E rekordban oroszlánrésze van az Illatos indiai teafajtának. Egész Indiában évi 650 millió font teát termesztenek. Igazi teabirodalom. E vidék szomszédságában, száz kilométerrel északra fekszik a „rizs országa" — Sikkim, Dardzstlinget és Gangtokot, a szikkimi fővárost Kalimpong indiai városon keresztül műút köti össze. Ezen kezdődött utazásunk ... KÜLÖNÖS FEJEDELEMSÉG Sikkim — sok utazó elérhetetlen álma. Azért elérhetetlen, mert ez az ország évszázadokon át a buddhizmus vallási oáziásává fejlődött, amelyet a szerzetesek nagy hévvel védelmeztek a külföldiektől. Százuégy évvel ezelőtt — 1861-ben az angol—indiai kormány és a sikkimi maharadzsa megegyezése alapján az „istenek földje" védnökség lett. Miután India 1947 augusztusában kivívta függetlenségét, ezzel együtt Sikkim fölött is védnökségi jogot nyert. Gangtok közelében az első, ami a vendégnek szembetűnik, a város fölött magasló két domb. Rododendronnal benőtt tetejükön, virágágyások között emelkedik a maharadzsa és az indiai politikai tanácsadó palotája. Lényegében e két személyiség határozza meg az ország politikai, gazdasági, kulturális és vallási életét. Bár a maharadzsa mellett törvényhozói kezdeményezésre Jogosult választott bizottság működik, az utolsó szó mégis a maharadzsáé, persze csak akkor, ha az indiai politikai tanácsadóval egyetértésben mondja ki. Sikkim területe a Rangpo folyót átszelő függőhldon túl kezdődik. Van itt eg

v Jelképes Jelentőségű rendőrállomás és törpe település. A látogató már az első kilométerek után el tudja képzelni e törpeállam 150 ezer főnyi lakosságának életét. Bár Sikkim annyit Jelent, mint a „rizs országa", aránylag kevés rizsföldet látunk benne. A rizstermesztés ugyanis rendkívül fejlett öntözőrendszert igényel, Sikkimben viszont a megművelésre alkalmas földeknek csak egynyolcadát öntözik. Sikkim mezőgazdasági földterületei 200—400 méter tengerszint fölötti magasságban fekszenek. Elmondták, hogy oda, ahol a sziklás földben nem termeszthető zöldség vagy más növény, a parasztok más vidékről öszvérvagy szamárháton szállítanak termőföldet, s a mostoha szántóterületet 20—25 centiméteres termőréteggel hintik be. Ez azt jelenti: egy hektár területre több mint háromezer köbméter termőföldet kell hordaniuk, hogy szánthassanak. SZENT ÁLLATOK Az út emelkedik, egyre magasabbra visz a hegyekbe. Kanyarog, sokszor azt hinné az ember, hogy belevész a szédítő mélységbe. A kanyarokon túl, váratlan helyeken hirtelen erdőségek tárulnak az utazó elé, máshol meg a napsütötte hegycsúcsok cukorsüvegre hasonlítanak fényáradatban. Kardamónumültetvény után gyümölcsligetek következnek. A kardamónum (fűszernövény), az alma, a narancs — az ország főbb kiviteli cikkei. Egy gyönyörű fácán fut át előttünk az úton, s eltűnik a sűrűben. Ismeretlen fák ágain majmok pajkoskodnak. Megszokták az autókat, nem félnek, Sofőrünk megjegyzi: — Ezek a gazfickók egyenként háromszor annyi eleséget pusztítanak el, mint amennyi egy lakosra jut. — S küzdenek ellenük? — Hová gondol? — döbbent meg a sofőr annyira, hogy a kormánykereket is majdnem kiengedte a kezéből. — Mit gondol? A buddhizmus tiltja az állatok megölését. Még a földtúró férgeket, a sáskákat ts szent állatoknak tartják... Sáskák! Mennyi bajt okoznak e földrész népének! Ogy tartják, hogy minden egyes sáska rövid élete alatt saját súlya tízszeresének megfelelő növényi eledelt fogyaszt el. Egy nagy sáskaraj pedig sok tonnát nyom! Egy raj repülés közben több száz hektár területet foglal el, s óránkénti 45 kilométeres sebességgel röpül. Öriási veszélyt Jelent a sáskajárás! A buddhista vallás ereje azonban még mindig igen nagy ... Sikkimben több mint 400 buddhista kolostor van, öriási földbirtokkal rendelkeznek, amelyeken a parasztok ezrei robotolnak. Alkalmunk volt látni; zarándokok hódoltak szellemi védnökeik előtt, számtalan meghajlással rótták le tiszteletüket, Imádkoztak egészségért és beteg hozzátartozóik felépüléséért. Egyesek vallást extázisban a kőlapokon vergődtek, se nem láttak, se nem hallottak. Az emberek még most is hisznek abban, hogy haláluk után a lelkük különféle állatokban ölt ismét testet. Halottaikat elég gyakran a folyóba vetik, hogy „lelkük" halba költözzék. Néha feldarabolják a holttestst, és prédául vetik a sasoknak. Ogy vélik, hogy „az ég ilyenkor befogadja a megboldogult lelkét." Nemzedékről nemzedékre kötelező hagyomány, hogy minden családból az egyik fiúnak kolostorba kell vonulnia. A VALASZFALAK LASSAN LEOMLANAK Sikkimnek nincs ipara. Az ország egyetlen erőműve, a gongtoki naponta több órán keresztül szolgáltat áramot; ez Jelképes kapcsolat a középkor és a XX. század között. Amikor időszerűvé vált a föld mélyén rejlő természeti kincsek felkutatása, elsőként a buddhista szerzetesek, boncok tiltakoztak a szén, a vas, a grafit kiaknázása ellen. Ogy vélik, a föld felszínének feldúlása elkerülhetetlen katasztrófát von maga után, s a babona szerint Sikkim feneketlen mélységbe süllyedhet. Csak nagy nehézségek árán sikerült több tucat Iskolát és kórházat megnyitni az országban. A szerzetesek elkeseredetten ellenezték ezeket az „újdonságokat". Mintha az idő századokon át elkerülte volna ezt a himalájai kis államot. A Nepál, Bhután, India és Kína közé szorított Sikkim sajátos életmódjával igazolta ezt a keleti közmondást: „A magas hegyek által elválasztott népek — mint két szem az arcon: egymás mellett ülnek, de nem látják, nem ismerik egymást." A kolostoroknak és a földbirtokosoknak teljesen kiszolgáltatott nyomorgó parasztok alig tengődtek. Az indiai kormány 1955-ben kidolgozta Sikkim hétéves gazdaságfejlesztési tervét. A 22 és fél millió rúpia összegű beruházások felét, — 10 millió 600 ezer rúpiát — a közlekedés fejlesztésére irányozták elő. Az új terv más intézkedéseket is kilátásba helyezett: új Iskolák létesítését, a - földtulajdon alsó határának 2,4 hektárban való meghatározását, a Tibettel való kereskedelem fejlesztését. A Kínai Népköztársaság Tibeti Autonóm Területével a kereskedelmet Natu-Ián keresztül karavánutakon bonyolították le. Szamárháton szállítottak nyersgyapjút és egyéb cikkeket. Ezért is volt szükség új utakra. V. KASSZISZ SIKKIMI RIPORTJA A

i egykori civis város felszabadu> lás utáni fejlődését nemcsak az AJ városnegyedek vagy a Nagyerdő szomszédságéban székeié egyetemi városrész Jelzi, hanem két legjelentősebb gyára, a golyóscsapágygyár és a Biogal is. Ez utóbbi a keresztségen tulajdonképpen 1980-ban esett át, amikor a Hajdúsági Gyógyszergyárhoz csatolták a főleg galenus'i készítmények gyártásával foglalkozó helybeli Gyógyszergyárat. Az összevonást nemcsak a városfejlesztési szempontok Indokolták, hanem a kerszerfitlenné vált üzem termelési problémái megoldásának szükségessége is. • A HA«VOM4Wf A gyér több mint tíz éves fennállásának köszöni, hogy ma már a hasznos tapasztalatok birtokában mérkőzik az előtte álló új feladatokkal. Az indulás a szocialista iparosítás — az első ötéves terv — időszakára esik, amikor a nehézipar megteremtése mellett egyre jobban előtérbe került a vegyipar, s ennek keretében a magyar viszonylatban jelentős gyógyszergyártás fejlesztése. A növekvő igények megköveteték az antibiotikum-gyártás megindítását, s ennek éppen Debrecenbe telepítését az iparilag elmaradt keleti országrész fejlesztése indokolta. A gyár építése „terven felüli" vállalkozás volt. s az építés ütemére jellemző, hogy 14 hónappal az építkezés megkezdése után sor kerülhetett az első gépegységek próbaüzemeltetésére. Igaz, a gyors ütemű építkezés s a különféle takarékossági intézkedések miatt a következő években akadt jócskán korrigálni való is, az átmeneti nehézségek után azonban a gyár csakhamar magára talált, s nemcsak a gyártmányok színvonalának emelése, de a műszaki és munkásgárda nevelése terén is jelentős eredményeket ért el. A gyár fennállása tizedik évében a nagyarányú rekonstrukciói munkák megindulásával új fejlődési szakaszba léphetett. Az energia- és vízellátás nehézségeit leküzdve lehetővé vált ugyanis a termelési kapacitás százszázalékos emelése. Az új készítmények a beolvasztott két gyér részlegeinek termékei, s a vállalat profilja: antibiotikumok, galenikumok, valamint állattápszerek gyártása. A gyár ma már mintegy 150 fajta gyógyszert készit. • HJMftET ÉS GYAKORLAT CSAK EGYÜTT ÉHVENYESUtHPT Az antibiotikumok, ezek kőzött a penicillin gyártásának nem volt különösebb hagyománya Magyarországon, igy az alapanyagok gyártását a gyár fiatal tudományos dolgozóinak és gárdájának a gyakorlat során kellett elsajátítania. Bár eredetileg — az akkori felfogás alapján — kutatórészleget nem állítottak fel (kapcsolatot akartak fenntartani a helyi és országos tudományos intézményekkel), a későbbi feladatok megkövetelték — éppen a távlati fejlesztés és a felmerülő napi problémák megoldása végett — saját kutatórészleg megteremtését. Dr. Nyíri Lászlő biokémikusnak, a kutatócsoport vezetőjének szilárd meggyőFONOD RIPORTJA KfcT ÓH V A IM RRM I M BlOCi \1:B A\ ződése, hogy az elmélet és a gyakorlat csak egymást feltételezve, állandó kölcsönhatásban érhet célt, s ma már egyetlen üzem sem nélkülözheti legalább a kisebb létszámú kutatórészleget Ugyanakkor a kutatómunka eredményessége ma már a kollektív munkától várható, értve ezen a különféle munkaközösségek egybehangolt kutatásalt. Kutatócsoportukban a biológus, a biokémikus, vegyészmérnök és gépészmérnök egyaránt megtalálható. re RAmnnuu. PENICILLIN Mostani találmányukkal tudajdonképpen egyik kutatóprogramjukkal értek célba. Kísérleteikkel a plnicilllntermelés fokozását kívánták elérni. A. Fleming angol bakterológus 1929-ben fedezte fel a penicillint, s azóta ismert a görögdinnyében talált plniciUingombának az a tulajdonsága, hogy a természetes tulajdonságában javított finom törzsek a különféle hatásokra rendkívül érzékenyek. Ez a felfedezés kiindulási pontként szolgált ahhoz, hogy a körülmények megváltoztatásával érjenek el nagyobb penicillintermelést. Első lépésként a gombák táplálkozását fokozó kísérletekkel foglalkoztak, s két vonalon: az oxigénszabályozógép felhasználásával és a tápanyag, a gombák és az oxigén egyenletes keveredését segítő eljárással eredményt értek el. A kutatás továbbá a penészgombák sajátosságainak feltárására irányult. Tudjuk, hogy a kifinomult törzsek idővel elvesztik termelőképességüket, elválasz. tásuk azonban rendkívül bonyolult feladatnak bizonyult. Ugyanakkor tenyésztés során — az öröklődés törvényei szerint — az aktívnak mutatkozó egyedek is korcsokká váltak. E kérdés megoldásában a V-penicillin gyártásánál használt vegyület, a fenoxyecetsav volt a segítségükre. Ez a vegyület nemcsak nélkülözhetetlen alkotóeleme az említett penicillinnek, hanem — és ez a tudományos világ előtt Ismert volt — bizonyos gombákat el is pusztit. A kutatás, helyesebben a kísérlet derítette ki, hogy éppen a „meddők" esnek áldozatul. A tudományosan indokolt feltételezés erre az anyagra bízta a szelektálást, melyet nem amint a V-penicillingyártás során az utolsó stádiumban adnak a tenyészethez, hanem a gombatenyésztés első szakaszában. Az eredmény meglepő, a gyengén termelő gombák elpusztultak, a megmaradtak azonban aktívabbakká váltak. A tartályokban sokkal több penicillin képződött, mint korábban. A számításokkal igazolt 10,1 százalékos többlettermelés több millió forint évi hasznot jelent gyárnak, s a felfedezést a Találmányi Hivatal is szabadalmazta. • A MUNKA VAUZU Őszintén szólva, zavarban voltam, amikor a laboratóriumi terepszemlét megelőzően Dr. \ylri biokémikus vegyi képletei a papírra sorakoztak. Kissé kinai nyelvnek éreztem, még ha a múlt idők homályából itt-ott derengett is valami az unalmasnak vélt vegytanórákon belénk sulykolt tananyagból. Igazat kell azonban adnom a kutatóknak — csupa fiatalember, a további kutatások, s eredmények várományosai — szép ez a tudományág. Az elvontnak vélt tudomány eredményeit látva általánosítottam a kutatók krédóját: igen, a legfontosabb megtalálni a munka varázsát, "z adhat célt, értelmet az életnek. Ez a cél hajtja, lelkesíti őket is, hogy szívvel-lélekkel végezzék további munkájukat. ÉLIÁS EÉU ACCRA! ICVEl! FEKETE KEZEK V

an Afrikában olyan társadalmi ..réteg, amely szinte észrevétlenül él. dolgozik, sőt alkot: a kézművesek sokmilliós serege. Számuk kivétel nélkül minden afrikai országban nagy. Az esetek többségében ők |elentik azt, amit ml marxisták „munkásosztálynak" i.eveziink Annál is inkább, mert a legtöbb afrikai országban vagy még el sem kezdődött az iparosítás hosszú folyamata, vagy ha igen még embrionális állapotban van. Ezért különös jelentőségű a kézművesek rétege. Hiszen zömében belőlük kerül majd ki a jövő afrikai munkása, technikusa, esetleg mérnöke. Igaz ugyan, hogy az afrikai egyetemek mérnöki karának hallgatói között csak elvétve találunk ilyen embert. De az újonnan létesített, korszerű üzemekben annál több van belőlük. A

gyarmatosítók egyik kedvenc vesszőparipája az volt, hogy az afrikai képtelen az önállóságra, mert semmi érzéke a technikához. Ennek illusztrálására elrettentő történeteket tálaltak fel afrikai gépkocsivezetőkről, gyári munkásokről, akik pillanatok alatt tíinkretettek gépeket. Azt persze rendszerint elfelejtették hozzátenni, hogy az Uysn afrikai munkásokat senki sem részesítette megtelelő előképzésben — Eljg, ha tudja melyik a kormány, és melyik a kézifék. A motorhoz úgysem értene. —• igy érveltek azok, akik nem egy életre, hanem örök Időkre szerettek volna berendezkedni Afrikában. DélAfrikában találkoztam afrikai munkásokkal, akik elmondták, hogy a fehér fajgyűlölők megakadályozzák őket abban, hogy a technika legalapvetőbb Ismereteit elsajátítsák, johannesburg utcáin egyetlen afrikai sofőrt sem láttam. A nehéz, kétkézi munkát viszont mindenütt afrikaiak végezték. — Csak erre jók — igyekezett megnyugtatni egy fehér mérnök. — Primitívek, lusták és ostobák. S még ezek akarnak felettünk uralkodni. Nevetséges, nemde? inkább tragikus. Döbbenten meredt rám. fiszak-Rhodéslában afrikai mérnökkel hozott ősszel a sors. A rézövezetben, amely évente 120 millió font profitot hoz az angol monopóliumoknak, a bányászok többsége afrikai. Vagyis fekete, akinek — úgymond — semmi érzéke a technikához. A zambiai fekete szakmunkások mégis korszerű bányagépeket kezelnek. S művezetőik, mérnökeik között szép azámmal vannak feketék. Zambia (a volt Gszak-Rhodésial meglehetősen közel van Dél-Afrikához. Mármint földrajzilag. S csudák-csudája, itt értelmesek, jó munkások a feketék. £s mellesleg, kifizetődőbb az alkalmazásuk, mint a fehér bőrfi munkásoké, mert ők — legalábbis pillanatnyilag — kevesebbel is beérik. Ezrével alkalmaznak afrikai munkásokat a dél-afrikai bányákban is. Meg ls voltak velük elégedve. Csakhogy aztán rálőttek, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom mind eredményesebben támaszkodik ezekre a munkásokra. Ez pedig veszélyes a fehér kisebbségre nézve. Így hát újból elővették a néhány évvel ezelőtt félretett receptet. Az afrikai primitív, lusta és ostoba .. A

ligha van még egy földrész, amely annyira légüres térben lebegne, mint Afrika. Bármerre járok Afrikában, mindenütt keresem, kutatom a kontinens múltját. S a legtöbb országban még csak nyomát sem találom. A több évszázados gyarmatosítás alapos munkát végzett. Az egykori afrikai civilizációnak még a nyomát ls sikerült eltüntetnie. Pedig a szóbeli hagyományok szerint az afrikai népek történelmük minden Időszakában gondolkodó, alkotó népek voltak. Mint egy ghanal gyógyszerész megjegyezte: Ml afrikalak akkor is éltünk és gyógyítottunk, amikor • fehér hódítók még csak nem U álmodtak arról, hogy Afrika létezik. Ismertük és sikeresen alkalmaztuk gyógyászatunkban a növények gyógyító erejét. Sőt, orvosaink bonyolult operációk elvégzésére is vállalkoztak. Ma pedig azt tartják rólunk, hogy tudatlan kuruzslók vagyunk. A

ghanal Kumasiban — valahányszor arra járok — órákat el tudok tölteni azzal, hogy figyelem az aranyművesek munkáját. Kezdetleges szerszámokkal, az európai szem számára valóban primitív technikával dolgoznak. Ezek a fürge ujjú fekete kezek azonban aranyat érnek. Csodálatosabbnál csodálatosabb, finom ötvöeésfi ékszerek születnek munkáink nyomán. Ékszerek, amelyekre oly büszkék a szépségre és eleganciára rátarti londoni, párizsi vagy éppen washingtoni nők. Nézem az aranyművest, és hallgatom kalapácsának fémes csilingelését. Ugyanígy guggolt parányi üllője előtt az ükapja és ki tudja, hányadik őse. Ugyanazokkal a mozdulatokkal végezte munkáját a kumasl aranykovács kétszáz évvel ezelőtt, mint most. S az alkotó kezek akkor is, most is feketék voltak. Nem a fujtató füstjétől, hanem attól, hogy a természet ilyen színűvé tette őket. N

igerben parányi fészerek nem sok hűvösséget tosító árnyékában • fegyverkovácsok, pengékre tevebőrrel bevont nyelet és cifra tokot szerelnek. Fekete kezük nyomán mintha szebbé és színesebbé válna az egész afrikai világ. Készítményeik a szivárvány minden színében pompáznak. Kora reggel kezd,

k el a munkát, és megállás nélkül folytatják egészen alkonyatig. A naplementét kicsiny gyékényszőnyegen térdelve, Mekka irányába fordulva imádkozással töltik. Egy egész napi munkával legfeljebb anynyit keresnek, hogy úgy-ahogy kielégíthetik maguk és családjuk szerény szükségleteit. A nevesebbek persze elönyösebb helyzetben vannak. Portékáikat jobban megfizetik. Az ilyen kézműves már némi luxust is megengedhet magának. Beszerez egy olcsóbb táskarádiót, és távoli, ismeretlen országok zenéjével teszi változatossá hétköznapjai egyhangúságát. Figyelem fekete keze mozgását. Mintha egy kicsit a zene ütemére mozogna. Ma ékes tőrt készít. Lehet, hogy holnap szerszámgépet gyárt majd. Afrika jövőjét kovácsolja... AFRIKAI KÉZMŰVES KÉSZÍTMÉNYEI KÖZÖTT (A szerző felvétele) yl fészerek isséget biz- $ dolgoznak ij . A kész I