Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-12 / 161. szám, szombat

Közvélemény és az erkölcs A cikk első részét az Új Sző június S-i számában közöltük. Az alábbiakban a cikk befejező részét közöljük. A

szocialista ember erkölcsi profiljának kialakulása nemcsak az emberek tudatában végbemenő folyamat, hanem az új társadalmi rend gazdasági, s általában társadalmi viszonyainak kialakításával összefüggő folyamat is. A kapitalista társadalomnak szocialista társadalommá való átalakulása folyamatában fokozatosan megváltozik az emberek tudata és erkölcse. Ez a fejlődés viszont nem egyszerű folyamat s nem szabad úgy elképzelni, hogy az emberek megváltozott termelési és társadalmi viszonyai automatikusan kialakítják a nekik megfelelő új erkölcsi normákat és magaviseletet. A termelési viszonyoktól, vagyis a gazdaságtól az erkölcsig hosszú az út, sok ellentmondás megoldásán és több közvetítő fokozaton keresztül vezet, amelyek közül a marxistaleninista Ideológia és az elvtársi példamutatás a legfontosabb. Azonkívül tudnunk kell azt is, hogy a szocializmust építő emberek jelentős része még a kapitalizmusban született és nevelkedett, ennek következtében magukban hordják — szokásaikban, érzelmeikben, gondolkodásukban — a kapitalizmus erkölcsének maradványait. A kapitalizmusban a kapitalista számára az egyén önző érdeke a minden, s a közösség, mégha az a közösség a kapitalista osztály közös érdeke is — semmt. Nem úgy a szocializmusban. Itt a társadalom érdeke az első s az egyéné a másodrendű. Az önző kapitalista erkölcsi magatartásról áttérni az önzetlen szocialista erkölcsi magatartásra — nern könnyű feladat. Különösen az olyan embernek, aki a kapitalizmusból sok rossz erkölcsi nézetet és szokást hoz magával, s mind ez ideig nem szabadult meg tőlük. Lenin figyelmeztet arra, nehogy azt gondolja valaki, hogy a munkásság a szocializmus építéséhez makulátlanul, a kapitalizmus erkölcsétől megtisztultan fog hozzál Sajnos, az ellenkezője igaz. A kapitalizmustól sok olyan szokást és nézetet örököltünk, amelyek a szocializmusra károsak, s amelyeket ki kell az emberekből gyomlálni s helyükbe újakat, szocialista emberhez illőket kell kifejleszteni, ha valóban új típusú embert akarunk nevelni. Mi pedig ezen kettős feladatnak csak első részét igyekeztünk megvalósítani: az örökölt erkölcsi nézeteket és szokásokat, mint abszolút rosszakat igyekeztünk az emberekből kigyomlálni, de új nézetet, szokást és magatartást nem neveltünk beléjük, nem mutattunk elég példát nekik az Igazi szocialista erkölcsről. A szocialista erkölcs ily módon csak ösztönösen fejlődött, s a régi erkölcs nemcsak csökevényeiben, hanem sokszor elrettentő formájában ls virágzik benne. Miben nyilvánul meg hát a szocialista erkölcs? M

indenek előtt az embereknek egymáshoz, valamint a társadalomnak és az egyéneknek egymáshoz való kölcsönös magatartásában, magaviseletében és értékelésében. Az osztályokra szakadt társadalmakban, az alapvető termelési viszonyokban az emberek egyenlőtlen tagjai e viszonyoknak: Az egyik úr, a másik szolga, az egyik kizsákmányoló. a másik kizsákmányolt. Ezért a társadalom egyéb viszonyai: a férfi és női nem viszonya, a férj, feleség, gyermek viszonya, az iparos, kereskedő, paraszt, fogyasztó viszonya, a tiszt, katona, tanító", tanuló viszonya is sajátságosan egyenlőtlen jellegű. A társadalmi viszonyok ezen egyenlőtlen jellege határozza meg az erkölcs osztálytartalmát, t. i. azt, hogy az „úri" osztályhoz tartozó emberekkel szemben a becsületes, egyenes, igazmondó s hasonló erkölcsi magatartás kötelező Az aki nem tartja be, felelősségre vonható, míg az alsóbb osztályokba tartozó emberekkel szemben a becstelen, álnok, képmutató s hasonló negatív erkölcsi magatartás is megengedett. Az erkölcsi magaviselet ilyen osztályjellege és gyakorlata különösen a feudallsta társadalomban kirívó, de a burzsoá társadalomban is hasonló, ha nem is ennyire merev és leplezetlen. A szocialista társadalomban az emberek kölcsönös viszonyát nemcsak a termelésben, hanem minden téren a társadalmi egyenlőségnek kell jellemeznie Ellentétben a kizsákmányoló osztálytársadalmakkal, amelyekben az alapvető és meghatározó termelési viszonyok az emberek társadalmi tudatán kívül, ösztönösen alakulnak ki, ÍVta: SZÁNTÓ LÁSZLÓ AKADÉMIKUS a szocialista társadalomban az emberek tudományos tudatával vezetett cselekvésének eredményeképpen keletkeznek. Sajnos, a marxista—leninista tudományt még igen sokan nem ismerik olyan mértékben és nem tudják alkalmazni úgy, hogy a társadalom épitő gyakorlatukat szocialista lényegűvé tegye. Ezért sok még a múlt csökevénye az új, a szocialista termelési viszonyokban. A vezetéssel megbízott emberek gyakran úgy viszonyulnak és viselkednek a vezetett és termelő emberekkel, mintha bizony kapitalizmusban lennénk. És a másik oldalon: igen sok vezetett és termelő ember úgy viszonyul és viselkedik a vezetőkkel szemben, ahogyan a kapitalizmusban távolról sem merne. Ha aztán a társadalom alapjában ilyen viszony van az egymásra utalt (mert bizony, bizony egymás nélkül semmik vagyunk!) emberek között, akkor kizsákmányolás ugyan nem lehet, de kölcsönös „kitolás" és bosszantás — akármennyi! A gazdaság területén tehát rossz erkölcsi mozzanatok hatnak és torzítják az emberek viszonyait nemcsak a termelésben, hanem általában. S mindez azért, mert nem eléggé neveljük az embereket s nem mutatunk nekik elég élő példát, hanem a gyakorlati élet automatikus hatásától várjuk a szocialista viszonyok és erkölcs kialakulását. A

mi a szocializmusban vonatkozik az egyén és a társadalom viszonyára, vonatkozik az egyénnek és bármely kollektívának a viszonyára is, amelyben dolgozik vagy huzamosabb ideig él és tevékenykedik. Az egyén és a kollektíva viszonya dialektikus jellegű. Ez azt jelenti, hogy a két ellentétes valóság (egyén-kollektiva) kölcsönösen feltételezi, befolyásolja egymást, hat egymásra s ugyanakkor küzd egymással. Az egyén feltételezi, befolyásolja a kollektívát, viszont ezért az egyén érdeke benne van a kollektíva érdekében. Ugyanakkor azonban a két érdek nem azonos s ezért küzdenek érvényesülésükért. Amint láttuk, a burzsoá számára az egyén ^rdeke az elsődleges s a kollektíváé a másodlagos. A szocialista erkölcsű ember ott kezdődik, amikor elveti ezt az önző magatartást s meggyőződéssel vallja, és állja, hogy a kollektíva érdeke az elsődleges, s az egyéné a másodlagos. Ezt persze nem szabad oda torzítani, amint ezt igen gyakran még mindig teszik, hogy egyszerűen azonosítják az egyén érdekét a kollektíváéval. A helyesen kialakított szocialista termelési és társadalmi viszonyok között kialakuló erkölcs az említetteken kívül megnyilatkozik az emberek új viszonyában a társadalmi tulajdonhoz. A szocialista erkölcs fokának mértéke az emberek azon tudata és magaviselete, hogy a gyár, a termelőszövetkezet, szóval a társadalom vagyona tényleg az övék, a maguk számára gyarapítják, s aki ezt akadályozza és károsítja, szigorúan büntetendő. Természetesen felelősségre kell vonni és meg kell büntetni azt is, aki a köz érdekének védelmét ürügyül használja fel az egyén megkárosítására. Ebben a tekintetben még sok a teendő De nemcsak az elméleti felvilágosítás, tanítás és példamutatás segítségével, hanem az objektív társadalmi viszonyok erkölcstelen magatartást determináló és lehetővé tevő jellemvonásainak eltávolí. tásával is. Ezek közé a már említetteken kívül az ilyen ellentmondások csökevényei tartoznak mint: az emberek teljes' élet élése utáni vágyáť korlátozó, sőt lehetetlenné tevő objektív kényszer; az egyén szabadságigénye és a társadalom szerkezetével determinált elszigetelődése, s ehhez hasonlók. A szocialista társadalom szerkezetének döntő lényegű oldala lehetővé teszi e csökevények cselekvő leküzdését és a szocialista erkölcs palántáinak cselekvő kifejlesztését. A szocialista erkölcs további megnyilatkozása az embereknek a munkához való viszonya és a társadalmi munka folyamatában való magatartása. Az előző, a dolgozó emberek kizsákmányolásán alapuló társadalmi rendszerekben a dolgok logikájából adódott, hogy a dolgozó emberek nem szívesen dolgoztak, ha tehették kerülték a munkát, mert ösztönszerűen érezték, hogy a munkájuk idegen és ellenséges jellegű és hatású rájuk nézve Ezért a munkások a kapitalista termelési viszonyok közt kényszerű cselekvésnek érezték a munkát; ha lehetett szabotálták s hasonló erkölcsi cselekedetekkel védekeztek ellene. A kapitalizmus ezért nem ismeri az áldozatkész munkát, az önzetlen munkát és az önkéntes munkafegyelmet. A

szocialista termelési viszonyok között, még ha az emberek a kapitalizmusból hozott szokásokkal, gondolatokkal és erkölcsökkel terheltek is, mégis olyan munkaaktivitás van kialakulóban, amely a munkának az ember első életszükségletévé válása felé mutat, és a szocialista emberhez méltó öntudatos munkafegyelemre nevel. S mindez annak ellenére van kialakulóban nálunk is, hogy egyelőre még sokan úgy viszonyulnak a munkájukhoz, ahogyan az a kapitalizmusban lehetetlen lett volna. A szocialista erkölcs döntő fontosságú tartozéka és megnyilvánulása továbbá az erkölcsi felelősség tudata és gyakorlata. Az erkölcsi felelősség megállapítása és a felelősségre vonás jogosultsága igen bonyolult feladat, ezért egy konkrét példán kíséreljük meg megvilágítását. Tételezzünk fel egy egyént, aki önkéntesen lett tag ja egy kollektívának s önkéntesen vállalta a kollektívában létező fegyelmet, vagyis olyan egyént, akinek a kollektíva tényleg az ő kollektívá ja és a fegyelme tényleg az ő fegyel me. Reálisan lehetséges, hogy ez az egyén ellentmondásba kerül a kollektíva fegyelmével, a szolidaritás követelményével azért, mert keresi az igazságot és hű akar lenni az igazsághoz. Ilyen ellentmondás keletkezése egyenesen szükségszerű a társadalom fejlődési folyamatában. A kérdés most már az, mit válasszon az egyén aki Ilyen konfliktusba kerül? Legyen fegyelmezett, vagy válassza az igazsághoz való hűséget? Akár az egyiket válassza, akár a másikat, erkölcsileg felelős mindkét esetben. Konkrétan vonatkozik ez azokra, akik a személyi kultusz idején ilyen ellentmondásban éltek, választottak és így vagy úgy döntöttek. A döntésekért minden körülmények közt erkölcsileg ők felelősek. Mert ha valaki lelkiismeretes és tudományosan alapos (ami kötelező!) analízis után és a fegyelmet és kollektív igazságot érintő összes érv mérlegelése után arra a szubjektív meggyőződésre jut, hogy a fegyelem betartása esetén az igaz ságon olyan csorba esnék, amely miatt veszedelembe jutna a kollektíva célja, erkölcsi kötelessége és fele lőssége, ilyen esetben a kollektíva ellenére is lelkiismerete szerint cselekedni. Marxista—leninista elmélettel megalapozott politikai vagy másmilyen kollektív cselekvés esetén ilyen konfliktus a politikai cselekvés, a fegyelem és az igazság keresése és a hozzá való ragaszkodás között nem jöhet létre. Mert ha a cselekvés, a politika az igazságon alapul, az igaz megismerés vezeti, akkor az elmélet és gyakorlat dialektikus egysége valósul meg, s nem keletkezhetik köztük konfliktus. A szocialista erkölcs további megnyilvánulása a kritika és önkritika marxista—leninista szellemű és módszerű alkalmazása. Lehetetlen egy cikkben meggyőzően megvilágítani ennek a szellemnek és módszernek a lényegét. Itt csak arra szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét, hogy a marxista—leninista kritika és önkritika szelleme és módszere alapvetően ellentétes a burzsoá szellemű és módszerű kritikával és önkritikával. A marxista—leninista kritikának és önkritikának nemcsak igaznak, de ugyanakkor erkölcsösnek, tehát igazságosnak, becsületesnek, emberségesnek stb. kell lennie. A szocialista erkölcsnek, ezek szerint, minálunk még igen-igen sokat kell fejlődnie, mert egyelőre nagy mértékben torzítják a burzsoá múlt csökevényei. A szocialista erkölcs egyéb megnyilvánulása még a szocialista internacionalizmus és hazafiság tudata és gyakorlata is. T

ermészetesen a szocialista erkölcs tartalmába tartozik a jó és rossz szigorú megkülönböztetése, valamint a múlt világ erkölcsi parancsainak, mint: ne lopj, ne ölj, tiszteld szüléidét, ne hazudj, mondj igazat, légy igazságos, légy őszinte stb., stb. felújított tartalommai való érvényben tartása is. A szocialista erkölcs azonban nem egyszerűen tiltja vagy parancsolja ezt a magaviseletet, hanem egyúttal az embert olyan társadalmi viszonyok kialakításának gyakorlatára mozgósítja, amelyek közt nem lehet majd lopni, ölni, hazudni, és a dolgok logikájából következik majd az emberséges, igazságos, őszinte magaviselet. A Nilná na Orave-i Tesla lesz 1967-től az egyedült üzem Csehszlovákiában, amely televíziókészülékeket gyárt. Ekkor percenként egy-egy készüléket gyárt mafd. Képünkön: Etela Drgáňová alkatrészeket ellen-, őriz. (CTK — J. Valko felvétele) Csallóköz és a dunai vízművek Kiapadhatatlan energiaforrás • Megjavul az árvízvédelem • öntözőrendszerek, szivattyúállomások létesülnek • Javul a vízellátás • Évente 4,5 millió tonna barnaszenet takarítunk meg • A vízerőmű nem szennyezi a levegőt A közelmúltban Bratislavában tudományos értekezletet tartottak a dunai vízműrendszer távlati terveiről éf az életkörülmények kialakításának problémáiról a Duna mentén. A Szlovák Tudományos Akadémia életkörülmények kialakításával foglalkozó bizottsága és a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság vízgazdálkodási bizottságának szlovákiai tanácsa rendezésében került sor erre a megbeszélésre, melyen hazánk élvonalbeli szakemberein és az összes érdekelt szervek képviselőin kívül jelen volt a Magyar Népköztársaság vízgazdálkodási szakembereinek küldöttsége is. Az értekezleten aprólékosan elemezték a nemzetközi egyezmények alapján tervezett vízmű létesítésével és a Duna vizének kihasználásával összefüggő problémákat. A folyó felső folyásán felépUl a Bratislava—Wolfstahl, csehszlovák—osztrák vfzerőmü. Bratislavától lejjebb további vízmű épül Gabčíkovo (Bős), Nagymaros és Adony közelében. A vízművek építésének fő célja elsősorban a villanyenergia termelés. Az egész erőműrendszer csúcsteljesítménye kedvező körUlmények között előreláthatólag 900 MW lesz, évi kapacitása pedig mintegy 3,7 milliárd kilowattóra. Az erőmű' üzembe helyezésével évente 4,5 millió tonna barnaszenet takarítunk meg. S a Duna kiapadhatatlan energiaforrás. Végül a vízerőmű javára billenti a mérleget az is, hogy a hőerőművek sok kárt okoznak a föld kisajátításával, a visszamaradt hamu tárolásával és a levegő szenynyezésével. Bratislava—Gönyü között lelassul a Duna folyása, és a víz itt évente mintegy 500 millió köbméter kavicsot rak le. Ennek következtében csupán 1901- és 1950 között kb. másfél méterrel emelkedett a folyó medre. Ezen a részen a Duna mindkét oldalán gyakran feltör a talajvíz és kiáztatja, illetve mocsarassá változtatja a termőföldet. A folyó hajózhatóvá tétele (legalább 2 méteres vízállásnál hajózható) évente sok pénzt emészt fel. A dunai vízmüvek felépítésévei a Bratislava—Budapest szakaszon rendkívül kedvező feltételek nyilnak a hajózásra. Ez lehetővé teszi a hajók és uszályok jobb kihasználását az év legnagyobb részében. A Gabčíkovo (Bős)—Nagymaros vízmű felépítésével egyidőben a környéken sor kerül számos vízgazdálkodási beruházásra, ami kedvező feltételeket teremt a mezőgazdasági és ipari termelés továbbfejlesztésére és az életkörülmények megjavítására. Alapjában véve ezek a beruházások minden tekintetben hozzájárulnak a környék felvirágoztatásához. Megjavul az árvízvédelem, bővül az öntözőcsatornák rendszere, további szivattyúállomások és öntözőrendszerek épülnek, lehetővé válik a mezőgazdaság és az ipar, valamint a lakosság vízszükségletének jobb kielégítése. Több helyen új vízvezetékek épülnek. A vízművek építésének kétségkívül több kedvezőtlen utóhatása is lesz. Mivel az eredeti mederben csak kevés, kb. 100 köbméter víz fog lefolyni másodpercenként, eltűnnek a partmenti erdők és a halban gazdag mellékágak,, illetve holtágak. Am a gazdasági előny felülmúlja ezeket a nem kívánatos, elkerülhetetlen veszteségeket, sőt Itt-ott új kellemes, üdülésre alkalmas hely létesül, és szerte a környéken lényegesen megjavulnak az életkörülmények. JÁN PRIECEL mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Bizottságának dolgozója Gyógyszerek és „gyógyíthatatlan" gyűjtők A csehszlovák állam naponta több mint S millió koronát kiölt gyógyszerekre. Ez az adat késztetett érdeklődésre, ezért tettem fel a bratislavai 01-09-es számú gyógyszertár vezetőjének, VOZÄR FRIGYES magiszternek a kérdést, hány ember ad be receptet naponta — csak ebben az egy gyógyszertárban? — Naponta 200— 250 receptre adunk ki gyógyszereket, de mintegy 300 páciens vásárol készpénzért. Tudjuk, hogy a fokozott gyógyszerfogyasztás világjelenség — kortünet —• de tegyük hozzá azt is, hogy nagyon helytelen. Szép számmal akadnak olyanok, akik egészen pontosan ismerik az egyes gyógyszereket és — saját maguknak rendelnek inkább, minthogy orvoshoz menjenek. Igaz, sokszor azzal érvelnek — jogosan —, hogy nincs kedvük 3—4 órát várakozni az orvosi rendelő előszobájában. • Mi ennek a következménye? A következménye? Az, hogy kérnek pentciHíit, stieptomicint és mindent, amit csak orvosi előírásra lehet kiszolgáltatni. Amikor a kérést elutasítjuk, sok esetben durva hangon ránk támadnak és sértegetnek. Ugyanez a helyzet, ha valamelyik előírt gyógyszer éppen nem kapható. • Lehet egy orvosság hiánycikk? Igen. Legalábbis átmenetileg. Az ellátás nem folyamatos. Jelenleg például 6—7 gyógyszerféle hiányzik. Viszont lehet, hogy két nap múlva már annyi lesz belőle, hogy a szükséglet többszörösét is fedezi. A hiány okai összetettek. Például: egy kartongyár nem szállítja le a dobozokat, tehát nincs mibe csomagolni a gyógyszert. Azután nem szabad megfeledkezni kiviteli kötelezettségeinkről sem. Csehszlovákia 67 országba szállít gyógyszereket, még olyan fejlett gyógyszeriparral rendelkező országokba is, mint Svájc és Kanada. Nevetségesen hangzik, de zavarokat okozhatnak a pharmacophagok, vagyis a „gyógyíthatatlan" gyógyszergyűjtők, akik mindent gyűjtenek. Nemcsak receptre váltanak ki orvosságokat, hanem pénzért ís vásárolnak. Ez nálunk annyival inkább Is könnyű, mert hazánkban az orvosság rendkívül olcsó. A DInyl ára nálunk 3 korona, Bécsben 15 schilling, 10 aszpirin ára itt 1,20 korona, Bécsben 3,60 schilling. «~erf— 1965. június 512. * £jj SZÖ S