Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-14 / 255. szám, kedd

IHIIIIT. Az amerikai űrkutatás útjai Az amerikai űrkutatás utolsó sikereivel kapcsolatban sokakban felvetődik a kérdés: Merre tart tulajdonképpen az USA űrkutatása? Mennyiben szolgál még tisztán tudományos, „polgári" célokat és milyen mértékben áll már a katonai körök szolgálatában? Ha eltekintünk az első rakétakísérletektől és mesterséges holdaktól, amelyek a világűr szondázására és a nagyigényű berendezések kipróbálására szolgáltak, az amerikai űrhajósok kezdetben az együléses MERCURYűrhajókkal kezdték meg az USA űrkutatási programját. Legközelebbi céljuk a Hold meghódítása. Ezzel kapcsolatban említést érdemel Werner von Braunnak, a német származású amerikai rakétaszakértő nem régi nyilatkozata, miszerint „...az a hatalom, amely elsőnek rendezkedik be a Holdon, stratégiai szempontból uralni fogja a világot..." A mai űrhajózási kísérletek a kétszemélyes GEMINIűrhajókkal folynak. A GT-3... GT-12, összesen tíz kísérlet keretében sokrétű vizsgálatot kívánnak lebonyolítani. Természetesen a legfontosabb az orvosi-élettani vizsgálatok sora, amely a Föld—Hold—Föld utazás feltételezett tartamára terjed ki. Azon túl azonban azt ls meg szeretnék állapítani, hogyan változik az űrrepülők élettani folyamata az egyhetesnél hosszabb űrrepülések során. További cél az űrhajó különféle technikai rendszereinek kipróbálása a hosszabb űrrepülés viszontagságos körülményei között. Az akkumulátorok mellett (és helyett) például újfajta energiaforrásokkal, fűtőanyagcellákkal ls kísérleteznek. Néhány érdekes fizikai kísérletet ls bonyolítanak le, például kozmikus sugárzásra érzékeny emulziókkal mikrometeoritokat, gázmintákat gyűjtenek stb., az állatövi fényt és az éjszakai égbolt fényiését fényképezik s az időjárás alakulásának fényképes megfigyelését végzik. Végül több katonai jellegű kísérlet is szerepel a Gemini-programban, amelyek például katonai felderítési célokat szolgálnak (a Gemini-program egy részét az USA honvédelmi minisztériuma finanszírozta). A Gemini 5-nek repülése során 17 kísérletet kellett volna lebonyolítania, ebből öt orvosi jellegű, hat tudományos és hat technikai jellegű lett volna (a kísérletekből hatot kezdeményeztek a katonai körök). E kísérletek egy részét azonban törölni kellett a programból az áramforrások részleges meghibásodása, illetve üzemzavara miatt. Technikai szempontból a legjelentősebb az újfajta elektrokémiai áramforrás, a fűtőanyagcella kipróbálása volt. Csak részben volt lehetőség néhány irányítástechnikai eszköz kipróbálására. Elmaradt például a kis radar-szputnyik megközelítése, ámde több rakéta észlelése sikerült, és igen érdekesnek mondható a „fantomhold" megközelítésének egész menete, amelyet műszerekkel ls gondosan regisztráltak. Elhatározták, hogy az űrhajó úgynevezett feltételezett rakétát fog megközelíteni, vagy az űrnek azt a meghatározott pontját, amelyen egy nem létező rakéta elméletileg tartózkodik. A Gemini 5. ezt a pontot 57 kilométerre közelítette meg. A kísérlet olyan értékes adatokat szolgáltatott, amelyek még jő szolgálatot fognak tenni, amikor valóban létező objektumokat kell majd világűrben megközelíteni. A Gemini 5. sikerének légkörében Johnson elnök elrendelte egy katonai célú űrállomás megépítését. A MOL-program keretében egy tankhoz hasonló formájú űrlaboratóriumot bocsátanak fel a kozmoszba, egy A „Titan II." rakéta, amely a világűrbe juttatta a Gemini 5. űrhajót. A felső jobb sarokban Gordon Cooper, az első űrhajós, aki már kétszer végzett sikeres repülést a kozmoszban. Titan 3. C típusú rakétával. A laboratóriumot összekapcsolják a Gemini-űrhajó egyik módosított változatával. A két űrhajós a felbocsátáskor a Gemini-kabinban tartózkodik, majd miután rátérnek a Föld körüli pályára, átszállnak az űrlaboratóriumba. Az űrhajósok úgy jutnak vissza, hogy ismét visszatérnek a Gemini-űrhajóba, azt elcsatolják a MOL-tól és a Földre vezetik. A végcél az, hogy állandó katonai űrállomásokat létesítsenek a világűrben, s ennek legénységét és utánpótlását Gemini-típusú űrhajókkal biztosítsák. A Geminl-programtól eltérően, a MOL programot nem polgári, hanem katonai hatóság ellenőrzi: teljes egészében a légierő valósítja meg. A program végrehajtásánál nem veszik igénybe a NASA jelenleg kiképzett, illetve kiképzés alatt álló 33 űrhajósát, hanem a légierő saját embereit képzi ki a katonai feladatokra. Az amerikai űrkutatás nyilván lejtőre jutott. A „kozmikus katonai bázis" kétségtelenül az első kísérlet a korlátlan űrhadviselés irányába mert minden jel arra vall, hogy ezt az űrállomást ellenséges űrhajók megsemmisítésére alkalmas berendezésekkel és taktikai atomfegyverekkel is felszerelik. Megvan persze minden remény arra, hogy a józan ész kerekedik felül s a kozmosz a jövőben is kizárólag tudományos célokat fog szolgálni. A GEMINI 5. ENERGIAELLÁTÁSA A GEMINI 5. technikai szempontból legjelentősebb sikerének az újfajta elektrokémiai áramforrást tartják. Először próbálták ki az úgynevezett fűtőanyagcellákat, vagyis a hidrogén-oxigén cellákat, amelyek hideg elektrokémiai folyamattal alakítják át a kétféle gáz egyesülésének energiáját közvetlenül villamos energiává. Ez az áramforrás sokkal könynyebb és sokkal nagyobb fajlagos intenzitású, mint az akkumulátor, és ezért a hosszabb űrrepülésekhez nagy előnyöket nyújt. Az űrhajókat olyan energiaforrásokkal kell felszerelni, amelyek maradéktalanul teljesítik a velük szemben támasztott követelményeket: megbízhatóaknak kell lenniük, viszonylag hosszú ideig nagy teljesítményt kell nyújtaniuk, s nem utolsósorban latba esik a berendezés súlya is. Mint említettük, a Gemini 5. kabinjában olyan energiatermelő rendszert alkalmaztak, amely a kémiai energiát közvetlenül villamos energiává alakítja át. Elmaradt tehát a közbenső láncszem, vagyis a kémiai energiának hőenergiává való átalakítása (ilyen a helyzet a klasszikus erőművekben, ahol a szén kémiai energiája égés révén hőenergiává változik, ennek segítségével gőzt termelnek, a gőz mozgásba hozza a turbinát, az utóbbi pedig a villamos áramfejlesztő rotorját forgatja). A Gemini 5. űrkabinja, amely augusztus 29-én Cooper és Conrad amerikai űrhajósokkal szerencsésen visszatért a Földre. A képen az űrkabin kiemelése a tengerből a Laké Champlain repülőgép-anyahajára. AZ Oj ENERGIAFEJLESZTÉSI elvet szemléletesen így jellemezhetjük: az elektrolízis fordítottjáról van sző. Az elektrolízisnél, mint tudjuk, a villamos áram hatására a víz felbomlik. Az elektrokémiai áramforrásnál ezzel szemben új vízmolekulák keletkezése kíséretében villamos áram keletkezik. Egy másik összehasonlítás: A hidrogén oxigén segítségével a levegőben „elégethető"; közben víz keletkezik, és hő szabadul fel, amelyet hasznosítani lehetne. Ebben az esetben azonban nem közvetlen energiaátalakításról van szó. A hidrogén „elégetésére" azonban másféle eljárást ls választhatunk, s éppen ez nyitja meg a kívánt tulajdonságú villamos energiaforrás megszerkesztésének lehetőségét. A „hidrogén-égés" reakcióját ugyanis két folyamattá bonthatjuk fel: az egyikben a hidrogén, a másikban az oxigén vesz részt. Mind a két folyamat egyidejűleg egy közös berendezésben megy végbe. A HIDROGÉN OXIGÉN cella gyakorlatilag nem más, mint két fémelektród, amelyek valamilyen elektrolitbe merülnek. Az egyik elektródra hidrogént, a másikra oxigént vezetnek. A kétatomú hidrogénmolekula a fémfelülettel érintkezve az elektrolit hatására két atomra esik szét. A fémelektrőd és az elektrolit érintkezési helyén felhalmozódott atomok további két részre bomlanak: negatív töltésű elektronra, amely belép a fémbe és a pozitív magra; az utóbbi az elektrolitbe „vándorolva" a hidrogén pozitív ionját hozza létre. Hasonló, még bonyolultabb folyamat játszódik le a másik elektródon is. Itt az elektródra vezetett oxigénből, továbbá az oldat vízmolekuláibői és a fémelektród atomjaiból „kiszakadt" elektronokból pozitív töltésű oxigénionok keletkeznek, amelyek az elektrolitbe lépnek. Ennek következtében ezen az elektródon elektronhiányt tapasztalunk, amely mint pozitív töltés nyilvánul meg. A pozitív hidrogénionok és a negatív oxigénionok az oldatban találkoznak s vízmolekulákat hoznak létre. Az elektródok között — mivel eltérő töltésűek — elektromos feszültség keletkezik. Ha a két elektródot összekötjük vezetővel, az elektronok „átcsoportosulására" kerül sor, vagyis villamos áram keletkezik, amelyet fel lehet használni, például izzólámpa meggyújtására. AZ ELEKTROKÉMIAI energiaforrás a valóságban természetesen nem olyan egyszerű, mint felvázoltuk. Ezt bizonyítják az egyébként tökéletes megoldású Gemini 5. üzemzavarai is. Végül is azonban eredményesen zárult a hidrogénoxigén cella főpróbája és megvan a remény arra, hogy tökéletesebb kivitelben a jövő űrhajóinak könnyű, megbízható és kiadós berendezésévé válik. A BUKTATÓKON TÚL Indul a Magyar Területi Színház űj idénye E

gyetlen kőszlnhézunkat, a komáromi MATESZ-t az utóbbi időben nem a művészberkekben szokványos minősített balszerencse, mondjuk a közönség érdektelensége vagy a kritika pergőtüze érinti érzékenyen, hanem az elemi csapások. Kultúránknak ezt az egyik fellegvárát a múlt idényben ostromállapotba kényszerítette a száj- és körömfájás, aminek következtében harminc előadás elmaradt. A idény vége felé nem kevésbé súlyos csapást mért rá az árvíz. Ismét kiesett mintegy harminc előadás, elmaradt az utolsó bemutató és a keleti turné is. Színészeinkkel nem a színpadon, a kulisszák mögött, vagy feketekávé melletti baráti beszélgetéseken találkozhattunk a nyári gondfelhős hetekben, hanem a csallóközi utakon és vizeken. Segítettek az evakuálásban, a gyerekek felügyeletében, a katasztrófa sújtott terület ellátásában. Krivosík litván, a színház igazgatója is jóidőre szögre akasztotta mesterségét, felcserélte a lakszaká'llasi árvízvédelmi meghatalmazott szerepkörével és meghitt hangulatú kis szobáját a száguldó kétéltűvel. Most már lassan rendeződnek a színház viszonyai is. A veszteséget sajnos teljes egészében behozni nem lehet. Mi sem változtathatunk azon, hogy a délvidék és a kelet hosszú hetekre nélkülözni volt kénytelen színészeinket. Mégis sok mindenben pótolható a kiesés. Az erre irányuló igyekezet nem hiánycikk — erről győződtünk meg minapi látogatásunk során. Az együttes egyik része, Viktor Lukáö rendezésében, utolsó próbáját tartotta Róbert Thomas Nyolc nő című bűnügyi játékának, amellyel másnap keleti vendégszereplésre utazott, hogy minél tökéletesebbre csiszolja az előadást a szeptember 17-i komáromi bemutató napjára. Konrád József rendező pedik arról tájékoztatott, hogy augusztusban nagy látogatottság és siker mellett bonyolították le a Lőcsei fehér asszonnyal az elmaradt keléti körutat. A 17 előadásra, főleg szabadtéri színpadokon, hozzávetőlegesen kilencezer főnyi közönség volt kíváncsi. Hogyan Indul az úf idény? — erre a kérdésre mind az igazeató, mind a rendező válasza egybehangzóan derűlátó. A gárda új tagakkal gyarapodott. A nagyszombati színháztól megnyerték Vecsey József színpadkép-tervezőt és a komáromi Platzner Tibor is ezt a posztot erősíti. Lukáö Viktor vendégrendezői szerződését további egy évre meghosszabbították. Utolsó főiskolai gyakorló évét már a színházban töl-. ti Melicharek Jana, az új dramaturg, A legfontosabb azonban az, hogy főr leg fiatal színészekben izmosodtak, mert ez volt a múltban a gyenge pont. Ketten jönnek vissza a katonai szolgálatból, a bratislavai Színművészeti Főiskoláról pedig Dráfl Mátyás és Vavrecky Géza. Mintegy két év múlva számolnak Beke Sándorral is, aki jelenleg Pesten végzi a Színművészeti Főiskola rendezői szakát. Ügy tűnik, tehát hogy las-: san valósággá válik a magyarországi színésznevelés intézményesítése. Viszont már most figyelmez^ tetnünk kell arra, hogy e téren nagyon tervszerűen kell eljárni, élve majd a lehetőségekkel és jól gazdálkodva a tehetségekkel. Az idény műsorterve ezúttal kissé rögtönözve születik. Az eddig kiválasztott négy darab ellen azonban nem eshet kifogás. Pavel Kohout Ilyen nagy szerelemje, Friedrich Schiller Haramiákja, Garcla Lorca Bernarda háza és Molnár Ferenc Lilioma — olyan darabok, amelyekben a színház csillogtathatja erő* nyelt. Számolnak még három egyfelvonásos vígjáték előadásával és a műsortervet még két, utólag meghatározott, elsősorban a szabadtéri előadások követelményeinek megfelelő darab fogja kiegészíteni. Ezzel szemben hiányérzetet kelt bennünk, hogy a műsortervben egyelőre nem szerepel egyetlen hazai magyar szerző müve sem. Eddig csak Egri Viktor és Petrőci Bálint jelentkezett darabjával a színház dramaturgiáján, az elmúlt mozgalmas hetek azonban lehetetlenné tet-. ték ezeknek a daraboknak felelős^ ségteljes megítélését. Reméljük, hogy szerzőink az eddiginél erélyesebben fogják ostromolni a színház kapuit és, hogy a színház vezetősége minden figyelmet érdemlő darabjukat valóban méltó gonddal ke-; zell majd, L

áthatjuk tehát, a színház dolgozóit nem törte meg a múlt idény sok gondja-baja, s újult erővel látnak hozzá felelősségteljes munkájukhoz. Ehhez kíván nekik az új idényben sok szerencsét és sikert, alkotó kezdeményezést és művészi Igényességet a hazai magyar közönség és a kritika, GÁLY IVAN TALALKOZAS TUNISSZAL LIDA CVENGROŠOVÁ TÁRLATA Dzsamila (Hydronalium, 1965) (R. Kedro felv.) TÁVOLI FÖLDRÉSZ RITMUSÁT, levegőjét, ízeit szimatoljuk a Majerník Képtár kiállításán. A falakon köröskörül rajzok. A rögtönzött ceruzaés ecsetmozgás frisseségével, plasztikusan vetette papírra tavalyi tuniszi utazásának megfigyeléseit, benyomásait Lida CvengroSová, a fiatal szlovák szobrásznemzedék tehetséges tagja. Az iparművészeti iskolán Lugsnak, a képzőművészeti főiskolán Pribišnek volt a tanítványa. Mint mestere, ő is otthonos a valóságban. Műveiben az ölt formát, amit látott s megélt. A tárlat egyöntetű, de nem egyhangú. EGY NEMRÉGEN FELSZABADULT, számunkra életformájában, jellegében még mindig egzotikus országnak embereit, küzdelmes, türelmesen viselt sorsuknak egy-egy mozzanatát formálta meg életképszerű kis szobrokban, nagyobb figurákban és plakettekben. Sikerült a plasztika eszközeivel, tömeggel, figurával, körvonallal, jellegzetes mozdulattal megragadni az embert s éreztetni környezetét. SZINTE SZEMÜNK ELÉ tárul a Földközi-tenger szegélyezte táj, a tuniszi öböl partján fekvő, az ókorban római hódítók féltékeny bosszújából földig rombolt Kartágó, Tunisz, a festői főváros és Sidi Bou Said, meg Gabes és Matmata. A Kelet szűk, forró és nyüzsgő utcáiban tarkán változatos portékáikat zajosan kínáló árusok, a nincstelen teherhordók, a kikötői munkások. — A sárga homokú s kiégett sivatagnak nomád népe, berberek és arabok, szálas, erőteljes burnuszos férfiak. — Asszonyok, akiknek csak a szeme látszik ki a sefseréből, mohamedán anyák, akik éppoly féltve ölelik magukhoz gyermekeiket, mint minden más anya. Öreg beduin nő, akire ugyanúgy nehezedett az élet súlya, mint a fehér asszonyokra, fáradt tekintetűek, szegények és régen várakozók. •—• Majd idegen elnyújtott dallam hangjára ősi táncot járnak ketten. A FORRÚ PUSZTASÁG nagy problémája s, mindannyiuk gondja a vlz. Az érte folytatott nehéz küzdelmet érzékeltetik a korsók súlya alatt görnyedő alakok. — Méltóságteljesen emelkedik ki a kis, égetett agyag- és hidronáltum-figurák csoportjából a Mat-mata, kemény vasból, és lágyabb, formálható rézből hegesztett nagy szobor. Az égetéstől fémesen-zománcosan csillogó ruházat redői sudár nőalakot fognak körül, akinek fejét korsó koronázza. A KITŰNŐEN ELRENDEZETT, szabálytalan körvonallal határolt, Kulich érmeivel bizonyos fokig rokonítható plakettek az anyag szuggesztív erején kívül képzőművészeti intenzitással fejezik ki a belső feszültséget. SZÁMON KELL TARTANUNK a már eddig is szép eredményeket elért fiatal szobrászt: Cvengrošovát, akinek munkáiból világosan érezhető a formateremtő gondolat s az őszinte érzés* BÁRKÁNY JENÖNÉ 3.885, szeptember 14. JÉ ÜJ S£Ö 5