Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-20 / 199. szám, kedd

Az űj munkamódszerek növelik az irányítás hatékonyságát ELMONDOTTA: JOZEF KOLLÁRIK, A LÉVAI JNB TITKÁRA Az utóbbi időben, a népgazdaság új irányításával és hatékonyságának tokozásával kapcsolatban a nemzeti bizottságokra háruló feladatokról is egyre többet beszélnek. A megváltozott feltételek a népi szervek munkájába, tevékenységébe újabb és újabb elemek bevezetését sürgetik. Nem véletlen tehát, hogy a kormány ez idei márciusi ülésén új alapelveket hagyott jóvá az irányítás és a nemzeti bizottságok tevékenységének tökéletesítésére. Az alapelvekben jelentősen kidomborodik az a gondolat, hogy még kedvezőbb feltételeket teremtsünk a szocialista demokrácia elmélyítéséhez, sokkal szélesebb körben és hatékonyabban biztosítsuk a választópolgárok részvételét a gazdasági és a kulturális építőmunka irányításában. Ezzel kapcsolatban Kollárik elvtárs a következőket mondotta el: — Elöljáróban szükséges hangsúlyoznom, hogy a nemzeti bizottság kötelékében több mint másfél évtized alatt gazdag tapasztalatokra tettem szert. Ennek alapján őszintén kijelenthetem: mindig komoly fejtörést okozott, hogyan emeljük a képviselők és a nemzeti bizottságok munkájának színvonalát, hogyan váltsuk valóra azt a fontos alapelvet, mely a választópolgárok tevékenyebb részvételét követeli meg a nemzeti bizottság munkájában. Ha a jelenlegi helyzetet értékelem, és csak szűk környezetünk, a Lévai Járási Nemzeti Bizottság tevékenységének elemzésére szorítkozom, nem hallgathatom el, hogy a nemzeti bizottság jogkörének jelentőségét eddig fent és lent különbözőképpen értelmezték. Nem minden esetben cselekedhetünk hatáskörünknek megfelelően. Eléggé korlátozott gazdasági alapunk sokszor ejtett csorbát önállóságunkon. A jogkörről ugyan sok szó hangzott el, de nem terjedt odáig, hogy A HELYI FELTÉTELEK ISMERETE ALAPJÁN a tényleges szükségleteknek megfelelően dönthessünk is a pénzeszközök felhasználását illetően. A költségvetés terjedelmét és tételeit rendszerint felülről határozták meg, s ezzel eleve elejét vették a helyi kezdeményezésnek. A nemzeti bizottság és a képviselők jogköre ezzel leszűkült, és a költségvetében előirányzott öszszeg felhasználásának csak bizonyos tételeire korlátozódott. Az irányítás eddigi rendszere nagyban gátolta a nemzeti bizottság tevékenységének hatékonyságát. A járás fejlesztését célzó elgondolások előterjesztése mindössze abból állt, hogy a plénum üléseiji a képviselőknek megmagyarázzuk és megindokoljuk a felülről jövő utasításokat. Ez a — bátran használom a kifejezést — magát túlélt irányítási rendszer nemcsak a képviselők, hanem a nemzeti bizottság végrehajtó szerveinek gondolkodását, ténykedését is kedvezőtlen irányba sodorta. A személyi felelősséget a szervek kollektív felelőssége váltotta fel. 1960 óta Jelentősen növekedett a nemzeti bizottságok irányítása alá tartozó gazdasági egységek száma. Képviselőink, szerveink az eltelt időszakban HASZNOS TAPASZTALATOKRA TETTEK SZERT. Gazdag tapasztalataikat a szakbizottságok ülésein, ellenőrzői tevékenységükben, a választókörzetben végzett munkásságuk folyamán eredményesen hasznosították. Ennek köszönhető, hogy a városok és falvak fejlesztésében eddig nem tapasztalt eredményekkel dicsekedhetünk, jelentős fellendülés jellemzi járásunk gazdasági és kulturális életét. Hasonlóképpen beszélhetek a nemzeti bizottság szervei tevékenységének minőségi javulásáról is. Ezért helyesnek tartom, hogy az alapelvek mellett eddigi munkánk több bevált módszerét továbbra is alkalmazzuk, az elavultakat pedig a feladatokhoz mérten tökéletesítsük. Az új alapelvek egyébként követelően hangsúlyozzék, hogy a nemzeti bizottságoknak ezentúl legfőbb figyelmüket a járás fejlesztése alapvető egyetemes kérdéseinek megoldására kell irányítaniuk. Nem tűrhetjük például a helyi ipar irányításában eddig helytelen magatartást, amikor a felelős tényezők saját üzemük érdekeit helyezték előtérbe, a társadalmi érdekeket pedig rendszerint háttérbe szorították. A társadalom, illetve A LAKOSSÁG ÉRDEKEIVEL ÖSSZHANGBAN keli bővíteni a közszolgáltatások hálózatát, elejét kell vennünk a gyakori árdrágításoknak, mert ez nem vet jó fényt a nemzeti bizottság munkájára sem. Szélesebb körben értelmezzük a nemzeti bizottságnak, mint egésznek a társadalmi küldetését. Tevékenységét a járás gazdaságának arányos fejlesztésére, kulturális nevelőmunkájának megjavítására irányítjuk. Ennek megfelelően több új elem érvényesülését próbáljuk ki felelősségteljes munkánkban. Elképzelésünk szerint jelentős változtatásokra kerül sor a vízgazdálkodás terén. Az eddigi üzemet, mely közvetlen a JNB irányítása hatáskörébe tartozott, az alapelvek értelmében az illetékes területi igazgatósághoz csatoljuk. Természetesen a lakosság vízellátásáról, a csatornahálózat kiépítéséről továbbra is a nemzeti bizottság gondoskodik. Az iskolaügy szakaszán a szervezőmunka összetételének formál ugyan még nem ismeretesek, de az alapelvek szerint itt is az egyetemes tervszerű irányítás elveinek kell érvényesülniük. Előzetesen az iskolaügy és a kultúra fejlesztésével a JNB tanácsának hatáskörébe tartozó igazgatóságot bízzuk meg. Egyetemes irányítás elvei alapján oldjuk meg az építésügy és a helyi ipar fejlesztésének kérdéseit ls. Nézetünk szerint ez a koncepció helyes, mert segítségével sokkal rugalmasabban oldhatjuk meg a beruházás, a szépítési akció pénzellátásának, a lakosságnak nyújtandó szolgáltatások fejlesztésének kérdéseit. Amint népgazdaságunk többi szakaszán, a lévai járásban is teljes mértékben érvényesítjük azt az elvet, hogy az eddiginél jobban kihasználjuk a helyi nyersanyagforrásokat, gondoskodunk a termelés további fejlesztéséről. A kerületi nemzeti bizottság szervei az alapelveknek megfelelően a helyi ipar átépítésének, fejlesztésének elveit is aprólékosan kidolgozták. Mi ezt a kezdeményezést nagyra értékeljük, hiszen NAGY SEGÍTSÉGET JELENT nálunk a helyi ipar átépítése szervezeti kérdéseinek megoldásában. A hatékonyság figyelembevételével a helyi ipar tevékenységét — szakágazatok szerint — a nyitrai Kovoplastba és az érsekújvári Vkus üzem tevékenységébe Iktattuk. Ez lehetővé teszi, hogy a közszolgáltatások egyéb területein rendet teremtsünk, a városok és a falvak szolgáltatásaiban megnyilvánuló eddigi különbségeket mielőbb kiegyenlítsük. Július elsejétől a pukaneci fafeldolgozó üzem és a lévai városi közszolgáltatási üzem irányításában is már az új elveket érvényesítjük. Nagyon is indokolt volt ez a lépés. Az említett üzemek nem teljesítették eléggé hatékonyan a kormányhatározatokat a szolgáltatások minőségének megjavításáról, a megrendelések teljesítését illetően sem tartották be szavukat. Egy-egy tv-készülék javítása és az antenna felállítása például több mint 20 napot vett igénybe, a 7 korona értékű lakatosmunkára sokszor hetekig kellett a megrendelőknek várakozniuk, a cipőjavítás pedig rendszerint egy álló hónapig elhúzódott. A lakásgazdálkodásban, a karbantartásban sem volt különb a helyzet. A közeljövőben ezért Léván, Ipolyságon, Zselízen és Tolmácson brigádmunkásokkal megerősített kőművescsoportokat létesítünk, melyek az eddiginél rövidebb idő alatt végzik el a lakások javítási munkálatait. Ha azt mondom, hogy a múltban járásunk költségvetéséből évente tetemes összegeket dobtunk ki minden gazdasági hasznosság nélkül, akkor ez a helyi utak karbantartására és javítására stb. vonatkozik. Közel kétmillió koronát osztottunk ki a községek között, útjaink mégis elhanyagoltak. Ha ezt az összeget egy nagyobb mű megépítésére fordítottuk volna, ma már a falvakban sem lenne annyi panasz az utcákra, bekötő utakra. Természetesen ezen a tényen elgondolkoztunk és az Útkarbantartási Vállalat eddigi felépítésének szervezeti megváltoztatására kényszerülünk. Nem szándékom, hogy ágazatonként elemezzem, milyen változtatásokra került sor az alapelvek érvényesítésénél, hiszen az eddigi példákból is kitűnik, hogy a jobb, hatékonyabb gazdálkodás elé*íse közvetlenül az irányítás tökéletesítését, az újabb munkamódszerek bevezetését feltételezi. Az alapelvek magukban foglalják ezeket az elgondolásainkat, de a JNB-n kívül a felsSbb szerveknek is nagyobb támogatást kell nyújtaniuk, hogy mindezek az elvek a nemzeti bizottság munkájában valóban eredményhez vezessenek. Lejegyezte: SZOMBATH AMBRUS HARC A KARA-KUM SIVATAGÉRT ÚJ ÉPÍTŐANYAG: AZ ÜVEGCEMENT —— Az ukrajnai Glavkljevsztroj az Uk- üvegszálat kézzel vagy különleges herviselő tetőszerkezet. Az egyik 6 tán Tudományos Akadémia Mechani- szóróberendezéssel helyezik el a for- méter fesztávú 7 mm vastag üvegcekai Intézetével és egyes építőipari mában, mely az üvegköteget felaprít- menthéj, amelyet tetőszerkezetként vállalatokkal együttműködve üvegce- ja. A cementragasztót merev ecsettel alkalmaztak, 10-szerte könnyebb és ment-szerkezetek építőipari alkalma- vagy pneumatikus szórópisztollyal 3,5-szer olcsóbb vplt a közönséges zásán dolgozik. Ezeket a szerkezete- hordják fel, és utána tömörítik. vasbetonlertieznel. A 80 negyzetmeteket az egyik korcsevatszki építőipari A kísérletek során többfajta ipari res tetőt két munkás 50 perc alatt kombinátban állítják elő. épületszerkezetet készítettek üvegce- szerelte fel, egy negyzetmeter uvegAz üvegcement-szerkezetek készítő- mentből. Az U-keresztmetszetü 6 m cement tetolemez súlya,17 kg. Az se a következő módon történik: a fesztávú üvegcement-gerenda súlya üvegcementhéjak további előnye, formákba helyezett üvegszálra ce- csak egyhatoda az azonos teherbírású hogy Igen vízzáróak, és nem igényelmentragasztó-réteget vonnak. Kötő- vasbetontartóénak. nek vízszigeteiest. anyagként 400, 500 és 600-as minősé- Az üvegcement gazdaságos felhasz- Üvegcementbo a legkülönbözőbb gű aluminátcementet használnak, „álásának egyik területe az eddigi prof.lu elemek is keszithetok KijevA 10-20 mikron átmérőjű lúgmentes tapasztalatok szerint a vékonyfalú te- ^p^íészüh belőle A I 5 köb méteres akna könnyebb, olcsóbb — és ami üzemeltetés szempontjából igen fontos — vízzáróbb a hasonló rendeltetésű vasbetonaknáknál. 1957ben 1,2 méteres 6—7 mm vastag, 25 kg súlyú konzolos védőernyő alapanyagaként alkalmazták az üvegcementet. A hétéves tapasztalat azt mutatja, hogy ezek az ernyők külön vízszigetelő réteg alkalmazása nélkül sem vesztették el vízzáróságukat és fagyállóságukat. Műszaki kuriózumok Közép-Ázsiában a Türkmén SZSZK területén fekszik a mintegy 300 000 négyzetkilométer kiterjedésű KaraKum, azaz „Fekete Homok" sivatag. Homokos és sós-agyagos talajok találhatók rajta, csak gyér növényzet marad meg benne. Nagy részén futóhomok teszi lehetetlenné a növények életét. Éghajlata erősen kontinentális, a csapadék évi átlaga azonban mindössze 80—150 mm. S ez okozza, hogy ezen a nagy kiterjedésű területen nincs élet. A szovjethatalom fennállása óta területéből mintegy 100 000 hektárt tettek földművelésre alkalmassá. Területének egy része ma már egész évben használható legelő. A még sivatagos terület nagy részének termékennyé tételére dolgozták ki a Kara-Kum-csatorna tervét, amely az Amu-Darjától, (a sivatag északkeleti határán folyik) a Kaszpi-tengerig vezet. 1959-ben befejezték a csatorna Amu-Darjáról kiinduló első, mintegy 400 kilométeres szakaszának építését, ami újabb 90 ezer hektár öntözését teszi lehetővé. FOLD ALAH! VÍZKÉSZLETEK Á legújabb földtani kutatások új lehetőséggel kecsegtetnek. A szovjet geológusok ugyanis mélyen a KaraKum sivatag homoktengere alatt jelentős édes- és sősvízkészleteket találtak. Előzetes számítások szerint kb. 100 milliárd köbméterre becsülhető a föld alatt levő, hasznosítható víz mennyisége. A tudósokat és a műszaki szakembereket most az foglalkoztatja: hogyan juttassák ezt a vizet a felszínre, és hogyan gondoskodjanak tárolásáról. Mert az utóbbi probléma ls igen bonyolult. A sivatag legkietlenebb részein az évi csapadék 70 százaléka a három tavaszi hónapban esik le. Eddig különleges és bonyolult árokrendszerrel oldották meg a vlz tárolásának kérdését. E rendszer lényege, hogy az árkokban levő vizet lassú szivárogtatással juttatják az altalaj homokrétegeibe, amelyek ezt hónapokon át tárolják. Az árkok közelében épített kutakból azután a homokban tárolt vizet ismét a felszínre lehet hozni. Bár ez a megoldás könnyített a helyzeten, nem kielégítő. Türkménia számos vidékén ugyanis rendkívül finom szemcséjű homok van, amelyből a víz nagy része elpárolog. Ezért Irányítják most a kutatók figyelmüket a talaj mélyebben fekvő rétegeiben rejlő vízkészletekre. és aránylag nincsenek nagyon mélyen. A Kara-Kum sivatagban kétféle ilyen vízlencse található: a mélyebben fekvő altalajlencse és a homoklencse. Az altalajlencsék a homoklencséknél alkalmasabb vízforrásoknak bizonyultak, mert telítődésüket nemcsak hogy figyelemmel lehet követni, hanem az aránylag egyszerű módszerekkel fokozható. Nemrégiben még a Kara-Kum sivatag nyugati részén fekvő, kereken 10 milliárd köbméter édesvizet tartalmazó jasanszkl homoklencsét tartották e kutatások fő bázisának. Azóta, a legújabb hidrogeológiai kutatások eredményeként a 80—250 méter mélységű rétegek között további édesvíz-készletekre bukkantak, amelyek kiterjedése kb. 5500 négyzetkilométer. A víz felszínre hozatalát célzó kísérletek alkalmával az első nehézségbe a fémsókkal telített víz elszívása során ütköztek. A kiszivattyúzott víz fémsótartalma egyre nőtt, s így a víz hamarosan fogyasztásra alkalmatlanná vált. Ennek kiküszöbölésére alkalmazták az összekapcsolt fúrólyukrendszert: az egyik fúrólyuk szívófejét az édesvízben, a mellette levő fúrólyuk szívófejét pedig a sós vízben helyezték el. Az édes- és sós vizet egyidejűleg szivattyúzták ki, s így az édesvíz kút nem szívott sós vizet. A kapcsolt vízelvezetéses eljárás azonban — a sós vlz nagy sűrűsége miatt — túlságosan bonyolult. SÓTALANÍTÁS Kísérleteznek a fémsókkal telített talajvíz fagyasztásos sótalanításával is. Ezzel a módszerrel a sós vízből édes jég és sós víz keverék képződik. Ez az eljárás jól alkalmazható az alacsony hőmérsékletű sivatagi télben. A kísérletek eredményei kedvezőek, s ily módon előreláthatólag annyi vizet tudnak majd biztosítani, amennyi elegendő lesz hatalmas szarvasmarha-csordák ellátására és különféle takarmánynövények termesztésére. Jelentős kísérleteket folytatnak napmeleggel működtetett sókivonó berendezésekkel is. Ezek kifejlesztését és alkalmazását Türkménia meleg éghajlata, s a sok napsütés indokolja. A vízellátás biztosítására folytatott különféle kísérletek befejezésükhöz közelednek. Lefektették már például az első, 140 km hosszú vízvezetéket is, amely a Nab-Dag-i mezőgazdasági üzemek részére Krasznodovszkba továbbítja a vizet. Minden remény megvan arra, hogy a hatalmas vízkészletek feltárása és felszínre hozatala megoldja a sivatag vízellátási gondjait. (KUlföldi sajtó adatai nyomán) VIZLENCSÉK Az új elképzelések szempontjából elsősorban a lencseformájú üregekben képződött vízkészletek jelentősek. Ezek igen jó minőségűek (1 kg víz sótartalma 0,2—0,5 g között van), A különféle fémsókat tartalmazó víz (különösen a tengervíz) sótalanítása világszerte komoly problémát okoz. Az egyik sikeres megoldást Kuwait alkalmazta (a képen a vízgyár egyik részlege). A berendezés azonban igen költséges, üzemét az teszi lehetővé, hogy Kuwaitnak jelentős bevételei vannak a kőolaj-koncessziókból. A csehországi Hostivaí egyik új lakótelepén nagy feltűnést keltett ez a „gólyalábon álló" emeletes családi ház, amelynek önálló üvegezett lépcsőháza van. Az építőipari kutatók új anyagokból álló szerkezetek alkalmazását próbálták ki a házon. O A hannoveri vásár egyik érdekessége egy 20 méter magas kilátótorony, amelynek üvegfalú emeletei egymástól függetlenül ellentétes Irányban forognak az egyes szintek között levő fogkoszorúkon. 9 Hermán Scherchennek, a milánói Scala világhírű karmesterének az elektronika tanulmányozása a kedvtelése, s jól felszerelt laboratóriumot rendezett be svájci villájában. Jelentős találmánya egy 32 hangszóróból összeállított, két irányban forgó gömb, amelynek célja a nagy előadótermek akusztikájának megjavítása. 1385. július 20. * Ül SZÖ 5