Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-24 / 173. szám, csütörtök

Pótolhatatlan kincs Elmúlt az erdő hónapja, s ezért Valaki azt mondhatná, már nem idő szerű az erdőről beszélni. Az állítás téves, mert az erdőkről nemcsak áp riltsban kell gondoskodni, hanem az év bármely szakában. Az erdő pótolhatatlan kincsünk. Még sok háztartásban fával tüzel­nek, az építőipar elképzelhetetlen fa nélkül, fából készül a bútor, és sok közszükségleti cikk. Az erdők sok értékes vadat rejtenek, gyümölcsöt teremnek, javítják a le­vegőt, egészséges környezetet terem­tenek számunkra. Az erdőgazdaságok a felszabadulás Óta hatalmas fejlődésen mentek át. Szép eredményt ért el az Állami Er­dőgazdaságok bratislavai üzeme, mely a múltban számtalan kitüntetést és elismerést szerzett. Tavaly pél­dául elnyerték a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának üzeme elmet. Az üzem főmérnökétől, Irencius Nízkytől értesültünk, hogy 12 245 hek­táron gazdálkodnak. Ezenkívül 2339 hektár a szövetkezetek és magán­gazdálkodók gondozásában van. Csupán az utóboi öt év alatt 32 millió 820 909 korona értékű fát adtak a népgazdaságnak. Az üzem területén elejtett vadakért 83 830 koronát kaptak. További 42 430 ko­ronát szereztek a vadászterület használatából. 'A hozzá nem értő azt hinné, hogy az erdő magától nő, minden gondo­zás nélkül. Ám az erdőt Időnként fel kell újítani, új fácskákkal pótol­ni a kivágott, kivénhedt részeket. Saját faiskolájukból az utóbbi évek­ben 1957 hektárt fásítottak be. A főmérnök szavai szerint az erdő nagy ellenségei a legelő szarvasmar­hák. Ezért tavaly a lehető legkisebb­re csökkentették a Duna menti er­dőkben a legeltetést. A Mezőgazda­sági Termelési Igazgatósággal karölt­ve úgy döntöttek, hogy csak az erdő­széleken engedélyezik a legeltetést, ahol az Idősebb fákban semmi kárt nem tehet a jószág. Az utóbbi időben a rovarok sem veszélyeztették ko­molyabban az erdőt. Ebben nagy ér­deme van a légi permetezésnek. A legnagyobb veszélyt az erdőkre a tűzvészek jelentik, melyek éppen most fordulnak elő leggyakrabban. Áprilisban, az erdők hónapjában sok intézkedés született az erdőtüzek megelőzésére. Nem segít azonban semmiféle óvintézkedés sem, ha mindannyiunk — az erdőlátogatók — nem tartjuk szívügyünknek az erdők védelmét. -me­AKIKET ELKERÜLT AZ ÁR Kanyargós, több helyen szer­pentines úton haladt autóbu­szunk Kosicéről Michalovce fe­lé. Az erdős hegyoldalak azon­ban csakhamar mögöttünk ma­radtak és elénk tárult a száz­negyvenezer hektáros kelet­szlovákiai síkság. Innen az aszfaltút nem is kanyarog töb­bé a hegyek közé, hanem mint­egy választ képez a síkság és a magaslatok között. — A hatalmas síkságból az idén először egyetlen hektárt sem árasz­tottak el a folyók — hívja fel fi­gyelmünket Tusán Michal kísérőnk, és további adatokkal h»'moz el, ame­lyek i'jkat elá;-ulnak a síkság múltjá­ról és jövőjéről. — A volt társadalmi rendszerekben igen mostoha körülmények között élt e vidék népe — mondja Tusán elv­társ, és rövidesen ismerteti az okát is. — A folyók szabályozásával ez­előtt senki sem törődött. Az árvíz 46 ezer hektárnyit öntött el tavaszonként, további 96 ezer hektárt meg a talaj­víz tett terméketlenné. A visszamaradt lápok vize a ragályos betegségek ter­jesztésével a nyomort csak növelte. Mindez, amit kísérőnk említett, már a múlté, s a kelet-szlovákiai síkság holnapját megalapozza a ma. A folyók megzabolázását 1959-ben kezdték, s becsületes munkára vall, hogy olyan magas vízállás ellenére, amilyen az —- V"-v.v::^':-:-:^^ w, IWHW——1— A Bodrog vizét nagyteljesítményű gépek nyomják a termőföldre (Sluka felv.) idén van, egy se lép ki a medréből. A Latorca, a Laborc, az Ondava, a Bodrog, az Ung, a Feketevíz az em­ber kivánsága szerint sorra megszelí­dült. A víz mederbe terelése utolső simításának számít a Vihorlát alatti tárolómedence, és a stretávkai szi­vattyútelep építésének befejezése. Az idén még erre is sor kerül, ami egy­ben azt jelenti, hogy a nagy talajja­vító munkálatok, — melyek a kelet­szlovákiai síkság termékenyebbé téte­lét hivatottak megalapozni — első szakasza lezárul. — A nagy kiterjedésű síkság 65 szá­zalékán külterjes gazdálkodás folyt >— magyarázza kísérőnk —, ám egyre több a felszántott terület. Vannak olyan gazdaságok, amelyek kétszere­sére növelték szántóterületüket. Az idén 7 ezer hektárt soroltak a vetésforgókba, jövőre meg további 16 ezer hektár újonnan felszántott föld kerül erre a sorsra. És évről évre kevesebb ma­rad a gyér hozamú legelő, mert a további célkitűzés a gazdaságosabb termelés. — A folyóvizek mederbe való tere­lése után — mondja Tusán elvtárs — 1 A stretávkai szivattyútelep sor került az alagcsövezéshez szük­séges fő csatornák építésére. Szóval a kelet-szlovákiai síkság egész területéről lecsapolják a vizet, hogy egy talpalatnyi föld se maradjon parlagon. Csakhogy ezzel még nem kap meg mindent a síkság, mert hisz a lecsa­polás után víz nélkül marad. Már­pedig a többtermeléshez vízre ls van szükség. Ismert tény, hogy a tavalyi szárazság miatt is súlyos veszteség érte Kelet-Szlovákiát. A szűkös ta­karmányalapon télen csak tengődött a szarvasmarha-állomány. Becslések szerint az állomány erőnlétének visz­szaállításához 17 ezer hektár takar­mány szükséges. Az Ilyen végzetes időjárási viszonyok káros hatásának elkerülésére ls felkészül Kelet-Szlo­vákia népe. Bár az öntözőhálózat fölépítése még eltart néhány évig, építését már elkezdték a talajjavító vállalatok, és 3000 hektárnyi terüle­ten még az idén átadják rendelteté­sének. — A következő öt év alatt 48 ezer hektáron kezdik el az öntözőhálózat építését — mondja Tusán elvtárs —, és 21300 hektáron be ls fejezik. 1980-ig pedig további 50 ezer hektár öntözését teszik lehetővé az építkezések, s ezzel biztosítva lesz a síkság vízszükséglete. Talán furcsán hat az öntözés em­legetése, ám többször van rá szük­ség, mint ahányszor nincs. Kelet­Szlovákiában a csapadék több éves átlaga 446 milliméter, ami bizony ke­vés. Szép, egyenes síkság a 140 ezer hektáros róna, s az esőzések nyo­mán kifejlett buja növényzet elárulja, hogy az eddiginél nagyobb hozamok termésére is képes. Számolnak ls ve­le, hogy a talaj termékenyebbé tétele után 8000 korona átlagjövedelmet hoz egy-egy hektár Kelet-Szlovákia pa­rasztságának. BENYUS JÖZSEF A 7EHERJEI EFSZ IRODÁJÁBAN élesen berreg a telefon A fő­könyvelő pmell fel a kagvlót. A vonal túlsó végéről Inkább parancsolja, mint kéri egy hang: — Léqy szíves, mondd meg János­nak, hoqy azonnal löjlön át. — Már meqint. Elemér bácst? — Feltétlenül kl kell mennünk. Csak stessen. Pacek János elnök rosszallóan csó­válja a fejét. Nem szereti a vesze­kedést. Ennek az ügynek az intézése pedig — ahogy mondják — aligha megy meg szóváltás nélkül. Alsópokorágy. a „házastárs" alig 2 kilométerre van a falutól — gya­log. Az MB 1000 es legalább 7 kilo­métert fut, amíg Rimaszombaton ke­resztül odaérünk Ez persze még nem az út végcélja. Elemér bácsit jóval távolabb, az erdő borította dombok közé ékelt legelőn találjuk. Észreveszi érkezésünket. Nem cso­da, hiszen pásztorember lévén éles a hallása, az útra néző falon ott van a kémlelőablakocska. meg aztán reg-_ gel Itt, a helyszínen már „találkozott" a vezetőség egyik tagjával, s a kö­zöttük lezajlott barátságos" társalgás­bői könnyen megsejthette, hogy a mai napon nem az lesz az utolsó ta­lálkozás a bentiekkel — ahogy ő mondja — a hosszúingesekkel. Lassan kerülgetjük a pocsolyákat Van belőlük elég. Az éjjeli szállásnak készített karám mellett megállunk. Alig 50 méterre van lnnnen a desz­kából készült pásztorkunyhó. Tői oda­látunk. Mindenki csak fél szemmel les arrafelé és karámról beszél. Csak két éjjelt töltöttek Itt a növendékál­latok. így ls latyaktenger a bekerí­tett terület. — Ma éjszakára már nem marad­hatnak ttt azok a szeqény párák, még a délután át kell helyezni a szállást, valami 1obb helyre — java­solja a zooteehnlkus. — Nem ts tudom, hogyan tehették a karámot Ide. n leglaposabb helyre — mondja az elnök az egyik jelen­Gömöri emberek I. El e mer bácsi levő felé intézve a szót. — Hiszen éppen ide fut le minden víz a hegy­ről. Itt aztán le nem fekhetnek azok a nagyhasú üszők egy percre sem. Kinek támadt közületek ilyen bölcs ötlete? A kérdezettet nem érik váratlanul az elnök szavai. — Én is Jobbnak láttam volna oda feljebb, a három körtefa mellé, ott mtndiq szárazabb a talaj. Elemér bá­cst azonban ragaszkodott, hogy vagy ide, vagy a másik völgybe helyezzük át. Sohasem gondoltam, hogy egy név kiejtésének akkora ereje legyen, mint amilyet abban a pillanatban ta­pasztaltam. A gulyás ugyanis a név kiejtése után azonnyomban megjele­nik a kunyhó mellett. Felgyűrt ing­ujjban, kezében az elmaradhatatlan bottal úgy áll ott, mint a végítélet angyala Nem sokáig áll, két kutyája kíséretében elindul felénk. — Elemér bácsi? Mindig csak Ele­mér bácsi. Hát ml az Istent akartok velem. Nagyokosok. Azt hiszitek, hogy ti mindent tudtok Hát itt nem az irodában vagyunk! Vegyétek tudomá­sul, Itt én parancsolok. !Y LÁTSZIK, hogy egy pillanatra nem bírja szusszal, elcsuklik a hangja, de aztán záporként zuhog belőle a szó, s közben a botja harci fegyverként meg-megmozdul a kezé­ben. — Vagy úgy lesz itt minden ahogy én akarom, vagy . • — Hát persze, hogy úgy lesz — csitítja békésen az elnök. — De hát csak nem akarja velem elhitetni, hogy maga, a szakember, ebben a térdig érő lőtyében akarja hálatnt a már erősen hasas üszőket. Maga ls tud­U ja, hogy jobb lesz azoknak ott a szárazon, a körtefák mellett. — Engem ne okosítsatok, halljá­tok-e? Én nem vagyok mai gyerek. Velem ne játsszatok. Ogyis tudom, hogy nem a karám miatt jöttetek. Ki akartok nyírni. Engem ls, meg a ku­tyáimat ts. — Nem szólt ttt magának senki egy rossz szót se. Még akkor is csak jó szóval figyelmeztettük, amikor alig állt a lábán. Nem fáj magának a szí­ve, ha néha józan állapotban ránéz a kutyaharapástól dagadt, sebzett lá­bú üszőkre? Az öreg kékül-zöldül, látszik rajta, hogy szólni akar, de hang nem jön ki a torkán. Az elnök folytatja. — Még egy kutyát (a reggeli tár­salgás után egyet már hazaküldött) a vadabbikat el kell Innen vinni. Eny­nyt állattal ketten ls megbirkóznak. Egyébként — fogja szelídebbre a hangját — azt hittük, hogy barátsá­gosabban fogad. Olyan gömöri ember módra. Amint látja, vendégeink is vannak, a vendéglő pedig már zárva volt, amtkor arra jártunk. Megnéz­hetné, maradt-e még valami abban a kulacsban? Hiszen ml is megszom­jaztunk. Kitör a vihar. — Nem maradt! (Ezt természete­sen amúgy is sejtettük.) Ha ott folyna a patakban, még akkor se adnék nektek belőle (Ezt is elhisszük.) Es vegyétek tudomásul, ha a kutyám nem maradhat, én se maradok egy percig se tovább. Azt már nem írom le, mit aján­lott a vezetőségnek, mármint a gulyá­val kapcsolatban. Egy-két harcias mozdulat után karjára kapja a kabát­ját, kulcsra, Illetve lakatra zárja • kunyhót, szólítja a két ebet, és el­indul a köves út, a falu felé. — Elemér bácsi! A kunyhó kulcsát estig küldje vissza — tenyeréből töl­csért formálva ezt a zootechnikus harsogja a távolodó alak felé. Valamit még válaszol a most már botorkáló exgulyás, szavait nem ért­jük. Amint látom, a jelenlevőket nem is érdekli különösebben a válasz. Már az üszők sebzett, dagadt lábát szem­lélik. Sajnálkoznak. — Még szerencse, hogy ilyen az időjárás. Nagy melegben ezzel a ren­geteg sebbel ugyancsak meggyűlt volna a bajunk, — mondják. Aztán áttérnek a karám áthelyezés megol­dásának lehetőségeire. Elemér bácsi már szóba sem kerül. Csak hazame­net közben, amikor megkérdezem. — Ha Elemér bácsival mindig eny­nyi baj volt, miért alkalmazzák már jónéhány éve ebben a szakmában? — Született pásztor. Igaz, nem az egyetemen tanulta a szakmáját, de jól megtanulta, — magyarázzák. — Nem volt ővele semmi különösebb baj, amíg nem túlságosan gyakran nézett a ku­lacs fenekére. Az utóbbi időben már ritkán volt józan. Azért kellett neki három kutya. Azok „dolgoztak° he­lyette. P.osszul. Mert ha a gazda iz­gága, (márpedig ha ivott, mindig az volt), a kutyái ts Idegesek, nem tud­ja őket féken tartant. • EZZEL LÉNYEGÉBEN be is fe­™ jezhetném az alsőpokorágyi esetet. De őszintén szólva, engem is foglalkoztatnak a további fejlemények. Egyben biztos vagyok. Akkor, azon az éjszakán már szárazon pihenhettek le az állatok. S ha jó' sejtem, néhány órás alvás után Elemér bácsi is visz­szavitte a kunyhó kulcsát, s az esti pásztortilzet már ő rakta meg a kör­tefa alatt. S miközben szembenéz az izzó parázzsal, bizonyára megfordul az agyában, hogy ahelyett a két ku­tya helyett — mint korábban — most is el tudja ő végezni a nem éppen könnyű munkát — emberi módon. HARASZTI GYULA 2 FALU — 10 HÍR Stretava-Stretávka • A KELET-SZLOVAKIAI SIKSÄG élenjáró szövetkezetel közé tartoz­nak. Stretava 800 hektáron gazdálko­dik, amelyből 501 hektár a szántó­föld. Stretávkának 413 hektáros a határa 300 hektár szántófölddel. Ha öt évvel ezelőtt Jó és rossz szövetke­zetet akart valaki összehasonlítani, erre tipikus példa volt a két szom­szédos falu. Annak idején a két szö­vetkezet munkaegységének értéke között 9—10 korona volt a különb­ség, az utóbbi két évben azonban 4 koronára csökkent. A stretavai szö­vetkezet évről évre közelebb jut a stretávkai szövetkezethez. • NÉGYSZERTE TÖBB TEJET ter­meit az idén a stretavai szövetkezet, mint 1961-ben, amikor 56 ezer litert ért el. Tavaly megközelítette a 150 ezer litert. Az idei termelés valószí­nűleg több lesz 200 ezer liternél. A növekedést a hozamok fokozásával, valamint több fejőstehén beiktatásá­val éri el a gazdaság. Ha a szövet­kezet jövőre is ilyen mértékben tud­ja fokozni a tejtermelést, ezen a szakaszon eléri a szomszédos szövet­kezetet. • 2105 LITER TEJET adtak' el a stretávkaiak tavaly egy-egy tehén­től. A jő teljesítményt a kielégítő takarmányalapnak köszönthettéik. Takarmányokbői az Idén sokkal Jobb termés ígérkezik, mint tavaly, s bár a herefélék első kaszálása a so>k eső miatt körülményes, bíznak ben­ne, hogy mégis növelhetik a tejter­melést. • A HÚSTERMELÉSBEN NAGY ELŐNYRE tett szert a stretávkai szö­vetkezet. Tavaly 202 kilő hűst adott el minden hektár föld után. A stre­tavaiaknak e téren még sok a tenni­valójuk, mert az egy hektárra eső húseladásuk csak a felét teszi ki a szomszédokénak. • MAR 100 SZÁZALÉKRA TELJESÍ­TETTE az Idén is marhahús eladási tervét a stretávkai szövetkezet. Nem csökken a jövő évi hústermelés sem, mert elegendő növendékállat áll a szövetkezet rendelkezésére. A jelen­leg legelőre hajtott növendékállo­mányt jövő márciusban már elad­hatják, amivel 80 százelékra teljesí­tik a marhahús eladási tervét. • A NÖVÉVYTERMESZTÉSBEN IS van némi előnye a stretávkai szövet­kezetnek. Kiváltképpen cukorrépá­ból és kukoricából ér el szebb ho­zamokat. Tavaly a nagy szárazság ellenére 315 mázsa cukorrépát taka­rított be egy-egy hekárről. Ez Idei terve 400 mázsa hektáronként. A ter­vezett hozamon feliili termésért já­ró Összegnek a leiét a növényter­mesztők kapják prémiumként. Az idén a stretavai szövetkezetesek cu­korrépája is nagyon szép, a szom­szédokéval azonos termést érhetnek el. • 102 MÁZSAS SZEMES KUKORICA­TERMÉST értek el hektáronként két évvel ezelőtt a stretávkaiak a Bict­manka-dűlő egy részén. A dűlőt négy évvel ezelőtt tűrték föl, a szö­vetkezet elnökének kezdeményezé­sére az Idén mind a 30 hektárt kukoricával vetették be. Szeretnének olyan termést betakarítani, mint két évvel ezelőtt. Egy-egy hektárra 9 mázsa műtrágyát szórtak. A streta­vaiak kukoricatermése két évvel eze­lőtt szintén szép volt, 56,85 mázsa hektáronként. • ZÖLDSÉGTERMESZTÉSRE ren­dezkednek be a stretavaiak. Az Idén is — akárcsak tavaly — 30 hektá­ron termesztenek zöldséget. Tavaly az egy hektárra eső bevétel 25 800 koronát tett ki. A stretavaiak rész­ben ennek köszönhetik, hogy a két szövetkezet munkaegységének értéke közötti különbség erősen csökkent. -f,?* Qp GABONANEMÜEK TERMESZ. TESEBEN megközelítőleg egy szinten au a ket szövetkezet. Burgonyater­mesztésböl a stretavaiak kerültek , k' gySzteskén t- Legszebb termésük 1962-ben volt, 250 mázsa hektáron­ként. Búzából az Idén várják a leg­nagyobb hozamot, 35 mázsás átlag­termésre számítanak. • 2200 KORONA HAVI JÖVEDEL­MÜK VAN a stretávkai traktorasok­nak. A szövetkezetesek átlagos ha­vi keresete megközelíti az 1400 ko­ronát. A falu lakóházainak 61 szá­zaléka üj, illetve átépített, s a falu 62 családjából 5 család autóval ls rendelkezik. tbj.) Ondrej Sabovík a stretávkai EFSZ elnöke és agrónómusa ŰJ SZÖ 4 * 1965. Június 24,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom