Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-10 / 220. szám, kedd

Itllľlll A keresztezés örökléstani MODERN SZEMMEL MENDEL GENETIKAI ELMÉLETÉRŐL Száz éve, 1365 augusztusában ismertette Gregor Jan Mendel a nö­vények hibridixálására (keresztezésére) vonatkozó kutatásainak eredmé­nyét. Az évforduló alkalmával a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Csehszlovákiai UNESCO Bizottság két symposionnal emlékezett meg Mendel munkásságáról. Az alábbi cikkben örökléstani elméletének Jelen­tőségét, történelmi sorsát ismertetjük. • Miről tanúskodnak a borsóhibridek? A fajok eredetének és rokonsági viszonyainak problémái évezredek éta foglalkoztatják a természet rej­tettebb összefüggéseit kutató em­ber elméjét. Azok, aki a fajok ál­landóságának elképzelését tették magukévá, a fajok eredetét rend­szerint természetfölötti erők felté­telezésével magyarázták. Jean-Baptiste Lamarck és Charles Darwin tudományos alapra helyexték a biológiát, és igazolták a fajok válto­zékonyságára, természetes eredetére, valamint egymásba való átalakulására vonatkoxó korábbi elképxeléseket és feltételezéseket. A fajok változékony­ságának és rokoni viszonyainak mé­lyebb megértésére kínálkozó fő utak egyikének a fajok, illetve a külön­böző örökletes tulajdonságú válfajok egyedeinek keresztezése mutatkozott. Hat évvel Darwin fő müvének, a Fajok eredetének megjelenése atén, kereken 100 évvel ezelőtt ismerte'te Mendel a brnói természettudományi társulat előtt a növények hibridixálására vonatkoxó — hozzávetőlegesen nyolc évi| tartó — kutatásainak eredményét. Mendel 1822-ben sxöletett Morvaor­szág egyik kis falu|ában, sxerény vi­sxonyok között élő paraszti családból. Mivel a tehetségei gyermek magasabb fokú „világi képxésének" anyagi felté­teleit a család biztosítani nem tudta, egyik tanára szorgalmazására 1843-ban belép a brnói Ágoston-rendi kolostorba. Ax apátság kertiében Mendel minde­nekelőtt a közönséges borsó — külső bélyegek tekintetében — különböző példányainak keresztezésével foglalko­zott behatóbban. Külön külön vixsgálta a mesterséges hibridixálásra kiváloga­tott egyedek eltérő tulajdonságait: ma­gas és alacsony termet, ax érett borsó­szemek zöld-, illetve sárgaszínisége, gömbölyfisége. illetve szögletessége, a virág fehér, illetve pirossxlnfisége. • Kitölteni a darwini elmélet hézagait... i A kortársak véleménye szerint Mendel figyelmét erősen foglalkoz­tatta^.«z--élővilág fejlődésének gon­dolata, és távolról sem volt ellen­sége a darwini evolúciós elmélet­nek, JólJehet elégtelennek, hiányos­nak ítélte, ugyanakkor remélte, hogy saját kutatásai kifogják tölte­ni a darwini elmélet hézagait. Men­del maga azt találta, hogy a hibrid­nemzedékekben a kiinduló eltérő bélyegek újramegjelenése határozott statisztikát szabályszerűség alapján megy végbe. Például sárga és zöld magvú borsó keresztezéséből szár­mazó hibridek kivétel nélkül sárga magokat érleltek. Ebből az egyön­tetűségből kiindulva fektette le Mendel az első keresztezés! sza­bályt: az egyöntetűség juniformitás) szabályát. Á két eltérő tulajdonság közül a sárga bizonyult erősebb­nek, uralkodónak (innen a do­minancia elve), a zöld szín pedig lappangónak (recesszi vitás elve). Az első hibridgeneráció egyedeinek keresztezéséből háromféle ivadékok jöttek létre: 1. Tisztán továbblenyésxtfi. uralkodó (domináns) tulajdonságúak (sárga színűek). 2. Olyan utódok, amelyek ugyan sár­ga magokat érdelnek, de a további hibridgenerációkban a tulajdonságok további sxétválasxtásával, hasadásával (sxegregációj tűnnek ki. 3. Egynegyed rési tlsxtáa tovább­tenyésztő, recessxlv tulajdonságú (xöld sxlnű) utódok. így külső megjelenés (fenotfpus) tekintetében a második hibridnem zedékben egy zöl- magvú borsónö­vényre három sárga magvú esik. A további hibrid^enerációk során a nem tiszta tenyészetűek tulajdonsá­gainak szétválása végül is azt ered­ményezi, hogy a kiinduló „ősszülők­re" 50—50 százalékban visszaütnek, és most tisztán (sárga és zöld), vál­tozatlanul továbbtenyésző szárma­zéksor keletkezik. • Mendel kételyei Mendel feltételezte, hogy a vizs­gált tulajdonságoknak megfelelő és a tulajdonságok alapját képező té­nyezők (faktorok) vannak a csíra­sejt állományába beágyazva: „szük­ségesnek kell tehát tekinteni" — írja Mendel — „hogy az állandó alakok létrehozásában, a hibrid nö­vényben is hasonló faktorok mű­ködnek". Tanulmányai és kísérletei alapján Mendel hajlott annak fi '.té­telezésére, hogy a fajoknak szilárd Jw-tárai vanwak,, hogy a faji te faj­tabeli tulajdonságokat biztosító fak­torok változatlan formában kerül­nek át egyik generációból a másik­ba. Meg kell mindazonáltal jegyez­ni, hogy Mendel nem rejtette véka alá kételyeit sem, amelyek későbbi kísérletei során csak fokozódtak. Már első dolgozatában utalt arra, hogy a faj határainak áthághatatlan­ságára vonatkozó nézet nem ismer­hető el feltétlen érvényűnek. Men­del hasonlóképpen óvakodott attól, hogy kísérleteiből megfellebezhetet­len és általános érvényű törvény­szerűségre következtessen. A két­nyári hieráciumma! (hölgy mái J vég­zett keresztezésl kísérleteinek ered­ménye nem igazolta a borsó hib­ridizációs kísérletekből levont kö­vetkeztetéseket. A hterácium hib­ridjei ugyanis tiszta származéksor gyanánt tenyésztek tovább, a tulaj­donságok szétválása, szegregációja nem következett be. Egyes sxarxők szerint ebben a csa­lódásban keresendő egyik oka annak, hogy Mendel lassan felhagyott kísér­leteivel. Mendel kételyei nemcsak sa­ját ellentmondó eredményeiből táp­lálkoztak, hanem kora nem egy elis­mert sxakteklpltlyének sxolid kísér­leteire épülő elméleti következtetései­ből is. Mendel második értakexésében elyan megállapítások találhatók, amelyek semmiképp sem egyeztethe­tők össxe ax ő halála után, a szá­zadforduló ideién kialakult és Mendel eredményeire hivatkozó genetikai irányzat alapvető hipotéziseivel. Ez ax Irányzat Mendel tanltájásából csupán a legegyoldalúbb, Illetve metafizikus tételeket emelte ki. Ml több, ezek egyoldalúságát, metafizikus jellegét még egyértelműbbé erősítette fel. Ty­mlrjazev azt az irányzatot mRndeliz­m inna k nevezte el, és szigorú bírá­latban részesített*. • A génelmélet A mendelizmus egyik ismert kép­viselője, Johannsen dán botanikus arra a következtetésre jutott (1909), hogy az élő szervezetek minden adott tulajdonságának úgynevezett öröklő­dés! 1 egység, „gén" felel meg, amelyek képesek hosszú generációk-' ban változatlanul újra felépülni. A génelmélet korszerű változata meg­őrzi a korai mendelizmus hibás kö­vetkeztetéseit, amennyiben az örök­letes tulajdonságok hordozójának kizárólagosan a „géneket" tekinti, a sejt legnagyobb részét, beleértve a fehérjét, megfosztja genetikai je­lentőségétől, következésképpen két­ségbe vonja a szerzett tulajdonsá­gok adekvált jellegét és örökölhető­ségét. Csakis azon tulajdonságokat ismeri el öröklődőknek, amelyek az úgynevezett génekben váratlanul és hirtelen bekövetkező változás (génmutácíó) alapján jelentkeznek. A korszerű génelmélet szerint az öröklődést egységeket alapvetően a sejtmagban található fonálszerű kép­letek, a kromoszómák alapanyagát képező nukleinsav-molekulák j DNS] alkotfák, és megfelelnének a mende­11 öröklődési tényezőknek, faktorok­nak. • önkényes kiválogatás Amennyiben a korszerű génelmé­let metafizikus feltevéseit egybevet­jük Mendel néhány következtetésé­vel, különösen azokkal, amelyek a második értekezésben találhatók, világossá válik, hogy Mendel elmé­leti hagyatékával kapcsolatban mi­lyen önkényes kiválogatáshoz és ér­telmezéshez folyamodtak. Mendel második értekezésében ugyanis ki­emeli: „hogy számos közbüleső for­mák keletkezésének kérdése az utóbbi időben nagyobb érdeklődést keltett, amióta egy híres hirerá­cium-szaktudós a darwini tanítás szellemében azt a nézetet képviseli, hogy ezeket elpusztult, vagy még létező fajok átalakulásából kell ere­deztetni". Igen fontosnak kell tekin­teni Mendel fenntartásait a faji for­mák rögzültségére vonatkozóan, va­lamint az alábbi pozitív nyilatkoza­tát a növények változékonyságáról: „Gärtner által végrehajtott kísérle­tekben korábban a kultúrnövények változékonyságáról kifejtett feltéte­lezésének egy figyelemre méltó igazolása található meg". Annak elismerésével, hogy „állan­dó hibridek új faj Jelentőségére jut­hatnak", Mendel szembekerül a naiv teologtkus teremtésjeljogással, hiszen ezek a szavak könnyen úgy értelmezhetők, hogy nem létező faj kialakulása maga az ember tu­dományos teremtőmunkájának ered­ménye tehet Az utóbbi évtizedek hibridkutatásai alátámasztották Men­del kételyeit, és rávilágítottak a Mendel-féle hasadást statisztikai sza­bályszerűségek. korlátaira, érvényes­ségi határaira. A növényfajok és -fajták egész sorának hibridgenerá­ciói nem követik a Mendel-féle szabályt. Mendelnek sem elegendő ideje, sem megfelelő kísérleti fel­tételek nem álltak rendelkezésére ahhoz, hogy a növényi hibridek elég széles skálájának viselkedését ta­nulmányozhassa, hogy a változó környezeti feltételek genetikai Je­lentőségű módosító hatását figye­lembe vehesse. Tudományos igényes­ségére és lelkiismeretességére valla­nak a fentebb ismertetett fenntar­tásai. Egyébként Mendel maga nem öröklődési törvényekről, hanem a vizsgált növényi hibridek viselkedé­sének matematikai statisztikai sza­bályszerűségéről ír. A formális genetikai génelmélet­nek számos híve azonban a Men­del-féle hibridszabályokat öröklődé­si törvényként kezeli. Tymirjazev már a század első évtizedeiben eré­lyesen fellépett a genetika forma­lizálása, sémákba való szorítása el­len; kijelentette: „az utóbbi évtize­dek folyamán fennen hirdetett men­delizmust, mutációelméletet a többi effélével, melyek részint felesleges­sé akarják tenni a darwinizmust, ré­szint pedig a helyébe akarnak lépni, mindezeket a tanocskákat teljesen el kell vetni". Az új növényi fajták kialakítását, növénynemesítést cél­zó törekvések és eredmények fé­nyében a mendeli szabályok korlá­tolt érvényessége újabb bizonyítást nyer. Az amerikai Burbank, a fran­cia Daniel és Vilmorin, a szovjet Micsurin generatív és vegetatív, ol­tásos és hibridizációs kísérletei gya­korlati cáfolatát jelentették annak a feltételezésnek, hogy genetikai Jelen­tősége az élő anyag egyes komponen­seinek van csupán, hogy új és örök­letesen rögzült tulajdonságok meg­jelenése csakis az úgynevezett gén­mutációkban lelheti magyarázatát; ellenben Igazolták, hogy oltás útján. Ivaros folyamatok megkerülésével ts lehet *örökletesen rögzült változá­sokat a hibridekben létrehozni, és azt 'is, hogy az új tüldjdb'riságok tártüfrhát nemcsak a szülők, illetve áz Wňí$-'"*és az oltóág örökletes adottságai, az anyagcsere adott jel­lege határozza meg, hanem a külső környezeti jeltételek minőségi és mennyiségi karakterisztikái, egy szóval a „nevelési" jeltételek is. Ezek a kísérletek rávilágítottak az öröklődés konzervativizmusának és változékonyságának dialektikájára, a szerzett tulajdonságok adekvát­ságára és örökölhetőségének tényé­• Micsurin véleménye 1922-ben Néhány évvel azután, hogy Ty­mirjazev a fent idézett sorokat le­írta, Micsurin 1922-ben Leninhez írt jelentésében megemlíti, hogy: gyakorlatban sokszor ellenőr­zött következtetéseinkből láthatja, hogy a Mendel-féle törvények hibá­sak. Nem lehel elmenni szó nélkül amellett, hogy a génelmélet egyes képviselői tudományos bizonyítás nélkül, megfelelő kritikai megszo­rítás nélkül kísérletet tesznek a Mendel-féle"keresztezésl szabályokat kiterjeszteni az emberi genetikai je­lenségek, folyamatok magyarázatá­ra. Ebben a törekvésükben támasz­kodnak Fr. Galtonnak, az emberi „fajok" társadalmi értékkülönbsé­gét meghirdető tudományellenes ta­nára, az eugenikára. A génelmélet egyik vezető személyisége, Darling­ton a The Facts of Life című könyvé­ben Mendel eredményeit Lamarck­kal és Darwinnal szemben egyolda­lúan felmagasztalja, arra a következ­tetésre jut, hogy „amiképpen a mag felépíti, illetve létrehozza a neki megfelelő protoplazmát és sejtet, és a sejtek felépítik, illetve létre­hozzák a nekik megfelelő szerveze­tet, indivídumot, úgy végeredmény­ben az indivídumok felépítik és lét­rehozzák a nekik megfelelő környe­zetet, beleértve a társadalmat... ' Végül is a társadalom struktúrája a kromoszómában rejlő anyagon nyug­szik, és alá van vetve ezen anyag változásának". Lehet-e csodálkozni azon, hogy az emberi „fajok" állítólagos érték­különbségét hirdető és a faj „tiszta­ságát" védő eugénikusok tenyészté­si módszereket is javasolnak a kro­moszómában rejlő genetikus anyag „értékének" növelésére, valamint az úgynevezett értékesebb és ala­csonyabb rendű „terhelt" egyedek és fajok keveredésének megakadá­lyozására. A TITKÁR GONDJAI Ha ismeretlen faluban akar meg­tudni valamit az ember, az utcai já­rókelőtől kérdezősködik. Kamocsán is így tettem, amikor" egy testes, negyven év körüli embertől érdek­lődtem: Hol találom meg a HNB Irodá­ját? — Itt van, nem messze, az első utcában; forduljon be jobbra. — Köszönöm — s mennék tovább, ha vissza nem tartana. — Most hiába megy oda. Az elnök ebédelni ment. Talán már senki sincs ott. — A titkár elvtárs sem? Én vagyok. Gyuran Károly — mutatkozik be. Szerencsés véletlen. De most már nem is megyek tovább. A falu sor­sáról, mindennapi életéről érdeklő­döm. — Hát mit is mondjak? — kezdi a titkár. — Van most elég problé­ma. Megszaporodtunk, hogy ezzel kezdjem. Két hónappal ezelőtt ezer­ötszáz lelket számoltunk, ma meg közel kétezren vagyunk. Azt hi­szem rájött, miért? •—> Tudom — válaszoltam —, hi­szen főképp azért jöttem ide Kamo­csára, hogy az árvíz miatt ideigle­nes otthonra találtak élete sorsa iránt érdeklődjem. A járási pártbizottságon tudtam meg, hogy a járás helységei közül Kamocsa fogadott be legtöbbet. Közvetlenül az árvíz után ötszázan kaptak hajlékot ebben a faluban. Azóta sokan hazamentek, de java részük még itt maradt. Hogyan él­nek? — Csak jót mondhatok. A falu lakossága szívesen fogadta őket. Egytől egyig privát házakban van­nak. Tömeglakás tehát nálunk nincs. Eddig kisebb súrlódásoktól eltekint­ve •— ami Ilyen helyzetben szinte elkerülhetetlen •—' egyéb nézetelté­résekről nem tudok. Pedig lassan második hónapja már, hogy itt van­nak. Ennek ellenére nem irigylésre méltó a titkár helyzete. Máskor is van elég gondja, hát még most. Az „új lakók" érzékenyek, tapintatos bánásmódot igényelnek. Ez érthető. Nekik sem mindegy, akármilyen' szívesen fogadták is őket, mégiscsak idegeneknél laknak. Ezenkívül egyéb gondok ls szakadtak a titkár­ra. Az aratási terveket keresztülhúzta az időjárás. Kézi aratáshoz, ha nem bírja a tagság, brigádosokat is kell szerezni. Ez megint csak a titkár dolga. Őszintén panaszolta: — Sokszor azt sem tudom, hol áll a fejem. Most ez kellene, majd amaz. Tizennégyen elmentek a falu­ból Csehországba szénát kaszálni. Amennyit csak tudnak, takarítsanak be. Az a mienk, a szövetkezeté lesz. Kell a takarmány. Csak egy a baj: ott ls sok az eső, s bizony napokig tétlenkednek embereink... Ingyen van ez a széna, de azért be­lekerül néhány száz koronába. Ha valamit el kell intézni, kihez mennek az emberek? „A titkár elv­társ majd intézkedik" — mondják. Igaz, ez a kötelessége, azért az ötszázzal több embernek, a szokott­nál sokkal nehezebb ügyeit intézni, egész embert kíván. Ma estére nyil­vános gyűlést hívott egybe. Meg kell oldani az aratást. Géppel nem lehet, sok kézikaszára van szükség. Hogy még így is ml lesz a termés­sel, ki tudja? Az eladási szerződés­nek sem tud majd a falu eleget ten­ni. A búzát leírták, maradt a sörár­pa. Ezt sem lesz könnyű beadni. Fáj neki, hogy a faluja tulajdonkép­pen"'adósa marad az államnak. De nem ők tehetnek róla. Szorgal­mas itt a nép. Elkövet mindent, hogy az állam ne károsodjék. Sér­téshúsból például az ígértnél többet ís adtak. Gabonából nem lesz mód­jukban. A mostoha időjárás meghiú­sította tervüket. — Kertészetünk elég szép — mondja. A kamocsal paprika messze vidéken ismert. Szedni kellene azt is és szállítani. Volna munkaerő, sőt szállítóeszköz is, de ml a baj? Nem tudunk rámenni a földre. Ne bosszankodjon az ember? Nagy gondok ezek. Ám olyanok, amelyek ha az időjárás megjavul egy kissé, megszűnnek. MÉRY FERENC síi Az elmúlt napokban TrenCínből ás Nová Mesto nad Váhomból 70 építőanyagot szállító teherautó indult el az árvíz sújtotta Izsa községbe. A trenčíni járás lakossága júliusban határozta el, hogy részt vesz Izsa felépítésében. Felvételünkön a Nové Mesto nad Váhomban gyülekező autók sora látható. (ČTK — Šmátrala felv.) • 12 ország 22 tudósának nyilatkozata 1964 őszén az UNESCO megbízá­sából 12 ország 22 tudósa (antro­pológusok, etnográfusok stb.) a ter­mészet- és társadalomtudományok legújabb eredményeinek számbavéte­le alapján nyilatkozatott tettek köz­zé az emberi faj természetéről, va­lamint az emberi fajták eredetének és társadalmi értékével kapcsola­tos problémáiról. Ez a nyilatkozat, szemben Darlington feltételezései­vel, megállapítja, hogy az emberiség fejlődése, a társadalom struktúrája alapjában véve nem biológiai, gene­tikai tényező, hanem elsősorban —• ha nem ts kizárólagosan — társa­dalmi tényezők mozgásának függvé­nye. Ez a nyilatkozat Visszautasítja a fajelmélet híveinek az emberi faj­ták értékkülönbségét hirdető hipo­téziseit és. eugenikai javaslatait, Meg kell állapítani, hogy Jóllehet Mendel egyes tételeit felhasználhat­ta az eugenikus irányzat, Mendelnél magánál nyomát sem találhatjuk annak, hogy kísérletes eredményei­ből levont szabályokat, következteté­seket kiterjessze az állatvilágra, nem is beszélve az emberiségről. Mendel tanítása ösztönzést adott az öröklődés belső mechanizmusé­nak mélyebb tanulmányozására, a sejt struktúrájának, komponensei­nek (nukleinsavak, fehérje stb.) és életfolyamatainak genetikai elemzésére, a biológia, a biokémia, a matematika és a kibernetika együttműködésének elmélyítésére, másfelől azonban egyik forrását ké­pezte a modern antidarwinista irány­zatoknak, valamint az antihumanista retrográd eugenikának. D. FARKAS LÁSZLÚ egyetemi docens, kandidátus 1,881. augusztus 10. • ŰJ SZŐ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom