Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-30 / 209. szám, péntek

JOGI TANACSADÓ A kisajátításról Több olvasónk érdeklődésére cikkünkben beszámolunk a kisa­játításról szóló legfontosabb ren­delkezésekről és tudnivalókról. Űj polgári törvénykönyvünk át­vette az 1960. évi alkotmányunk rendelkezését arról, hogy a sze­mélyi tulajdon sérthetetlen. — Személyi tulajdont csak fontos tár­sadalmi érdekből lehet kisajátíta­ni. Ilyennek számit pl. az út- és vasútépítés, folyamszabályozás, víz-, gáz és villanytávvezetékek építése, lakótelepek létesítése stb. Ha az említett okok miatt szük­ségessé válik a kisajátítás, a ki­sajátítási eljárást rendszerint a JNB építészeti ügyosztálva folytat­ja le, kivételesen a HNB, ha van építészeti ügyosztálya. Lényeges tudni, hogy az új pol­gári törvénykönyvünk hatályba lépése, tehát 1964. április 1. után új rendelkezés szabályozza a ki­sajátítási kártérítés módját és ösz­szegét ja 73/1964. Zb. számú ren­delet 1964. május 1-től kezdő­dő hatállyal I. Ez a rendelet a kár­térítés módját illetően lényeges különbséget tesz a személyi és ma­gántulajdon között. A személyi tulajdonban levő in­gatlanokért fcsaládi ház, a mező­gazdasági ingatlan lakórésze, ví­kendház, garázs) lényegében a tényleges gazdasági ellenértéknek megfelelő kártérítést kell adni. Ennek összege (az említett ren­delet értelmében) változik az fipü­let minősége, kora és karbantar­tása szerint. ígv pl. két 5x5 m 2, tehát összesen 50 m 2 lakóterületi'! (csak a szobák lakóterülete és a konyhák 12 m 2-nél nagyobb terüle­te jön számításba) harmadik mi­nőségi osztályba sorolt családi ház kisajátítási ellenértéke 1040 koro­na, m 2-kint, összesen tehát 52 000 korona. Ebből az épület használa­tának minden évére le kell számí­tani elértéktelendés (amortizáció) címén rendszerint 1 %-ot (jó kar­bantartás esetén esetleg keveseb­bet, rossz karbantartás esetén esetleg többet). A rendeletben megállapított fen­ti kisajátítási áraknál többet nem lehet adni még akkor sem, ha a kérdéses személyi tulajdont képe­ző épületet szerződéssel polgár a polgárnak, tll. szocialista szerve­zetnek adja el A családi háznál nagyobb épüle­teket már nem lehet személyi tu­lajdonnak tekinteni, hanem ma­gántulajdonnak, és ezek kisajátí­tást ellenértéke lényegesen ala­csonyabb. Kivételt a JNB engedé­lyezhet az olyan házak esetében amelyek lényegében (használata szerint, ill. építészeti szempontból) a családi ház célját szolgálják, még ha nagyobbak is, de ez eset­ben a személyi tulajdonnak meg­felelő kártéritást legfeljebb 120 m 2 lakóterület erejéig lehet enge­délyezni. A földingatlant — mint termelé­st eszközt — jogrendünk minden esetben magántulajonban levőnek tekinti. Ezek kisajátítási ellenér­tékére vonatkozóan a már említett rendelet külön előírásokat tartal­maz. A 800 m 2-nél nem nagyobb házhelyekért a kártérítés 0,80— 2,00 koronáig terjed, aszerint, mily nagy községben van a telek,' a 800-3000 m 2 nagyságú telke­kért (kertekért) a kártérítés ösz­szege m 2 0,40 korona. Ezenkívül a hirdetményben foglalt táblázat szerint külön kártérítés jár a tel­ken levő szőlőért, gyümölcsfákért és bokrokért, valamint a telek egyéb tartozékaiért. Az említett házhelyek és kertek helyett a pol­gárok pénzbeli kártérítés helyett kérhetik, hogy a JNB vagy más szocialista szervezet a törvény­ben megengedett nagyságú házhe­lyet ill. kertet juttasson személyi használatra. Más földingatlanok, tehát főként mezőgazdasági müvelésre szolgáló földingatlanok kisajátítása eseté­ben pénzbeli kártérítés nem jár, ha azok meghaladják az 500 m 2-t Kártérítés csak egyebütt, esetleg más községben fekvő társadalmi tulajdonban levő, azonos rendelte­tésű és nagyságú földingatlanok futtatásával jár. A kisajátítási eljárásokkal kap­csolatban megjegyezzük, hogy a kisajátító szervezeteknek igazol­niuk kell, hogy megkísérelték az érdekelt tulajdonosokkal a kisajá­títási egyezség megkötését. Dr. FÖLDES JÖZSEF A pantográf egységnek nevezett vonatszerelvény a kolíni állomáson indulásra készen. [B. Krejíí — CTK felvétele) Védekezzünk a szúnyogok ellen Az esőzések és az árvizek után az állóvizekben elszaporodtak a szú­nyogok. A repülőgépekről végzett szúnyogirtás csak az ár levonulása után lehet eredményes, mert a hatóanyagokat a víz magával sodor-. Ja. Csak permetezéssel nem lehet tel-, jes egészében jelszámolni a szú­nyog-inváziót, más eszközökkel is harcolnunk kell a szúnyogok ellen. A nálunk előforduló szúnyogfajták nem mind fertőzésterjesztők, de kel­lemetlenek, mert zavarják a szabad­ban való tartózkodást és a munkát, s bejutnak a zárt helyiségekbe is. Az ablakokra és az ajtókra szerelt sűrű drót- vagy müanyagháló megvéd bennünket a szúnyogok, de más rovarok és a legyek ellen is. A sza­badban való munkánál vagy pihenés­nél testünket olyan folyadékanyag­gal dörzsöljük be, amelynek szaga elriasztja a szúnyogokat. Főleg a már ismert Repudinra és az új ké­szítényre, a Retoxra gondolunk. A folyadékkal testünk szabadon ha­gyott részeit — arcot, kezet, nya­kat stb. — kenjük be. Két-négy órán át védik ezek az anyagok az embert, de ügyelnünk kell arra, hogy ne érjünk vele a szemünkhöz, mert gyulladást okozhatnak. A védőháló felszerelése előtt be­jutott szúnyogokat Dymogam vagy Lindafum tablétták elégetésével pusztítjuk el. A tabletták meggyúj­tása után sem ember, sem háziállat • nem tartózkodhat a helyiségben, élelmiszert és dohányneműt sem hagyhatunk ott. A füst kiszellőztet tése után a helyiségben a tartózko­dás kockázatmentes. A használati utasítás betartása mellett ezek a tabletták gyorsan és megbízhatóan pusztítják a rovaro­kat. Elégséges hatóanyag-réteg azonban nem rakódik le a falakra és ezért nem nyújt hosszan tartó védelmet. A három-hat héten át tartó szúnyogirtáshoz vízzel hígí­tott permetezőanyagokat haszná­lunk: Nera-emulzió (1 rész plusz 9 rész víz), Antrix (1 rész 5 rész víz) és 10 százalékos Drutol (1 rész plusz 3 rész víz). A vízzel való vegyítés után tej­szerű folyadékot kapunk, amellyel bepermetezzük a falakat, a mennye­zetet és a padlót. Ezt a műveletet kézifecskendővel, a porszívó szóró-, fejével, szobafestő- és szölőpermete-i zővel végezhetjük. A permetezés előtt el kell hagyni a helyiséget, — a háziállatok sem maradhatnak ott, — s el kell távo­lítani az élelmiszert. A permetezés után alaposan szellőztessünk. A permetezést végző személyek­nek is be kell tartaniuk a munka-, biztonsági és higiéniai alapelveket. A munka alatt tilos az evés, ivás és dohányzás, annak befejeztével a fedetlen testrészeket alaposan mossuk le, ajánlatos esetleg külön munkaruha használata. A lakóhelyiségeken és a munka­helyeken kívül a ház közelében le-: vő gazdasági épületek (istállók, ólak stb.) alapos bepermetezése is szükséges. Napközben a szúnyogok a nap sugarai elől a bokrok levelei­nek alsó oldalán bújnak meg, ezért kell az oldatot alulról jelfelé fecs­kendezni. A szúnyogirtó szereket drogériák­ban, a REMPO üzleteiben és a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalatnál szerezhetjük be. Eladási áruk alacsony — megéri azt, hogy nyugodtan dolgozhassunk és pihen­hessünk, MUDr. IVAN JANUŠEK Miloš Fiala moszkvai jegyzetei GAZDAG FILMSZEMLE A zt gondolnánk, hogy pontos szabályok­hoz kötött sportmérkő­zéseket csak az embe­rek szoktak rendezni. A sportmérkőzések és ver­senyek azonban koránt­sem az emberek kiváltsá­gai. Az állatok ugyanígy tartanak sportvetélkedő­ket, méghozzá a sportver­senyek poňtos szabályai szerint. Így például a dél-ame­rikai csörgőkígyók egy­mással párbajozva nem szokták használni rettentő fegyverüket — méregfogu­kat, hisz egyetlen harapás, sal az ellenfél azonnali ha­lálát okoznák. Ehelyett in­kább valamiféle görög-ró­mai mérkőzésbe bocsát­koznak. A viadal úgy kez­dődik, hogy az ellenfelek egymás körül csúszkálnak, egyre kisebbedő körben, míg aztán fejük összeér, és testük párhuzamosan egymás mellé kerül. Az­tán mindkettő megfordul testének hátsó egyharmad részével. Ugyanakkor fo­gukat vicsorgatva fél mé­ternyire felágaskodnak ALLATVIADAL testük első részével. Ez a megnyitó először simoga­tásnak tűnik, mivel fejük­kel egymáshoz simulnak. De ez a „szerelmes csóko­lózás" erős nyojnással megy végbe. Addig nyom­ják egymást, míg egyikük félre nem csúszik, és ak­kor mindkettő a földre zu­han. Ilyenkor aztán az el­lenfelek igyekszenek újra az előbbi pózba jutni, és oldalba támadni a mási­kat. Az ilyen viadalok órá­kig is eltartanak. Az győz, amelyik ellenfelét fejénél fogva a földre szorítja, és néhány másodpercig a föl­dön tartja. Aztán a győz­tes kibocsátja ellenfelét „fogásából", és hagyja, hogy az elmeneküljöú. Így mérkőznek a mi vi­peráink ls. Ilyen sportszerű, vérnél­küli párbajt sok állatfaj­tánál megfigyelhetünk. A harc szabályai főbb voná­saikban az összes verseny­számoknál megegyeznek. A mérkőzések úgy kezdőd-. nek, hogy az ellenfelek lassan egymás felé köze­lednek, és szigorú tekintet-, tel méregetik egymást, miközben igyekszenek mi­nél mutatósabb, felfúltabb „pofát" vágni, hogy ezzel is megfélemlítsék az el­lenfelet, és bátorságra buzdítsák önmagukat. Né­ha már ez a „szertartás" ls sikert eredményezhet. A gyengébb elismeri az erősebb túlerejét, és jelad­ja a mérkőzést. Az a „fel­fuvalkodásos előjáték" na­gyon jellemző például a galambokra, j Nem beszél­ve a pulykákról.) Legtöbbször a dél-ame­rikai páviánok is megelég­szenek csupán fenyegető­zéssel. Ilyenkor igyeksze­nek egymást túlkiabálni, és ezzel megszerezni a győzelmet. Otthonukból, az őserdőből reggel és este ki­lométerekre ei lehet hal­lani rettenetes hangverse­nyüket, ami nem más mint „sportvetélkedő." Különösen érdekes a ví­zilovak „tetszelgése". Á viaskodó vízilovak szembe­állanak egymással, és fejükkel birkóznak• Aztán vad „ásítozás" közben az ellenfél arcába böfögik a gyomrukból feltörő utála-. tos bűzt. Nagyon mulatságosak és érdekesek más állatok birkózásai is, például a szarvasoké, antilopoké, az óriásgyíkoké stb. A mérkőzés feladását a vesztes fél a legkülönfé­lébb módon szokta tudtul adnt: többek között megfu­tamodással vagy azzal, hogy a legyőzött a nyer­tes fél felé fordítja a leg­sebezhetőbb részét. Vannak olyan állatok ls, amelyek nem nagyon ren­delkeznek ölő eszközökkel. Ezek úgy szoktak mérkőz­ni, hogy az ellenfelet csí­péssel, harapással vagy más módon sebzik meg. így ha két verekedő ga­lambot egy kalitkába zá­runk, a győztes addig csipkedi ellenfelét, míg azt darabokra nem tépi. Ugyanez történik a kakas­viadalok alkalmával it. A MOSZKVAI FILMFESZTIVÁL — az előző évekhez hasonlóan — ez évben is a világ leggazdagabb film­szemléje volt, mind a részvevő or­szágok, mind pedig a versenyfil­mek számát illetően. E tény termé­szetesen a fesztivál napi műsorá­ban is visszatükröződött; az ugyan­is nemcsak sűrítettnek, hanem túl­sűrítettnek minősíthető, még így néhány nap távlatából is. Ezért ter­mészetesen még a „legszorgalma­sabb" filmrajongó sem volt képes minden lehető eseményt figyelemmel kísérni, nemhogy minden filmvetí­tésen és más rendezvényen jelen lehetett volna. A film és a közönség kapcsolatá­nak Időszerű témáját tárgyaló vi­tákra háromszor gyűltek össze a filmszakemberek. A színvonalas fil­mek szükségességéről, a tévé befo­lyásáról, a közönség érdeklődési kö­réről beszéltek a vita hozzászólói. Ezeken kívül még vagy harminc saj­tóértekezlet volt. A szovjet „filmesek" ez alkalom­mal is kiváló vendéglátóknak bizo­nyultak: figyelmesek, barátságosak, vendégszeretők. Talán éppen ezért „csúszott" be a fesztivál verseny­filmjei közé néhány gyengébb alko­tás is. A moszkvai filmfesztiválon ugyanis — sajnos — ezúttal csak az átlagszínvonal uralkodott. E nagy­szabású filmesemény jövője szem­pontjából ez elgondolkoztató, egy­ben figyelmeztető Jel ls volt. A fil­mek kiválasztásánál feltétlenül szi­gorúbb mércét kell majd alkalmaz­ni! Ez a követelmény most, a fesz­tivál végeztével már a „filmmara­ton" minden részvevője és rende­zője előtt világos. A pálmát, a fesz­tivál Nagydíját — immár másodíz­ben —, megosztották. Ez alkalom­mal, — mint már erről hírt ad­tunk —, Bondarcsuk: Háború és békéje és Fábry: Húsz órája között. A fllmújságírók szervezetének, a Flprescinek a díját — melyet min­den jelentősebb fesztiválon kioszta­nak szintén a Húsz óra nyerte el. Bondarcsúk és Fábry filmjének forgatókönyve irodalmi művön alap­szik. (Tolsztoj regénye, illetve Sán­ta Ferenc krónikája.) A SÄNTA-REGÉNY alapján — me­lyet az utóbbi évek legsikerültebb prózai alkotásának tartanak Ma­gyarországon — a forgatókönyv egy riporter szerepeltetésével a ma­gyar falu négy cselédsorban élő emberének sorsát, életét tárja fel, és követi. Származásuk, gyermekko­ruk ugyan összeköti, de a történe­lem szétválasztja, egymással szem­beállítja őket. Sőt! — Fegyvert ad a kezükbe! Egyikük halála annyira elidegeníti őket, hogy a gyilkossá­gért egymást gyanúsítják, okolják. A film mesterlen tudja kiragadni éppen ezt a momentumot. E tragé­dia okát próbálja elemezni. Lépés­ről lépésről tárja fel az összefüggé­seket, fekete vagy rózsaszín szem­üveg használata nélkül, a falu há­ború utáni helyzetét bíráló meglá­tással elemzi. Az igazságszeretetnek ezen az egyetlen járható útján tá­rulkozik fel aztán a szereplők, de egyben az egész falu drámája ls. Sokat mond a film a szocializmus­nak azon fejlődési szakaszáról, me­lyet a személyi kultusz hibái szőt­tek át, s melynek végkicsengése Magyarországon az 1956-ös őszi ese­mények voltak. Sánta (és Fábry) azt a kérdést ls boncolni próbálja, va­jon az ember a történelem forgata­gában csupán tehetetlen porszem-e, felelős-e azért, amit tett, egyáltalá­ban van-e elég ereje ahhoz, hogy saját és hazája sorsáért küzdeni tudjon? A film- vállalja a válasz­adás nehezét is: Bátran teszi ezt, anélkül, hogy a még meglevő, de már begyógyult sebeket elkerülje. Fábry filmjének egyetlen hibája a kezdeti, bonyolult szerkezeti meg­oldásban van. Ettől eltekintve a film valóban kiváló alkotás. Thomas Holczmann — a népszerű dr. Sorge — a fesztivál leningrádi kirándulásán. SANDRA MILO, a moszkvai feszti­vál egyik legnépszerűbb vendége, az olasz versenyfilm, a Katonalá­nyok főszereplője. (M. Murazov felv.) A BONDARCSUK rendezte Háború ős béke bemutatását Moszkvában már türelmetlenül várták. A rende­ző négy éven át dolgozott ezen a négyrészes, monumentális filmal­kotáson. A filmben több ezer sta­tiszta szerepel, Bondarcsuk és mun­katársai a filmet olyan akarással, lendülettel forgatták, amelyre talán a filmtörténelemben nincs is több példa. A nagyszabású, színes film­ből a rendező távolról sem egy „kosztümrevűt" akart készíteni, ha­nem — saját szavait idézve —, elő­re kitűzött célt követett: „A mozllá­togatók számára megőrizni az ala­pul szolgáló regény irodalmi érté­keit, s a divatos áramlatokat elke­rülve pedig a realizmus útján ha­ladni. A munka hosszú évei alatt ezeket a célokat szem előtt tartva dolgoztunk." — mondta a rendező. A film e pozitívuma főleg a tolszto­ji gondolatok megszólaltatásában mutatkozik meg, ahol a kép sok helyütt valóban csak „másodlagos jelenség". A film jelenetei kiválóan sikerültek. A közönség soraiban azonban a film nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az igazat megvallva, a tavasszal látott egy­órás részletbemutató után én is töb­bet vártam az alkotás teljes, két ré­szétől. A film bár sok vonatkozás­ban nagyszerű, egy fontos követel­ményt még sem teljesít: a szereplők­nek nem sikerül megteremteniük benne azt a tolsztojí lenyűgöző erőt, ami a regényben az írónak oly ki­válóan sikerült. Röviden: Bondar­csuk művéből hiányzik a magával ragadó, lenyűgöző erő. Igaz ugyan, hogy ez a kép még távolról sem végleges, hiszen hátra van még az alkotás második részének forgatá­sa. HAZÄNK is jól szerepelt Moszk­vában. A Merénylet nagy közönség sikere után értékes számunkra a zsűritől kapott aranyérem is. A töb­bi filmek közül az angol Pálya (rendező Schlesinger), a francia Le Corniau (rendező: Ciampi), az olasz Katonalányok és az NDK-film (Wer­ner Holt kalandjai) voltak színvo­nalasak. Említést érdemelnek még Csheidze és Mimic filmjel is: A ka­tona apja, illetve a Visevic-sziget Prometheusa. Ezekkel szemben vi­szont volt bizony a fesztiválon né­hány átlagon aluli film is. A MOSZKVAI FESZTIVÁL mindvé­gig az első napon kitűzött jelszó je­gyében folyt. A világ filmszakembe­reinek moszkvai találkozása hasz­nos volt a tapasz­talat és eszmecse­re szempontjából is. A fesztivál meg­mutatta azonban a moszkvai és a hoz­zá hasonló nagy­szabású filmsereg­szemlék néhány ki­sebb szervezési ne­hézségeit — főleg a versenyfilmek színvonala és szá­ma szempontjából —, melyet a Szov­jetunióban megren­dezendő következő fesztiválig feltétle­nül meg kell olda­ni. 1385. i&llus 30, + ÜT SZÖ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom