Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-09 / 158. szám, szerda

Nehéz a régitói elszakadni NYITRA lakossága történelmi múltja mellett — jelenleg — a lakásépítkezésére, mezőgazdasági és pedagógiai főiskolájára lehet büszke. De büszke pl. a JNB által irányított helyi gazdálkodási üzem re, a KOVOPLAST-ra is. Már hogy­ne volna, amikor valóban jó és széles körű szolgálatokat nyújt a város és vidéke polgárainak! Javít rádiót, televíziókészüléket, hűtő­szekrényt f mindenféle típustj, elektromos háztartást gépeket, de készít — megrendelésre — vaska­put és kerítést, permetezőgépet, Óvodai fémbútort, virágtartó áll­ványokat és így tovább. Az 1960. június 1-én létrejött, napjainkban közel ezer embert foglalkoztató vállalat azonban az említetteken kívül különféle új ipari termékeket ts előállít. Leg­utóbb pl. a Bratislavai Hegesztési Kutató Intézet tervei alapján két­féle, széndioxidos közegben he­gesztő aggregátort állított össze. Ez külföldön is keresett berende­zés. De nézzünk szét a vállalat­ban! Új irányelvek — jobb eredmények A Jesenský utca 4. alatti épületben az Igazgatósági szoba falát a KOVO­PLAST munkáját dicsérő oklevelek, kitüntetések — köztük „Az építésben szerzett érdemekért", „A SZNF 20. év­fordulójának üzeme" — díszíti A vál­lalat tevékenységéről, munkájáról Rudolf Hermán Igazgatóhelyettes, Mi­lan Chudý, a gyártáselőkészítő osz­tály vezetője és Karol Ormis számol be. Rudolf Hermán így kezdi: — A sok mindenre kiterjedő gyár­tási programunk (noha Nyitrán kí­vül pl. Aranyosmaróton, Tapolcsány­ban Is van részlegünk) — nem gátol­ja sikeres tevékenységünket. Munkán­kat csak a rossz anyagellátás zavar­ja olykor, sajnos, most is, amikor az új irányítási rendszerrel kísérlete­zünk ... — Bevált-e az új rendszer? — Az első negyedévi eredményei az új Irányítási elvek mellett szól­nak. Ez a mennyiségi mutatókról a minőségi mutatókra való áttérésnek, az anyagi érdekeltség fokozásának, az emberek új gondolkodás módjá­nak, és nem utolsósorban a jó jelké­szülésnek köszönhető... — A tervezett hatszázezer korona nyereség helyett egymillió tizenhat­ezer koronát értünk el — veszi át a szót Milan Chudý. — Az árutermelési tervet 106,9, az egy dolgozóra eső munkatermelékenység tervét 107,8, a? áruellátást 106,8, a lakosságtól ere­dő bevételt 74,6 s az átlagkeresetet 106,8 százalékra teljesítettük ... Sokat segített az anyagi érdekeltség Mi a KOVOPLAST eredményeinek a magyarázata? Már csak azért is ér­dekel a dolog, mert a vállalat néhány hónapos kísérletezésének sikere leg­markánsabban a nyereség növekedé­sében és az önköltség csökkentésében mutatkozott meg. Ezt elérte anélkül, hogy változásokra került volna sor strukturális felépítésében, összetéte­lében! Itt jegyezzük meg, hogy a KO­VOPLAST rentábilissága az elmúlt év első negyedévéhez viszonyítva 2,4 százalékkal növekedett. De térjünk vissza a kérdéshez! Az új népgazdaság-irányítási elvek a nyitrai KOVOPLAST-ban főleg azért hoztak sikert rögtön az első negyed­évben, mert — nagyon helyesen — bevezetésükkor az anyagi érdekelt­ségből indultak ki. — Az anyagi érdekeltség növelésé­vel párhuzamosan — szólal meg ismét Hermán elvtárs — az alacsonyabb beosztású vezetők jogkörét is kiter­jesztettük. Létrehoztuk továbbá a mes­teri pénzalapot, mely már az első negyedévben is hatékony eszközül szolgált a rendkívüli feladatok telje­sítésében. Ezért a jövőben erre igen nagy gondot fordítunk, amit az is bi­zonyít, hogy mesteri pénzalapunk a második negyedévben (az elsőben 25 ezer korona volt) kétezer koronával magasabb... — Az új irányítási rendszer bizo­nyára a szolgáltatások minőségében is hozott változást. Mit mutat a mér­leg e téren? — A szolgáltatások minőségét, gyorsaságát és kulturáltságát illető minőségi változást a fogyasztók által A jó házigazda gondosságával Közeleg a nyár, és ezzel párhuzamosan előtérbe kerülnek a turis­taforgalom gondjai is. Egyre többen latolgatják, ki hol tölti a nya­rat, a megérdemelt szabadságot. Ez a kérdés ma igen sok családot foglalkoztat Természetesen ugyanígy igénybe veszi a turisztika szer­vezéséért felelős szerveket, amelyek lázasan készülnek a hazánk­ba érkező kUlföldi turisták fogadására. A fő idény küszöbét még nem léptük át, de az eddigi jelentésekből is megállapíthatjuk, hogy lényegében már megindult a turistaforgalom. A tavalyi évhez viszonyítva ez idén még több külföldi turista ér­kezésére számíthatunk, hiszen most kerül megrendezésre a III. Országos Spartakiád, amely nem­zetközi viszonylatban is egyedül­álló sportrendezvénynek számít. Külföldi vendégeink hazánk termé­szeti szépségeinek megtekintésén kívül igénybe veszik szocialista üzemeink szolgáltatásait, és össze fogják hasonlítani a fejlett turisz­tikával rendelkező országok szol­gáltatásaival. Ha ebből a néző­pontból ítéljük meg felkészülésün­ket, nem nagyon lehetünk megelé­gedve az eddigi eredményekkel. Történelmi nevezetességű, vonzó műemlékeink, a régi kastélyok, ob­jektumok ünnepnapokon is legfel­jebb csak 16 óráig tartanak nyit­va. A benzintöltő állomásokon is kevés helyütt van állandó szolgá­lat. A motorosaknak az esti és az éjjeli órákban sokszor hosszú utat kell megtenniük, hogy a szüksé­ges üzemanyagot beszerezhessék. A nyugati országokban, Ausztriá­ban, Svájcban, Franciaországban és az NSZK-ban ezen a téren sok­kal előbbre jutottak. A közszolgál­tatások szervezésében sok hasznos ' tapasztalatukat érvényesíthetnék Turistaforgalmunk másik fájó pontja a szállodák kérdése. Az il­letékes szervek még mindig azt az elvet vallják, hogy a külföldi ven­dégek igényeit csak korszerűen felszerelt és jól berendezett, tehíít komoly beruházásokat követelő szállodákban elégíthetjük kl meg felelően. Mindemellett kevés szál­lodával rendelkezünk, és a forgal­masabb turistaövezetekben sem szerveztük meg mindenütt a fize­tővendég-szolgálatot, mely Tirol ban és Svájcban, valamint a szom szédos országokban jól bevált. Népünk szíves vendéglátásáról határainkon túl is sok jót beszél nek. Konyhánk színvonala bárme lyik más országéval állja a ver senyt. Az éttermek szolgáltatásai­val azonban ennek ellenére sem lehetünk megelégedve. Ételeink túl uniformalizáltak, csaknem min­denütt elveszítették tájjelegüket. Érsekújvár, Léva vendéglátóüze­meiből eltűnt az e vidékre annyira jellemző ínyencfalat, a libamáj, s Komáromban csak elvétve szere­pel halászlé az étlapon. Külföldi vendégeink szigorú bí­rálói közszolgáltatásainknak, a turistaforgalom lebonyolításáért felelős szervek munkájának. Ép­pen ezért sokkal többet tehetnénk a színvonal emelése érdekében, mint eddig tettünk. Gondosabb szervezéssel meghittebbé varázsol­hatjuk külföldi látogatóink kör­nyezetét, akik hazájukba visszatér­ve lelkes szószólóivá válnak őszin­te vendéglátásunknak. A turistaforgalom bővülése az említetteken kívül hazánk vala­mennyi polgárával szemben, fontos követelményeket támaszt. Nem hozzánk méltó, ha a külföldiek előtt megalázkodunk, ha csak a népgazdaságunkban előforduló ne­gatív jelenségekkel huzakodunk elő. Arra sincs szükség, hogy fel­nagyítsuk eredményeinket. A külföldi vendégeken kívül a hazai turisták hatalmas serege is serényen készülődik az ország kü­lönböző tájainak bebarangolására, kulturális, történelmi értékeink megtekintésére. Az utazási irodák­nak róluk is ugyanolyan mérték­ben kell gondoskodniuk, mint a külföldiekről. Sőt, az eléggé kor­látozott külföldi utak megszerve­zésében és ehhez szükséges okmá­nyok beszerzésében is nagyobb kö­rültekintést, rugalmasságot kell tanúsítaniuk. A turistaidény küszöbén még nagyon sok a teendőnk. Közszol­gáltatási hálózatunk bővítésével, színvonalának emelésével nemcsak hagyományosan szíves vendéglátá­sunkat, hanem az ország jó hír­nevét is öregbítjük, (th) beküldött' panaszolt számával, vala­mint a selejt előfordulásával lehet a legjobban érzékeltetni. Nos, a szóban forgó időben tizennyolc reklamációt kaptunk (tavaly ugyanennyi idő alatt csak tizenhatot), s értékűk huszonki­lenc és fél ezer korona. Ez az ösz­szeg kisebb a tervezettnél! Látogatóban a műhelyek egyikében Megtekintésre a 112-es nyitral gép­lakatos- és elektrotechnikai műhelyt szemeltük ki. Ez a telep a sörgyár közelében van. Míg feléje tartottunk. Karol Ormis a munkaversenyről és az újítómozgalomról beszélt. Elmond­ta, hogy a versenyben ötszázkilenc­vennyolc dolgozójuk veiz részt. Fel­ajánlásaik értéke 62 2.10 korona volt. de a valóságban a verseny már már­cius végéig 443 129 koronát jövedel­mezett. A brigádmozgalomban tizen­nyolc munkacsoport versenyez, titu­lusa hétnek van. Újítóink a három hónap alatt tizenhat javaslatot nyúj­tottak be, s az elfogadott öt javaslat közel hatvanezer koronával gazdagí­totta a vállalatot. A legjobb újító Kovács József, de elsőségét erősen „veszélyezteti" Mikulás Jamrich és František Velčtckp. ... A telep udvara tágas, de zsú­folt. Olyannyira, hogy a targonca is csak üggyel-bajjal fordulhat meg ben­ne. A raktárak hiánya miatt sok he­lyet foglalnak el a megjavított, szin­te újjávarázsolt csarnoki tejeskannák, sör-, bor. és tejszállító fémládák stb... Az itt dolgozók közül először Jámbor Lászlóval, a villanymotor­tekercselők mesterével váltunk szót. — Munka, az van bőven! — mond­ja. — Mikor ment jobban: az új — vagy a régi irányítás idején? — Az új irányítási rendszer jó. Az a baj, hogy nehezen tuduhk elsza­kadni a régitől. Ehhez, szerintem hosszabb idő kell... S mit vall erről Bús Antal, a sokat tapasztalt idős elektromechanikus, az ultrahangrészleg dolgozója: — Nincs eltérő véleményem! Kü­lönben is: ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Aki rosszul, az magá­ra vessen... M ég egy „vallomás" a fiatal Tibor Svorad hegesztő-szerelőtől: — Bízom az újban, bár még sok a javítani való, főleg a kohászati ter­mékek, az alkatrész-utánpótlás, a nálunk gyártott termékek értékesíté­se stb. terén. A jobb munkát, a szol­gáltatási igények jobb kielégítését és persze, a magasabb keresetet — ami eddig, sajnos, még nincs meg — csak az Ilyen kulcsfontosságú problémák megoldása biztosíthatja... • • • A nyitrai KOVOPLAST helyi gaz­dálkodási üzem kísérletezése az új népgazdaság-irányítási elvekkel a kezdeti nehézségek ellenére is ke­csegtető. Eredménye jobb lehetne ugyan, de ami késik, az nem múlik. A KOVOPLAST dolgozói rövid időn belül bizonyára többet is fel tudnak majd mutatni. KEZES JÖZSEF HOL A HIBA? A CEDOK érsekújvári irodájában áp­rilis 29-én negyven személy számára jegyeket rendeltünk a bécsi jégrevii bratislavai előadására (autóbusszal együtt). Ax összeget — ülőhelyekre — befizettük. Kértük, ha tehetik, május 16-ra rendeljék a jegyeket, de ők azt mondták, vegyük inkább 23-ra. akkora jobban el tudják intézni. , Türelmetlenül vártuk a jegyeket, egy­re gyakrabban jártunk a CEDOK iro­dájába. mikor kapjuk a jegyeket. Ez így ment május 20-ig. Akkor kijelentették, hogy a 23-1 előadásra már nem kaptak jegyeket.. . Mondanom sem kell, milyen nagy volt a felháborodás. Ez aztán szol­gálatkészség! Hol a hiba? Érsekújvárott, avagy Bra­tislavában? MEL1ŠEK ERZSÉBET A szenei tavaknál yogurtos üveg furmájában épült tejcsárda. (A. Prakeš — ÉTK felv.) visszhano... H>P lvisszh3no HOCHHUTH ÉS AZ ÚJ NÉMET MENTALITÁS A Mňačko—Hochhuth vitával e he­lyütt már több ízben foglalkoztunk, és hasznosnak tartjuk a további tájé­koztatást is. Véleményünk szerint ugyanis a hazai nyilvánosság előtt az utóbbi években éppen ez a szín­vonalas, nyugodt hangú, és egyben elvi síkon folyó eszmecsere járult hozzá a legjelentősebben a nyugati polgári humanista világnézet és a szocializmus világnézete közti met­szőpontok, Illetve törvényszerű ellen­tétek tisztázásához. Ez a vita egyben alkalmat nyújt arra, hogy a gyászos történelmi tévedések, visszaélések tragikus hátteréből ismételten és tu­datosan hitet tegyünk a szocialista erkölcs magasabbrendűsége mellett. A KULTURNÝ ŽIVOT-ban folyó vita még áprilisban továbbgyűrűzött Ján Uher Fatalizmus, avagy uraljuk-e sor­sunkat című tanulmányában. A tanul­mányíró az ember történelemformá­ló szerepét fejtegeti, majd — perbe szállva Hochhuth nézetével — részle­tesen foglalkozik a társadalmi szer­vezettség szükségszerűségével. Mon­danivalójának lényege, hogy az em­ber nem maradhat kívülálló szemlé­lő, hanem tevékenyen részt kell vál­lalnia olyan mozgalmakban, amelyek­nek célja a társadalmi haladás elő­relendítése. Ha a mozgalom ellent­mondásba kerül saját célkitűzéseivel a gondolkodó, becsületes ember nem szakíthat a mozgalommal, hanem an­nak keretén belül kell küzdenie a helyes útra térésért. A szervezettség ugyanis olyan erő, amellyel az egyén nem vetekedhet. A vitához a pozitív értékelés hang­ján szól hozzá Jan Fojtík is a RUDÉ PRÁVO június 3. számában. Bírálja viszont E. Löbl általunk is ismertetett cikkének azt az alapgondolatát, hogy nem ls annyira az igaz megismerése a lényeg, mint az állandó kételkedés, az új igazságok keresése. Egészen új oldaláról közelíti meg a problémát Ladislav Novomeský folytatásos cikkének első részében a KULTURNÝ ŽIVOT 23. számában. Öt nem az a körülmény háborította fel, hogy a kölni Hegner kiadó a szerző beleegyezése nélkül, célzatos „körí­téssel" ellátva jelentette meg Mňačko Elkésett riportjait. Végeredményben az utóbbi évtizedekben ezeken a né­met tájakon milliószor súlyosabb hit­szegésekre is sor került. Az sem iz­gatja különösképpen, hogy nálunk akadnak egyesek, akik rosszallják Mňačko könyvének kiadását, mond­ván, hogy az ellenség malmára haj­totta a vizet. Novomeský viszont alap­vető kötelességnek tartja, hogy előbb a saját portánken teremtsünk ren­det. Az viszont felháborítja, hogy éppen ott kapnak ilyen anyag után — el­hallgatva azokat a műveket, amelyek művészi szinten foglalkoznak a nácik garázdálkodásával, — ahol akadna mit tenni annak érdekében, hogy a világ elhiggye: új mentalitás alakult ki a bonni köztársaságban is. ^Novo­meský szerint csak Hochhuth és né­hány hozzá hasonló becsületesen gon­dolkodó ember létezik, de új menta­litás — aligha. Legalább is azokban a körökben nem, amelyek a hatalom kormányrúdjánál állnak. Ezen a ponton vitába száll Hoch­huth nézetével, amely a hatalom min­den formáját lényegében azonosítja az önkénnyel. Hangsúlyozza, hogy a hatalom teremthet erőszakot, önkényt, sőt „tekintet nélküli cinizmust, ha­zugságot, aljasságot, alattomosságot és a fizikai, valamint a szellemi erő­szak más segédelemeit". Ettől nem mentes a szocialista hatalom sem, itt is sor kerülhet ilyen elferdülések­re. Csakhogy a lényeg az, hogy a szo­cialista hatalom ilyesmivel nem szá­mol, ez célkitűzéseivel ellenkezik. Márpedig bármennyire is megdöbben­tő és megbocsáthatatlan dolgok tör­téntek a személyi kultusz idején — a szocializmus célkitűzései nem vál­toztak. Novomeský meggyőző példák­kal Igazolja, hogy ezt az utolsó pil­lanatig tisztán, tudatosan és öntuda­tosan látták azok is, akiket az ön­kény a legdrágábbtól, életüktől fosz­tott meg. CANNES-I TANULSÁG Befejeződött az év első nagy nem­zetközi filmszemléje, a cannes-i fesz­tivál, és a szaklapokban egymás után jelennek meg az értékelő írások. Ál­talános vélemény, hogy ez idén a be­mutató színvonala hanyatlott, és a zsűri döntése nem egy ponton vitat­ható. Jan Kiiment és Vladimír Gabriel a KULTURNf TVORBA 22. számában szintén ezt az álláspontot képviselik. Elöljáróban leszögezik, hogy mind­inkább előtérbe kerülnek a versenyen kívül vetített kommercionális alkotá­sok, és az üzletemberek azt követelik, hogy a jövőben éppen ezek adják meg a fesztivál jellegét. Cannes-ban különben ez idén is szerepelt leg­alább öt-hat kiváló alkotás, azonban a bemulatott filmek nagyobb része átlagon aluli volt. A cikkíróknak tetszett mind a há­rom francia és a két angol film. Az utóbbiak közül A siker titka című vígjáték elnyerte a Nagydíjat, de a háborúellenes A domb című filmet ennél többre becsülik a fesztivál leg­erősebb művének lartjék. Elisitieréssel nyilatkoznak a Nálunk Cnpacabaná­ban és a Szerelmes párok című svéd, továbbá a Kwaidan című japán, Az igazság pillanata című olasz, Grignrij Csuhraj Volt egyszer egy öregember és egy öregasszony című szovjet és az Üzlet a főutcán című csehszlovák filmről. Az utóbbiakat azonban már csak fenntartásokkal dicsérik. Érde­mes megjegyeznünk, hogy a cikkíró­kat megkapta Az életbe táncoltatott leány c. magyar táncfilm sajátos jelle­ge. A CSALLÓKÖZ VÁRJA A TERMÉSZETRAJONGÓKAT Szigorúan véve ugyan az alábbi ismertetés nem tartozik ebbe a rovat­ba, de egy kis lokálpatriotizmustól vezetve vállaljuk még a tartalmi disz­szonancia okozásának vádját is. Arról van ugyanis szó, hogy a PREDVOJ legutóbbi számában Dr. Vladimír Ada­mec felfigyeltető cikket írt a Csalló­köz természeti szépségeiről. És ezt nem hagyhatjuk ki... Figyelmeztet arra, hogy a tavasz, főleg a június a legszebb ezen a sík és sokak szemében tévesen unalmas­nak vélt vidéken. Közép-Európa leg­nagyobb szárazföldi szigetén, ame­lyet a Nagy és a Kis-Duna ölel kö­rül, ekkor pompázik teljes szép­ségében a buja növényzet, ekkor cso­dálhatjuk meg a legjobban gazdag ál­latvilágát. Az alig ismert szigetvilág elmúlt századi érdekes történetének ecsete­lése után felhívja a természetrajongók figyelmét azokra a kialakuló turisz­tikai központokra, amelyek kellemes és romantikus campingolással bíztat­nak. Ide tartozik többek között Po­zsonyeperjes, ahol nemcsak kitűnően felszerelt strandfürdőt, turistaháza­kat, új éttermet és gépkocsicampingot találhatunk, hanem a közeli major parkjában vagy negyven féle értékes exotikus fát is. Baka környékén a mezőségi erdőkre hívja fel a figyel­met, ahol az utóbbi években elsza­porodtak a szarvasok, A csicsői holt Dunaágat tartja a Csallóköz egyik legfestőibb helyének. A községtől két kilométernyire fekvő halastó kitűnő fürdőzési lehetőséget nyújt, annál is inkább, mivel évi 9—10 fokos közép­hőmérsékletével ez a köztársaság leg­melegebb pontja és gyönyörű a kör­nyék is. A déli tengerek kis halász­falvaira emlékeztető Kürtvélyes is rendkívül vonzó. Itt is elkészült már az új, 92 ágyas turistaszálló. Az év­százados múltra visszatekintő, a du­nai aranymosók hajdani Klondikéjébe —• Kulozsnémára is nemcsak a csípős, jóízű halászlé kedvéért érdemes le­rándulni. A bősi kikötő és a község környékén számításukra lelnek a vad­kacsa- és a vadlibavadászok s a ki­kötőtől nem messze négy terebélyes tölgyfában gyönyörködhetnek a ter­mészetjárók. Ezek állítólag még Kor­vin Mátyás korára is emlékeznek. Végül Felbárban érdemes megtekin­teni a sajátos jellegű házépítkezést és megismerkedni a helybeli halászok életével. Az idén megkésett a tavasz, úgy­hogy a Duna apadása után még bő­ven nyílik alkalom, hogy közelebbről megismerkedjünk a csallóközi róna­sággal. HÍRADÁS RÓLUNK A PLAMEN 5. számának néhány ma­gyar vonatkozású írására hívjuk fel a figyelmet. Dobossy László magyar bohemista irodalomtörténész Jiŕí Wol­ker és a magyar avantgard című ta­nulmánya mellett a folyóirat közli E. Fehér Pál két írását. Az egyiket, amelyben recenzálja Fábry Zoltán, Szabó Béla és Forbáth Imre legutóbb megjelent műveit, már olvashattuk a magyarországi sajtóban. Oj benne az, hogy szorgalmazza Fábry válogatott műveinek cseh nyelvű kiadását. Má­sik írásában, amely a lap nemzetközi ankétja keretében látott nyomdafes­téket, a két ország irodalmi kölcsön­hatásáról szólva többek között a ha­zai magyar irodalmat Is megemlíti. Ezt írja: „A csehszlovákiai magyar irodalmi élet gyökerei fél évszázadra nyúlnak vissza, s ma — véleményem szerint, — Fábry Zoltán és Forbáth Imre személyében már klasszikusok­kal rendelkezik. Az Irodalmi Szemle című színvonalas magyar irodalmi folyóirat (Dobos László szerkesztésé­ben) felkészülten tájékoztat bennün­ket a csehszlovák irodalom időszerű kérdéseiről és nézeteiről. Kétségtele­nül a magyar nemzetiségű irodalmá­rok és fordítók érdeme is, hogy a csehszlovák irodalom a magyar ol­vasó számára nem „fehér folt". G. I. 1985. június 9, * ÚJ SZÖ 5 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom