Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-26 / 236. szám, csütörtök

SZABÓ BÉLA FRANCIAORSZAGI JEGYZETEI I. Ä

MIKOR MOST hozzáfogok olyan nehéz feladathoz, hogy Balzacról és Rodinról írjak, — akikről könyvtárnyi könyv, életrajz és még több tanulmány jelent meg, — szeretném megmagyarázni, miért merek abban a reményben hozzányúlni e nagy művészek életéhez ős alkptásához, hogy valami újat is mondok. Azzal kell kezdenem, hogy mielőtt Párizsba mentem volna, soha eredeti Rodin-szobrot, Balzac-kéziratot, vagy tárgyat nem láttam, amelyhez mondjuk a szerző vagy a szobrász keze hozzá ért volna. Ha voltak élményeim, amelyek e nagy művészek alkotásaihoz fűződnek, ezek szülőföldemen értek, és ha másolatokból vagy fordításokból is eredtek, de fejlődésemhez minden bizonnyal hozzájárultak, és ezért ma, hogy szemtől szembe álltam az eredeti művel, az élmény oly erős volt, hogy a gyökárig nyúlt és mélyen felkavart, mélyen felszántotta bennem régi emlékeimet. !gy furcsa módon úgy alakult a helyzet, hogy csak akkor értettem meg Párizst, értettem meg Balzacot, Rodint, ha haza gondoltam, ha összehasonlítottam azzal, ami otthon a nehéz években táplált, akár az anyatej. Csallóköz, vagy akár Kelet-Szlovákia nagyon apró kis pontnak tűnik Párizsból. Ez így Igaz, csakhogy az ís igaz, olyan ez a pont, mint a nagyítőüveg, s csak rajta keresztül tudtam Párizshoz és mindahhoz férkőzni, amit ebben a művészettel zsúfolt világvárosban láttam és hallottam. A Balzac-könyvekhez fűződd otthoni élmények sürgettek, hogy minél előbb lássam a Balzac-házat, amely a Raynouard utca 47 szám alatt található. A nagy író hét évet — 1840— 1847-ig — töltött ebben a házban. Sok könyvét itt írta meg, és itt alakult ki benne véglegesen az a gondolat, hogy az Emberi színjáték hatalmas regényciklusát megírja, ás irt őrzik azt az újságot is, amely a Pons bácsi cimű híres regényét először hozta folytatásokban. Egy vitrinben több kis szobor látható, ezeket maga Balzac mintázta. E szobrok mind regényeinek az alakjai. Itt látni Goriot apót, Grandét Eugéniát, amilyennek Balzac elképzelte. Regényeinek kisebb mellékfiguráit pedig a maga készítette rongybabák testesítik meg. BALZACMAK nyilván szüksége volt ezekre a figurákra, mert egyszerre több regényen dolgozott, és mint egy sakkjátékos figuráit a sakktáblán, úgy mozgatta íróasztalán regényalakjait. De mindezt a látogató csak feltételezi, az igazság az, hogy ennek a hatalmas alkotónak a műhelytitkaiba alig nyerhet betekintést az ember. Amit biztosan tudunk róla, azok a kész művei, amelyek páratlan tömböt alkotnak a világ szépirodalmában. Azt is tudjuk róla, hogy éjjel-nappal szakadatlanul dolgozott. Sokszor hónapokig ki nem mozdult dolgozószobájából. Hálóköntösbsn, feketekávé mellett szünet nélkül írt. SDkan azt állítják, hogy adósságai kergették, hajszolták, hogy minél előbb befejezze megkezdett regényeit, az igazság azt hiszem mégiscsak az, hogy csodálatos zsenije nem hagyta nyugodni. Ennek a nyugtalan szellemnek volt persze rengeteg adóssága is, így többek között, mint újságkiadó és mint könyvkiadó belebukott vállalkozásaiba. A francia klasszikusok népszerűsítéséből akart meggazdagodni. Díszkiadásban adta ki Fontainet és Moliéret. Ezzel a tettével is több mint egy százazaddal megelőzte korát, és ebbe a vállalkozásba is természetesen belebukott. Ezek a szép kiadások most a vitrinben, üveg alatt láthatók. Ma boldogan megvásárolná azokat bárki. A CSALÓDÁSOK TÖMEGE üldözi. Ismeretsége és levelezése Hanska grófnővel, későbbi feleségével — mindennek mondható, csak nem szerencsének. Itt a Balzac-házban-látható Hanska grófnőnek egy nagyított miniatűr képe, amelyet 1844ben küldött Balzacnak, aki mint egy gyermek, úgy örült neki. Még aznap, amikor megkapja a képet, 1844. február 2-án péntek délután három órakor abbahagyja a munkáját, és egy szerelmes ifjú elragadtatásával magasztalja szépségét. Persze ma már azt is tudjuk, hogy sok öröme ebben az Ismeretségben nem volt. Házassága után mindössze pár hétig voltak együtt. Mihelyt bevezette Hanska grófnőt a házába, súlyosan megbetegedett, belerokkant a virrasztásba, a szakadatlan munkába. Az életre mér nem jutott ideje. Felesége, akivel több mint tizenhat esztendőn át levelezett és akit Istenített, nem mutatott valami nagy hajlandóságot arra, hogy betegápolónő legyen Halálos ágyán anyja maradt mellette, ő zárta le a szemét, amikor utolsót dobbant a szíve. A Balzac-házban méltó helyet kapott Madam de Berny Ö volt az első igazi barátnője. Az asszony jóval idősebb volt nála, anyja barátnője volt. Mégis neki, ahogy egy levelében írja, anyja, barátnője, szerelme, tanácsadója, támogatója és vigasztalója is volt egy személyben. 0 bátorította, lelkesítette Balzac és Rodin és tartotta benne a lelket a legsúlyosabb, legválságosabb helyzetekben. Balzac joggal mondta, hogy 6 nevelt belőle Irót. A Balzac-báz szomszédszobájában az egyik vitrinben híres kávéfőzője látható, amelyben az átvirrasztott éjjeleken a kávéját főzte. A kávéfőzőn ott a monogrammja is, mintha ezzel kfilön ki akarta volna hangsúlyozni, hogy ez az edény nélkülözhetetlen számára. Ha valahova látogatóba utazott, vagy ha hitelezői elől menekülnie kellett a lakásából, kávéfőzőjét mindig magával vitte. A HATALMAS KÜZDELEMBŐL, amit Balzac az ébrenlétért folytatott, a kávéfőzőn nyoma sem látszik. Olyan most ls, mintha vadonatúj lenne, pedig hányszor, de hányszor folyamodott hozzá gazdája segítségért, hogy az Emberi színjáték regényciklusát minél előbb befejezhesse. De minderről a kávéfőző tapintatosan hallgat és hallgat a tintatartója is, ez a nagy mély rézedény, amelybe hollótollat mártogatta. Mert csak hollótollakat használt. Munkaszerszámai megválogatásában rendkívül igényes és kényes volt. Csak kékesfehér finom papiroson írt, amely jót tett a szemének. A Nuncingen ház regényének a kefelenyomata is látható itt. Rengeteg Javítást eszközölt rajta. Alig van sor, amelyen ne javított volna. Ezenkívül új szöveget is írt hozzá. A javítás és a szöveg alig fér el e kefelenyomaton. A betűk, a szavak, a mondatok áradata lepi el az egész papirost. Sokszor megfordítja és a túloldalra ls ír. Pedig a nyomdától megköveteli, hogy a kefelenyomaton nemcsak oldalt, hanem fent meg lent is elegendő üres hely legyen a javításra. Valóságos réme a nyomdászoknak, akik berzenkednek attól, hogy a kéziratát szedjék. De a kiadók, akik a Balzac-regényeken meggazdagodnak, kényszerítik őket arra, hogy újra meg újra munkába vegyék az agyonjavított szöveget. Művész volt a javából, élete művével annyira összeforrt, hogy egy résnyi hézag sem fedezhető fel köztük és mint ahogy kéziratai javításánál nem Ismert megalkuvást, úgy nem tudott lelkiismeretével sem megalkudni. Nem véletlen, hogy Engels egyik levelében többek között Igy jellemzi Balzacot és művészetét: .Bizonyos, hogy a politikában legitimista volt, nagy műve állandó sirám a jó társaság elkerülhetetlen hanyatlásáról, minden rokonszenvével az eltűnésre ítélt osztály pártján van. De mindennek elenére szatírája sohasem élesebb, Iróniája sohasem keserűbb, mint éppen amikor azokat a férfiakat és nőket mozgatja a színen, akikkel szívből rokonszenvez — a nemeseket. Hogy Balzac ily módon saját rokonszenve és politikai elfogultsága ellen kényszerült cselekedni, hogy kedves nemesel elbukásának szükségességét látta, s őket mint oilvan embereket festi, akik nem érdemelnek különb sorsot, és hogy a jövő igazi emberét ott látta, ahol az akkori időben kizárólag találhatók voltak. — az én szememben ez a realizmus legnangyobb diadala és az öreg Balzac egyik legnagyszerűbb vonása." CSAK MEGINDULTSÁGGAL lehet e tárgyak közt járni, amelyek közt e nagy szellem élt. Nézem bronzba öntött kezét, amellyel százezrekre menő kézirat oldalait teleírta. Nézem és csodálom. Ennek a hatalmas, tagbaszakadt embernek egészen apró nőies keze volt, és ezzel a kézzel bírta az iramot, amely akár tíz jóval izmosabb kéznek ls sok lett volna. Tekintetemmel még egyszer végigfutok a vitrineken, a képeken, a kéziratokon, aztán kifelé tartok. Az ajtónál hirtelen eszembe jut, hogy a Balzac-házban Rodin Balzac-szobra hiányzik. Felvilágosítást kérek a felügyelőtől, ő készségesen az egyik homályos vitrinhez vezet, és ott megmutatja a kis gipszöntvényt. Olyan apró, hogy a tenyeremen elfér. Nem, gondolom magamban, ez nem az Igazi, amit látni akarok. Most már nem habozom tovább, leszállok a metróba és onnan egyenesen az Invalides tér felé tartok, amelynek közelében ott a Varennes utca, ahol a Rodin-múzeum székel. II. AMIKOR KISZÁLLOK a metróból az Invalides-térre az ég felhős, az Idő esőre hajlik. Alig teszek néhány lépést, már szemerkélni kezd, finom szitáló eső kísér egészen a Varennes utcáig, ahol végre megpillantom a Rodln-múzeumot. Gyorsan megváltom az egyfrankos belépőjegyet. Végre bent vagyok, arra sincs sok időm, hogy körülnézzek, egyenesen az emeletes ház felé tartok, ahová az őrök Irányítanak. Útközben azonban meggondolom magam, a szemerkélő eső ellenére csábít a gyönyörű park, amely a házat övezi. Milyen a fák közt, Rodin egy-egy szobra mellett észreveszem a modern szobrászok művelt, amelyeket épp most szednek le állványaikról. Néhány azonban még a helyén áll, nézem őket, kutatom értelműket, de tétován állok előttük, nem vonzanak, vajmi keveset mondanak nekem. Ki tudja, gondolom magamban, talán azért van ez így, mert Rodin szobrai mellett egyszerűen eltörpülnek. Mindezek ellenére senki se higyje, hogy a Rodin-múzeum létezéséről itt Párizsban mindenki tud. Az Invalides téren öt Iárókelőt kellett megszólítanom, amíg végre megtudtam, merre kell mennem Rodin neve semmitmondó volt számukra. Egy fiatal asszony szeme azonban felcsillant, amikor Rodin nevét említettem, úgy örült, hogy útbaigazíthat, mintha legalább egy közeli rokonának vagy jóismerősének tenne szívességet. Gs be kell vallanom, amikor kiléptem a nedvesen csillogó fák közül és szemtől szembe álltam Rodin művével a Calalsi polgárokkal, amely a finom esőtől fénylett, oly izgatott voltam, mint valami Idák. Alacsony talapzaton hat halálra szánt férfi állt itt kötéllel a nyakukon, a város kulcsával a kezükben, amelyet át kellett adniok III. Richárd angol királynak. Ez volt az ára annak, hogy a körülkerített, kiéheztetett városnak megkegyelmez. A hat férfi önként vállalta ezt a hősi feladatot, mert a király feltétele az volt, hogy a küldöttséggel „kénye-kedvére bánhat". Ezt a drámai pillanatot, ahogy a hat férfi elindul a kulccsal, mintázta meg Rodin azzal a páratlan realizmussal, ahogy az irodaiamban csak Balzac volt rá képes. Megrendítő itt minden mozdulat és arckifejezés. Pátoszmentes a halál is. amely lépteikhez szegődött. Ez a megrázó realizmus jut kifejezésre a Pokol kapuja című domborművében is. Az egészet, az élet teljességét akarta itt megragadni, akárcsak Dante a Komédiájában és Balzac az Emberi színjátékában. Minden figurája az élet és halál szűk mezsgyéjén lebeg, nem kell több egy óvatlan mozdulatnál és a melybe, az özönvízszerű lávába zuhan. Es fent a kapu homlokzatán ott a híres Gondolkozója, aki töpreng az élet értelmén. ÉS VÉGÜL OTT VAGYOK a Balzac-szobor előtt. Zöldes patina vonja be a hálőköpenvbe burkolt alakot. Hirtelenében az volt a benyomásom, hogy Rodin azt a pillanatot ábrázolta, amikor Balzac munka közben otthagyja íróasztalát és kilép a friss levegőre, hogy rendezze gondolatait és az ötletek sűrűjéből kiválassza a legalkalmasabbat. A kilépést könnyed mozdulat kíséri. A zömök, hájas test a mozdulat révén elveszti súlyát, könnyűvé válik, az alkotó szellem hatalmas aka rata diadalmaskodik. A hálóköpenyes alakból a test és a fej erőt sugárzó tartása ragadja meg az embert. A sűrű hajzat, a bivalyerős nyak, a széles áll, a húsos, érzéki száj meg orr mind-mind mintha csak a könnyed mozdulatot és a szemet szolgálná, a befelé merülő röntgensugarakkal rendelkező tekintetet, amely minden homályon és zűrzavaron keresztül meglátta a mély társadalmi összefüggéseket. Csakis ilyen tekintettel és munkabírással alkothatta meg az Emberi színjáték regényciklusát, amelynek világirodalmi értéke csak Shakespeare művéhez mérhető. Nem té vedek ha azt állítom, hogy Rodin a Balzac-szoborban az alkotót az alkotás hevében akarta ábrázolni. Hogy ez mennyire igaz, erről később győződtem meg, amikor felfedeztem Rodin kápolnáját. Itt a kápolna hűvös homályában láthatja az ember, meny nyit gyötrődött Rodin, amíg rátalált az Igazi Balzacra, erre az erőt sugárzó hatalmas alkotóra, amely ezt az óriást annyira jellemezte. Vagy harminc figurát és portrét számoltam meg A portrék közt volt vidám, derűs, elgondolkodó, a figurák közt több ak tot láttam és többet az ismert éjjeli köntösben, természetesen más-más be állításban. A látogató, aki nézi ezt a sok kísérletezést úgy érzi, mintha nemcsak Rodin műhelyébe, hanem a lelkébe nyerne belekintést. Szinte látja, hogy gyúrja az agyagot, bogy kínlódik, gyötrődik, hogy a lényegre találjon. A POKOL KAPUIÄNAK rengeteg figuráival ls találkozik Itt az ember. Viktor Hugó gipszből készült fejét és aktját ls láthatja. Az akt ott áll a kápolna homályában egy oszlop mögé rejtve... Az embernek úgy tűnik, mintha az agg költő restellné meztelenségét. És mindezt összefoglalja ős összegezi a Gondolkodó szobra, amely kint a parkban a Bal zac-szobor mellett gyönyörködteti a látogatók ezreit és Itt ls látható a kápolna karzatán, akárcsak a Pokol kapujának a homlokzatán. Nekem választ ls Jelentett e nagy művész harcára, lankadatlan és szívós munkájára és mint aki a meghatottságtól a dolgok nyitjára lön, el lenállhatatlanul haza, Sztregovára kellett gondolnom, Madách tragédiájának utolsó mondatára: Ember küzdj és bízva bízzáll A művészet emberségre nevel SZINTE HATÁRTALAN az az energia, amit az ember az utóbbi évtizedekben felfedezett. Fokozatosan felszabadulnak az erőtartalékok és kihasználásra várnak. Az anyag belsejéből nyert erőforrások, a kiváló gépek milliói, a rakéták, a repülőgépek és különféle hírközlő eszközök, az egyre tökéletesebb szervezés és nyilvántartás arról győz meg, hogy az ember és a társadalom párhuzamosan halad előre. Az emberiség a nagy felfedezésekkel a további fejlődésnek ma még beláthatatlan lehetőségeit teremti meg, egyidejűleg azonban — e folyamat szerves részeként — olyan pusztító eszközöket halmoz fel, amelyek egyik percről a másikra megsemmisíthetik a föld felszínén kialakult magasabb életformát. Ez a tudat váltotta ki a nemzetközi ellentétek békés elintézésére irányuló törekvést. Létalapot nyert az olyan tárgyilagosan, tudományosan irányított társadalom létrehozásának igénye, ahol nincsenek véletlenek. Előtérbe kerül az igazság után elemi erővel megnyilvánuló vágy és a hazugságok, a frázisok, az illúziók elvetése. A logika törvényei szerint minden új tudományos felfedezés csak növeli az emberiesség, a megbecsülés, az erkölcsös magatartás Iránti Igényt. A technika és a civilizáció nagy eredményei azonban nemcsak a pozitív lehetőségeket szaporították, hanem a kegyetlenség, a kíméletlenség, az elállatiasodás lehetőségeit is. Egy társadalomban tehát nem mindig a technika és a civilizáció foka az értékmérő. A durvaság durvaság, az aljasság aljasság, a gyilkosság gyilkosság marad tekintet nélkül megnyilvánulása és a végrehajtás eszközeinek műszaki fejlettségére. Ha tehát a fiataloknak már az iskolában tudományos ismereteket adunk a természetről és a társadalom felépítéséről (és erre vitathatatlanul szükség vanj, feltétlenül kell, hogy ugyanilyen mértékben fejlesszük bennük az érzéket az igazán szép, nemes, értékes emberi vonások és erkölcsi erők iránt. Sajnos, az iskolában az ismeretek nyújtására helyezzük a fősúlyt és az erkölcsi nevelést valahogy kevésbé fontosnak tekintjük. A gyermek kuU turális, belső világa, lelki finomsága, igazságérzete, jelleme gyakran kevésbé érdekli a nevelőket, mint az, hogy mennyire sajátította el a tananyagot. Megfeledkezünk arról, hogy a megfelelő tudással rendelkező, ám gyenge jellemű, sivár érzésvilágú emberek a társadalomra nézve még veszedelmessé is válhatnak. És ne ringassuk magunkat illúziókban, még a szocialista társadalomban is szép számmal vannak ilyenek és hosszú, türelmes harcot kell vívni azért, hogy ezek az emberek ne vesszenek el teljesen a társadalom számára. Természetesen nem várhatjuk el, hogy minden ember azonos szintű műveltséggel rendelkezzék. De a becsület, a tisztességtudás, a nemeslelkűség és a finomság, az igazságKulturális fa í • A prágai Apollo Együttes új műsorának címe: Vándorlás •— kettőnek. Az összeállításban F. Filipovský érdemes művész, Pavlina Filípovská, Karel Gott, Helena Blehárová, Karel Hála szerepelnek. Az együttes előadásainak közönségét még egy meglepedés várja az új évadban: tévé-készülék a későnjövők számára. Ezzel aztán az előcsarnokban szünetig figyelemmel kísérhetik a színpadon történteket. • A prágai balett 1985—66-os évadjának műsortervében többek között egy lengyel szerző: Lautusovsky balettje: A velencei játékok, és J. Malásek, D. Frašca és J. Novák zeneszerző átdolgozásában az Othelló szerepel. • Dávid Alfaro Siqueiros szép temberben kezd hozzá 4000 négyzetméteres őrási festményéhez, amelyen az emberi fejlődést kívánja ábrázolni az élet minden területén. A festmény elkészítésére két évet szánt, szeretet és az emberi együttérzés alapelemeit — legalábbis minimális mértékben — már az iskolában el kellene mindenkinek sajátítania. A művészetek — a tudomány és a filozófia mellett — jó szolgálatot tehetnek e nevelési célok elérésében. A KULTURÁLIS NEVELÉS, az emberré nevelés társadalmilag nem jelentéktelen ügy, nem peremkérdés. Ellenkezőleg, ettől függ a szocializmus kulturális nagysága, hiszen a társadalmi kultúrát a társadalom tagjainak kulturális szintje szabja meg. Kultúrán azonban nem csupán a műveltséget, tehát az olvasottságot, a hangverseny és színházlátogatást értjük. Ezek tulajdonképpen csak eszközök Maga a kultúra az emberek gondolkodásának, cselekedeteinek és viselkedésének módja, az emberi élet formája. Ezért olyan fontos a polgári és politikai nevelést úgy irányítani, hogy a gyermekben és a serdülő fiatalban felépítse az érzelmi, etikai értékeket, a nemes jellemvonásokat. Az igazság és a valódi értékek utáni vágy arra készteti a fiatalokat, hogy ösztönösen keressék e tulajdonságokat mindenütt, ahol elfogadható formában fellelhetők. Elsősorban tehát a regények és filmek hőseinél. Ha ezt megértjük, nem csodálkozunk rajta, hogy abban a világban, ahol mindenki takargat, elhallgat valamit, a gyermekek rajonganak a filmek őszinte, tiszta szívű hőseiért. TERMÉSZETESEN nem csupán gyermeki romantikáról van itt szó. Mindez bennünket is érint. A gyermek ugyanis a tiszta emberi értékek, az őszinte kapcsolatok, az egyéni biztonságérzet iránti általános emberi vágyat juttatja kifejezésre. A harmonikus egység, az értelem és az érzés, az egyén és a közösség közötti összhang igényével magyarázható, hogy a fejlett civilizációban -élő emberek egyre inkább kedvelik a verseket, ma ís szívesen tapsolnak Rómeó és Júlia szerelmének és gyakran forgatják az antik költőket. A költő szava mélyebben, megrázóbban, hatásosabban érzékelteti a háború hiábavalóságát, az emberi megalázás keservét, mint bármilyen hivatalos megállapítás, vagy statisztikai adat. De nem tehetünk abszolút kijelentéseket. Bármily erősen jusson is kifejezésre a művészi alkotásban valamilyen érzés, sohasem lehet teljes tudományos ismeretek nélkül. Feltétlenül szükség van viszont arra, hogy a művészetek még fokozottabb mértékben és nemesebb formában tartozzanak a modern ember mindennapi életéhez. Csak egy példát említünk meg. Ä serdülő fiatalokban manapság elég korán jelentkezik a nemi ösztön, amely az értelmi és fizikai érés idején erősen befolyásolja őket. Kezdetben mindezt a gyermeki szemérem palástolja ugyan, de a szemérem hamarosan elmúlik és az a veszély áll fenn — ez különben minden születendő érzésre érvényes —, hogy kulturáltság nélkül fiziológiai szintre süllyed és a fiatal cinikussá válik. Márpedig éppen az erotikus érzéseknek e fejlődési szakaszában kaotikus zűrzavarban keverednek össze az ember többi érzései is. S ez az, ami erősen befolyásolja a gyermek kapcsolatát legközelebbi hozzátartozóihoz és az egész világhoz. Az orvosi tanács igen fontos a serdülés korában, de csak részleges megoldás. A szülők és a pedagógusok lehetőségei ugyancsak korlátozottak, éppen az érzés sajátossága miatt. Sokat segíthet azonban a fiataloknak ebben az időszakban a művészet. A szerelem a művészetek hatására nemes emberi értékké válhat, kulturálisan gazdagíthat. A költő, a költészet, a zene, az emberi test szépségeit bemutató képzőművészet, vagy táncművészet, az írók által mesterien megrajzolt szerelmi történetek varázsa nélkül az erotikus érzés eltorzul. A művészetek értéke éppen abban van, hogy egy ember síkjában mutatják be a világot, a világ képét úgy alkotva meg, ahogyan az ember azt az adott korban látja. NAGY KAR, hogy eddig nem fordítottunk kellő gondot az iskolában és a családban ls a művészetekre. De nem mint a tanítói tekintély egyik pillérére, hanem mint az emberi kapcsolatok egyik elemére. A művészet az iskolában ls művészet — szerelem, költészet — kell hogy maradjon, máskülönben nincs ott mit keresnie. Lehetővé kell tenni a fiataloknak, hogy legalább egy művészeti ág segítségével megérthessék önmagukat. Nem lenne észszerű olyan helyzetet teremteni, hogy az emberi géniusz által életre hívott óriási erők felett közönyös, barbár emberi szív uralkodjék. Sok még a tennivalónk, hogy a fiatalok számára kitárjuk a művészetek, saját érzésviláguk kapuját. V. P. 0] SZÖ 6 * 1965. augusztus 28,