Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-10 / 189. szám, szombat

tott, rézből kovácsolt gyürüt visel. — Szép gyűrűje van — jegyzem meg. Felcsillan a szeme. — Meghiszem azt. Egy kecs• kegidát adtam érte. Azt mondta a jujuman, hogy ez megvéd a villámok ellen. Többet ér minden imádságnál... A frtka — boldog kontinens. Annyi Itt a luju, hogy mtndenktnek bőségesen Jut. Járom az afrikai piacokat, és eltereferélek a csodadoktorral. Egyet köztilük már saját rezidenciájában is meglátogattam. A falu leggazdagabb embere. Öt felesége van, és valami huszonkét gyermeke. A gyógyításból gondtalanul eltartja őket. Kényelmes fotelekbe ültet Róna Frigyes karmester barátommal, és megkérdezi, sört, gint vagy skót whiskyt parancsolunk-e? léggel, vagy anélkül? A dzsungelben vagyunk, Accrától valami negyven mérföldnyire. Egy egyszerű falusi lujuman házában. 1965 ben, nyolc évvel Ghana függetlenné válása után. Házigazdánkkal kellemesen elbeszélgetünk arról, hogyan lehet védekezni a kígyómarás ellen, és arról, hogy népgazdaságt szempontból milyen lói jönne, ha leiemelnék a kakaó világpiaci árát. Közben ideges látogató érkezik. Lázas a felesége. A csodadoktor tejszínü folyadékot kever <>ay üvegcsében. Itassa meg vefe, a hu tya baja sem lesz. Amikor a hálás paciens elrohan, megkérdezem a doktortól, mi volt az üveqben. — Közönséges lázcsillapító, tiszta vízben feloldva, — mondja harsány kacattal. — Mert ugyebár nekünk iujumanoknak ts haladnunk kell a korral... frtka falvait és városait M járva lépten nyomon találkozom vele. A „juju" kifejezés körülbelül megjelel az amulett fogalmának. Annál is inkább, mert az afrikai ember számára a juju nyakba akasztható, köldökre köthető, és eresz alá rejthető. Attól függ, éppen a lulu melyik fajtájáról van szó. Nemrég a Niger Köztársaságban jártam. Niameyben az utcán odajött hozzám egy kíváncsi kisgyerek. Anyaszült meztelen volt, de a nyakában egy madzagon legalább harminc kis bőrtok fityegett. Minden tokban egy egy iuju. Az egyik szemverés ellen véd, a másik kígyómarás, vagy éppen skorpiócsípés ellen. Š akkor sincs különösebb baj, ha a gyereket mégis megmarja a kígyó: — Allah így akarta! — nyugszanak bele a szülök. Eszüicbe sem jut kétségbe vonni a lujuman, az amulettekef árusító varázsló becsületességét. Az afrikai ember mélységes hittel hisz a juju hatékonyságában. Ezt a hitet alaposan kiaknázzák ügyes emberek, akik ellentétben másokkal, nem jamgyökeret, golyóstollat és borotvapengét, hanem jujut árusítanak. S rendszerint nagyban. Minden valamire való afrikai faluban megtalálható az Ilyen árus. Akt mellesleg afféle csodadoktor ts. Különben nem sok hitele lenne a portékájának. A z egytk piacon sikerült „lencsevégre kapnom" egy hamisítatlan jujumant. Ravasz tektnftű, értelmes arckifejezésű ember. Az eléje terített qyékénydarabon ezernyi varázserejünek minősített kacat látható. Hogy csak néhányat említsek: egy majomláb, kutyafej, szijdarab, félbe vágott vereshagyma, érdekes alakú tengeri kavics, kagyló és porrá zúzott állati ürülék. Az árus nyakában bőrből varrott, díszes kivitelű jujutartó. Nekem ez tetszik meg. Kezdetben nem áll kötélnek. Az nem eladó. Saját jujuja. Olyan por van benne, amely termékennyé teszi a meddőt, harcossá a gyávát, csendessé a hangosat, fi s sorolta a leglehetetlenebb ellentmondásokat. Amikor látja, hogy nem tágítok, úgy tesz, mintha megtörne. — Mennyit ad érte? — Tíz shillinget. Megsértődik. — Ennél nekem ts többet ér. Ez olyan érv, amivel nehéz vitába szállni. Megegyezünk egy fontban. Az 0 nyakáról átkerül az enyémre a csodaport tartalmazó jujubőrtok. Kíváncsian kinyitom. Két rekesze van. Egyikben gyanús Illatú, sárgás por. A másikban néhány gyufaclmke. Igazság szerint a Korán egy lapjának kellene benne lennie, tie azt már eladta az eredeti tulajdonos egy nagyon megszorult muzulmánnak, ö ma-ja gyufacímkét ts qyűjt. Alapos a gyanúm, hogy a címkéket is tovább adja. Csak előbb „megjujusítja", vagyis elvarázsolja őket. Utóvégre, minden azon múlik, hogy az, aki megveszi a jujut, feltétlenül higgyen annak varázserejében. Ez a hit fontos mind a lujuman, mind a bajba jutott vagy valamilyen bajtól rettegő delikvens számára. ľ

éves volna azonban az a hit, hogy a juju csupán csalás és szemfényvesztés. Erről szó sincs. A jujut árusító falust csodadoktorok nagy része a füvekkel való gyógyítás komoly szakértöle. Az ilyen emberek számára a juju csupán mellékkereset. Afféle háztáji. Fő bevételük magából a fénylenes gyógyításból adódik. S isten bocsássa meg bünüket, a csodadoktorok ts emberek. A tömegek hisznek a juju hatékonyságában. Miért vegyék el a kedvüket? Ellátják tehát a falvak és a városok lakóit jujuval.. Mindenkit olyan jujuval. imllyenhez éppen kedve van. Találkoztam ghanat farmerrel, aki egy zseblámpaelemet hordott jufuként a nyakában. De összehozott a sors olyan po litikussal ts, aki elefántszőrből lom karperecet viselt. — Ez erőssé, bátorrá és leqyőzhetetlenné tesz, — állította. A nigeri anya előbb a jujumanhcz viszi beteg gyermekét, akkor is. ha modern kórház van a közelben. A korszerű orvos tudományhoz csak végső esetben folyamodik. Még mindig lobban bízik abban, ami — ha kezdetleges ts — de évezredek ó'a megvan. ^ hana déli vidékén meglátogattam egy kis tengeruart menti szigetet. A csónakos feltűnően felvilágosult, modern gondolkodású emberként hatott rám. Tud írnt és olvasni. S mellesleg 6 kezeli a sziget világító tornyának villamos berendezését. Milyen vallású? Katolikus. Hisz a jujuban? Isten őrizz! Az ilyesmiben csak az elmaradottak hisznek. Akik nem haladnak a korral. Elismerő pillantást vetek rá. Ekkor veszem észre, hogy bal kezének egyik ujján n helyi jujumannál láEGY JUJUMAN PORTEKAIVAL A szerző felvételei 1 AZ OJ SZÓ SZÁMÁRA IRTA: BORISZ JAKOVLEV RÉG MŰLT századokba nyúlik vissza \z Éhség-sztyepp számos legendája. Az egyik szerint a csodaszép Sirtn rabul ejtette a bátor Farhad szívét. Farhadnak azonban volt egy vetélytársa, Hoszrov királyfi. Sirin mindkettőjüket próbára tette, mielőtt egyiküknek ajándékozta volna szivét. Az üzbég nép régi álma volt, hogy a víz s vele az élet eljusson az Égségsztyeppre, s megtermékenyítse a sivatagot. „Aki idevezeti a vizet, méltó lesz szerelmemre" — mondta Sirin. Farhad vette legendás kapáját, s elment oda, ahonnan az égszínkék SzírDarja folyó a meredek hegyekből lezúdul. Kapája nyomán sziklák görögtek a folyóba, s napról napra nagyobbodott a gát. Hoszrov királyfi ls elment, de csakhamar vissza ls tért, s büszkén mondotta Sirinnek: „Nézd, gyönyörűségem, mU lyen csatornát építettem a sztyeppen!" Sirin körülnézett: a messzi láthatárig egy fényes sáv húzódott a földön. Sirin kezét és szivét a győzőnek adta. Kis idő múltán kiderült Hoszrov álnoksága. A gazdag királyfi rengeteg gyékényt vásárolt, ezeket egymás mellé helyezte a kiszáradt földön. Ez a. sáv messziről megtévesztette a jóhiszemű lányt. Farhad is értesült a történtekről. Feldobta kapálát, mely a hegyek magasságából visszaesve halálra sújtotta gazdáját Sirin ls meghalt... Ez az ősi jegenda a XX század közepén Szovjet-Üzbeglsztánban szerencsés befejezést nyert. Az Éhség-sztyepp nagysága egymillió hektár, nagyszerű föld, melyet a természet is gyapottermesztésre szánt. A levegő évi átlag hőmérséklete 14 fok. A víz kivételével a természet mindenről gondoskodott. Azon a helyen, ahol a legenda sze rint Farhad a sziklákat rombolta, nemrégen víztároló épült Az Iflúságl építkezést Farhad Víztárolónak nevelték el A leigázott víz egy erőmű turbináit hajtja A Szír Darja csatornákon eljutott a sivatasba Az új életre kelt földön szovhnzok létesültek Köztük van a Farhad és a Sirin Szovhoz. Az ember két hétig is bolyonghat az Éhség sztyeppen, mégsem találkozik „agszakállal , szakállas aggastyánnal. Az építők és a gyapottermesztők 90 százaléka harminc évnél fiatalabb Az új föld, a természettel vívandó küzdelem Idevonzza a fiatalokat. A legendák Farhadja most ezer arcot öltött: üzbég, orosz, tatár, tádzsik. Senki sem tudja pontosan, hány nemzetiség fiai dolgoznak itt. Egyesek hatvanat, mások negyvennél többet emlegetnek. Fajzula Ubajdullajev, egy üzbég hegyi falu fia a szerszámok közül azelőtt csak a kapát, a ketment Ismerte, most hengerművet Irányít egy óriási gyárban, ahol vasbetonpaneleket gyártanak az Éhségsztyeppl építkezések céljaira. Lenur Csambel 25 éves tatár nemrégen csodálattal és féltő szeretettel nyúlt a gyapothoz, mint valamilyen pólyásgyerekhez. Most a gyapotföldek öntözésének mestere. Az Éhség-sztyepp déli csatornájának építői között van az orosz Alekszandr Frolov, az üzbég Muratkaszim Szartajev, a tatár Farlsz Garifullin, az ukrán Nyikolaf Szusszktf. Ez az Ifjúsági brigád öntözőhálózatot épít a sztýeppen. A nagy csatornából kisebbek, ezekből pedig „hajszálér" csatornák ágaznak el — ez a sztyepp „érrendszere". A víz, s vele együtt az élet egyre nagyobb teret hódit a sivatagban. Hatalmas gazdaságok létesültek: egy-egy gazdaság legalább tízezer hektáron terül el. A szovhozoknak sor számuk van. Most már a 26. szovhoz termel gyapotot. Épül a 28. és a 29. Az Éhség-sztyeppen (még nem adtak neki más nevet) nincsenek sátorházak, Ideiglenes hajlékok. Nagyipari módszerrel végzett beruházási építkezés folyik itt A 26. számú Ikramov Szovhozban meghívott otthonába Asur Higytrov, a komszomollsta ifjúsági brigád vezetőle, a szovhoz egyik legjobb munkása ö Is hegyi falucskából, kislakból került ide. Munkájával és városi típusú lakásával nagyon elégedett. Az egyik új szovhoz központi építkezésén ls lártam Színes házak, magas Iskolaépület, étterem, klub, poliklinika. Lakókkal egyelőre nem találkozunk. A gyapottermesztők csak akkor költöznek be, ha majd az építők minden munkával végeznek. Minden család kényelmesen berendezett, vfzvezetékes, fürdőszobás, villannyal és gázzal ellátott lakást kap. Nagy munkát végeztek ezen a nem régen még lakatlan földön. Vas és műutakat építettek, több mint félmillió négyzetméter területet építettek be lakással. Iskolákkal, bölcsődékkel napközi otthonokkal és klubokkal. Itt aránylag több a házasságkötés, mint Közép-Ázsia más vidékein. A sok ezer Farhad és Sírin megtalálta boldogságát e virágzó földön. (NovosztyiJ A z óceánban szinte elvesző Marinduque sziget egyik hegyi falujában az útfélen férfiak és legények gyülekeztek. A minden lében ka nál fiúcskák ls itt ódalogtak. Oldalt, a fűben nők ültek. Több férfi kakast szorongatott a hóna alatt. A parasztok gyengéden simogatták állataikat —, nemsokára heves kakasviadal kezdődik. Kérdés, őrömet vagy szomorúságot okoznak-e a „harcosok" gazdáiknak? A kakasviadal a Fülöp-szigetiek kedvelt színjátéka A kakasok gazdái sokáig edzik növendékeiket, hogy felkészüljenek az élet halál harcra. Aztán felvirrad a fiesta — falu sl ünnep. A szakértők megbe csüiik a „harcosokat", fogadásokat kötnek, aztán kezdőd het a feszült érdeklődéssel ki sért küzdelem. , földre egy fefsze meg egy ácsbalta hullott vissza, amivel a kókuszdiót hasítfák ketté — A, ez csak mese — jegy zl meg csalódottan egy flúcs ka. — Mese, nem mese — vág vissza az öreg — fó emberek mondogatták, hogy a kakasokat elvarázsolták ... A küzdőtérre beengedik az első „bajnokokat". A kakasok felborzolt tollal egymásnak esnek. Levegőbe szökellnek, hogy sarkantyújukkal próbáljanak lesújtani a másikra. Gazdáik bal sarkantyújukra éles acélhegyet erősítettek. Végül az egyik elterül a földön, és haláltusájában görcsösen rángatózik. A másik, sebesülten, de büszkén nagyot kukorékol. Nem tartják győzőnek azt a kakast, amelyik ugyan megölte társát, de győzelmi mámorában legalább o -o * HAZARDJATEK MESE-.. Most is azon vitatkoznak, kinek a kakasa jobb A fiúk szomjasan hallgatják egy aggastyán történetét. — Réges-régen volt egy kakas, amely minden küzdelem bői győztesen került kt. Látszólag közönséges háziállat volt, karmai alatt azonban csodaszép példányok véreztek el. Híre járt a környező falvakban, sőt még a városba ts eljutott. A legjobb „harcosa kat" hozták a kakasviadalra, ám mindig ez a kis kakas győzött. Északon ls élt egy ember, akinek kakasa szintén sohasem szenvedett vereséget ö Is részt vett a falust f le s tán. A környék lakossága ösz szesereglett, hoqy szemlélője leqyen a kakasviadalnak Képzelhetik, ml történt, összecsaptak. Levegőbe röpültek. Egymásba akaszkodtak,... s a kétszer el nem kukorékolta magát. A kakasviadalt akkor tekintik döntetlennek, ha a győztes elkedvetlenedik, győzelemmámora elpárolog, s alkalmatlannak minősítik arra, hogy másodszor ts kiálljon viaskodni. Ha a kakas a küzdelem hevében farkkal fordul vetélytársa felé, óriási szégyent hoz gazdájára, s ezért menten kitekeri a nyakát. A kakasviadal, a fülöp szigetlek régi szenvedélye na gyon elterledt népt szórako zás. Annyira elterjedt, hogy a kormány rendeletet adott ki, amelynek értelmében a kakas viadalt csak szombaton, va sár- és ünnepnap engedélyezik. A színjátékot mindig fo gadások kísérik. ... ÉS VALÓSÁG Egyes burzsoá szociológusok vele született tudajdonságokkal magyarázzák a fülöp szigetiek szenvedélyes hazárdjáték űzését. fosé Rizal, a Fülöp szigetek kiváló forradalmára és vezére a múlt század végén másban látta az okokat. Azt mondta, hogy a gyarmatosítók megfosztották a fülöp szigetieket az életörömtől, elvették önmagukba, erejükbe vetett hitüket. „A védtelen ember, akt nem tudja, mit hoz neki a holnap, abbahagyja a munkát, otthagyja a földeket, és a hazárdjátékokra veti magát mint az egyedüli létfenntartási eszközre" Meggyőző magyarázat. De azt mondhatnák, ma már megváltoztak a körülmények, az ország független, s mégis dívnak a hazárdjátékok. Tehát akkor mégis vele született tulajdonságról van szó? Korántsem. Természetesen, a szülői örökség makacsul megrögződött az emberek tudatvilágában. Ám senki sem próbálta megváltoztatni nézeteiket, olyan életcélt adni nekik, amely sokkal érdekesebb lenne az érdekfeszítő Játéknál. Sőt, én azt mondanám, hogy a hivatalok rendelkezéseikkel törvénybe Iktatták a hazárdjátékokat. Bizonyos tátékok tilosak, mások bizonyos napokon és órákban létjogot nyertek. Intézkedések történtek, hogy a kakasviadalok necsak élvezetet nyújtsanak a nézőknek, hanem bizonyos adó formájában az államkincstárnak ls hasznot hajtsanak. Neves személyiségek cikkeztek e kérdésről, szinte biztatgatták az embereket, hogy űzzenek hazárdjátékokat, és rendezzenek kakasviadalokat. Lopoldo Serrano tekintélyes közíró például a következőket írta a kakasviadalokról: „Vásárt, mindennapi piacot jelentenek, üdülést, vákuumot alkotnak, mely elnyelt a naplopókat és esetleges bűnözőket, végül biztosító szelepkínt szolgálnak az emberek kétes szokásainak vagy haflamalnak levezetésére." Ez már nyílt beszéd. A hivatalok érdekeltek abban, hogy az emberek ne törjék a fejüket azon, miért nincs földjük, s miért hever parlagon a földbirtokosoké, miért ntncs elég rizsük, amikor a gazdagok hombárjai tele vannak vele, miért nem tanulhatnak qyermekelk, hoqy lobban kereshessenek, mint szüleik.