Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-12 / 161. szám, szombat

Stefan Bednár: Páros tánc. (Olaj, 1942) — ÚJ VERSEK — SZITÄSI FERENC: HÚSZ ÉVE MÁR Feljött a Hold, szemedben a végtelent éreztem csillagok között, Gyilkos bánat pereg a fődbe, szemem kékjével különcködöm, mint a patak, melyben véres csillagmadár tisztálkodna este, szárnyuk cafatából buggyanó csendben remélik az életet, magasságra lesve. Ezer évre, fájdalommal lovagló napok csődülnek felém, Virágzik a som, gébics vicsorog áldozatát lesve a tüske-fog hegyén, Csörtetek a dombnak, hullák mosolya ferdül csizmámnak, S érzem, hogy a lépések mennyire fájnak, hogy fájnak, fájnak. Húsz év valósága olvad emberbe, tájba: itt vagyok! A hold fénykörén szemedbe hullanak és nevelkednek a csillagok, Kifeszítem csontjaim a lápból, de még körülhízelegve ragad az inda, pedig végtelen hatalmat hirdetek Mars-Hold-érintésű céljainkba! FECSŰ PÄL: TANYA Nyomom a pedált, itt nincs villamos az autóbusz más vidékre hord, itt csak sár van föld és emberek, napsugár, eső, gond-bomba rengeteg, rádió, mely csak este szól hangokat szórva a tető alól, imitt, amott, mint fázó verebek egy-egy TV antenna a szélben megremeg, gumicsizma, hervatag virág, lánctalpas fölé kúszik a fűzfaág, csillogó tócsa, felhőtükör fojtott vágy, mely az égre tör, kérges tenyér és dundi kenyerek, űrhajóst játszó fürge gyerekek, vonuló felhők, egy kis temető s a világ után baktató idő. TÖRÖK ELEMÉR: MEGŐRZÖM AKKOR IS... Lángoló rekettyék gallyain csüng a nap rézszínű korongja sötét éjt utak bogáncsa nem tapadhat soha ruhámba minden fény letűnhet az égről bennem száz seb tüze is éghet megőrzöm akkor is szívemnek szép hevét fagyától a télnek. Nem középiskolás fokon..." le a pedagógiai folyamat tartalmának és módszereinek korszerűsítése. AZ OKTATÁSI FOLYAMAT korszerűsítését sokan a korszerű oktatási segédeszközök, az audiovizuális eszközök, oktatógépek, programozott tankönyvek stb alkalmazásával azonosítják. Természetesen ezekre is szükség van, ám széles körű alkalmazásukat egyelőre számos tisztázásra és megoldásra szoruló kérdés teszi illuzórikussá. Szerintünk elsősorban azokat a gazdag lehetőségeket kell kihasználni, amelyeket az igazi főiskolai oktatás hagyományos formái és módszerei kínálnak. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha sikerül felszámolni főiskoláinkon a középiskolai oktatási formát, ami itt a pedagógiai folyamat kerékkötőjévé vált. Emellett az oktatási folyamat korszerűsítésének fő tényezője az oktatás tartalmának korszerűsítése. Ez pedig — ha a tanárok hivatásuk magaslatán állanak — nem jelenthet problémát. A hatékonyság fokozását elősegítik a színvonalas főiskolai tankönyvek és azok rugalmas elosztása. A főiskolai tanulmányok színvonalának emelése megvalósíthatatlan az iskola és az élet szoros kapcsolata nélkül. Ez az igény nem új, évek óta szorgalmazzuk, és ha fenntartásaink vannak, azok kizárólag e követelmény gépies adminisztratív teljesítésére vonatkoznak. Engedtessék meg, hogy egy példát hozzunk fel szemléltetésül: a Cseh Műszaki Főiskola hallgatói az 1962—63-as tanévben 970 000 munkaórát dolgoztak le különféle brigádokon — a szünidei brigádoktól eltekintve — aminek fele a tanórák rovására ment. Külön meg kell említeni, hogy a hallgatók a legritkább esetben végeztek a szakágazatukkal valamennyire is összefüggő munkát. Az ilyen és ehhez hasonló tapasztalatok eredményeként ma már a főiskolák tanmenetében a termelési munka helyett üzemi gyakorlat szerepel. Nem cégtáblacseréről van szó, hanem minőségi változásról. A főiskolai hallgatók az üzemi gyakorlatot abban a szakmában végzik, amelyet hivatásukul választottak, és amelyre a főiskola készíti fel őket. Am nemcsak ebben jut kifejezésre az iskola és az élet kapcsolata. AZ ISKOLA ÉS AZ ÉLET, a főiskola és a munka egységének útját a tananyag korszerűsítésével is egyengetjük, melynek fel kell ölelnie az egyetemes tudomány legújabb ismereteit. Sőt tovább megyünk a főiskolai oktatás és nevelés célja — s ebben érvényre jut az iskola és az élet, az elmélet és a gyakorlat szoros kapcsolata is, — hogy önállóan, alkotó módon gondolkodó szakembereket neveljen, akik a főiskolán szerzett ismereteiket az elméleti és kutatási problémák megoldására tudják felsorakoztatni. Az oktatási folyamat korszerűsítése, a tudomány rohamos fejlődése és annak szükségszerűsége, hogy a tudomány eredményeit az oktatásban alkalmazzuk, előtérbe helyezi főiskoláinkon a tudományos tevékenység kér dését. Ma már tisztán látjuk, hogy a főiskolai pedagógiai folyamat hatékonysága és színvonala sokban függ az oktatás tudományos voltától, ami viszont kölcsönhatásban áll az iskola tudományos tevékenységének színvonalával. A főiskolák tudományos kutató-tevékenysége a főiskolai oktatás elválaszthatatlan része. Hiszen csakis ily módon készítheti fel a hallgatókat az önálló tudományos munkára, csakis így nevelhet új nemzedéket a tudományos-kutatómunka folytatására. A fiatalok éppen azokat az éveiket töltik a főiskolán, amikor a legfogékonyabbak a tudomány iránt és a legkönnyebb bennük felszítani az érdeklődés és az áldozatkészség tüzét HA A FŐISKOLÁK tudományos kutató-tevékenységét a főiskolai oktatás szerves részének minősítjük, figyelembe kell vennünk azt is, megvannak-e ennek a tevékenységnek az anyagi feltételei. Ezt vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy mind a helyiség kérdését, mind a felszerelést tekintve a főiskolák helyzete nem rózsás. A Csehszlovák Tudományos Akadémia és az ágazati kutatóintézetek is jobb körülmények között működnek. S ez az a terület, ahol az új irányítási rendszer segítségével érvényesíteni kell a kutatóintézetek közötti fokozottabb együttműködés igényét, és a főiskolai tudományos-kutatómunka feltételeinek biztosítása érdekében esetenként mérlegelni kell, kifizetődik-e a túlzott takarékosság. A tudományos kutató-tevékenység főiskoláinkon ugyanis nemcsak a hallgatók jobb felkészítését szolgálja — ami magában is felmérhetetlen jelentőségű — hanem a kutatás országos tervébe beiktatott feladatok megoldásával közvetlenül elősegíti a társadalmi haladást. Meg kell tehát teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az egyes főiskolák a kívánt színvonalon oldhassák meg tudományos-kutató feladataikat. A főiskolák pedagógiai és tudományos tevékenységében előforduló fogyatékosságok ellenére vitathatatlan a tény, hogy ma már lényegesen jobb a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt. Ezt a korszakot a tudomány szempontjából a nagy mozgósítás időszakának nevezhetjük. A főiskolai dolgozók minden erejüket latba vetve törekedtek a problémák sikeres megoldására, a fogyatékosságok leküzdésére. Bekapcsolódtak a főiskolák távlati fejlesztési tervének kidolgozásába is. S ezek a távlatok rendkívül biztatók. Több főiskola új épületekkel gyarapszik, 1970-ig több mint háromszorosára emelkedik a szak- és műszaki káderek száma. TERMÉSZETESEN a főiskolai oktatás korszerűsítése sem valósítható meg egyik napról a,másikra. Mint az élet más területén, itt is megfontoltságra, körültekintésre, céltudatosságra van szükség. És sok kezdeményezésre, mert csak úgy teljesíthetik azokat az igényes feladatokat, amelyek szocialista társadalmunk további fejlesztése során főiskoláinkra hárulnak. S. K, HAZÄNK FELSZABADULÁSÁNAK 20 évfordulója jó alkalom arra, hogy egy rövid pillantást vessünk főiskolánk fejlődésére és további távlataira. Büszkék vagyunk rá, hogy a mi államunk területén létesült Közép-Európa első egyeteme, és hogy nálunk már a XVII. században lerakták a műszaki főiskolai oktatás alapjait. Az ls büszkeséggel tölt el bennünket, hogy gazdag hagyományokkal rendelkező főiskoláink tanárai és diákjai mindenkor a haladó mozgalmak aktív résztvevői voltak. 1939. november 17. tragikus nap főiskoláink életében. Ezen a napon a hitleri megszállók bezárták a cseh főiskolákat, hat hosszú háborús évre kikapcsolva azokat a tudomány fejlődésének áramköréből. Számos kiváló főiskolai tanárt és diákot fosztottak meg életétől, óriási veszteségeket okozva ezzel hazánk tudományos életében, de nem kímélték a főiskolák épületeit és felszereléseket sem. A szlovákiai főiskolákat nem érte ugyan a cseh főiskolák sorsa, de a szlovák állam éveiben a klerofasiszta kormány, a hitleristák háborús akciói semmiképpen sem szolgálták a főiskola és a tudomány fejlődését. Felejthetetlen az a lelkesedés, mellyel főiskoláink hazánk felszabadulását üdvözölték. A hatesztendei kényszerszünet után özönlöttek a fiatalok a főiskolára. 1945/46-ban kétszer annyi volt a főiskolai hallgatók száma, mint a háború előtti 1936/37es tanévben. A főiskolák soha nem tapasztalt fejlődésének lehetőségét azonban 1948 februárja nyitja meg, ami különösen Szlovákiában jelent ugrásszerű haladást. Íme néhány adat mindennél többet mond: 1937-ben Szlovákiának egy főiskolája volt, 3 fakultással, 1945-ben 3 főiskolája 12 fakultással, és 1965-ben Szlovákia nyolc városában 13 főiskola működik. Az országos fejlődés eredménye, hogy az 1963—64-es tanévben hazánkban 48 főiskola 108 fakultásán 138 754 hallgató tanult (beleértve a továbbtanuló dolgozókat is). Az eltelt 20 év alatt jelentős változáson ment keresztül a főiskolai oktatás. Ma főiskoláink fő feladatának a hallgatók kommunista nevelését tekintjük. Mit értünk ez alatt? A főiskolai végzettségű szakemberek szakmai és eszmei felkészítésének egységét, hogy minden szempontból megállják helyüket a kommunizmus építésében. Ennek középpontjában természetesen az oktatási folyamat áll. S ez az, amiről az utóbbi időben oly sok szó esik éppen a főiskolai tanulmányok színvonalának emelésével és hatékonyságának fokozásával kapcsolatban. A kérdést a CSKP Központi Bizottságának 1964 októberi ülése vetette fel, dialektikus összefüggéseiben elemezve a főiskolai oktatásban előforduló fogyatékosságokat és meghatározva ezek leküzdésének módját. A határozat leszögezi: a főiskolák küldetése teljesítésének első íeltéte1565. június 12. * (Jj SZÓ 9