Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-21 / 231. szám, szombat

SZÖVETKEZETI laká­'sokat adtak át Bra­tislavában Nincs ebben semmi kü­lönös. Nem az első, nem ts az utol­só eset. Számomra mégis élmény. Mindenekelőtt azért, mert életem­ben 'először költözöm saját szövet­kezett lakásomba. Es remélem egyben utoljára is... Az épttővállalat emberei: festő, asztalos, villanyszerelő, - vízveze­tékszerelő és ki tudfa mennyi szakmabeli még — feszült figy ele­lemmel lesi az átvevő bizottság munkáját. A bizottság szigorú. Áz egyik szobán görbe az ajtó, újat • tettet helyébe. Ugyanezen ókból ugyanezt teszt meg két esetben. Az egyik munkavezető előbb csak hümmög, majd kitör belőle: — Egy kicsit a gazda szemével ' kell nézni a dolgokat... — ??? A görbe'-ajtót dobjuk el és fi­zessen rá az állam? Egy kis meg­értéssel lenni.... — Megértésből vegyük ál a se­lejtet első osztályú áru fejében? — jó, jó, de az állam majd a felével járult hozzá a lakásokhoz! — Az „állam" is első osztályú áruért fizet... A munkavezető széttárja a kar­ját. — Jó kérem, kicseréljük az aj­tót, csak azt mondom, hogy ez ráfizetésI Hát igen. Eddig azt hittem, az állam — tehát mi mindannyian — a rossz minőségre, a selejtre fi­zetünk rá. Most megtudtam, hogy az egyszerű polgár aZzal ls kárt okoz az országnak, ha a selejt-, árut visszautasítja. Ezekután már azon sem cso-. dálkoznék, ha az építővállalat álr lamellenes tevékenység címén vá- • dat emelne az átvevő bizottság ellen... KALÁSZ LÁSZLÓ A túlfáradás következményei EVALLOM a nagy nyil­vánosság előtt, hogy jő néhányszor cigarettára gyújtok, és erre a célra a kis, közismert dohányrudacskához gyufát szok­tam használni. Ezt csinálom már 27 éve, tehát nyugodtan nevezhe­tem személyemmel kapcsolatos ha­gyománynak. Ám valamelyik nap egy doboz gyufát forgattam ke­zeim között, és ' mert az is régi mániám, hogy minden írott szöve­get elolvasok, ezt tettem a gyufa­doboz kacér címkéjével ls. Ezt ol­vastam: Ne pazarold, ne fecséreld az or­vosságot. Mit mondjak? Rég elmúltam húszéves, de ez Ideig elszánt és makacs undort érzek minden or­vosság iránt, és büszkén állítom, hogy eddigi bohó életemben össze­sen öt aszpirint sem nyeltem le. Tehát világosan látható, hogy nem pazarolom, nem fecsérelem. Miután idáig jutottam mélyenjá­ró töprengéseimben, annyira kime­rültem a megfeszített szellemi munkától, hogy rá akartam gyúj­tani. Az első szál feje elpattant, a másodiké szintén, a harmadik lob­bant egy picikét, majd elaludt, a negyedik és az ötödik ... de nem folytatom, elég a végeredmény: 17 (tizenhét) szál gyufát kénytelen voltam elpazarolni, elfecsérelni. 17 szál gyufa minden társadalmi ha­szon nélkül kimúlt, megsemmisült, tragikus körülmények között be­fejezte reményteljes ifjú életét, és csak azért nem dőlhetett saját ha­mujába a szégyenkezés miatt, mert nem égett el, és nem volt hamuja. Amiből az a tanulság, hogy az orvosságot nem szabad pazarolni, fecsérelni, de a gyufát, azt igen... Ugyanis azt — hála a gyufa­gyárnak — kell! PETERFI GYULA M EGALÜOTT egy kl­rályhelmecí őslakos. — Tudja miért égett le a pék­ség? ? ?? — Néhány héttel azelőtt felszá­molták a hivatásos tűzoltó egysé­get... Amikor hajnaltájt kiütött a tűz, az önkéntes tűzoltók talá­lomra keresték a tüzoltószertár kulcsát, míg nagy sokára megta­lálták az egyik „brigádos" fecs­kendő-kezelőnél... A pékség köz­ben csaknem porrá égett... Sem­mivel sem jobb a helyzet ma... Még egy végzetes tűzeset kell ahhoz, hogy Helmecen újra helyre álljon a tűzbiztonság? KULIK GELLERT A z emberi szervezetre gyako­rolt hatása szerint megkü­lönböztetünk közönséges és ártalmas (idült) fáradtságot. A közönséges fáradtság egyik legjellegzetesebb ismertető jele az, hogy az emberi szervezet normális körülmények között hamarosan ki­küszöböl. A közönséges, ártalmat­lan fáradtságból való felüdülés a mindennapi pihenés, főként pedig az éjszakai alvás során megy vég­be. Az alvás voltaképpen nem egyéb, mint totális gátlás, melynek folyamán a központi idegrendszer, mindenekelőtt pedig az agykéreg sejtjei felújítják az ember további tevékenységéhez szükséges munka­képességüket. Az alvás a megelőző fáradtság következményeiből való felüdülés legtermészetesebb és leg­hatásosabb eszköze. Ha a fáradtság csupán olyan fo­kú, amelyből napközben pihenéssel, kivált pedig éjszakai alvással telje­sen felüdülhetünk, szervezetünk visszaszerezheti további tevékenysé­géhez szükséges erőit, a közönséges fáradtság esete forog fenn. A kö­zönséges fáradtság, amely a napköz­ben végzett munka következménye­képpen áll be, másnapra nem csök­kenti az ember munkateljesítményét. Ez annyit jelent, hogy az ember munkaképességének színvonala nagyjából megfelel előző napi mun­kaképessége színvonalának. Bizonyos helyzetek azonban oly nagy munkakövetelményeket tá­maszthatnak szeryezetünkkel szem­ben', amelyek következményeit nem képes a megszokott módon kipihen­ni. Ezek a nagy követelmények fokozottabb erőfeszítést kívánnak tőlünk, amely hosszabb időtartam esetén nagyfokú fáradtságot okoz. A túlfáradtság lényegének meg­határozásánál nem utolsósorban a szervezet és életkörnyezete kölcsön­hatásából kell kiindulnunk, amely általában az élet alapvető ismertető Jele. Az ember abban az esetben őrzi meg munkaképességének op­timális színvonalát, ha különösebb fáradság nélkül úrrá tud lenni ter­mészeti, de főként társadalmi és munkakörnyezete valamennyi válto­zásán, vagyis ha alkalmazkodni tud ezekhez a változásokhoz és aktív módon tud beavatkozni. A társadal­mi és munkakörnyezethez való min­den alkalmazkodás, kivált azonban a megfelelő aktív beavatkozás ebbe a környezetbe, állandó erőfeszítést kíván az embertől. Ha az embernek ez az aktivitása nem arányos szel­lemi és fizikai erejével, különböző fennakadásokra kerülhet sor. Az Ilyen esetek az embertől fokozot­tabb erőfeszítést követelnek meg, ami együtt Jár a szüntelen meg­újulást kívánó energia és életerő fokozottabb kiadásával. Ha azonban a felhasznált energia és életerő pótlása nem képes lépést tartani annak kiadásával, felbomlik az asz­szimilációs és disszimilációs folya­matok egyensúlya, aminek következ­tében kisebb vagy nagyobb mérté­kű szellemi vagy fizikai kimerülés áll be. A túlfáradás jele! Ä túlfáradás az embernél különbö­ző tünetekben nyilvánul meg. Ezek a tünetek az alábblak: 1. a munkaképesség csökkenése. Minél fáradtabb az ember, annál valószínűbb, hogy csökken a mun­kaképessége, 2. a szervezet vegetatív elválto­zásai. A túlfáradás állandóan zavar­ja a szervezet hőreguláclóját. A test hőmérséklete emelkedik s elérheti a 40 Celsius-fokot is. A túlfáradás megzavarja a szervezet vízgazdálko­dását és levegővel való ellátását. Meggyorsul a pulzus, emelkedik a vérnyomás, ugyancsak meggvorsul és kapkodóvá válik a lélegzés, 3. pszichikai tünetek. A túlfára­dás pszichikai tünetei szerfelett bi­zonytalanok és különbözők. Nagy­mértékben függnek az emberi tevé­kenység jellegétől, a munkafeltéte­lektől és a dolgozó életkörülményei­től, valamint egyéni adottságaitól. Az alábbiak a leggyakoribbak: a) az embernek a munkához és a teljesítményhez valö viszonya szempontjából: a munkakedv el­vesztése, a munka iránti érdeklő­dés hiánya, azelőtt játszva elvég­zett munkába való beilleszkedés megnehezülése, a munka Iránti hű­vös érzelmi magatartás, abból eredő aggodalom és félelem, hogv az il­lető képtelenné válik a további te­vékenységre (főként a szellemi dol­gozók esetélienl, a gvengeség érze­te, a kudarctól való félelem, az ala­csonvabbrendűség érzése, bizalmat­lanság az ember saját ereje és ké­pességfii Iránt, a gyors és fokozott fáradékonyság, ha az ember objek­tív okok nélkül szubjektlve fáradt­nak érzi magát, az alkotó aktivitás csökkenése a munkábarj, a kezde­ményezés rsökkenése stb.; b) a túlfáradás az embernek tár­sadalmi és munkakörnyezetéhez va­ló viszonya szempontjából az alábbi tünetekben nyilvánulhat meg: foko­zatosan elveszti gyors és célszerű alkalmazkodóképességét az emberek között újonnan beállott helyzetek­ben, rosszabbodik együttműködése munkacsoportjával ( ďiákkollektfva, sportegylet stb.), fokozódik Inger­lékenysége és túlérzékenysége. A túlfáradt ember rosszkedvű. Hely­telenül reagál a más emberektől kiinduló, egyébként ártatlan kezde­ményezésekre, csökken önuralma és azon képessége, hogy helyesen ér­tékeljen másokat. Személye megbí­rálására helytelenül reagál, s az az érzése, hogy szándékosan ártanak neki, üldözik, nem becsülik meg képességeit, hogy aránytalanul ki­emelik gyenge oldalait, hogy ösz­szeesküdtek ellene stb. Csökken fe­gyelmezettsége a társaságban és munkájában, gyakran összekülön­bözik környezetével. A túlfáradt em­bert ingerlékenysége miatt minden­ki elkerüli, ami még inkább elmé­lyíti a többi emberekhez való hely­telen viszonyát. Elveszíti egykori gyengédségét és tapintatosságát más személyek Iránt, durvává, gorombá­vá válik stb.; c) a megismerési és egyéb pszi­chikai folyamatok és élmények szempontjából a túlfáradás leggyak­rabban az alábbi tünetekben nyil­vánul meg: a túlfáradt ember gyak­ran panaszkodik gyengeségre, lelki egyensúlya elvesztésére, lehangolt­ságra és szellemi tompultságra. Ha beszélgetünk vele, gyakran tapasz­talhatjuk, hogy megakad beszédé­ben, elveszti gondolatai fonalát. Romlik az emlékezőtehetsége, ami objektíve azon képessége csökkené­sében nyilvánul meg, hogy bizonyos tananyagot, dolgokat és jelensége­ket bevéssen és megőrizzen emlé­kezetében, majd felidézzen. Gondol­kozó tevékenységében a fáradt em­ber lassú, bizonytalan és képtelen eredményesen megoldani aránylag könnyű feladatokat. A fáradtság különböző vizsgálatai azt bizonyít­ják, hogv főképp az ember figyel­mét csökkenti. A kísérletek során ez abban nyilvánul meg, hogy a túlfáradt emberek nem tudják oly hosszú ideig összpontosítani figyel­müket az adott feladatra, mint ha frissek és pihentek. A fáradt ember figyelme elernyed. A fáradt ember­nek főként tudatos figyelme csök­ken, s képtelen akarata oly fokú erőfeszítésére, hogy erőit az adott feladat megoldására mozgósíthassa. A túlfáradás jellegzetes tünete a napközbeni álmosság és az éjszakai alvás gyakori megszakadása. A fáradtság fentebb felsorolt és egyéb tünetei azonban nem je­lentkeznek egyforma erősen. Inten­zitásuk a túlfáradás fokától függ. A túlfáradás beállásának szakaszai Az ember túlfáradása az ún. kö­zönséges fáradtsággal kezdődik. Ha a közönséges fáradtságot kipihen­jük, az ember szervezete megőrzi szokott frisseségét és normális mun­kaképességét. Ha azonban a fáradt­ságot nem pihenjük ki, elmélyül és idült, ártalmas fáradtsággá válik. Az ember túlfáradásának beállá­sára bizonyos fokozatosság jellem­ző. A. A. Úhtomszklj orosz fizloló­gus szerint a túlfáradás beállására az alább felsorolt szakaszok és tü­netek jellemzők: 1. szakasz — a túlfáradás kez­dete. A túlfáradás ebben a szakasz­ban úgy nyilvánul meg, hogy az ember képtelen hosszabb ideig mun­kájára összpontosítani figyelmét. Így munkája hibás, selejtes. 2. szakasz — a túlfáradás közép­ső foka. Abban nyilvánul meg, hogy az ember képtelen új szokásokat felvenni, régi, mélyen rögződött szokásalt azonban még megőrzi. 3. szakasz — a túlfáradás ma­gas foka. Jellegzetessége az, hogy az ember elveszíti régi, megrögzött szokásalt Is, s ezzel egyidejűleg el­vész az erősen automatizált pszi­chikai és fizikai tevékenység ko­ordinációja is. A túlfáradt ember hovatovább mindjobban elszigetelődik a társa­dalomtól. Emberkerülővé válik, s így nem áll módjában másokkal meg­osztani gondjait és problémáit. Ez viszont erős hatást gyakorol álta­lános pszichikai állapotára. A fen­tebbiek folytán a túlfáradt ember­nél neurotikus zavarok ls jelent­kezhetnek. A túlfáradás tehát hatással van az ember életének hosszára is. Az az ember, aki állandóan fáradt, erői megfelelő felújítása nélkül, a szó szoros értelmében agyondol­gozza magát, hamarosan elveszíti erejét, gyorsabban öregszik és idő előtt meghal. A fentebbi, de egyéb adatok ts arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a túlfáradás ártalmas az em­ber szervezetére és különböző szel­lemi és testi betegségeket okozhat. A túlfáradás mérsékeltebb fokainak esetében eltávolítására elegendő az aktív pihenés, megfelelő tartamú al­vás, kulturális szórakozás. A súlyo­sabb fokok esetében hosszú sza­badságra, esetleg szakorvosi gyógy­kezelésre van szükség. Azonban ugyanúgy mint egyéb betegségek­nél, a túlfáradtságnál ls fokozottabb figyelmet kell fordítanunk a meg­előzésre. A leghatásosabb megelőzés a munka és a pihenés ésszerű meg­szervezése, a Jó munkatársi kapcso­latok, a rendezett családi és társa­dalmi élet és a helyes napirend. GYURICS LASZLÖ docens, a pszichológiai tudományok kandidátusa Kerítés dróthálót minden mére tben — megrendelésre utánvéttel is kaphat D f 1 i AOXO) VAV/VV xv V /— -V XV VX A ^ '/v 0\AAAA XXXXXX 'XXXXX) xxxxxx vAAAAX (XXXXX) xxxxxx (XXXXX) vvww (XAAA/0 XXXXXX (XXXXX) xxxxxx 'VVVNAA OOOOOO >'WW V< Pontos cím: Prevá dzkáreň MNV Bisk upice Telefon: Biskupice 02 3 p. Fiľakovo, okres Lučenec OF 222 • A FILMSZŕNÉSZNÔ ÉS A SZENTEK Orsolya nővér, a Szent Francis­ka nevét viselő philadelphiai zár­daiskola igazgatónője levelet Irt a Metro Goldwyn Mayer filmgyár­nak, amelyben az intézet nevében tiltakozik az ellen, hogy egy ké­szülő filmben Sophie Loren alakít­ja Szent Franciskát. Véleménye szerint a filmcsillag nem alkalmas szentéletű nő megszemélyesítésé­re. • MINISZTER' A TEMZÉBEN Roy Mason angol kereskedelem­ügyi miniszter egy hídról a Tem­zébe ugrott, hogy kipróbáljon egy új mentőmellényt, amely az ájult embert is a víz felszínén tartja, öt percnyi fürdőzés után megivott egy pohár rumot és kijelentette, hogy a mellény segítségével talán még az angol kormány is a fel­színen tarthatja magát. • LEVELEK JÚLIÁNAK Verona Shakespeare-nek köszön­heti világhírét. Minden évben több mint negyedmillió látogató — többnyire szerelmesek — érkeznek Rómeó és Júlia városába, de ezen­kívül havonta legalább húsz levél érkezik a világ minden tájáról Ca­pulet Júliához címezve. Általábpn szerelmi ügyekben kérnek tőle ta­nácsot. A válaszokat Ettore Soli­mani templomi gondnok írja meg • és ő gazdálkodik a Júlia számára küldött ajándékokkal is. • A NŐK KEDVENCE A kairói állatkert 37 nőstény páviánja a közelmúltban egynapos ülő sztrájkkal fejezte ki elégedet­lenségét. Sértődöttségük oka ez volt, hogy az állatkert új szerze­ménye, Bolbol, az ifjú hím, be­tegre harapta öregebb férfitársét, és ezért „magánzárkábaSi-csukták. A hölgyek sztrájkja azonban jobb belátásra bírta az Igazgatóságot, és Bolbol úrfi már ismét rajongói között tartózkodik. • ANTIKOMMUNIZMUS - TEXTIL NÉLKÜL Gerry Pilay és Fred Schwarz amerikai polgárok az „American Oplnion" című folyóiratban kifej­tették, hogy a szovjet dalok „ter­jesztik a kommunizmust". A két zavaros agyú amerikai bejelentet­te, hogy hadjáratot indít a „kom­munista tánczene" ellen. Egy Jea­nette Grenn nevű sex-bomba, a legkülönbözőbb lebujokban énekli az új slágert: „A kommunisták a sátán ügynökei". A hírek szerint a közeljövőben sor kerül egy anti­kommunista sztriptíz-körútra is, hogy „kézzel fogható" fegyverek­kel harcoljanak a vörös sátánok ellen. • FŐÚR, KÉREK EGY REPÜLŐGÉPET! Az egyik utazási iroda bolgár­német szótárral szerelte fel a Bul­gáriába induló turistákat. A turis­ták nagy örömmel fogadták az újítást, és egy tengerparti étte­remben az egyik vendég elbűvölő mosollyal szólította a főpincért: Főúr, kérek egy repülőgépet! A félreértés abból származott, hogy a vendég fagylalt (sladoled) helyett „samolet"-et kért, ami vi­szont repülőgépet jelent. • OLAJOZOTT TENGERI FÜRDŐ 'Az idei nyár legnagyobb tenge­ri botrányának színhelye Cannes volt. A világ minden részéből ér­kező nyaralók megdöbbenésére a kikötőben horgonyzó „Shangri La" amerikai repülőgép-anyahajóról véletlenül 12 000 liter olajat fo­lyattak a tengerbe. Igaz, hogy a hajó parancsnoka bocsánatot kért, de ez nem változtatott a helyze­ten, a tenger kék vizén szeny­nyes, bűzlő olajfoltok úsztak. Az Olaszországból szállított finom homokkal sem sikerült felszívatni az olajat. A szakemberek vélemé­nye szerint ebben az évben a Cőte ď Azúr legelegánsabb fürdőhelyén már becsukhatják a szállodákat. ŰJ SZÚ 6 * 1965, augusztus 22,

Next

/
Oldalképek
Tartalom