Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-03 / 182. szám, szombat

Algériai változások Az utóbbi hetekben a világsajtó sek folytak Ben Bella mellett, és az első helyen közli az Algériá- algíri tudósítók véleménye szerint a ból érkező gyér híreket. Mivel a Ben szakszervezetek, az ifjúsági szövetség Bella elnököt eltávolító forradalmi tanács a titokzatosság homályába burkolódzik, természetes, hogy megindultak körülötte a találgatások, jóslások, következtetések, amelyek azonban nem tudták megfejteni a különös államfordulat Igazi hátterét, még kevésbé tudták felvázolni az új rendszer politikai célkitűzéseit. Bumedien ezredes ködös nyilatkozatai egyáltalán nem adnak választ a világot érdeklő legfontosabb kérdésekre. Megkíséreljük ezért a rendelkezésünkre álló jelentésekből, kommentárokból felvázolni a jelenlegi helyzetet. • BEN BELLA BARÁTAI ÉS ELLENSÉGEI Annyi bizonyos, hogy Ben Bella imperialistaellenes politikájával kivívta a haladó közvélemény rokonszenvét, és sikerrel küzdött a háborúban tönkretett ország helyreállításáért. Természetesen nem ment minden kőnynyen, és probléma akadt bőven. De melyik függetlenné váló ország kerülheti el egy új társadalmi rendszer létrehozásával járó súlyos gondokat? Ma még nem tudjuk felmérni Ben Bella politikájának árnyoldalait, hiszen az őt eltávolító katonák is csak nagyon homályosan fogalmazták meg, és a volt elnök diktátort hajlamainak igazolására nem hoztak fel érveket. Ben Bella barátai is elismerik, hogy az általa kitűzött szocializmus inkább szentimentalizmusra, mint alapos programra támaszkodott. Elhanyagolta egy erős párt megteremtését, és úgy képzelte, hogy mindennapi kapcsolata az ő haladó gondolkodásmódjától távol álló népi tömegekkel biztosítja hatalmát. Ben Bella hívei elsősorban a munkások, a diákság, az ifjúság és a haladó értelmiség köréből kerültek ki, de a földreformra váró szegényparasztság egy része is támogatta. Politikáját ellenezték a nagybirtokosok s a vállalkozók, akik az állami ellenőrzéstől tartottak, ezenkívül az izlám papság, amely a haladást gátló szigorú vallási dogmák bomlasztásától féltette az izlámot. Ezenkívül a legjelentősebb ellenzékei a katonatisztek képviselték, akik a hatalom megkaparintására vágytak. S mivel a hadsereg Algériában a legszervezettebb erő, igazán nem okozott nekik problémát Ben Bella eltávolítása, aki többszöri figyelmeztetés ellenére is keveset törődött személyi biztonságával. Már régebben beszéltek a volt elnök és a hadsereg vezetői közötti ellentétekről. Egyes jelentések szerint Ben Bella eltávolításának előestéjén minisztertanácson felszólította Bumedien honvédelmi minisztert és Buteflika külügyminisztert, hogy mondjanak le. Űk azonban éjszaka megszervezték a puccsot, és átvette a hatalmat a „forradalmi tanács", amely tagjainak névsorát mindeddig nem hozták nyilvánosságra. • Ml LESZ A VOLT ELNÖKKEL? Egyelőre senki nem tudja, mi lesz Ben Bellával, Bumedien szerint egy erődben őrzik, és valószínű, hogy bíróság elé állítják. Nasszer elnök már kétszer is felajánlotta, hogy menedékjogot ad Ben Bellának, a forradalmi tanács azonban ezt visszautasította. Mindenesetre egy bírósági tárgyalás nem lesz olyan egyszerű dolog, hiszen Algéria-szerte szimpátiatüntetéés az algériai tömegek még nem mondták ki az utolsó szót. Noha az utóbbi napokban a feszültség némileg csökkent, lehetséges, hogy ez csak vihar előtti csend. Ma még nehéz lenne megjósolni, mit akarnak a katonai vezetők Ben Bellával. • MIT AKAR BUMEDIEN? Az algériai változások után talán a leggyakrabban feltett kérdés: Hogyan alakul Algéria sorsa, mi lesz a szocialista célkitűzésekkel? A forradalmi tanács és Bumédien több nyilatkozatában kijelentette, hogy Algériában semmi sem változik, folytatják az eddigi politikai irányvonalat, csupán személyi változás történt. Bumedien legutóbb azt is kijelentette, hogy az ország élén „nem áll militarista katonai klikk". A forradalmi tanács szóvivője pedig megerősítette, hegy Algéria továbbra is megmarad a szocializmus építésének útján, és nincs az az erő, amely képes lenne erről letérítent. Ezenkívül több olyan nyilatkozat is elhangzott az új vezetők szájából, mely szerint a földosztást, az iparosítást, a közoktatás megjavítását és a gazdasági helyzet megszilárdítását tervezik. Mindezek szép szavak és olyan ígéretek, amelyekkel meg akarják nyugtatni a kételkedőket az ország határai belül és kívül. Nyugati hírügynökségek Jelentése szerint Bumedienék tárgyalásokat kezdtek a szocialista fejlődés ellenségeivel, és állítólag őket is be akarják vonni a megalakuló ú] kormányba. Ugyanakkor börtönbe vetettek számos baloldali politikust, ifjúsági vezetőt. Egyes nyugati lapok arról írnak, hogy Bumedien csoportja nem sokáig lesz hatalmon, csak átmenetileg irányítja az ország ügyeit, előkészíti a talajt az ellenzéknek hatalomátvételre. Lehetséges, hogy csak ezt szeretnék, annyi azonban bizonyos, hogy a Nyugat örömmel fogadta Ben Bella távozását, mégpedig nemcsak személyi ellenszenvből. Az Algírba tervezett afroázsiai értekezlet elhalasztása megnyirbálta Bumedien tekintélyét, mivel nagyon szerette volna, ha a változások ellenére is megtartják a nagy fontosságú tanácskozást. A Világifjúsági Találkozó előkészítő bizottsága is úgy döntött, hogy a jelenlegi körülmények között Algírban nem lehet megtartani a VIT-et, mivel az új vezetők lehetetlenné teszik a bizottság munkáját. Ez is egy keserű pirula Bumedienéknek. Az új algériai vezetők kijelentették, hogy szükségtelen elismerni rendszerüket, mivel csak személyi változás történt. Az a tény azonban, hogy az egyes országok nem igen sietnek elismerni Bumedienéket, azt bizonyítja, hogy nem értenek egyet az általuk végrehajtott alkotmányellenes fordulattal. A Brit Nemzetközösség kilenc afrikai országa ezt nyíltan ki is jelentette s hozzáfűzte, hogy egy afrikai kormány erőszakos megdöntése sérti az Afrikai Egység Szervezetének alapokmányát is. A jelenlegi algériai helyzet a forradalmi tanács minden igyekezete ellenére még nem stabil, és csupán az elkövetkező hetek, hónapok döntik majd el, hogy valóban személyi változás történt-e Algériában, vagy pedig alapvető politikai fordulat. SZŰCS BÉLA ROSANA erős és kellemes kölnivíz MINDEN ALKALOMRA CÉLSZERŰ CSOMAGOLÁSBAN üw KOZMETIKA nemzeti vállalat BRATISLAVA OF-132 NINCSENEK EGYEDÜL ... RÉGI ISMERŐSÖM A FALU. Tavaszkor, s nyár elején itt sohasem volt szokatlan a víz, ez a mostani azonban minden mértéket meghalad. A vadvizek évenként megújuló küzdelmet Jelentettek az itt élő embereknek, a most elénk táruló kép azonban egyenest megdöbbentő. Ennyi vizet Csilizköz, s a falu Csilizradvány talán még sohasem látott. Amerre szem ellát, mindenütt víz ... Dúsnak mutatkozó, jó termésű esztendő ígérete foszlott itt szét. Áldozatos, szorgos munka gyümölcsét rabolja el a víz. " határban alig találhatnánk egyetlen hektárt is, amelyik szárazon maradt volna... S a kép ellen nincs fellebbezés. A tényeket tudomásul kell venni. Az elszabadult elemek több mint kéthetes tombolását, s az alattomos hadviselő fél makacsságát látva megsajdulnak az ember idegei. Az élet arcának most látható ráncai mögött az értelem — maga a létezés. Szikrázó napfény csillogtatja a vizet, de a látvány taszító, ellenszenvesen hívatlan. A víz tíz—húsz, sőt ennél ls több éves munkát tett tönkre. Életörömök, az emberi boldogulás és megelégedettség felemelő . érzését váltja fel ismét a gond, az újrakezdés neheze. Szaptól — kisebb megszakításokkal — néhány kilométeren át többnyire 30—60 cm-es víztengerben gázol a Volga. A körülöttünk levő víztömeget látva csak a remény biztat bennünket, hogy elérjük ezzel a vízi jártasságra alkalmatlan járművel a megközelíthetőnek mondott falut. Minden eshetőségre felkészülve vágtunk az útnak, hisz Kolozsnéma alatt — a gátszakadás másnapján — a percről percre dagadó áradat sodrása könnyű játékszerként dobott bennünket az árokba. Irányjelzőként most a telefonoszlopok szolgáltak, s az az egy-két sziget, mely magasabb fekvésénél fogva kilátszott az útból. Balony és Csilizradvány főutcáján poros út fogadott bennünket, a falu végektől, s a két falu között azonban újra kezdődött a végeláthatatlan tenger. földtől, néhol centiméterekre lebegünk a víz felett a szikrázó nyárban. A víz a legnagyobb pusztítást Kisrad ványban végezte, ide tartunk most. Útközben ólak tetejére kapaszkodó tyúkokat látunk, másutt fehérnemű szárad az udvaron. Velünk szemben az úton kacsák úszkálnak, láthatóan jól érzik magukat. — Olyan hirtelen ideért a víz, hogy semmit nem lehetett menteni. Másfél méteres hullámmal Jött... Kísérőnk diktálja az ütemet, s mint kényszer-narrátor mértéktartó beszédében, csak a legszükségesebbet mondja. A látványhoz, a letaglózó képhez nem is kell több... A víz itt erősebbnek bizonyult az embernél. Az emberi munka évtizedes gyümölcse sok helyütt kártyavárként dőlt össze. Szép házak térdeltek és hajoltak meg a betolakodó hívatlan vendég előtt, melynek szorításából még most sem tudnak szabadulni. A szép házakból percek alatt romhalmaz lett. — Ez a Bognárék háza volt... Most hozták rendbe. Ez dőlt össze elsőnek ... — Ez a másik, a Füssy bácsié, amott meg az anyósomé... Olyan próbára az elemek dühöngése. Medvére az út csak kerülővel, Szapon keresztül vezet. Ezek a községek, közvetlenül a Duna szomszédságában eddig megúszták a katasztrófát. A Csicsónál Idestova két hete folyó drámai küzdelem közvetlen felvonuló területe itt van a faluban, Medvén. Végeláthatatlan sorokban kanyarognak a falu utcáján és végig a töltésen az óriási kövekkel megrakott hatalmas teherautók. Az ország minden részéből idesereglett a megmozgatható gépierő java, hogy segítsen a bajbajutott vidéknek. S ahogy a tájat szemléljük, a kíméletlen ellenfél kényszeredett terpeszkedését, s a vízzel hadviselő emberi küszködést, úgy érezzük, az elemek emberi munkát megalázó ténye mellett felemelő érzésként tudatosítható az a nagy öszszefogás, amely a veszély óraiban hősies és ernyedetlen csatát vív — az ember érdekében. Szinte hegyeket mozgatnak meg. Az a mérhetetlen kőtöijieg, amit eddig a naponkénti 800—1200 teherautó idehordott, a munka nagyságát bizonyítja. Jelképesen Itt az egész ország, s ez a felsorakozás a gyors újjáépítés kilátóVÍZ, VÍZ.;: Csilizradványon a poros főutca kontrasztjaként Kulcsod és Izsap irányában fakó vízben fürödnek a házak. Katonai csónakkal férfiak közlekednek az utcán, távolabb derékon felüli vízben, kerékpárral a feje felett, egy fiatalember küszködik az árral. A víz széléről is jól látni, egy-két ház már megadta magát. Közvetlen mellettünk egy másik leégett. A víztömeg és a kamrában tárolt oltatlan mész hirtelen találkozása tombolta ki magát ilyen szeszélyes játékban... Középkorú férfi lép hozzánk a csónakból. Bevinne bennünket, de nincs ideje. Csak néhány percre szaladt haza, hogy körülnézzen. így mondja: haza, pedig érzi, milyen kesernyés most a sző ... — Az a palatetős, ott benn, az én házam, összerogyott... Nem volt öreg ház. Szavai higgadtak, nem szid, nem átkoz senkit, még talán a vizet sem. S különben is mit használna ez? Pedig a ház, amiről beszélt alig több romhalmaznál. Szűkszavúsága mögött azonban nehezen mérhető gondok kavarognak. Nem szól róluk, nem tervezget, hisz a csapás oly közeli, hogy tudomásul venni is nehéz. Most a kötelesség szólítja, a munka... Mert munka nélkül nem élhet az ember. Teherautóval jött, siet vissza — ha Jól tudom, Hodosra —, ahol a szövetkezet állatait gondozza. Csak csodálni tudjuk ezt a férfias magatartást, s a kötelességérzetet, hogy a közösség javát most sem téveszti szem elől... Néhány szó után kézfogással búcsúzunk, s a bemutatkozáskor tudjuk meg nevét: Csíkász Sándornak hívják. CSÓNAKKAL A FALU KÖRÜL Terepszemlére szánnánk magunkat, s kísérőre várunk. A közelben lakó Inczédi István komáromi hajógyári munkás vállalkozik rá. Néhány éve lakik csak a faluban, most a veszély idején azonban még Jobban összeforrott vele. Betegállományban van, de a muszáj neki is parancsol. Nem lehet most betegeskedni... védjük, amit védeni lehet. Hatalmas, két-három méteres rudakkal biztatjuk indulásra a csónakot. Az utat jól ismeri, naponta háromszor-négyszer teszi meg, sokszor gázolja a vizet, hogy a csónakot túlsegítse az arasznyi mélységeken. Idegenvezető és kormányos most egy személyben. Egy szűk utcán át (Csurgás) Jutunk ki a faluvégre. Itt sodrása van a víznek, s az utcanévből ítélve erejét, hatalmát máskor ls fitogtatta. Inczédi István szerint 1893 ban. Helyenként másfél méterre a — HHHHI CSILIZRADVANYI UTCARÉSZLET. csúnyán dőlt össze, alig tudtuk megközelíteni. — Füssy bácsi ott ült a padlásablakon, amikor Összerogyott a ház... HAJÓSKAPITÁNY HELIKOPTEREN — Hajóskapitány volt, lehet már vagy 90 éves. Azt mondta, itt hal meg, nem megy sehova... A sezlonon feküdt. Amikor érezte, hogy meginog a ház, akkor menekült a padlásra... Az élethez mindenki ragaszkodik. — Egy katona jött le érte, kötélhágcsón ... Bankkönyvét szorongatta a kezében, de az utolsó pillanatban az is a vízbe esett. A látvány mindenütt szívszorító. Épülő félben levő új házak épp úgy, mint a régiek, egyforma sorsra jutottak. Némelyiknél még ott áll a téglarakás, másokat egy ablakráma, vagy a konyhaszekrény tart a teljes összeroskadástól. — Kovács Ignácé téglaház volt. Alig ment ki belőle, már össze is rogyott >— mondja magyarázólag a szükség-narrátor. Jól benntartunk már az utcában... A romok és rommá készülő házak között tyúkok kapargálnak. Az egyik összeroskadt ház előtt riadt tekintettel néz felénk egy házőrző. Gazdáját elűzte a víz, de ő őrzi a portát. — Tovább nem is kell menni... Ott végződik Kisradvány ... Ez a három ház áll, de az sem biztos. Lemegy a víz, nos, ámen dolores. DOLGOS FALU, SZORGALMAS EMBEREK Ilyennek ismertem meg két év alatt a falut. Dolgos, szorgalmas emberek lakják, s most sokak számára jóformán élőiről kezdődhet az élet. — Egyszerű emberek, szelíd természetűek — mondta valaki. — Avíz, ez nyírta kl a falut a legjobban... A láncos bombánál is jobban... i— Csaknem 80 ház dőlt össze, vagy rongálódott meg, (kb, a falu egyharmada) — mondta Esztergályos János a HNB előtt. Csak útunk során láthattuk, hogy az övé is közte van. Nem említette, minek panaszkodjon. Évtizedek terhével a vállán, nyugdíjas életének új szakasza kezdődik, újra otthont kell teremtenie. A hallgatózó mély csendben Csicsó felől robbanás hangja ér a faluhoz. — Talán most zárták el a gátat! — mondják, s a remény egy kissé kö zelebb húzódik a szívükhöz: Nem tarthat már sokál DRÁMAI KÜZDELEM Az Siet eredeti rendje, az árvízsuj totta vidéken egy időre felborult. Embereket, országokat, népeket tett (Tóth A. felv.) sait is bizakodóvá teszi. Mert megszűnik az áradás ravaszsága, s akkor a pusztítás kézjegyeinek eltávolítása a szürkének tűnő hétköznapok feladata lesz. S ez a most megmozdult nagy erő egyben ígéret is... A meggyőződést tudatosítja, hogy a víznek útját állják, s a tájon, az építőmunka nehezét vállalva, ismét az ember lesz az úr. ELSŐ AZ ÉLET Emberek százai és ezrei védik napok óta a békés falvak biztonságát. A víz sok helyütt erősebbnek bizonyult az embernél, de az ember nem adja fel a küzdelmet. — A határt is meg akartuk védeni, a termést, de jó lesz, ha a falut sikerül... Otunk során Ekecsen hallottuk ezeket a szavakat. A minden áldozatot vállaló, de mindenre felkészült emberek higgadtságával mondták, akik azt is tudják, ha minden gát szakad, — hisz ki tudja hányadikat építik már — a puszta életet menteni kell! Még akkor is, ha az ember máskor egy szőlőtőkéről, kapanyélről, vagy más limlomról is nehezen mond le ... Élet és hitetlenség, veszély és makacsság, s ki tudja mi minden forog kockán egy ilyen veszedelmekkel terhes, embereket próbára tevő órákban. Az önfeláldozásnak, s a hihetetlen munkabírásnak azonban olyan tiszták a veszedelem óráiban felfénylő magaslatai, ahonnan a Jövőbe tekintés is csak bizakodó lehet. AZ ÉLET NEM ÁLL MEG! A Járás vezetőivel folytatott beszélgetésből már a legközelebbi tennivalók sora rajzolódik ki. Két hét alatt alig láthattuk őket. Éjjel-nappal a veszélyeztetett Duna menti falvakat Járták ... Évek óta összeforrtak a járás örömével és gondjával, s a vezetés nehezét vállalva a boldogulás és a jólét útját egyengették. Most mindannyian a Járásra szakadt nagy-nagy gonddal küszködnek, s a Jövőt — közelít ős távolabbit — próbálják a mai napok valóságához szelídíteni. Gondterhetlen a tennivalóktól eíözönve, de bizakodóan néznek a holnapok elé. Érvelésük logikája egy pillanatnyi kétséget sem hagy affe161, hogy az elemeket megzabolázva a vidék dolgos népe újra megtalálja mindazt, amit most elveszített. Az az emberi nagyság, mely a veszély óráiban a Járást és az egész országot mozgósította, cselekvő erőként az újjáépítés idején is veliik marad. S EZ, A NÉP EREJÉBE, alkotómunkájába s helytállásába vetett hit olyan erő, mely a félelmetes és alattomos hadviselő fél mostani tobzódása fölötti győzelmet, a pusztításon úrrá levő ember hősies küzdelmét hozza — egészen elérhető közeibei FŰNOD ZOLTÁN Ül SZÖ 4 * 1965. július 3.