Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-16 / 257. szám, csütörtök

Másodszor Nogyabonyban KIHASZNALATLAN LEHETŐSÉGEK BIHARI SZÜLŐFALUMBAN T

avaly a Bihari János halálának 200. évfordulója alkalmából Dunaszerdahelyen és Nagyabonyban megrendezett, Jól sikerült emlékünnepély után az volt a közhangulat, az eseményről megjelent sajtóbeszámolók ls azt Írták, hogy ezentúl Bihari-napok címmel a CSEMADOK minden évben Nagyabonyban rendezi meg a csehszlovákiai magyar népi zenekarok fesztiválját. Az elképzelést több szempontból is Jónak tartottuk. Azt reméltük, hogy az évente megrendezésre kerülő fesztiválok fellendítik zenekari mozgalmunkat. Kulturális életünknek ugyanis ez a leggyengébb oldala. Színjátszó együttesünk és tánccsoportunk — mint már anynyiszor leszögeztük — rengeteg van. Énekkar már csak néhány, zenekar meg még ennél is kevesebb. Helyesebben zenekaraink is vannak, hiszen a zenés szórakozóhelyek egyikéről sem hiányoznak. Ezek azonban csak pénzért hajlandók fellépni. A műkedvelő mozgalomban viszont az ének- és tánccsoportokhoz hasonló, anyagi ellenszolgáltatás nélkül szereplő zenekarok szükségesek. A műkedvelés nem épül jövedelemre. A mozgalomnak a szórakoztatás, a művelés, a belső nevelés a célja. Helytelen lenne, ha azért a munkáért, amit egyesek (az énekesek és a táncosok) ingyen végeznek, mások (a zenészek) pénzt kapnának... Az évek óta tartó áldatlan állapotot azzal magyaráztuk, hogy talán azért nincs elegendő megfelelő zenekarunk, mert a zenészek nem kapnak szakmai segítséget, nem szervezik, nem ösztönzik őket. A zenekarok fesztiváljától vártunk változást. Ogy véltük: itt az alkalom, hogy a zenekarok önálló műsorszámokkal is fellépjenek és kedvet, lendületet kapjanak a munkához. A szeptember 4—5-én Dunaszerdahelyen és Nagyabonyban megrendezett Bihari-napokra már azzal a reménnyel mentünk, hogy sok együttest látunk majd, és zenekari mozgalmunk fellendülésének leszünk tanúi. Sajnos tévedtünk. Nemcsak zenekari mozgalmunk fellendülését nem tapasztaltuk, hanem tudomásul kellett vennünk azt is, hogy az ígért zenekari fesztivál is elmaradt. Az érdeklődéssel várt és nagy reményekre jogosító Bihari-napokat a csehszlovákiai magyar népi zenekarok fesztiválját ez idén helyi jellegű, gyenge színvonalú dal- és táncünnepély jelentette. A bemutatón néhány szólista, két hazai és egy magyarországi műkedvelő táncegyüttes és egy-egy zenekar lépett fel. Amikor elmondtuk, hogy nem ezt vártuk, a szervezők az árvízre hivatkoztak: ,,A katasztrófa a mi tervünket is felborította"... Próbáltuk a helyzetet megérteni, igyekeztünk a sikertelenséget mi is az árvízzel magyarázni. Nem ment. A Bihari-napok kudarcát akkor tulajdoníthatnánk az árvíznek, ha az esemény iránt a sok gond miatt nem lett volna érdeklődés, ha nem jelenhettek volna meg az együttesek, vagy ha nem lett volna lehetőség a fellépésre. Az ünnepségek színhelyét (Nagyabonyt és Dunaszerdahelyt) azonban nem érte víz. A meghívott együttesek mindegyike fellépett, a közönség érdeklődése olyan volt, mint máskor. Szombat este is megtelt a dunaszerdahelyi üzemi klub nagyterme, és a nagyabonyi parkban vasárnap délután rendezett műsorra is összejött vagy kétezer ember. A bemutatókon csupán azért nem vnttek jóval többen részt, mert a járásból 32 autóbuszszal mentek nézők a budapesti Magyarország—Ausztria labdarúgó-mérkőzésre. Ernest Zmeták: Falusi nő (fametszet, 1949) Hol történt a hiba? Miért nem volt olyan a Bihari-Ünnepély, mint vártuk, miért maradt kihasználatlanul a lehetőség? Tagadhatatlan, hogyha nem ls döntően, a találkozót azért az árvíz, helyesebben a Csallóközben mostanában uralkodó hangulat is befolyásolta. Néhány hete még nem tudták biztosan, hogy megrendezik-e az Ünnepélyt, vagy nem. Egyesek azon a véleményen voltak, hogy a kulturális munkánál, jelenleg fontosabb feladat vár elvégzésre. Mások azt mondták, ez is szükséges. A huzavona sokáig tartott. A szervezők (a CSEMADOK dunaszerdahelyi járási titkársága és a Dunaszerdahelyi Járási Művelődési Otthon vezetősége) — hogy az ünnepséget a nehézségek ellenére is megtartják — végleg csak néhány napja döntöttek. A felkészülésre így igen kevés Idő jutott. Kedvezőtlenül befolyásolta a műsor színvonalát az ls, hogy a tervezett külföldi művészek fellépése elmaradt. Ennek ellenére a Bihari-napok Jellegét nem ezek az okok határozták meg, a műsor nem az említett nehézségek miatt okozott csalódást. A bemutató azért nem váltotta be a hozzáfűzött reményt, a lehetőség azért maradt kihasználatlanul, mert a zenekari fesztiválra tett tavalyi ígéret, csak ígéretnek bizonyult... A szervezők kezdettől fogva nem zenekari fesztivált, hanem dal- és táncünnepélyt készítettek elő. Igaz, szombat estére a plakátokon Bihari-hangversenyt hirdettek, a látottak után azonban ez sem nevezhető hangversenynek. A fellépő két zenekar előadott ugyan néhány zeneművet, az egész bemutatóra — tekintve, hogy szavalat, ének, tánc és zeneszám váltogatta egymást — mégis inkább illik az esztrád, mint a hangverseny elnevezés. Szóval sem Bihari-hangversenyről, sem zenekari fesztiválról nem beszélhetünk. A szervezők azt állítják, hogy központi segítség nélkül csupán a saját erejükre támaszkodva lehetetlen Nagyabonyban zenekari fesztivált tartani. Egy ilyen rendezvénynek csak akkor lenne értelme, ha felvonultatná az országban működő legjobb magyar népi zenekarok mindegyikét. Ezt viszont a járási szervek a legjobb akarattal sem biztosíthatják. Egyrészt azért, mert nem tudják, mely együttesek jöhetnek számításba, másrészt azért, mert egyedül az országos fesztivál anyagi költségeit nem bírnák fedezni. Érveik elfogadhatók. Zenekari fesztivál valóban csak közös erőfeszítéssel, központi segítséggel valósítható meg. A Bihari-napokat a komáromi Jókai-napokhoz hasonlóan kellene megrendezni, azzal a különbséggel, hogy az egyik helyen a legjobb csehszlovákiai magyar színjátszók, Irodalmi színpadok és szavalók, a másik helyen pedig a legjobb csehszlovákiai magyar ének- és zenekarok lépnének fel. Azt, hogy miért nincs így, hogy a rendezvéný érdekében miért nem történt nagyobb összefogás, nem tudjuk. A kérdésre kielégítő magyarázatot sem kaptunk. Lehet, hogy a kedvezőtlen Időjárás miatti bizonytalanság, lehet, hogy a többi rendezvényekre fordított energia vonta el a Biharinapokról a figyelmet. Ezt azonban a tavaly olyan jól indult és ígéretesnek bizonyult rendezvény sínylette meg. Tanulságul nem ls mondhatunk mást, minthogy jövőre sokkal jobban kell készülni. A most megrendezett műsor — bár Bihari emlékének Jegyében zajlott le — igen kevés kapcsolatban állt a nagy zenésszel. Sajnáljuk azt is, hogy a „Dal szép, a dal örök" jelszó jegyében rendezett bemutatón nem lépett fel a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Nem kifogásoljuk a kimondottan műkedvelőkre épülő dal- és táncünnepélyeket. Az ilyen jellegű bemutatók is hasznosak, szükségesek. A jövőben azonban nem engedhető meg, hogy a műkedvelők előadására olyan magas belépőt szedjenek, mint a hivatásos művészek fellépésekor. A közönség jogosan elvárja, hogy 8—10 koronáért igényes műsort kapjon. Ez alkalommal azonban a belépő magas, a színvonal viszont alacsony volt. N

em tudjuk, jövőre milyen műsort mutatnak be. Mi az ének- és zenekari fesztivál mellett törünk pálcát, örülnénk, ha mások is ezen a véleményen lennének és a Bihari-napok valóban a csehszlovákiai magyar ének- és zenekultúra magas színvonalú seregszemlélt jelentenék. BALÁZS BÉLA S

vit... Chemosvlt... Abban a gyárban Jártam, ahol a gyorsan pörgő orsóra színes selyemfonál tekerődik. Megcsodáltam az üde, élénk színeket. És meg kellett csodálnom az embereket ls. Idegen voltam a gyárban. Mások segítségére, útbaigazítására voltam rászorulva. Az üzem fényképészével akartam beszélni. Nem vehettem fel a telefonkagylót, amikor azt sem tudtam kit hívjak, milyen számot kell kitárcsáznom. Az ismeretlen tehát az Ismeretlenhez lépett. Megszólítottam. — Egy kis szívességet szeretnék öntől kérni... — Kérem... — Cubová elvtársnő fényképére lenne szükségem, az üzemi lap szerkesztőjétől talán megkaphatnám ... Néhány pillanatig rajtam felejtette a tekintetét. A szeme nem árulkodott. Nem örült, nem lelkesedett, és nem csodálkozott. Csak nézett. Aztán felemelte a telefonkagylót, és ekkor megszólalt. — Mi nagyot csinált, hogy éppen róla akar írni? — kérdezte, és gyorsan tárcsázni kezdett, mintha ezzel akarná a tudtomra adni: nem is érdekli a válaszom. Meglepett a kérdése. — Hiszen a maguk képviselője! — válaszoltam sietve. Többet nem mondhattam, mert felém nyújtotta a kagylót. — Tessék, beszéljenl — mondta. A kérdés kérdést vetett fel bennem. Valóban, miért akarok éppen Cubová Mártáról írni? Nem futnak utána az újságírók, mint Julo Slabey, a híres esztergályos után. Zavarban volt, az első fecske voltam nála. Szabadkozott, nem ls tudja, hogy kell egy újságíróval beszélnie. Mondom: úgy, mint más emberrel. Cubová Márta nem hős, nem repült az űrben, nem talált fel csodaszert az élet meghosszabbítására. Harmincnégy éves. Tizenhét éves korában jött Seredről Svitre dolgozni. Munkáslányként kezdte, ma mester. Férjhez ment, három gyermeket szült. A férje is a gyárban dolgozik, a konstrukciós csoport vezetője, szabad Idejében tanul, egy év múlva mérnök lesz ... V

alóban, miért esett a választásom éppen Cubová Mártára, amikor száz és száz más emberről is írhattam volna?! Hibát követtem el, hogy nem álltam az Illető elé, hogy a szemébe mondjam,- akkor magáról fogok írni! Vajon határozottan tiltakozott volna: hogy rólam sem írhat, nem vittem véghez csodatetteketl Kicsiség lenne az, hogy a gyár neveltje, az egyszerű munkásasszony a Nemzetgyűlés képviselője lett? Hétköznapi esemény, melyre nem érdemes felfigyelni? Tavaly májusban bezzeg felfigyeltek rá, és megeredt a „szomszédasszonyok" nyelve! Márta Cubová ellenjelölt volt, nem ls számított rá, hogy a választások napján őrá adják majd le a szavazatokat. A választók kívánságára azonban az első jelöltet törölték a jelöltek listájáról. Az üzem dolgozói egy emberként álltak Marta Cubová mellett. És mégis suttogtak. Miért jelölik éppen őt? (Ismétlődik a kérdés: Mi nagyot csinált, hogy éppen róla akar írni?) Még fiatal! Férfit jelöljenek! A nő gyenge, nem válik be! A szó elszállt, Cubová fülébe ls eljutott. Miért keserítik meg az ember életét? Hát akart ő képviselő lenni? Még csak nem is álmodott, róla! Elég gondja van az üzemben, odahaza a háztartással, a két gyermekével, a harmadikat épp akkor várta... De nem volt meghátrálás. Járta az üzemeket, a falvakat, hogy körzetében bemutatkozzon a választólnak. A fülében csengett kommunista apja régi figyelmeztetése. Mindig arra tanította, sose hazudj, csak az igazat mondd! Ez lett Márta asszony bibliája. Nem is ígérgetett a választóinak, megmondta nyíltan: ne várjunk csodát, annyit kaphatunk, amennyit az államnak adunk! De minden tőle telhetőt megtesz. A rossznyelvűek elhallgattak. Mindig elhallgatnak, amikor a munkára terelődik a szó. És minden csoda három napig tart. De Marta Cubovának ez a három nap hosszú éveket jelent, fokozott áldozathozatalt, folytonos tanulást, az ismeretek állandó gyarapítását követeli tőle. Másképp nem tudna helytállni. Csak azért is megmutatja a suttogóknak, nem gyenge a nő, méltó a választók bizalmára. Nem üres frázisként hangoztatja, hogy ne várjunk többet az államtól, mint amenynylt az államnak adunk. Magával gzemben igényesebb, szigorúbb. Nem ma, hanem még tegnap, tegnapelőtt tűzte ki maga elé a mércét: többet adj a társadalomnak, mint más! Nem a párttagságból eredő kötelezettség szólaltatja meg, amikor cselekedeteiben ehhez igazodik, mert mint pártonkívülit választották meg képviselőnek. Mégis kommunista tetteiben, a mi korunk embere, aki nem várakozik karba tett kézzel a sült galambra.,. "MIÉRT ÍROK 1 » tok wwm Cubová Marta rilépett szűk keretek közül. Ismeretlen területre lépett. Eddig mindig ügy hitte, számára az életet a gyár és a család jelenti. Most új élet tárulkozott kl előtte. Ha félt ls ettől, mégis bizakokodott, hogy nem okoz majd neki sok gondot, hiszen hosszú ideig az ifjúsági szervezet, a szakszervezet funkcionáriusa volt, tud az emberek nyelvén beszélni, tud szervezni, hiszen példás mester, és a szép eredményeket elérő szocialista munkabrigád vezetőjel Mindez kevésnek bizonyult. Képviselőnek lenni nem jelenti csupán azt, hogy új törvényeket szavazzon meg. Nagy felelősség új törvényt hozni, mégis ez tartozik a kisebb gondok közé. A sokak számára szürke, hétköznapi problémáknak hitt kérdések okoznak neki fejfájást. Itt utat, amott vízvezetéket, áruházat követelnek. Kevés a zöldség, kevés a gyümölcs. Több sörre lenne szükségünk! Miért nem kapok a lábamra megfelelő számú cipőt? Miért nincs elég gyerekcipő? Nézzen csak utána, kedves, jól számították-e kl a nyugdíjamat? Poprádon a villanyszerelőknek magasba futó létrára van szükségük! A képviselőnk vagy, intézd el! Most szava van a képviselőnek! És kezdődik a futkározás, az érdeklődés. Aztán Itt van a svlti vasútállomás problémája. Kiírom, nehogy tévedés essen, ezerkilencszáznegyvennyolcban hagyták abba a vasútállomás építését! Miért nem fejezik be, amikor szükségük van az állomásépületre?! Marta Cubová nem hallgathat! Marta Cubová a legilletékesebbhez fordul: a közlekedésügyi miniszterhez! Adjon választ arra, mikor kezdődik meg az élet a negyvennyolcban felemelt falak között? És megjött a válasz. Hozzáfogtak az építési munkálatokhoz. Marta Cubová nemzetgyűlési kép-, viselő vagy. Gyere a járási pártbizottság, a járási nemzeti bizottság üléseire! Ismerkedj a járás problémáival! Gyere Kassára, ismerkedj a kerület problémáival, hogy választóid kérdéseire kielégítő választ adhass! Menj a falvakra, ismerkedj a község problémáival! Utazz gyorsan Prágába, hogy meglsmerhesd az országos problémákat, hogy részt vehess a helyi gazdálkodási bizottság ülésén... S ilyenkor kilenchónapos kislányát a több mint 100 kilométerre lakó anyósához viszi, hogy nyugodt szívvel utazhasson a fővárosba ... S

zerencsém volt, hogy nem egy nappal előbb kerestem fel a gyárban. Mert csak az előző nap érkezett vissza Nyugat-Csehországból, ahol nyolc képviselőtársával együtt négy napig tanulmányozták a helyi gazdálkodás, a szolgáltatások helyzetét. Minden nap más-más képviselő vezette a csoportot. Az egyik nap reá esett a választás. Karlovy Varyban kellett a csoportot vezetnie, a képviselők nevSben tárgyalnia, Irányítani az ellenőrzést. A svltl munkásasszony a világhírű cseh fürdővárosban ellenőrzi a külföldleknek s a hazai polgároknak nyújtott szolgáltatások színvonalát! Márta asszony megállta a helyét. Most odahaza a Jelentésen dolgozik, a Karlovy Varyban szerzett tapasztalatokat, tanulságokat összegezi, hogy mielőbb elküldhesse a Nemzetgyűlés titkárának... Amikor visszatért az üzembe, fiatal mestertársa, Vlnešková karon fogta: Mesélj, Marta, hcri Jártál, mit csináltatok? Vlnešková a Járási nemzeti bizottság képviselője. És beszélgetnek a tapasztalataikról. A fiatal képviselők „tanácskoznak", tanulnak egymástól, és segítik egymást. Egy műszakban dolgoznak. Ha egyiküknek gyűlésre kell mennie, a másik elvégzi helyette is a munkát, mert a termelés nem szünetelhet, az orsók szüntelenül peregnek, maguk köré (P. Uhrík felvétele.) ÉPPEN RÓLA? tekerik a csillogó selyemfonalat. 'Áz orsók, a gépek előtt emberek állnak: lányok, asszonyok. Sosem fogynak ki a problémákból. Ha a lányok nagy nehezen betanulnak a munkába három, négy öt év múlva férjhez mennek, elmennek és helyükre újak jönnek. Mester, tanítsd őket! Nem mondhatod magad jó mesternek, ha az újak három hónap múlva nem teljesítik a műszaki normát. Zajos a munkahely, állandóan talpon kell állni. Sokan megszöknek innen, nem bírják ki ^ovább egy-két hónapnál. És megint jönnek az újabb dolgozók. Mester, tanítsd őket! Nemrég történt. Bujnáková Sabina el akart menni tőlünk, pedig ügyes lány. Cubová beszél vele. Miért akar elmenni. Keveset keresek, gépnél szeretnék dolgozni! Megtanították a gép kezelésére. Bujnáková maradt, és kedvvel dolgozik ... N

ehéz volt kivívni az elismerést. Hosszú ideig tartott, míg sikerült a brigádtagokat meggyőznie arról, hogy az élet nemcsak a munkát jelenti, az élet valamivel több a munkánál... Nehéz volt... mert a brigádot szándékosan nem a legjobbakkal kezdték építeni. Cubová kemény fába vágta a fejszét. De nem hátrált meg. Célkitűzése sikerült. A brigád tagjai a részleg legjobb dolgozói. Az új dolgozók felett védnökséget vállalnak, és kezeskednek azért, hogy három hónap múlva teljesíteni fogják a műszaki normát. A tanoncból" tanító lett. Egymásért élnek. Ha egyikük költözködik, segítenek a költözi ködésben, ha valamelyikük beteg, gondoskodnak a gyermekeiről, ajándékot visznek a betegnek. A családtagokkal együtt moziba, színházba, szórakozni járnak. Ha nem teljesítik a tervet, azzal a kezdeményezéssel lépnek fel, hogy túlórázzunk! Ketten elmentek a brigádból, a férjüket követték. Két új tagot választottak helyettük, ünnepélyesen, virágcsokrokkal köszöntötték őket. A brigádbafogadás pillanatát megörökítette a fényképész, az üzemi lap közölte. A szocialista munkabrigád tagjának lenni megbecsülést jelent. Az általános megbecsülés Cubová munkáját dicséri. Érdemes volt a kemény fába vágni a fejszét. Érdemes volt, hisz már az egész műszak a szocialista brigád tagja akar lenni. E

s •s most újra elgondolkozhatok, miért írók éppen Cubováról? Olyan szürke ember lenne, akire nem érdemes felfigyelni? Örülök, hogy megismerhettem, örülök, hogy írhatok róla, mert életével, munkájával Igazolja, nem karba tett kézzel vár a sült galambra, hanem kötelességének tartja, hogy valamivel többet adjon a társadalomnak, mint amennyit elvárnak tőle... PETRÖCIBÁLINT 1885. szeptember 16, * ÚJ SZŐ 7.