Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-29 / 178. szám, kedd

21. 550 000 OKIRAT Az ún. utóperek közül nagy port vert fel a nürnbergi Nemzetközi Ka­tonai Törvényszék előtt letárgyalt 11. számú eset A náci hatalmasságok egykori székhelye szerint Wtlhelm­strasse-pernek is nevezték, amelyben a harmadik birodalom 4 minisztere, 7 államtitkára és számos magas ran­gú állami hivatalnoka szerepelt. A bűn­per — mely az utolsó volt Nürnberg­ben — 1948-ban kezdődött és 1949 áprilisában ért véget. A tárgyaláson a nácik külföldi tit­kos szolgálatának főnöke, Walter Schellenberg is a vádlottak padján ült. Mellette Schwerln von Krosigk gróf, volt birodalmi pénzügyminiszter és Emil Puhl, a német birodalmi bank elnökhelyettese foglalt helyet, aki éve­ken át az SS-szel paktált. A vádlot­takat a nácik milliós értékelnek kül­földre csempészése miatt ls felelős­ségre vonták. Az amerikai ügyészek 550 000 okiratot hordattak össze a tárgyalásra. Akik azonban holmi szen­zációt vártak a per kimenetelétől, csa­lódottan távoztak. Walter Schellen­berget égbekiáltó gaztettel ellenére is mindössze hatévi, Emil Puhít ötévt szabadságvesztésre Ítélték. A pénzha­misításról, a deviza- és aranysíbolás­ról, valamint az emberiesség ellen el­követett bűntettekről a perben szó sem esett. Szándékosan eltussolták a tényeket, mert a kommunistaellenes beállítottságú amerikaiak akkoriban már a Hitler-generálisokkal összeszűr­ték a levet, és kommunistaellenes tömbbe tömörültek a gazdag „tapasz­' talafökTcál"''rendelkező nácikkal. Nem egy bűnökkel terhelt náci úgy húzta ki a fejét a hurokból, hogy egysze­rűen „átállott" az amerikaiak titkos­szolgálatába. AKIK AZ ELLENSÉG ZSOLDJABA SZEGŐDTEK A hírhedt dr. Wtlhelm Höttl, Eich­mann kebelbarátja és Kaltenbrunner bizalmasa büntetés nélkül úszta meg a nürnbergi pert, és az amerikai tit­kosszolgálat jől fizetett vezető ügy­nökévé vedlett. Sőt, az amerikaiak ellenszolgáltatásként megakadályozták kiszolgáltatását a magyar kormány­nak, amely háborús bűnösként köröz­te. Ottó Skorzeny, Hitler dédelgetett kedvence és Schellenberg szabotázs­szakértője, „Abel" fedőnéven már 1947-ben szerződést kötött az ameri­kai titkosszolgálattal. Eladta papírra vetett tapasztalatait a szubverziv had­viselésről, amiért jókora összegett vágott zsebre. Az ő kiadását ls meg­hiúsították, jóllehet Csehszlovákia és más államok elfogató parancsot adtak ki ellene falvak felperzseléséért és lakosságuk irtásáért. A fő pénzhamisító, Fritz Schwend, [dr. Wendigj szinte nevetségesen hangzik — csak egyetlen napot töl­tött amerikai hadifogságban. Utána a Special Counter Intelllgence amerikai titkosszolgálat müncheni fiókjának szovjet- és lengyelellenes szakértőjévé léptették elő. Az olaszországi Bolzano városa gyilkosság miatti kiadatását kérte, kérésüket az amerikai hatósá­gok szintén elutasították. George Spencer Spttzet, a Sicher­heitsdienst hamispénz terjesztő osz­tályának központi vezetőjét Charles Mtchaelts, az amerikai titkosszolgálat bajoroszági főnöke vette védőszárnyai alá, és gondoskodott sérthetetlenségé­ről. Rudolf Blaschkét, a szovjetfalő ha­mispénz-elhelyezőt az amerikai titkos­szolgálat egyszerűen „kiemelte" egy büntetőtáborból, és hasonszőrű fivé­rével, a hamispénz-kereskedő Oskar Blaschkéval együtt szabadlábra he­lyezte. Reinhard Gehlent, Skorzeny buzgó munkatársát és Hitler keleti „felfor­gató nagymesterét" még 1945-ben megbízta az amerikai titkosszolgálat, hogy dollárokkal kellően megalapo­Az SD vezetők találkozója Madrid­ban. Balról Ottó Skorzeny, álnevén Steinbauer, állítólagos Krupp-képvi­selő, a középen Peron argentin elnök (titkos SD ügynök) és jobbra Frei­herr von Maltzahn, a Krupp-konszern kiküldötte. zott szovjetellenes kémszervezetet építsen ki. Az amerikaiak valameny­nyi vele együttműködő náci tiszt bün­tetlenségét biztosították. Gluseppe Berettát, akit a törökor­szági hatóságok aranysíbolás miatt fogva tartottak, maga Earle amerikai parancsnok hozta kl börtönéből. Mint katonai kémet a Szovjetunió által fel­szabadított Bukarestbe menesztették. A KÖPÖNYEGFORGATÓK Ez csupán elitje volt az elfogott, de felfelé buktatott náciknak. Az Minden jogot fenntart a Deutscher MllitSrverlag, Berlin egyikre valamilyen amerikai titkos­szolgálati részlegnek volt szüksége, a másikat valamelyik „nemzetközi" mo nopólium ural Igényelték ki maguk nak. Nem csoda tehát, hogy az ame' rikai hadbíróság nem merte a nyil­vánosság előtt felelősségre vonni a táborlakókon elkövetett gyilkosságok miatt azokat a köpenyegforgatókat, akik szemrebbenés nélkül szegődtek azok zsoldjába, akiket még tegnap tűzzel-vasssal pusztítottak. A kívülál­lók számára érthetetlen módon az amerikai hadbíróság mélyen hallgatott a nagyarányú pénzhamisításról és va­lutasíbolásről. A főkolomposok ugyan­is már régen amerikai katonai vagy titkosszolgálatban állottak. Telford, Taylor, Kemper, Hardy és a többi amerikai hadbíró közül egy sem volt hajlandó válaszolni számos antifasiszta kérdésére, hogy miért nem tárták fel a tárgyaláson a nagy­arányú pénzhamtsitást, s miért nem vonták felelősségre az embertelen fo­golykínzókat és gyilkosokat. Amikor e könyv szerzője ezzel kapcsolatban kérdést intézett a nevezettekhez, cso­dálatosképpen valamennyit cserben hagyta emlékezőtehetsége. Hiába nyúj tott be Peter Edei, egy pénzhamisí­tásra kényszerített sachsenhauseni fogoly amerikai hitelesítési záradék kai ellátott nyilatkozatot a nürnber­gi hadblróságnak, amelyet ott NG-5508 szám alatt iktattak, az amerikaiak egyszerűen „átsiklottak" a hajmeresz­tő bűntettek fölött Nem halottak, nem tudtak, vagy „megfeledkeztek" róluk. Dr, HÖTTL „MEGMAGYARÁZZA" AZ ELLENTMONDÁSOKAT Mindennél ékesebben azonban dr. Wilhelm Höttl háborús bűnös magya rázza meg a fasiszta és az angol­amerikai titkosszolgálat cimborálását: „...Ezért igen fontos volt számomra, hogy nézetemet az angolok ts magu­kévá tegyék Nürnbergben. Akkor ugyanis mlnt „örökös tanú" szerepel­tem a különféle háborús bűnösök el­leni perekben... Igy módomban ál­lott megállapítani, hogyan próbálta az amerikai vád Schellenberget a a „Bernhard-vállalkozás" miatt is per­be fogni. Azután egyszerre, egy csa­pásra elnémultak a „Bernhard-vállal­kozásra" vonatkozó kérdések. Később egy amerikai tiszt, akinek betekintése volt a bírósági iratokba, arról bizto­sított, hogy maga az angol vádhatóság kérte az amerikalakat, ne firtassák tovább a pénzhamisítást ügyet. Schel­lenbergnek viszont tudomására hoz­ták, hogy a német fegyverletételig folytatott pénzhamisítást megengedett hadicselnek minősítik". A volt ellenségek közötti összeját­szás indítóoka ezzel teljes magyará zatot nyert. Kétségtelen, hogy az an­gal—amerikai hatóságok behatóan ta­nulmányozták a számtalan gyilkosság­gal tetézett pénzhamisítási akciót, de „bölcs előrelátással" elejtették a vá­dat, mert hátha egyszer ők is élnek a fasiszták „papírfegyverével", és egy vesztett háború esetén alighanem ők ls zokon vennék, ha ezért falhoz ál­lítanák őket KÖVETKEZIK: 22. HA HITLERNEK ESZE LETT VOL­NA... Dľága kincs a jó ivóvíz Ezekben a napokban az ország közvéleményét a fékevesztett folyók áradása és a Dana-menti községek lakóinak tragikus sorsa foglalkoztat­ja. Szlovákia járásaiban eddig felbe­csülhetetlen károk keletkeztek, a gá­takat elsodró víz hatalmas területe­ket változtatott tengerré. A hidrome­teorológusok szerint azon bans lassan levonul az árhullám és a rakoncát­lan folyók vizével párhuzamosan az élet is visszatér a régi medrébe. Nemzeti bizottságainkra és az egész­ségügyi szervekre az eddiginél még ko­molyabb feladatok hárulnak. Elsődleges kötelességük, hogy az árvízsújtotta terü­leteken felülvizsgálják a kutakat és megtegyék a szükséges Intézkedéseket a lakosság egészséges ivóvizének biztosítá­sára. A nyitrai Járásban, ahol a Ze­mianska Kostolany-1 katasztrófa követ­keztében mérgező anyagok kerültek a Nyitra folyó vizébe, rendkívüli óvintéz­kedéseket foganatosítottak. A folyó men­ti községek lakosságát figyelmeztették, hogy tartózkodjanak a szennyeződött víz használatitól és lehetőleg a víziszár­nyasokat se engedjék ki a folyóra. Ez­zel egyidejűleg a kutak szennyeződését is felülvizsgálták és ahol az ivóvíz nem felelt meg az egészségügyi követelmé­nyeknek, mind a községi, mind a ma­gánjellegű kutakat fertőtlenítették. Ha­soló eljárást végeznek az egészségügyi dolgozók egész Komáromig, valamint az Ipoly és a Garam menti árvízsújtotta területeken. Népünk egészségvédelmének fontos kö­vetelménye az Ivóvíz, melynek minősége nem mindenütt felel meg a kívánalmak­nak. A kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács sokat foglalkozott a kifogástalan minőségű ivóviz biztosításának kérdései­vel. Az erről szóló határozatok mind a városok, mind a falvak vízellátásának Ja­vítását a vízvezetékhálózat további bő­vítését célozzák. Hazánk kedvező természeti fekvésénél fogva rendkívül gazdag forrás- és ás­ványvíz-lelőhelyekben. Ivóvizünk minő­sége mégis kifogásolható s különösen falvakon nem felel meg az egészségügyi követelményeknek. Az ásott kutak rend­szerint ki vannak téve a szennyeződés­nek, s a vlz sok helyen komoly fertőzést, Járványos megbetegedést okozott. Éppen ezért nagy horderejű intézkedésnek kell tekintenünk a Szlovák Nemzeti Tanács határozatát, mely a falvak vlzvezetékhá­lózatának megépítését egyre követelőb­ben sürgeti. A kimutatások szerint eddig az or­szág 2646 községét közmfivesitették és kapcsolták rá a vfzvezetékhálézatra. Szlovákiában azonban csak 464 község­ben örülhetnek e nagyszerű vívmánynak, a lakosság csaknem 70 százaléka hagyo­mányos módon, ásott 111. vert kutakból fogyasztja az ivóvizet. Az SZNT határo­zata értelmében a nemzeti bizottságok nagy aktivitást fejtenek kl és ahol csak egy módot találnak, betervezik a vízve­zeték megépítését. A munkákat a közis­mert „Z" akció keretében végzik a lakos­ság széles rétegeinek bevonásával és a helyi tartalékok felhasználásával. A kö­zép-szloviklai kerületben ez idén 44 köz­séget szemeltek ki közművesítésre, 62 914 méteren fektetik la a vizvezető csöveket. A kelet-szlovákiai kerület 36 községében azzel agyldöben ugyancsak sor kerül a vlzvezetékhálózat megépíté­sére. Az új létesítmények ayomán Szia* vákiában az év végéig további 53130 lakos jut kifogástalan ivóvízhez. A vízvezetékhálózat megépítésének elő­készítésén az említett kerületekben seré­nyen dolgoznak. Érdekes, a nyugat-szlo­váklai KNB arra való hivatkozással, hogy műszakilag nincs felkészülve az akcióra, nem Jelentette be igényét sem a na­gyobb, sem a kisebb helyi Jellegű víz­vezeték megépítésére. Az akciók kivitelezésénél a kormány és az SZNT nagyra értékeli a nemzeti bizottságok kezdeményezését és törek­vésüket anyagilag is támogatja. Eddig 7 millió koronát hagyott jóvá ama köz­ségek számára, amelyek a közművesítést az előkészített tervek alapján önerejük­ből, társadalmi munkával elvégzik. Ha az Ivóvíz fontosságáról beszélünk, szóvá kell tennünk, a régi kutak kar­bantartását ls. E szolgáltatást a nemze­ti bizottságok Irányítása alá tartozó já­rási vízgazdálkodási Igazgatóságok üze­mel végzik el a városokban és a falvak­ban egyaránt. Ezen a téren a legszebb eredményeket a lévai járásban mutathat­ják fel, ahol a járási vízgazdálkodási igazgatóság külön karbantartó csoportot szervezett a kutak tisztítására és javítá­sára. A nyolctagú csoport már sikeresen végzi tevékenységét. A nyitrai járásban ls vállalt kútkarbantartásl munkát. Nemzeti bizottságaink más Járásban is követhetnék a lévalak szép példáját, hi­szen a kormány által jóváhagyott alap­elvek szerint elsőrangú kötelességük, hogy működési területükön gondoskod­janak a lakosság kifogástalan ivóvízellá­tásáról. A községfejlesztési akcióban ed­dig igen szép eredményekkel dicseked­hetnek a nemzeti bizottságok, de tevé­kenységük még gyümölcsözőbb lesz, ha kezdeményezésüket az egészséges Ivóvíz­források feltárásira ls kiterjesztik. (tUJ A csicsói gátszakadáshoz a tehergépkocsik végtelen sora horcta a követ. (. Bachan felv.) Szigetek a csallóközi tengerben A HIDÄSZEGYSÉG RÁDIÓSA már harmadik éjjel volt akkor szolgálat­ban. Rádiója segítségével tábornokok beszéltek egyszerű helyi nemzeti bi­zottsági elnökkel, jelentéseket közölt az árvízhelyzetről, családtagokat se­gített keresni, vagy azt Intézte el, hogy a körülzárt községek fogyaszt­ható Ivóvizet kaphassanak. Valaki megint jelentkezett az el­öntött Csallóközből. Az egyik helikop­ter parancsnokának van közölni va­lója. „Tany község fölött vagyunk, hal­latszott a hangszóróból egy katona rekedtes hangja. A faluban embere­ket látok mozogni. Bútorokat cipel­nek ..." A rádióállomásnál egy magyar mű­szaki őrnagy is várt valamire. Lefor­dítottuk neki a helikopter parancsno­kának jelentését. — Éppen most tért vissza az egyik kétéltű járművem. Ha akarják ... Hát­ha szükségük van vízre, élelemre. — Akartuk, hogyne akartuk volna. Hátha a segítségre éppen itt van a leg­nagyobb szükség. Fél óra múlva már a gútai tanyavilág házai között szán­tottuk a vizet. Többórás út után szá­razföldet értünk. Nem messzire a ta­nyi községházától. — Maga miért maradt itt, kérdez­tem egy deresedő hajú asszonytól. A nőket innen már rég evakuálták ... — Szabő Jusztlnia a nevem, mutat­kozott be az asszony. — ...a HNB elnöke, egészítette kl a bemutatkozást egy fiatal legényke. Mégis, talán jobb lett volna el­menekülni a víz elől mondottam. Hi­szen egy nő... Az utcán egy traktor állt meg. Kö­rülötte rettenetes bűz terjengett. Az elnökasszony odaszólt a traktoroshoz: — Mind összeszedtétek...? — Amit megtaláltunk, azt össze­szedtük, felelt a traktoros. — Az elhullott kisállatokat szede­tem velük össze. Meleg van, feltétlen el kell ezt a munkát végeztetni. Ne­hogy valami járvány üsse fel a fejét. Azért maradtam itt, hogy vigyázzunk a falura. Valami húszan vagyunk itt. Közben mentjük a bútort, a jószágot. ŕ-- Kinek a bútorát mentik? — Mindenkiét. Volt olyan, ki meg­ijedt a víztől és embernyl-ember lé­tére mindenét itthagyta. Mi húszan ezek bútorát is kihordjuk a veszé­lyeztetett házakból. Volt úgy, hogy a már recsegő-ropogó házba is bemen­tek. Vagy gondoskodunk az aprójó­szág etetéséről. Egyszóval: biztosltjuk az élet folyamatosságát. Már benn ülünk a kétéltűben, ami­kor az elnökasszony még utánam kiált: — A többi községben is mondja meg mindenkinek, hogy most a jár­ványra kell nagyon vigyázni. Égessék el az elhullott jószágot. Hiszen ősszel itt vetni kell. Az életnek nem szabad megállnia ... A KÉTÉLTŰ már a vfzen volt, ami­kor újra megpillantottam az utcán Szabó Jusztíniát. A tanylak egy cso­portjával az egyik roskadozó ház felé tartott. Ott még bent a bútor. A legutóbbi választásokkor hallgat­tam Szabó Jusztlnia „kortesbeszédét". Röviden szólt csak és folyton azt hangoztatta: „Én nagyon szeretem ezt a falut...". Bevallom, akkor rosszalóan csővál­tam a fejem. És magamban Igy mor­fondíroztam: „Ez ls frázisokkal trak­tálja választóit..." Egy kicsit bocsánatkérően intettem búcsút Jusztlnia asszonynak. • • • Gúta akkor még sziget volt a nagy vlz közepén, amikor a HNB előtt megláttam Parcsetich Pált, az öreg va­dászt. Most puska nélkül volt, az utolsó héten évtizednyit öregedett. — A túzokrezervátum,... másfél évtizedes munkám eredménye... a fácánosok, az egészséges nyúlállo­mány... minden tönkrement. Elkép,­zelhetetlen, mit érez az ember ilyen­kor. Lassan már hatvan esztendeje tenyésztem a vadat. A rezervátum csodájára jártak egész Európából. És most semmi, semmi... Hetven eszten­dős vagyok, újra kezdhetem az egé­szet. Szomorúan nézegeti Parcsetich Pál a szennyes vizet. — Ennél nagyobb fájdalom csak egyszer ért engem az életben. A lá­nyom tavaly vízbe fulladt. Most éle­tem munkájának az eredménye ful­ladt vízbe. • • • ÜJRA ÉS ÜJRA Szabó Jusztlnia meg az idős vadász szavai jutnak az eszembe. Ezeknek az embereknek az élet és a munka — egyet jelentett A csallóközi falvakban sok hozzájuk hasonló ember él. Ezek az emberek most szerte az országban menekül­tekként élnek. És várják a hírt, mi­kor vonul vissza a víz. Hiszen otthon vár rájuk a föld. A csallóközi ember majd újra vissza­tér falujába, mert az élet nem állhat meg. TÖTH MIHÁLY „Visszahoztam ä histepset" Már egy hete, hogy a bratislavai hegyiparki internátusban több mint 1200 árvízkárosultat helyeztek el. Az­óta többnyire megnyugodtak az em­berek. Kevesebb histeps és meproba­mat keil már, mert az Oj Szó révén sokan megtalálták szerteszét szórt rokonaikat. Rendelőm ablakából öröm nézni az ilyen találkozásokat, az ölelkezést és könnyeket, a boldogság könnycseppjeit. Estefelé újra megjelennek váró­szobámban a gyerekek, szülők. Ki­sebb sérülésekkel, gyomorrontással. Fertőző betegség nincs. A felnőttek megkapják a délután rendelt gyógy­szert. 21 órakor kopngás. Egy nagymama lép be: — Doktor úr, visszahoztam a histepset, már nem kell. Emlékszik, amikor egy héttel ezelőtt sírtam és panaszkodtam, hogy a majoránnás zacskót hoztam el 600 korona meg­spórolt pénzem helyett. Most meg­jött a fiam, és elhozta a pénzt. Ismét kopugnak, benyit egy asz­szony: — Doktor úr, az istenért, ad­jon valamit. Gyomorgörcseim vannak. — Anyukám, ezek mér rendes szülési fájdalmak. — Istenem, akkor lányka lesz, pedig a férjem fiút szeretne. — Megnyugtatom. Később telefonálok, hogy fia született. 23 órakor telefon cseng. Lisek igaz­gató tolmácsnak hív, mert megint két menekült érkezett, akiknek a felesé­gük itt van. Persze engedély nélkül jöttek el Nyitráről, de ilyenkor az igazgató szíve is megpuhul és meg­engedi, hngy reggelig más szobában aludjanak. 24 órakor újból kopognak. Rende­lőmbe lép egy 75 éves menekült és síró hangon mondja: — Doktor úr, nem tudok aludni. Most jött meg a komám, viskómat elvitte az ár. — Nyugtatom az öreget, de érzem, hogy megbuktam. Erre receptet felírni nem tudok ... Dr. ZAHLBRUCKNER Jól gondoskodnak rólunk A Duna vize Ekecset ls fenyegette. Az ekecsi árvízkárosultak egy részét Tallóson helyezték el. Ellátásukról Dohányos Mihály, a HNB elnöke gon­doskodik. Sok evakuáltat Szabó Ká­roly, Kósa Albert, Gyalog Gyula, Má­tyás Ferenc, Jankovics Lajos, Kará­csonyi Sándor, Gódás Sándor és má­sok otthonukban helyeztek el. Akik az iskolában maradtak, azok ls elége­dettek Napi ellátásukról, foglalkoz­tatásukról, egészségükről gondoskod­nak. A felnőttek munkára jelentkez­tek. Mint mindenütt, Itt ls megnyil­vánult az emberszeretet. Berényi Józselné, Ekeg$ ÜJ SZÖ 4 * 1985- június 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom