Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)
1965-07-30 / 209. szám, péntek
JOGI TANACSADÓ A kisajátításról Több olvasónk érdeklődésére cikkünkben beszámolunk a kisajátításról szóló legfontosabb rendelkezésekről és tudnivalókról. Űj polgári törvénykönyvünk átvette az 1960. évi alkotmányunk rendelkezését arról, hogy a személyi tulajdon sérthetetlen. — Személyi tulajdont csak fontos társadalmi érdekből lehet kisajátítani. Ilyennek számit pl. az út- és vasútépítés, folyamszabályozás, víz-, gáz és villanytávvezetékek építése, lakótelepek létesítése stb. Ha az említett okok miatt szükségessé válik a kisajátítás, a kisajátítási eljárást rendszerint a JNB építészeti ügyosztálva folytatja le, kivételesen a HNB, ha van építészeti ügyosztálya. Lényeges tudni, hogy az új polgári törvénykönyvünk hatályba lépése, tehát 1964. április 1. után új rendelkezés szabályozza a kisajátítási kártérítés módját és öszszegét ja 73/1964. Zb. számú rendelet 1964. május 1-től kezdődő hatállyal I. Ez a rendelet a kártérítés módját illetően lényeges különbséget tesz a személyi és magántulajdon között. A személyi tulajdonban levő ingatlanokért fcsaládi ház, a mezőgazdasági ingatlan lakórésze, víkendház, garázs) lényegében a tényleges gazdasági ellenértéknek megfelelő kártérítést kell adni. Ennek összege (az említett rendelet értelmében) változik az fipület minősége, kora és karbantartása szerint. ígv pl. két 5x5 m 2, tehát összesen 50 m 2 lakóterületi'! (csak a szobák lakóterülete és a konyhák 12 m 2-nél nagyobb területe jön számításba) harmadik minőségi osztályba sorolt családi ház kisajátítási ellenértéke 1040 korona, m 2-kint, összesen tehát 52 000 korona. Ebből az épület használatának minden évére le kell számítani elértéktelendés (amortizáció) címén rendszerint 1 %-ot (jó karbantartás esetén esetleg kevesebbet, rossz karbantartás esetén esetleg többet). A rendeletben megállapított fenti kisajátítási áraknál többet nem lehet adni még akkor sem, ha a kérdéses személyi tulajdont képező épületet szerződéssel polgár a polgárnak, tll. szocialista szervezetnek adja el A családi háznál nagyobb épületeket már nem lehet személyi tulajdonnak tekinteni, hanem magántulajdonnak, és ezek kisajátítást ellenértéke lényegesen alacsonyabb. Kivételt a JNB engedélyezhet az olyan házak esetében amelyek lényegében (használata szerint, ill. építészeti szempontból) a családi ház célját szolgálják, még ha nagyobbak is, de ez esetben a személyi tulajdonnak megfelelő kártéritást legfeljebb 120 m 2 lakóterület erejéig lehet engedélyezni. A földingatlant — mint termelést eszközt — jogrendünk minden esetben magántulajonban levőnek tekinti. Ezek kisajátítási ellenértékére vonatkozóan a már említett rendelet külön előírásokat tartalmaz. A 800 m 2-nél nem nagyobb házhelyekért a kártérítés 0,80— 2,00 koronáig terjed, aszerint, mily nagy községben van a telek,' a 800-3000 m 2 nagyságú telkekért (kertekért) a kártérítés öszszege m 2 0,40 korona. Ezenkívül a hirdetményben foglalt táblázat szerint külön kártérítés jár a telken levő szőlőért, gyümölcsfákért és bokrokért, valamint a telek egyéb tartozékaiért. Az említett házhelyek és kertek helyett a polgárok pénzbeli kártérítés helyett kérhetik, hogy a JNB vagy más szocialista szervezet a törvényben megengedett nagyságú házhelyet ill. kertet juttasson személyi használatra. Más földingatlanok, tehát főként mezőgazdasági müvelésre szolgáló földingatlanok kisajátítása esetében pénzbeli kártérítés nem jár, ha azok meghaladják az 500 m 2-t Kártérítés csak egyebütt, esetleg más községben fekvő társadalmi tulajdonban levő, azonos rendeltetésű és nagyságú földingatlanok futtatásával jár. A kisajátítási eljárásokkal kapcsolatban megjegyezzük, hogy a kisajátító szervezeteknek igazolniuk kell, hogy megkísérelték az érdekelt tulajdonosokkal a kisajátítási egyezség megkötését. Dr. FÖLDES JÖZSEF A pantográf egységnek nevezett vonatszerelvény a kolíni állomáson indulásra készen. [B. Krejíí — CTK felvétele) Védekezzünk a szúnyogok ellen Az esőzések és az árvizek után az állóvizekben elszaporodtak a szúnyogok. A repülőgépekről végzett szúnyogirtás csak az ár levonulása után lehet eredményes, mert a hatóanyagokat a víz magával sodor-. Ja. Csak permetezéssel nem lehet tel-, jes egészében jelszámolni a szúnyog-inváziót, más eszközökkel is harcolnunk kell a szúnyogok ellen. A nálunk előforduló szúnyogfajták nem mind fertőzésterjesztők, de kellemetlenek, mert zavarják a szabadban való tartózkodást és a munkát, s bejutnak a zárt helyiségekbe is. Az ablakokra és az ajtókra szerelt sűrű drót- vagy müanyagháló megvéd bennünket a szúnyogok, de más rovarok és a legyek ellen is. A szabadban való munkánál vagy pihenésnél testünket olyan folyadékanyaggal dörzsöljük be, amelynek szaga elriasztja a szúnyogokat. Főleg a már ismert Repudinra és az új készítényre, a Retoxra gondolunk. A folyadékkal testünk szabadon hagyott részeit — arcot, kezet, nyakat stb. — kenjük be. Két-négy órán át védik ezek az anyagok az embert, de ügyelnünk kell arra, hogy ne érjünk vele a szemünkhöz, mert gyulladást okozhatnak. A védőháló felszerelése előtt bejutott szúnyogokat Dymogam vagy Lindafum tablétták elégetésével pusztítjuk el. A tabletták meggyújtása után sem ember, sem háziállat • nem tartózkodhat a helyiségben, élelmiszert és dohányneműt sem hagyhatunk ott. A füst kiszellőztet tése után a helyiségben a tartózkodás kockázatmentes. A használati utasítás betartása mellett ezek a tabletták gyorsan és megbízhatóan pusztítják a rovarokat. Elégséges hatóanyag-réteg azonban nem rakódik le a falakra és ezért nem nyújt hosszan tartó védelmet. A három-hat héten át tartó szúnyogirtáshoz vízzel hígított permetezőanyagokat használunk: Nera-emulzió (1 rész plusz 9 rész víz), Antrix (1 rész 5 rész víz) és 10 százalékos Drutol (1 rész plusz 3 rész víz). A vízzel való vegyítés után tejszerű folyadékot kapunk, amellyel bepermetezzük a falakat, a mennyezetet és a padlót. Ezt a műveletet kézifecskendővel, a porszívó szóró-, fejével, szobafestő- és szölőpermete-i zővel végezhetjük. A permetezés előtt el kell hagyni a helyiséget, — a háziállatok sem maradhatnak ott, — s el kell távolítani az élelmiszert. A permetezés után alaposan szellőztessünk. A permetezést végző személyeknek is be kell tartaniuk a munka-, biztonsági és higiéniai alapelveket. A munka alatt tilos az evés, ivás és dohányzás, annak befejeztével a fedetlen testrészeket alaposan mossuk le, ajánlatos esetleg külön munkaruha használata. A lakóhelyiségeken és a munkahelyeken kívül a ház közelében le-: vő gazdasági épületek (istállók, ólak stb.) alapos bepermetezése is szükséges. Napközben a szúnyogok a nap sugarai elől a bokrok leveleinek alsó oldalán bújnak meg, ezért kell az oldatot alulról jelfelé fecskendezni. A szúnyogirtó szereket drogériákban, a REMPO üzleteiben és a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalatnál szerezhetjük be. Eladási áruk alacsony — megéri azt, hogy nyugodtan dolgozhassunk és pihenhessünk, MUDr. IVAN JANUŠEK Miloš Fiala moszkvai jegyzetei GAZDAG FILMSZEMLE A zt gondolnánk, hogy pontos szabályokhoz kötött sportmérkőzéseket csak az emberek szoktak rendezni. A sportmérkőzések és versenyek azonban korántsem az emberek kiváltságai. Az állatok ugyanígy tartanak sportvetélkedőket, méghozzá a sportversenyek poňtos szabályai szerint. Így például a dél-amerikai csörgőkígyók egymással párbajozva nem szokták használni rettentő fegyverüket — méregfogukat, hisz egyetlen harapás, sal az ellenfél azonnali halálát okoznák. Ehelyett inkább valamiféle görög-római mérkőzésbe bocsátkoznak. A viadal úgy kezdődik, hogy az ellenfelek egymás körül csúszkálnak, egyre kisebbedő körben, míg aztán fejük összeér, és testük párhuzamosan egymás mellé kerül. Aztán mindkettő megfordul testének hátsó egyharmad részével. Ugyanakkor fogukat vicsorgatva fél méternyire felágaskodnak ALLATVIADAL testük első részével. Ez a megnyitó először simogatásnak tűnik, mivel fejükkel egymáshoz simulnak. De ez a „szerelmes csókolózás" erős nyojnással megy végbe. Addig nyomják egymást, míg egyikük félre nem csúszik, és akkor mindkettő a földre zuhan. Ilyenkor aztán az ellenfelek igyekszenek újra az előbbi pózba jutni, és oldalba támadni a másikat. Az ilyen viadalok órákig is eltartanak. Az győz, amelyik ellenfelét fejénél fogva a földre szorítja, és néhány másodpercig a földön tartja. Aztán a győztes kibocsátja ellenfelét „fogásából", és hagyja, hogy az elmeneküljöú. Így mérkőznek a mi viperáink ls. Ilyen sportszerű, vérnélküli párbajt sok állatfajtánál megfigyelhetünk. A harc szabályai főbb vonásaikban az összes versenyszámoknál megegyeznek. A mérkőzések úgy kezdőd-. nek, hogy az ellenfelek lassan egymás felé közelednek, és szigorú tekintet-, tel méregetik egymást, miközben igyekszenek minél mutatósabb, felfúltabb „pofát" vágni, hogy ezzel is megfélemlítsék az ellenfelet, és bátorságra buzdítsák önmagukat. Néha már ez a „szertartás" ls sikert eredményezhet. A gyengébb elismeri az erősebb túlerejét, és jeladja a mérkőzést. Az a „felfuvalkodásos előjáték" nagyon jellemző például a galambokra, j Nem beszélve a pulykákról.) Legtöbbször a dél-amerikai páviánok is megelégszenek csupán fenyegetőzéssel. Ilyenkor igyekszenek egymást túlkiabálni, és ezzel megszerezni a győzelmet. Otthonukból, az őserdőből reggel és este kilométerekre ei lehet hallani rettenetes hangversenyüket, ami nem más mint „sportvetélkedő." Különösen érdekes a vízilovak „tetszelgése". Á viaskodó vízilovak szembeállanak egymással, és fejükkel birkóznak• Aztán vad „ásítozás" közben az ellenfél arcába böfögik a gyomrukból feltörő utála-. tos bűzt. Nagyon mulatságosak és érdekesek más állatok birkózásai is, például a szarvasoké, antilopoké, az óriásgyíkoké stb. A mérkőzés feladását a vesztes fél a legkülönfélébb módon szokta tudtul adnt: többek között megfutamodással vagy azzal, hogy a legyőzött a nyertes fél felé fordítja a legsebezhetőbb részét. Vannak olyan állatok ls, amelyek nem nagyon rendelkeznek ölő eszközökkel. Ezek úgy szoktak mérkőzni, hogy az ellenfelet csípéssel, harapással vagy más módon sebzik meg. így ha két verekedő galambot egy kalitkába zárunk, a győztes addig csipkedi ellenfelét, míg azt darabokra nem tépi. Ugyanez történik a kakasviadalok alkalmával it. A MOSZKVAI FILMFESZTIVÁL — az előző évekhez hasonlóan — ez évben is a világ leggazdagabb filmszemléje volt, mind a részvevő országok, mind pedig a versenyfilmek számát illetően. E tény természetesen a fesztivál napi műsorában is visszatükröződött; az ugyanis nemcsak sűrítettnek, hanem túlsűrítettnek minősíthető, még így néhány nap távlatából is. Ezért természetesen még a „legszorgalmasabb" filmrajongó sem volt képes minden lehető eseményt figyelemmel kísérni, nemhogy minden filmvetítésen és más rendezvényen jelen lehetett volna. A film és a közönség kapcsolatának Időszerű témáját tárgyaló vitákra háromszor gyűltek össze a filmszakemberek. A színvonalas filmek szükségességéről, a tévé befolyásáról, a közönség érdeklődési köréről beszéltek a vita hozzászólói. Ezeken kívül még vagy harminc sajtóértekezlet volt. A szovjet „filmesek" ez alkalommal is kiváló vendéglátóknak bizonyultak: figyelmesek, barátságosak, vendégszeretők. Talán éppen ezért „csúszott" be a fesztivál versenyfilmjei közé néhány gyengébb alkotás is. A moszkvai filmfesztiválon ugyanis — sajnos — ezúttal csak az átlagszínvonal uralkodott. E nagyszabású filmesemény jövője szempontjából ez elgondolkoztató, egyben figyelmeztető Jel ls volt. A filmek kiválasztásánál feltétlenül szigorúbb mércét kell majd alkalmazni! Ez a követelmény most, a fesztivál végeztével már a „filmmaraton" minden részvevője és rendezője előtt világos. A pálmát, a fesztivál Nagydíját — immár másodízben —, megosztották. Ez alkalommal, — mint már erről hírt adtunk —, Bondarcsuk: Háború és békéje és Fábry: Húsz órája között. A fllmújságírók szervezetének, a Flprescinek a díját — melyet minden jelentősebb fesztiválon kiosztanak szintén a Húsz óra nyerte el. Bondarcsúk és Fábry filmjének forgatókönyve irodalmi művön alapszik. (Tolsztoj regénye, illetve Sánta Ferenc krónikája.) A SÄNTA-REGÉNY alapján — melyet az utóbbi évek legsikerültebb prózai alkotásának tartanak Magyarországon — a forgatókönyv egy riporter szerepeltetésével a magyar falu négy cselédsorban élő emberének sorsát, életét tárja fel, és követi. Származásuk, gyermekkoruk ugyan összeköti, de a történelem szétválasztja, egymással szembeállítja őket. Sőt! — Fegyvert ad a kezükbe! Egyikük halála annyira elidegeníti őket, hogy a gyilkosságért egymást gyanúsítják, okolják. A film mesterlen tudja kiragadni éppen ezt a momentumot. E tragédia okát próbálja elemezni. Lépésről lépésről tárja fel az összefüggéseket, fekete vagy rózsaszín szemüveg használata nélkül, a falu háború utáni helyzetét bíráló meglátással elemzi. Az igazságszeretetnek ezen az egyetlen járható útján tárulkozik fel aztán a szereplők, de egyben az egész falu drámája ls. Sokat mond a film a szocializmusnak azon fejlődési szakaszáról, melyet a személyi kultusz hibái szőttek át, s melynek végkicsengése Magyarországon az 1956-ös őszi események voltak. Sánta (és Fábry) azt a kérdést ls boncolni próbálja, vajon az ember a történelem forgatagában csupán tehetetlen porszem-e, felelős-e azért, amit tett, egyáltalában van-e elég ereje ahhoz, hogy saját és hazája sorsáért küzdeni tudjon? A film- vállalja a válaszadás nehezét is: Bátran teszi ezt, anélkül, hogy a még meglevő, de már begyógyult sebeket elkerülje. Fábry filmjének egyetlen hibája a kezdeti, bonyolult szerkezeti megoldásban van. Ettől eltekintve a film valóban kiváló alkotás. Thomas Holczmann — a népszerű dr. Sorge — a fesztivál leningrádi kirándulásán. SANDRA MILO, a moszkvai fesztivál egyik legnépszerűbb vendége, az olasz versenyfilm, a Katonalányok főszereplője. (M. Murazov felv.) A BONDARCSUK rendezte Háború ős béke bemutatását Moszkvában már türelmetlenül várták. A rendező négy éven át dolgozott ezen a négyrészes, monumentális filmalkotáson. A filmben több ezer statiszta szerepel, Bondarcsuk és munkatársai a filmet olyan akarással, lendülettel forgatták, amelyre talán a filmtörténelemben nincs is több példa. A nagyszabású, színes filmből a rendező távolról sem egy „kosztümrevűt" akart készíteni, hanem — saját szavait idézve —, előre kitűzött célt követett: „A mozllátogatók számára megőrizni az alapul szolgáló regény irodalmi értékeit, s a divatos áramlatokat elkerülve pedig a realizmus útján haladni. A munka hosszú évei alatt ezeket a célokat szem előtt tartva dolgoztunk." — mondta a rendező. A film e pozitívuma főleg a tolsztoji gondolatok megszólaltatásában mutatkozik meg, ahol a kép sok helyütt valóban csak „másodlagos jelenség". A film jelenetei kiválóan sikerültek. A közönség soraiban azonban a film nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az igazat megvallva, a tavasszal látott egyórás részletbemutató után én is többet vártam az alkotás teljes, két részétől. A film bár sok vonatkozásban nagyszerű, egy fontos követelményt még sem teljesít: a szereplőknek nem sikerül megteremteniük benne azt a tolsztojí lenyűgöző erőt, ami a regényben az írónak oly kiválóan sikerült. Röviden: Bondarcsuk művéből hiányzik a magával ragadó, lenyűgöző erő. Igaz ugyan, hogy ez a kép még távolról sem végleges, hiszen hátra van még az alkotás második részének forgatása. HAZÄNK is jól szerepelt Moszkvában. A Merénylet nagy közönség sikere után értékes számunkra a zsűritől kapott aranyérem is. A többi filmek közül az angol Pálya (rendező Schlesinger), a francia Le Corniau (rendező: Ciampi), az olasz Katonalányok és az NDK-film (Werner Holt kalandjai) voltak színvonalasak. Említést érdemelnek még Csheidze és Mimic filmjel is: A katona apja, illetve a Visevic-sziget Prometheusa. Ezekkel szemben viszont volt bizony a fesztiválon néhány átlagon aluli film is. A MOSZKVAI FESZTIVÁL mindvégig az első napon kitűzött jelszó jegyében folyt. A világ filmszakembereinek moszkvai találkozása hasznos volt a tapasztalat és eszmecsere szempontjából is. A fesztivál megmutatta azonban a moszkvai és a hozzá hasonló nagyszabású filmseregszemlék néhány kisebb szervezési nehézségeit — főleg a versenyfilmek színvonala és száma szempontjából —, melyet a Szovjetunióban megrendezendő következő fesztiválig feltétlenül meg kell oldani. 1385. i&llus 30, + ÜT SZÖ 5